Tumgik
#sosem kellettem
the-female-cactus · 2 years
Text
Mostanra megértettem, hogy sosem kellettem, azt viszont még mindig nem, hogy miért.
Részlet a képzeletbeli könyvből, amit Rólunk írhatnék
285 notes · View notes
kinlodok · 1 year
Text
Ezeket találja nálam jobbnak.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
fajosziv · 23 days
Text
2024.01.08.
Miért nem tudtál szeretni? Mivel érdemeltem azt meg, hogy megtudjam, hogy te nem szeretsz engem úgy, mint őt?...Mindig is gyanítottam, hogy sosem törölted ki őt a szívedből, de te mindig azt mondtad, hogy engem eleve jobban szerettél, mint őt valaha...nem szereted a hazugságot, nekem mégis hazudtál. Hogy lehet egyszerre két embert szeretni? Sehogy egyszerűen. Csak arra kellettem, hogy ne érezd magad magányosnak. Kihasználtál, miközben terveztem a jövőnket. A feleséged, a gyerekeid anyja akartam lenni. 2 évig mámorban éltettél, aztán fel kellett ébrednem ebből és realizálnom, hogy neked is csak egy pótlék vagyok. Holott a legelején leszögeztem, hogy nem szeretnék az lenni. Prioritás szerettem volna lenni, hogy én legyek számodra az első, a legfontosabb személy az életedben. Mert nekem te az voltál. Amennyire szerettelek és az életemmel is végeztem volna érted, ma már annyira gyűlöllek. Sosem utáltam senkit, de te ezt érdemled 2 év folyamatos áltatás után. A cselekedeteidet és a bizonyításaidat néztem, de még az is hazugság volt. Az egész kapcsolatunk az volt.
4 notes · View notes
Text
Beszélgettünk. Megtárgyaljuk, hogy nem csak szexre kellettem. Én pedig elhiszem. De belegondolva ez tényleg egyikőnknek sem működő képes jelen pillanatban.
Talán majd máskor. Talán majd máshol. Talán majd sosem.
Lexa
19 notes · View notes
elbuktunk · 9 months
Text
Ott ülsz, és észre sem veszed a szemeim,mik rád szegeződnek. Annyi mondani valóm lenne, de minek mondanám, sosem értettél igazán. Már a nyelvem elején van, téged akarlak, hiányzol, miért nem akarsz igazán? Elvesztettelek,már akkor amikor nem is voltál. Tudtam mibe ütöm a fejszém,de elvetted a látásom, és nem láttam kit szeretek. Vagyis inkább,nem akartalak látni. Szeretetre vágytam, szeretni akartam, valakit aki odafigyel a mozzanataimra,a szétroppant lelkemre,rám,aki annyi rejtelmet rejt. Azt akartam,hogy bonts ki,úgy tépd le a csillogó fátyolom, hogy ne maradjon belőlem semmi. Te aljas,azt mondanám,minek fented a körmeid,minek csaltál prédába,ha nem kellettem igazán,ha nem akartad az ízem-vérem. Itt vagyok,most szeress, mondd hogy mennyire csodás ez az egész, ez a szétbombázott vászonfal, amibe annyi repedés van. Nem beszélsz,csak nézel bután,mintha mindent én tettem volna ilyenné. Te vagy az aki haragot szűl,aki csak a saját mását akarja, és nem tesz azért,hogy a kertje szebb legyen. Elpusztítasz mindent,mihez hozzá érsz,s nem látod a kietlenséget,amit okoztál. Most pedig, ott ülsz, némán, és várod a csodát,pedig már elfogytam, porrá égtem, elhervadtam,mert nem gondoztál. Nem akarlak már,csak menj el,menj,többé ne lássalak. Ne fordulj meg,mert nem nézek rád, hisz egy pillantás,és a karjaidban fetrengek,és ez már régen a vége,itt a vége,fuss el véle.
