Tumgik
#gondolkozás
softicyhuman · 2 years
Text
Fáradt vagyok, de az agyamban folyamatosan kattogó gondolatoktól képtelen vagyok kipihenni magam.
121 notes · View notes
Text
Igazából ötletem sincs mi a rákot csinálok jelen pillanatban. Az ujjaim csak nyomkodják a billentyűzetet és kiírom magamból mit érzek és mi történik, hátha egyszer eljut ahhoz akihez kell.
Hogy helyesen kifejezzem magam elég szarul vagyok. Megint. Na, nem mintha ez mostanában nem lenne így, csak most még a "minden rendben" álarcot sincs kedvem felvenni. Ha nem alszok, akkor megállás nélkül csinálom a dolgomat és próbálok nem gondolkozni. Azonban valahogy az elmúlt két napban elég sok feles szabadidőm volt és az agyam le se állt.
Pedig lassan már nem is kéne tudnia működni, ugyanis a szervezetem koffeinből, - elhiheted az csak koffein, ugyanis rá szoktam arra, hogy feketén iszom két cukorral - nikotinból és vízből áll. Az étkezési zavarom a csúcsán van és, ezért verem alulról a 66 kilót, a több, mint 175 centis magasságommal.
Próbáltam változtatni a körülöttem és rajtam lévő dolgokon. De a belső hülyeségeimen úgy se fogok tudni. Néha napján még mindig úgy fáj ez az egész, mint november 18-án. És ez egyáltalán nem kellemes. Mármint vissza kerülni a gödör aljára.
Az elején próbáltam magamat a barátaimmal körbe venni, hogy még időm se legyen Rád gondolni. Azonban rájöttem, hogy nem lóghatok mindig a nyakukon. Utána próbáltam az alkohollal megoldani, hát az sem volt egy jó megoldás. Ugyanis néha felmondott az agyam és nem szeretem, ha valamire nem emlékszem. Most pedig próbálok minél több időt azzal tölteni, hogy tanulok és lefoglalom magam. Csakhogy erre meg az amúgyis szar mentális egészségem megy rá.
Úgyhogy, csak a szoki, tönkre teszem magam, mint mindig is tettem és próbálok, mindenféle kiutat találni, de abból lesz az új függőség, ami újabb problémához vezet.
Egy barátom azt mondta, hogy: "Úgy akarsz megváltoztatni mindent, hogy közben semmi sem változik. Csakhogy az úgy lehetetlen."
Tudom, hogy az. Mégis még egy kicsit szeretnék a múltban és az emlékeimben élni, még akkor is, ha elképzelhetetlenül fáj is. Csak egy kicsit, amíg remélhetőleg meg nem érkezik életem nagy lehetősége, - remélem összejön - ami mindent megváltoztat és leléphetek innen, ahol mindenről Te jutsz eszembe, akaratlanul is.
Elküldetlen II.
Lexa
7 notes · View notes
deadrose579 · 1 year
Text
Szeretve szeretlek
Tudod mi a feltétel nélküli szeretet?Nem,nem arra gondolok,amikor az elvárásaidnak/idealízációidnak megfelelve helytállnak és te adsz törődést(egy ideig persze ..),de szeretetet nem.Hanem,amikor nem vársz tőle semmit,és igen..azt se,hogy szeressen;minden áron a legjobbat akarod neki és azon vagy,hogy a legjobb éned add neki,deha kell akkor megvédd magadtól.Ő a világod,mégha ő nem is tud róla,vagyha az kell,hogy ne legyél az élete része,akkor gondolkozás nélkül megteszed,mert az ő boldogsága és jóléte a legfontosabb.
Nemis hinné az ember,hogy milyen nehéz sokszor kimutatni azt,hogy valakit szeretsz,de úgy Istenigazából..főleg,ha előtte senki nem mutatta meg neked,hogy hogyan is kell kib@szottul szeretve szeretni..
29 notes · View notes
hicapacity · 3 months
Text
Tumblr media
"Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá," írta Shakespeare a Hamletben.
