#ideál

[mindigradvagytam]

Tudod mit?! Elegem van a mellé beszélésekből és a kifogás gyártásokból. Rettenetesen kedvellek az első perctől kezdve hogy megismertelek. Lehet hogy ez nem jelent neked semmit, de nem bírok tovább a tudattal élni, hogy ezt soha nem mondtam a szemedbe pedig megvolt az esélyem rá. Hiányoznak a beszélgetéseink. Nem érdekel hogy más mit gondol..csak az hogy te, legyen az pozitív vagy negatív, eltelt rengeteg idő és én nem akarok kétségek közt egy ideált kergetni ami lehet soha nem is létezett csak az én fejemben.

#mindigradvagytam #szerelem #elengedés #istenem #ideál #plátói szerelem #beszéljünk #hiányzik #hiányzol #baratsag #erzesek #nincs #régen jobb volt

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Sosem volt ideálom a barna szem-sötét haj kombó, de amióta megláttalak nem látok szebb adottságokat annál... Pedig nem voltál az esetem de amint megismertelek tudtam, hogy nem kell más. Nincs vonzóbb nálad. Egyszerűen megölsz😍🖇️

#saját #szerelem #barna szem #kapcsolat #te vagy a mindenem #tekintet #nézés #boldog vagyok #szeretlek #csak te kellesz #csak mi ketten #párkapcsolat #beszélgetés #boldogság #szerelmes vagyok #köszönöm hogy vagy nekem #m❤️ #ideál #tetszel #nyctophobia

[nehazuddhogyszeretsz2]

Külsőre annyira Ő a tökéletesség.

#ideál #külső #vonzalom #tetoválás #borosta #férfias

[videli-jste-tento-film]

#viděli-jste #kantor ideál #český film #československo #1930

[kralovna-ne-stesti]

Stát bosa v trávě, mít prsty od hlíny, zalévat záhony, sbírat ovoce, dělat marmelády, pěstovat zeleninu, péct chleba, chodit do lesa, poslouchat ptáky, vdechovat vůni deště,...

#značka ideál #ze života královny #česky

[starmythelonesurvivor]

Nem veszem észre, hogyha flörtölnek velem. Amíg cserélték a gumikat a kocsikon, én játszottam, meg futkorásztam az ónémet juhászkutya keverékkel az udvarban, és odajött egy késő harmincas fickó. Megszólított, beszélgettünk, aztán megkérdezte hány éves vagyok, én meg úgy ráztam le, elértettem. Mondtam nem tudom, csak most ismertem meg a kutyát, nem tűnik annyira idősnek. Vette a lapot, és elment. Nemrég leszólított egy west endes perverz is. Egész jó dumája volt, kínomban meg adtam a számom, de még arra se vettem a fáradtságot, elmentsem az övét. Legalább úgy, hogy “ne vedd fel”. Be is égtem, mert nem tudtam, felvettem. Nem mentem vele kávézni, olyan csúnya volt szegény. Nem is bánnám, hogy nem egy általános ideál, de legyen már úgy satnya, hogy nekem tetszen. Undorodtam a szemöldökétől, a mai napig megborzongok a gondolatatára. Ma befejeztem az első saját varrású ruhámat, olyan jó lett, még színházba is elmehetek benne. Vannak rajta hímzett zsebek.

[hicapacity]

