Tumgik
#külső
Text
Az más, amikor valaki a lelkedet akarja megismerni és nem csak a testedet.
243 notes · View notes
Text
Én személyiségekbe tudok beleszeretni, nem külsőkbe.
209 notes · View notes
Text
- Egyszer ismertem valakit, aki hasonlított rád. - kezdem.
Nem szól semmi, hogy is szólhatna, elmondtam neki, hogy hallgasson végig és ne szóljon közbe.
- Neki nem volt ilyen kiugró állcsontja és nem látszott ki a bőre alól az arccsontja. - szemlélem az arcát - Ugyanígy, mint neked barna szeme volt, de sokkal barátságosabban csillogott, és a szája mindig mosolygott.
Mosolyra kanyarintja ajkait, de ebben a mosolyban nincs boldogság, se kedvesség. Ez a mosoly cinikus és ellenszenves. Lejjebb vezetem rajta a tekintetem és végig nézek rajta, tüzetesen és vizslatóan. A tekintetem zavarba ejti és összébb húzza magát.
- A vállai szélesebbek voltak és, ha végig simítottam rajtuk nem éreztem a bőre alatt megbújó csontot. A derekánál nem kellett úgy összehúznia a nadrágot, hogy az öve majdnem kétszer körbe érte. Nem volt kint a medence csontja és lassan a bordái.
Kissé úgy fordul, hogy minden kiálló csontot észre vegyek rajta, direkt akar idegesíteni, de nem tud.
- A combjai össze értek. Még a magasságotok is stimmel és nagyjából belülről is hasonlítotok. Kedves volt és törődő, mindig másokat helyezett maga elé, sosem volt önző.
Egyikünk sem szól, most már én is keresem a szavakat, amiket még mondhatnék neki.
- Emiatt emberek úgy formáltak, ahogy akartak és, ezzel azzá tettek, aki vagy. - szólalok meg utoljára, miközben a saját tükörképemmel szemezek.
Tükör I.
Lexa
11 notes · View notes
valaki-73 · 2 years
Text
001
Úgy tartják, hogy bele nézni a tükörbe a világ legegyszerűbb cselekedete.
Mindenki megteszi egy nap legalább egyszer. Reggel készülődés közben, ki suliba ki munkába indulás előtt bele-bele pillanat egyszer- egyszer.
Aztán lennék én. Ha belenézek a tükörbe nem csak magam látom. Nem csak egy röpke másodpercre kukkantom meg magam, hogy jól áll-e a hajam, vagy éppen a sminkem rendbe tegyem. Nem.
Ha bele nézek a tükörbe, felfedezem a testemen elterülő apró, talán más szemével nem látható hibáimat veszem célul. A szemem alatt éktelenkedő karikákat, ami napról napra már-már megszokottan helyezkedik el szemem alatt. A beesett arcom sápadtan néz vissza rám. Mintha életért könyörögne. Ha bele nézek a tükörbe, látom bőröm apró hibáit, látom azokat a felesleges kilókat amik napról napra rondítják így is keserves testem.
Észre veszem a kezem, a lábam, a testem. A hasam, ami sosem lesz lapos, a lábaim amik sosem lesznek olyan kecsesek mint a szép lányoké.
Nem magam látom a tükörbe hanem a hibáimat.
Ha bele nézek a tükörbe, észreveszem azokat a helyeket amelyek egykor sebesek voltak, ma már nincs ott, egyetlen apró heg nem árulkodik, az elmém mégis hangosan üvölt és jelez, hogy egykor bizony ott voltak.
Látom a karom, amellyen megannyi vágásnak a nyoma hagyott ott egy darabot. Minden ott hagyott heg egy emlék, egy fájdalmas jelzés, hogy megakartam szabadulni az életemtől.
Mert ha bele nézek a tükörbe, olyan mintha mögöttem a múltam állna. Nem mond semmit, nem mozdul, de jelenléte árulkodó ezer egy szónál.
8 notes · View notes
Text
Külsőre annyira Ő a tökéletesség.
