#és ezt még háromszor

[posztolanyidezso]

de utálom a macskákat bazmeg

#minden bajom tetejébe érted?? #aludhattam volna éppen hét órát #de fél órával az ébresztő előtt jött aludni XY #mar epp elaludtunk volna #és akkor Bözsike elkezd nyávogni gecihangosan mert rájött hogy egyedül hagytuk #rászólok és abbahagyja #öt perc múlva #mikor érzem hogy megint elaludnék #rákezd megint #és ezt még háromszor #felkeltem és megkergettem #de bazmeg amikor nyitva volt még a hálószobaajtó #(mióta férgesek lettek egyszer nincs) #akkor is ezt csinálta!!!!!!!!!!!! #NEM FÁJ SEMMIJE NINCS BAJA MEG LETT ETETVE SIMOGATVA VAN ÁLLANDÓAN #és mindig amikor lefekszek aludni azonnal #MAÓÓ MAÓÓ MAÓÓÓ MAÓÓÓÓÓ #hálátlan dögök én sosem akartam macskát. #miért kellett egyáltalán megszelídíteni őket a LEGROSSZABB háziállat #nincs is egerünk #de JAJ OLYAN CUKI #KISZOLGÁLOM EGÉSZ ÉLETÉBEN ADOK NEKI KAJÁT MEG MALÁTATABLETTÁT ÉS SZÓRAKOZTATOM ÉS TAKARITOM A SZARÁT #és hagyom hogy terrorizáljon #ha egy babám lenne akitl nem tudok elaludni legalább #de csak egy szaros macska #na ezt nektek szaros tumbli #mind a négy követőmnek üzenem #utálom a macskákat

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

#kemenyzsofi #holokauszt #trump #gaza #ukraine

[drakvuf]

A Nagy Ő III/4: Zoli hálószobatitkai

Végre megtudjuk mit jelent a Hazatérés kulcsa, amit Erika kapott még az első részben.

A szerencsés nő randira mehet a Nagy Ő budapesti luxusrezidenciájába.

Vegyes fogadtatásban részesül a hír. Csenge azt hitte a kulcs rosszat jelent majd és most csalódott. Nati féltékeny. Virág pedig szítja kicsit a feszkót, hogy pár embernél rezeg a léc. Különösen, ha Vandának hívják.

Nem tudja viszont megingatni a nemezisét, mert az nem fél semmitől.

Edina emlékezteti a többieket, hogy ma rózsaceremónia is lesz. Virág tovább hergeli a többieket, mert neki már védettsége van. Betti szerint a tegnapi szirénéneke megér egy rózsát. A többiek nem feltétlenül értenek egyet. Edina alig bírja elrejteni az érzéseit ezzel kapcsolatban.

Szerinte nevetséges ahogy a nő látja magát, mert szerinte a Paraszt Celine Diont láthatták tegnap.

Csenge megpróbál csatlakozni a Vanda-Bernadett koalícióba azzal, hogy disszeli velük Virágot.

Nem gondolom, hogy jó klikket választott. Ebből a csoportból nem a döntősök fognak kikerülni.

Maria elsírja a bánatát a többi lánynak: ő akart az első privát randira menni Zolival. Ő le is smárolná a Nagy Őt, ha lenne alkalma. Zsuzsa szerint nincs csók az első randin és nem aggódik, hogy bármi történik most. A csók szóval megidézik Móni démont.

A nő teljesen ki van akadva, hogy Zolinál nő van, aki nem ő. A közelgő rózsaceremónia is nyomasztja, de nem tud mit csinálni.

Zoli már készül a randira Erikával.

Romantikus kilátás fogadja majd a nőt a budapesti luxusrezidenciából.

Puszi-puszi. Nagyon szép a kilátás - hazudja Erika. A Nagy Ő szerint a randipartnerét nem az anyagiak érdeklik és ez nagyon szimpatikus neki, ezért megmutatja a hálószobáját a nőnek.

Felszerelt a plafonra egy tükröt, hogy minden nő, akivel együtt van láthassa hol ment félre az élete.

Zoli ezután a testével kérkedik. Heti háromszor jár edzeni. Erika azt hazudja, hogy látszik. Inni kezd, hogy elviselje a férfit.

Zoli bevallja, hogy azért adta neki a kulcsot, mert jól néz ki. A lány ezt úgy értelmezi, hogy azért kapta, mert nehéz megfejteni. Erika elkezd arról beszélni, hogy félt, hogy nem passzoló bugyi és melltartó van rajta és lecserélte a randi előtt. Kezd ráérezni, hogy mi kell a férfinek.

Ezután azt mondja konzervatív és a férfinek kell udvarolnia. Jákob azt mondja megcsókolná. Csak viccelt. A lány újra elmeséli, hogy nem is ő jelentkezett ide, hanem az anyja küldte be. Ez valamiért tetszik a Nagy Őnek. Erika német tanár és mivel az elmúlt két évben csak online tanított, nem tudott ismerkedni a diákjaival, ezért az anyja beküldte ide, hogy legyen valami.

Zoli szerint szomszédlány vibe-ja van, domina köntösben. Tovább itatja a lányt és elviszi tv-zni.

Erika gyerekkori képeit nézegetik. A nő bevallja, hogy szeret enni.

Zoli szerint gyerekkorában is jól nézett ki a nő. Mi a fasz.

Zoli is mutatna pár régi képet, csak ő olyan öreg, hogy a fényképezés még gyerekcipőben járt, amikor gyerek volt, így nem sok kép maradt fent azokból az időkből.

Erika szerint szép gyerekeik lennének. Kezd berúgni a nő és érzi, hogy a férfi visszaélne a helyzettel, ezért visszamegy a kastélyba. Zoli visszakéri a Hazatérés kulcsát.

A lány, hogy fenntartsa az érdeklődést még bedobja, hogy olyan bugyi van rajta, amin szintén van egy kulcs. Ha jó fiú lesz Zoli megkaphatja.

Hazaérkezik Erika a kastélyba. A többiek szerint ki van virulva. Bevallja, hogy volt egy kis pezsgőzgetés. Beszámol a randiról.

Virág megkérdezi, hogy érezte-e a kémiát? Igen. Fix helye van a rózsaceremónián? Igen.

Betti észreveszi, hogy nincs már rajta a kulcs. Összerakják, hogy akkor valaki más fogja megkapni.

Zsófi meglátogatja a Nagy Őt, hogy segítsen neki rendszerezni a gondolatait a rózsaceremónia előtt.