Fáj némának lennem, amikor az emberi butaság mindent elpusztít! Pár gondolat és aztán megint elhalkulok (lehet törlöm, így jobb ha mented, vagy kimásolod és úgy osztod meg!). Eleve nem értem, hogy az itt következő sorokat miért én és nem gazdasági szakemberek teszik közzé? Olyan mérvű az üzemanyag hiány, hogy a stratégiai tartalékok 25%-át meg kellett nyitni. - Ez nem nagyon érdekli az embereket, mert nem értik. EZ AZ ORSZÁG UTOLSÓ MENTSVÁRAINAK EGYIKE. A taxik, mezőgazdasági gépek és a magánszemélyek továbbra is olcsón tankolhatnak. A kamionok, furgonok, árúszállítók, postások, futárok, ellátócégek, utánpótlásért és logisztikáért - AZAZ A MAGYAR GAZDASÁG VÉRKERINGÉSÉÉRT FELELŐS - járművek NEM. - Ez se érdekli az embereket, mert ezt se értik - ETTŐL LESZ MINDEN DRÁGÁBB.  A fuvarozók vagy árat emelnek - ÉS EMIATT MINDEN KERESKEDELMI CIKK ÁRA FELMEGY, és/vagy felmondanak több ezer embernek, hogy kigazdálkodják a veszteségeket, hogy túléljék az üzemanyagköltségek 80%-os drágulását. - Persze sokakat ez nem érdekel, hiszen magánemberként még olcsón tankolnak és könnyebb szidni a fuvarozót, vagy a kereskedőt, semmint belegondolni, hogy mindennek mi is az oka?   Az üzemanyag árának hatósági árát sokan üdvözölték, de ha a piaci árat vesszük alapul, akkor a mostani áremelkedés nem szombaton 11.00 és 12.00 óra között, hanem közel egy év alatt történik meg, ami lehetőséget ad az ésszerű cselekvésre. - Bár ez se érdekel sokakat, mert teljesen észszerűnek tekintik, hogy állami szabályozással próbálják Magyarország alapvető gazdasági folyamatait túlszabályozni, nem foglalkozva azzal, hogy a VILÁG PÉNZÜGYI RENDSZEREIT NEM ÉRDEKLI HAZÁNK SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE.   Napjainkban egyre többször hallani, hogy energiaválság van, de 12 éve 2010-ben a Fidesz állíttatta le a 2800 méter alatti geotermikus vagyon kitermelésének lehetőségét, ők lehetetlenítették el a szélenergia kihasználását és ők végezték ki a biomassza-biogáz energiaellátás lehetőségeit, állították le a panelprogramot, stb. - MA MAGYARORSZÁG ENERGIAFÜGGŐSÉGE A NEGYEDE SEM LENNE, HA EZALATT A 12 ÉV ALATT EZEKET A LEHETŐSÉGEKET KIAKNÁZZÁK. 

Hazánk energiaellátása erősen centralizált, gigantikus csúcserőművekben állítunk elő áramot. Amennyiben decentralizálták volna ezt a rendszert, azaz sok száz kis erőművet üzemeltetnénk (a gázt olcsó villamos energiával helyettesítve) és nem PAKS2-re várnánk már egy évtizede (és várunk még egy évtizedig), akkor ma nem lenne ekkora az energia ára. - Ezzel ma sokan nem foglalkoznak, mert nem értik, hogy a HÁLÓZATI VESZTESÉG 12-18%, AZAZ ENNYIVEL KERÜL TÖBBE.

Persze most lehet károgni, mutogatni, politikai értékrendeken acsarkodni, de lássuk be, mindezzel - mind a jobb, mind a baloldal - ELKÉSETT. - DE ez sokakat nem érdekel, mert sokkal egyszerűbb politikai vircsaftokban felmorzsolni az erőnket, semmint szembenézni a mocskos ténnyel: - MINDANNYIAN VESZTENI FOGUNK EZEN AZ ÜGYÖN. Kivételt az extra gazdagok és milliós megtakarításokkal rendelkezők képeznek.   Napjainkban kéne megszületnie a nemzeti egyetértésnek és politikai érdekeken túlmutató összefogásnak, ami megoldásokat, lehetőségeket, alternatívákat mutat és nyújt azoknak a teljesen kétségbeesett MILLIÓKNAK - akiknek fogalma sincs arról, hogy miként gazdálkodják ki a megfizethetetlen élelmiszer és energiaárakat.   

Folytathatnám ezt a cikket, GAZDASÁGI TÉNYEKKEL - csak nincs kinek, mert senki sem akarja érteni, hogy hova vezet ez az út! Ezért felesleges.

