#Új megjelenések | Explore Tumblr Posts and Blogs

dendre · 5 months

Text

Pitchfork Annual Tippmix 2023

Ahogyan az már régi hagyomány, dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.

Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar.

Idén folytatódott az elmúlt években szokásos gyalázatos lemaradásom (lemezhallgatás, zenei világ követés, tippelési hatékonyság). És szinte sorminta, hogy annyi dolgom van, hogy szinte véletlenül veszem észre, hogy megint kikerült a kislemezes lista, tippelni kell. Jó, azért idén is ránéztem néhány naponta az új megjelenések miatt a Pitchforkra, és azért hallottam is ezt-azt. De nagyon hasraütésszerűen fogok tippelni, őszintén szólva fel is merült, hogy hagyom a fenébe.

A lista:

Noname: Sundial

billy woods & Kenny Segal: Maps

L’Rain: I Killed Your Dog

Sufjan Stevens: Javelin

SZA: SOS

Caroline Polachek: Desire, I Want To Turn Into You

ANOHNI and the Johnsons: My Back Was A Bridge For You To Cross

Wednesday: Rat Saw God

Lana Del Rey: Did you know that there's a tunnel under Ocean Blvd

Olivia Rodrigo: GUTS

Az utolsó kettő elég random tipp, ha a kislemezlistán nem úgy szerepelne Rey, ahogyan, nem jutott volna eszembe, meg Rodrigo több helyezése is lehet megtévesztő, és csak a slágereket emelték ki, a lemez meg 39. lesz. Leginkább André 3000: New Blue Sunján gondolkoztam még, hogy az top 10-es lesz nekik, lehet ki is kéne cserélni Rodrigóval. Ááá, nem tudom. Ha Rodrigo nem lesz és Andre lesz top 10-es, azt fél pontnak számolom. Vagy negyednek.

Top 10 esélyek még: Amaarae: Fountain Baby Joanna Sternberg: I’ve Got Me Fever Ray: Radical Romantics boygenius: the record (se pontszámban, se dallistán nem kiemelkedő, de pont olyan középút, amit sokan top 10-be tesznek és végén itt is kijön ez a matek).

Ja és idén nem vertek át, tudom hogy ér 2022-es decemberi lemez is, szóval SZA ott lesz.

Amúgy viszont idén tényleg nem izgat, már az 5/10 is oké eredmény lesz, de ez az újság tényleg annyira kiszámítható, hogy 5/10-nél kevesebbet elérni is nehéz.

Hogy milyen volt 2023 új zenékben? Azt nem annyira tőlem kell kérdezni, a Slowdive szeretete nem hiszem, hogy túl releváns, se PJ Harveyé. Laurel Halo, Kali Uchis, Sofia Kourtesis, Universal Harmonies & Frequencies, Speakers Corner Quartet, Nourished By Time, Inward Cirlcles, még valamelyik bar italia is tetszett, ilyesmik, de inkább már nem is mondok semmit. Viszont ehelyett abban biztos lettem, hogy a leginkább alulértékelt magyar elektronikuszenei lemez a Sonic Age máig szuper house The Albuma 1998-ból. És Mikrofunk senki által nem ismert 2000-es lemeze is alaplemez magyar elektronikában, de erről később sokkal többet, nem olyan sokára.

Ja, még 2023: a Lankum elsöprő kritikai sikerére természetesen én sem tudom a magyarázatot. Nincs.

Tippeljen más is, ha van kedve!

Az előzmények:

a 2022-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)

a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)

a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)

a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)

a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)

a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)

meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(

meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)

meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)

és volt az utólagos 1998, ami ilyen lett (6/10).

#pitchfork #pitchfork tippmix

16 notes · View notes

igazikutya · 1 year

Text

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 03.

Elnézést! A csúszás oka egyfelől, hogy ez a szám egy szinte teljesen megújult gépen készül, illetve, hogy egy kellően őrült március múlik el éppen, így teljesen okés, hogy a márciusi szám a bolondok napján publikul.

Az I:Cube-ot nem szokták a French Touch hősei (Daft Punk, Lauren Garnier, Cassius, Air, St. Germain..) között emlegetni, pedig sokkal konstansabb és szélesebb életművel bír Nicolas Chaix munkássága, és hát a ’97-es Picnic Attack (nekem) van olyan fontos mű, mint az Air – Moon Safarija vagy a Homework. A Cubo Live Session-ök voltak 2020/21-ben az utolsó megjelenések, és most egyből albummal ébred álmából az I:Cube. Az EYE CUBE címet viselő lemez (ezzel azt hiszem a bandanév összes béna variációja el lett lőve) minden olyan ismérvet magán visel, ami a Merovingienne/Lucifer En Discotheque/Cryptoporticus korszakban jellemzővé vált. Kevésbé táncos, annál művészibb zenei kompozíciókból épül fel, annyira, hogy ez már szinte Sheffield és a The Black Dog synthspace-e.

A háromszorosan elismert dzsungelmesteri paszományát rugdalhatná térdeivel basszusokra és törtekre Alex Dickson, ha a dárembézesek elkapnák a plecsnikórt és a díjfluenzát. A szelíd mosolyú Pugilist változatlan tempóval (4,2 ep/év) szeli a hullámokat. Talán még a minőség is mondhatni egyenletes, bár őszintén szólva, inkább nem és a Negative Space EP lóg ki felfelé, magasan.

Sam Goku ismerős lehet, annak, ki követi az oldalt (debut album: East Dimensional Riddims [2021], Flowery Rave Tales [2021] - nyolcadik a Top 12 EP/Single Charton). Sam Goku aka Robin Wang szerzeményeiben felismerhető a kínai organikus zenei építkezés, s egyfajta zeitgeist: a technológia és a természet könnyed egyensúlyára törekvés. A „berlin based artist” The Things We See When We Look Closer című albuma talán kissé sterilebbre sikerült, mégis figyelemre méltó.

Lia Kohl chicago-i csellista feljátszott kortárs zenei témáit úgy keveri hangminták és effektek rétegei közé, hogy egy egészen különleges, bár műfajában egyáltalán nem ismeretlen ambientet kapunk. A lemez hullámzását tehát lassú cselló futamok, váratlan és stílusidegen megőrülések, széteső, akár darabjaira hulló etapok, csendes, mély terek adják. A The Ceiling Reposes hatodik albuma a művésznőnek, s melynek hat sora verssé áll össze.

A London Contemporary Orchestra idén már kiadott soundtrack lemezt is Cate Blanchett és Sophie Kauer közreműködésével, mely Todd Fields tavaly bemutatott, Lydia Tár karmesterről szóló filmjéhez készült. A Robert Ames és Hugh Brunt által vezetett LCO-tól nem áll távol az underground elektronika művészeivel való kollaboráció sem, lásd Actress (2018). Most Oscar Powell-nek kínáltak menekülőutat a klubok zajától. A 26 Lives album válogatás Powell és a LCO tavaly januárban a Barbican Centerben elhangzott négy órás koncertjének felvételeiből.

Old Castle néven tömörülnek trióba Robin Storey (Rapoon, Zoviet France), Robert L. Pepper (Pas Musique), és Shaun Sandor (Promute). Öregkastélyék nem falazzák a köntölt, az Artwork 51 albumot nyitó Rage Goat, lassan lefelé tekeredő, ellenállhatatlanul dögös, ámde akadozó gitárriffjével, eddig az év egyik underground slágere. Az album nagy részét a kísérletezés uralja, még akkor is, hogyha trendi elemek formájában kering körülöttünk, spoken word-ökkel, krautrock vasakkal. Az album a lengyel (gdanski) Zoharum kiadónál jelent meg, de nem a spotify számára.