5 notes · View notes
Text
A hálátlan gyermek
Nem merek írni, minden változik körülöttem, nagyon jó dolgom van, április vége óta alig láttam anyámat, vagy másfél hete elvitt nyaralni egy elegáns, full extrás szállodába, négy fajta pezsgő volt kitéve míg a reggelihez is, napközben wellness, este vízipipa a fájn-dájning után. Boldognak, meg hálásnak kellett volna lennem, hallgattam a panaszarádat, néztem a grimaszait, semmi sem volt jó bennem, meg persze az életében sem. A nyaralás után egy fél napot akartam maradni, együtt megüljük nagyi szülinapját, aztán megyek is el. Nem bírta ki, nem bírtam ki, annál a mondatnál, hogy mit vétet, hogy ilyen gyereke van elkezdtem ordibálni, üvegpoharakat, gyertyatartót, díszeket kezdtem hozzávágdosni, majdnem neki is mentem, és csak mondta, se az apámnak, sem neki nem kellettem. Én nem tartom magam egy agresszív embernek, ilyet csak a saját anyám képes belőlem kiváltani, majdnem nekimentem, erősebb vagyok nála, a banán a fehér falon csattant, csoki, minden, míg egy pohár. Egy idő után végre realizálta, hogy nem Én fogok most az egyszer elmenekülni, hanem Ő. A kertben is utána dobtam egy anyagcserepet, miközben az elegáns “Takarodj, Te büdös kurva” szavakat formáztam felé torkom szakadtából. Mi egy jó család vagyunk, nálunk a reprezentáció volt egyedül fontos, mi sosem voltunk boldogok, mi csak eljátszani tudtuk, egymás között így beszéltünk. Felmentem a nagy piros amerikai bőröndért, kirámoltam az összes szekrényem, csak azt tettem el, amit tényleg szeretek, a télitől, a nyáriig, 22 évet össze tudtam rakni egy óriási bőröndbe, egy sporttáskába, egy ikeás szatyorba, és néhány cipősdobozba. Ükanyám óriás tükrén, egy régi gyertyatartón, és a fényképeimen kívül nem is nagyon vittem el semmit pluszba. Találtam anyám ruhái között 300 000ft készpénzt, széttéptem anyám egyik desigual táskáját, a márkás ruháit összetornyoztam a gardóbjában és elkezdtem lelocsolni vörösborral, sőt főztem rá két adag esspressót is. A palijánál befőzött baracklekvárból megfogtam kettőt, és odavágtam a nappaliban a fehér szőnyegre. Tulajdonképpen nem számít, úgyse él “otthon” már egyikőnk se, ki van árusítva negyven millióra a házunk, abból sem látok egy fillért sem. Értem jött a fickóm, délután, amúgy is jött volna, nem bírta nélkülem, inkább hoz visz, autózik 600km-ert csak lásson, én nem akartam összeköltözni ősz közepéig, viszont így eldőltek a dolgok, így élek együtt alig két hónap után egy enyhén idősebb palival, elegáns éttermekben eszünk, felvisz Pestre magával a baráti-üzleti találkozóira, nem mindig értem miről van szó, valahogy mindig is éreztem, hogy nem az eszemmel, hanem a külsőmmel fogok kiszakadni a toxikus családomból, és elmenekülni keletről.
19 notes · View notes
anyadisszeretne · 2 years
Text
Bubu!
Azt hittem nálad jobban senkit nem fogok szeretni, aztán jött ő és megmutatta, hogy de igen. Ah Bubu, gesztenyebarna szeme van és rövid haja, amikor ideges ökölbe szorítja a kezét és rágja a száját. Szar zenéket hallgat és néha énekel is, szeretem a hangját főleg amikor valami okosat beszél. Az érintése durva, félelmetes de soha nem éreztem még magam ekkora biztonságban mint mellette. Nem, ő nem az emberektől vagy a pókoktól véd meg hanem önmagamtól. Szeretem a lábát, izmos és tudom ha mellém áll azokkal a lábakkal többé nem lesz mitől félnem. Néha büdös azért de jelenleg az ő büdös lába az otthonom, a menedékem egy fárasztó nap után. Nem is tudom, nem őt szeretem hanem azt az érzést amit mellette érzek, azt a végtelennek tűnő boldogságot.
Szoktunk vitázni, sőt inkább azt mondom, hogy szinte mindig csak vitázunk mert semmiben nem értünk egyet de ennek ellenére is mindig számíthat rám és tudom, hogy én is rá. Szeretem az érintését, és az ő okozta foltokat a kezemen na és a legfontosabb, hogy még az illatát is szeretem. .. Ne egy parfümöt képzelj el hanem a bőrének az illatát jobban felizgat mint eddig bármi ebben a nyomorult életben... Bubu, köszönöm.