0 notes
csakazolvassa · 11 months
Text
jelen kinézetemről
Szépséges jó reggelt! Megyünk ma futni, többen, csajok. A minap alkalomra felvettem egy nyitott orrú platformszandált, bokán megkötőset, és egy térd fölött végződő, csacskán bájos, madeira csipke, bő fehér ruhát, a Julisom elragadta már, de visszaragadom, mert rajtam is jó. Lett is nyomban kontrasztos vádlim, magasságom, bokám, jó lábam, vonulásom! Continue reading Untitled
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
csacskamacskamocska · 8 months
Text
Ő akarta , de már nem akarja
Pár éve volt egy férfi az életemben. Nem a tumblin ismertem meg, de végül kiderült, hogy a blogolás is egy közös pont. Kövess be és akkor ott is beszélgethetünk, mondta a pasas, és én meg, persze, jajdejó. Hogy hogyan hatottak egymásra a dolgok, azt nem tudom, de végül nem lett belőle kapcsolat, csak valami ismeretségféle. Soha nem is beszéltünk róla, hogy lehetett volna belőle valami. Picit, mint amikor a két partról elkezdenek hidat építeni, aztán fél méter híján nem ér össze középen. Nem kezdik újra, inkább úgy döntenek, hogy nem is híd az, hanem egy gigantikus térplasztika. Kész, nincs miről beszélni többet. Nade nem is ez a lényeg vagyis ebből csak annyi, hogy nem volt dugás meg semmi szerelmes andalgás. Chateltünk néha, ennyi. NINCS MIT SZÁMONKÉRNI. Ez fontos. Már nem is tumblizik, vagyis azon a nicken amit ismertem, nem. Azt gondolom, felismerném a stílusát de valójában az emberek sokszor a rosszabbik énjüket vagy a számukra vállalhatatlan dolgaikat rejtik egy új nick alá. Szóval nem biztos, hogy felismerném. Minden nap beszéltünk, de a tumblin soha nem szólt hozzám. Soha nem lájkolt semmit amit kiraktam. Se képet se írást, se g-poyt, semmit. Egyszerűen nem tudtam elég érdekes lenni – ez volt az élményem. De rendszeresen visszajelezte valami módon, hogy olvasta valami posztomat, a tumbli téma volt köztünk. De a kapcsolat még elemi szinten sem jelent meg a tumblin. Mintha nem is ismertük volna egymást. Annyira zavaró meg bántó volt az egész, hogy többször rákérdeztem, hogy mi ez? A magyarázkodása, hogy nem látja, hogy túl hosszú, túl rövid, túl kerek, túl más, tökmindegy, hogy valid volt vagy nem, mert a lényeg, hogy semmi sem változott. Ő nem reagált, én nem értettem. Egész addig míg egy barátnőm azt nem mondta, hogy szarjak bele. Úgy gondolta, hogy jó ötlet, de aztán meg már nem úgy gondolta. Ennyi. Nem volt neki kényelmes, komfortos, de ezt nem tudhatta előre.
Nagyon furcsa dolog belegondolni, hogy valakinek nem kényelmes, komfortos, NEM JÓ ÉRZÉS egy baráttal összenevetni, froclizni egymást, reagálni egymás dolgaira, tudatosítani egymás érdeklődéseit, felbaszódásait. Soha nem utaltam rá, hogy ismerem. Nem mondtam el a titkokat amiket elmesélt, nem éltem vissza az ismeretséggel. Voltak más barátaim akikkel megéltem azt, hogy itt is és ott is ismerjük egymást és az vicces is meg kibaszott támogató. A többség persze fordítva volt, a tumbliról szivárogtak át az IRL életembe. Nem sokan, mert elég távolságtartó vagyok. Meg időhiányos. A kapcsolatokat viszont ápolni kell. Érdekes dolog, hogy egy problémát le lehet tenni úgy, hogy egy külső szemlélő ad egy teljesen elfogadható magyarázatot. olyat, ami bárkivel megeshet. Úgy gondolta jó ötlet, de aztán meg már nem érezte annak. És soha többet nem gondolkodott rajta, hogy a másik hogyan is van a dologban.
Többször lájkolt olyan posztomat, amit általa ismeretlen nicken írtam. Na, ezt add össze!
Tumblr media
23 notes · View notes
szepkerekkocka · 1 year
Text
@tuntetesinfo
A karinthys tüntetéshez még nem találtam FB eventet.
8 notes · View notes
drakvuf · 1 year
Text
amúgy
kurva idegesítő, hogy most hogy két hete számolgatom a kalóriákat folyamatosan megy lefele a súlyom
mert nem tudok mást hibáztatni az eddigi eredményekért, mint magamat
5 notes · View notes
ruddentropptabornok · 17 days
Text
Április 8.
Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.
270 notes · View notes
elvesztett-bizalom · 3 months
Text
Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.
Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.
Ez egy belső munka.
329 notes · View notes
Text
Csak te tudsz rajta változtatni, neked kell akarnod!
99 notes · View notes
riariahistoria · 28 days
Text
Endre László
amúgy kettő van ezzel a névvel, ugyanabban a világháborúban.
az egyik a fajvédő magyar politikus, akinek 1944ig a legnagyobb tette az hogy lobbizása nyomán a Zsidó nevű települést (semmi köze a zsidósághoz, ahogy Bugyinak sincs a fehérneműhöz) Vácegresre változtatják. funfact, a lakosság egyöntetű tiltakozása ellenére, ők ismerik a saját történelmüket. sajnos azonban az 1944 márciusában megalakuló Sztójay-kormányban, belügyi államtitkári poszton emberünk leteszi névjegyét az asztalra. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve oroszlánrészt vállal a magyar zsidóság kifosztás-gettó-deportálás fémjelezte népírtásában. Szálasi alatt kormánybiztos, végre felért a kétes csúcsra.