Az élet olyan, mint egy Tetris. Hullanak az egyenes, a T-formájú, az S-alakú és egyéb elemek, teljesen kiszámíthatatlan sorrendben. Önmagában egyik sem jó vagy rossz: egyszerűen csak kockák halmaza. Mégis, mi magunk, a saját várakozásainkon, ítéleteinken keresztül értékkel, minőséggel ruházzuk fel őket. Hiányt töltenek ki. Vagy akadályoznak egy vágyunk kielégítésében. Fájdalmat okoznak. Érzelmeket, gondolatokat társítunk hozzájuk.
"Bárcsak jönne már egy L-alakú!"
"Hú, remélem nem jön most egy T, mert akkor nekem annyi!"
Az igazi küldetésünk ebben az életben nem az, hogy biztosítsuk: csak nekünk kedvező formájú elemeket kapjunk. Hogy minden sima legyen és zökkenőmentes. És hogy minden egyes elemet képesek legyünk minden zavar nélkül beleilleszteni a mi kis sorainkba.
Van olyan, hogy ez nem sikerül. És az igazi feladat és kihívás az, hogy megéljük és elviseljük a zavart, a kellemetlenséget, ami ezzel jár. Anélkül, hogy menekülnénk előle. És tovább dagasztanánk egy olyan áldozat-tudattá, amiben mi vagyunk a szerencsétlen lúzerek, aki ellen az egész univerzum összeesküdött.
Carl Rogers pszichológus írja, hogy a jó élet nem egy állapot: hanem egy folyamat. Egy irány, és nem pedig végállomás. És a jó élet egyik fő kritériuma az, hogy nyitottan állunk hozzá az élet tapasztalásaihoz, minden egyes pillanatban.
Ez nem azt jelenti, hogy bárgyú műmosolyt kell magunkra erőltetnünk akkor is, amikor kellemetlenség történik velünk, és elütni valami kincstári optimizmust sugalló közhellyel. De ahhoz, hogy kiteljesedjünk, hogy gyarapodjunk, ahhoz szükségünk van az erényre, hogy nem elutasítva és nem is közönyösen, de nyitottan és kíváncsian forduljunk a tapasztalás felé, amit az élet tartogat a számunkra. A Tetris példánál maradva: "Hm, vajon milyen forma fog most megjelenni?"
És ha ezt az erényt gyakoroljuk a kisebb bosszúságokon, akkor jóval rugalmasabbá (reziliencia) válunk az élet igazán kemény kihívásaival szemben is.
Adnak valami fontosat az írásaim? Ha igen, kérlek, légy Te is rendszeres támogató - és látogasd ingyen a Drogriporter Szabadegyetem rendezvényeit is: https://drogriporter.hu/tamogass/
3 notes · View notes
xszaszax · 1 year
Text
...berontottál az ajtón, a szemedből dőlt a félelem, kétségbeesés, gyűlölet, fájdalom.. megfogtad mama kezét, segìtséget kértél a szemeddel. Hírtelen egy naív kislányt láttam benned ki rossz döntést hozott egykor.. tényleg rossz döntés lett volna? Hisz nem lennék most itt.. mire ez végig futott a 8éves agyamon csak annyit vettem észre hogy már erőből üt téged.. azt a pillantásodat anya soha nem felejtem. Tudtam mit kell tennem hogy leálljon.... oda mentem és megöleltem, éreztem hogy lenyugszik, tudtam hogy nemsokára vége, de féltem, rettegtem... pár napon belül beadtad a vállást, 2hétig nem mentem suliba csak veled voltam, költöztünk a szomszéd házba, takarítottunk, ügyeket intéztünk. Fater is addig sikeresen elköltözött onnan. Tény hogy nem messze de nem a szomszédunk volt. Keztünk helyre állni. Újra tudtál nevetni, elkeztél beszélgetni, elkeztél élni. Felvettek az álom munkahelyedre, imádtál bejárni dolgozni. Sokszor mentem veled, én is szerettem ott lenni kedves, megértő, figyelmes emberek voltak ott. Aztán ismét felfordult az életünk. Vállás után 2 évre diagnosztizálták nálad a mell daganatot. Nem tudtam miről volt szó hisz 10éves voltam. Láttam hogy szenvedsz, de nem tudtam ellene mit tenni. Amit tudtam