#mindennapi

[chakjoe]

#Mindennapi kenyerünket add meg nekünk/nem csak/ma.................és ne vigy mnket a kisértésb!

[keresztyandras]

Mindennapos zűrzavar

Szekeres István Nem lett sikertörténet a mindennapos iskolai testnevelés bevezetéséből, mert a létesítmény- és szakemberhiány egyelőre áthidalhatatlan akadályokat képez. Most újabb kormányzati csűrcsavar rontaná tovább a helyzetet. Eddig azok a gyerekek, akik délutánonként sportolnak, a heti 5 iskolai testnevelésórából kettő alól mentesültek, hogy a nagy óraterhelés mellett legyen több idejük az…

View On WordPress

#Mindennapi testnevelés zűrzavar

[zeroz2ro]

"Kialakultak olyan liberális társadalmak, amelyben a közvéleményt alakító tényezők, leginkább a média, az egyetemek, a kutatóintézetek, az alapítványok és persze a politikusok azok egyszínűvé váltak, és nagyjából ugyanazt mondják. Tudom, hogy a magyaroknak ezt nehéz elhinni, mert a nyugatot mindig a szabadság szimbólumának tekintettük, de ennek vége van. Egész egyszerűen egy olyan vélemény-úthenger uralkodik Nyugat-Európában, amit a magyarok el se tudnak képzelni. A mindennapi életben, ha egy egyszerű melós a munkahelyén mondjuk a migrációról olyat mond nyíltan, ami nem vág egybe a hivatalos állásponttal, lehet, hogy másnap nincs állása. (...) Nem tehetsz ki akármit a Facebookra, következményei lesznek. Magyarország még nem tart ott, hogy a véleményéért valaki szankciókat viseljen, a Nyugat azonban itt tart." - Orbán Viktor 2024.04.19.

[mindigvankiut]

Annyira azt érzem, hogy tönkre teszem magam . A munkába menekülők , alig eszek és inkább cigizek. A stressz és a mindennapi gyomor ideg ezt teszi velem . Annyira ki látástalan az életem .

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #saját poszt #saját #gondolatok #boldogtalanság #érzelmek #magány #szomorú #fajdalom #cigi #nem vagyok jól

[diogenesz2020portugal]

Furcsa dolog ám egy hajléktalanszállón 24 órát ügyelni Karácsony előtt egy nappal. Az emberek – talán a holnap este magányától félve, vagy talán már ettől a félelemtől körülölelve – a szokásosnál is jobban megnyílnak előtted, bár nem vagy a barátjuk. Gyónnak neked, elmondják a legféltettebb titkaikat, mikor, hol hibáztak, és mennyire megbánták ezt. Nem kérnek felmentést. Persze te tudod, hogy nem is adhatsz. Csak szembenézel azzal a megváltozhatatlan ténnyel, hogy bár mindenki tisztán, bűnök nélkül, egyenlőnek születve érkezik erre a világra, de abban a pillanatban hatalmas batyut is kap a vállára. Néha arra gondolsz, mekkora szerencséd van, hogy mindezt nem neked kell cipelned. Ők meg arra, ha elmondják neked, te is átveszel a terheikből egy darabot. A szemed sarkából már látod a következő embert, akiből kikívánkozik az elmúlt negyven-ötven év minden kínja, keserve és néhány öröme. A sor megakaszthatatlan. Még hátra van a műszak fele, és a szemérmesebb emberek csak éjjel, hajnalban jönnek. Jönnek az itt lakók, jönnek az utcáról, és te végighallgatod őket. Napközben főzöl nekik vagy hatvan személyre ebédet, bekapcsolod a mosógépet, cipőt, meleg ruhát keresel, hogy ne fázzanak, próbálod irányítani vagy legalább szemmel tartani a hajléktalanszálló mindennapi életét, ami miatt elvileg bejöttél dolgozni, de te is tudod, hogy nem ez a legfontosabb dolgod itt. Ha van a Karácsonynak értelme, akkor ez az: teljes szíveddel odafordulni a másik emberhez, megérteni búját-baját, boldogságát.

