#utálom a macskákat

[posztolanyidezso]

de utálom a macskákat bazmeg

#minden bajom tetejébe érted?? #aludhattam volna éppen hét órát #de fél órával az ébresztő előtt jött aludni XY #mar epp elaludtunk volna #és akkor Bözsike elkezd nyávogni gecihangosan mert rájött hogy egyedül hagytuk #rászólok és abbahagyja #öt perc múlva #mikor érzem hogy megint elaludnék #rákezd megint #és ezt még háromszor #felkeltem és megkergettem #de bazmeg amikor nyitva volt még a hálószobaajtó #(mióta férgesek lettek egyszer nincs) #akkor is ezt csinálta!!!!!!!!!!!! #NEM FÁJ SEMMIJE NINCS BAJA MEG LETT ETETVE SIMOGATVA VAN ÁLLANDÓAN #és mindig amikor lefekszek aludni azonnal #MAÓÓ MAÓÓ MAÓÓÓ MAÓÓÓÓÓ #hálátlan dögök én sosem akartam macskát. #miért kellett egyáltalán megszelídíteni őket a LEGROSSZABB háziállat #nincs is egerünk #de JAJ OLYAN CUKI #KISZOLGÁLOM EGÉSZ ÉLETÉBEN ADOK NEKI KAJÁT MEG MALÁTATABLETTÁT ÉS SZÓRAKOZTATOM ÉS TAKARITOM A SZARÁT #és hagyom hogy terrorizáljon #ha egy babám lenne akitl nem tudok elaludni legalább #de csak egy szaros macska #na ezt nektek szaros tumbli #mind a négy követőmnek üzenem #utálom a macskákat

[szuksegallapot]

Anyukám és a macskák kapcsolata

Míg otthon laktam ( 3 hónapja sincs, hogy elköltöztem) 1-1 kóbor macska néha beszökött hozzánk, de az akkori kiskutyánk tett róla, hogy ez ne maradjon így sokáig. Mióta elpusztult szegénykém, a macskák egyre gyakrabban jártak a kertünkbe, onnantól kezdve én voltam az, aki ezt megakadályozta. (Igen, kimondottan utálom a macskákat, sorry).

Pont ma néztem, hogy anya felrakott pár képet a facebookra 2 MACSKÁRÓL, akik az udvarunkon ESZNEK a MI TÁLUNKBÓL.

Ezután a következő párbeszéd zajlott le köztünk anyával:

Én: Anya, miért van 2 macska a kertbe és miért etetitek őket?

Anya: Nem 2 van, hanem 4.

.........

Ki is találtam, hogy jövő tavasszal mit kap anya születésnapjára: egy KISKUTYÁT.

[angelofghetto]

“lett” egy macskánk

Vidék. Itt a macsok úgy mászkálnak keresztbe-kasul a telkek közt, hogy érezzük, az egész térség a birtokuk. Van errefelé egy fekete, több cirmos, mindenféle tarkák, meg egy olyan világosvörös foltos.

A minap a kerítés mellett egy döglött egérkére leltünk. Vakondot, csillagászati mennyiségű gilisztát és békát már találtunk, a telek pedig gyakorlatilag totálisan alá van aknázva hangyabolyokkal.. de egeret még nem találtunk. Tegnapig. Mikor is ott feküdt szegényke a nemrég kaszált gaz között.

Késő délután, mikor hátramentünk megszemlélni, hogy a vihar elmosta-e a frissen vetett lucernát (amivel majd mulcsolunk), mellénk szegődött vöröske. Először messziről, kicsit ijedősen, de aztán már közel is jött, és kezdett dörgölőzni. Aztán előre szaladt a ház felé, és nekiesett az eresz cső alá tolt műanyag lavórnak, amiben színig állt a friss esővíz. Csak ivott és ivott, és mi összenéztünk, hogy akkor az egér lehet hogy nem is itt pusztult, talán nem is telken belüli, hanem macska-ajándék. Az a fajta, mikor a macs megszán minket, ostoba, tehetetlen embereket, akik még egy nyomorult egeret sem vagyunk képesek elkapni, és a lábtörlőre (ezesetben fűre) helyezett zsákmánnyal próbál megmenteni a nyilvánvaló éhhaláltól. Talán ez a hála az esővizes ellátásért.

Mikor teleitta magát, visszajött értünk, és a belső udvar kerítésig követett. Látta, hogy onnan már elboldogulunk.

Alapjában utálom a macskákat, de ez a kis élőlény valamiért barátkozni akar. Meglátjuk.