Köszönöm, hogy elhagytál, hogy nem kellettem. Végre tudom, hogy sosem úgy szerettelek mint ahogy kellett volna.
18 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 years
Text
jobb ember
Tumblr media
Vannak, akik hisznek benne, hogy minden emberben van valami jó, mélyen elrejtve. De nem mindenkiben van. Az emberiség egy jelentős része él úgy, hogy nincs benne elrejtve a "jó". Őket nem lehet jobb emberré szeretni. És ott vannak ők, akikben benne van, de nem férnek hozá. Őket sem lehet jobb emberré szeretni. Ha el is éred benne a jót, nem érti, hogy minek örülsz, mert ő maga, belülről nem éri el. Akik megpróbálnak másokat szeretni a nehézségek ellenére, azok néha jobb emberré válnak, de néha csak harcedzettebbé vagy tapasztaltabbá. "A szeretet mindent legyőz" misztériuma sok ember rabsága. Talán, akik hisznek benne, azt gondolják, hogy van valaki, aki őket jobb emberré tudná szeretni. Néha nem miatta, hanem mellette vagy ellene lesz az ember jobb, mint volt. Tényleg, mint a kövek a tengerben. Egymáshoz csapkod minket a hullámzás aztán csiszolódunk egymáshoz szorulva. Mindegy, hogy szereteből vagy gyűlöletből, csak a pszichofizika kikerülhetetlen törvényei miatt. Mit köszönhetek? Jobb író lettem Többet mosok kezet A merevségeim minőséggé váltak Megszelidítettem a fájdalmat Kaptam egy biztos pontot amiből kiindulva megváltoztattam a fél életem Azért, kellettem hozzá én is. "Ő" sosem gondolná, hogy benne bármi miattam változott. Ez nem változik soha. :)
Tumblr media
9 notes · View notes
jegvetikkex · 3 months
Text
a 4 honapja lefolyt utolso beszelgetesunk zajlik a fejemben. sosem konyorogtem meg senkinek azert, hogy szeressen. neked abban a pillanatban megtettem volna, de vegul elengedtem.
nem en vagyok es sosem leszek az, aki neked kell. es ezt le kell fogadjam, barmennyire is kibebaszott szanalmas.
lehetsz barmennyire szar ember, szemelyisegtelen vagy akar mergezo. valamiert beled szerettem es ameddig ezt valaki nem mulja felul, szenvedni fogok miattad.
szoval inkabb utallak nyilvanosan, hiszen azt kevesbe faj kimondani, mint hogy jobban szerettelek sajat magamnal is es igy sem kellettem neked.
0 notes
Text
Tudod tegnap osszetortel. Hogy mivel? Azzal hogy őszintén elmondtad hogy nem akarsz elkotelezodni = tőlem semmit. De azért megkérdezed én mit gondolok erről? És hogy meg egy dolgon gondolkodtal!?
Leírod bazdmeg hogy nem akarsz elkotelezodni, aztán javítod hogy ez nem teljesen igaz, aztán őszinte leszel és félsz hogy nem leszel idővel sem szerelmes, de van meg egy gondolatod, aztán az a gondolat már mindegy mert akkor is azt érzed, hogy nem akarsz elkotelezodni.
Na most ezen igazodj ki kérlek az én helyemben.
A opcio: szépen lassan de elengedem. Ez a nehezebb opcio. Megint elfogadni, hogy nem kellettem, nem voltam elég NEM VELED VAN A BAJ, VELEM érzést. Tettetni a nagyasszonyt, és idővel találni mást.
B opcio: reménykedni. Ez a lelkemnek könnyebb opcio. De az önbecsülésemnek nem kedvez. Reménykedni, hogy rájössz mekkora pancser voltál és hogy szánod banod, kezdjünk neki újra. Hülye volt, hogy nem adtal ennek időt és teret és hogy egy puha pöcs voltal. De ez megint nem jó opcio, mert nekem egy férfi kell nem egy balfasz.
Mert tudod egy kurva kettős pontot hagytál, sőt inkább egy vesszős pontot. Te sem tudod mit akarsz. És nem akarsz bizonytalanságban hagyni, ami tisztelendő de bazdmeg tudod.
