#figyelemhiányos

[dianahurt]

Azt hittem a magány csak akkor költözhet az ember lelkébe, ha egyedül van. De most már tudom, hogy ez nem igaz.

Úgy nevezik, társas magány.

#szerelem #te #te kellesz #te vagy a mindenem #veled #én #magány #el hervadok melletted #se veled se nélküled #fáj #magányos vagyok #vegyél észre #ölelj át #szeress #társas magány #figyelemhiányos #szeretet hiány

[healthcarehospitality]

Figyelemhiányos ADHD-seknek, és mindenkinek másnak.

[mtahooligans]

"A szülők szerint a legnagyobb probléma az, ha van az osztályban magatartásproblémás gyerek. A válaszadók 40 százaléka szerint egy-két ilyen van egy osztályban; 18 százalék szerint kettő-négy; 7 százalék szerint ötnél is több. Ez egyúttal az is jelenti, hogy a válaszadók 65 százaléka szerint van magatartásproblémás gyerek, míg 35 százalék szerint nincs. Egyre gyakoribb (vagy gyakrabban ismerhető fel) az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, melynek felismerésében például a túlterhelt pedagógiai szakszolgálatok vagy a pszichológusok segíthetnek, ám utóbbiakhoz is gyakran hosszú hónapokat kell várni."

magyar közoktatás és magyar szolidaritás in a nutshell.

[csacskamacskamocska]

ütőeremen szoptatva

Bah, egy energiavámpír! – szoktuk mondani sokszor, sokmindenkire, aki fárasztó vagy épp kellemetlen, vagy szomorú, nyafogós, figyelemhiányos, tolakodó, erőszakos, nem érti, passzívagresszív, számonkérő, kákán is csomót keres, stb, stb. Erre jöttem rá ma hajnalban, hogy valójában minden olyan esetben elpuffantjuk ezt a közhelyet amikor nekünk kényelmetlen valami és mi nem jutunk energiához. Az energiavámpírral való kommunikációt követve fáradtak vagyunk, enerváltak, kiábrándultak, frusztráltak, mérgesek, boldogtalanok, bizonytalanok, depressziósok, szorongók. Merthogy, nekünk magunknak nem sikerült elegendő energiát szívogatnunk az interakció során. Akkor valójában éhes kis vámpírok vagyunk? :) Azt kérdezte az utolsó ülésen a pszichológus, hogy „akkor maga most úgy érzi, hogy egyensúlyban van ez a dolog? Nem érzi deficitesnek?” Nem, úgy érzem, hogy nem érdekel az esetleges deficit része. Mint amikor nemrégiben leadtam a menhelyen a férfiruhákat, törülközőket, ágyneműt. Odaadtam, és nem érdekelt mi lesz vele. Amit adtam, jószívvel adtam. Gondtalanul. Nem az számít, hogy ne vegyék el az ember energiáját, hanem az, hogy megálljt tudjon parancsolni, amikor az energiavesztés már veszélyes rá nézve. Van, aki önkéntes véradó. Van aki elkerüli még a véradó plakátokat is, mert attól is elkezd szédülni. Mi magunk is energiavámpírok vagyunk, de nem vesszük észre. Az igazán jó beszélgetések persze azok, amikor folyamatosan áramlik az energia, az információ, a figyelem, és mindkét ember úgy tér haza, hogy jó volt, jól érezte magát, feltöltődött. Nem leszívta valaki más energiáit, csak megmozgatta és feldúsította a bensőjét. Párkapcsolatban sokszor az érvényesül, hogy ma odatartom az ütőeremet, mert holnap majd te etetsz engem. Ha ez az egyensúly hosszú távon felborul, az nem csak energiavesztést hoz, hanem dühöt és szégyenkezést. Aki így kénytelen etetni a párját, az rászorul, hogy másoktól vegyen el vagy sok időt töltsön távol, amikor feltöltődhet. Amúgy van valami zavaróan közhelyes az energiavámpír gondolatkörben, akárhol olvasok róla. Kétségbeejtően tudománytalan, felszínes és a kölcsönösség helyett azt a gondolatot erősíti, mintha lennének emberek, akik mindig rendben vannak, míg mások sosincsenek rendben. Engem ez zavar. A „mindig rám támaszkodnak”, „mindig tőlem kérnek segítséget” gyanús, hogy ez is csak egy csavar amivel figyelemhez lehet jutni. Mintha azt mondaná: Nézd, és igazold vissza a kiválóságomat! Mi kiválóak, mi megértjük egymást és tartsunk össze! Akármilyen szar is az életem, ha tudtam kekeckedni valakivel, az majdnem olyan mintha figyelnék másokra. Hogy ez rajtuk nem segített? De rajtam igen!