[urbanturban]

Kecses hegedűből lett majdnem nagybőgő, ami cselló

Belevágva a közepébe, mert nyilván közelébe nem járva az igazságnak csak remélni merem, hogy nem velem van a baj, de közben legbelül tudom, hogy igen, az én igyekezetem senkinek nem imponál, legfeljebb a komponálásban segít neked, repít téged a hírnév felé… Talán. Majd köszönd meg nekem, és hamarosan ott virít a nevem a gondolatbeli listán, mint az egykori múzsa, akinek a rúzsa ott kenődött el az ajkadon, ha akarod, ha nem. Akartad.

Fél kétezer-tizenkilenccel később sem értem, hogy miért nincsen irántam táplált érzelme annak, akinek az arcába az én szívem azt kiabálja, hogy “Te vak! Vegyél már észre!”, miközben ő hívogat ide, néha meg (nem) oda, Buda! Még szerencse, hogy Pesten történt a legutóbbi kellemes „csoda”, újabb nyomós ok, hogy gyűlölni tudjam a főváros proletár oldalát, hiszen odaát a jó öreg Budán furán nézett volna ki, ha újra megteszi, a nagy arca nem viszi rá, hiszen akkor is én voltam az úttörő, és ő megmaradt a töketlen kisdobosnak, (ez nem célzás, tényleg töketlen), a frissen rügyező hazugság-kéreg úgy rétegződik rajta, mint az évgyűrűk a fák törzsén, amiket nyű az élet, meg amelyek alatt többször ültünk, és rőzsék súrolták a hátunkat. Hát, kár érte.

Kézről kézre jár az üvegpoharam, a nyakamról pedig lassan legurul a fejem, meg én is a székről, a szavakat már csak dadogva bírom előadni, vagy még úgy sem, fel sem tűnik, amikor az a colos nyálgép odakerül mellém, vagy én lépek oda hozzá? Nem emlékszem, de a pulzusom az egekben, a szívem hangja visszhangzik a fülemben, és csak azt érzem, hogy le akarom fejelni a cicát. „Te meg mit au-zol, miau?” Elnézést, bocsánat, remélem, hogy elnézed, de inkább máshova nézz, sicc innen! Vedd már észre, hogy szándékosan tapostam a lábadra, titkon-nyíltan utálom a macskákat, feláll tőlük a szőr a hátamon, és neked is tőlem, amikor itt púposkodsz, ahogy a Cyla nevezné, amit épp produkálsz. Csak azt ne mondd, hogy nem hízelgős dög mindegyik, miközben a tenyeredből eszik, aztán játszi könnyedséggel a talpad alá szarik. Pasik… És eltűnik. Aztán többször feltűnik. A körforgás ismétlődik, én pedig forgok tovább, otthagyva a forgatagban, hirtelen minden bekattan, egyedül maradtam egy idegennel, ha ebből kihozok valamit, na az már jó jel. A bőrömből kikelve, mint ahogy a lakásban hagyott leopárdgekkóm teszi, párduchoz hasonló gyorsasággal mutogatok és affektálok, páncélos gátlásomat levetkőzve kiabálok, aztán visszatérsz az álomvilágból, én meg rád ordítok, hogy kotródj már el innen, persze nem ilyen szavakkal, de most csak ezt akarom, hagyjál már békén minket, te barom! Hol voltál, amikor a karom meg a vállam simogattad, mielőtt leléptél, hogy máson kiéld magad? Felforgatod a gyomrom és a kedvemet is. Nekem ez nem aranyélet, hogy úgy kezelsz, mint a februári hónapra szóló BKV-bérlet, amit ugyan aranyáron mérnek, és ha jön a következő szelvény, ami hosszabb időre szól, mint én, akkor hátraraksz az új cetli mögé, de ki már nem dobsz, mert szeretsz gyűjtögetni, ott hagysz gyűrődni a periférián, ne tagadd le, mert átlátok a bérlettartó transzparens tokján! És rajtad is. Duzzogva indulok el a semmibe, te maradj csak ott a gimibe illő fiaddal, vigyázni úgysem tud magára, de rád sem, és te sem őrá, őr áll mellette, hogy ne vigye el az, aki megverte, vagyis én. De csak szemmel. Ha ölni lehetne, már engem cipelne a smasszer, na, erről ennyit haver, ha ver majd téged kedvenc mumusod, a lelkiismeret, a könnycseppeket a kandúr bundájába kend, ha lehet. És lehetőleg ne tocsogjon a webes felület, ha majd a kiscicád felültet, te meg a kaparófára szerelt odúba dugod a fejed, miután a füledbe ültetett valamilyen nyálas szöveget. Nem szeret. Bezzeg én... Már nem kell túl sokat várnom, hiszen utánam jön a megmentőm, a Teremtő küldte őt ide (persze csak ha van olyan). Mármint Teremtő, hiszen Ő tényleg itt van, és akkor az agyamban valami kattan, kapva az adódó alkalmon, ezt biztosan el nem szalasztom. Kettővel túllépem a határt, de mielőtt a lámpa ismét zöldre vált, már az arcomat simítja a keze, a helyzet pedig úgy hozza, hogy hozzá megyek. Persze nem úgy, az be is baszna… Pedig én is be vagyok, és a kisboltban vásárolt aloe célja is az, csak kicserélve a bét a meggel, úgy hangzik, mint egy idegen nyelv a számban. Mondjuk az is. Meg a gatyámban, és még a nevét sem tudom, de félek megkérdezni, hiszen az ilyesféle baki nem jellemző rám, de tőlem Jézusnak is hívhatják, az sem érdekel, csak és kizárólag a jótette, majd reggel, amikor menekülve rohanok a vesztembe, akkor derül fény a személyére. Végre. Ennyi erővel maradhattam is volna, de a kedvem hirtelen ment gajra, szóval helyette szipogva forgolódok a galériámban és tolom a depresszív zenéket orrba-szájba, ennek így nincs értelme, az életemre esküszöm, hogy nem fogom eljátszani a második köröm. Elkiabáltam… Alig vártam, és habár egy napot tétováztam, a félhomályban felvilágosultam, világosan kijelentve a lényeget, mint egy nincstelen, úgy követelem a jussomat, hidd el, ez jár nekem, ha már a járás kimerül ennyiben. És az elem is belőlem. Hadd ne részletezzem, mondjuk nem is jut eszembe más, csak a jelentős jelzők, meg a tetoválás, amit lefotózott, tudod, a LONER a kézfejemen, ami azért jó, mert rossz, és az Artúr meg a hegedű, a hidegen is jóízű pizza, ami kompenzálja a farkaséhségem, pár órával korábban megfeküdte az üres gyomromat a fektetős mozifilm, na meg az előző napi hülye hajú énekes a monitoron, amit alatta fekve bámultam holdkórosan, meg a nugátos csoki csókom, ami biztos drága volt, hiszen így is hív, illik hozzám, azt mondja, én meg csak mosolyogva bólogatok, közben egyetlen szavát sem hiszem, hiszen ő is csak egy férfi, olyan, mint a kézi autómosó. Hamar végzel vele, és az eredmény sem beszél magáért, csak magáról, na, bók ez vagy sem? Ki tudja. Egy húr, amin pendülünk, és kilenckor már a Batyira menekülünk, vagyis csak én, ő meg egy másik államférfi nevét viselő térre, az elvégre elvárás, de nem úgy, mint az elválás, ami kimerül annyiban, hogy kényszeres felszállás a két különböző irányú villamosra. És fejfájás.  