Nagyon meghatotta Betti éneklése. Nem egy műsort néztünk. Nagy hatással volt rá, hogy Nati fogdosta. Zsófi kicsit féltékeny. Erikában nincs hiba. Még nem tudta megfejteni, de bejön neki. Megtudjuk, hogy az kapja a Hazatérés kulcsát, akinek az első rózsát adja. Van pár nő, akivel nem tudja még mit kezdjen, de segít neki Zsófi. Három versenyzőt elvihet egy minirandira.

A kastélyban már isznak a lányok. Koktélparti van. Azt találgatják a hölgyek, hogy ki fog ma hazamenni. Vivien Adélt kérdezi, hogy szerinte kimegy ma haza. A nő szerint Vivien. A lány nevet, de az idősebb versenyző komolyan gondolta.

Nincs idő a drámára. Érkezik a Nagy Ő.

Zsófi összecsődíti a versenyzőket a nagy eseményre. A vidám koktélpartit felváltja a szomorú rózsaceremónia. Virágnak már van rózsája, neki nincs mitől félnie. Élvezi is a helyzetet, mert a többiek megpróbálták kigolyózni a játékból, de visszafele sült el. Savanyú a szőlő. Utolsókból lesznek az elsők. Három nővel még beszélget egy picit a Nagy Ő. Zsuzsát, Enikőt és Emőkét hívja félre.

Azért választotta őket, mert bizonytalan még velük kapcsolatban.

Zsuzsa szerint szép pár lennének, mert szép szemei vannak a férfinek.

A nő szerint olyan társ kell a férfihez, aki önálló, de bújós. Az utóbbi nagyon tetszik Zolinak, mert neki fontos a testi érintkezés. A Nagy Ő megkérdezi Zsuzsát, hogy szereti-e a szexet. Csak viccelt.

Emőke bizonytalan, mert bár magabiztos és jól néz ki szerinte, nem rámenős, ami hátrányt jelent itt.

Mivel a nő 10 éve Németországban él a legfontosabb Zolinak azt kiderítenie, hogy hazaköltözne-e? Miért is ne. A Nagy Őt ennyivel meg is győzte a hölgy, főleg mert jól néz ki szerinte is. Annyit kér tőle, hogy kicsit tűnjön ki jobban a többiek közül a jövőben. Enikő a fociban nyújtott teljesítményével hívta fel magára Jákob figyelmét. Erre a nő elkezdi fosni a szót, amit sajnos nem bírtam követni.

Fontos a nőnek a humor és itt sikerült kapcsolódnia Zolihoz.

Virág folytatja az ámokfutását. Búcsúzkodik a lányoktól, akiket nem szeret. Különösen Vandától. Reméli nem kap rózsát.

Vanda szerint Virág az önbizalma mögött egy önbizalomhiányos nő van. Nem értek egyet.

Kezdődik a rózsaceremónia. Zsófi előmelegíti kicsit a lányokat, aztán Zoli elkezdi szórni a virágokat.

Az első rózsát és a Hazatérés kulcsát Edina kapja. Nincs indoklás.

A második rózsát Nati kapja, mert felizgatta a kabinban szépen nézett rá és közvetlen volt. A lány csalódott, mert nem akart a második lenni, de azért elfogadja a virágot.

A harmadik rózsát Erika kapja, mert majdnem meggyőzte mindenről, de még van miről beszélgetni. A nő is ad valamit a férfinek: a bugyija kulcsát.

A negyedik rózsát Vivien 2 kapja, mert már régebb óta ismeri, de még nem volt ideje rendesen megismerni.

Az ötödik rózsát Móni kapja, mert nagyon meglepte az első részben, amikor a bugyiját adta neki. Megkérdezi a nőt, hogy most van-e rajta? Természetesen nincs.

A hatodik rózsát Betti kapja, mert nagyon bejött neki az éneklése. Még mindig nem egy műsort néztünk.

A hetedik rózsát Vanda kapja, mert a kutyájának ugyanaz a neve, mint a körmös bizniszének. A nő majdnem elsírja magát, mert hiányzik neki az eb.

A nyolcadik rózsát Emőke kapja, mert bár bizonytalan, látja benne a potenciált.

A kilencedik rózsát Csenge kapja, mert még bizonyítania kell.

A tizedik rózsát Bernadett kapja, mert neki is még bizonyítania kell.

A tizenegyedik rózsát Enikő kapja, mert bizonyított a strandfociban.

Kettő rózsa és négy lány maradt. Nagy a feszkó.

A tizenkettedik rózsát Maria kapja, mert nagyon küzd érte. A nő már majdnem elájult az izgalomtól.

Zsuzsa, Vivien és Adél vár még az utolsó rózsára, de ezt csak a következő részben osztja ki Zoli...

Tippre Adél fog repülni, de Zsuzsa se hiányozna.

#tv #tv2 #nagy ő #hogyvolt

[diogenesz2020portugal]

Kedves Naplóm!

Ma éjjel megint háromszor álmodtam Apukával. Persze mindháromszor el is élveztem. A harmadik álmomban Apuka Karácsonyt alázta meg a dugók miatt. Na, akkor fel is állt, pedig ébren ez már évek óta nem történt meg velem. Imádom ezt a dugó témát. Messzire viszi el a fantáziám, és mind nagyon erotikus. Annyira nem, mint Apukára gondolni, de napközben jó ez is. Sokan azt hiszik, hogy én csak a pénzért csinálom, pedig számomra nincs fontosabb dolog az életben, mint Apukát szolgálni. Nincs olyan, amit meg ne tennék érte. Még Apátit meg Jeszit is dobnám érte, meg az egész Megafont. Istenem, de jó lehet Havasi Bercinek, hogy olyan közel lehet hozzá! Már régóta gondolkodom, hogyan lehetne ellopni kólás dobozt tőle. Kredencet is csináltattam neki rejtett világítással, istenbizony sokkal jobb helyen lenne nálam, mint az ő iróasztalán, ahol belepheti a por, és beköphetik a legyek. Hogy lehet egy ereklyével így bánni??? Azt sem hiszem, hogy jobban szopna, mint én... Én, aki egyedül négymillió alkalommal kattintottam a Tucker Carlson Apukával készült interjújára, hogy pörögjön az a számláló! Az a baj, hogy nem becsülik meg a NER-ben az igazi hívőket. Itt van például a Pesty Laci. Hát ő az asztalra szart, és még mindig nem adták meg rá a kilövési engedélyt. Pedig már készen áll egy anyagom, ami azt bizonyítja, hogy Soros eltitkolt fia, és biciklizik is. Na, majd ha Apuka nyilvánosan is elítéli, élesítem. Én akarok az első lenni. Kedves Naplóm, most mennem kell, mert ma még posztolnom kell négy Karácsonyos meg dollárbaloldalos mémet, különben nem jön a napidíj. Anélkül meg nehéz a Balatonon és Tiborcz Pisti új menszklubjában menőzni. Aki oda nem iratkozik be, annak reszeltek.