Inkább elengeded, mert ez a biztos. Gyenge vagy. És nekem nem erre van szükségem. Tudjuk. Te is tudod, én is, mindenki.
De nekem ne mondd, hogy kikocsikazol valakiert másfél órát aztán el vagy vele 4 órát, aztán haza viszed megint 1 óra és aztán onnan te is haza másfél óra ismét. Nem mondod, hogy ki találsz valamit ha unatkozok. Hogy előtte egy nappal miért nem szóltam, haza vittél volna. FASZSAG. Nem mondok olyat, hogy te most is jó vagy. Nem beszélek senkivel ennyire félre érthetően hajnali 2kor, nem írok joreggelt, joejszakat uzenetet. Nem kérdezem meg, hogy tudok e segíteni ha stresszes vagy. Nem mondom h nagyon csinos voltál ma. Nem mondom, hogy vissza megyek csak h ‘helyre rakjalak’. Nem csinálok ilyeneket.
Vagy lehet pont azért csináltad, hátha ez majd meghozza nálad is azt a ‘BUMM’ érzést amire oly nagyon vágysz?
Meg mikor akartál erről beszámolni nekem, hogy sztornó mégse eroltessuk? Mert nem akkor amikor lemondtad a ‘randit’ az is biztos mert utána meg jött az az egyébként milyen a napod? FASZSAG.
De ha varod azt az első látásra szerelem érzést, vagy a rozsaszin kódot akkor azt nem fogod megkapni ha nem volt meg az első alkalomnal. Rozsaszin köd nálam sem volt, köcsög pillangóim voltak.
Ennél nagyobb faszsagot nem lattam meg amit lemuveltel az elmúlt hetek során. Megbantottal. Földbe tiportál. Nem fogom megmondani, se mutatni neked az érzéseimet mert nem erdemled meg egyáltalán.
De magamnak felesleges hazudnom. B, B, B. Mert te is és én is vagyis te nem de te aki épp olvasod tudod hogy úgyis fejvesztve ugranek bele mert ilyen vagyok.
Én fasz meg leírtam hogy én tuzen, vízen átmentem volna ha ezt mindketten akarunk. Mert azt hittem, a munka miatt megy a vacila nem pedig azért mert Te nem vagy biztos magadban. Kurva gaz, hogy vártam azt a randit. Mert nagyon vártam, és már értem miről beszélnek mások mikor faképnél hagyjak őket. Sajnalom és köszönöm, hogy ezt is megtudhattam. Sosem akartam.
Tudod készültem, szépen felöltöztem, sminkeltem és boldog voltam. Éreztem hogy ez most jó lesz, erre megérte varni, te rad megérte varni. Tudod régóta gondolkodtam ezen, rajtad, rajtunk. Napját nem tudom megmondani, nyár volt már. Én meg itt ülök szeptember utolsó napján és írom ezeket a sorokat hogy mennyire pofára ejtettel. Mert ezt tetted. De neked nem kell tudnod, hogy fajt. Holnapra felveszem a szép nagy mosolyom és bele mosolygok avval a szép mosolyommal az arcodba.
Meg írtad hogy vannak erzeseid, hogy nem teljesen azt teszed épp amit őszintén szeretnel, de megis ezt teszed. Ott hagytad azt a kis kaput. Azt a pici reménysugarat, ez toxikus, manipulatív és önző dolog volt. Mert én abba fogok kapaszkodni, és mennyire klisé hogy pont én mondom ezt.
Megint azon kapom magam, hogy azon gondolkozom te min gondolkodhatsz? Neked is olyan volt ez a nap mint nekem? Te is ennyit agyaltal kettőnkön? Neked is szar? Megbantad? Megbantad hogy ezt leírtad?
Azok a szavaid járnak a fejemben, mikor hoztál haza hogy van meg egy olyan lehetőség hogy elengedjuk. Mondtam neki ha el akarjuk akkor el tudjuk, erre te azt mondtad ha el tudjuk. Mert nem ugyanaz. Én mondtam, ha akarjuk eltudjuk. Tiltakoztal. Ha el tudjuk.
Meg egy kis kapu. Mi van ha nem tudjuk? Mi van ha mindig ott lesz az a mi lett volna ha? Mert szerintem ott lesz, addig amíg mindkettonknek nem lesz valaki addig az egyikben ott lesz mindig, vagy lehet utána is.