Christina Sealey és Richard Oddie az újrahasznosítás jegyében 2011 és 2015 közötti felvételeik (Tangled Paths, Vanishing Point, Apparition, Hungry Ghosts) újraértelmezésébe fogtak. A csak szerzői kiadásban érkező Revenant EP gyakorlatilag hibátlan, az Orphx-től megszokott és elvárható tökély (4/4). Mivel szerzői kiadás, a spotify-on ne keresd!

Anthony Child, aki Discogs profiljába a különféle párhuzamos világok Matt Damonjairól készült fotókat tölt fel szórakozásból, új albummal érkezik.

Tény, hogy 2018-as az utolsó Surgeon album (Luminosity Device) – az ő profilképén meg valamelyik Oliver Kahn mosolyog. Na, szóval az is tény, hogy akármennyire is kiemelkedik a technomezőnyből, neki is a kislemez/ep a gyakoribb esemény, azok három éve történtek (Europa Code EP, The Golden Sea EP, 2020). Újabb revenantunk Surgeon, a modern elektronika egyik legmegbecsültebb tagja, kvázi ikon, aki ezt megalkuvásmentes, kitartó életmű-építésével vívta ki magának - nem emlékszem gyenge kiadványra tőle. A berlini Tresor-nál megjelent Crash Recoil pedig méltó az előzményekhez, nagyon erős anyag, főleg a szerkesztés szintjén, Surgeon a váltásaival végig feszesen tartja az élményt. A Crash Recoil Tour március 4-én Gijonban indult el, kizárólag nyugat európai helyszínekkel.

A sznoébresztő úgy szólna: Ayaz nevű artista Unpinned című műve Mr. TC és Lo Kindre kiadójánál, a Phase Group-nál jelent meg 300 példányban bakeliten, bár erről még a Discogs se tud pillanatnyilag (a Phase Group alatt). Ayaz nevére a Discogs-on 6*7 azaz 42 találat van, jelentsen ez bármit is a bárkivel szemben. Semmiképp nem Ajax, mert az Amszterdam, akkor inkább Feyenord, mert ez az arc a Bandcamp szerint rotterdami dj, producer, sőt azerbajdzsáni légiós dj. Így már számomra is érthetőek a különös hangminták, amik az album bizonyos szakaszain fel-felbukkannak. A záró Reprise egy naiv, cukros klisé volna például, de hallani, hogy ezt nem európai elme szerkesztette. Úgy vezeti ezeket az ismert elemeket, mintha ázsiai repetitív népzenét hallanánk (ez nem volt píszí, mi? marad). Igazából az Unpinned – ami valószínűleg debutalbuma a szerzőnek – engem teljesen elragadott, mondhatnám, magával rántott, mint radákot az amorf. Bár zeneileg más, annyira mozis, mint egy tetszőleges Recoil. Totális leftfielditás, ködös laposkúszás valakinek az álmaiban, színes, távoli sötétség.

François Marché és Stéphane Bodin kettőse a Froid Dub nekem eddig ismeretlen volt, miként a két zenész számos egyéb pszeudója is. Pedig a Deep Blue Bass album - melynek címe amilyen elcsépelt, annyira pontos – már a második albumuk. Az, hogy annyira mégse hideg dub az a kék basszus, a fényeknek tudható be, amik sokszor vépörveresen verdesik felszínét és verődnek vissza a térben. A klasszikus dub összes erénye feltűnik tiszta elektronikába csomagolva, a bravúros Isla Morada / Original Stalker / Rude Light záró hármas kifejezetten kedves darabok szívemnek, úgyszólván slágerek (bár erről a környezetem többnyire mást gondol, jelbezárnám).

A Laibach hitelessége számomra sose lehet kétség tárgya. Teljesítményük, jelenlétük ereje, hogy mekkora zenei spektrumot lettek képesek átfogni életművükkel döbbenetes. Gondoljunk csak bele: ez a 300.000 Verschiedene Krawalle side project-től a Folk albumig húzódik. Gyengém, hogy amikor a Laibach átcsap operába, már nehezemre esik követni. Ezért is volt megnyugtató a Sketches Of The Red Districts címét és borítóját látni. S mint hamar kiderült, egészen a genezisükig visznek vissza minket Milan Fras-ék, az 1980-as megalakulásukig, Tbovljébe. Ez egy önvizsgálat, témája pedig a hitelesség. Visszatekintés a zenekar ideológiai, esztétikai, a zenei hangzásbeli gyökereire a mából. Az a Jugoszlávia nagyon messze van a mai uniótag Szlovéniától. Megváltoztak a médiumok, amiket a Laibach tudatosan használ az NSK megalapítása óta, megváltozott a világ, amire mindig reagáltak, értelmezték, művészetükkel újraértelmezték. S közben a kortárs zenében lezajlott forradalom részesei is voltak. Innen oda visszatekinteni, annak tudatában, hogy az idő és a történetek mindazt újraírták rég.

youtube

Ami pedig a zenét illeti, ez most tényleg az a klasszikus Laibach, kein eurovision liederfest. Az ipari elektronika könyörtelenül pontos szívsebészei, hegyekről legördülő gitárhurkokon elmormolt velős gondoltaikkal delejeznek. Van vasbakancsos belassulás, lassú, spirális emelkedés, téboly, mozdulatlanná merevedés. Indusztriál pszichedelia, neue/alte slowenische kunst.

Material + Object aka Andre Ruellonak új albuma van. Mármint ez az a Material Object, aki az Elektronik I-II albumot jegyzi 2011-12-ből a megboldogult ambientgéniusz Pete Namlookkal, s aki jobbára a 2010-es években volt aktív. Na de ez a borító! Kedves Andre! Nem szeretném szavakba önteni, az olvasóra bízom. Kedves olvasó, köszönöm a befogadást, áldás!

A Telepath az Editions Megonál jelent meg, és maga Atom TM aka Uwe Schmidt masterelte. Experimental ambient és szintetizátor-művészet, akár bevállalós, negyedórás elszállások formájában is, hol az elektronika citerahangokká esik szét csellóágyon (Hyphae). Andre azt mondja, hogy vannak olyan trackek is, mint a copertina. Igaz. Meg az Enter se csak egy enter, így a címében, mert hogy introtrack, és akkor enter, itt kérem be vagyunk léptetve, meg lettünk enteredve. A Telepath az ambient hőskorszakát idézi, manírmentesen.

Megjelenések:

Ayaz - Unpinned [2023, phase group][EP] Froid Dub - Deep Blue Bass [2023, Delodio][LP] Hoshina Anniversary - HakkyouShisou [2023, Constellation Tatsu][LP] I:Cube - EYE CUBE [2023, Versatile][LP] Laibach - Sketches Of The Red Districts [2023, Mute][LP] Lia Kohl - The Ceiling Reposes [2023, American Dreams][LP] Material + Object - Telepath [2023, Editions Mego][LP] Old Castle - Artwork 51 [2023, Zoharum][LP] Orphx - Revenant [2023, Self-Released][EP] Powell & London Contemporary Orchestra - 26 Lives [2023, Diagonal][LP] Pugilist - Negative Space [2023, Of Paradise][EP] Sam Goku - The Things We See When We Look Closer [2023, Permanent Vacation][LP] Surgeon - Crash Recoil [2023, Tresor][LP] Valentina Magaletti & Laila Sakini - Cupo [2023, Magaletti Sakini][LP]

Traxemle

Meemo Comma - paradinas padavanka, veszett idm-dzsunglista a Planet Mu-ról – Cloudscape című felvételénél nem csoda, ha fennakad a füled, ugyanis a Loverboy album nyitótrackjében az Orbital Belfastjának vokálja hangzik fel szokatlan zenei környezetben. Az albumot megelőző Cloudscape maxin a kiadó tulajdonosa, Mike Paradinas is remixelte, nyilván µ-Ziq néven, de a hölgy eredetije jobb.

Lopott dallamok rovatunknál maradva, a Nulladik típusú találkozások ufo-szelídítő öt hangja csendül fel a Polipores – Our Tiny Orbits szerzeményében, míg Kouslin, Danny Boyle Sunshine (2007) sci-fijének segélyhívó hangjából kreált dallamot a Livity Soundnál megjelent Five Fourban.

