#legszebb te vagy

[falfirka]

Saját gravitációs meződ van, mert te vagy a legszebb Nap az univerzumomban.

[csacskamacskamocska]

Te mit adtál a másiknak?

Mármint persze fiatalságod legszebb évein túl. :D Mi az amiben a másik ember számára hasznos volt a kapcsolat? Mármint a hétköznapi munkamegosztáson túl. Volt-e, van-e ami által fejlődni tudott, kiteljesedni, megismerni valamit. Magát, a világ valamiféle részét. Mert lehet, hogy csak akkor érezzük utólag azt, hogy volt értelme. Miután már a rózsaszín köd elmúlik és mérlegre kerül az élet meg a kapcsolat. És ne mondd azt, hogy mindig számíthatott rád, mert ez a te gondolatod, de ha valójában nem volt időd segíteni, akkor ezt húzd ki! Ha valójában nem volt időd meg erőd empatikusnak és támogatónak lenni, akkor az érzelmi támasz dolgot is kihúzhatod. Ha azt gondoltad, hogy amit teszel az ab ovo boldoggá teszi, azt is kihúzhatod. Persze, jó szar, ha nem kommunikáltok és nem mondja el neked a másik, hogy ez jó nekem, ezért hálás vagyok, ezt szeretem, ezt jól csinálod, ezért érdemes. Ennél már csak az a szarabb, ha kutyaként nevelnek. Ezt ne, ezt se, ne csináld, ne, NE!!!! Alapvetően azt hiszem, azt gondoljuk, hogy rengeteget köszönhet nekünk a másik ember. A „másik ember” is ezt gondolja. :D Azon gondolkodtam, hogy sokszor az utánunk következőnek azért könnyebb, mert millió vitával, beszélgetéssel, sírással és magyarázattal megtanítjuk egymásnak, hogy hogyan kényelmes együtt élni, és azt már a következőnek nem kell megdolgoznia. Mi meg csak nézzük, hogy basszus, évekig könyörögtem neki, hogy csináljuk ezt meg azt vagy foglalkozzon dolgokkal, most meg látom, hogy az új kapcsolatában ezek flottul mennek. WTF? (Őt jobban szereti???? Egy frászt!) Az exem konkrétan megmondta, hogy miattam van, hogy nagyon nagyon odafigyel rá, hogy időt töltsön a nőjével. És rájött, hogy ez működik! Hát, örülök. :/

Az önzésről azt gondoljuk, hogy csak olyasmikből áll, hogy magam elé veszem a sütistálat és mind megeszem mások elől. Valójában önzés minden, ami a saját jóérzésünket vagy kényelmünket előtérbe helyezi másokkal szemben. Az önzés persze egészséges némileg, hiszen a saját boldogságunk a mi kezünkben van, sőt, a felelősség is a miénk, és az örömünk néha másnak rossz lehet. Mások meg erre tesznek valamit, az meg lehet, hogy nekünk nem lesz annyira jó.

Sokszor az emberek a nagyon kevés idejükből tudnak és akarnak áldozni másokra. Kevés időből és energiából csak keveset tudnak adni. Így a másik a legjobb szándék ellenére is éhenhal érzelmileg. Kell egy nagy adag őszinteség a prioritások felméréséhez, mert ez is csak rajtunk múlik. Vannak dolgok, amiket el lehet tenni későbbre, hogy majd ha lesz időm fogalalkozom vele, majd később ez lesz meg az lesz. Ezek a dolgok végzik a hagyatékunkból a kukában. Emberekkel ezt nem szabad csinálni. Emberek, akik nem akarják a kukában végezni, nem is fogják engedni.

#idő #az élet #önzés #kapcsolatok #08-14

[egy-lany-blogja]

"Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.

Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.

Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.

Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.

Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár."

Müller Péter

[stegal]

Írattam az AI-val egy búcsúlevelet .

Kedves [szerelmed neve],

Ez a levél mélyről jön, és olyan szavakat hordoz magában, amelyeket nehezen tudok kimondani szemtől-szembe. Az elmúlt időszakban rengeteget gondolkodtam, és rájöttem, hogy szükségem van egy kis időre és távolságra ahhoz, hogy képes legyek rendbe tenni a gondolataimat és az érzéseimet.

