#nem tudok szeretni

[csakhagyjonbekenavilag]

Elhagylak...

Elhagylak, mert mi nem egymásnak vagyunk teremtve, mert ha így lenne, nem lennénk egymástól ennyire távolra sodródva a közömbösségeddel és a kommunikáció szolgálna a nézeteltéréseink helyreállítására.

Elhagylak, mert az életünk nem illik bele ebbe, mert melletted úgy érzem magam, mintha az élet elkerülne engem. Szomorú vagyok, üres és magányos. Ennek nem szabadna így lennie. És bár már ezerszer elmondtuk, a végén mégis úgy tűnik, hogy semmi sem változik… Nem túl igazságos, hogy én itt vagyok melletted és Te pontosan tudod, hogy akarom, hogy az életem része légy, mégis úgy teszel, mintha ez nem érdekelne. Úgy érzem magam melletted, mintha az árral szemben úsznék.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Érted már? Egy kapcsolatban fontos, hogy kimutasd a szeretetet, hogy éreztesd a kölcsönösséget és az érzelmi elkötelezettséget, a törődést. Ahogy az is, hogy foglalkozz a másik törékenységével, legalább annyira, mintha a tiéd lenne. De úgy tűnik ez nem számít neked.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Mert nem, nem tudom kitörölni az érzéseimet egyik éjszakáról a másik reggelig (bárcsak megtehetném). De elhagylak, mert már annyiszor megtettük az utat a határig, hogy már nem tudok többször végigmenni az úton, mert a mi időnk már a végéhez ért. Mert lehetetlen számomra, hogy úgy szeressek valakit, hogy közben ne szeressem magamat. Mert annak ellenére, hogy minden hibáddal együtt, elmondhatatlanul szeretlek, a bőrömben és lelkemben érzem, hogy ez a kapcsolat nem jó nekem. Tönkretesz engem.

Ezért hagylak el, mert ha maradok, meg fogsz ölni és mindig kevésnek érzem magam. De Te még mindig itt vagy, maradtál, mert én is maradtam és ha maradnék te is maradnál, éppen ezért, hideggé teszem a szívem és elhagylak…

Elhagylak, mert az út végére értünk, még ha tagadod is. A szerelmed már nem az enyém.

#elhagyva #vége van #végre #kapcsolat #nem bírom #nem megy #nem tudok szeretni #nem vagyok boldog #nem vagyok jól

[tokeletesen-kikevert-drog]

És minél többet gondolkozok rajta, rajtunk az utóbbi időben annál jobban úgy érzem, hogy most ez megtörtént...

Belé szerettem...

#szerelem #szeretet #érzelmek #saját gondolat #érzések #miatta #miattad #élet #szeretsz #szeretlek #szeretem #örökké szeretni foglak #hiányzol #csak rád gondolok #nem tudok nem rád gondolni

[csacskamacskamocska]

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

#leválás #szülő #gyerek #elutasítás #kommunikáció #11-12

[rememberthatnightihopeso]

Tudod milyen az elet egy narcisztikussal ?

Hat elmeselem … kisemmiz , elvesz toled mindent , eleri hogy fuggjel tole . Erzelmei nincsenek csak neha csepegtet valamit hogy erez te is valamit . Eltipor ott hagy parlagon kifacsar … es utana ott ulsz teljes ursegedben kisemmizve

Szeret majd egyszer valaki is?

Szeretheto vagyok egyaltalan ?

Letezik meg bizalom ? Biztonsag?

Mim maradt ? Mi maradt belolem ?! Uresseg fajdalom … ketelyek

En tudok e meg szeretni

Tervezni vele ?! Nem tudsz naprol napra elsz tul a ketelyek kozott …

Elkotelezodes ?! Ures igeretek. Amik ha teljesulnenek is te mar belul meghaltal …

Es ha egyszer eljutsz oda hogy elhagyod olyan erzes mintha elszakitananak a drogtol jobban vagy de magad vagy az urssegbe a semmibe… szabadsag ez fura fajdalmas de meg lelegezni is konnyebb