Csak ennyi, amit adhatsz.

Ez a legtöbb, amit adhatsz.

[sztivan]

a népszámlálás megmutatta, most pedig a Balog/Novák-botrány előrehozta, hogy Magyarországon hosszú idő után van egy kisebbség, aminek a helyzetével kezdeni kell valamit: a keresztények

ez fura helyzet, mert Magyarország 1920 óta nem szokott hozzá ahhoz, hogy értelmezhető méretű kisebbségei vannak, és hát egyesek állítják, hogy azzal a pár csoporttal, akik mégis léteznek - cigányok, hogy tovább ne is menjek - mintha a többségi társadalom nem nagyon tudna mit kezdeni, és talán valami apró hátrányba kerülnének a mindennapi életben, de most itt van a lehetőség a keresztény kisebbséggel, hogy megmutassuk, ez nem így van!

szóval igen, be kell bizonyítani, Magyarországon a keresztény kisebbségi lét nem jelent elnyomást! nyugodtan gyakorolhatják a vallásukat, a hagyományaikat, ezt nem szabad elvenni senkitől sem, még csak azt sem mondhatjuk, hogy nincs bajunk a keresztényekkel, amíg otthon, a négy fal közt csinálják, dehogy, nyugodtan legyenek templomok, tartsanak keresztényfelvonulást Budapest belvárosában, persze, ez szabad itt. természetesen a többségi társadalom alapértékeit nekik is tiszteletben kell tartaniuk, nem erőszakolhatják rá gyermekeinkre a saját értékválasztásukat, és szigorúan tilos abba az irányba elmenni, hogy pártok magukat kereszténynek hazudó nem keresztény tagokat tartsanak a szavazatok elnyeréséért, de amint ezzel megvagyunk, a magyar többségi társadalom boldogan és büszkén megmutathatja, hogy ez egy befogadó, toleráns, szabad nép, ami nemhogy megtűri, még üdvözli is a sokszínűséget adó vallási kisebbségeket!

[angelofghetto]

hagyomáááány, hagyomány

"Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn."

Gyerekkoromban tök alap volt, hogy augusztus huszadikán ágyból néztük a tűzijátékot. Olyan helyen laktunk, ahonnan oldalvást rá lehetett látni a Gellérthegyre, és bár már megvolt a pizsamaosztás, úgysem aludtunk volna a durrogástól. Aztán elköltöztünk, felnőttünk. A gyerekeimet még kis korban kivittem a rakpartra baráti társasággal, de valahogy kikopott ez a szokás, most meg még a politika is belerondít. Elvesztette a régi varázsát.

Ilyen hagyomány volt nagyiéknál a húsvét. A vacsora az öreg házban, a locsolkodás ugyanazokkal a versikékkel, és úgy tettünk, mintha nem ugyanaz lenne évről évre, de fix keretet adott az életnek, mérföldköveket az úton. Amíg éltek. És Fater, aki minden április elsején azzal ébresztett minket hajnalok hajnalán, hogy "Gyerekek! Esik a hó!!!" És vihogtunk, és úgy tettünk, mintha még aludnánk, mert már túl nagyok voltunk, és túl sokszor hallottuk ahhoz, hogy elhiggyük. Ugyanígy a mindennapi esték szerves része volt a Tévémaci fagottzenéje.