#energiavámpír #egyenrangúság #kölcsönösség #kapcsolat #12-20

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Milyen primitívek azok az emberek akik random rám írnak egy olyannal hogy kurva vagyok stb

Ember.. annyira drága vagy😌 semmit nem tudsz rólam csak egy profilt meg néhány posztot látsz ami abban a pillanatban megtetszett vagy jónak találtam és reblogolva vannak. Ellenben rólad, a te értelmiségi szintedről mindent elmond az üzeneted, azt hogy mennyire buta, figyelemhiányos és rosszéletű vagy. Ha egy ilyen kis üzenet tett boldoggá tényleg unalmas lehet neked de ehelyett inkább gondolkozz néha, nem árt meg és foglald le magad ugyanis én csak nevettem egy jót te meg magadat égetted. Ciao❣️

[kinlodok]

Jobbnak találja nálad őket,mert mondjuk nők?Te meg egy csöves agybeteg figyelemhiányos travi vagy?🤣🤣🤣

Amikor ezeket olvasom, sosem tudom eldönteni, hogy melyik írhatja a sok közül, aki még mindig velem foglalkozik 🤕

[i-fuckedup]

De aaa telibetekert mocskos figyelemhiányos megnyomorodott KURRVA ANYÁÁD hogy már megint mi a fasz dolgod van itt A SEMMIN KÍVÜÜLL

[onsieluenkeli]

Azért van  amit végtelenül imádok akár a Trump, vagy Britney Spears-ben.

Néhány évvel ezelőtt még volt rendesen e.l.v.a.k.u.l.t. hype körülöttük. Trumpnak még a beszéd stílusát is sokan leutánozták. Az énekesnőt pedig rengetegen lesajnálták, és a sztárság hátrányaival jöttek, és megértést kértek, és több együttérzést felé.

Mind a ketten alapból olyanok, hogy a logikának, sokszor a józan paraszti észnek, és a kiszámíthatóságnak teljesen ellentmondanak. Trump annyira Trump, hogy valójában nem is tudod korrekten hova tenni egy politikai palettán. És Britneyt se tudod megmondani micsoda.

2022-re azt látom hogy az a hype eltünőben, a rózsaszín köddel, és egyre kínosabbak.  Nem tudnak másként működni, és ez miatt képtelenek azt a hype-ot újra megszerezni.

Britney Spears kapcsán most azt látom (nevetek), talán akik a legjobban védték, akik utánozták, akik etették, akik nem vették komolyan hogy nem gyógyult... Ma már teljesen másként viselkednek. Britney Spears az elnyert, kontrollálatlan, és bizarr „szabadsággal”, a folyton meztelenkedő, és figyelemhiányos insta tevékenységgel, végülis görbe tükröt mutatott más sztároknak is. És erre olyanok fejezték be az ökörködést, a hülyéskedést, az exibicicionizmust, vagy a lázadásokat, akikről sohasem gondoltam volna. Miley Cyrus még a közösségi oldalakról is eltűnt, igaz családi probléma is rá tett egy lapáttal, de most szerintem nem akarna úgy behülyülni mint régen. Lena Dunham gyönyörű lett, és ez hihetetlen. Demi Lovato is befejezte a Queer káoszt... Ha nem is mindenki, de azért vannak akikre azért hatott amit Britney művel. És ugyanezt látom, érzem a republikánus szavazóknál is, Trump esetében.  = Nem akarnak mind olyan abortusz ellenes, és Qanon seggfejek lenni.

Annyira sok, tömény, és meredek volt az, amit műveltek, hogy hosszabb távon nem is annyira sikeres, és életképes egy olyan karrier. Minden korszak változást igényel. Még Trumpnak is van konkurense a republikánusoktól... Pöccre szerintem sokan el tudnánk mesélni mennyit változott az Egyesült Államok mondjuk a Clinton-i éra óta. Hol tartottak, és hol tartanak most. Pro-kontra alapon.