Kristóf

[kavekkozt]

Ezt eléggé szeretem Ausztriában, az egyetlen amit nem szeretek, hogy reggel öt harminckor kell indulni hozzá. Cicák teljesen össze vannak zavarodva, jöttek 4:30-kor egy kis cuddle time-ra én meg felkeltem.

(Plusz annyi cucc kell! Cipőre csatolható jégtalp, kamásli, botok, vízálló nadrág, fejlámpa (kettő, hogy legyen tartalék), elsősegélycsomag, termosz stb. Azt gondoltam, hogy a jégtalp pl biztosan nem fog kelleni, de miután háromszor is hanyatt vágódtam lefelé menet, felcsatoltam és voilà.* Már 1600 méteren bokáig süppedsz a hóba.)

Ezen a hétvégén kétszer is megyek, ma az izomlázam is viszem magammal.

*Valójában ezen a ponton egy új bakancs kell, de a világ legrondább túrabakancsa amit 16 éve kaptam még mindig tökéletesen működik, kényelmes és nem ázik be, úgyhogy erre nehezen veszem rá magam.

[hobbygilda]

Hadházy Ákos 

22 p.  · 

Ismerjék meg Zoltánt (Horváth), a készenléti rendőrség törzszászlósát. Zoltán tegnap sunyi módon odalépett hozzám, mikor megpróbáltuk megakadályozni a Várszínházat és annak urát védő kordon visszaépítését, és szándékosan, erővel elsodorta az előttem álló kőre kitámasztott lábamat. Ezután többször a már a földön támaszkodó lábamat is. Tette ezt úgy, hogy közben fennhangon és szemtelenül óbégatott, hogy ne rugdossam. Miután újra és újra támaszt találtam, ő újra és elsodorta a lábamat és hivatalos személy elleni erőszakra panaszkodott.

Horváth Zoltán arcátlansága azért is kirívó, mert tudta, hogy több kamera rögzíti az eseményeket, de közben bízhatott abban, hogy a kamerák nem a lábát figyelik (és a kamerák nagy része a propaganda sajtót szolgálja). Ebben majdnem igaza lett, a rendelkezésemre álló felvételek többségén nem látszik jól, amit csinált, a propagandisták felvételei pedig pláne nagyon meg vannak vágva. Szerencsére az RTL operatőre egy rövid időre megmutatta, hogy mit csinál a törzszászlós lába, és természetesen vannak tanúk is.

Be kell vallanom, megviselt, amit csinált, szörnyű belegondolni, mit élnek át a rendőri túlkapások áldozatai, ha nincs ennyi tanú.

Néhány megjegyzés:

- Zoltán tökéletes és első látásra is ijesztő példája a buta rendőrökről szóló sztereotípiáknak, akik úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy minden általánosítás rossz dolog és szerencsére rengeteg pozitív ellenpélda is van.)

- Ugyanakkor az is igaz, hogy Zoltán nem tehette volna ezt meg tegnap, ha nincs tisztában azzal, hogy a hatalom most megengedi ezt neki, sőt, valószínűleg meg is simogatják majd a kopasz buksiját érte. Pár éve a rendőrség az MTVA-nál még nem mert ilyet tenni, akkor az MTVA biztonsági őreivel végeztették el a piszkos munkát, ők csak nem avatkoztak be. De Zoltán aljasságának fontos üzenete, hogy ahogyan a hatalom egyre nagyobb bajban van, úgy lesz egyre gátlástalanabb.

- A törzszászlós kis aljas játékának azonban a LEGFONTOSABB ÜZENETE az, hogy a Zoltánok ezt csak akkor tehetik meg, ha NÉHÁNY emberrel kell hősködni. Ha több tízezren vannak (lesznek) mögöttünk, akkor a zoltánság már nem lesz ilyen magabiztos. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy néhány képviselő nem fogja kivívni a valódi, tiszta választások feltételeit. A hatalom attól a pillanattól retteg, amikor végre tömegek jönnek rá arra az egyszerű igazságra, hogy minden hatalommal szemben lehet eredményeket elérni, az csak a résztvevők számától függ. Meggyőződésem, hogy eljön majd ez a pillanat, azt persze nem tudom, hogy mikor.

- Nem ellenőrzött, de több helyről érkező és megbízhatónak tűnő információm szerint Orbán már a 2019-es tiltakozásnál is sokkal erőteljesebb rendőri fellépést követelt Pintértől. A belügyminiszter ugyan gonosz, de egyáltalán nem ostoba alak és tisztában volt azzal, hogy már akkor mennyire lemorzsolódott és demoralizált volt az állomány. Tudnunk kell, hogy ez a helyzet azóta is sokat romlott még akkor is, ha – szemben például a tanárokkal – a rendőrök egy év alatt háromszor kaptak nagyon komoly emeléseket (Zoltán talán nem, de a többség nyilvánvalóan tudja, hogy a kormány gyorsan el is inflálta azt).

- Valószínűleg teszek panaszt a rendőri túlkapások miatt, de az MTVA-nál történtek után semmi kétségem nincs affelől, hogy enek semmi értelme.