Nem könnyű szavakkal leírni, mennyire fontos vagy nekem. Az évek során te lettél az életem központja, a hitem és a biztonságom. Minden pillanat, amit együtt töltöttünk, az életem egyik legszebb részévé vált.

De most, valami mélyen bennem azt súgja, hogy túl sok mindent hoztam a kapcsolatunkba. Önmagam elvesztése mellett nem adtam neked azt a szeretetet és figyelmet, amit te megérdemelsz. Nem akarok, és nem tudok egyszerűen csak folytatni úgy, hogy továbbra is ártok neked.

Hidd el, hogy minden, amit most teszek, azért van, hogy megtaláljuk azt a boldogságot, amit mindketten megérdemlünk. Remélem, hogy érted a döntésemet, és elfogadod azt. Talán az idő múlásával mindketten meglelhetjük az utunkat, és előbb-utóbb találkozunk, hogy beszéljünk a dolgokról.

Addig is, kérlek, gondolj rám jóindulattal, ahogy én is rád fogok. A szívedben mindig ott leszek, míg meg nem találjuk az új utunkat.

Szeretlek [szerelmed neve], és mindig szerelem maradsz a szívem mélyén.

Mindörökké tied,

[neved]

Szerintem ez jó sablon lett..

[dgeipril20]

163.Titok

Már hajnal 1 van.

Te alszol én pedig próbálom magamba folytani a könnyeim.

Nem akarom, hogy lásd. Nem akarom, hogy azt érezd vissza szeretnélek tartani.

Az utolsó pár óra, ez az ami nekünk maradt. A boldog önfeledt nevetésekkel elöltött nap után mégis itt vagyok magam alatt.

Itt vagyunk egymás mellett, aludhatnék melletted még néhány órát, de nem megy.

Nem megy mert tudom, a reggel eljöttével te mész, és nem láthatom az arcod napokig, sőt hetekig.

Nem fogom látni a két tündöklő szempárt amelyek az életet jelentik számomra. Nem fogom látni a mosolyt amelyből nap mint nap új erőre kaptam.

Nem menekülhetek majd két karod biztonságába a világ borzalmaitól. És nem lesz ki megóvjon az álmatlan éjszakáktól. A könnyekkel teli hajnalokat sem tölthetem melletted, nem érezhetem a jelenléted mely megnyugtat engem.

Nem tudom mikor láthatlak majd újra kedvesem. De szükségem van rád mindenem. Nevessünk együtt, önfeledt gyermeki kacagással, mégha tudjuk is mindent elveszíthetünk az elmúlással.

Nem kérlek,hogy maradj hiszen tudom, menned kell, de mégis mond majd ki mellett kelek fel? Egyedül maradok, és mosolyommal mások előtt majd mindent tagadok.

Várok rád kedves, gyere hát vissza hozzám. Csak siess egyetlen, kérlek csókold újra a szám. Mosolyogj majd rám újra, hogy érezzem élek. A legszebb álmaim veled mesések.

Szeretném, hogy maradj. Ne menj el soha. Persze, kitartok majd és segítem az utad. Támogatlak bármerre jársz, várom a percet mikor újra két karodba zársz.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig már nem próbálom könnyeim magamban elfolytani. Azt akarom, hogy lásd és érezd magam mellett akarlak tartani.

Az idő mind az ami egyre csak múlik, emiatt talán a lelkem kicsit, darabokra hullik.

Aludnék kedves, de nem merek, félek ha felkelek már nem lehetek veled.

Nem tudom hogyan fogom bírni nélküled, nehéz lesz az biztos, csak hagy legyek veled.

Kellene a tekinteted melyben elvesznék kedvesem, a mosolyod amely hozzád köt engem.

Ne menj kérlek, én szeretlek, sosem mondtam de érted lélegzem.

Erősnek lenni már nem akarok, gyermekként menekülnék a védelmező helyre, amely két karod.

Sírni. Csak sírni van erőm.

Már hajnal 1 van.