#2019. 12. 22. #slam

[the-son-of-god]

Utálom a macskákat.

[nyalomaszadszelet]

És akkor az van, hogy ma rá kellett jönnöm , hogy a klasszik Macskás venasszony sem leszek, rúzsos fogsorral , mert utálom a macskákat . Arany alkony az utolsó reményem.

[cikkiro]

Seveled

Hazugság, hazugságot szül

A Coming Out után Orosz Dénes egy szélesebb közönségnek szóló romantikus vígjátékot rendezett, ami a mai fiatalok párkapcsolati vívódásait dolgozza fel, nem hétköznapi módon.

Van az úgy, amikor az ember végig sem gondolja, hogy mit csinál, csak sodródik az árral. Valahogy így lehetett ezzel Gergő (Mészáros Béla), a csajozógép filmkritikus is, aki igazából csak a súlyos beteg édesanyja (Básti Juli) kedvébe akart járni. A mama még ebben az állapotában is fia jövőjéért aggódik, és nagyon bántja, hogy nem lett nagymama. Gergő ezért dönt és beviszi a kórházba a szomszédját (Tenki Réka), a nagyszájú ex-sztriptíztáncosnőt, akinek van egy nagy előnye: öt hónapos terhes. Anyuka pedig olyan boldog lesz attól, hogy a fia végre révbeért, hogy egyből meg is gyógyul. Ettől kezdve Gergő és Saci kénytelen újabb és újabb hazugságokkal tartani a frontot. Bár alig bírják egymást elviselni, ha jön a „nagyi”, úgy tesznek, mintha boldog, fiatal pár volnának. Az átverések persze sosem tökéletesek, és a bonyodalom Saci pocakjával együtt terebélyesedik: pedig előbb-utóbb meg kell születnie a megoldásnak.