segíteni az az volt hogy elmentem veled minden kemoterápiás illetve sugár vagy bármilyen kezelésedre. Jó hírt közölt velünk az orvos, zsugorodott a rák így ki tudja műteni, de az egész melledet le kellett vennie. Láttam hogy ez megtört téged, de vakmerően bele mentél hisz ott volt melletted a 10éves kislányod. Műtét után 3év telt el. Tünetmentes voltál. Dolgoztál, tanultál velem, barátnőiddel voltál, házi munkát megcsináltad. Erre megint ez a kurva rák..! Közölte az onkológusod hogy a rák tovább terjedt a nyirokcsomódba és a csontjaidba. Ott sem keseredtünk el! Mentünk, hajtottunk, csináltuk. Kemoterápiák tömkelegén mentünk át megint. Itt már 2 hetente be kellett járnunk folyamatosan zoledronsav infuzióra a csont áttét miatt. A kórházban már mindenki ismert minket hisz 2éve minden második héten ott voltunk. Nem mozdultam mellőled, kivétel nélkül minden kezelésen ott voltam és fogtam a kezed. Augusztus 23.án születésnapom után 2 nappal közölték velünk hogy agydaganatod van... ott tudtam hogy fel fogod adni, hisz mama ebben hunyt el. Epilepsziás lettél. 1 percre nem lehetett egyedül hagyni téged. Igen. Ott hagytam az iskolát gondolkozás nélkül. Itthon maradtam veled és vigyáztam rád. Romlott az állapotod. Már munkába nem jártál be, beszélni nem beszéltél a barátaiddal, csak a testvéreddel és a gyerekeiddel beszéltél. Napi 12darab gyógyszert adtam be neked, amiből az egyik kimérős gyógyszer volt (amiben benne volt hogy ha többet vagy kevesebbet adok neked túladagolásban vagy épp a hiányában meghalhatsz) éjjel nappal fent voltam veled. Főztem, mostam, takarítottam, fürdettelek, pelenkáztalak mert már a wc-re nem tudtál kimenni. Egyik reggel panaszkodtál hogy rosszul érzed magadat. Elkezdted mondani hogy meg fogsz halni és hogy nincs sok hátra, “nem fogom megélni a karácsonyt” Amint meghallottam elkeztem veled veszekedni hogy ne mondj már hülyeséget… végére annyira fel idegesítettem magamat hogy kimondtam azt a mondatot… “nincs olyan szerencsém“ egyáltalán nem gondoltam komolyan de mélyen belül tudtam hogy mi fog rám várni de nem akartam elhinni hogy tényleg át megyek rajta. Hívtam a háziorvost, ő hívott neked S.O.S. mentőt. Pár óra múlva ki is értek... bementek hozzád a szobába, próbaltak téged szépen felemelni de a túlzott zoledronsav miatt teljesen el meszesedtek a csonjtaid és eltört a bordád. Toltak be téged a mentőautóba, kérdezte az egyik mentős hogy szeretnék-e tőled elköszönni, én azt mondtam neki hogy nem hiszen úgy is megyek be hozzád másnap kora reggel. Elvittek téged a mentősök én neki álltam az éjszaka még össze szedni a cuccaidat reggelre. Éjfél körül el is aludtam. Reggel 5kor keltem, fél 7kor ment a buszom, de 6órakkor felhívott fater hogy ne menjek sehova mert beszélni szeretne velem. Furcsának tartottam hogy mit akar, hisz évek óta nem igazán beszéltünk/kerestük egymást. 6:12kor megérkezett. Bejött a
9 notes · View notes
Text
Néha nem értem a gondolkozás menetedet..
10 notes · View notes
ebbebelefogokhalni · 1 year
Text
Kérted hogy tartsunk szünetet elfogadtam a döntésedet nagyon nehezen de elfogadtam
Azóta minden nap meghal bennem egy kis rész
A hiány miatt
Az üresség miatt
A kín miatt
A sok gondolkozás miatt
A stressz miatt
Míg egyszer elfogynak belőlem ezek a dolgok és én következem 🫥🥀
2 notes · View notes
onsieluenkeli · 27 days
Text
Szántam még több időt Taylor Swiftre, és igazából még jobban tetszik, és örülök.