🤔 egy újabb példa hogy a magyarok mennyire különböznek tőlük, és másként működnek. Nálunk teljesen mindegy kik vezetnek, vagy milyenek a celebek, akkor is egymásnak ugranak az emberek, és semmilyen görbe tükör nem segít. Semmi sem változik, és nincs is igény rá.

.

[imontherunngo]

Régen elítéltem mindenkit, aki bántotta magát, vagdosta a kezét, lábát, ilyenek. Kicsi voltam és el se tudtam képzelni, hogy miért csinálja, figyelemhiányos, mi értelme van, a szülei azért hozták a világra hogy éljen erre elvenné a saját életét? Örülnék neki, ha a mai napig boldog tudatlan állapotban lennék. De sajnos nem vagyok. Azóta nagyon is jól tudom miért csinálják az emberek.

2021 októberében csináltam először. Rendszeres pánikrohamaim voltak, és nem bírtam a nyomást. A szívem összehúzott, sajgott, nem akart megszűnni a fájdalom. Egész testemben remegtem és az összeszorító érzés miatt egész összegömbölyödtem. Nehezen vettem levegőt, de mindezek nem a legrosszabbak voltak. Hanem a gondolataim. Elborult az agyam, és nem tudtam másra, csak negatív dolgokra gondolni. Mint egy rossz mantra, azt tudtam ismételni magamban hogy öljem meg magam. Elvágtam a kapcsolataim, nem éreztem őket valódinak. Mintha senkit se érdekelne ha eltűnnék. Semmit se teszek hozzá az élethez. Senki se érez irántam semmit. Felfalt ez a dolog elevenen.

Úgyhogy fogtam egy hegyezőt, kiszedtem a pengét és megvágtam a karom felül. Újra és újra. Megnyugtatott az érzés. Rosszul voltam magamtól de tetszett is. Az apró pöttyökben megjelenő meleg vér látványa. Mint aki jól végezte dolgát, elmentem aludni. Mostmár tudtam.

5 napra rá megint megtettem. Megint 5 napra rá ismét. Sokszor gondoltam rá hogy tegyem újra. De mint egy vészjelző, megszólalt egy harang a fejemben egy józanabb pillanatomban. Azt mondtam magamnak, lehet nem úgy tűnik, de lehet van, akit meghatna a halálom. Tudtam, hogy fájdalmat okozok. Úgyhogy segítséget kértem, mert úgy éreztem, ha ez így megy tovább, ki tudja hol vágom meg magam legközelebb. A végét jártam.

Elkezdtem pszichológushoz járni és nem meglepő módon súlyos depresszióval kevert szorongással diagnosztizáltak. De nem segített a terápia. Mérgesebb lettem a világra, hogy nincs remény, nekem nincs segítség.

November végén ismét megvágtam magam. Ezúttal borotva pengével, és mélyebben. Azok a sebek fél évre rá is heget hagytak már. Mindnekinek aki kérdezte, azt mondtam hogy a macskám volt. Csak pár ember tudta a valóságot. Tél közepe, tavasz elején kezdtem rendbe szedni magam. Pontosabban nem én. Felébredt bennem a remény. Visszatért az életembe a számomra legfontosabb ember. Elkezdtem kijönni ebből az állapotból, de aztán most elvesztettem.

2022 április 20.-án megvágtam a csuklóm. Ugyanazon a ponton, többször is. Hihetetlen érzés volt, ahogy lassan csordogált a meleg vér. Megannyi zsebkendő kellett, hogy felitassam. A pengéim véresen hevertek a földön. A csuklómból vér szivárgott megállíthatatlanul, teljesen felmetszettem a húsom. Láttam az ereim, láttam mindent. Nem tudom, elértem-e az ereim, de hiába vágtam ugyanaz a látvány fogadott csak mélyebben. Elbaszott módón aesthetic volt. Hihetetlenül tetszett a látvány.

Elkezdtem tervezni a halálom. Hogy egyszer leiszom magam, elmegyek a Dunához, és magamba állítok egy kést. Vagy begyógyszerezem magam. Nincs semmi motivációm az élethez, kis dolgoktól összeomlok. Nem vagyok képes az életre. Nem tudom magam elképzelni, ahogy tovább tanulok, ahogy dolgozom, ahogy élek.

Teljesen a végét járom. Egy robot lettem, nem érzem többé az érzelmeim, nem is szeretném. Teljesen kinyírtam őket. A szomorúságot és a boldogságot is.