Te alszol, én pedig csak nézem az arcodat.

Próbálom eszembe vésni minden mozdulatodat.

Csak nézlek és arra gondolok, mennyire fog hiányozni ez az egész dolog.

Melletted elaludni, és melletted kelni. Számomra édesem ezért érdemes élni.

Ez nem igazság, hogy van ez?

Nem tudtam, hogy mindeddig téged kerestelek. És most itt vagy. Itt mellettem. Ennyi idő alatt, vajon mindent megtettem?

Szeretlek. Nem tudok többet mondani. Tudod a szívem fájdalmában ki akar szakadni. Miért igazságtalan ennyire az élet? Miért adott nekem, ha most elvesz tőlem?

Nem baj kedves, majd boldogan mosolygok, ott sírok majd ahol nem látod. Nem mutatom mennyire fáj,hogy elmész. Hogy téged nem ölelhet ez a két kéz.

Hogy nem mosolyoghatok rád, hogy lásd jól vagyok.

Nélküled úgy érzem semmi vagyok.

[harmincnaposiraskihivas]

3. nap

Egy emlékről…

2014 volt. Nyár. A nap csodásan sütött.

Megbeszéltük hogy találkozunk. Ő jön el értem és a gyerekért és együtt csinálunk valamit.

Előző este már tudtam hogy holnap nagy nap lesz. Izgultam… olyan kislányosan.

Tervezettem magamban, hogy mit vegyek fel és gondolkodtam miről is fogunk beszélgetni,

ugyanakkor féltem is. Már jó ideje nem ismertem meg senkit sem. Mi van ha teljesen más személyiség mint én és nem passzolunk egymáshoz (ezek full hamar kijönnek)?? De ugyanakkor kiváncsi is voltam. Milyen lehet ő? Telefonon keresztül hallottam eddig csak a hangját- megjegyzem tetszett az orgánuma- kellemes és nyugtató volt.

Milyen benyomást is keltek majd… mi lesz ha nem tetszem neki? Mi lesz ha nekem nem tetszik? Ilyen gondolatokkal próbáltam elaludni hajnali fél egykor… Tudtam hogy délelőtt tízkor találkozunk a vasútállomásnál…

Reggel van. A reggeli rutin után elkezdtem készülni. Elővettem egy nagy halom ruhát a szekrényből és a megszállottan próbálgatni kezdtem a szekrényen lévő tükör előtt. A gondolataim csapongtak és nem tudtam mit is gondoljak.

Hitelen azt éreztem hogy megírom neki hogy ez nem fog menni. Aztán gondolkodtam, hogy ezt nem tehetem vele hiszen utazott azért hogy lásson, időt áldozott azért hogy megismerjük egymást, meg különben is én nem az az ember vagyok aki csak úgy hátat fordít és elmegy… Gondolozz már te lány! Hiszen te erős vagy okos kedves és nem az a típus aki megijed. Menj csak szépen el és érezd jól magad…

Ilyen gondolatokkal tele indultam el az állomásra megismerni őt… Tudtam, hogy neki sem lesz egyszerű… Mi járhat a fejében? Milyen lesz az első benyomás?

Aztán ahogy egyre jobban közeledtem az állomáshoz ( csak két utcányi távolság) éreztem magamon hogy most már nincs visszaút, ő is biztosan zavart lesz és biztosan fél is. Nem nem a pasik nem félnek, ő nem fél. Erős és bátor és vagány és jófej és kedves lesz. Egy igazi macsó. Egy ilyen pasinak nincs mitől félnie.

Màr a sarkon álltam mikor éreztem hogy na most vagy soha. S kis fehér ruhámban átsétáltam karomon a hordozóval és a vállamon a gyerek táskájával a túloldalra.

Ahogy átértem abban a pillanatban éreztem egy kedves és boldog érzést.

Aztán megérkezett ő a fehér autóval és megváltozott minden… elkezdődött eddig életem legnagyobb legszebb és legboldogabb kalandja….

Találkoztam az igazival.