(itt azért említsük meg Baky László, a belügy politikai államtitkárának és Ferenczy László csendőr alezredesnek a nevét. ők a "három Laci" akik igazán sokat tesznek azért hogy meg lehessünk sértődve magunkra, mert ugye mi ott se voltunk, nem a magyarok csomagolták össze a magyarokat rekordidő alatt, rugdosták fel azokat vonatra, osztották szét a bútoraikat és kerestek nőkben családi ékszert. nagyapa jó ember volt aki párás szemmel mesélt a cselédbálokról meg tanított minket két ÁVHnak írt spiclijelentés között célbalőni, amit majd a szemetek közé kaptok koszos lipsik)
a hadihelyzet szerencsétlen alakulása miatt (ki hitte volna hogy mégsem nyernek a németek?) 1945 márciusában Németországba menekül. amerikaiak fogják el és szívesen passzolják vissza Magyarországnak. 1946. március 29én, a Nagy Ignác utca 1. szám alatt rúgják ki ezen Endre László alól a stokedlit miután a háborús bűnei miatt halálra ítélte a Népbíróság.
a másik egy csendőr. első világháborús katona az orosz fronton, majd fogságban, később vöröskatonaként a románok ellen harcol (ez nem volt egyenlő a kommunista vagyok-kal), még később csendőrként szolgál. tartósan és lelkiismeretesen, így 1939ben Csillaghegy (ami nem Budapest része még) csendőrparancsnoka lesz.
sok gennyes szaralak között feltűnik az egy normális, szóval amikor odajutunk hogy gettósítás Endre László kitünteti magát azzal hogy ember marad. kérdés nélkül oszt utazási papírokat és mindenki számára lehetővé teszi a Budapestre való átjelentkezést (akik élnek vele jellemzően túlélnek, hiszen Budapest az egyetlen ahol végül nem történik meg a deportálás), illetve a csillaghegyi gettónak a külső őrzését biztosítja, tehát atrocitások ott nem történnek. ha meg vki megszökik hát megszökött, mit lehet tenni, nézd a fákat fiam, azok legalább nem mozognak ide-oda. a gettó deportálásának napján személyesen vesz ki 11 embert vegyes házasságukra hivatkozva és később igazolást szerez nekik, a többiért annyit tehet hogy legalább élelemmel és viszonylag jó körülmények között szállnak vonatra.
a Csillaghegyen a háború elején létesített lengyel internálótábor - amiben zsidó és keresztény menekültek élnek - nyilvátartását nem adja át a Gestaponak és köszönhetően annak, nemcsak informálja a lengyeleket a szarzivatar érkezéséről, de 1944 decemberében egyenesen elszabotálja a deportálásukat, az ottani lengyelek mind életben maradnak.
ha kell, saját házában bújtat üldözötteket, úgy hogy felesége meg 3 gyereke is van - a "nem merem belájkolni a Pottyondy-videót, mert mi van ha a gyerek iskolaigazgatója meglátja és akkor majd Bencus talán csak négyesalát kap hittanból" világban élve azért ez igen ottvan. hát persze hogy feljelentik, kap is nyilasrazziát, de nem igazán sikerül felvennie a korszellem tempóját (zsidóbútort, aranyékszert tessék!), a háború végéig egyre vakmerőbb dolgokat húz meg (pl. a Csillaghegyen átvonuló, a bombázások miatt már gyalogmenetes transzportokból simán kivesz embereket) és úgy 3-400 embert ment meg, zsidókat és keresztényeket, magyart és lengyelt, politikait és átlagot.
ez az Endre László a háború után igazolva van a megmentettek által, így szolgálhat tovább rendőrként, végül is egész életében ezt csinálta. 1951ben mégis kirúgják a csendőrmúltja miatt és a nyugdíj lehetőségét is megtagadják tőle. az Óbudai Hajógyárban dolgozik mint segédmunkás, és 1971ben hal meg.
egyébként a csillaghegyi gettó a csillaghegyi Téglagyárban volt. ott ma egy szokványos, unalmas lakópark áll. barátaim pár éve kinéztek ott egy eladó lakást és nagyon lelkesen beavattak a Kiscsillagban (ez egy csillaghegyi étterem) a főétel alatt a meglepibe, holnap utaljuk a foglalót, itt lakunk majd héves madárcsicsergésben. én meg cserébe a desszertnél elmeséltem nekik a gettó meg a két Endre László történetét. jó részletesen.
Zuglóba költöztek.
175 notes · View notes
Text
4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:
Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.
Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.
'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…
Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.
Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.
Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.
Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.
Márai azért, mert senki nem olvasta tisztess��ggel:
"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."
Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…
"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."
Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:
"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."
Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.
Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.
Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.
Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.
Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.
Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.
Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.
Na istenisten.
120 notes · View notes
homregeszet · 5 months
Text
Római folyóügyek
Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)
Tumblr media
1.kép: római fürdő
A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a k��rnyező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)
Tumblr media
2.kép
De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)
Tumblr media Tumblr media
3-4.kép
Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)
Tumblr media
5.kép
Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)
Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.
Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.
Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)
Tumblr media
6.kép
Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.
Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.
Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)
Németh Attila
207 notes · View notes
pauszkopkodo · 6 months
Text
Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin
Tumblr media Tumblr media
„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”
Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.
Tumblr media Tumblr media
Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő
Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”
Tumblr media
158 notes · View notes