[starmythelonesurvivor]

Hetekkel ezelőtt lenn voltam Békéscsabán, a textilkonferencián. Nézem a ruhákat, meg az egyéb textiliákat, nem értem mi még csak meg sem voltunk említve. Az egész tájegység kb kompletten kimaradt, bezzeg a matyók giccs boltos szarja ki volt állítva. A népi hímzésben legyenek trendi színek, meg persze jó ha ismered a szervezőket. A mesterszakács màr kinézett az ebédnél. 400+főből engem, ez nagyon imponált. Utálom a férfiakat. A következő héten jött hozzánk legjobb barátnőm, még megnyugodtam, hogy tudok főzni. Gluténmentes tiramisu, meg lassagne. Két boltban sem lehetett tojást kapni, nagyanyámtól kunyeráltam a piskótához. Koncerten vagyok, ringok. A napsütötte rész. Közben egyre vékonyabb vagyok, újra élesen látszik az álkapcsom. Kihányom a mekis kaját is, el vagyok szokva az ételtől. Másnap egész nap az ágyban fekszünk, beszélünk. A varráson azt mondja a semmi mesternő, hogy buta vagyok, lassú, és haszontalan, főleg ahhoz képest, hogy van diplomám. Elkezdem utálni. Gyűlölöm, az anyám beszél így velem. Varrok itthon, két pólót, az elsőt viszkózból, szétvágom. A második elmegy, lehet benne lesétálni a Tiszára. A szomszédasszony beletolat az autómba. Elsőre nem tudom, kihívom a rendőröket egy halálraítélt bizonnyoságával. Hát biztos beletoltak háromszor egy kézi beton keverőt…és ezt a szakértők mondják, reménytelen. Mindenki is hülye. Aztán jön a szomszéd, bocsika, néha a férjemébe is belemegyek. Egy full új tolatóradaros hondával, én meg büszke vagyok, hogy a böhöm kombival csak hátsó távolságjelző van, és képes vagyok tolatva is parkolni, pusztán tükörből. Tök mindegy, más 10 x többet érő autóval is izomból beletolat. Az exem is megmondta, agykapacitás nuku, de legalább a konyhában zsigerből feltalálom magam, genetika. Este színházban vagyok az anyámmal. Ismerősök. Meghalt Gyurika. Anyám már hívja is a barátnőjét, akivel nem beszélt egy éve, hogy jaj, sajnálja, hogy meghalt az exférje. Mondja Zs. hogy nagyon nem halt meg, már új gyereke is van a több évtizeddel fiatalabb nőjétől. Ciki. Kiderült, hogy nem is az a Gyurika. Meg mondom anyukának, milyen lenne, ha netalántán édesapám elhalálozna, és neki nyilvánítanának részvétet. Na ugye. Anyám felfogja a hajam, legyen 15cm-vel rövidebb. Szerinte nem vagyok elég szép, megy beszélgetni az ismerősökkel. Színház után találkozom H-val, egy hónapja ígérem, vagyok annyira elkeseredve, hogy legyen kedvem. Olyan primitív. Egy tátra tea megoldja. Ellopok egy jägeres poharat, már van 2 otthon. Egy emberekkel teli asztalról veszem el, mindenki megvan rökönyödve, dehát kell a készlet. Nem vagyok normális. Nyári nadrágokat varrok. Tökéletesek. A térd alá érnek. Húsvétra anyám Hévízen nyugtatja az idegeit, én egy napra felmennék barátnőmhöz Pestre. Lemondom. Nagyanyám bömböl a telefonba, inkább elhozom. Ez van. A második napja, és nem is olyan rossz. Összeségében meg vagyok elégedve az életemmel. Szeretnék zokogni, de a legközelebb enyhén ittasan voltam hozzá a H-s estén. Néha egy hosszú nap után szét tudnék verni valamit. Bennem van a melankolikus bizonyosság, hogy örökre az anyám nyakán maradok, hiába fogok dolgozni, itt maradok. Nem bánom, hogy elmenekültem innen 19-ben, sokat tapasztaltam, és most rehabilitáltak. Újra tisztelnek az emberek, fogad a fogorvos, hogy újra tömje a kijött tömésem, aki az apám osztálytársa volt, és tart az anyámtól. Sok év után újra egy báb vagyok. Fojtom el magam, de nem érdekel, legalább van hol lennem.

[vonalkazottfejulapiposzata]

A pehelyréce.

Somateria mollissima

Mint a tengeri récék legnagyobb rajongóját nagyon megviselt lelkileg, hogy a norvégiai tartózkodásom alatt nem tudtam lefényképezni egy darab pehelyrécét sem, pedig többet is láttam belőlük. Ezért szentelek nekik egy posztot, ugyanis igen érdekes állatok. Régebben úgy gondoltam, hogy a világ egyik legrondább kacsája, de mihelyt láttam élőben, megváltozott a véleményem.

Itt él, úgyhogy attól nem kell félni, hogy összefutunk vele a balatonon. 50-71 cm, 1500-2800 gramm, szóval méretes kacsa, európa egyik legnagyobbika. Akár 113 km/órás sebességgel is tud repülni, és lebukik akár 50 méteres mélységig is, cserébe kurva esetlen a parton sétálva, de hát nem is arra lett kitalálva. Leginkább kagylókat és puhatestűeket fogyaszt, teszi ezt úgy, hogy egyben lenyeli, a gyomra pedig szétzúzza a héjat, ami aztán darabokban távozik a kacsából, hogy alul vagy felül, arról nem találtam infót, pedig nagyon érdekel. Kolóniákban élnek, és gyakran együtt nevelik a kiskacsákat.

A hangja (még nekem, egy expertnek is!) annyira kibaszott vicces, hogy nemsokára szingli leszek, mert napok óta óránként felvonyítok pehelyrécét utánozva, és tudtommal ezt nem sokáig tolerálják a férfiak.

Régebbi könyvekben elég szomorú dolgokat is találok róluk, gyakorlatilag mindenüket felhasználták valamire: "Az éjszaki tájakra nézve a leghasznosabb madarak egyike, mellynek húsát és tojásait eledelül használják, pelyhes bőréből a legmelegebb alsó öltönyöket készilik, de pelyhét, melly dunnapekely (Eider- dune) név alatt ismeretes, legtöbbre becsülik. E pelyhet kétszer, háromszor szedik el fészkéről, ugy hogy utójára a szegény jérce minden pelyhét kilépvén, majd egészen csupaszon marad. Az összeszedett pelyhet előbb megtiszlitják, aztán félézik, s ugy árulják. Evenként mintegy 6000 font dunnapehely jő kereskedésbe." (1853)

"A dunnalúdpehely barnásfehér s minőség szerint háromféle: tisztított, füves és a fogott vagy lövött madarak kopasztásából került. Legtöbb értéke van természetesen a tisztítottnak, különösen ha sohasem nedvesedett még meg; a füvest még tisztítani kell s így nyersen adva kevesebb az ára; végre a holt madarakból koppasztott pehely mindig leggyengébb értékű, mert legtöbbnyire zsiros szokott lenni. Miután azonban az anyamadarak löhetése, foghatása, pelyheik és tojásaik elszedhetése teljesen korlátlan volt, e fontos északi gazdaságiág fokozatos fejlődés helyett e század elején teljes pangásba került. A bajt maga a norvég törvényhozás is belátta, tehát 1842-ben, majd igazán üdvösen 1860 márcz. 3-án törvényileg intézkedett a dunnalúdak védelmét illetőleg." (1893)

Erről most konkrét forrást nem tudok előkeresni, de ha jól emlékszem, azt olvastam még a tengeri récékről, hogy speciális mirigyekkel szűrik meg a tengervizet - ha valaki valaha álmatlanul feküdt volna éjnek évadján az ágyában, azon elmélkedve, hogy miért nem mérgezik meg magukat a tengeri kacsák, amikor annyi sós vizet nyelnek, most választ kaptak erre is.