Én csak egy libsibolsi, komcsiivadék mocsok (konzervatív liberális amúgy) vagyok, aki 12 évig egyfolytában erről ugatott és napjainkban, amikor bekövetkezik az összeomlás már nem tehetek mást, mint - SOK MILLIÓ EMBERREL EGYÜTT ELSZENVEDEM A KÖVETKEZMÉNYEKET.   Itt a politikai értékrend, állásfoglalás, mellébeszélés, hit, eszme, ideál már nem segít senkin. Itt csak a komplex, átfogó és segítőkész összefogás az egyetlen járható út, bár félek ezt a folyamatot már nem lehet megállítani. Mindezt alapozom arra, hogy bejelentették, hogy a vállalkozók az adósságaikat rendezhetik dollárban, vagy euróban is, ami a pénzpiacoknak azt sugallja, hogy SE A KORMÁNY, SE A MAGYAR NEMZETI BANK, SE A HAZAI KÖLTSÉGVETÉS NEM HISZ A FORINTBAN, MINT FIZETŐESZKÖZBEN. EZ PEDIG ANNYIT TESZ, HOGY NEM HISZNEK MAGYARORSZÁGBAN SEM, MERT EGY MUNKA ALAPÚ TÁRSADALOMBAN A DOLGOZÓ, AZAZ A DOLGOZÓ PRODUKTUMÁNAK FORINTBAN KIFEJEZETT ÉRTÉKE ADJA AZ ORSZÁG KÉPESSÉGEINEK ALAPJÁT...

Persze, ha tudás alapú lenne a társadalmunk... Ez másképp nézne ki!

Juhász Zoli Ui: Ismerve a közállapotokat, kevesen fogjátok megosztani... Holnaptól visszatérek a versekhez... 

#juhász zoli #Shepherd

[csacskamacskamocska]

Semmi sem elég jó

Az ember, aki képtelen érzelmileg kapcsolódni, akivel nagyon-nagyon nehéz mert csupa kettősség, csupa következetlenség, csupa furcsa ideál és merevség, aki mindig kritikus, akihez annyi szeretet kell amivel tucatnyi másik embert boldoggá lehetne tenni... azon háborog, hogy nem voltam kellően udvarias. És a szomorúságomról azt mondja, hogy sértődés. Nincs olyan pont sehol, amiben nyugalmat találnék. Folyton futni kell. Figyelni. Mint a nyúl a bokor alatt. Ha bármiben megpihenek kicsit, kiugraszt, nem jó ott se, nem jó semmisem, mindig van egy addig nem látott kritika, kifogás, ellenérzés. Nincs nyugalom, nincs elégedettség, nincs lazaság. Nem rosszból csinálja. Egyszerűen, szerinte változtatnom kéne. De akkor sem leszek elég jó! Sosem leszek neki elég jó!

Amúgy, anyámmal is így volt. Ez az egyik legerősebb élményem a gyerekkoromból. Hogy eléggé kiskoromtól kezdve nem tudtam elhinni, hogy a jó az nem robban fel bármelyik pillanatban. Egyik percben békés családi idill, a következőben már valami elképesztő hiszti valami apróságon amit valaki máshogy mondott vagy csinált, mint ahogy ő az idillt elképzelte. Azt hittem, hogy felnőttként már nem lesz ez. Anyám is csak taktikusan dicsért. Nem önfeledten, nem valódi elismeréssel vagy valódi csodálattal (ahogy normálisan rácsodálkozunk valamire, amit mi nem tudunk más valaki meg tudja), hanem amikor épp dicsérettel akart nevelni, akkor dicsért. De többnyire kritizált, kifogásolt és versengett.

Már nem vagyok kisgyerek. Már megtehetem, hogy nem akarok így élni. Ó istenem, hogy gyűlölöm ezt! nem figyeltem, egy pillanatra nem figyeltem. Egy pillanatig azt hittem, hogy.... nem is tudom, mintha magamban beszéltem volna, mintha benne lettünk volna egy szoros eszmecserében ahol az ember nem mondja minden mondatban, hogy kérlek, meg légszíves, meg ha nem esik nehezedre...