Mikor epitem ujra magam ?! Nem tudom … ahogy aztse hogy menni fog e hogy ujra olyan legyek mint reg …

#hungarian #magyar #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #sajat #szerelem #narcissistic personality disorder

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Tejföl vagyok, a boci. 🐄🐮

Puhább vagyok a megszokott bociktól, de okos, mint ők! 🥰 Nagyon tudok bújni, szeretni és látjátok, tejfölöm is van… 😅😆🤷‍♀️ Nem is tudom mit mondjak még…

Vihető vagyok, csak Melindától szabadítsatok meg, mert qvára nem profi a horgolásban SEM🥺😂😂

#oldmacyke horgol #horgolt boci

[elbaszottkiralylanyod]

Soha nem fogom szégyellni mennyire mélyen és őszintén tudok szeretni, a világot is felégetném érted!

Ha ez neked sok, keress kevesebbet.

@elbaszottkiralylanyod

#magyar tumblr #tumblr #sajat #artists on tumblr #saját #magyartumblr #magyar tumblisok #saját írás #saját gondolat #szerelem

[paralyzed-99]

"Több esélyt adtam már most neked, mint valaha valakinek szerettem volna. És ez mindent elmondott úgy gondolom. Mert annyira tudok szeretni, de annyira, de vajon megéri ez egyáltalán, úgy, hogy jelenleg hajnali fél 2 van, és ismét miattad sírok? Mert nem hinném, de szólj ha tévedek. Szeretlek, a világon is jobban, de ez most rettentően fájt, és rettenetesen összetörte a szívemet."

-részlet az üzeneteim mély bugyraiból

#fájdalom #szeretlek #szerelem

[stickalittle]

- Szeretsz az új lakásban lakni?

Ilyenkor nem tudom, mit feleljek. Nem tudom, milyen szeretni egy lakásban lakni.

1. Az első ház, ahová születtem a nagyszüleim udvarában volt egy külön álló szoba-konyha. Nincs túl sok emlékem róla. Sőt, semmi emlékem nincs róla. Egyetlen momentum jut eszembe, az út, amin nagymamám visz az építkezésre a szüleimhez, amikor a saját házukat építették. Erre is csak azért emlékszem, mert elfáradtam az úton, és a nagymamám nem akart felvenni, hogy vigyen.

2. Szüleim háza a második, amiben laktam. Innen már vannak emlékeim kisgyerekkoromból is. A konyha-főzőfülke, ahol lavórban mosakodtunk, mert a fürdőszoba még nem volt kész, aztán a testvéremmel közös szobánk, az akvárium a folyosón... (Erre tisztán emlékszem, mert akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy létezik az agyam, mégsem emlékszem semmire, és az akvárium minden részletét megjegyeztem, hogy tudok-e rá emlékezni később.) Ebben a házban töltöttem a tinédzserkoromat, így vannak jó és rossz emlékeim abból az időből. Szerettem ott lakni? Rámondhatom, hogy igen, bár természetesen nem volt választási lehetőségem, így az ott lakás egy alapadottság volt. Ragaszkodtam az ottlakáshoz? Nem. Az első adandó alkalommal el is költöztem onnan egy örökölt sorházba.

3. Fiatal felnőtt éveimet ebben a sorházban töltöttem. Nem volt semmi különös. Se kiemelkedően boldog éveim nem voltak, se katasztrófálisan rosszak nem voltak. Semmi különös emlékem nincs róla, talán csak azok a helyek, ahol dugtam. Szerettem ott lakni? Hát, teljesen közömbös volt.

4. Aztán lett egy hosszabb kapcsolatom, így néha nála laktam, néha otthon. A barátnőm lakásához sem fűznek komolyabb emlékek. Unalmas, budapesti panellakás. Szerettem ott lakni? Hát, nem igazán. A panelt nem nekem találták ki.

5. Később szakítottunk, majd új kapcsolat jött, akit el is vettem feleségül. Hozzáköltöztem. Küzdöttünk a penészes fallal és az egerekkel. Nyilván nem szerettem ott lakni, amikor nekem volt még egy sorházam, aminél semmi ilyesmi problémák nem voltak, csak ahová valamiért ő nem akart költözni.