És sziveszter éjjelén végignevetgéltük az egyre csökkenő minőségű műsorokat, majd a tévével együtt számoltuk vissza a perceket, és január elseje nulla óra nulla perctől együtt énekeltük a himnuszt a szimfonikus zenekarral, persze tiszta hangon, szépen, mert nálunk valahogy mindenkinek köze volt a zenéhez. Koccintás a pezsgővel (a gyerekek is belenyalinthatnak egyet csak az ünnep kedvéért). Hosszasan aludtunk utána, és a pizsamás délelőttök szerves része volt a bécsi újévi koncert Apuval, míg Anyu zörmöcölt a konyhában, és a készülő ebéd illata úgy kúszott be a szobába, mint a Strauss dallamok a fülünkbe, és néztük a szép ruhás balerinákat, nevetgéltünk a szerzeményekben elrejtett zenei humoron, mikor pl. üllőn verte ki a ritmust a zenész, vagy beépítette a zeneszerző a csappantyúval ijesztgetést a régi korokban elbóbiskoló közönség megébresztésére, vagy hallgattuk az elmaradhatatlan Pizzicato-polkát, a Radetzky-marsnál együtt tapsoltuk ki a menetritmust a jól öltözött, felékszerezett bécsi nagyérdeművel, akinek a szembe forduló karnagy beintett, hogy mikor kezdje. És jött a koronaékszer, minden idők leghíresebb és legszebb keringője, a Kék Duna, amit megint csak együtt dúdolt a család, és ami évekkel később a 2001 Űrodüsszeia Kubrick mozi egyik ikonikus jelenetét is olyan kiválóan aláfesti, és aminél kicsit mindig elfelhősödnek a szemeim, és jön az otthon-érzés.

Aztán ez is elmaradt. Férj, gyerekek, válás, gyomor-nyomor. Lettek új rituálék, de van ami még ott legbelül visszahozza a gyerekkort, mint a húsleves illata a vasárnapok hangulatát.

Míg ezt írom, a neten élőben követem ama bizonyos újévi koncertet Bécsből, de már nem Wili Boskovsky vagy Lorin Maazel, de nem is Claudio Abbado vagy Herbert von Karajan dirigál, és nem Apuval hallgatom, nézem. Bár megtehetném.

A világ változik, az életünk változik, mi is változunk, és a fontosságaink is változnak. Minden mozgásban, ezért kellenek a kapaszkodók. A régi és új hagyományok, vagy a visszahozottak, amíg végleg el nem tűnnek az emlékezetünkből.

#BÚÉK #újévi koncert #bécs #hagyományok

[csacskamacskamocska]

Tudattalan választások

Tegnap hallgattam egy előadást (mindjárt újra meghallgatom) és egyrészt eszembe jutott, hogy a tudattalan-tudatalatti dologban van egy tévedés, ami beépült a köztudatba. Nem akkora hatalmas tévedés, de fontos mégis, mert dobozba zár, mint az Istenábrázolás. Nem tudatalatti, hanem tudattalan a helyes kifejezés, másrészt a választásainkon gondolkodtam. „Mi a különbség a tudattalan és a tudatalatti között? A topografikus modellben megkülönböztetünk tudatos, tudatelőttest és tudattalant.

A legszemléletesebb módja ennek bemutatására a jéghegy-modell. A jéghegy csúcsán helyezkedik el a tudatos. Minden, amit saját akaratunk által teszünk és irányítunk, mind tudatos és aktuálisan aktív cselekedetünk, vágyunk. Az annál sokkal nagyobb terjedelmű, felszín alatti rész pedig mindaz, ami a tudatunkon kívül esik. Ezt további két részre tudjuk bontani. A víz alatti terület egy része még látszik a vízen keresztül. Ez a tudatelőttes. Ez azon tudásunk, viselkedésünk, érzelmeink, emlékeink összessége, amit akaratunkkal könnyen és gyorsan be tudunk hívni a tudatos mezőnkbe. Úgy is nevezik, mint a tudat előszobája, mert ami itt helyezkedik el, nagyon könnyen jut be a fókuszba. Például ha eddig nem gondoltunk a rózsaszín elefántra, e mondat végére már biztosan látjuk magunk előtt.