Hagyjuk. Hagyjuk a picsába az egészet, ha 15 év után még itt tartunk.

#udvariatlanság #kritika #10-19

[perfectsadpain]

Nélküled is indul a reggelem, nem akad, nem szakad rám az ég, és ugyanolyan szépnek látom magam a tükörben. Kezdetben még hiányzik a mindennapos fikázásod, de hamar túllendülök a hiányán. A te hiányod pedig, már nem is létezik. Az az idealizált aranybogár is csak a fejemben létezett, akivel eltudtam volna képzelni, hogy szülök neki majd egyszer egy gyereket, és úgy fog szeretni, ahogy eddig még senki más. De csak ideál volt, talán még attól is kevesebb. Cigit szívok, iszom a kávém az épület előtt, és várom hogy lepattanj a villamosról, bicebócásan felém siess. Nem teszed. De jó eljátszani a gondolattal hogy tehetnéd. Valamikor valamelyik lánynak -aki még eldönthetetlen, hogy szerencsés lesz e veled- remélem majd megteszed.

[afterburn1ck]

Szinger 2023.03.23-2023.11.23.

Hát.. csak azért, hogy teljes maradjon a kép, ha esetleg amnézia súlytana. Tökéletes volt. Mármint nem a kapcsolat, mert az összedőlt mint a kártyavár. A lány gyakorlatilag ideál volt, black stílus, kihúzott szemek, car enthusiast, ügyes-okos csak sajnos nem szeretett. Egy ideig azt hitte ugyan de pár hónap alatt rájött, hogy nem olyan biztos ez.. Sajnos ismét egy olyan helyzet alakult ki ahol én lehettem akármilyen egyenes, lényegre törő vagy udvarias nem számított.

A legjobb fiú barát valahogy mindig előnyt élvezett. Sajnos nagyon sok dolog volt amiről nem tudtam, nem tudhattam ismét így idő előtt nem tudtam lelépni csak amikor már nyakig a szarban voltam. Talán őt tudnám nevezni annak az "ő"-nek akit elképzeltem volna. Legalábbis ha azt a pár hónapot vesszük alapul, mert egyébként gyerek volt még és az a helyzet én már unom a gyerekeket ilyen szempontból. Mellém egy nő kell, nem egy kibaszott kislány.

Ahogy anno P-nál, itt is az "EGO"-ja győzött a lánynak. Nem volt képes ésszerűen dönteni, de nem baj mert ahogy eddig is, nem én jöttem ki vesztesként.

Kerek perec, szerettelek. Sweetheart...

Я буду ускоряться, пока не умру.

2024.03.02.

[terezafabi]

Den 26.