#30nap #twitter #kihivas #x

[teljesen-tonkreteszel]

Próbálkozom nem Rád gondolni. De mint egy drog ami nem hagy nyugodni, ami nem hagy szabad teret.. pont olyan vagy számomra Te. Csoda hogy eddig még nem őrültem meg gondolataimtól amit Te okozol nekem.

De Rád haragudni? Ugyan hogyan tudnék… szükségem van arra hogy gondoljak Rád mert ez visz előre, ez ad erőt, miközben ez gyengít el. Olyan keserves és olyan édes.

A gondolat hogy mellettem vagy, fogod kezemet, megölelsz és szemembe nézel…..

olyan erősen meg tudom fogni ezt az érzést, ezt a pillanatot hogy szinte fáj hogy csak a fejemben létezik. Tudod ez olyan helyzet mikor az egyik szemem sír a másik pedig nevet.

Nevet.. de miért nevet? Mert olyan erősen él bennem ez a kép, hogy valóban megtörténik hogy szinte beleborzongom az érzésbe. Szinte érzem kezdet a kezemen, ajkadat az ajkamon. Látom ahogy szemeiddel rám nézel. Egy szót sem szólsz de mégis olyan hangosan kiáltasz. Igen.. azzal az édes hangoddal, mely talán a legszebb és legcsodálatosabb hang nekem a földön. Hangodat hallva szívem egyre keservesebben ver, közben a másik szemem sírni kezd.

Sír… de miért sír? Mert rájön arra hogy mindez csak a fejemben létezik. Hogy kezed nem érinti kezemet, hogy ajkad nem pihen meg ajkamon, hogy gyönyörű szemeid nem csillognak miközben rám néznek, hogy hangodat nem hallom, csak próbálom a múltból felidézni… és hogy mindez valóban csak a képzelet. Hogy kezemet, ajkadat, szemeidet csak egy régi képen láthatom. Hogy hangodat csak egy régi videón hallhatom.. egy videón amit éppen egy meggondolatlan pillanatodban küldtél el számomra. Gondoltad, jót nevetek rajta.. de nem tudtad.. nem tudhattad hogy ez Nekem a Világot fogja jelenteni és soha nem a lényeget néztem rajta csak hallgattam…

Mert én így szeretlek, mert nekem Te pont így kellesz.

[emlekeimkonyvtara]

Nem tudom elviselni az illatod, ami a pulcsidon van. Nem tudok rád gondolni anélkül hogy ne könnyezzem meg neved összes betűjét. Azt érzem átvertél. Hogy azért teszed hogy nekem is fájjon.

Én akartam veled azt kiprobálni, amit most ti játszotok. Fáj, hogy erről is kimaradtam. Hogy ebből is kihagytál. Lassan fél 12, már négy órája tudomást sem veszel rólam, eszedbe se jutok és ez fáj. Tiszta szívemből szeretlek, és te is ezt teszed velem. Lecserélsz majd rá? Elérkeztek vele is a hajnalig tartó beszélgetések? Nem vagyok elég jó lelkitámasz? Mi a baj velem? Miért kell neked is lecserélned? Miért cserélnek le mindenki? Miért van velem ennyi probléma? Még te is mondtad, velem nem könnyű, velem csak a gond van. De miért? Én nem akarok probléma lenni, nem akarok gondokat magam köré, nem akarok problémákat. Egy normális életet akarok, egy nővel aki szeret de eddig bárki mondta azt, hogy szeret, félre kúrt. Nem vagyok elég pedig én, én lehoztam az egem összes csillagát. Kitéptem a szívem legszebb részét és neki adtam, és azt látom hogy most itt hever a lábaim előtt. Kidobtad. Mit tehetnék? Haljak meg? Legyek öngyilkos? Akkor leszek elég fontos? Vagy akkor is kevés leszek hozzá?

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[newlifeprojects]

"orsigyeremar, majd este szedsz belole. szedsz holnap, menjunk!" - "majd holnap, majd holnap, igy megy el mellettunk az elet is! most vagyok itt, most akarok szedni!"

na, szoval hogy olyan pasi, aki ilyenkor nem azt mondja, hogy zuzzunk mar hazafele, hanem hogy "megyek veled, fogom amit szedsz! milyen szep viragok! de nekem te vagy a legszebb <3"

vad évelő őszirózsa és a dédi-féle muskátli

meg egy szörnyeteg "gyere már, elég a fotó, majd megnézed a googleben"

plusz egy marek szojabab a szantasrol. "mit csinalsz vele?" "kifejtem." "de minek?!" "mert szeretem csinalni. a gyerekkoromra emlekeztet perintben."