És most jöjjenek a képek erről a furcsa teremtésről, a kacsák sportkocsijáról, a "melyik-az-eleje-hol-a-szeme" récéről:

[troger]

anyámmal

az évtizedek során sokkal jobb lett a kapcsolatom, tulajdonképpen a múltat meg is beszéltük és már nagyon rég megbocsátottunk egymásnak mindent

szerencsére még most is mindent meg lehet vele viszonylag normálisan beszélni

de ő sem tud kibújni a bőréből, és még mindig van, amit nem tud másképp csinálni

mégpedig hogy 48 évesen is a kicsi fia vagyok, akit félteni kell egyfolytában (emiatt nem tud teljesen őszinte lenni a kapcsolatunk, mert vannak dolgok, amiket ezért elhallgatok előle)

ezt a féltést nem is tartja magában, amivel a gyakorlatban megpróbál engem is beparáztatni

ezt gyűlölöm, és mindig ideges leszek tőle :/

például megyünk öcsémékhez karácsonyra

megvettem a repülőjegyet, ő is megvette az övéket

én ryanairrel megyek, anyámék wizzairrel

az egyik telefonálásnál kikérdez, minden megvan-e, vettem-e ülőhelyet, azt minek vettem, ők sose vesznek, meg mekkora a feladandó csomag, és ugye tudom, hogy azt külön előre meg kell venni, mert ha nem veszem, a reptéren háromszor annyiba fog kerülni, úgyhogy biztos megvettem-e, annyira szemetek ezek a légitársaságok

nekem ez mindig úgy jön le, hogy 1) kontrollál és 2) hülyének néz, nem bízik bennem

addig tolja, amíg tényleg meg kell néznem, hogy valóban megvettem-e a poggyászjegyet, mert mi van, ha rosszul emlékszem és valahogy mégis benéztem?

ez sima gaslighting, a kurva életbe már :/

én nem mondom, hogy még soha nem basztam el semmit, de valahogy azért csak túléltem eddig is

következőnek, miután megtudja, hogy át kell metróznom londonon, mindenféle kommentár nélkül küld egy cikket a londoni metró zsebtolvajairól

most erre mi a faszt mondjak? semmit, nem reagálok

értem, anyám félt, mert szeret

ami holnap este lesz még: pontosan mikor megy a repülőm, megmondja, mikorra legyek kint, megkérdezi, mikor kelek, és jajjj, nehogy elaludj! (ez is mindig van; egyszer 20 éve lekéstem egy hajót, talán azért)

bónuszként esetleg majd utólag elmondja, egész éjjel nem aludt, annyira izgult, hogy minden rendben legyen velem, nehogy lekéssem a repülőt, vagy kiraboljanak

anyám ilyen, már nem fog megváltozni

így szeret, így kell szeretnem - de közben neheztelek rá, amiért egész életemben megpróbált a félelmeibe bevonni

és sajnálom, mert ő így éli az életét, egyszerűen nem tud lazítani két percnél tovább

(mindez jobbára csak akkor van így, amikor szingli vagyok; vajon a kapcsolataimra mindig úgy tekint, hogy végre van, aki vigyáz rám?)

#napló #életem

[dajkag]

Egyetek jót. Ha tudtok.

Szóval felmerült bennem a következő kérdés: ha a japánok meg tudják oldani azt, hogy ne tömjék szarral a népet, akkor nekünk ezt miért muszáj? Miért vagyunk mi még mindig a feldolgozott zsíros fos és az ipari gennykonzerv hazája?

Értem ezalatt azt, hogy én most elképesztően budget turista vagyok itt, nem szórhatom másfél hónapon át a pénzt (konkrétan tegnap ugyanazt ettem ebédre, amit egy hajléktalan is falatozott a konbini előtt:'))). Az eddigi egy hónap alatt összesen például háromszor engedtem meg magamnak azt, hogy kisebb éttermekben egyek, de amúgy összességében ez sem vágott földhöz, ugyanis az, hogy Japánban sokkal drágább minden mint Magyarországon, kurva nagy tévhit, különösen az elmúlt fél évet tekintve. Szerintem nagyjából ott tartunk, hogy kezdenek egálban lenni az árak. (Csak mondjuk ahogy utána néztem, itt egy külföldről érkező, kezdő angoltanár átlag fizetése olyan 250.000 yen környéke. Do the math, guys.)

Tegnapelőtt például egy nagyon hangulatos kis helyen, a Ginkakuji templom lábánál ebédeltem, egy udonért, egy tempuráért és egy teáért 1500 yent fizettem, ami nagyjából 4200 ft (tea nélkül 1100 lett volna) és itt már azért egy kicsit elengedtem magamat. de amúgy megérte, mert egy nagyon jó ebéd volt és hát itt ugye olyan dolgok miatt sem kell aggódnod, mint a jattolás végtelenül undorító intézménye, de hagyjuk is, nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy általában konbinikből szoktam ebédelni/vacsorázni, ahol tök fasza készkajákat lehet kapni, átlagosan 350-650 yen közötti árfekvésben, szóval úgy átlagosan 1200-1500 forintból megebédelek, ha otthon nem főzök több napra előre, akkor szintén ez az átlag. Az ilyen konbinis kaják többsége amúgy színvonalban szerintem teljesen rendben van, gyakorlatilag összehasonlíthatatlan azokkal a szörnyűségekkel, amiket otthon egy áruházban, egy benzinkúton vagy akár egy kifőzdében kapsz ugyanennyiért. Arról nem is beszélve, hogy kibaszott jó előre csomagolt pékárukat, szendvicseket és ilyen szarokat lehet kapni 100-250 yen közötti árfekvésben, reggelire például tökéletesek.

