izlandi további streetart és random wtf
a keflavíki reptér már egy ilyen hatalmas csempeképregénnyel fogad, aztán a djúpivoguri mural megmutatja, h hogy mulatnak az izlandiak. meg hogy elég furán értelmezik néha a zebrát.
Húsavíkban természetesen halas falfestmény van a falon. meg fókára emlékeztető festés a kerek... izén. épületen.
meg a tetőtől talpig izlandiba öltöztetett bábu, szinte mint a fényképen! a dobókockás társasjáték egy tanösvényen volt.
a kisházak nagy mániájuk (a feröer-szigeteken is), ezek a hidden people-nek (Huldufólk) épülnek, akik ilyen elf~tündeszerű lények, akik rejtőzködve élnek, kevesen láthatják őket. az izlandi népmesék óva intenek a random kődobálástól is, nehogy véletlenül eltalálj egy ilyen rejtett lakót. (Pomáz mellett, a Kőhegy alatt is van ilyen az egyik tanyánál.
fejméretű kő, mint wc-beléptető-kapu díszítés? tökoké.
szupermarket egész nagy kínálatú fonalbolt sarokkal (fonalak, kötő-/horgolótűk, minden kiegészítő volt), hogy legyen mivel eltölteni a hosszú téli esteket? meg se lepődünk!
10 notes
·
View notes
Nosztalgia!
A 2014/2015-ös egyetemi tanévben rajzoltam még a PTE BTK magazinjának, a PécsiBölcsésznek a fenti “harci kártyákat”. (A koncepció nyilván a régi autós kártyákra hajazott, játékmechanikát nem terveztem a dologhoz, csak szórakoztatni akartam ezekkel a karikatúrákkal a hallgató társaimat.) Az első két pakk tipikus bölcsész hallgatókat akart megjeleníteni, a harmadik az oktatókat, a negyedik pedig amolyan kiegészítő. Sokan szerették a karon; emlékszem, hogy egy csomó mindenki kért rajzot tőlem ebben a stílusban. Időnként most is valakinek eszébe jutnak ezek a kártyák, legutóbb 2-3 hete egy alumnis szakkolis eseményen kerültek szóba.
Most így pakolászás közben véletlenül a kezembe került a nyomtatott pakk és totál elérzékenyültem, szóval gondoltam felrakom őket ide is, legyenek csak meg.
46 notes
·
View notes
XXVI. Kierantől Juliannek
Címzett: Julian Blackthorn, Blackthorn Hall Ura
Feladó: Az Ellentündérek Udvara
Drága Fivérem,
Mark megosztotta velem a legutóbbi, Kerek Tommal és a kúriával kapcsolatos leveled tartalmát, mint megtudtam az engedélyeddel. Utána néztem mindennek, amit kértél, és sajnálatosan egyet kell értenem kend Thomasszal: Blackthorn Hall el van átkozva.
Biztos vagyok benne, hogy a te szemszögedből a rossz hír nem is a tény, hogy a házon átok ül, hanem a kiegészítő díjak, amiket Kerek Tom kiszabott a javítások és felújítás ára mellé, melyeket a csapata végez. Különösen bosszanthat, hogy ezek az új díjak nem tartalmazzák az átok megtörését, csupán a munkások számára fedezik a meggyarapodott fenyegetettség, és az emellé szükséges extra védelem biztosítását, amire szükségük lesz.
Már tettem lépéseket, hogy megtaláljuk a megoldást, de kérlek hadd magyarázzam el a tényállást valamelyest hathatósabban, mint K. Tom képes volt rá.
Először is, kérlek tudd az, hogy Tom nem hajlandó megtörni az átkot valójában erénye elsődleges példája (vagy ahogy Mark javasolta, az általam betöltött hivataltól való félelem; én továbbra is az előbbiben hiszek). A vállalatnak, ami Blackthorn Hall-on dolgozik nincs képesítése olyan komplex dolog, mint egy átok megtörésére. Ebben a helyzetben a legtöbb tündér (bár vonakodom beismerni) azt mondaná, képes a probléma megoldására, és hatalmas árat fizettetnének veled egy olyan feladatért, amit igazság szerint nem lennének képesek beteljesíteni. Hogy Tom nem ezt tette, az igazán dicséretes.
Értékeltem a javaslatodat, mely szerint az átok és a fantom, ami a házban kísért egy és ugyanaz lehet. Sajnálatos módon, mikor kapcsolatba léptem Kerek Tommal a kapcsolataim segítségével—
(Mark közbelépett, és felhívta rá a figyelmem, hogy nem egyszerűen csak Winter Tábornokot írtam; elnézésedet kérem! Világosan beszélni írott levelezés során különösen bonyolult számomra, mivel Tündérfölde politikájához vagyok szokva.)