Coco Bryce olyan nekem, mint egy nagy Jungle-Break Vidámpark, szédítő hangulat, sokaság, tarrbélára vágott külvárosi mobil lombkoronasétány party, de azért csak elhangzik, hogy – én erre nem ülök föl, baz’ – ...három track így is becsúszott az ehaviba a Point Of No Return-ről.

Traxelektor:

Traxelektor 2023 03 Spotify playlist - link

(51/60, 3:45/4:38, 85%)

Traxelektor Playlist 2023 03

Austen - Merece Mejor [Medulla, Soft Raw] Ayaz - Ilham Comes with Irada [Unpinned, phase group] Ayaz - Reprise [Unpinned, phase group] Ayaz - Sredstvo [Unpinned, phase group] Ayaz feat. Leyla - Dota [Unpinned, phase group] Carrier - Harsh Features [Lazy Mechanics, The Trilogy Tapes] Carrier - Lazy Mechanics [Lazy Mechanics, The Trilogy Tapes] Carrier - Ten by Ten [Lazy Mechanics, The Trilogy Tapes]

Coco Bryce - I Want My Money Back [Point Of No Return, Fresh 86] Coco Bryce - Kohaku [Point Of No Return, Fresh 86] Coco Bryce - Make U Mine [Point Of No Return, Fresh 86]

Depeche Mode - Before We Drown [Memento Mori, Mute] Die Wilde Jagd - Kelch [Ophio, Bureau B] Die Wilde Jagd - Perseveranz [Ophio, Bureau B] Flore - Base IQ [Get Digit / Base IQ, Peder Mannerfelt Produktion] Froid Dub - Isla Morada [Deep Blue Bass, Delodio] Froid Dub - Not Loved [Deep Blue Bass, Delodio] Froid Dub - Original Stalker [Deep Blue Bass, Delodio] Froid Dub - Rude Light [Deep Blue Bass, Delodio] Hiroaki Iizuka - Behind The Frame [Recall, Arts Collective] Hiroaki Iizuka - Recall [Recall, Arts Collective] Hoshina Anniversary - Dakuten [HakkyouShisou, Constellation Tatsu] Hoshina Anniversary - Dareka no Rettoukan wo Nomikomu [HakkyouShisou, Constellation Tatsu] Hoshina Anniversary - Karoushi [HakkyouShisou, Constellation Tatsu]

I:Cube - 0 0 01 48 [EYE CUBE, Versatile] I:Cube - La Grotte Aux Fees [EYE CUBE, Versatile] I:Cube - Vantableu [EYE CUBE, Versatile] Kouslin - Five Four [Patterns EP, Livity Sound]

Laibach - Glück auf! [Sketches Of The Red Districts, Mute] Laibach - Lepo - krasno [Sketches Of The Red Districts, Mute] Laibach - Moralna zaslomba [Sketches Of The Red Districts, Mute] Lia Kohl - Sit on the Floor and Wait for Storms [The Ceiling Reposes, American Dreams] Lia Kohl - When Glass is There, and Water, [The Ceiling Reposes, American Dreams] Materia + Object - Enter [Telepath, Editions Mego] Material + Object - x6x [Telepath, Editions Mego] Meemo Comma - Cloudscape [Loverboy, Planet Mu]

Moderat - Fast Land (The Bug's G36 Mix)[EVEN MORE D4TA, Monkeytown] Old Castle - Bloody Teeth [Artwork 51, Zoharum] Old Castle - Rage Goat [Artwork 51, Zoharum] Orphx - Apparition (Veiled)[Revenant, Self-Released] Orphx - Hungry Ghosts (Revenant)[Revenant, Self-Released] Orphx - Tangled Paths (Hypnagogic)[Revenant, Self-Released] Orphx - Vanishing Point (Erasure)[Revenant, Self-Released] Polypores - Enchantments [Praedormitium, Castles in Space] Polypores - Our Tiny Orbits [Praedormitium, Castles in Space]

Powell & London Contemporary Orchestra - 14, 23, 18 [26 Lives, Diagonal] Powell & London Contemporary Orchestra - 23 [26 Lives, Diagonal] Pugilist - Circuit Breaker [Negative Space, Of Paradise] Pugilist - Daggers [Negative Space, Of Paradise] Pugilist - Micro Dose [Negative Space, Of Paradise] Saint Abdullah & Jason Nazary - Insistently, Mystically [Evicted In The Morning, Disciples] Saint Abdullah & Jason Nazary & Peter Eldh - Divine Timing Is Intuitive [Evicted In The Morning, Disciples]

Sam Goku - Lotus Drive [The Things We See When We Look Closer, Permanent Vacation] Sam Goku - Mangrove Railways [The Things We See When We Look Closer, Permanent Vacation] Sam Goku - Zoom Out [The Things We See When We Look Closer, Permanent Vacation] Surgeon - Leadership Contest [Crash Recoil, Tresor] Surgeon - Masks & Archetypes [Crash Recoil, Tresor] Surgeon - Oak Bank [Crash Recoil, Tresor] Surgeon - Second Magnitude Stars [Crash Recoil, Tresor] The Black Dog - BCN 4 (Part 2)[Mixed] [Music For Airport Lounges, Dust Science]

#zene #zeneajánló #zenekritika #traxelektor #underground #electronic #music #spotify

3 notes · View notes

csadag · 1 year

Text

Top 15 lemez idén ősszel

Csak azért is végigírom már, kicsit csalás ez persze. De legalább ellensúlyozhatom, hogy szeptemberben kb. semmi új lemezt nem hallgattam, cserében október-novemberben baromi sok nagyon erős album jött szembe. Szűrni kellett nagyon, hogy maradjon az öt/hó arány. Persze nem mind pont ősszel jött ki, de többsége igen. A SAULT lemezeket diszkvalifikáltam, mert akkor végképp nem maradt volna hely. Így is kimaradt egy csomó tök jó (Jono McCleery, Loraine James, Surya Botofasina, ADHD, Michael Blake stb..)

Tulipa Ruiz - Habilidades Extraordinárias

Az új megjelenések közül kevés brazil lemez kapott el idén eddig, Ruiz új albuma volt az egyik. Modern brazil popzene, a rock, a hip-hop, a funk, a szamba és még jó pár hazai műfaj mezsgyéjén. Azaz MPB.

Sudan Archives - Natural Brown Prom Queen

Ha egy lemezt ennyire sokat kell fejtegetnem az nem feltétlenül jó, de inkább a jófajta különlegessége maradt meg ennek az albumnak. Még úgy is, hogy egyébként nem hallgattam nagyon sokat, és semmiképp nem ugranék fel a hypevonatra, de tényleg nagyon különleges, amit csinál.

Time Wharp - Spiro World

Minimalistába hajló, repetitív témákra épülő, alapvetően elektronikus lemez organikus, élő sounddal. Nagyon jól működött csendesebb estékhez, hosszabb buszozáshoz a városban.

Makaya McCraven - In These Times

Imádok mindent, amit ez a faszi csinál. Az új album az eddigi talán legerősebb alapot adja ki a spirituális jazzes emelkedettség és a hip-hopos húzás keverékéből. Erre jön aztán a mindenféle finom hangszeres megoldás, a néha melanko jazzes fújások, vonósok, néha felvillanyozó harmóniák. Nagy zenei agy Makaya, akiben sok minden keveredik. A Lullaby című számban az anyukája Zsigmondi Ágnes által sokszor neki énekelt altató, ami egyébként egy régi Kolinda dallamra épül.

Khruangbin & Vieux Farka Touré - Ali

Sima Khruangbin lemez > Khruangbin & valaki. Egyrészt ez a tanulsága az elmúlt két évnek, másrészt meg az, hogy annyira egyedi az a sosemvolt világ, amit teremtettek ők hárman, hogy az még másokhoz idomulva, kissé leárnyékolva is az egyik legjobb dolog, amit hallani lehet manapság.