Szóval nagyjából ugyanannyiért mint Magyarországon (sőt, röhej, de néha kevesebbért) klasszisokkal jobban eszek, és mindezt a minden sarkon megtalálható Seveneleven, FamilyMart meg Lawson üzletekből. A legtrashebb dolog amit toltam, az tényleg a 150 yenes instant ramen volt (ami össze sem hasonlítható mondjuk a Knorr vagy a Maggi instant tésztás ocsmányságaival, lásd a képet alább), és mondom ezt úgy, hogy tényleg a legolcsóbb étkezésre vagyok most berendezkedve.

Ja, és azt már nem is említeném, hogy ha főzni akarsz, párszáz yenért a legkisebb utcai zöldségestől sem a szottyadt, aszalódott fost kapod, hanem gyönyörű, élettől duzzadó, finom zöldséget. Csak ránéztem valamelyik nap egy forgalmas út melletti zöldségesnél a spárgára meg a gombára és konkrétan megindult a nyáltermelésem.

Szóval valaki magyarázza el nekem, kérem, hogy Magyarországon miért kell nyelnünk a szart? Miért nem gyújottuk még fel az összes retkes fospisztoly Spart, Penny-t, CBA-t és minden egyéb gennyes hányadékot? Miért nyeljük olyan szívesen a fospürét és miért nem követeljük azt, hogy a pénzünkért cserébe normális, emészthető, minőségi, friss, lehetőség szerint hazai alapanyagokból készült ételt tegyenek elénk? Elvégre a mondás is azt tartja – nagyon helyesen –, hogy az vagy, amit megeszel. Asszem nem véletlen, hogy a szállásadóm, T.-san már 93 éves, nekem meg a nagyszüleim többsége a hetvenet alig élte meg.

(Ja, és amúgy meg aki régóta követ, az tudja, hogy tőlem eléggé távol áll a bezzegországozás meg a magyarozás, szóval értsd úgy, ahogy akarod.)

[csacskamacskamocska]

Élhetnénk mesében

Kétszer, valójában háromszor is találtunk olyan házat a napokban, amikor elkezdtük számolgatni a pénzünket. Az egyik egy várban van ami nem csak azért izgi mert szép dolgot lát az ember nap mint nap, hanem mert rákényszerül, hogy kontaktáljon másokkal, ellentétben a faluszéli vagy erdei házakkal, ahol a magamfajta hónapokig elél úgy, hogy egy szót se szól senkihez és sosem tanulja meg a nyelvet. (jah, hát nem ismertek, bármikor felhagyok a kommunikációval és csak a rendkívül komfortos írói világomban élek. Van ennek veszélye, inkább nem szeretném erősíteni ezt a vonalat) Szóval a vár...

Ez meg a terasz...

a ház többi része is izgalmas. Persze mi is végiggondoljuk, hogy bakker, ezeket a kőfalakat kifűteni???!!! De azért elég menő lenne itt éldegélni (és sajátkészítésű hűtőmágneseket árulni a turistáknak :D) A másik, na azt fájó szívvel engedtük el, mert abban már kiokosodtunk, hogy az árra még egy 20-25%-ot rá kell számolni, mire az egész adásvétel a végére ér. Gondolom ügyvéd/közjegyző, földhivatal, kitudjami. És az már annyi, amennyi nekünk nincs. (nekünk ez esetben azt jelenti, hogy a baráti családdal közös pénzügyi konstrukcióban, amit amúgy már évek óta művelünk) Szóval ez a másik, ez 20 percre a tengertől egy kisváros főterén az üvegmúzeummal és a valamilyen konzulátussal szemben. Három szintes ház. Meggyőztük magunkat, hogy nem lenne jó a kutyáknak.

Aztán még egy vár (vagy minek nevezzem ezeket majd kiderítem mi a megfelelő szó) ahol a településen 407-en élnek. Egy év múlva mindenkit névről ismersz... :D

Kideríthetetlen, hogy honnan lehet a házat megközelíteni. ha csak ezeken a lépcsőkön, akkor remélem van házhozszállítás...

Sokat gondolkodom most ezen a költözésen, hogy miért is szeretném, és mi az amin változtatni szeretnék, nehogy aztán pont az ne legyen meg ami miatt az egész elindult. Mert nem csak úgy „máshol akarok lenni”, mint a gyerekek amikor becsukják a szemüket és azt hiszik, akkor nem látszanak. A költözés bizonyos problémákat nem old meg. És pont ma reggel gondolkodtam azon, hogy senki sem fog megölelni, ha a gyerekeim se lesznek ott. Senki. Lehet, hogy lopva fogok embereket ölelgetni (mert napi 5 ölelés kell az egészséghez), a szupermarketben úgy teszek, mintha véletlenül mennék neki valakinek és stikában megölegetem, a turistákat túláradó szeretettel fogadom és összeölelgetem. Nem lesz könnyű beszerezni ezt a napi ötöt, mert amúgy nem vagyok tapizós. :( :D :D Szóval a magányt felerősítheti, függővé tehet. De persze adhat célt a vásárlás, a költözés, a megismerés, és azért vastagon benne van, hogy kéne csinálnom a halhatatlan alkotásaimat. Fájón hiányzik. Nyilván vannak illúzióim és bízom benne, hogy ügyes leszek és ezek lerombolásával majd nem kell szembenéznem, hanem csak menet közben finoman alakítgatom a realitásokhoz. DE ha mégis, ha minden máshogy van/lesz mint gondolom, akkor sincs semmi. Erre jutottam, hogy akkor legfeljebb máshova költözöm. Lehet, hogy vissza. A véglegességre törekvést kell elengedni. Jól szeretném érezni magam és megmaradni abban az erőben/képességben, hogy változtatni tudjak.

#költözés #olaszország #várak #02-17

[mikropenisz]

bánásmód kontár fodrászokkal

Ma voltam hajat vágatni a törzshelyemen, ahova legtöbbször visszajárok, de most inkább csak legyintek, mintsem dühöt érzek. A kollegina, aki vágta a hajam, új a csapatban, de most egy darabig inkább máshova megyek majd, ha visszanőtt, ami a katasztrófa után maradt.

Mert maradt, de talán még a seggem lyukában is hajszöszök tobzódnak. Háromszor igazította oldalt, pedig a 6mm nem egy nehéz terep, háromszor kurtította a tetején, ritkítani is többször próbálta, és mikor végzett a frizurámmal abbahagyta ezt a mészárosmunkát, az arcomról nem söpörte le a szöszöket, a száraz hajamba viszont égetően forró levegővel hajszárítózott.

