Tumgik
#ne menj el
lonelysoul235 · 1 year
Text
Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
Talán csak elveszett a retúrjegy
Így ahogy te is, én is elveszek
Mert nélküled én sem vagyok meg.
-Wellhello Retúrjegy
143 notes · View notes
banatostenger · 1 year
Text
Hiányzik a néhai életem amiben még benne voltál…
15 notes · View notes
fuckyourbitxhes · 1 year
Text
Megint letelt egy év nélküled.
12 notes · View notes
Text
…és aztán jött az, hogy már sírni sem volt erőm és bevallom, akkor kicsit megijedtem, hogy mi fog majd itt tartani…
175 notes · View notes
saraborbala · 1 year
Text
Tumblr media
10 years of alkotas utca
14 notes · View notes
veddafenyt · 8 months
Text
Véget ért...
Tedd meg a következő lépést
Mert, készen állsz!
3 notes · View notes
loserfrankenstein · 7 months
Text
szabó t anna was so real for szó actually and by so real i mean im on the verge of tears out of nowhere
1 note · View note
borderline-story · 1 year
Text
Ez egy kibaszott hosszú nap volt. Nem aludtam valami sokat, reggel egyetem, utána különóra, majd pszichológus, ahol ki kellett hogy beszéljem a különórát és ismét az “elbaszott kapcsolataim a fiúkkal” volt a téma. Ezt követően pedig megnyertem magamnak az unokaöcsémet teljes felügyeletre, így tartottam magam, ott kellett lennem. Na de most. Most érzem, hogy ez egy kibaszott hosszú nap volt. Néha úgy érzem, hogy sok ez nekem. Erre a hétre legalábbis biztosan sok volt, hogy hétfőn is és ma is felidéződött, hangosan kimondtam, sokat bent is tartottam, vesézgettük, újra átéltem azt a sok szörnyűséget a fiúkkal. Tényleg undorodom magamtól. Olyan mocskosnak érzem magam. Undorító. Azt érzem, hogy mindig ebben a szégyenben kell élnem, minél többet emlegetem, minél több ember tudja, annál gusztustalanabb. Képtelen vagyok az intimitásra, ma is egy rohadt érintéstől és kedvességtől bepánikoltam. Azt érzem, hiába próbálok változni, irányítani a helyzeteket, tiszteletben tartani a határaimat, odafigyelni magamra, ezek a helyzetek mindig megtalálnak és én újra és újra ugyanazokba a hibákba esem bele. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy sohasem fogok tudni “egészséges” lenni, ahogy a pszichológus mondta, meg kell tanulnom bánni a nőiességemmel, de ezzel kapcsolatban is így érzek, nekem ez sohasem fog menni, sőt én nem akarok nőies lenni, nem akarom felhívni magamra a figyelmet, láthatatlan akarok lenni, nem egy kibaszott tárgy, egy kirakati bábu, amin szabadon legeltethetik a szemüket a hím egyedek, hogy aztán úgy mocskolják be a szavaikkal és tetteikkel, ahogy csak a kedvük tartja. Azt érzem, hogy ennek a súlyát nem bírom el, ha ilyen a világ, én nem akarok a részese lenni. Szó szerint el akarok tűnni. Tudom, hogy most biztosan túlzok, hiszen nagyon fáradt vagyok, de most így érzek. Ebben kellene elaludnom. Ez az érzés ebben a pillanatban valós. És nehéz. Annyira elkeseredtem, érzem a torkomban a sírást. Olyan tehetetlennek érzem magam. Nem megoldás és “biztos nem ezt akarom bla bla bla” de annyira de annyira szeretnék holnap reggel nem felkelni. Kínzó ez az érzés.
0 notes
labrazas · 4 months
Text
Gyerkőc kapott egy igazgatói dicséretet. Ami a krétában egy notif.
Értem, hogy digitális világ van, és akarjuk is, hogy legyen. De ez mi ahhoz képest, mint amikor szólnak, hogy majd menj fel az igazgatóiba a következő azünetben, és te tudod, hogy most nem rossz jön.
Várod a szünetet, ünnepélyesen felmész. Szorongatod az ellenőrződ, ahová az “Iskola és szülők közlései” rovatba bekerül gyöngy betűkkel a dicséret. Mert azokon a betűkön is látszik, hogy ez most nem intő, és piros iskolai pecsét is jár mellé és az igazgatónő legszebb aláírása. Úgy fogod, hogy el ne kenődjön, míg meg nem szárad a tinta, az igazgatónő mosolyog és biccent. Nézegeted, egy kicsit nehezebb lett az ellenőrződ. Es később is, akármikor, csak úgy megnézed, mert szép. De ki néz vissza egy kréta notifot?