Času není nazbyt a já dopisuji o den později. Ale dnešní den tedy stojí za to zapsat. Dopoledne s dětmi něco vyrábíme v zázemí, Jindra už vzpomíná na děti ze školky, a tak vytváříme obálky a Jindra obdarovává kamarády mušlemi. Nějak nemám energii na velké výletování, vymyslím ale chodící výlet nad Candelarii, jak jsem šla běhat. Po cestě chci koupit svačinu, protože nám dochází doma jídlo, ale je neděle a všechno je zavřené - to se nám v Puertu nestávalo. Jediné co seženu jsou krekry a sušenky a chipsy. Ty nám ještě pomohou. Heduška už je dost unavená, tak frflá u Honzy v nosítku, ale v kopečku nad katedrálou se jí naštěstí podaří zabrat. Nahoře nefouká tak, jak jsem se obávala z předvčera a my si užíváme cestu. Jindra je úplně nadšený - cestička mezi nízkými keříky a rostlinami, je hodně kamenitá, do kopečka z kopečka  a sem tam ještěrka. Šestileťák ideál. Naším cílem je necelé dva km vzdálená plážička. Samotná cesta je krásná a všichni si lebedíme, to jsme dneska přesně potřebovali. Přicházíme k pláži, vlny mají asi tři metry, oceán nám dává pocítit svou sílu. Probudivší se Heduška zblajzne všechny chipsy a to jí dodá dobrou náladu až do večera. Na dlouhém prostranství přes pláží si dáváme svačinu, pozorujeme květenu, jeskyňky a i pár mušlí ulovíme. Všichni jsme prosolení, protože oceán srší kapkami dobré desítky metrů do vnitrozemí. Cestu zpět Honza nachází trochu jinou a dokonce trochu kratší. Už je k večeru, děti sbírají kusy dlaždic (už teď toho máme “doma” několik kilo) a v dobré náladě přicházíme do pizzerie na náměstí (dávat si tu pizzu mi přijde trochu barbarské, ale najedené děti to převýší). Najíme se a míříme domů, ale! Stavíme se ještě v úplném centru, kde ukazuji jeskyni, co jsem tuhle zahlédla, ve které jsou modely domů a tekoucí voda a hned vedle nás přiláká hudba. Jdeme to zjistit. Ve vedlejší hale má koncert jakýsi místní zpěvák pop music. Osazenstvo tvoří převážně domorodci a parket je plný. No a naše děti jsou v sedmém nebi. Tancují jak o život a vyslouží si spoustu zdvižených palců a pochvalných španělských komentářů. Honza se dme pýchou a já cítím radost, jak bezprostředně prožívají hudbu a vyjadřují se. Krása. Domů přicházíme později, než jsme zvyklí, ale velmi spokojení. 

[nam00n]

ha tudtam volna régen, amit

ma már tudok,

ha tudtam volna, hogy az élet

milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán

ilyen vigan:

valószínűleg felkötöttem

volna magam.

régen, mint az álmok tékozló

más fiai,

azt hittem, lehet a világon

segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak

ér valamit

s az élet, ha sokan akarjuk,

megváltozik.

minden szörnyűbb, mint hittem akkor,

fiatalon,

de, hálistennek, egyre csökken

az undorom,

egyre jobban bírom az évek

förtelmeit,

és az idő és a közöny már

fertőtlenít.

mert fátylát sorra dobta minden,

egymásután,

s harminchárom évem ma átlát

minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint

az ifjukor

sejteni bírta volna bennem

valamikor,

látom, milyen rútúl becsapják

a baleket,

s hogy a balek azért balek, mert

mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,

és hogy magát

sugaras hőssé a bitang is

hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész

az ideál,

és hogy nem hozhat egyetértést,

csak a halál, –

s mert mindez mégcsak nem is aljas,

nem szomorú,

s minden dolgok apja valóban

a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,

az életet,

mint reménytelen lepratábort

vagy harcteret.

ha egyszerre tudok meg mindent,

hogy itt mi van,

egész biztosan felkötöttem

volna magam.

de valamit a sors, úgy látszik,

akart velem:

megmutatott mindent, de lassan,

türelmesen:

különbékét ezért kötöttem

a semmivel,

ezért van, hogy csinálom, amit

csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó

pillanatot,

ezért van, hogy a háborúban

verset irok

s a leprások közt fütyörészek

és nevetek

s egyre jobban kezdem szeretni

a gyerekeket

— különbéke, különbéke, szabó lőrinc

#✉

[zlutyzakaznik]

Půldekáda s tryskou...

(22. 1. 2024) ... a pár poznámek k související rutině.

Můj ideál kávového porcelánu: 200ml ACME

A zase ta bilance! A tentokát na chlup srk přesně po pěti letech od chvíle, kdy jsem na univerzitě pod odborným vedením poprvé zapnul kávovar a mlýnek. Od té doby proteklo 1.8litrovým bojlerem a hlavou E61 hodně tiché Dobré vody a počet čtvrtkilových sáčků i „kávových dotankování“ v Pelíšku dosáhl nižších stovek.

