Tumgik
#éheztetés
emlekeimkonyvtara · 2 months
Text
Mai vacsorám: bor és cigaretta
60 notes · View notes
egydagadt · 3 months
Text
Voltam már 2x az iskolapszichológusnál…
Első alkalommal segített nekem az egyik tanár odamenni mert féltem/félek tőle. Felmérte a helyzetet, tesztet kellett kitöltenem és mutatott szorongásoldó gyakorlatokat amik használtak/használnak is.
Második alkalommal az iskola balhéról beszéltünk ami szerintem nem volt hasznos csak felidegesített a téma mert azt gondolja (szerintem), hogy a haverom befolyásol engem. Ő csak véd engem mert tudja hogy érzékeny és törékeny vagyok hiába nem mutatom ki. Valamint mutatott gyakorlatot hogy hogy tudom a túlgondolást leállítani és kaptam feladatot hogy írjam le a túlgondolás helyzetét, az érzéseket és a gondolatot is. De nem tudom az érzéseim megnevezni, nem tudom milyenek vannak.
Jövő héten lesz a következő alkalom de nem annyira várom, mivel haverom szerint szólnom kéne a pszichológusnak, hogy gáz van és meg kellene mutatnom a vágásaimat de szerintem akkor gyógyszeres kezelésnek vetne alá amit nem akarok.
Ha valaki elolvassa ezt és tudja akkor kérem írja le a véleményét arról hogy el kellene e mondanom a pszichológusnak a hegeimet és ha igen akkor hogyan. Nem akarok pszichiáterhez kerülni mert örülhetek hogy ezt engedélyezték nekem a szüleim.
2 notes · View notes
csacskamacskamocska · 6 months
Text
Elutasítva 2. rész
Tegnap majdnem megcsókoltam valakit. Úgy mentem fel a lakásba, hogy szinte kóvályogtam mert minden igyekezetem ellenére, hogy minél távolabb tartsam magam, egy pár perc alatt annyira rászívódtam érzelmileg arra a pasira, hogy jéééézusom. A hangja, az arca, a szája...
NEM, NEEEEM! Azért szörnyű ez egész és azért kell küzdenem a jelenléte ellen, mert ő nem akar engem. Képtelen hozzámérni vagy megölelni, nincs benne semmi vágy arra, hogy velem legyen, hogy közelebb legyünk egymáshoz érzelmileg és fizikailag. Nem kérdez semmit, sosem hív el sehova azért, hogy velem töltsön időt és beszélgessünk. Nem akar tudni rólam semmit. Ha mesélek meghallgat, de nem tud és nem is akar kapcsolódni. Úgy tűnik, csak élvezi akarja, hogy animálom a társasági életének egy részét. Én pedig ezt bántalmazásnak élem meg. Nagyon nehéz eldönteni, hogy bántalmazás-e. Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Én próbálom megtanulni az övét, ő nem próbálja megtanulni az enyémet. Úgy gondolja, hogy értékeljem azt, hogy elfogadja, hogy nem beszélem jól az övét. Kb így élem meg a kapcsolatunkat. Annak idején a pszichológus világosított fel, hogy a bántalmazás mennyiféle tud lenni a fizikai agresszión kívül. Az érzelmi elhanyagolás (amikor az érzéseidet figyelmen kívül hagyják, a problémáidat bagatelizálják, amikor nincs jogod az érzéseidhez és nem veszik figyelembe őket.) A csenddel verés (amikor úgy utasítanak el, hogy kizárnak, nem szólnak hozzád, nem néznek rád, ha te próbálkozol, akkor csak érzelemmentes tényszerű, tulajdonképpen elutasító reakciót kapsz) A fizikai magárahagyás (gyereknél amikor konkrétan egyedül hagyják, miközben nem tud még gondoskodni magáról és azt érzi, hogy kiszolgáltatott és veszélyben van az élete. Felnőttnél a megterhelő munkákban magára hagyás és a fizikai/szexuális elutasítás vagy éheztetés) A megalázás A kritizálás (nem az amikor beszélgettek a problémákról, hanem a "te ilyen vagy, te olyan vagy") Az ellenállás is az elutasítás és a bántalmazás egyik formája. Amit mondasz, az nem úgy van. Nincs róla beszélgetés, csak nem úgy van, hülyeség vagy csak egyszerűen rosszul gondolod. Azzal nincs baj, ha valaki máshogy gondol valamit, de amikor megérzed, hogy csak azért állt ellen az adott dolognak, mert TE mondtad, az hirtelen leértékeli a kapcsolatot és benne téged. Nincs hitelem? Nem elfogadott és megbecsült az értékítéletem? Bántalmazás az is, ha az ötleteidet szisztematikusan tényszerű darabokra szedik és magyarázkodásra késztetnek. Fenyegetés. Akár azzal, hogy majd mi lesz, akár azzal, hogy majd mi nem lesz.