A film rendezője szerint a Seveled azért feszegeti a romantikus vígjáték határait, hiszen van némi keseredés felhangja is a történetnek. „Abban a korban vagyok, amikor a szüleim halandóságával valahogy szembe kell néznem. Imádom őket és azt szeretném, hogy a lehető legtovább velem legyenek. Ez az egyik erős központi téma a filmben. A másik meg az, hogyan válik le az ember a szüleiről, le tudnak-e válni egyáltalán ezek a negyvenéves gyerekek. És persze az is, hogyan mondod rá valakire, hogy ő az, akivel le tudnád élni az életedet. Ebben a filmben igazából elég sok szorongás van, ami nem is csoda, hisz én is eléggé szorongó ember vagyok” – mondta Orosz Dénes.

A színészek szerint a forgatás igen jó hangulatban zajlott, ennek ellenére Tenki Réka nemrég egy interjúban azt mesélte, hogy azért nem volt túl kényelmes végig műpocakot viselni. Sőt, az általa alakított Sacival ellentétben, a színésznő nem igazán kedveli a macskákat. „Utálom őket, de tényleg. Nem szégyellem. Már azt is utáltam, mikor az idomítás során két virslit kell hadonászom a filmbeli macska előtt, hogy megtanulja kit kell követni. De volt egy rész, amikor a jelenet szerint éppen ettünk, a macska meg az ölemben volt. Velem szemben a Básti Juli, mellettem meg a Mészáros Béla ült, nekem meg a macskát kellett simogatni. Aztán elhangzott, hogy ’felvétel, tessék!’, és az állat abban pillanatban belelóbálta a farkát a tányéromba, amiből ennem kellett. Nem tudtam mást tenni, beleettem, hiszen a felvétel nem állhatott meg. De azt hittem ott helyben meghalok...” – mesélte nevetve a színésznő.

Mészáros Béla viszont jóval közelebb érezte magához Gergő karakterét, mint partnere. „Minden férfi életében eljön az a pont, amikor fel kell nőnie és felelősséget kell vállalnia a saját életéért, és le kell győznie az elköteleződéstől való félelmeit. Ez természetesen nálam sem volt másképp. Így Gergő meg én ebben eléggé hasonlítunk” – mondta a színész.

Wimmer Doro

Start: 2019. december 5.

(Megjelent a Mozimánia 2019. decemberi számában)

#mozimania

[andibarhol]

R.I.P. DZSÓ

Elütötték Szamanta kutyusát, Dzsót! A sikeres műkörmös csak pillanatra hagyta magára pasijától kapott ölebét, míg barátnőjének körmeit reszelte. Szamanta állítása szerint, semmilyen érzelmet nem váltott ki belőle a látvány, amikor oldalra nézett és egy  k***g audis átment egy macskán... csak később vette észre, hogy Dzsónak teteme hever az úttesten.

Újságíró: Andi Bárhol (=AB), Interjúalany: Szamanta (=SZ).

AB: Üdvözlöm Szamanta! Ön felháborodva tajtékzott három nappal később az eset után, hogy az Ön kutyusát igazságtalanul gázolták el munka közben az utcán. Miért halogatta eddig a hír megosztását? Mi zajlott le Önben?

SZ: Először semmit nem éreztem, mert utálom a macskákat és örültem, hogy -1 a bolygón. Mivel a kutyusomat most kaptam szülinapomra Zolcsitól az élettársamtól, így még nem voltam annyira hozzászokva az állathoz, és ezért nem ismertem meg. Barinőmmel, Klauval meg nagyon fontos dolgokról beszélgettünk miközben reszeltem a körmét, mert ugye az ő pasija, aki pedig Zocsesz, az éppen csalta, szóval elég ideges voltam. Amúgy szerintem egy audis ütötte el a kutyusom, mert csak azok képesek ilyenre.

AB: Értem, de mikor vette észre, hogy elveszett kutyája? Milyen érzelmei voltak? Nem tudom elképzelni, hogy pókerarccal reagált volna erre a veszteségre, hiszen a kutyák aranyosak...