Jestliže reflexe úvodního roku přinesla emočně nabité a zhuštěné první dojmy a po dvou letech jsem se soustředil na volbu a čištění mlýnku a ekonomiku provozu, třetí a čtvrté výročí se dočkalo pouhé zmínky v rámci měsíčního souhrnu. Vše totiž běželo jak má a tak jsem se nechtěl opakovat. Jaké jsou ale pocity a zkušenosti po pěti letech?

Zopakuji, že pořízení kávovaru a mlýnku byla ta nejlepší koupě, jakou jsem kdy uskutečnil a i kdybych měl dát kávovar na náročnější generální prohlídku, úvodní investice se mi vrátila nejméně třikrát.

Jediné, co stojí ze servisního hlediska za řeč, je tryska, respektive její prokapávání, které je nutné jednou za čas odborně ošetřit. I po pěti letech kávovar čistím příslušnou chemií, jednou za rok vyměním těsnění v hlavě a jednou za dva roky sprchu a filtr/košík/misku.

Pro běžné šlehání střídám nerezovou a teflonovou 3.5dcl Mottu s kulatým zobáčkem, na XXXL latéčko a svařák mám 5dcl nerez latiéru stejné značky. Na počitadle mlýnku je 12 547 a za půldekádu se velmi lehkce kousl jednou! Povolil jsem kameny a jelo se dál. Jediná miska IMS je stále k mání; ve stavu nová a prakticky nepoužitá.

Co se týče mlýnku, stále se mi nepodařilo sehnat klasický 58mm Macap M4 se zásobníkem, jehož dozér má oproti Mazzeru Mini tři dílčí kroky. A zatím jsem nepodlehl a nekoupil ultimátní mlecí bestii v podobě Macap M7 nebo Fiorenzato F83E/F6/D. Ale uhlíky touhy stále žhnou... A kdybyste věděli o nějakém kusu v zachovalém stavu, dejte mi prosím echo.

V minulém roce jsem lehce polevil v konzumaci a jsou dny (pondělí, čtvrtek a pátek), kdy si dám jen ranní latéčko a jeden shot si vezmu s sebou do školy. Zbylé čtyři dodržuji slastnou rutinu latte, cappuccina a espressa. Už delší dobu jsem doma nepřipravil doppio a raději zůstávám u vyšší gramáže espressa (11 až 12 g). Dvojité kafe udělám u zajímavých či neobvyklých káv, abych ověřil výsledek anebo se pokusil dosáhnout maximum možného.

A ač do sbírky silnostěnného a profesionálního kávového porcelánu s vějčitým dnem přibude jednou za dva nebo tři měsíce další kousek, už pět let zůstávám věrný klasice v podobě ACME a ANCAP na espresso, doppio a cappuccino a žlutý baňáček BUTLERS na latte. Jediný šálek, po kterém toužím, a divím se, že jsem si jej dosud neopatřil, je 200ml cappuccino novozélandského výrobce, se kterým jsem pracoval ve druhé kavárně.

Téma domácí baristiky by možná po delší době zasloužilo samostatný článek. Nejsem si ale jist, zda by to nebyl spíše výčet nejnovějších gadgetů a kompromisních řešení, kterých se chytli tradiční výrobci. I v portfoliu dvou uvedených značek nacházíme mlýnky, jež slibují univerzální nastavení hrubosti a když na nový granulizér otevřeně nadává i takový fanoušek Marzocca, jakým je The Real Sprometheus, o něčem to svědčí.

Podstatné je, že to celé funguje. Espressa tečou ukázková a mléčné nápoje na nich postavené jsou ódou na hebkost a komplexnost. A je jedno, zda je to ve všední den před šestou ráno anebo po sobotním obědě. Čerpadlo funguje, hlava se leskne, mlýnek chroustá a kafíčka jsou tak, jak je mám rád, tedy just right.

