Hiába telt el 23-óta relatíve sok nap, még most is visítani tudnék a boldogságtól. Végre vége, könnyű vagyok. A legjobb barátnőm velem volt 29-től elsejéig, koncertre, színházba, meg kisvonatozni jártunk, illetve szilveszteri buliba. Mikor vele aludtam a nagy ágyon, már rémálmaim sem voltak tovább. Azt álmodtam, hogy hozzám ér…elkap…ma a szülinapom ünnepeltük anyámékkal. Zokogni tudnék, én nem értem hogy hagyhattam ezt ennyi időn keresztül, nem nyomorít tovább az az ember. Meg sem tudom fogalmazni.
39 notes
·
View notes
Felismerés
Sírok-zokogok-megvagyokhatva, fel vagyok pörögve és el vagyok keseredve. Miért nem tudtam én ezt korábban? Megmenthettem volna 10 évet az életemből. Sőt, megmenthettem volna AZ EGÉSZET. 😭😭😭😭
Na, szép sorjában.
Egész kellemes kis hétvégém volt, egy másik városban, nagy nyugival, szép szállással, kényelemmel és egész harmonikus belső világgal.
Vasárnap, éppen ültem a buszon, egy idegen városban, és csodálatos békességgel átitatva bambultam kifelé az ablakon. Napfény, strand, klassz, napfény, zöld, park, mégklasszabb, és a parkban 3-4 ember edzett. Együtt. De jó. Mármint biztos jó nekik, különben nem csinálnák. Átfutott az agyamon, hogy de miért? Miért megy ki vasárnap délelőtt valaki edzeni a parkba? Biztos örül, élvezi a meleg időt, a mozgást, élvezi, hogy tett magáért valamit, találkozott más hasonlókkal is, és majd amikor hazamegy, úgy érzi, hogy történt valami, klassz az élete. Én meg hülyének nézem, mert szerintem itt buszozni a belváros felé, ez klasszabb. Miért nem élvezem én, ha kimehetek edzeni a parkba? Miért nincs rá vágyam? És miért nem élvezem a cupákokat meg az ilyen-olyan kajákat az éttermekben (szembe se jutott kiposztolni a szombati vacsorámat a rozéfröccsel) és miért nincsenek egetverő kúrós sztorijaim és megintcsak miért szenvedek titokban, ha valami miatt mégis úgy döntök, hogy kimegyek a parkba edzeni és bár szeretem a zöldet, meg mozogni is szeretek, beszélgetni is, de miért érzem magam idétlenül?
És rájöttem, hogy mert én nem ezt látom a fejemben magamról.
Egyszerűen én nem ezt az életet álmodtam magamnak. Az én tervem gyerekkoromban az volt, hogy majd egész életemben rajzolni fogok, meg írni.
Nem volt tervem házasságra, eskövőre, gyerekre. Valamikor akartam egy panziót, és akartam egy hajót is. Meg kertet, kőből rakott kerítéssel. De alapvetően az én boldog élet álomképem csak a rajzolás, és az írás volt.
Erre világosodtam rá ott a buszon, hogy van a fejemben egy kép és az stresszel, ha ez a kép távol kerül és az tesz boldoggá, ha közel van vagy úgy érzem, hogy benne vagyok.
Csak rajzolni akartam meg írni.
Tök jó érzés volt ezt elfogadni és bár volt egy erős AHA érzés, de azt is elengedtem, hát milyen kis hülyeség már, az ember nem tesz sorsfordító felismeréseket a buszon!
Csakhogy hallgatok tegnap egy előadást amitől elkerekedett a szemem.
Nem akarom idemásolni az egészet, amúgy Pál Ferenc Romboló kapcsolataink volt az előadás. Volt egy sejtésem, hogy miről szól, és kíváncsi voltam, hogy egy pap, aki a kapcsolatok megtartásán dolgozik, hogyan mondja ki, hogy a romboló kapcsolatokat nem kell megtartani, sőt, menekülni kell, a saját érdekünkben.