SZ: A munkanap végén vettem észre, mert ugye Klau körmét 2 óráig reszeltem, meg utána még festettem is, meg még kávéztunk, mert nem jött kliens és azt is elmesélte, hogy a hülye Zocsesz Zolcsival úgy akarnak a strandra menni, hogy minket nem hívnak, na és akkor később eszembe jutott, mikor zártam, hogy valami, ami mozgott, ja igen, Dzsó, a kutyus nincs meg. Igazából gondoltam, valahol elvan, majd másnap visszajövök érte, csak éppen valami család ott szomorkodott a macska tetem mellett és odamentem kiosztani őket, hogy a macskák rosszak, aztán felismertem Dzsót.

AB: És tényleg igaz, hogy Ön pókerarccal tekintett az esetre? És még nem válaszolt, hogy miért csak 3 nap múlva jelentkezett a rendőrségen, mire már elvitették a borzalmat az utcáról?

SZ: Hát annyira el voltam foglalva Klau sztorijaival, hogy nem akartam megbántani, hogy jobban megvisel a kutyusom elvesztése. Egyébként belül nagyon sajnáltam. Aztán Klauval összevesztünk, mert Zolcsimnak elmondta, hogy én mit gondolok a szerszámjának tulajdonságairól, ezért kitálaltam a rendőrségen és itt a Pletykalandon, hogy fontos volt nekem valójában ez a kutyus.

AB: Oh, hát nagyon sajnálom, hogy ez történt. Bár a rendőrség nem indított nyomozást, ezért állítólag az Ön új barátja, együttérzésből és vigasztalásul vett egy másik kutyust Önnek. Jobban érzi magát?

SZ: Ez nem így van. A fizumból vettem azt a kutyust, mert tényleg senki nem nyomoz azután, ki üthette el Dzsót, de valszeg Zocsesz lehetett, mert neki audija van. Na mindegy. Amúgy, amióta Krisszel kavarok valóban boldogabb vagyok és az új ölebünk Dzsó2 is nagyon jól érzi magát velünk. Sokkal jobban fogok rá vigyázni!

AB: Reméljük is! És részvétünk az elhunyt Dzsóhoz! További boldogságot kívánok és egészséget!

Andi Bárhol

#humor #parodia #riport #ujsagiro #andibarhol #dzso

[ashbaxterinwonderland]

S íme, itt az író, aki gyakorlatilag teljes mértékben megírja Avery Rooster naplóját és aki jelenleg az ágyat nyomja betegen, így a kép is elég szar. Egy kis infó rólam, már ha érdekli ez a közönséget, aminek a száma igen csekély most… Név: Na, az első dolog, ami nem publikus. De maradjunk a Yoko névnél További becenevek: Kaito, Démonka (szigorúan csak a fogadott bátyámnak engedem meg), Ash/Ashley Baxter (igen, ez egy fiú neve. Az Ashley férfi név is lehet…) Kor: 18 (hamarosan 19) Faj: Valami űrlény, mert tuti nem e világi lény vagyok… Vagy ha már lehetne választani, akkor démon… Pls… Embereket akarok kínozni. Kedvelem: - a macskákat, kutyákat, hüllőket és úgy minden állatot, beleértve a legjobb haverom, a fogadott bátyám és az unokatesóm, - a drámát (minden mennyiségben), - a yaoit (minden mennyiségben), - az otthoni vergődést, - a karakterek lelki kínzását és teljes leépülését érzelmileg és fizikailag is, - az elmebeteg, akár pszichopata karaktereket is, - a pszichológiát, - a cosplayt, - a zenét, - a chates/facebookos szerepjátékokat, - a bátyámat, mert még mindig hülye 5 év ismeretség után is, - a haverjaimat, - a “fura”, különc embereket és még sok mást. Utálom: - a tömeget, - az idiótákat (de csak aki rossz értelemben az), - az osztályomat, - a csípős kajákat, - azokat az embereket, akiket most Averyvel felsoroltatok, egy szóval a társadalom legalját. Még több infó: - Scorpio AF! (Bárki bármit mond, szerintem a Skorpió az egyik legjobb jegy, ha jó dologra használja a “képességeit”), - Szülinap: November 9. - Introvertált (ne várd, hogy én lépjek elsőnek… Ritka az ilyen) - Mint kiderült, igen, tudok írni és fogalmazni, thanks. - Káromkodás minden mennyiségben, bazdmeg… - Általában videósokat nézek youtube-on, hogyan balfaszkodnak önszántukból (Radics Peti és TheVR és még páran…) - Szemüveges vagyok, de nem kötelező hordanom… - I have a CAT! He’s like a demon… His name is Guren (like Ichinose Guren from Owari no Seraph) - Animebuzi vagyok. - Most tanulom az angolt, különben angolul írnék ide… - Egy kicsit Geek (ha a TheVR-ból így nem esett volna le… Ja, és a tudományos dolgokat is szeretem ^^ ) - Használati utasítás nincs hozzám. Ismerj ki.  - Sokszor bunkó vagyok, még akkor is, ha amúgy nem akartam az lenni. - A tumblr blog végére olyan yaoit rittyentek ide neked, hogy te csak nézel…