#glosy

[hatutannews]

TL Kontinua Kondena Konflitu Armadu iha Gaza-Ukránia Inklui Junta Militár Myanmar

Hatutan.com, (28 Novembru 2023), Díli—Prezidente Repúblika (PR), José Ramos-Horta aborda pontu tolu ne’ebé esensiál iha konjuntura internasionál, ne’ebé sai hanesan dezafiu verídiku bá komunidade internasionál, espesiálmente ba sira ne’ebé partilla Timor-Leste nia ideál sira bá liberdade, independénsia, Estadu Direitu, Demokrasia no soberania. Continue reading Untitled

View On WordPress

#TL Kontinua Kondena Konflitu Armadu iha Gaza-Ukránia Inklui Junta Militár Myanmar

[paskvilnet]

mejl.box

Design - girls

Tuto rubriku dodneška vytvářel muž. Muž vytváří podle svých představ i ideál ženské krásy. Ale jestli vás zajímá, jak ženskost a ženskou krásu vnímají a vytvářejí ženy, prověřte dnešní Mejlbox. Podíváme se v něm na některé stránky, kde holky zpodobují samy sebe. …No myslím, že je na co se těšit…

www.missvan.com Na úvod jsme vybrali opravdu lahůdku. 28tiletá francouzká graffiťačka říkající si Miss Van si našla jako místo, kde se dá zobrazit dívčí a ženský element, ulici. Její panenky na vás koukají nejenom z ulic toulouských, pařížských, ale třeba i bruselských, barcelonských nebo montrealských. Miss Van vychází z graffiti, ale tradiční graffiťácký koncept trochu nabourává: maluje na zdi štětcema a na její slečny se můžete jít podívat i do galerie. Zobrazování feminity, jak ji vidí Miss Van, není třeba komentovat: slečny jsou zároveň svůdné, podmanivé, sladké, a přitom neskutečně silné a sebevědomé…no prostě jako Miss Van

www.thatbitch.com Holka, která má ráda breakdance, zkažená múza a digitaldiva, budoucí herečka a scenáristka, příznivkyně zenu a odpůrkyně elitářů, drsná básnířka s piercingem toužící po erotice…To je Hundalina Jones alias Huny c. young… Tmavé holky, pro něž pojem ulice není vůbec vyprázdněný… Drsné hiphoperky, které berou zodpovědnost do svých rukou… nejenom přívěsek mužských protějšků se šperky na hrdle..takové jsou její ženy. A jestli vás po tom všem zajímá, jakže vypadá ta, která takový ženský tvoří a která si pro slova daleko nechodí, tady je její autoportrét…

www.juniatwork.mrtio.com Giulia Balladore je Italka, pracuje pro malou webovou firmu a žije v malém městě nedaleko Milána. Na svých stránkách toho o sobě moc neprozradí, takže se tam dočteme akorát to, že miluje malování, že je to její největší vášeň a způsob, jak vyjádřit vlastní pocity. Tahle žena je tajemná, jemná a taková je i její ženskost, kterou ukazuje prostřednictvím vektorové grafiky. Takže žádné foto, ale načrtnutí na papír, skenování, Macromedia Flash, tři dimenze…. a nakonec je z toho takové krásy…

www.taehahime.com A na závěr tady máme princeznu z Kanady, která si v programu online říká sice jinak, ale její opravdové jméno je Lisa Redfern. Oblíbená barva - modrá, ale to není zdaleka všechno, co vám o sobě na svých stránkách našeptá. Pokud vás nezajímá, jaký lak na nehty používá a jestli má ráda bouřku, mohlo by vás zajímat, že vystudovala grafický design, ale že škola v tomto oboru není podmínkou pro vytváření dobrého designu….koneckonců proč ne, i takové jsou slečny a mnohdy jim to na kráse neubere :o)

#Paskvil #2003 #0320 #mejl.box #joniva

[michalgavlas]

ÚVAHA PĚTI STÁ PÁTÁ - KŘÍŽ, SLOUČENÍ PROTIKLADŮ

Kříž je prastarý symbol, který byl před dvěma tisíci let povýšen na hlavní znak křesťanské víry. S křížem se spojuje utrpení jak Ježíše, tak všech věřících lidí. Současně je symbolem, který vyjadřuje sloučení protikladů. Vertikála značí duši a mužský element, zatím co horizontála tělo a ženský prvek. Aktivní prvek proniká pasivní element. Podobně je sloučení protikladů znázorněno v čínském symbolu jin a jang, kde však mužská, světlá část a ženská tmavá část jsou si rovny a tvoří harmonický celek kruhu. Symbol kříže je mnohem dramatičtější a vždy vyvolává bolestivý pocit spojený s utrpením ukřižovaného Ježíše.