Coby Sey - Conduit

Nagyon erős és nagyon különleges, egyedi lemez. Utóbbi a fontosabb. Nem is azért, mert sokféle hatás keveredik (lemezek hány százalékánál írják ezt le manapság?), hanem ahogy megjelenik mindez. Egyszerre fragmentáltan, mégis megbonthatatlan egészként, mintha valami fura kortárs koncept artot néznénk, hallgatnánk. Ami azért sem annyira távoli párhuzam, mert Sey spoken word szövegelése tele van társadalompolitikai töltettel, miközben néha a valóságtól elemelt, álomszerű, már-már spirituálisba hajló az egész. De ahogy tematikájában, úgy hangzásában is jó értelemben feszítik ezek az ellentétes hatások a számokat. Ahogy a Quietusnak mondta: embracing lightness and darkness. Élőben mondjuk inkább a sötétség győzött a Trafóban. Év egyik legjobb lemeze.

Hermanos Gutierrez - El Bueno Y El Mayo

A Gutierrez testvérek a Khruangbin-recept szerint dolgoznak, már olyan értelemben, hogy egyetlen zenei ötletre épül egyelőre az egész munkásságuk, de ez mégis sokadszorra is működik. Még úgy is, hogy ez az ötlet (itt éppen valami tex-mex prérire elképzelt soundtrack egy western gitárhős meneteléséhez az ismeretlenbe) kevésbé gazdag, jóval kisebb teret enged a felfedezésnek, mint a Khruangbin színes multikulti fantáziái. Viszont így is kellően magával ragadó, kellően messze visz, amikor hallgattam mindig úgy éreztem ez éppen a legjobb dolog. Ennél nem kell több.

Oded Tzur - Isabela

Ékes példája annak, hogy borzasztóan felületesen követem csak a kortárs jazzt (vagy annyira se), hogy idén hallottam először Tzurról. Pedig már az előző lemeze kapcsán mindenki John Coltrane-t emlegette vele és zenekarával kapcsolatban, ahogy teszik azt most is. Nekem ez nem feltétlenül ennyire egyértelmű, Míg Coltrane-nel kapcsolatban senki fejében fel sem merülhet a giccs gyanúja, Tzurt hallgatva ez néhány szívtelen emberben előfordulhat. Sokkal polírozottabb, csillogóbb a hangzás, ez nem valami lerobbant jazz klub, ez az Opus. (Ott is lépett fel legutóbb, mint gyors gugli keresés után megtudtam.). Mindettől függetlenül imádom, dehát én a szépelgős filmzenés jazzt is megeszem (á lá Gondwana Records).

Dawn Richard and Spencer Zahn - Pigments

Kevés lemez volt ilyen hatással rám idén, mint ez. Azonnal beszippant bármikor is hallgatom. És elég sokat hallgatom. Kora reggel, este, napközben, otthon, úton, akárhogy. Ambient, jazz, R&B. Legmélyebb pillanatokban is megtölt élettel, egyes számokban igazán felvillanyozó, összességében mégis megnyugtató lemez.

Beth Orton - Weather Alive

Az év poplemeze? Persze kérdés mit értünk pop alatt, de mondjuk legyen az év felnőtt poplemeze. De lehet ez is hülyeség. Egyszerűen egy érzékeny, nagyon mai, de mégis nagyon időtlen lemez, nem is hullámzó, inkább csak finoman fodrozódó dalokkal, amikből árad valami bölcsesség, megnyugvás, helyén levés. Legalábbis valami olyan, ahol mi is szeretnénk lenni.

Duval Timothy - Meeting with a Judas Tree

Soulful szólózongorás lemez, helyenként elektronikával szétroncsolva. Eléggé filmzeneszerű az egész, egyáltalán nem annyira megfogható, mint Timothy két évvel ezelőtti mesterműve. De így is elég jó.

Isla Craig - Echo’s Reach

Az egyik legkedvencebb lemezem idén. Craig egyszerre tudja megidézni napjaink R&B énekesnőit és a klasszikus női singer-songwriter dalnokokat miközben szépen felépített harmóniák díszítik a dalokat, mindennek tetején pedig talán minden dalban megszólal az ellenálhatatlanul búgó szaxofon. Beth Orton lemeze mellé, vagy rögtön azután mehet ez.

Akusmi - Fleeting Future

Steve Reich + kozmik jazz + kis gamelán. Valami ilyesmi a képlet, és imádom a végeredményt. Itt egy szuper playlist is, amit maga Pascal Bideau (aka Akusmi) állított össze a lemezhez kapcsolódva.

Alice Boman - The Space Between

Hibátlan melanko-pop. Pedig egyre kevésbé tud megfogni ez a fajta szomorkodás, és nincs is benne semmi újdonság, de ha ilyen színvonalon csinálják, akkor vevő vagyok rá. Boman hangszíne is nagyon szép, de egyszerűen a dalok annyira perfekt popszámok, hogy nincs is mit hozzátenni. (Talán csak annyit, hogy a Perfume Geniusszel közös Feels Like a Dream az év egyik legjobb dala simán.)

ELIZA - A Sky Without Stars

Sokadjára azért veszít az erejéből, de még így is simán az érdekesebb poplemezek között a helye. Nem érezni a Coby Sey-féle súlyokat, inkább szikár, modern soul, de ugyanúgy hamisítatlan brit hangzással. A maga szűk pályáján bejátszik mindent, amit lehet, kattogó elektronika, puha jazzy sound, éles pergőkkel tartott neo-soul, klasszikus trip-hop; minden van itt. Nagyon jó esti soundtrack.

#2022

5 notes · View notes

urbancobrastrikeforce · 1 month

Text

Toys Alliance Acid Rain FAV-A113 Jack (Sandstorm Ver.) & FAV-A113 Bob (Sandstorm Ver.) megjelenések

Az alább látható új Toys Alliance Acid Rain FAV-A113 Jack (Sandstorm Ver.) & FAV-A113 Bob (Sandstorm Ver.) 1/18-as méretarányú akciófigurák előrendelhetőek a BigBadToyStore.com-tól, ajánlott kiskereskedelmi ára $54.99. Continue reading Toys Alliance Acid Rain FAV-A113 Jack (Sandstorm Ver.) & FAV-A113 Bob (Sandstorm Ver.) megjelenések

View On WordPress

#4 inch #Acid Rain World #Hírek #Toys Alliance

0 notes

cafepr · 2 months

Text

ICON- FleishmanHillard Café – Stabil, hiteles alapokra épített erős szakértői kommunikáció

Az ingatlanpiac egy olyan B2B, multinacionális cégek által uralt terület, melyben fontos a tudatos tervezés, a szakértői pozícionálás, a témamanagement, valamint a stakeholder management is. A FleishmanHillard Café az ICON Real Estate Managementtel 2022 közepe óta dolgozik együtt azon, hogy folyamatosan növelni tudjuk reputációjukat a kommunikációs térben. 2023 végére megdupláztuk share of voice arányukat, valamint sajtóban való megjelenésünkkel is sikerült kiemelkedő eredményeket elérnünk.