116 notes · View notes
softicyhuman · 3 months
Text
Mit mondjak? Mit érezzek?
Tönkrevágtak lelkileg. Ne várd el azt, hogy majd egyről a kettőre helyre tudom ezt hozni. Egyedül.
Ehhez idő kell, és ha ezt te nem tudod kivárni, hát akkor inkább menj el.
87 notes · View notes
pajjorimre · 9 months
Text
A Gabika
rendes, dolgos kis cigánygyerek volt, a SzűcsTibi autómosójában bérelt egy külön helyiséget, kárpittisztítás, polírozás. Mindenki bírta, a nők meg nagyon. Volt egy dáma, tényleg, nem messze lakott a mosótól, állandóan csing, gecijó test, perverz fej, mindenki meg akarta kúrni. Gabikának sikerült befűznie, nem is értettük, addig minimum egy komoly autót, céget, lakást kellett villantani mire dőlt, a Gabika, a csurdé cigánygyerek meg berántotta valahogy, na mindegy, szóval Gabika jön vissza ebédről, ott vagyunk a mosóban vagy 15-en, csinos brigád, nem részletezném, szóval jön ez a kis köcsög, vigyorog nagyon, kérdezzük mi van.
-Hát kikötöttem, nagyon megbasztam, azt' otthagytam.
-Kikötve?
-Ja. Szereti.
2 óra múlva már elkezdtük basztatni hogy ne legyél már fasz, menj fel, engedd el. Hogy ezt a kocsit még megcsinálja, majd csak ha végzett. Te, ne legyél paraszt, az még másfél óra. Na aztán talán a Joe elvette tőle a kulcsot, felment a nő lakására. A csaj előbb ért oda mint a Joe, kis híján megölte a Gabikát egy csavarhúzóval, aztán én vittem vissza haza, onnan meg valahova máshova. A Gabika meg csak röhögött a parasztja, *visszajön, szeret*, aztán azon a hétvégén valami sportgáláról hazafele rottyra tele kokainnal a Köfémen 170-nel fejreállt a Mercijével, bekötve nem volt, kiesett a napfénytetőn, egyből a Merci alá, nem sok maradt belőle, a kocsi meg mementónak ott volt hagyva a Móri úton egy szervizben a kerítés mellett hónapokig. Ennek úgy 25 éve, a csajjal is akkor találkoztam utoljára. Meg aztán most a Coopban, kiló krumpli meg egy üveg tonik, gondolom a ginhez, a full smink alól is kilátszik az ital. Szépnek mondjuk most is szép.
158 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Még el se búcsúztunk pajti….
4 notes · View notes
takemetochurch13 · 3 months
Text
Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
74 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
Miért mindig a férfiak?
Nemrég olvastam egy cikkben, hogy a láthatatlan munka részeként a nőkre hárul az a feladat is, hogy érzelmileg kézben tartsák a kapcsolatot. Mert a nőknek, többnyire, eredendő adottságuk, hogy jobban kommunikálnak, empatikusabbak. Nem akkora nagy varázslat ez, az ivadékgondozáshoz elengedhetetlen. Érezni kell a "másikat" és megtanítani neki a kommunikáció és az együttélés alapjait, visszatükrözni az érzelmeket, szeretni, gyengédséget adni, előtérbehelyezni, stb, stb. És bár szerintem egészséges nő nem akarja, hogy a pasija gyerekként létezzen a párkapcsolatban, de ezek automatizmusok, szóval, ha a pasi gyerekesen viselkedik (hisztis, undok, önző, figyelmetlen, infantilis) akkor ezek bekapcsolnak. Amitől a nő meg szenved, mert nem az anyja akar lenni a pasinak. Mintha ki lenne szolgáltatva a saját ösztöneinek. Baromi szar érzés. Ne csináld! -- mondanánk a pasiknak -- Ne csináld, hogy ne kelljen csinálnom azt, amit kiváltasz belőlem. A pasi amúgy jól elvan a társ-anya gondoskodásában, szerinte minden okés, és az is, hogy ő más csajokat nézeget, merthát az lázbahozza, ne legyen társ-anya "ennyire" hisztis picsa, hogy ezen kiakad. Közben, lássuk be, az anyjukkal kevesen akarnak dugni. Másik része (némileg elveszve a részletekben), hogy fel se fogják a férfiak, az milyen megalázó, amikor azt mondják, azért szeretnek horgászni, mert akkor nincs ott a nő és csend van. Egy igazi férfi azért szeret horgászni, mert a természet klassz, mert a horgászás egyszerre nyugi és izgalom, mert csend van és béke. És a felnőtt férfi olyan társat választott magának, aki ehhez tud kapcsolódni. Vagy úgy, hogy menj csak szívem, addig én legalább a saját dolgomat csinálom vagy úgy, hogy a társa is élvezi a természetet, a csendet és az izgalmat amikor pöccen az úszó. De ez... ez a mondat, ami csak azt mutatja, hogy az adott faszi képtelen kézben tartani az életét, és el kell menekülnie... ez borzasztó. Nem is értik a férfiak, hogy miért, csak összeröhögnek mintha a nőket valami idegen akasztotta volna a nyakukba és nem ők döntöttek úgy, hogy elveszik feleségül.