V současné době se už lidé v západním světě neukřižovávají fyzicky, ale obrazně řečeno, každý si svůj kříž nese po celý život sám. Někdo vědomě jiný nevědomě, dobrovolně, nebo z přinucení. Někomu život naloží na záda těžký a veliký kříž, zatímco někdo je zatížen pouze lehkým a malým, ale kříž neseme všichni, bez ohledu na to, zda si to přiznáme, nebo ne. Nezbývá nám nic jiného než se s ním naučit žít.

Svět, ve kterém žijeme je plný protikladů jako je dobro a zlo, krása a ošklivost, někdy nás zasahují více jindy méně a záleží pouze na nás, jak se nám tyto protiklady podaří sloučit a vyrovnat se s nimi. Lao-ce říká, že tím, jak poznáváme dobré, tak poznáváme i zlé. Podobně to platí i u dalších protikladů. Otázkou je, zda v dnešní pragmatické době, kdy se hodnoty mění a upravují podle potřeby, je člověk ještě schopen rozeznat co je dobré a co zlé. Je vůbec toto rozlišování potřebné pro život v konzumní společnosti? Není to člověku na obtíž, když vše vidí v jasně vyhraněných podobách? Není pro něho lepší, když se hranice rozvolní a protiklady splynou v jeden nevyhraněný celek života jaký prostě je?

Samotný Ježíš nás vede k tomu abychom nehodnotili a neodsuzovali ostatní, protože ani my nejsme bez viny. Měli bychom se naučit žít v našem nedokonalém světě s dalšími, podobnými hříšníky jako jsme my. Měli bychom tolerovat jejich chyby podobně jako i my to čekáme od nich. Ale kde je hranice mezi tím, kdy tolerujeme ještě chybu a kdy už přehlížíme zločin? Není někdy neustálé, a často záměrné chybování už zlovůlí? Když nebudeme schopni rozlišovat, jak si můžeme vytvořit hodnotový systém. Je pouze výsadou Boha oddělovat tmu od světla a den od noci? Může hodnotit pouze Bůh a člověk ne? Mnoho otázek a žádná odpověď.

Duchovním ideálem, jak západních, tak východních náboženství je zbavit se svého ega a splynout s veškerenstvem. Je to nedosažitelný ideál, protože pokud se nezbavíme svého těla, jehož součástí je pud sebezáchovy, reprezentovaný větším či menším egem, tak se nemůžeme harmonicky spojit a odevzdat okolnímu světu. Teprve až když se zbavíme těla, tak naše duše se stane součástí té vesmírné.

Naše „Já“ nás neustále nutí vyhodnocovat všechny situace a klasifikovat je jako dobré, nebo zlé. To vše dělá pro naše holé, sobecké přežití, kdy nelze velkoryse slučovat protiklady. Je pochopitelné, že naše posuzování světa je subjektivní a tím pádem plné chyb a omylů, ale jinak to z našeho omezeného úhlu pohledu nejde. Podstatné je, pokud možno, se ctí přežít.

Je známo, že protiklady se přitahují, ale nikdy nedoje k jejich sloučení, nebo dokonce záměně. Člověk podobně jako se snaží nést svůj kříž bez velkého úpění, tak se snaží žít ve světě plném protikladů, na které si musí zvykat. Upřímně řečeno normální smrtelník si nemůže zcela zvyknout ani na jedno. Může otupit svou mysl a smysly, ale zvyknou si nemůže nikdy.