[neighbourart]

STROHNER MÁRTON - designer

A komolyzene teljesen ellazítja és segíti ráhangolódni a munkára, kedvenc városa Bologna, mindig magánál hord egy négyzetrácsos fekete Moleskine noteszt, az utazás, a kiállítás-látogatás, a főzés és a zenehallgatás tölti fel őt a leginkább, nagyon szereti az olasz konyhát és a sushit.

Classical music completely relaxes him and it helps him to get in tune for work, his favorite city is Bologna, he always has a black, squared Moleskin notebook, he is recharged by travelling, going to exhibitions, cooking and listening to 6music the most, he loves the  Italian cuisine and sushi.

Marci asztala/Marci’s table.

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Csak a pozitív emlékek inspirálnak, nem hiszek abban, hogy egy negatív emlék közvetlenül forrása tudna lenni egy alapvetően teremtő jellegű folyamatnak.

I am only inspired by positive memories, I don’t believe that a negative memory could be the direct source of a basically creational type of process.

2. Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Jó kérdés, mondjuk Jeff Koons (:

Good question, let’s say Jeff Koons (:

3. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Sok tárgyam van, de nem tartom magam nagy gyűjtőnek - szeretem azokat a tárgyaimat, amiket az általam nagyra tartott művészbarátaim készítettek.

I have plenty of objects. However, I don’t consider myself a collector – I love those objects of mine that were made by my highly appreciated artist friends.

4. Kedvenc tárgyad?/Favorite object?  Nincsen egy kedvenc tárgyam, de vannak olyanok, amiket különösen szeretek, mint például a kedvenc kis fekete késem, amit a munkáim készítésekor használok (megvan már vagy 10 éve), vagy például a noteszem. Mindig magamnál hordok egy négyzetrácsos fekete Moleskine noteszt, hogy ha eszembe jut valami, kéznél legyen.

I don’t have one favorite, but there are a few that I like very much. Like my favorite little, black knife that I use when I am working (I have it for over 10 years now) or my notebook. I always carry a squared, black Moleskin notebook with me. When I’m struck by an idea, it comes handy.

5. Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project?  Kitakarítok a műhelyemben (: Aztán pedig nem nyugszom, amíg nem lesz olyan, mint amit elképzeltem. Mindig pontosan látom magam előtt azt, hogy milyen lesz a tárgy a folyamat végén, csak elég türelem kell hozzá, hogy fizikailag létrehozzam.

I clean my workshop (: Then I cannot rest until it is like how I wanted it to be in the first place. I always see in front of me exactly how the object will look like at the end of the process. All I need is patience and to create it physically.  

6. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Az az ideális számomra, amikor egyedül vagyok a műhelyemben és komolyzenét hallgatok. Teljesen ellazít és segít ráhangolódni a munkára.

The ideal situation for me is when I am alone in my workshop and I listen to classical music. It makes me relax completely and it helps me to get in tune with work.

7. Sör vagy bor?/Beer or wine? Az adott hangulatomtól függ, de inkább bor-párti vagyok. Nyáron, fehér, télen vörös (:

It depends on my momentarily mood, but I am more of a wine kind of person. White in summer, red in winter (:

8. Kutya vagy macska?/Dog or cat? Egyértelműen kutya, nagyon szeretem őket, volt is egy Boxerem gyerekkoromban. A macskákat nem igazán szeretem, szerintem kiszámíthatatlanok és kissé félelmetesek (:

Dog, obviously. I love them, I also had a Boxer as a child. I don’t really like cats though, I think they are unpredictable and a little scary (:

9. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork?  Szerethető, izgalmas és jól funkcionáló tárgyak készítése a célom. Olyan tárgyak létrehozása, amik képesek megszínesíti a hétköznapokat és mind a szemnek, mind pedig a kéznek élményt adnak. Rendkívül fontos számomra a minőség.

My goal is to create loveable, exciting and well-functioning objects. Objects, that make everyday life more colorful and that are not only a pleasure for the eyes but also a nice experience for the hands. Quality is very important to me.

10. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most?  Az utazás, kiállítás-látogatás (szeretem a műtárgyakat eredeti valójukban látni), főzés és a zenehallgatás.

Travelling, going to exhibitions (I like to see artworks in their original state), cooking, listening to music.