Elérkeztünk jéghegyünk legnagyobb, láthatatlan, de annál fontosabb részéhez, a tudattalanhoz. A tudattalanban tartózkodó tartalmak folyamatosan hatást gyakorolnak ránk. Ösztöneink innen indulnak, és innen jutnak el a cselekvés szintjéig. Az örömszerzés, a tetteink, amik olykor megmagyarázhatatlanok, mind innen indulnak. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ösztönösen cselekedtünk, vagy csak úgy jött magától a cselekvés.

Ezek a fogalmak lelki minőségek, amik nem foglalnak el az agyban kifejezetten egy-egy területet.

Mivel a tudattalan sincs helyhez kötve, ezért nem hívhatjuk tudat alattinak.

Ez az elem nincs semmi fölé vagy alá rendelve, kiváltképp azért sem, mert nagyon is fontos szerepet játszik életünkben, személyiségünkben. Tudattalan, tehát nem ismerjük fel jelenlétét, nem tudatos.”

Minden döntésünket ez a három dolog határozza meg. Amit tudunk, amit majdnem tudunk és a tudattalan amiről fogalmunk sincs, de nagy mértékben befolyásol minket. Minél jobban azt gondolod, hogy téged aztán nem, te aztán teljesen tisztában vagy minden döntéseddel, és nálad komolyabb, analitikusabb és egzaktabb elme nem létezik, annál valószínűbb, hogy semmi rálátásod nincs arra, hogy a tudattalanod mit művel veled. Az elmédnek mindenre van egy racionális, de téves magyarázata. A tudattalan megjelenik a félremondásokban, a viccekben, az álmokban, a ráérzéseinkben, megérzéseinkben. Mindennapi céljainkat, motivációinkat, önmagunkat ezek az elemek irányítják.

Vonzódások és ellenérzések

A vonzalmainkat leginkább a tudattalan befolyásolja.

Sokszor elmondták már, a szerelem az olyan, hogy bang, jön és elsöpör minden ésszerűséget, jön és megmagyarázhatatlan, jön és felborít mindent... Valami "dolog" a másikban. Amire egy tudattalan vágyad rezonál. Simán előfordulhat, hogy ha tudnád mi az, sírva röhögnél, hogy tényleg, tényleg e miatt a faszság miatt szenvedtem, áldoztam (volna) fel mindent? Tényleg? És tényleg. :/ A tudattalanban rejlő dolgok miatt érezzük azt is, hogy a másik „nem az igazi”. mert a tudattalan vágyak ott motoznak és lehet akár arról is szó, hogy valójában nem megfelelő nemű... és fogalmunk sincs róla. Néha meg pont azért vagyunk kiszolgáltatva a tudattalannak, mert az abban lévő dolgok „nem engedik”, hogy elengedjük a másikat. Nem akarjuk elveszíteni a magunk se tudjuk mit. Aztán, amikor valaki másban is megtaláljuk a magunk se tudjuk mit, akkor úgy nézünk vissza az előző kapcsolatra, hogy hülye voltam? Hát miért ragaszkodtam, miért csináltam?

Hátborzongató, hogy mennyire tudatosnak gondoljuk magunkat, és mennyire nem vagyunk azok valójában. És az is ijesztő, hogy a tudatos részünk kap tréningeket, és mindenféle okos tanácsokat, csináld ezt, csináld azt, így kommunikálj és úgy, így gondolkozz és úgy... pedig lehet, hogy sokminden úgy tudna kisimulni, ha többet tudnánk felhozni a valós igényeinkből a valós vágyainkból. Nem tudom ezt hogy lehet. Azért nem tudom, mert minden ami eszembe jut, az maximum a tudattalan előszobájáig juttat. Meditálj... a meditáció kisimít, de pont nem merít le a tudattalan kuszaságába. Hipnózis? Azt szakember nélkül nem lehet csinálni. Belső monológ? Mondd csak bennem élő kisgyerek, díva, nőstényördög, apáca, szentjohanna, ősanya és provokatív művész, melyikőtöknek mi a titkos álma/vágya? legyetek szívesen elmondani, és akkor szép sorban megkapjátok, lehetőleg még az előtt, hogy zártosztályra kerülnénk. (:D)