#prs #diary

[kertivirag]

Csak egyszer lepnel meg azzal, hogy nem huzod bunko szokasod szerint az idot, es vegre idoben megtenned azt, ami masnal termeszetes.

Az elet nem igy mukodik, tulsagosan el vagy kapatva. Csak a te elvarasaid jatszanak, a masik felnek nem lehetnek “kikotesei”.

Es a legszomorubb az egeszben, hogy ezert konyorogni kell. Konyorogni azert, hogy a kedveben jarj annak aki boldogga tesz, mikozben te ezekkel az ellenszeguleseiddel, idohuzasoddal ot csak szomorubba teszed. Olyannak aki ugy erzi sosem fog neked megfelelni igazan. Sosem lesz neked eleg. Sosem lesz neked a legszebb. Sosem lesz neked a legjobb. Sosem lesz szamodra az igazi.

Erzelmileg egyre jobban csak fogy, es fogy, es vegul kiurul teljesen.

Mindaddig amig elege nem lesz, es vegleg ott nem hagy mindenestul.

Elege lesz, mert a sajat hibaidat is ra akartad vetiteni. Nem voltal tisztaban azzal, hogy a megbocsathatatlan vetkeidet is inkabb elnyomta magaban, mert azt hitte megvaltozol, es egyszer elojon nalad is az a bizonyos rozsaszin kod, amikor a gaztettek tabuk lesznek nalad is. Amikor ugyanolyan tisztelettel es figyelemmel kisered, mint o tette veled.

Ahogy o tette ERTED.

(Te szeretned a jovoben a lanyodat egy ilyen kisfiu miatt vigasztalni? Oszinten?! Mit mondanal? Fogadni mernek, hogy “kicsim, o nem erdemel meg!”)

Miutan eldobtad, o honapokig var rad. Ekozben te boldogan kajtatod az ocskabbnal ocskabb, jellemtelen aldozataid.

Majd jon a felismeres.

Egyik sem nyujtotta azt, ugye?

Utana aztan foggal-korommel harcolhatsz erte, mikor mar kepbe jonnek az ujabbnal ujabb, kedvesebbnel kedvesebb, jobbnal jobb udvarlok.

Elarulom,

O nem fog nyitni masok fele. Nagyon sokaig. Valamiert sokuk nem fog megfelelni szamara, vagy epp mindegyikben a hibat fogja keresni. Ellok magatol mindenkit, mert te elhitetted vele, hogy o nem erdemes a szeretetre/szerelemre. Nem lesz boldog, nem fogja talalni a helyet ebben a szornyu, penz es erdek altal vezerelt tarsadalomban.

Majd jon egy pont.

Egy pillanat, amikor hosszu ido utan elismeri es vegre becsulni is kepes onmagat. Onnantol kezdve meginkabb csak a sajat lenye lesz fokuszban.

Rajon, hogy amiket te szabalyoknak es korlatoknak csufoltal, az valojaban az abszolut minimum egy kapcsolatban.

Bare minimum, nezz csak utana!

Innentol nem fog alarendelt szerepet betolteni egy kapcsolatban. Hiszen ott alapbol egyenrangu felkent kellene tekinteni a masikra.

Csak olyat tegy, amit te is elviselnel forditva!

Szoval most kapj eszbe, mielott meg tul keso lenne.

Ne siraskent fogd fel ha kimeri nyitni a szajat, amiert szeretne a tudtodra adni hogy a tetteid bantjak. Ne hagyd hogy ne merjen beszelni arrol ami zavarja.

Ne nyomd el!

Ha valodi a szeretet, a kedveben fogsz jarni, mert ami neki jo, az neked is. Oda fogsz ra figyelni, mert o is megadja teljes egeszeben. Tisztelni fogod, es becsulni, mert o is megadja mindezt.