De most térjünk vissza a fizikai elutasításra. Engem rettenetesen megvisel. Mert másokkal szemben nem látom ezt. De mintha undorodna tőlem, olyan érzés. És ezt szar megélni. Kurva szar. És futni kéne, menekülni ez elől, mert nem tudom legyőzni az érzést. Valahogy el kéne érni, hogy ne legyen fontos. Sokszor eszembe jut Csernus, Feldmár, hogy én vagyok az, aki változtathat, aki továbbléphet egy másik férfihoz, aki teljesen szereti. Én vagyok a kulcs, nem ő, és hogy vele mi lesz, azzal nekem nem kell foglalkoznom, nem az én dolgom, nekem arra kell figyelnem, hogy a saját boldogságomat megtaláljam. És nem kell cserbenhagyásként megélnem, és szeretnem se kell őt, mert csak egy idegen, és nem tartozom semmivel, ahogy, ha egyszercsak neki lenne egy barátnője nekem semmilyen jogom nem lenne még ahhoz sem, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert akkor nem vagyok jó barát és nem szeretek helyesen.
És én felépítem szépen a távolságtartást és a máshogygondolkodást, szépen, ésszel megmagyarázom, hogy mi a valóság és hogyan is vannak a dolgok, de akkor egy kedves mondat "azon a hangján" elég ahhoz, hogy elsöpörje az ellenállásom a saját érzelmeimmel szemben, és erre nincs magyarázat, semmi ésszerű megoldás.
Nem gondolom, hogy ez mindig így lesz. Csak nem tudom hogyan lehetne máshogyan.
Tumblr media
52 notes · View notes
szomorusboldogsag · 3 years
Text
Kicsi korom óta, állandóan úgy érzem, mintha a testemen kívül lebegnék és onnan nézném magamat. És gyűlölöm, amit látok... a viselkedésemet, a hangomat. Nem tudom hogy tegyek ellene. Nagyon félek, hogy ez az érzés sosem múlik el.
438 notes · View notes
imnothungrybitch · 3 years
Text
-Miaz te miért nem eszel?
(Mert akkor belepusztulnék a lelkiismeretfurdalásba, mert egy dagadt szar vagyok aki sosem lesz elég jó)
-Áh, már ettem mielőtt eljöttem:)
83 notes · View notes
save-thaat-shit · 3 years
Text
Miértek és válaszok
Próbálnak lebeszélni az önpusztításról.
Tény, tényleg túlzásokba esek.
Alkohol, cigaretta, fű, tabletták. Töménytelen mennyiségben.
Erre jön rá a saját magam éheztetése, vágdosása.
Jönnek az emberek, hogy ez rossz. Miért teszem?
Tényleg az.
De addig is ezek elterelik a figyelmet a valóságról. Hogy minden szétesett.
Na, ez még rosszabb. Ezért.
41 notes · View notes
toniie · 4 years
Text
Pár szál cigi és kibaszott sok víz. Mostanában ezen élek.
110 notes · View notes
csakegyszivdobbanas · 3 years
Text
Rosszul érzem magam, mert éhes vagyok de mégsem tudok enni
19 notes · View notes
rozsablog · 3 years
Text
Éhgyomorra gyógyszer+ energia ital. Úgy kell azt. És csodálkozom, nem vagyok jól. 🤦‍♀️
33 notes · View notes
Text
Azt hittem, jól vagyok. Kezd minden rendbe jönni körülöttem. Nem bántom magam, véget ért az önsanyargatás, az éhezés. De nem, visszaestem. A démonjaim visszatértek és nem hagynak, se enni, se aludni.
46 notes · View notes
Text
Balaton-avagy, hogy nem lettem V.kerületi Úrigyerek
Nagyon sokáig utáltam ezt a tavat, babonás félelemmel néztem mindig az utazás elé, mikor le "kellett" mennem a családomhoz köthető förtelmes élményeim miatt. Mostanság viszont azt hiszem sikerül elengednem ezeket a dolgokat, itt vagyok már lassan 4. napja, és míg mindig élek, sőt egészen jól érzem magam.