Nem volt átverés. Csak legtöbbször annyira arra figyelnek az emberek, hogy baszni akarnak megszerezzék azt amire vágynak, hogy a másik emberre, az ő terveire, vágyaira egyszerűen nem figyelnek. Aztán amikor szembesülnek vele, hogy a másik ember is véghez akarja vinni a saját terveit, akkor meglepi van. Hogy ez valahogy nem volt bekalkulálva. A nők szeretnek szeretni. Általánosításnak tűnik, de az olvasmányaimból az derül ki, hogy a nők kicsit még jobban is szeretnek szeretni, mint amennyire szeretve lenni. Kevés nő van, akinek az az álma, hogy megtiporhassa, leuralhassa a férfiakat. Többnyire meleg, békés, összetartó családi fészekről ábrándoznak, amiben belül azért tombol a szenvedély. Úgy tűnik a férfiak is ilyesmit szeretnének, csak... hát ez nagyon nyálas női dolog meg pfuj, szóval ne beszéljünk róla, majd alakul valahogy. De magától nem alakul. Csak ritkán. Millióból egy. A többiért meg kell dolgozni. Nem adnak támpontot, nem segítenek eligazgatni a párkapcsolatot, nem ismerik fel, hogy a nők menyi rengeteg melót tesznek bele, hogy érzelmileg stabilizálják a kapcsolatot, miközben a férfiaknak ez nem az erőssége. Lehet rajta csiszolni, lehet finomítani, lehet és kéne technikákat tanulni, hogy az egyenlőség jobban meglegyen. Boldog nő=boldog élet. Nem értem, hogy ezen mi nem érthető. :)
És most jönnek majd a férfiak az egyedi ellentmondó példákkal, amik többnyire abból lesznek, hogy nem az elején kommunikáltak a szarról, hanem akkor, amikor rájukdőlt. És az élményük az, hogy ők mindent megtettek. Sokszor tényleg. Ismerek férfiakat, akik valóban tudnak kommunikálni, akár érzelmekről, kapcsolatról. Nekik nyílt egy újfajta csatornájuk mert valamikor rájöttek, hogy ez nekik jó. És aztán egyre jobb lett.
A 21. század ezt a problémát is kidomborította. Többek közt az internet által.
32 notes · View notes
csakszavak · 3 months
Text
Ez a gondolat is úgy száll tova, mint a pillanat. Csak elolvasod e sorokat, s az máris a múlt. Oly megfoghatatlanok a percek, mint azok a csodaszép pillangók, amelyeket gyerekként próbáltunk elkapni… Nézd, ott suhan a szerelem! Órák telnek el percekben. Hisz előbb még itt volt velem, csókolt, ölelt, szeretgetett. Most már távol jár, szívemhez mégis oly közel áll… Bárcsak megállíthatnám az időt, és megfoghatnék egy pillanatot! Torkom szakadtából kiáltanék egy nagyot: “Maradj, ne menj még! Ez a pillanat tartson örökké…”
23 notes · View notes
oldmacykerenew · 3 months
Text
Megvan a temetes idopontja. Jovoheten lesz… most ezen fogok gorcsolni napokat, hogy mi lesz. Raadasul meghivtak minket utana ebedre, az elhunyt kedvenc ettermebe… egy reszem azt mondja, hogy menjunk, szarjam le oket, az elhunytert van az egesz (akinek amugy mar mindegy…) aztan van egy masik reszem, aki azt suttogja, hogy “most megmutatom, hogy nincs igazuk, mas vagyok, mint hiszik es felnott, boldog no vagyok…”
Aztan ott egy nagyobb reszem, ami azt mondja, hogy “SZARJAL BELE. Temetesre menj el, aztan ne kinozd magad ezzel a tarsasaggal tovabbi orakat…. “ 😅
Apu valoszinu, hogy elrugdosna engem az ebedre. Tulsagosan udvarias es tisztelettudo ember volt ahhoz, hogy ne menjen el ilyenekre… de ugye amikor elt, meg mas volt minden. Nem biztos, hogy tetszett volna neki, amit velem csinaltak.
Mindegy. Kedden megyek a kineziologushoz, majd kitargyaljuk - bar vele ugyis arra jutunk, hogy menjek el… :D
Tumblr media
13 notes · View notes