Ismered az érzést, hogy nem azért szeretnek amiért szeretnéd? Úgy érzed, hogy nem azért szeretnek, nem azt szeretik, aki vagy, hanem valamit, amit csak a másik lát? Lehet, hogy ő lát benned valamit, amire neked nincs rálátásod. A cselekedeteidet meghatározza, de rálátásod nincs. De lehet, hogy ez tényleg nincs, csak ő rezeg rá valami számodra és belőled tényleg lényegtelen részletre. Mondjuk szép a szemed. Azt hiszed, hogy fantasztikus a személyiséged, egy csoda amit elértél a szakmádban, amivé emberileg váltál, hogy értékes, szerethető, klassz valaki vagy. Akarnád tudni, hogy csupán az a fontos, hogy szép a szemed és az összes többi tökmindegy? Kicsit hátborzongató ez a tudattalan dolog.

Anyámnak volt ez az általam gyűlölt, jellemzően narcisztikus mondata (kontrolláló és megfélemlítő): Nem azért haragszom amit mondasz, hanem amit gondolsz. Hogy mit képzelünk arról, hogy mit gondolnak mások, szerintem ez fullra a tudattalanból átszűrődő dolgok tombolása.

Az előadás egy másik érdekes témát is adott, de azt majd holnap. Most még van egy kis rettegnivalóm önmagamtól.

#tudatalatti #tudattalan #választás #döntés #vonzalom #03-10

[nepanik]

Mindennapi Lorem Ipsumunkat ádd meg nékünk

#lorem ipsum

[faustiandevil]

At the beginning of the 1931 Dracula the Hungarian spoken is authentic and is one of my favourite parts of it. I don’t know if it was ever translated, because every time I had subtitles on it usually just said something along the lines as “speaking Hungarian”. Decided to try my best at translating it, even though I feel like anyone could guess what they are saying, but it did catch me off guard when I first watched the movie and heard the language of my home country... it did feel nice though.

Itt a Földön is, mindennapi kenyerünket add mi nékünk ma… / Here on Earth, give us our everyday bread… (As I’m not Christian I just mirror translated it as best as I could. The rest of the prayer is obscured by the other conversation.)

Édesapám! Jön a postakocsi és a nap is lemenőben! / Father! The postal car is coming and the sun is setting as well!

A gyerekre vigyázz édesem. / Watch the child my dear.

Gyün már a postakocsi! / The postal car is comin’! (In the Hungarian I wrote it with the accent as it is said.)

Ó, megjöttek öregem, megjöttek! Hála az Istennek hát megjöttek, öregem! Itt jönnek már! / Oh, they have arrived my old pal, they have arrived! Thank God they have arrived, my old friend! Here they come! (A lot of it is obscured as everyone is talking and cheering at the same time that the postal car has arrived safely.)

After Renfield says that he wants to go to Borgo Pass.

Borgó szorosba? Ma este? A Borgó szorosba ma este? / To Borgo Pass? Tonight? To Borgo Pass tonight?

Te, még ma a Borgó-i szorosokba akar menni… és én félek. / You, he wants to go to the Borgo Passes tonight… and I’m afraid. (I love that the driver stutters as he says he lines.)

After the innkeeper tries to warn Renfield.

Esteledik! Nyugszik le a nap! / Night is coming! The sun’s setting!

After Renfield leaves.

Ó, Istenem segíts! Segíts! Istenem az égben a mindenható… / Oh, God help! Help! God in Heaven, almighty… (Again a lot of it is obscured, but the townsfolk are praying for the safety of the driver and Renfield.)