11. Kedvenc város?/Favorite city? Talán Bologna. Kellemes méretű város, minden megvan benne, ami kellhet: kultúra gasztronómia és az elhelyezkedése is kiváló. Emellett egyik fő erénye, hogy nincs meg benne a nagyvárosok idegesítő zsúfoltsága.

Bologna, maybe. It has a favorable size. You can find anything there that you need: culture, gastron-omy and it’s situated marvellously. One of its best traits is that it lacks the annoying crowds of big cities.

12. Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years?  Remélem, addigra egy sikeres céget és egy nagy műhelyt vezetek majd, és már csak azzal kell törődnöm, hogy megvalósítsam a legújabb ötleteimet.

I hope by then I will be managing a successful company and a big workshop and all I will have to deal with will be to make my newest ideas reality.

13. Kedvenc étel?/Favorite food? Olasz konyha és sushi miden mennyiségben. Nagyon szeretek enni, új ízeket felfedezni és főzni is.

Italian cuisine and sushi in any quantity. I love to eat, to discover new flavors and I also like to cook.

14. Kedvenc évszak?/Favorite season? Egyértelműen a nyár. Utálom a hideget (:

Summer, obviously. I hate cold. (:

15. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic?  Talán a makacsság...

Stubbornness maybe...

16. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Azt gondolom, hogy a legfontosabbak ahhoz, hogy valaki művészként elérjen valamit a kitartás, az alázatos és fáradhatatlan tanulás képessége és a rendíthetetlen hit abban, amit csinál. Ezek be- és megtartása előbb-utóbb pozitív eredményre vezetnek.

I think the most important thing for someone to become an artist is persistency. The humble and painstaking skill for learning and the uncompromising belief in what you do. Keeping these at hand and in mind, will sooner or later result in success.

------------------------------------------ NÉVJEGY - Strohner Márton:

"A Mastro márkát Strohner Márton designer alapította 2012-ben. A fiatal tervező termékei széles érdeklődési körének megfelelően, az egyedi tervezésű kézzel készült kis szériás használati tárgyaktól, az ékszereken és home decor kiegészítőkön át, a kutya-pórázakig terjednek. Minőség és funkció - tárgyaiban keveredik e két alapvetően fontos érték. A részletek gondos kidolgozása mellett, kortárs-klasszikus hangvételével sajátos karakterű tárgyakat hoz létre."

‘The Mastro brand was founded by Strohner Márton designer in 2012. The young designer’s (thanks to his broad horizon regarding his interests) creations vary from custom designed, hand-made small-scale household objects, through jewelry and home-décor accessories to dog leashes. Quality and function - these two important qualities collide in his objects. Besides putting a lot of effort into details, he creates objects with very specific and unique characters thanks to his contemporary-classical tone.’

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// MARCI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT MARCI’S WORK HERE: http://www.mastrodesign.eu/ https://www.behance.net/mastrodesign https://www.facebook.com/Mastrodesig.eu

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #mastrodesign #designer

[dnlrlnd]

Remélem, nem vagy elégedetlen az alakoddal. Egyébként miért nem simogatnád meg azt a cicát?

Hát, nézhetnek ki jobban is...

A macskákat meg utálom. Ezért nem nyúlnék hozzá.

[rozsaszinbelatomavilagoot-blog]

utálom a macskákat

[masikelet]

kavargás

Szállingóznak a gondolataim, mint a hó. Egyre sűrűbb, nagyobb pelyhekben, meg-megkavarja őket a szél. Az jutott eszembe, amit egy kedves csajszi mesélt, meghalt a nagymamája, aki harminc évig volt valakinek a szeretője. Sose hagyta el a feleségét, de most minden nap jön az öregúr és sír, hogy meg akar halni, nincs már értelme az életének... Érdekes, mikor milyen történet jön az emberrel szembe, attól függően mi áll épp az ember életének a fókuszában. Már Mr50 előtt is idegesítettek a szeretők-feleségek pro és kontra cikkek, azóta kifejezetten kerülöm az olvasásukat, mert a hajam tépem tőlük. Sose értettem, vajon miért gondolja mindenki, hogy a szerető a csábító, vagy hogy kvázi új/közös életet akarna kezdeni a másikkal.  Néha azt gondolom, bennem van a hiba, de anno az Exnek is simán elnéztem volna a szeretőt, ha nem megy túl egy bizonyos határon. Kvázi nem megy a közös életünk rovására, a szabadidejéből és a saját pénzéből fedezi, nem rövidítve meg a közös kasszát. Ha a kölykök és én lettem volna a prioritás. 