6. Eladtam a sorházat, hogy az árán elkezdhessünk építeni egy közös házat. Szerkezetkészen vásároltuk, csak be kellett fejezni. 4 szoba volt benne, két fürdőszoba, hatalmas amerikai konyhás nappali. Akkora volt, hogy gördeszkázni lehetett a nappaliban. Plusz kandalló, kurva nagy terasz, három autós garázs és 1000 négyzetméteres udvar. Mivel szerkezetkészen vettük, így adottsága volt a nagy tér, és bár felesleges volt, nem lehetett vele mit kezdeni, de jó áron jutottunk hozzá, mert nem kellett senkinek, mivel talán csak a jóistennek nem volt rajta jelzáloga. Nekem sem kis utánajárás volt mindet leszedetni. A kilátás pedig... az egész Zsámbéki-medencét be lehetett látni. Ennek ellenére nem szerettem ott lakni. Túl nagy volt, és az embert a rabjává tette egy ekkora ház. Ekkor vettem a citromfámat. A citromfa ebben a házban sokszor próbált meghalni, néha egyáltalán nem volt rajta egyetlen levél sem, de valahogy mégis mindig túlélte a dolgot.

7. Úgy alakult, hogy elváltunk. A házat meghirdettük, de nem jelentkezett rá vevő. Külön-külön albérletbe költöztünk. Én a I. ker. Vízivárosba, egy 100 négyzetméteres albérletbe. A mérete ellenére nem volt drága, 160 ezret fizettem érte még egy fél éve is. Azért volt olcsóbb, mint a hasonló lakások az I. kerületben, mivel eléggé lepukkant állapotban volt. Az egyik szobát egyáltalán nem lehetett használni, leszakadóban volt róla a tapéta is. Én meg nem reklamáltam a tulajnál, egyedül éltem, elég volt nekem egy szoba is, és nem akartam, hogy az árát felbassza az égig. Kis vállvonogatással mondhatom, hogy szerettem ott lakni, mert közel volt mindenhez. De határozottan erre sem mondanám, hogy szerettem ott lakni, mert tulajdonképpen nem hiányzik. Zajos volt, szar ablakokkal, poros volt mindig minden. Ez jut eszembe róla, de szinte soha nem gondolok azokra az időkre, amikor ott laktam. Mintha valami álomkép lett volna. Jó hely volt, de semmi különös. Apró erkélye volt, a citromfának pont elég. De ő sem szeretett ott lakni, ezt láttam a beteges-sárgás levelein.

8. Közben mégis sikerült eladnunk a vidéki házat, persze szarér-húgyért, és még azt a pénzt is ketté osztottuk a volt feleségemmel, így OTP barátom segítségével vehettem egy saját lakást Pesten a XIII. kerületben. Felújítottam, mindent a saját kényelmem és elképzelésem szerint. 7. emelet, de ezt már tetőtérnek hívják, hatalmas terasza van, aminek egy részét beépítettem elhúzható üvegfallal. Ez egész nyáron nyitva van, télen majd ide költöznek a terasz többi részéről a növények. Ezt a teraszt szereti a citromfa. Ilyen egészséges zöldnek még soha nem láttam a leveleit. A lakótér loft lakás szerűen egybe van nyitva, plusz fürdőszoba pezsgőfürdős káddal meg gőzkabinnal. Sokat dolgoztam rajta, és dolgozom rajta még most is. Egyszer majd rámondhatom, hogy kész lett. Szeretek-e itt lakni? Jobban, mint az albérletben, és kényelmes, meg ellazít a közeg, de négy hónapja lakom itt, még nincs meg igazán hozzá a kötődésem. Úgyhogy amikor megkérdezik, azt válaszolom, hogy szeretek itt lakni, és remélem, egyszer majd úgy is érzem.

És tudom, hogy nem itt lesz a vége. Lesz még egy házam valahol Olaszországban. Akkor, amikor már nem kell anyámról gondoskodnom, és nem köt ide semmi. Lesz egy házam Olaszországban, egy kis kerttel, ahová a citromfámat kiültethetem a szabadba. Ott fogok meghalni.