Az ingatlanpiac B2B, multinacionális cégek által uralt területén kevés szakmai médium áll rendelkezésre a kommunikációra, szűk a piac és meghatározóak a személyes kapcsolatok, ezért új szereplőként nehéz érvényesülni. Így olyan stratégiai tervet és üzenetrendszert építettünk ki az ICON-nal közösen, ami a kommunikáció központi elemévé a hitelességet, az ICON szakértelmét, egyedi piaci értékeit tette. Ennek köszönhető az ICON jelenlegi, hangsúlyos szerepe a területen. Az ICON szakértőire építve három fő üzenetpillérre támaszkodva terveztük meg kommunikációjukat 2022-ben, melyet folytattunk 2023-ban is. Elsődleges célunk iparági döntéshozók elérése célzott médiamegjelenésekkel, valamint az ICON ismertségének és reputációjának építése, megkülönböztetve a vállalatot a piac más szereplőitől. Ezt elsősorban organikus sajtómunkával, médiapartneri együttműködésekkel valósítottuk meg. Szakértőik pozícionálása mellett kiemelt hangsúlyt fektetünk értékeik bemutatására, valamint azok folyamatos alátámasztására is. Eddigi munkánk során szoros sajtókapcsolatokat építettünk ki, sajtóközleményeket adunk ki, jól célzott fizetett együttműködésekben gondolkodunk, valamint témamanagementtel, szakértői interjúkkal kommunikálunk vezető gazdasági médiumokban.

2023-ban összesen 140 alkalommal jelentünk meg híreinkkel, a megjelenések nagy százalékában szakértői idézet is szerepelt az ingatlankezelő, valamint üzemeltető partnerül vezetőitől. 14%-os share of voice-ot tudtunk elérni a tavalyi évben a multinacionális versenytársak uralta piacon. Ez az arány még nagyobbnak mutatkozott 2023-ban az iparági legfontosabb médiumok esetében. Ezzel 2022 év végéhez képest sikerült megdupláznunk a piac kommunikációs terében betöltött szerepünket. A sajtókommunikáció mellett az ICON LinkedIn kommunikációját is menedzseljük, mellyel 2023 végére organikusan 126,5%-os növekedést értünk el a követőszámban az év elejéhez képest.

Az ICON Real Estate Management kommunikációja mellett az American Chamber of Commerce Workspace and Facilities Management Committee kommunikációját is folyamatosan támogatjuk stakeholder managementtel. Kákosy Zsolt MBA MRICS, az ICON property management senior igazgatóját 2022 év végén választották meg a bizottság elnökévé, melynek kampányát támogattuk, és azóta is részt veszünk a testület szakmai program megtervezésében, valamint az eredmények kommunikációjában, ezzel építve az ICON, közvetve pedig az AmCham reputációját is.

Az ICON megjelenési arányának változása az iparági kommunikációs térben a FleishmanHillard Caféval folytatott együttműködés során.

#fleishmanhillardcafé

0 notes

metalindex-hu · 8 months

Text

Riverside, At Night I Fly – Barba Negra, 2023. 09. 24.

Riverside, At Night I Fly – Barba Negra, 2023. 09. 24. - https://metalindex.hu/2023/09/27/riverside-at-night-i-fly-barba-negra-2023-09-24/ -

Beteg egy társaság vagyunk, rohanunk kapunyitásra a megye/város távoli pontjairól, hogy az At Night I Fly egyetlen hangját se késsük le, aztán az udvaron iszogatunk a Riverside alatt. Jegyár, fogyasztás, taxi éjjel haza a világ végéről (szögezzük le, az új Barba Negra sz@r helyen van) – hót ziher, hogy per perc a legdrágább koncertem volt ez az ANIF most, beleértve a csillió forintos jegyárakkal operáló stadion-bulikat is. Jó, nem a társaság zizi, az némi túlzás (vagy legalábbis nem ezért), csak Wiktor haverom – aki egyébként messze a legkedvesebb, legkiegyensúlyozottabb, legmegbízhatóbb mindőnk közül – kattan be rendre, ha erről a zenekarról van szó. Ilyenkor – meglepve a környezetét – átmegy hajcsárba: olyan nincsen, hogy nem mész, ha előző nap halt meg a macskád, akkor se, és letojja azt is, ha mondjuk másnap négykor kelsz (bármilyen hasonlóság a valósággal kizárólag a képzelet műve). Nincs az az indok, ami számára elfogadható lenne ilyenkor egy esetleges hiányzásra!

Érthető amúgy a lelkesedése, mert Horváth András Ádám (lásd még Dreyelands) és Bátky Zoltán (BZ – lásd még tucatnyi banda) alkalmi társulása jelenleg az egyetlen – általam tudott – nemzetközi szintű progresszív metal csapat az országban (lásd még Age Of Nemesis korábban). Ebben az égvilágon semmi túlzás nincsen, tényleg Dream Theater szintű számokat írnak, és azon a színvonalon is adják elő őket. Egy EP és egy nagylemez reprezentálja az eddig életművüket, mindkettő 11 pontos egy tízes skálán. Kész van amúgy a következő album is, ehhez éppen (külföldi, komolyabb) kiadót keresnek. Belinkem ide az egyik új számukat, döntse el mindenki maga, hogy megéri-e a várakozást.

youtube

A rövidke műsoruk hibátlan volt most is, végre egy középiskolai osztály létszámát meghaladó közönség előtt tudták megmutatni magukat (az alkalmi társulás nem elírás – évente úgy másfélszer lépnek fel átlagosan, leginkább egy maroknyi ősrajongó előtt, amilyenek mi is lennénk, ugye). Nagyon remélem, hogy áttörtek egyfajta küszöböt ezzel, és már negyvenkettőnél többen ismerik a nevüket Magyarországon. Várós az új cucc nagyon, ezt a fajta „old-school” prog. metalt (na jó, régisulis a DT-vel kezdődő időszámítás szerint) egyre kevesebben játsszák, főleg ezen a nívón.

Belenéztem aztán a Riverside-ba is azért, elég hosszasan amúgy, hogy tudjak majd írni valamit, és ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem: egy – szarul szól. Az előzenekar után halk és fátyolos volt a hangzás, a dob csak prüntyögött, így hiányzik ebből az erő teljesen. Kettő – mindez összefügghet azzal, hogy itt kérem one-man showról van szó: minden is Mariusz Dudáról szól. Alighanem a soundot is rá hegyezték ki. Még a billentyűs tette-vette valamennyire magát a színpadon, a gitáros és a dobos cserélhető arcok (azzal együtt, hogy profin eljátsszák, amit kell). Három: egyéni teljesítmények tekintetében honfitársaink alatt teljesítenek (Horváth Ádám elképesztő gitáros, BZ is jól énekel – OK, baszerosnak Duda első osztályú, ezt azért elismerem), mégis sokkal többen ismerik a polákokat. Azért egy magyar – lengyel összehasonlításban ez nem kellene, hogy egyértelműen így legyen.

A muzsikában lehet akkor a megfejtés… Modernebb a Riverside nyilván, bennük megvan az elektronika és a jólesően ismerős popos dallamvilág (AHA, Depeche Mode) a Pink Floyd mellett. Míg az At Night I Fly inkább „klasszikusan” viszi tovább az Álomszínház zenei megközelítését („The Pit” rulez – Pink Floyd meets Pantera), ez valószínűleg nem elég trendi ma már. Lásd még a Muse, vagy éppen a Voyager jelenlegi sikereit. Persze a gyér aktivitás (album megjelenések, élő fellépések tekintetében) is nyomós indok, ember legyen a talpán persze, aki ebből a negatív spirálból ki tud lábalni – az érdeklődés hiánya az ok a kevés jelenlétre, vagy fordítva?

Elmélkedtünk még odakint azon is, lángost majszolva, Riverside-al a háttérben, hogy az összes olyan progresszív rock bandának, akik mainstream sikereket is arattak (még úgy is, hogy eleve sokkal nagyobb respektje volt akkoriban a rocknak) volt durván popos korszaka. Lásd Pink Floyd, Rush, Genesis, és ide a bökőt, hogy a Yest is az „Owner Of A Lonely Heart’ miatt ismerik legtöbben. Szóval a jelenség nem új, úgyhogy az vesse rá a Muse-ra az első követ, aki kizárólag King Crimsont hajlandó pörgetni ebből az érából.