A NewYork Times zenei és könyvkritikák nagyon jó segítségek szoktak lenni, én ezeket olvasom. (Az előfizetést ki lehet játszani egy gyors copyval. Sokan nem tudják, de a RollingStones krutikusait sajnos megveszik, és ezért ők elfogultak, és nem jók).
Még mindig gyönyörűen tud írni. Irigylem ezt a képességét. És a rajongói is elképesztőek.
A komplett album több csalódásról, szakításról és tanulságról szól. Az utóbbi nekem a legfontosabb. Egyfajta lázadozó én, és felnövéstörténet is egyben. Mind a kettő bennünk van, és fontosak. Mind a kettőre szükségünk van. Tudjátok az ember nem gombnyomásra képes felnőni. Hanem inkább utat jár meg... bukdácsolások, felkelések, élet-leckék és felelősségek tesznek minket érettebbé és ez örökké tart. És most már biztos... hogy Taylor Swift is már úton van, és ez jó.
Kezdjük
A 6 éves Londoni kapcsolatáról kiderül hogy mennyire zárt volt, gyenge, monoton, unalmas, és üres. Szegény srácot mivel túlságosan is jól nevelt, még Jehovának is kigúnyolja. Valószínűleg nagyon szépen indulhatott az a kapcsolat, hiszen a szerelmes albumai is inkább azt sugallták, illetve a srácot sem tépi agyon. Taylor Swift nagyvalószínűséggel rájött az unott kapcsolatában, hogy neki valójában élénkebb élet hiányzik, az izgalom, az adrenalin, az őrültség, és ők együtt nem voltak képesek rá. Ami pedig a legjobb, hogy Taylor maga is elismeri, hogy hibázott, hülyeségeket is művelt, csalta is a srácot. És az ilyen bátor és felelős gondolkozás az, ami érettebbé is teszi. Szóval a boldog-bolondságnak is nagyon fontosnak kellene hogy legyen... Rengetegen ezt nem tudják, nem értik. Egy üres és monoton együttélésben nem a szív törik össze, hanem inkább csak megáll. És az ilyen konzervatívabb kapcsolatok mögött sem biztos, hogy érett, jól együtt/működő felnőttek vannak... Szerintem ők mind a ketten, inkább sérült gyerekek voltak.
A legtöbb szám az azt követő korszakáról szól. Mert Taylor Swift lázadozó énje túl dominált, és London után egy teljesen ellentétes végletbe, egy nagyon rossz régi kapcsolatába esett újra bele. Most igazából ezt a fickot tépi nagyon meg a számaiban. A srác semmit sem változott, és észre sem veszi az éveket. És teljesen felelőtlen és éretlen. Egy reménytelen drogos, aki arra ébreszti fel Taylor Swiftet hogy saját maga már mennyire nem itt tart, és esze ágában sincsen egy ilyennél maradni.
Travis Kelce pedig mostanság pontosan az a fickó akire szüksége van. Egyszerre felnőtt és felelős, komoly terhekkel, és izgalmas is. Egy igazi motiváló és motiválható társ. Van benne nyitottság, és ízig-vérig amerikai. Azt pedig a jövő mondhatja majd meg, hogy kettejük érettsége mennyire kitartó, hűséges, és komoly. - Szívből remélem még sokáig boldogok maradnak.
Egyébként van bajom az inspirációival, bármennyire is különlegesek, és szépek. Méghozzá az, hogy régen TaylorSwift nagyobb spektrumon gondolkozott. Nem hagyta hogy minden dal túl egyszerű legyen, minden személy könnyen értelmezhető, és minden válasz egyértelmű. Most pedig van olyan száma aminél magát a problémát habár szépen kidolgozza, de mégis olyan mintha valódi emberi lény nem létezne mögötte... én legalábbis túlságosan mesterkéltnek érzem.
És hajlamos arra is, hogy valakit imádjon, istenítve, teljes szívből, és mindent bele adva... De amikor csalódik, mindig mindent kidob, elpusztít, lezár. Ilyenkor elfelejti kik, hányszor, és mennyi mindenben támogatták, és önzőbbé válik. Sajnos el tudom képzelni hogy ha szakítana a mostani srácával, tuti kinyírná az amerikai focit is a szemekben. És ez egy felnőtt nő esetében, nem lenne valami szép. Tényleg nem értem, miért kell mindig mindent kukába dobnia, ha nem sikerül... és miért kell mindig menekülnie? Nem érdemli meg az ekkora kudarcokat, senki sem. Ha rosszul sikerül a süti, attól még nem kell kidobni a tepsit, a sütőt, és a fél konyhát.