#Dracula (1931) #Dracula Daily #Dwight Frye #Renfield #Faustian Fables #Would this been better to do at the start of May? Yes #Did I only have time for it now? Also yes

[kepeslajoska]

Perintfalvi Rita Publik

Húsz év alatt megfeleződött a római katolikusok száma, az elmúlt évtizedben pedig 1,1 millió lelket vesztett el a római katolikus egyház! 2001-ben 5,3 millió, 2011-ben 3,7 millió és 2022-ben már csupán 2,6 millió a KSH frissen napvilágot látott adatai szerint. Ez mindenképpen brutális adat! Szeretném hallani Erdő Péter bíboros úrtól, hogy ő a magyar katolikus egyház fejeként miben látja a drasztikus visszaesés okait és milyen stratégiák kidolgozásában gondolkodik, hogy 10 év múlva ne egy újabb milliós veszteséggel kelljen számolnia. Hiszen, ha 2032-re már csak 1,5-1,6 millió katolikus lesz, akkor 2042-re egy ötszázezres törpeegyházzá fog zsugorodni. És nem gondolom elégséges válasznak azt, hogy mindennek az oka a „genderszörny támadása”, a feminizmus meg az "LMBTQ-lobbi aljas mesterkedése” vagy a „keresztényüldöző dollárbaloldal” lenne. Jóllehet az egyházak szeretik a saját kudarcuk okait külső, tőlük független hatásokban magyarázni, csakhogy ez nem segít rajtuk.

Nyilván az elvallástalanodás egy valós jelenség Európában, amit a hazai egyházak politikai kollaborációja nem lassít, hanem gyorsít. Szerintem ez a legfőbb tanulsága a 2022-es népszámlálási adatoknak. Az egyházak megfizetik a kollaborálás árát! S úgy tűnik, hogy sokkal gyorsabban, mint amire számítani lehetett. Ez viszont mégis jó jel. A hívő emberek immunrendszerének egészségességét mutatja.

De mik lehetnek az okok? Mi történt a hívők lelkében, fejében?

Nem tudom elmondani, hogy milyen sok emberrel beszélgettem az elmúlt az években, akik 2015 óta képtelenek azonosulni a saját egyházaikkal, súlyos identitásválságba kerültek. Az volt ugyanis az az év, amikor a menekültválság kapcsán először megmutatkozott, hogy az egyházak nem segítettek a bajbajutott embereknek, vagy azért, mert féltek a kormány büntetésétől vagy azért, mert maguk is elhitték, hogy a sötét bőrű, muzulmán vallású idegenek – akik sokezer kilométert megtéve menekültek hazájukból és akiket állattok módjára tartott a kormány hetekig a Keleti Pályaudvaron – nem is emberek. Ekkor sok gyakorló római katolikus is elgondolkodott azon, hogy de a Mester tanítása nem az, hogy a bajbajutott szerencsétleneknek segíteni kell? Még akkor is, ha sötét a bőre színe vagy más a vallása? A Mester mikor tanított az ember és ember közti megkülönböztetésről, ha az élete megmentése a kérdés?

Aztán jött rengeteg olyan társadalmi téma, amikor az egyháznak hallatnia kellett volna a prófétai kritika hangját, de csupán mély hallgatásba burkolódzott. Például akkor, amikor a magyar kormány kriminalizálta a hajléktalanságot vagy bevezette a szegényeket a maguk sorsáért felelőssé tevő új szociális törvényt. Ez ellen legalább Székely János püspök tiltakozott. De vajon miért nem vett példát Ferenc pápáról a focistadionnal, négycsillagos szállodával, wellnesközponttal, luxusétteremmel és sorolhatnám még mivel rendelkező Kiss-Rigó László szegedi püspök, aki, ha csupán a vagyonának felét eladná és szétosztaná a szegények között, rengeteg embert tudna megmenteni? Amikor a hívők ezt a püspököt látják, vajon mennyire forog a gyomruk?

Majd jöttek azok a törvények és alaptörvény módosítások, amelyek egy kisebbségi csoport – a szexuális kisebbségek – mindennapi életét tették pokollá, megbélyegezve, szinte keresztre feszítve őket. Melyik püspök emelte fel a szavát ez ellen, ki állt ki értük?