Az előadás egyetlen mondata sem szólt arról, amit előlegeztem neki.
Az előadás (elképesztően leegyszerűsítve) arról szólt, hogy van egy álmunk, arról, hogy hogyan szeretnénk élni, és ebből álomból tudatos és tudattalan cselekvések fakadnak.
A másik embernek is van egy álma arról, hogy hogyan szeretne élni és az álmaink nagyon nagyon mélyen gyökereznek a gyerekkorunkban.
Ami miatt kibékíthetetlenné válik az ellentét, annak az oka, hogy egyikőjük sem tudja, hogy egy nagyon mély gyökerű álmuk az, ami éppen ütközik a másik ember nagyon mély gyökerű álmával.
És, az amit gondolunk, és az amit teszünk, az köszönő viszonyban sincs egymással.
Az előadás ennél sokkal több felismertettetést tartalmazott, egyetlen konfliktushelyzetet nézet meg 5-6 nézőpontból és mindben volt új dolog, pedig én tényleg azt hittem, hogy azért nekem nem lehet újat mondani.
Tudott újat mondani.
Olyan nézőpontokat, amikre sosem gondoltam.
Ismert dolgokra úgy rávilágítani, hogy már nem papírízű, hanem zsigerbevágó.
Hogy baszná meg az élet!
Minden megfordult velem.
Minden átértékelődött. Kb a múltam összes konfliktusa.
Hirtelen olyan szeretetenergiák szabadultak fel bennem, amikkel fogalmam sincs mit kezdjek.
Aki most azt gondolja, hogy a sémáink... nos, nekik is igazuk van.
A saját „álmomnak” a valós gyökereit is meg kell ismernem.
De az, hogy nem jó és rossz van, és nem igaza van valakinek, a másiknak meg nincs igaza, hanem egy működés van, egy rendszer, benne mi, az álmunk, a törekvéseink, a múltunk, a fejlődésünk és ugyanígy a másik ember is, és gyilkolják egymást 10-20-30-50 évig, pedig azért vannak együtt mert szeretik egymást és közben azon vitatkoznak, hogy kinek van igaza... – ez borzasztó.
Hogy nem bánunk jól egymással.
Hogy a kapcsolataink, a boldogságunk, a jó életünk a tudatlanságon bukik el.
Azt hiszem, elbasztam pár dolgot. :( :( :(
24 notes
·
View notes
Azt álmodtam, hogy megint Eilaton csöveztem, háború, üresség és para volt, mint Kostantinápolyban a kurdok robbantgatásait követően, oszt sátánian megszomjaztam és bementem egy tengerparti, kongó étterembe és kértem egy üveg bort, no glass, bottle!!! amit némi lármázásra ideadott az öltönyös pincér. Ott az étterem közepén felhajtottam felét a döbbenetére, ami azonnal fejbevágott, oszt aggódni kezdtem, hogyan tudom úgy elhagyni a helyszínt, hogy ne borítsak fel néhány asztalt a két menő szatyorral a kezemben, amiben a cokkmokkom volt. Aztán a pincér közölte, hogy 145 sékel, mire hatalmas ricsajozásba kezdtem, hogy rablás, palesztinnak néznek? Plusz megtanulhatnának bort készíteni nyálkás takony helyett. Erre megjelentél te és kamu üzemmódra kapcsolva közölted, hogy én rendes ember, zsidó vagyok, az a Rammstein póló senkit se tévesszen meg, mert a Rammstein is zsidó banda, kérésre megmutathatom a metélt faszomat, mire a pincér közölte, hogy lemond a bizonyítékról, neki 3 gyermeke és PTSD-je van, különben is a ház vendége voltam, egy hete az egyetlen, tekintettel a háborúra, mert a bor tényleg annyira szar, hogy csak gójoknak adják, mert nem kóser, csigákat és bogarakat is tartalmaz, amitől akár teherbe is eshetek. Én viszont magyar nábobként ragaszkodtam, hogy kifizetem, ha van a kártyámon 145 sékel, de nem volt.
40 notes
·
View notes