Az, hogy a frizurámat nem találta el, már csak hab a tortán, úgyis túl sűrű a hajam, és túl gyorsan visszanő, ez most előny. Ahol oldalt a választék lenne, alatta az átmenetet túl hosszúra hagyta, és a halántékimnál sem vágta egyformára. Hirtelen nem tudok olyat mondani, amivel elégedett lennék, akár a tevékenységét, akár a végeredményt illetően.

De ilyenkor mégis mit mondjak neki menet közben? Adassam át másnak a munkát, mikor mindenki foglalt? Álljak neki egyesével mondani, mit és hogyan csináljon jobban? Gyorsan elvesztettem a hitemet a képességeivel kapcsolatban, az "itt igazítsd meg és így" nem ment volna neki.

Pedig olyan szép mosolya volt. @samott napivörös kontentjébe simán illene.

[angelofghetto]

Kerestem azt a videót, amiben a magyar barackot hozzák fel pozitív példának, de nem találtam még meg. Vannak más kisfilmek is, mint például ez, amit az Unió területén betiltottak. (Vajon miért nem csodálkozom ezen?) Eddig is figyeltem a származási hely megnevezésre. Szlovák cukor, lengyel só, kínai fokhagyma, ami egy hét alatt összeaszik és megbarnul. Óriási de íztelen spanyol eper, hatalmas vízízű halványpiros paradicsom. Naná hogy keresem a hazait.

Évekre eltűnt a boltokból a Pilótakeksz (ami Angliában olyan fajta fizető- és csereeszköz, mint a böriben a karton cigi), miközben mindenhol nyomatták ezt a nyomorult Oreo-t. (Egyszer megkóstoltam, hogy mit tudhat: két égett ízű tészta között egy édeskés, semmilyen ízű talán tejszínes krém. Kétszer ettem belőle: először és utoljára.) Valakitől azt hallottam, megszűnt a gyár, ahol a Pilótakeksz készült, felvásárolta valami külföldi cég. Aztán újra megjelent, jóval kisebb átmérővel és jóval drágábban. Most majdnem háromszor annyiba kerül, mint az Oreo.

Még emlékszem, micsoda alsó rúgás volt az EU csatlakozás a hazai mezőgazdaságnak. Ahogy MP is idézi, meghatározták az uborka görbületét is. Már többé nem az íz számított, hanem a kinézet. Ez persze a francia és spanyol termelőknek kedvezett. Szóval az Unió nem jótékonysági intézmény, hanem piacnyitás kelet felé. Csak épp a bérek nem gyűrűznek be ide, hogy vásárlóerő is legyen nálunk. Furcsa aszimmetria ez, de lehet ezen dolgozni. Mégis itt volt a lehetőség, hogy megerősödjünk, beszálljunk a buliba, de a pénzből inkább, uradalmak, stadionok, lombkoronasétányok, 20 centis kilátók és maffiahálózatok épültek. Az ivóvizünk, a termőföldjeink, a levegőnk, a klímánk, a természetvédelmi területeink és élő vizeink veszélybe kerültek, áldozatai lettek egy végtelenül rövidlátó és mohó hatalomnak.

Hogy is szokták mondani? A huszonnegyedik órában vagyunk. És nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Ha mást nem, csak annyit, hogy az ablakpárkányon virágokat, a függőfolyosón, teraszon csilipaprikát, paradicsompalántát, hagymát, retket vagy salátát, a konyhaablakban fűszernövényeket nevelünk, a sok kicsi sokra megy alapon, már tettünk egy közös lépést. Aki kezdő, és csak egy cipősdoboz méretű "földje" van, ahova nap süt, kezdje kövirózsával: ezek a kis növények szinte elpusztíthatatlanok, és nagyon hálásak. Akinek kertje van, ültessen fákat, hogy legyen árnyék, ültessen bogyós gyümölcs bokrokat, hogy legyen organikus vitamin a családnak tabletták helyett. És máris jobb hely lesz a világ. Eszméletlen jó érzés látni, ahogy a kis csírák kidugják a fejület a földből, és növekednek. Minden másra ott a gugli. Van egy álmom. Úgy hívják, Kertmagyarország.

Na most megint jó hosszú voltam, bocsi :)

#Youtube

[majd-megerted]

Nem tudom ezt átvészelni, attól félek bele fogok bolondulni. Már azt sem tudom hányadik hete nem tudok normálisan aludni. Hetek óta hajnal kettőkor még mindig nem tudok aludni. Aztán ha sikerül elaludnom, fájó fejjel és szemmel ébredek a sok sírás miatt. Nem értem az életem értelmét, annyira fáj a lelkem és annyira dühös vagyok, de nem tudom kiadni ami bennem van. Magányosnak érzem magam, úgy érzem egyedül vagyok. Tényleg nem értem hogy miért vagyok. Miért kellett így történnie mindennek?! Mindenki azt mondja szép vagyok és fiatal, előttem az élet és jön majd valaki úgy is. De nem vagyok biztos abban hogy akarom azt hogy jöjjön valaki. Háromszor csalódtam már hatalmasat és úgy gondolom ez nekem elég volt. Valahogy megpróbálom túlélni, és nem bántani magam. Valahogy fel kell ebből gyógyulnom viszont nagyon türelmetlen vagyok. Nem tudom hogyan csináljam. Nekem ez a három csalódás elég volt, nem akarok többet. Semmit sem akarok. Felkelni nem akarok. Enni nem akarok. Létezni sem akarok. Elegem van.

[rblc]

Vackor az első bében

Holnap indul a Data Science suli én meg úgy izgulok, hogy még hasonlat sem jut hirtelen eszembe, hogy mi szokott izgulni. Úgyhogy inkább írok valamit magáról a képzésről.

Előzmények

Ilyen-olyan motivációktól hajtva kb. egy éve úgy döntöttem, szeretnék data science-t tanulni. Volt több opció itthoni képzőhelyektől külföldi bootcampeken át egyetemi képzésekig. Mérlegeltem jó alaposan ár, érték, távolság, életmódváltás, stb. szempontból. Végül sikeresen belázítottam a tesómat is, úgyhogy együtt adtuk be végül a jelentkezést egy Budapestről külföldre migrált egyetemre egy data science tematikájú mesterképzésre. Kb. 10-11 hónap, heti háromszor fél nap. Jó lesz ez. Az ára... húúúú, hát az... húzós. Oké, kaptunk kedvezményt, de még így is erősen dilemmás volt, de belevágtunk. Aztán a matek felvételi előtt nekem eléggé besűrűsödött a meló, úgy gondoltam, majd jövőre. Tesóm fel is vették, ő már bécsi deáklyány.