Szeretőként például pontosan tudom, hol állok a prioritási listán, de azért a reggeli tíz perc az igenis kijár. Ha már az esti bedőlt. Azt hiszem, ezekről kénytelen leszek Mr50vel beszélgetni. Ahogy azt is el kellett neki mondanom, hogy a “mi” az ebben a relációban minket kettőnket jelent. Egyrészt zavarja a megértést, másrészt én is tudnám másképp alkalmazni, harmadrészt nem olyan hatalmas dolog erre figyelni. (Úgyis egoista.) 

Szeretőként néhány dolog sokkal könnyebb, könnyű elérni a “mindig olyan szép/szexy holmikat hordasz, olyan jó illatod van stb. bókokat. Heti kétszer azért nem olyan nagy teljesítmény, mondjuk amúgy sem szoktam kitérdesedett melegítőben flangálni. Nem különösebben nagy teljesítmény, bár igényel némi szervezést, hogy rendesen főzőcskézzek (tök jól elvagyok vele, Agatha Christie is így találta ki a regényeit - mondjuk, arról nem szól a fáma, hány edényt égetett oda közben)... Heti kétszer nem különösebben nagy ügy csúcsteljesítményt nyújtani az ágyban, menne többször is, de ez mellékes...

Szeretőként egy csomó dolog sokkal nehezebb. Nincs kire számítani, ha baj van. Egy nehéz nap után nincs, aki átöleljen. Hiányzik az igazi intimitás a dologból, hiányoznak azok a pillanatok, amiket K-val pl. át lehetne, át lehetett élni. A közös főzést, az első saját maga készítette sütijét, a boltban téblábolást, a nyilvános helyen való ücsörgéseket. A macskát, aki ismerősként üdvözöl, pedig félévente egyszer, ha feltűnök. A másik macska is odajött, pedig folyton elbújik, ha idegen jön. Odajött és konkrétan belefeküdt az ölembe. (Utálom a macskákat, de ez meghatott.) Mondjuk, minden emberkerülő macskára ilyen hatással vagyok.  Szeretőként nincsenek hétvégék, ünnepnapok. Hétköznapok sincsenek. 

Jobban meggondolva semmi sincs.

És mégis vannak feledhetetlen pillanatok, nagy nevetések, napfényes és éjsötét szeretkezések. A sok ugratás, közös humor, a közös zuhany - múltkor milyen fancsali képet vágott, mikor nem spricceltem arcon, pedig mindig morog miatta! - és vannak komoly pillanatok. Olyan tekintetünk, amit csak a másik ismer.  Teljesen biztos vagyok benne, hogy néhány arcát csak én ismerem. Van egy, a kisfiúsan csodálkozó arca, a gyerek csodalátó szemét nyitja tágra, de a férfi mélytüzű tekintetével, amiben a szenvedély és a magabiztosság forrósága izzik. Olyankor tükre a szememnek az övé. Szerinte szürke, szerintem ilyenkor világoskék. Olyan égkék, mint elmondása alapján az enyém... 

Szeretőnek lenni néha maga a csoda.  

[girlfrommany-blog]

Imádom a macskákat, de a kutyákat sem utálom!

Imádom a macskákat, de a kutyákat sem utálom, úgyhogy nagyon felháborítónak tartok egy dolgot! Nevek nélkül el is mesélem! Aki egyetért velem vagy véleménye van nyugodtan mondja. Szóval úgy kezdődött mint minden átlagos nap, délután már este felé elvittem sétáltatni egy kutyát. (Nem az én kutyám) És a szokásos helyünkre mentünk ki játszani egy ággal. A kutya iszonyat szelíd, barátkozó és aranyos volt! Soha nem bántott senkit! Miközben dobáltuk az ágat, elfáradtunk és ivott egy picit a kutya. Aztán észrevettük hogy 4 db pitbull közelít felénk. Persze a kutya elindult ismerkedni. Erre a pitbullok gazdija azt mondta hogy vigyem el a kutyát mert "baj lesz". Azt el is felejtettem mondani hogy azok a pidbullok vérebnek voltak képezve és azért mondta ezt hogy gyakorolhassák a támadásokat. Kezdjük ott hogy iszonyat felháborító dolog az, ha ölésre képzi egy játszótéren valaki a kutyáit -.- A lényeg a lényeg hogy ő nem is arra felé lakott hanem sokkal messzebb. Nem értem az ilyen embereket.... Valaki, egyet ért velem ?

[bfmobp-deactivated]

ha nem askolsz akkor...

#félelmetesen unatkozom #utálom a macskákat #manipulatív poszt