Tudom hogy mit kene tennem, tovább lépnem és elengednem, nem reménykedni és gondolkodni mi miért történt mert nem releváns. Megtörtént ennyi. Annyival jobb Palik vannak nálad a földön. És tudom, mert tudom és nálam is vannak jobbak. De faj hogy meg esélyt sem adtál nekünk igazán. Nem fogok utánad futni. Nem vagyok sem ketsegbeesett, sem ennyire bena. Nem értékeltek, akkor ennyi így jártál.
Túl gondoltam veled kapcsolatban a dolgokat kicsit.
Utallak amúgy.
1 note · View note
csaktekelleszneki · 11 months
Text
Részletkérdés
Négy év távlatából újraértékelem a kettőnk közötti egy évig tartó valamit. A szeretőd voltam, és sokáig abban a tudatban éltem, hogy én voltam a rossz, aki belerondított egy boldog párkapcsolatba. Az igazság viszont az, hogy az én - korábban boldognak vélt - párkapcsolatom ért egyedül véget, mégpedig egy érzés miatt, amely ellen képtelen voltam védekezni. Nem hárítok, nem mondom, hogy a te hibád volt, de egyértelműen részed volt benne. Újra és újra hallom magamban, amikor kijelentettem,hogy van valakim akit szeretek és akit nem fogok megcsalni. Te elmondtad ugyan ezt, sőt, még jót is derültél a feltételezésemen. Pedig tudtad. Te is érezted, és ugyanannyira kellettem neked a mostani boldogságodhoz, mint te akkor az én pillanatnyimhoz. Kezdetben együtt növeltük az egónkat, együtt éltük ki a vágyainkat, aztán jöttek az érzések. Folyamatos tánc volt, egymást kerülgetve lépkedtünk hol előre, hol hátra. Sosem haladtunk igazán. Tudod én nagyon sokáig dühös voltam. A düh pedig mérhetetlen szomorúságot eredményezett, amíg meg nem értettem a találkozásunk értelmét. A hasonlóságok által nem kiegészítést, hanem kristálytiszta tükröt kaptunk magunkról, és ez a tükör segített javítani a hibáinkon. A kettőnk találkozásának a célja tehát önmagunk tökéletesítése, nem pedig egy szerelem kiteljesítése volt. A pillanatnyi érzelmek -a pozitívak és a negatívak egyaránt- csupán apró részletei voltak annak a teljes egésznek, amely talán életünk végéig elkísér minket, és fel-fel rémlik majd ismerős szituációkban. Te szerettél, én szerettelek, de mindez csupán részletkérdés.
Köszönöm, hogy a részese voltál, Kedves!
0 notes
ujrakezdesm · 1 year
Text
Nagyon sokaig hittem annak, hogy en vagyok a kolibri
Hogy en vagyok az egyetlen
EGYETLEN
baszom az eget
Sosem voltam mas csak egy kurva gyenge kiserlet, sosem azert kellettem aki vagyok
Nemtudom miert nem engedtel el, miert nem lehettem boldog
Miert kellettek a hazug szavak es az ures igereteket
Es ugyanott tartok ahol eddig es kurvara megerdemlem, mert en engedem en hittwm el, hogy szeretsz pedig tisztan kimutattad, hogy sosem kellettem neked.
0 notes
kinlodok · 2 years
Text
Sosem kellettem neki, mert nem érek annyit.
1 note · View note
yourlilnightmare · 2 years
Text
Sosem lesz már semmi olyan, mint volt, ugye? Neked minden helyreállt az életedben, én meg csak addig kellettem, amíg nem stimmeltek a dolgok. Nekem ennél több voltál, és most nagyon fáj, mert örülök, hogy te jól vagy, de nekem nagyon hiányzik az, ami volt.
1 note · View note
szivem-melyen · 2 years
Text
Mostanra megértettem, hogy sosem kellettem, azt viszont még mindig nem, hogy miért.
0 notes
Text
Beszélgessünk.
Titkok és hazugságok nélkül,
mondd el, hogy soha nem kellettem.
Cserébe én elmondom,
hogy mindig is kellettél.
Lexa
61 notes · View notes