Vagy melyik püspök szólalt meg, amikor Iványi Gábor egyházától elvették az egyházi státuszt és a magyar kormány azóta is üldözi, sőt az egész szervezet kivéreztetésén dolgozik szisztematikusan? Vagy melyik püspök ajánlott neki anyagi segítséget azokból a javakból, amiket ő oly bőségesen megkapott az elmúlt 13 évben?

Pál Feri atyán kívül – aki csupán egy mezei katolikus pap – kinek a hangját hallottátok, aki elítélte volna azt, hogy a szószékekről az orosz háborús propagandát terjesszék? Vagy ki emelte fel a szavát az ellen, hogy a magyar kormány Európában egyedüli államként az orosz agresszor pártjára állt és Ukrajnát, azaz az áldozatot hibáztatta? Sőt annyira igyekszik kimosni a magyar emberek agyát, hogy tényleg elhiszik, hogy Putyin területszerző ás népirtó brutalitásától nekik nem kell félniük, mert a jóságos pszichopata Putyin még Kárpátalját is odaadja. Dehogyis adja! Inkább elveszi majd még azt is, amink van!

Vagy melyik püspök tiltakozott az ellen, amikor Lázár János nemrégiben elkezdte rehabilitálni a sok százezer zsidó honfitársunk haláláért felelős Horthy Miklóst, feltépve ezzel rengeteg magyar ember legfájóbb sebeit?

A magyar katolikus egyháznak meg kell tanulnia végre, hogy a vétkesek közt cinkos az, aki néma! És ha szeretné túlélni a 21. századot, akkor újra hitelessé kellene válnia. Óscar Romero mártír érsek szavait idézném intésül a számukra: „Ha már oly sok ember eltávolodott az egyháztól, az arra vezethető vissza, hogy az egyház maga távolodott el túlságosan az emberektől. De egy olyan egyház, amely az emberek mindennapi tapasztalatait jól ismeri és érti, amely minden ember szenvedését, reményét és félelmét a saját testében érzi, az ilyen egyház valóban élő Krisztussá változik – és ezért az emberek várni és szeretni fogják.”

Hát ennyi.

[zeroz2ro]

13 évnyi kétharmad után Magyarország Kormánya bemutatja:   Most nyolcadikos diákok bár el tudják olvasni a magyar nyelven írt szavakat, nem értik a mondatok által hordozott információ lényegét, és nem tudják felhasználni a mindennapi életben. Radó Péter oktatáskutató: „Valószínűleg nemhogy gimnáziumba, de még technikumba sem fognak tudni bejutni. Nagy valószínűséggel a szakmunkásképzésben kötnek majd ki, ott pedig két dolog történhet velük: nem fejezik be azt sem, hiszen a szakmunkásképzőkben döbbenetes a lemorzsolódás, a gyerekek harmada kiesik ebből az iskolatípusból. A kétharmaduk pedig befejezi ugyan, ám azok képességszintje, akik belépéskor ilyen hátránnyal indulnak, jellemzően nem fejlődik tovább, sőt, inkább romlik”. És nem, még az akksigyárba sem veszik fel őket, hiszen nem értik amit olvasnak.

[pokmajom]