A kedvenc sztorim az volt, mikor 11 éves koromban anyám barátja meghallotta, hogy utálom a Balatont, és a fejébe vette, hogy na, majd ő mennyire megváltoztatja a véleményem! Caca, kivett egy óriási medencés házat siófokon, az aranyparton ahol egy semmilyenül semmilyen 2 napot töltöttünk, majd beütött a krakk. A pali úgy döntött, hogy bedobja a puccos kocsijának a kulcsát a Balatonba. Igen, igen, úgy gondolta, hogy milyen csodálatos ötlet bevágni azt a nyomvadt kulcsot a hülye pocsojába. Fél napig kerestük, majd átfagyva anyámmal kijöttünk a partra melegedni, ami miatt halálos haragra gerjedt. Másnap délelőtt már szónélkül kitett minket a pályaudvaron a bőröndjeinkel, anyuval egymásra néztünk, és elmentünk az ikeába, a bútorok helyett a csúcspont a kaja volt, napok óta alig ettem, mert a fickó nem akarta, hogy anyám egy dekát is felszedjen. Csak nevettünk, nevettünk, és nevettünk.
15 notes · View notes
tinidepi · 4 years
Text
Csak mi tudjuk hogy milyen érzés:
Szédülni minden egyes rohadt percben..
Számolni miben mennyi kalória van még akkor sem ha nem eszed meg..
A napi 2-3 óra edzést amelyet azzal takarsz hogy élvezed..
Érezni minden egyes víz cseppet mikor lenyeled..
Az állandó fejfájást..
A fáradságot melyet azzal magyarázol hogy nem tudsz aludni..
A gyengeséget hogy járni is alig bírsz..
És mind ez miért?!
Egy elcseszett társadalom miatt sokan gondolnának,de szerintem ezt a te választásod ahogy az enyém is...
Megéri? Kérdezik..
Teljesen!
13 notes · View notes
egydagadt · 3 years
Text
Emberek!
Miért itéljük el egymást úgy hogy nem ismerjük? Miért piszkáljuk egymást a kinézete miatt? Miért mondjuk egymásra hogy beteges? Miért csináljuk?
Itt az én életem része a jelenlegiből ami igazát senki se tudja.
Egy olyan családban élek ahol a szülők együtt vannak, egy helyen dolgoznak, van egy bátyám aki egyetemista és hozzá hasonlítanak. Azt akarják hogy olyan legyen mint ő. Van eg, nővérem aki egy szervízben dolgozik és elköltözött 2 éve. Van 2 kutyánk akik engem megmorognak, nem szeretnek valószínüleg. A bátyám nem is beszél velem. Szüleim néha beszélnek velem de csak a telefonos játék miatt. SENKI SE SZERET ENGEM TELJESEN. Van 2 tengerimalacom, 2 éve vannak velem, nem jönnek ki egymással, bántják egymást de mégis pusziszkodnak, szeretik egymást és mint gazdit emgem is valamennyire. Sose voltam szerelmes és nem is érdekelnek engem. A nagymamám pár percre van tőlük, mikor megszülettem azóta nem vitték az unokákat sehova se mert a 3 sok. Olyan számunkra a nagymamánk mint egy szomszéd, nem ismer minket. Sose ismert. Állandóan ordít, van hogy tanórába is behallatszik, de azt gáz mondani hogy "ez csak a nagymamám" ezért inkább egy kisbabára fogom pedig nincsen itt 10 éven aluli ember az utcában. Barátaim nincsennek, utálom magam, próbálok segíteni és kedveskedni mindenkivel de velem mindenki bunkó és flegma. Olyat sütök amit más szeret de én utálom és nem is ehetem. De tényleg, én egy átlagos szar alak vagyok ki mindent elbasz pedig tökéletes élete van.
10 notes · View notes
jolvagyook · 4 years
Text
az a hatalmas bűntudat, mikor számhoz emelek egy falatot
de anya gyanakvó mondatai, muszáj megennem
rohannék a mosdóba, de nem tehetem, hisz hallja
sokszor mégis sikerül megúszni.
combjaim között egyre nagyobb a távolság, mintha haragudnának egymásra
lassan tűnök el a világból, ezentúl örökre.
40 notes · View notes
szomorusboldogsag · 3 years
Text
Jó poén volt haver, de miattad nem eszik.
Jó poén volt haver, de miattad számolja minden egyes nap a kalóriákat.
Jó poén volt haver, de megszállottja lett a súly vesztésnek.
Jó poén volt haver, de nem bír tükörbe nézni.
Jó poén volt haver, de a könnyei esténként patakokban hullik.
Jó poén volt haver, de sanyargatja magát.
Jó poén volt haver, de hánytatja magát.
Jó poén volt haver, de szorong a súlya miatt.
Jó poén volt haver... nem, nem volt jó poén.
565 notes · View notes
6hianyzol9 · 4 years
Text
Hogyan fogadjam el onmagam,ha ma mar mindenki csak bantani tudja a masikat??
6 notes · View notes