Sajnos miután beszéltem Kerek Tommal Winter Tábornokon keresztül, biztosítva lettem róla, hogy a szellem és az átok két teljesen különböző ügylet. Kerek Tom szavai azt hiszem, így szóltak:
„A régi házakban mindig vannak szellemek. Nem bánjuk őket, és nem akadályozzák a munkánkat. Egy átok ugyanakkor igen, és Blackthorn Hall átkozott.”
Azt is egyértelművé tette, hogy az volt a benyomása, már tisztában vagy az átok létezésével, hogy mikor a tulajdonos és az épület ugyanazt a nevet viselik, valószínűleg ismerik eléggé a saját történelmüket ahhoz, hogy tudjanak egy átokról. Persze ő nem ismeri a Blackthorn család történelmét, így nem kellett volna ilyet feltételeznie.
Azért kisajtoltam belőle, hogy engedjen az árból szívességként, és elmagyaráztam neki, hogy váratlan körülmények között lettél a ház tulajdonosa. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, nem lehetett meghatni. Egy valóságos könyvtárnyi szerződést, törvényt és okiratot állított elő, hogy alátámassza az állítását, mely szerint ezeket a védelmeket az emberei számára a Tündérek Udvarai biztosítják, és ami azt illeti, igaza van.
Abba a sajnálatos helyzetbe kerültem, hogy javasolnom kell, összpontosítsátok törekvéseiteket arra, hogy megtaláljátok az átok feloldásának módját. Igaz, hogy Kerek Tom és a csapata nem lesz képes segíteni benneteket a feladat során, de tudom, hogy jó kapcsolatokkal rendelkeztek a Nephilimek között, a barátaitok és társaitok között több boszorkánymester, Néma Testvér és egyéb is megtalálható. Minden bizalmamat képes lennék beléd és Emmába vetni; egyetlen átok sem maradhat sokáig feloldatlanul, ha ti ketten elhatározzátok magatokat a véget vetésének. Mellékelten küldök egy brosúrát, ami talán segíteni fog, elvégre olyanok számára készült, akik épp csak felfedezték, hogy a lakóhelyük átkozott. (Mark szerint soha senkinek nem kéne leírnia azokat a szavakat, hogy „mellékeltem egy brosúrát” egy személyes levelezésben, de nem tudom, hogy máshogy fogalmazzam meg, mit csinálok. Talán az „íme, egy pamflet” helyénvalóbb lett volna.)
Köszönet továbbá a ízletes tortáért, amit küldtetek. Bár nem mozgatta meg úgy a vad szívemben keringő vért, mint a tündérek ételei, jóízű kíséret volt egy kanna erős tea mellé, és rendkívül élveztük. Mark a tudtomra adta, hogy a tortát egy mondén készítette, bizonyos Viktória Sponge.[1] Minden elismerésem Sponge Úrnőnek, és nektek is, amiért megosztottátok velünk a művészetét!
Mark és Cristina üdvözölnek. Ehhez hozzáadnám a sajátom, és maradok stb. stb. Éljen Kraig!
Kieran
Megjegyzés: A szerkesztési képességeim sajnos nem elég jók ahhoz, hogy a brosúrát magyarul el tudjam készíteni, így másolom a szöveg magyar fordítását.
Szóval megátkozták a házát?
- útmutató a meghökkenteknek –
Üdvözlet, földbirtokos! Ha ennek a kis könyvnek a tulajdonosa lett, házát mindenbizonnyal ÁTKOZOTTKÉNT azonosították a Tündérek és Ellentündérek Udvarai által elismert fogalmak alapján. Ennek okán akik birtokán dolgoznak jogosultak lehetnek egy magasabb összegű kártérítésre, mint ami eredetileg a szerződésben lefektetésre került. Ez a dokumentum igyekszik megválaszolni a leggyakrabban feltett kérdéseket.
K: Az én hibám, hogy a házam átkozott?
V: Valószínűleg nem! A házakat súlytó átkok kora általánosan kettő és háromszáz év közé tehető, ami túltesz több emberi generáción is. Egy átok feloldására a választ ritkán lehet megtalálni az élő családtagok köreiben; általában a család történelmének megismerésével, leszármazási iratok átnézésével, a ház helyi folklórhoz való kapcsolatának vizsgálatával és egyebekkel érdemes kezdeni.
K: Találkoztam egy apró emberrel, aki adott nekem egy diadémot, ami az elmondása alapján eltávolítja az átkot a házamról. Megbízható?
V: Nem, nem az. Nagyon ritkán lehet megtörni egy átkot ilyen egyszerű cselekedettel, és még ritkábban jószándékú egy Ön általal ismeretlen személy, aki felkeresi, és megoldást kín-
Artist: Cassandra Jean
Írta: Cassandra Clare
Szöveget javította: Kinga K.
Fordította: Eszter K.
[1] A süteményt, amit ettek Viktória-tortának, Victoria Sponge Cake-nek és Victoria Sandwich-nek is nevezik. Vaníliás kevert tészta.
2 notes
·
View notes