Csicska AI elég szarul csinálta meg a képet amit kértem tőle, de a lényeg, hogy mindennapi betevő lazacunk rengeteg pénzt csinál. Norvégiában a tengeri olaj és gázkitermelés után a második legnagyobb biznisz a lazacok termelése, ami jórészt hatalmas hálóketrecekben történik, a viharoktól védett fjordokban. Ezen kevesen kurvajól, sokan meg elég jól keresnek, mondhatni, térdig járnak a pénzben. Ami ugye jelentős részben, abból származik, hogy a tengervizet, meg annak áramlását, mint a haltermelés egyik alapelemét, nem kell legyártaniuk, azt adja a természet. Ráadásul a halszarra sincs sok gondjuk, optimális esetben elviszi az áramlás, de azért addig kicsit rontja a fjord vízminőségét. Szóval dőlt a pénz az elmúlt 50 évben, most meg, hogy már a magyarok is a lazacot keresik az aldiban, még sokkal jobban dől. Pedzegetik is régen a norvég emberek, meg az általuk megválasztott politikusok, hogy hát azért ez így nem oké, hiszen a fjord a nemzeté, nem a lazactermelő cégeké. El is indult a politikai vita, hogy hogyan lehetne igazságosabbá tenni a rendszert és többet vissza juttatni a hatalmas pénzhaszonból a zembereknek, akiknek hálóketreceket kell nézegetniük a fjord csillogó vizén és együtt kell élniük a tudattal, hogy bizony sok ezer tonnányi halszar is szennyezi szeretett vizüket. Most parázs politikai és társadalmi viták után, meg is született az egyesség, amiben 40% majd 35% profit utáni adó helyett, mindenki kiegyezett a 25%-os mértékben, ami döntően helyben kell, hogy maradjon majd. Hát így vegetálnak ezek a szerencsétlen nyugati demokráciák, mindenféle álproblémák megvitatásával, ahelyett, hogy Brüsszel és a gender ellen harcolnának.

Szerencsére a mi kormányunknak és ellenzékünknek, marad ideje az igazán fontos problémákra, mert az ide érkező kinai akkumulátorgyárak, közismerten csak jobbá teszik a környezetet, az ázsiai befektetők pedig, maguktól is nagyon odafigyelnek a dolgozók és a helyi lakosok érdekeire.

[ultramegatroutman]

Mindennapi luxusunkat add meg nekünk ma! - kielemeztük ezt a házat Dunakeszin

:D

[diogenesz2020portugal]

Mindennapi macskáinkat add meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket...

#Margit #Margarita Nyikolajevna #Lajos #Szörnyeteg Lajos #cat #cats #napsütötte sáv

[nitta86]

Olvasgattam kommenteket fb-n bár tudom hogy felesleges, és volt egy ahol egy idősebb nő panaszkodott a fiatalabb nőkre, hogy felháborító, hogy ezeknek fárasztó a gyereknevelés, ahelyett hogy csak csinálnák, de a fiatalabbak annyira elkényeztetettek szerinte, hogy már az kifárasztja őket, amikor még nincs gyerekük csak férjük.

És hát ez WTF. A gyereknevelés köztudomásúlag nagyon fárasztó. Régebben is az volt csak nem illett bevallani. A párkapcsolat/házasság gyerek nélkül viszont nem kéne, hogy fárasztó legyen. Oké, tényleg kell érzelmi munkát tenni egy hosszú kapcsolat fenntartásába, de azt remélhetőleg mindkét fél teszi. Meg alkalmazkodni máshoz is tud fárasztó lenne, de alapvetően az ilyesmi arról szólna hogy két (vagy poli kapcsolatban több) ember támogatja egymást. És emiatt pont hogy kevésbé lesz fárasztó a felnőtt élet, mert levesznek terheket egymás válláról. Ketten vagyunk pl. olyan feladatokra hogy valaki vegyen kenyeret meg WC-papírt, meg hogy valaki legyen otthon ha jön a szerelő. Szóval ez logikusan könnyebb így. Meg ha valaki épp fáradt vagy beteg akkor a másik át tudja venni egy időre mindkettőjük mindennapi feladatait, nem kell hullafáradtan mosogatni, vagy lázasan lemenni a boltba. Szóval ha jól csinálják akkor egy házasság/párkapcsolat könnyebb, mint egyedül lenni, nem pedig plusz feladat.

(De ja közben értettem, hogy az öreg nő szerint a férj az egy plusz gyerek akiről gondoskodni kell, a többiek meg erre bólogatnak, szóval értem, hogy értette, csak nehogy már.)

#szövegesposzt