[azsofiaa]

Szeretnélek szeretni de nem tudok bízni benned….

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[minden-minden]

Megbénított engem. Többé nem tudok szeretni. Nem látok, nem hallok. Nem érzek semmit. Csak a szívem hangját hallom. Minden más elnémult körülöttem. Vérzik belül a szívem, és szenvedek. De ennek ellenére… továbbra is szeretem őt.

#magyar #magyar tumblisok #szeretlek #szomoru #gondolatok #szerelem #csak őt akarom #fajdalom #erzesek #hianyzik #hianyzol #egyedül

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Az, hogy összetörték a szívem,

nem azt jelenti, hogy

nem tudok többé szeretni.

Azt jelenti, hogy

fáj szeretni.

Azt, hogy félek szeretni.

És azt, hogy

nehéz lesz újra teljes szívből mást szeretni.

#de szeretni fogok ismét #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #szerelem #összetörve #összetört szív #szív #szívfájdalom

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Talán azért, mert világéletemben így volt. Így nőttem fel. Olyan emberek között, akik szelíden és halkan szerettek engem. Ezért én is szelíden és halkan szeretek. Mindenemmel, de némán. Ebben a világban, ahol mindenki hangosan és hevesen szeret, akaratlanul is beleszökik a fejembe a gondolat.

Talán én nem szeretek eléggé? Tudok én bárkit egyáltalán szeretni? Tudom-e úgy szeretni, ahogy megérdemli, hogy szeressék?

Mégis a bennem tomboló őrjöngésben, ahol minden percben, olykor a legelviselhetetlenebb a hangzavar, a szeretet az egyetlen, ami néhány pillanatig, de nyugalmat ad. Amíg szeretek, addig az őrjöngés elhallgat.

Amíg szeretlek, addig mindig meglelem a nyugalmamat.

#visszhangok #magyar #A

[csacskamacskamocska]

Nekem is megvan a magam véleménye

Beszélgettünk a minap és a társaságban volt egy növénybiológus professzor. Fel is világosított gyorsan, hogy miért értelmetlenség kollagénes vizet inni. Tulajdonképpen miért értelmetlen kollagént inni. Leegyszerűsítve: az emésztéskor alkotórészeire bomlik, amiből a szervezet nem kollagént fog előállítani, hanem bármit. Oké, de ha nem iszom meg, akkor nem viszem be azokat az alkotórészeket amikből esetleg kollagént gyárt a szervezetem. – mondtam. Bármiből gyárt amit egy normál táplálkozással beviszel. Vannak gyógyszerek, amik valóban a kollagéntermelést segítik, amiből a szervezet nem tud mást kezdeni, mint kollagént, de ezek nem azok amiket a CBA-ban vagy a drogériában árulnak. Humbug az egész, de legalább ártalmatlan átverődés. Nagyon nem rázott meg a dolog, volt egy ilyen gyanúm, valójában sokszor van olyan gyanúm, hogy átbaszódom, amikor a működés mechanizmusát nem értem vagy kétlem. Nade nem tudok én mindent, lehetek tájékozatlan vagy akár BUTA is, akinek nem áll össze a fejében valami, míg más dolgok meg szuperül összeállnak, bár, aki használja az agyát az ritkán ostoba. Menjünk kicsit ezen a butaság vonalon. Konkrétan fáj, amikor kedves ismerőseim nyereményjátékokat osztanak meg a facebookon. Szekunder szégyen vagy ilyesmi. Próbálok arra gondolni, hogy nem gecibuták, csak... sodródnak, nem erőltetik a gondolkodást, hiszékenyek. Azt hiszik, hogy korrektek velük, mert ők azok. Ám, amikor az exem új barátnője vagy a szerelmem exbarátnője az, aki mást sem oszt meg csak nyereményjátékokat, akkor nagyon röhögök. Vele nem kivételezek, ő gecibuta. Vagyis más megítélése nagyban függ a viszonytól.