Bárki is olvassa ezt, ha egyáltalán nem szedik le, szeretném, ha nem hinné, hogy szimpla szerelmi bánatból vagy bármiből ilyesmire vetemednék. Lehet, hogy az váltotta ki, de az érzéseim a sajátjaim, és nem kezelem őket úgy, mint egy normális ember.

Erről szól a depresszió. Nem csak szomorúak vagyunk.

#depresszió #őszinte vallomás #gondolatok #magyar #selfharn #tw triggers #possibly triggering #önbántalmazás #vagdosás #vágás #vágások #szorongás

[softicyhuman]

Valaki komoly étkezési, önértékelési gondokkal küzd vagy depresszióval, szorongással; te pedig csak egyszerűen sajnáltatod magad, mert figyelemhiányos vagy a szar személyiséged miatt, amitől senki sem kíváncsi rád igazán.

#saját érzelmek #saját #saját érzés #magyar tumblr #magyar #magyar tumblisok #sajnáltatás #depresszió #szorongás #önértékelés #mély problémák #önsajnáltatás

[ipleasedonthateme]

10 jel ami arra utal, hogy lelkileg el vagy fáradva

1. A nap folyamán állandóan fáradtnak érzed magad, mindig csak aludnál, pihennél. Éjszaka viszont nem tudod rendesen kialudni magad, mert szorongsz, tervezel, agyalsz. Gyakran előfordul, hogy rémálmokkal és erősen intenzív álmokkal kell megküzdened.

2. Erős testi tünetekkel küzdesz látszólag semmi komolyabb ok nélkül: fájdalommal, izomfeszültséggel gyulladással, gyomorproblémákkal, homályos látással, fejfájással.

3. Ha valaki megkérdi, hogy a mi a bajod, nem tudsz rá válaszolni, mert valójában te magad sem tudod, csak egy erős letargiát és nyomást érzel magadon. Nem tudod kifejezni, hogy mit érzel, de nem tudsz megszabadulni a negatív energiától.

4. Szétszórt és figyelemhiányos vagy, mivel az elméd és a tested nincs összhangban.

5. Igen erős érzelmekkel kell megküzdened nap mint nap, ez igaz mind a negatív, mind a pozitív érzéseidre. Egyik pillanatban még tele vagy szeretettel, míg a másikban már erős kétségbeeséssel, és szomorúsággal küszködsz.

6. Időnként enyhe pánikrohammal és krónikus szorongással küzdesz.

7. Magányosnak érzed magad társaságban is, úgy érzed, a legtöbb ember nem ért meg, állandó védekező álláspontban vagy, nem tudod, kiben bízhatsz.

8. Sokszor vagy féltékeny, dühös, és negatívan látod a körülötted zajló dolgokat. Nem érted, hogy mi történik veled, mivel általában kedves, érdeklődő, pozitív személy szoktál lenni.

9. Gyenge vagy fizikailag, minden mozgás nehezedre esik, úgy érzed, nincs energiád. Nem motivál, hogy edzeni menj, mivel tehernek érzed, nem szereted a kötelező dolgokat.

10. Sokszor érzel félelmet és bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Sokszor érzed úgy, hogy eleged van mindenből, és nem sok értelmét látod a jövőről való ábrándozásnak.

#fajdalom #lélek #megtört lélek #lélekvesztő #halott lélek #faradtsag #szomoru #szorongás #szorongok #halál #halálvágy #meg akarok halni #szoríts magadhoz #szorongas

[e-lujza]

Én itt maszturbálnék, ez meg figyelemhiányos. Fasza minden.

#gpoy

[transforming-the-tunes]

A történet röviden: egy közösség a világnézetével ellentétesnek látja a transznemű népviseletbe (valamibe, ami a közösségé!) öltöztetését, ezért bojkottot helyez kilátásba a ruhát leszállító vállalkozóval szemben. A vállalkozó visszalép, a transznemű erre elkezd ferdíteni, mintha a vállalkozó homofób lenne.

A közösségnek joga van a világnézetéhez.

Mennyire szánnivaló emberek vannak, akik, miután a nemváltó műtét után rájönnek, hogy egy kurva nagy nulla az életük és kutya nem figyel rájuk, nekiállnak provokàlni másokat. Majd, mivel továbbra se figyel rájuk senki, telekamuzzák az országos médiát.