Mit mondjak zárásként? Hogy hallgassatok At Night I Flyt? Továbbá, hogy menjetek el a koncertjeikre, ha szeretnétek életben tartani a magyar progresszív metalt? Tudjátok mit, dobjatok egy e-mail címet kommentben, Wiktor barátom felvesz benneteket a levelező listájára, és akkor tuti, hogy nem hagyjátok ki őket többet soha!

Kotta

0 notes

keresztyandras · 1 year

Text

Május: Margó Irodalmi Fesztivál

BJI >Vendégek (többek között) Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Závada Péter, Háy János, Kiss Judit Ágnes, Ai Weiwei. A tavaszi Margó Irodalmi Fesztivált új helyszínen, a margitszigeti Kristály Színtérben rendezik május 11. és 13. között. Három napon át könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel, zenei programokkal várják az érdeklődőket. A legfrissebb megjelenések kapcsán egyebek között olyan témákkal…

View On WordPress

#Margó Irodalmi fesztivál

0 notes

bdpst24 · 1 year

Text

Kristály Színtérben rendezik a tavaszi Margó Irodalmi Fesztivált

Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Závada Péter, Háy János, Kiss Judit Ágnes és Ai Weiwei májusban a Margó Irodalmi Fesztiválon Május 11. és 13. között, új helyszínen, a margitszigeti Kristály Színtérben rendezik a tavaszi Margó Irodalmi Fesztivált, ahol három napon át könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel, zenei programokkal várják az érdeklődőket. Idén legfrissebb megjelenések kapcsán többek között…

View On WordPress

0 notes

nyerogepek · 1 year

Link

0 notes

hidegsarki · 1 year

Text

2022 legmeghatározóbb albumai

Nincs kerek szám, nincs sorrend, csak idei albumok, amik nagy hatással voltak rám.

Undeath: It's Time...To Rise From the Grave

Korábban is szembe jött már, bele-belehallgattam, de végül ezzel az albummal ütött be nálam az Undeath cucca. Bírom a riffeket, a vokált, az (ön)ironikus élőhalottas szövegeket és persze a borítót (ami a dobosuk műve).

Phobophilic: Enveloping Absurdity

Egy olyan listán találtam rájuk, ami a legjobb idei, elsőlemezes death metal zenekarokat szedte össze, és hát igazán rajta volt a helyük. Isteni a vokál és az egész atmoszféra, amit teremt a lemez, na meg plusz egy a filozófiáért a szövegekben és a dobtémákért.

Municipal Waste: Electrified Brain

Egyetlen korábbi MW-album vagy akár dal nem fogott meg igazán, erre ezt végigpörgettem a megjelenésekor, aztán még rengetegszer azóta. Színtiszta thrash, semmi több, semmi új, ami valamiért nagyon betalált.

Terror: Pain into Power

Régóta ismerem, követem a munkásságukat, minden lemezükön van erős dal, több is, de azért arra nem emlékszem, hogy kifejezetten vártam az éppen aktuális újat. Aztán újra keresztezte az útjuk Todd Jonesét, amit imádtam, ezért a producerkedése (új Nails híján) most már elég ok volt a lelkesedésre. Nem hiába: az egyik legextrémebb (legjobb?) lett a diszkográfiában, amit tök izgalmasan feszegeti a klasszikus hardcore határait borítóval, a Corpsegrinder-feattel vagy akár a Maggot Stomp-együttműködéssel és a Rok-féle designnal.

Deadbody: The Requiem

Elfogult vagyok, mert szinte mindenért odavagyok, amihez Taylor Young nyúl, mindent meghallgatok, amit ajánl. Nyilván nem kicsit villanyozott fel, amikor a semmiből bedobták a tesójával meg a többi kiváló taggal, hogy nemhogy új bandajuk van, de mindjárt hallgatható egy teljes albumuk is. Formabontó agresszív zene, és az év klipje.

Static Abyss: Labrynth of Veins

A már említett, új és ígéretes death metal formációkat felsoroló listáról vannak ők is, bár valójában régi motorosokról van szó: Chris Reifert és Greg Wilkinson már egy ideje tesznek-vesznek a színtéren. Brutális a duójuk. (És már veszik fel a folytatást.)

Acephalix: Theothanatology

Soha korábban nem hallottam róluk, de, ahogy lenni szokott, szembejöttek instastorykban, na meg Paul Riedl révén, akinek a párja, Erika Osterhout a basszerosuk. Azonnal felpakoltam az albumot a csekkolnivalók lejátszási listájára, aztán hanyatt estem tőle. Menetelő, döngölő, pattogó zene, hozzá tökéletesen passzoló köpködő, skandáló énekkel.

Faceless Burial: At the Foothills of Deliration

Nem kapott el első hallásra, bár közömbös sem volt, aztán csak többször visszatértem hozzá, még jobban megismertem magát a zenekart, és szépen lassan megkedveltem. Komplikált, egyedi módon közelít a death metálhoz, de nem lesz tech, vagy legalábbis nem olyan mértékben, amit már nem bírok.

–

Erős megjelenések még:

Tribal Gaze: The Nine Choirs

Fleshrot: Unburied Corpse

Immolation: Acts of God

Mortuous: Upon Desolation

I AM: Eternal Steel

Cryptic Dissolution: Morbific Reminiscences In Physical Forms

Autopsy: Morbidity Triumphant

Fugitive: Maniac

Seep: Hymns to the Gore

ZOUS: No Ground to Give

#Undeath #Phobophilic #MunicipalWaste #Terror #Deadbody #StaticAbyss #Acephalix #FacelessBurial #TribalGaze #Fleshrot #Immolation #Mortuous #IAM #CrypticDissolution #Autopsy #Fugitive #Seep #ZOUS

1 note · View note

prologusblog · 7 months

Text

Októberi megjelenések

Sajnálatunkra véget ért a 28. Nemzetközi Könyvfesztivál, de attól még a könyvkiadás nem áll meg. Nézzük is milyen szépségek érkeznek Októberben a boltokba. Bár én nem rajongok Jón Kalman Stefanssonért (valójában még nem is olvastam tőle semmit), de tudom, hogy nagyon sokan szeretitek, így felkerült a listára. A Menő könyvek jóvoltából pedig egy új Klasszikussal is bővülhet a könyvespolcunk:…

View On WordPress

#ajánló #új megjelenések #extra #Extra tartalom #fantasy #Könyv #könyves újdonságok #könyves újdonságok október #októberi megjelenések #projekt #prológus

0 notes

gregpostok · 3 years

Text

Végre ki lehet írni:

FASZ-123

POCS-999

FIKA-666

PINA-069

69 notes · View notes

igazikutya · 1 year

Text

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 01. / 2022. 13.

Decemberben 16 pornóblog követett be - és nem fárad - úgyhogy fontolóra vettem, külön pornózene ajánlóval bővítem a magazint intelligent sex music vagy mittommmi? igényes pornófilmzeneajánló, nem csak trackek lesznek ma randomba és krosszfédbe téve from: to: - így tumblr-szabatosan. Blue Monday napjának estéjén megnéztem a Groundhog Dayt. A büntetésem nem maradt el, egy hétig szólt a fülemben/fejemben az a (fogalmam sincs ki az előadó/ mi a cím?) bugyuta dal, ami a téren szól a mormotavárás (összes) reggelén, hogy én is át tudjam élni Bill Murray szenvedéseit.

Amivel meg kezdenem kellett volna, hogy köszönöm a Traxelektor arculatfrissítést - mind ötlet, mind kivitelezés terén - interferenc barátomnak!

Évi két kárhozatra lehet engedélye a South Park Sátánjától Dalibor Cruznak, így év végére is jutott egy kis chicagoi technoármány. A terméken ezúttal az Uniós szabályoknak megfelelően korrekt figyelmeztetés is van, hiszen a Deviance EP címet viseli. Dalibor ezúttal nem mély elszállásokkal operál, ellenkezőleg 160 bpm-en nyit a Depose the Influencer acid-technojával, majd „visszalassul” 130/140-re. Vagyis ez most a táncos Dalibor Cruz, és e téren is nagyon markáns, masszív darabokkal örvendeztet meg minket.