Elnyered a bizalmat.

Figyeld meg hogy fog ragyogni!

A kerdes csak hogy melletted vagy nelkuled?

[wenn-ich-tanzen-will]

ok but te vagy a legszebb álmunk is so funny to me. they just felt the need to put in an entire song about how fuckable koppány is lmao

#granted dolhai atilla has aged like fine wine into a dilf but still it cracks me up #especially in contrast to istván who is agonising through the entire doubting himself and not wanting all of this #and explicitly NOT making babies with his wife #istván a király

[kekbond]

te vagy a legszebb transz nő a tumblin! dulimanó a közeledbe se érhet!

nekem van a legnagyobb farkam

#mi a geci? :DDDDDDDD #anonkák

[egy-lany-blogja]

Nem mondhatnám, hogy mindig tudom, hogyan élek túl egy-egy napot.

Tudod, azok az idők, amikor minden rosszra fordul, amikor amit addig állandónak hittél, hirtelen a feje tetejére áll.

Mert vannak napok, amik képesek darabokra szedni , amikor fogalmad sincs, hogyan mész majd tovább.

De abban is biztos vagyok, hogy nem csak a legnagyobb viharokat éltük már túl, és nem csupán túléltük mindazt, ami fájt, de volt bátorságunk belehalni és ebben az életben ismét feltámadni.

És ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve majd sosem esünk el, hogy majd semmi nem fáj, de tudjuk, ez korántsem a világvége.

És történjen bármi, már tudod, ennél Te sokkal jobb vagy! Mert ha elhiszed, hogy edzés nélkül nem leszel erős és egyre erősebb, tudni fogod, hogy a terhek sem lehetnek majd könnyebbek.

És bár néha majd megpihensz, és lesz amikor elfáradsz, megérted, a majdnemek, a félmegoldások többé nem elég.

Mert ezt az életet kaptad, benne a tüzet, a napot, az ölelést, és bár lehet, hogy még nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, de elindultál felé.

És igen, dönthetsz úgy, hogy lent maradsz padlón és dönthetsz úgy is, hogy felállsz és tovább mész.

Receptet senki nem mond majd, hogyan tedd meg az első lépést, hogyan állj fel akkor, amikor úgy érzed, semmi erőd, de hallgatnod kell arra a hangra, ami azt súgja, néha hangtalan, néha csendesen, néha mindennél hangosabban, hogy mindig van tovább.

És nem baj, ha szétestél, nem baj, ha nem tudod merre van tovább. Az sem baj, ha nem érzed a következő lépést, elég ha legbelül tudod, hogy ez a Te életed! Néha bűzös, néha piszkosul tud fájni, mégsincs nála gyönyörűbb, reménnyel teli ajándék.

És ha megérted, ha egyszer is megérzed, tudni fogod, hogy életed következő története, a következő fejezet, a legszebb és legcsodálatosabb még vár Rád! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[enisvagyokvalaki]

Emlékszel mikor..

Mikor szerelmes vagy, és megkérdezik hogy..

De miért szereted?.

H mit jelent számodra a szerelem

És nagyon sokan elkezdik sorolni hogy,

Mert kedves!

Mert odafigyel!

Mert törődik velem!

Ha igazán szerelmes lennél..

Akkor nem tudnád meg magyarázni hogy miért

Az igazi őszinte szerelmet,

Nem tudod le írni sem szavakban..

Sem sehogy!!

Ha te igazán szerelmes vagy..

Akkor csak ez a te fejedben van!!

És ezt nem tudod kivetíteni egy papírra

Vagy egy üzenetben, vagy bármiben!

Nem tudod elmagyarázni, hogy ez mi!!

De az egyik legszebb dolog a világon!!

- Tiktok

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny

[prodigalson-world]

Ide feküdthetek? Olyan szépen süt a nap!

Az nem a nap, hanem a pokol fénye, az az ördög lámpája, azért van, hogy a lelkek, kik nem a fentre valók ide tudjanak találni de te, hogy találtál ide? Nem tűnsz valami gonosz léleknek?Mi a te vétked?