Mondjuk egy nyomorult üres figyelemhiányos nulla marad utána is, de ettől senkinek sem jobb

[and-i-sad-again]

utálom ahogyan viselkedik. a barátnőmnek mondja magát. minden egyes nap felcseszem magam rajta. szerintem rendesen mérgezi a mindennapjaimat. ő ilyen, meg olyan magányos, közben küldi, hogy mindig más emberekkel futkozik a városban. ő ilyen, meg olyan rosszul van, de biztos vagyok benne, hogy soha nem hányt még az idegtől. ő így, meg úgy szereti a pulcsikat, mert eltakarja a kezét (és itt jön az utalás a szaros három pontjával), miközben meg állandóan spagetti pántos trikókban jár, kiteszi mindenét, és mutogatja a szolis kezét, amin egyébként egy pici heg, de még csak seb sincs, szóval nem értem mi a faszért ennyire figyelemhiányos. igazodjak folyton hozzá. hát anyád.

[iwolfyoupie-blog]

Kósza gondolatok John-hoz

Megrészegít egy érzés. Mintha ópiumot termelne a szervezetem csak azért, hogy elfeledtessem magammal mindazt, amitól felfordul a gyomrom ha csak rágondolok. Meg persze hogy nem érezzem magam egy ‘zs’ kategóriás, figyelemhiányos, különc, tini ribanc jelöltnek. (Az egyik legnagyobb félelmem, hogy akaratom ellenére vetkőzni kezdek a figyelemért, a megbeszülésért.., a csodálatért, hiába nem fűlik hozzá a fogam.) Méghozzá a TE figyelmedért.

Olyan mintha kitéptek volna belőlem egy darabot ami valójában sosem tartozott hozzám. 

A legédesebb mérget kínálja a pszichém, ami végig pörget az agyamon egy tökéletesen összeállított “iwyp & John pillanatok” montázst. Egy drogot, mely elképzelteti velem ahogy az ágya előtt áll, a tetőablakon beszűrődő fény gyémántkén csillog nedves bőrén és ábrándosan, sőt szerelmesen néz a napba gyermeki ártatlanságával. Minden egyes képzeletem alkotta szavára testem kellemes borzongással felel, ám a lelkembe kést döf a pillantásaival, mert tudom, hogy amit akkor látok, minden odaadását, tiszteletét, érzelmét a szemében amit irántam érez, csak én találtam ki. Félek, hogy olyannak akar látni, amilyennek elképzel magának, ám ő is pontosan tudja, hogy az nem én vagyok. A kitalációmba habarodott bele amit 1,5 éve alkotott, nem belém, és szerintem erre már ő is rájött. 

A lelkem egy része ketrecben van kisziszolgáltatva mindennek és mindenkinek. Általad. Próbálom aranyra festeni a rácsait, de a rács az rács marad. Se ki, se be. Érkezik pár látogató, néhány szőke herceg jelmezbe bújt senkiházi, akik láttán még csak egy enyhe mosolyra sem húzódik az ajkam, hisz mást vár. A raboskodó szívet az a valaki nem látogatja meg, akire szüksége lenne, az, akiről ébren is álmod, akitől reméli a szabadságot, akiben bízni szeretne. Aki átverte. Tudja jól hogy nem fog eljönni, de még mélyen reménykedik benne, hogy egyszer megjelenik a lakat kulcsaival a kezében, a nyakába borulna és élnek amíg meg nem halnak, Gyermeteg képzelgés. Ettől a mondattól patak folyik a szeméből mely savként marja édes arcát. Ám nincs ki megszánja.

Ohh mond, miért engeded hogy ábrándozzak rólad? Rólunk. 

Magamra hagytál a kétely labirintusában. Rengeteg ösvény, rengeteg befejezés és folytatás, de csak rajtad áll, hogy mikor és merre menjek. Nem szeretnék ennél is jobban eltévedni. Félek. Félek hogy nem látlak, nem szólsz hozzám és életem végéig bolyonghatok egyedül, magányosan. Csak arra kérlek hogy 1 jelet adj, nem azt hogy légy az iránytűm! Vagy ez csak egy teszt lenne hogy hozzás illek-e? Bármiről is van szó valójában, egy biztos. Kegyetlen vagy. Kegyetlen és kaotikus.

Talán pont ezek miatt szeretlek.

[koltomata]

Itt ugy viselkedsz mint egy figyelemhiányos,hisztis 14 éves tinipicsa

hosszas tanulmányozásukat követően ☝🏻