Szobám mélyén, magamban mormolom, nem működik, elromlott a hartnolldetektorom. Ezek még az előző év utórezgései lesz(t)nek, miszerint volt a Sleaford Modsszal közös klipje Orbitaléknak, ami nekem nem igazán jött át, s szkennelve a baráti körömet, ott is fifty-fifty volt a tetszés, aztán decemberben még egy klip érkezett, ez a Ringa Ringa (The Old Pandemic Folk Song), amire megint fintorogtam egyet, hogy hát igen, ezt már ismerjük, ilyen gyűrű alakú tócsába is léptünk már egyszer-kétszer. Persze baj-e az önismétlés, illetve vannak-e az ön-copynak minőségbeli szintjei, mi baj van azzal, ha valami örömöt az ember újra akar élni, hiszen egyébként se teszünk mást, nemde? A létezés is attól örök, hogy végtelenül futnak a körök. A helyzet meg az, hogy a Ringa Ringa amúgy egy tök jó kis Orbital dal, remek alapokkal, az a puha lebegős tipusú trancesong. A legjobb, hogy a Discogs-on már fent van a megjelenések között (!), hogy 2023. február 17-én jelenik meg az Optical Delusion album. Teljes tracklistával, így az is látható, az albumot a Ringa Ringa nyitja. Szóval a következő hónapban megint orbitálozással untatlak bennetek, majd igyekszem tömören, a tartalomtól függően.

Soft Opening címet viseli Atom™ új albuma. Gyakorlatilag ez egy field recordings műfajába eső ambient anyag, amit napjaink elektronikus eszközeinek zajaiból öntötte egybe Uwe Schmidt. Most vagy az van, hogy eleve úgy tele van a púpom az összes ilyen hanggal (pl.: üzenetjelzőhangok, plázazsivaly), hogy nem tudom még tolerálni se, nem hogy meghalljam bennük a zenét. Vagy a másik, és gyanítom ez közelebb állhat az igazsághoz, hogy egyszerűen nem sikerült zenévé alakítani ezt a masszát. Sok jó ellenpéldát tudnék erre hozni, Arthur Rimbaud pályája kezdetén annyira magas szinten űzte ezt, hogy erre zenei filozófiát épített és Scanner néven híresült el (csúcsteljesítménye az 1999-es Lauwarm Instrumentals). A Memetic Space címet viselő rövid mixtúrák is zsenge másolatainak tűnnek a The Caretaker korábbi hasonlóinak (Everywhere At The End Of Time - Stage 1-6). De hallgassátok meg, lehet, én tévedek!

A chicagoi Beau Wanzer új albuma, az A Dead Person's Monologue egy válogatás a 2009 és 2015 közti időszak kiadatlanjaiból. Ez pont az az intervallum, amikor még hasított a Streetwalker, Mutant Beat Dance és csak éledezett a De-Bons-en-Pierre és a Juzer (ezek mind duók és triók pszeudói, Beauval a középpontban). Engem rohadtul idegesít, hogy minden cím capitalisszal van írva, de ez legyen csak az én bajom, szerencsére a tartalom tényleg a legwanzerebb beauság. Mocskos, zajos, retardált elektronika, agyzsibbasztóan okos, penge ritmika, valahonnan a pincéből, alagsorból, pislákoló fényekkel, az ott bolyongó különös éjszakai lényekkel, punkosan-tömören.

Emlékezetes pillanat, mikor 2004-ben egy jóbarátomtól másolt példányban (yes, guilty again!) megkaptam a Biosphere - Autour de la Lune című, vadiúj albumát. Minden olyan élmény szinte örökre bevésődik, amikor az ember olyan hangokkal találkozik, amilyenekkel előtte biztosan nem, és ez olyan volt és marad (s az is tény, hogy Geir Jenssentől nem ez volt az első ilyen lecke). Ez az 1865-ös Verne regény címét viselő album a kisérleti elektronika és a klasszikus ambient egy különösen finom fúziójaként – bennem így maradt meg - még a Biosphere életműből is kicsit kilóg, vagy inkább egymagában áll, annyira sajátos hangzással bír – most, így 2023-ból visszatekintve simán szerves része a Jenssen Univerzumnak. A 21 perces, nyitó Translation például egy igazi Biosphere klasszikus, néha nagyon keskeny, tűszúrásnyi magas hangok erdeiből építezik, alatta mélyben űrbálnaként úszó basszusokkal - nagy ivű, beláthatatlan távolságot áthidaló alkotás. Az album egy kerek történet, keretes szerkezetű, az említett Translation-nel indul és a Tombant-tal zárul, de annyira, hogy a végén vissza is jön a nyitó zenei téma. Közte pedig olyan tételek vannak, amik a hallhatóság határán egyensúlyozó regiszterekben játszódnak, tényleg alig hallható mélységekben, amik bizony a hangrendszereket is feladat elé állítják. Kicsit vicces, de azt hiszem ez az album, amin a legtöbbször bebóbiskoltam, valahol a Déviation / Circulaire környékén, egyszerűen annyira erősen elmét manipuláló erővel bírnak ezek a hártyányi finomságú rétegek, hogy gyakran magukkal rántottak. Meg kéne magyaráznom, hogy kerültünk a Holdra és mit keresünk 2004-ben, igaz? Jenssen mester Reissue-sorozata, melyben kibővíti, újragondolja diszkográfiájának fontos fejezeteit, az Autour de la Lune-hoz érkezett. Meghallgatva az eredeti 9 tételt, nagyon kíváncsi voltam, mikkel egészíti ki a norvég az eredetit? A hozzáadott öt mű teljesen koherens a feljebb vázoltakkal, meditatív, tágas makroambientek, az ásványok létlátásával szinkronban. Bár nanoszinten minden mozog, a hétköznapi szem számára láthatatlanul.

Benedikt Frey-nek lassan bérelt parkolóhelye van ezeken az oldalakon, s úgy tűnik a Malka Tuti Records-nál is. Az izraeli kiadó klasszikus dizájnjával jelent meg a Recall EP, melyen Frey ütemközpontúbb, táncolhatóbb irányokba vezeti kompozícióit. A Wonky Sytem elektro-break alapja így küzd létéért a frey-féle atmoszferikus ambience fojtogató útvesztőiben, s az ellentétek adta dinamika működik is, meg nem is. Ugyanis Frey extrái nem mindig élnek meg ebben a világban.

Ősi kvantumtrükk, elérni, hogy halkabban surranjanak ez elektronok. Ettől volt már house formájában is cseppfolyós és zselépuha az Antonelli Electr. az ezredforduló táján. Stefan Schwander az utóbbi két évtizedet már Harmonious Thelonious moduláris köpenyében utazta át. A nanopontosan gerjesztett elektro, bár mű-anyag voltát megőrzi, részecske-szinten fellazul, időben szétterül, meglágyul. Steril kísérletek ezek monokróm falak között, melyek részecskéi az univerzum végeiről pattannak vissza.

A Sheffield külsőn, Rotherhamben született Rian Treanor korán átesett a warpviruson. Négy éve Rian elhagyta otthonát és Kampalába indult. Beköltözött a Nyege Nyege Recordings villastúdiójába a hegedűs, Ocen James társaságában. Treanor célja az volt, hogy játékuk improvizáció legyen, élő felvétel, hagyományos hangszerekkel. Ehhez megalkotott egy digitális folyamatot, melyben fizikai modellezési technikákkal egy hangszert épített, amely az a'dungu, az íves hárfa és a nah (vagy nag) hangjait képes megszólaltatni. Miközben Ocen rigi-rigijén (egyszálú hegedű) játszott, intuitív módon kísérleteztek a hang spektrális tulajdonságaival. Eme felszabadult bolondéria eredménye a most megjelent Saccades album. Egy sokszor bántóan erős, máskor kifejzetten rétegzett experimentum, a hagyományos ugandai kultúra elemeinek fúziójából.