Az én vétkem? Talán az, hogy túl jó ember voltam.

Ne butáskodjál, nem itt lenne akkor a helyed!

Mindenkihez jó voltam csak magamhoz nem voltam elég jó, ez az én vétkem. Nem szerettem magam eléggé míg mások igen, így nem szerettem másokat se, az én vétkem a tudatlanság.

Tudod, néha az áldás tud lenni, én nagyon sokat tudtam a világról és nagyon sok embernek ártottam de talán ez volt az én sorsom, az én vétkem.

Miket tettél?

Megöltem több mint 1 milliárd embert pedig csak fel akartam emelni a hazámat, a legszebb országá, a harmadik birodalommá!

Oh, szóval te vagy az....

[a-banat-istene]

Fáj…

Fáj a szívem, mert már nem értünk dobog. Fáj a tudat, hogy már nem veled kezdődnek a napjaim, és nem veled végződnek. Elalvás előtt még mindig TE vagy az utolsó gondolatom.

Tudod, nekem tényleg őszinte szerelmem voltál. Nem tudom mi fogott meg benned annyira, vagy miért szerettelek meg. Talán azért nem tudom mert mindenedbe. Abba az emberbe, aki TE vagy.

Semmit nem csinálnék másképp, ha vissza mehetnék az időben, újra végig csinálnám.

Sajnálom hogy nem voltam elég Neked. Sajnálom, hogy nem tudtam megadni neked azt, amire vágytál.

Remélem egyszer belátod, hogy Én mindent megtettem..

Én megpróbáltam.. Megpróbáltam melletted lenni mindenben, hiába nem akartad.

Teljesen megnyíltam neked, félve, de oda adtam a szívemet, hiába valahol mélyen tudtam, hogy úgy is össze fogod törni.

Így is lett.

De nem haragszom.

Nem haragszom, mert ennek így kellett lennie..

Talán nem jó időben kerültünk egymás életébe. Vagy Te, vagy Én nem álltunk készen, az is lehet hogy egyikünk sem.

Tudod, az volt a legszebb pillanat amikor a születésnapom estéjén én nem akartam hinni Neked, te pedig mélyen a szemembe nézne azt mondtad teljesen komolyan gondolod ezt az egészet, és én már a Tiéd vagyok!

Mosolyogva emlékszek vissza minden együtt töltött pillanatunkra! Olyan igazinak tűnt. Talán az is volt, csak valami megváltozott.

Tisztában vagyok azzal, hogy én is sokmindenben hibás vagyok. Egy kapcsolatban mind a 2 fél hibás, olyan nincs hogy csak az egyikünk.

Elrontottuk.

Mind a ketten.

Utolsó levelem írom hozzád, aztán végleg elengedlek.

Te voltál a MINDENEM!

Megszerettelek, és amíg csak élek a szívem egy kis csücskében őrizlek majd Téged!

Te voltál a legnagyobb tanulság az életemben.

Általad megtanultam, hogy semmi nem az, aminek látszik, és amiért éltünk, egy szempillantás alatt megszűnhet.

Hiányzol!

Hiányzik minden, ami MI voltunk!

Nehéz megszokni, hogy már csak elmegyünk egymás mellett, mintha ez az egész köztünk meg sem történt volna!

Mára már tudom, hogy ennek az egésznek így kellett lennie! Nem véletlenül kerültünk egymás életébe, a Sorsnak tervei voltak velünk. Talán még nem tudjuk miért, de idővel majd kiderül!

Egyszer azt mondtad:„ha egyikünk megfurcsul, majd alszik a kanapén, aztán megbeszéljük és minden rendben lesz!”

Hát nem így lett. Nem tudom miért, de te nem akartad megbeszélni.

Köszönök Neked mindent!

A sok törődést, szeretetet amit Tőled kaptam! A szemed nem hazudik szivem!

Talán te hazudsz magadnak!

Nem tudom, talán most egy kis magányra vágysz!

Szeretném ha tudnád, hogy én vártam Rád!

De már nem szeretnék!

A szívem most útnak ereszt téged, de emléked örökké velem marad!

Vigyázz magadra!