Idő közben tovább görgött előre a lakásfelújítós kálváriám, a fűtési szezon végét meg kell várnom, így újra felértékelődött egy lisszaboni bootcamp, amit anno azzal hessegettem el, hogy jó, nem fogok csak ezért visszaköltözni Lisszabonba! Aztán amikor októberben eleve Dél-Portugáliában önkénteskedtem, felszálltam a vonatra egy monszunos pénteki nap és megnéztem élőben a sulit, beszéltem a tanárokkal. Felvettem a kapcsolatot olyan volt kollégákkal, akik ismerik a sulit, a képzést, az ipart, mondták, hogy hajráhajrá.

Szóval esténként nekiálltam tanulni Pythont meg matekot. November elején volt a felvételi. Siker.

Eddigi tapasztalatok a sulival

A képzés olcsóbb, mint az itthon legjobbnak tartott, hasonló képzést nyújtó suli. Úgy, hogy jóval többet ad. (És nem csak azért, mert Lisszabonban 400 óra (+ egyéb, lásd lejjebb) áll szemben a budapesti 160 órával. És nem is csak az olyanokért, mint a "nem szoktunk házi feladatot adni, mert az a tapasztalat, hogy senki nem csinálja meg. Mi bízunk abban, hogy a tanulóink tudják, hogy jól felfogott érdekül, hogy készüljenek." De az ilyenek így együtt.)

A tematika szinte teljesen megegyezik a CEU-s képzésével - AI-ban jóval erősebb. Sorosban gyengébb. Gondolom. A tesómmal folyamatosan egyeztetve egyáltalán nem bántam meg, hogy nem a CEU-ra mentem. Nem azért, mert a CEU rossz, vagy csalódás lett volna, hanem mert az én sulim is jó(nak ígérkezik).

Az időbeosztás feszesebb: tanítás minden nap reggeltől estig. Így elvileg tíz hét alatt megvan. Mondom, elvileg. Gyakorlatilag így épül fel a képzés:

PREPWORK szakasz - előzetes egyéni felkészülés. Van egy tanulófelület, ahol elég jól összeszedtek mindenféle anyagokat, gyakorlófeladatokat. Ezek részben külsős, ingyenesen is elérhető oktatóanyagok, részben saját videóik. A hangsúly viszont azon van, hogy ezt folyamatosan gondozzák, frissítik. Ha nagy gebasz lenne, írhatsz nekik, segítenek.

Viszont ehhez a felülethez csak a szerződéskötés és fizetés után férsz hozzá, és akkor szembesülsz vele, hogy mekkora anyag. Azt már korábban is meglebegtetik az apróbetűsben, hogy van a prepwork, amit végig kell csinálnod és ez kb. 40-60 óra. De az csak később válik nyilvánvalóvá, hogy 40-60 óra csak a videós anyagok, olvasnivalók, stb-k összhossza. Szóval jóval többet bele kell feccölnöd. És ha látják, hogy nem haladsz kellő ütemben, még rugdosnak is.

HÉÉÉÉ! Ez jó! Úgy értem, elég kellemes meglepetés, hogy nem csak a 10 hétre fizetsz egy furiknyi pénzt, hanem már előtte fogják a kezed és adnak alád mindent, amire szükséged lehet. Az egyetlen "kifogásom", hogy nehéz felmérni előre, hogy mennyi időt fog elvinni. Nekem lényegében másfél-két hónap többé-kevésbé folyamatos tanulás volt úgy, hogy nem most láttam statisztikát meg kalkulust életemben először, meg halovány programozós alapjaim voltak.

A neve elhallgatását valószínűleg kérő iparági szereplőt idézve ez azért van így, mert "a webfejlesztő bootcampeken annyit várunk bemeneti követelményként, hogy az ember tudja megkülönböztetni az egeret a monitortól. A data science-hez azért nem árt ha van fogalma statisztikáról, kalkulusról meg lineáris algebáról".

(Nota bene, ha a hangsúly nem ment volna át: nem a webfejlesztői képzést vagy a webfejlesztők képességeit minősítette. Arra célzott, hogy csak úgy lehet ennyi idő alatt eredményesen végigvinni egy csapatot, ha vannak előzetes ismereteik ezen a téren.)

PRE-COURSE - a nulladik hét. A szerződés szerint ez még mindig nincs benne az árban meg a tematikában. Ellenben kötelező, különben bukod a képzést meg a lóvé egy részét. (Mármint nem panaszkodom, sőt, ez tök jó.)

Ez online lesz. Minden nap 9-17 között lisszaboni idő szerint. Reggel kb egy fél órás-órás elmélet, feladatkiosztások, aztán egész nap problémamegoldás kis csoportokban a pajtikákkal tanári facilitációval. Délután meg összefoglalás.

Ez a hét együtt lesz a suli madridi csoportjával, úgyhogy pánibérikus kalandnak ígérkezik.

BOOTCAMP - ez 9 + 1 hét lesz Lisszabonban. (Pénteken az utolsó online óra + "ZH" után összepakolom a hátizsákom, szombat hajnalban pedig kiköltözöm). A kilenc hét nagy része úgy alakul, mint a pre-course: reggel elmélet, napközben párosával feladatmegoldások, este összefoglaló. Péntekenként ZH a heti anyagból. Ez inkább felmérés, hogy mire kell még jobban ráfeküdni és ahhoz kapsz extra segítséget. (Ezt pont akkor láttam is működés közben, amikor meglátogattam a sulit.) Az utolsó két hétben készül a "diplomamunka". Lényegében valami AI cuccot kell összedobni 3-4 fős csapatban. Szerencsére egy csomó korábbi projekt elérhető volt online, így nagyjából fel tudtam mérni, miben lehet gondolkodni. Ez erősen hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sulit válasszam.

Ezen kívül vannak egyéb programok hétközben esténként. Részben összetartásosok (élvezem ezeket, igen, persze), részben szakmai kapcsolatépítősök.

A +1 hét az a karrierhét, amit lehet később is csinálni, illetve más országokban.

No hát itt tartunk most.

Ha idáig elolvastad és kíváncsi vagy, a suli a Le Wagon. Egy francia nemzetközi hálózat. Webfejlesztő, data science meg data analytics képzéseik vannak.

#LeWagon #data science #suli #napló #bootcamp #Lackor kalandjai