Akartam valamit írni, kéne valamit írnom egy tavalyi meg egy idei A betűsről, de az a-nalitikus gondolkodásom már ott elveszett napokkal ezelőtt, hogy Amor Satyr & Siu Mata, Kik? Na mindegy, ez az a bass, ami miatt itt mindig lesznek is divatos irányzatok egyszerű mestermunkái. AA Sud - alias Vector Trancer, ünnepnapokon párban Konsudd – EP-jének borítója még álmomban is lefoglalja az agyam grafikai feladatokért felelős kapacításait. Ez a műbőr háromdé háromnő, ahol a nyolcvanas évek feketén domborodik és illatozik ki a fotosoppos difoltkolorovörléj alól, ami hátulról takar, Lynch meg vigyorog és rángatja a csúszkát. A Pushedd a berlini Midgar Recordsnál jelent meg. A két A betűst ne keressétek a szpotis playlistekben, mint ahogy Beau Wanzert se (fent)

Megjelenések:

Amor Satyr & Siu Mata - HARD09 [2022, Hardline][EP] Dalibor Cruz - Deviance [2022, Chicago Research][EP] –– Aa Sudd - Pushedd [2023, Midgar][EP] Atom™ - Soft Opening [2023, NN Audio][LP] Beau Wanzer - A Dead Person's Monologue [2023, iDEAL][LP] Benedikt Frey - Recall [2023, Malka Tuti][EP] Biosphere - Autour De La Lune (Reissue)[2023, Biophon][LP] Giant Swan - Fantasy Food [2023, KECK][EP] Harmonious Thelonious - Cheapo Sounds [2023, Bureau B][LP] Rian Treanor & Ocen James - Saccades [2023, Nyege Nyege Tapes][LP] The Black Dog - Music For Dead Airports [2023, Dust Science][EP] The Mole - The River Widens [2023, Circus Company][LP]

Traxxemle

Nagy szívfájdalmam, s a tavalyi évben vált igazán láthatóvá – amit már 2021-ben is pedzegettem, hogy az elektronikus zenének is vannak poszt-covid tünetei, és az underground nagy neveiből igen sokan tűntek el. Ha lefelé (korábbra) szkrolloztok, láthatjátok az éves zárásokat, amikben beletettem az előző 4 év ugyanilyen playlistjeit is, és ha az ember összeveti, sok nagy név tűnt el, hallgat már régóta. Persze ha optimista akarok lenni, azt is mondhatom, mennyi új név, jönnek a friss arcok – na igen! Egyik ilyen példa sokunk kedvenc techno-ipari párosa, Christina Sealey és Richard Oddie, az Orphx. Tavalyi egyetlen villanásuk, a Kareem-mel közös As Your Skies Are Fading Away EP vasparipahosszal nyerte a TOP 12-es kislemezek „versenyét”, és már olyanoknak tudok örülni, hogy a Stärker páros (Frederic Arbour & Martin Dumais) 2017-es Substrate EP-jének évvégi bővített kiadásán feltűnik egy Orphx Redux – ami természetesen hibátlan, hozzá is csaptam a Grande Traxelektorhoz, ott a helye.

a szemét figyejjed, a szemét, benne mozog az alien-krapulax!

Traxelektor 2023 01 / 2022 12 Spotify playlist - link

(33/49, 2:45/4:05, 67%)

Traxelektor Playlist 2022.13.

Amor Satyr & Siu Mata - AHE [HARD09, Hardline] (+ Grand Traxelektor 2022 - Move!) Amor Satyr & Siu Mata - Lights Off [HARD09, Hardline] Ancient Methods - Accept Light [VA - Rave Or Die 15, Rave Or Die] Christian Kroupa x LCN - A Constraint Attached [Worlds Connect, KRI] Christian Kroupa x LCN - Electro City Expres [Worlds Connect, KRI] Christian Kroupa x LCN - The Quest (Alessandro Adriani Remix) [Worlds Connect, KRI]

Dalibor Cruz - Depose the Influencer [Deviance, Chicago Research] Dalibor Cruz - Stricken [Deviance, Chicago Research] Dalibor Cruz - Struck [Deviance, Chicago Research] Orbital feat. The Mediaeval Baebes - Ringa Ringa (The Old Pandemic Folk Song)[Ringa Ringa (The Old Pandemic Folk Song), London Music Stream] Stärker - Core (Orphx Redux)[Substrate (Extended), Aesthetical] (+ Grand Traxelektor 2022 - Move!) Stärker - Nether (shxcxchcxsh Redux)[Substrate (Extended), Aesthetical] Umwelt - Shades of Obscurity [VA - Rave Or Die 15, Rave Or Die]

Traxelektor Playlist 2023.01.

Aa Sudd - Menodice [Pushedd, Midgar] Aa Sudd - Pselum [Pushedd, Midgar] Aa Sudd - Subspark [Pushedd, Midgar] Atom™ - Midnight Shopping [Soft Opening, NN Audio] Beau Wanzer - GRUMPS [Dead Person's Monologue, iDEAL] Beau Wanzer - MELT AND SMELT [Dead Person's Monologue, iDEAL] Beau Wanzer - PLASTER CLASS [Dead Person's Monologue, iDEAL] Beau Wanzer - SIMPLE MEN [Dead Person's Monologue, iDEAL] Beau Wanzer - STEAR [Dead Person's Monologue, iDEAL] Beau Wanzer - WARM WATERBOARDING [Dead Person's Monologue, iDEAL] Benedikt Frey - Wonky System [Recall, Malka Tuti] Benedikt Frey feat. O-Wells - 40Hz [Recall, Malka Tuti] Biosphere - Le Volcan [Autour De La Lune (Reissue), Biophon] Giant Swan - Abacuses [Fantasy Food, KECK] Giant Swan - Boasting [Fantasy Food, KECK]

Halos - II [The Hyplusionist, Annulled] Halos - III (Doctrina Natura Remix)[The Hyplusionist, Annulled] Halos - The Hyplusionist [The Hyplusionist, Annulled] Harmonious Thelonious - Back from the Primitive Galaxy [Cheapo Sounds, Bureau B] Harmonious Thelonious - Cheapo Sounds [Cheapo Sounds, Bureau B] Harmonious Thelonious - Limitations [Cheapo Sounds, Bureau B] Harmonious Thelonious - Soft Opening Machine [Cheapo Sounds, Bureau B] Harmonious Thelonious - Sunglasses [Cheapo Sounds, Bureau B]

Rian Treanor & Ocen James - Naasaccade [Saccades, Nyege Nyege Tapes] Rian Treanor & Ocen James - The Dead Centre [Saccades, Nyege Nyege Tapes] Rian Treanor & Ocen James - Tiyo Ki [Saccades, Nyege Nyege Tapes] Strategy - Daydream Space Graffiti [Graffiti In Space, Constellation Tatsu] Strategy - Message from Ouroboros [Graffiti In Space, Constellation Tatsu]

The Black Dog - SHF Is Dead [Music For Dead Airports, Dust Science] The Black Dog - Sleep Deprivation Holiday [Music For Dead Airports, Dust Science]

The Mole - #ew Horseplay [The River Widens, Circus Company] The Mole - Break for Ma [The River Widens, Circus Company] The Mole - Weak Stranger [The River Widens, Circus Company]

The Mole feat. Cristobal - Ufos Over Egypt [The River Widens, Circus Company] The Mole feat. Ted Pilsner - July 11 Creepy [The River Widens, Circus Company] The Orb - Living in Recycled Times (Edit) [Living in Recycled Times, Cooking Vinyl]

#zene #zenekritika #zeneajánló #zajok #nappalibol #traxelektor #underground #electronic #music #compilation #randomba #krosszfédbe

1 note · View note