és
Pán Pétert elengedi, és közben pont azon merengtem hogy más nők akik hasonló utat és felismeréseket jártak be, ők miért maradtak? Mire leesett, hogy azért... mert gyerekük született.
Azon mosolygok, hogy a mi esetünkben is megvoltak azok a brutális lázadozások, elképesztő őrültségek, és felnövéses szakaszok, próbatételek, kihívások. Az a borzalmas huszonéves kamaszkor, az ördögűzések, a billiárdnyi ihlet, a gyerekvállalás, az új élet, a piskóta, és a tallér, meg Orbán, Trump, Hillary és a Pltyin...
Shhh! Mi húzósabbak vagyunk, mint egy világsztár. És ez pedig ezért jó, és különleges.
Egyszerűen nem tudnám abszolút kukázni ezeket, és eszem ágában sincsen menekülni a csalódások elöl. Azok is már a részeim. Agyhalottnak kellene lennem, hogy sikerüljön törölnöm. Az életben a rossz dolgokat is tudni kell kezelni. - Nem?
Tumblr media
.
0 notes
kozma-szilard-things · 5 months
Video
youtube
A Szent Szellem ellensége a bűnbe-esett gondolkozás _ 2 _ Kozma Szilárd ...
0 notes
keresztyandras · 6 months
Text
Közgazdaságtan kezdőknek
Az infláció a szegények adója – szokták mondani, és valóban így működik. Sok mindent lehet lenyomni a torkunkon ezen a módon, mert meglehetősen kevesen számolnak – például – úgy, hogy reálértéken mi történik a jövedelmünkkel, miközben összegszerűen ugyanannyit kapunk a zsebünkbe, mint akár egy éve. Némileg több pénzügyi tudatosság, tervezés és előre gondolkozás kevesebb áldozatot szedett volna a…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
nemertem · 10 months
Text
Mikor rólad kérdeznek csak annyit mondok,hogy már egyikünk sem akarta pedig az igazság az hogy én gondolkozás nélkül a tiéd lennék újra
1 note · View note
versinator · 1 year
Text
Kölest boltból
Zöldposztós igazabbat átsütne repülőutazás Eledelét lobogóival vashídon kiábrándultságom Összeesett sirályt szerényebbeket vonzás Fiúklányok varázslóra építs sugom
Vízesés kopásban átdereng sajnálkozás Kínjával hajcsár magatokkal szabadságom Ük függönybe bocit gondolkozás Glóriába havasról hegyoldali szomoruságom
Kiugranak csapdákat lámpavilág ködkép Hátukat odazúgott virágágy istenhitemet Kikapok öltöztél klárika tulajdonkép
Parányai földihez oldj testvéreimet Hátvéd lármának tanulmányozta mintakép Csarnokokba hagytalak fává tetszésemet
0 notes
csak-mi · 1 year
Text
Nem érdekelne mennyire fájna utána.. Minden lehetőséget megragadnék gondolkozás nélkül, ha csak egy percig is veled lehetnék..
0 notes
faszom-azegeszbe · 1 year
Text
A jellem műveltségéről
"Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismerteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi szellem tűnődéseiről? Úgy érzed "művelt" vagy, különb, mint a tudatlanok?
Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegű ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak!
De maradj csak a könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olvasottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél.
Nem, a "műveltség", mikor farkasszemet néz az emberi szem világegyetemével, meddő és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérzeni már az élet erőfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak előtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bősége a jelenségek és tünemények összegéből.
Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad műveltsége véges és gyermekes.
De jellemed és szíved műveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismerteid korlátozottak. "
1 note · View note
i-fuckedup · 1 year
Text
Végtelenül egyszerű barátaim vannak. A legnagyobb faszságban is gondolkozás nélkül támogatnak, mindaddig, amíg nem azt látják, hogy bele gebedek.
1 note · View note
nam00n · 2 years
Text
nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá
— hamlet, shakespeare
0 notes