A növénybiológus professzornak joga lenne lebutázni engem, amiért kollagént iszom, de nem teszi. Nem gondolja, hogy az ő sokiskolázott tudása és 50 év munkája evidencia, ezért nem várja el. Kedvesen elmagyarázza, ha érdekel, ha nem, akkor igyadcsak. Bele tudok szeretni egy ilyen gondolkodásmódba. Mindig is a gyengém volt az okos és megértő férfi.

Tegnap szembesültem vele, hogy van ez a tévképzetekből álló életforma. A képzettség nélküli, a valós tényeket nélkülöző hiedelemvilág, amiben évtizedeket tudunk eltölteni. Például a természetgyógyászattal kapcsolatos dolgok vagy az emberi természettel/viselkedéssel kapcsolatos dolgok, a pszichológia mocsara. Felesleges rettegni a virtuális világtól mert egy virtuális világ él mindenkiben és tűzzel vassal fogja védeni. De talán a természetgyógyászat halad az élen. Kiléptem egy csoportból, ahol egyszercsak úgy láttam magam előtt a feltett kérdést és a válaszokat, ahogy Neo érezhette magát amikor a saját szemével látta a mátrixot. A hiányaink sodornak bele ezekbe a sajátságos mátrixokba. Szeretjük a divatokat. A szellemieket is. Néha azt hisszük fejlődünk, pedig csak divatot váltunk. Ki az, aki szezononként átalakítja a lakását az ikea ajánlása szerint? Hát mi, az egész gondolkodásmódunkat képesek vagyunk.

Jó sok faszságot beszéltem az elmúlt években. Még akkor is, ha időnként érdekes utazás volt.

Nade számít-e ez, ha senkibe nem akartam beleállni pároslábbal, sőt, igyekeztem megvédeni embereket a sérüléstől, felismerhetetlenné tenni, távoltartani. Jogom van-e megteremteni a tumblin a saját agyam meddőhányóját?

Azt gondolom, hogy az önirónia egy járható út, egy elfogadható leckéztetés, a vélemény odamondásból még a legempatikusabb. Lenne, csak kevesen használják. Sajnos a nem elfogadás volnalon még van bennem elég sok indulat, még lesz róla poszt, amíg ki nem ürül, amíg minden része magyarázatra nem talál bennem vagy a visszajelzések, visszaigazolások által feloldódik.

Az egoizmus, hogy emberek miattad csinálnak valamit és nem maguk miatt, ez az egoizmus mosolyogtató. Röhögök magamon is sokszor.

#vélemény #butaság #tájékozatlanság #kollagén #természetgyógyázat #blog #ego #08-27

[oldmacykerenew]

Sziasztok, Sánti vagyok 🦊🫣 Meli első amigurumi figurája.

Nevem nem véletlen. Meli azt állítja, hogy eléggé sántít még az elkészítésem, főleg ami az összevarrást illeti… Arról ne is beszéljünk, hogy ez a szerencsétlen, a horgolásom közben elfogyasztotta a szép narancsos fonalat, ezért foltos is vagyok… 😅🫣🦊

Mindezek ellenére, nagyon tudok szeretni, nagyon jó kis társ lehet belőlem… 😍

Ha szeretnél engem, jelentkezz Melinél és megbeszélitek a részleteket🧡

Ölelek mindenkit,

Sánti, a kisróka 🦊

#oldmacyke horgol #vagyis horgolni tanul #horgolt róka

[poembyme]

Csillogó remény nekem,

Elkapja zuhanó életem,

Fényt hoz a sötét éjben,

Ki sorstárt az életben.

Kicsiny hajó a viharban,

Mindent elnyelő zuhatagban,

Nem bánom, bármit is csinál,

Félek, túl sok a hibám.

Bár a szeretet mindent kiáll,

Ha beszélgetünk az idő megáll,

Tudok-e újra elég lenni?

Elfogadsz-e szeretni?

Kétsegek közt régi reflexek,

Mik az emberbe előjönnek,

Szerelem megszúrsz-e újra?

Kényszerülök-e száz éves álomba?

#magyar #poem #sajat #gondolataim #magyar vers #magyar gondolat #szerelem #poembyme #magyar tumblr #bizonytalanság