Tumgik
#Hosszú
feketeribizli · 3 months
Text
Tumblr media Tumblr media
redraw of an old piece i really like :-)
587 notes · View notes
halalvagyamvan · 11 months
Text
Nem érdemlem meg a szerelmet
25 notes · View notes
rozsablog · 1 year
Text
Xy: Nem lehet egy napot 10-nél több oldalon keresztül leírni..
Dan Brown: Fogd meg a söröm!
(Dan Brown - Inferno: 600-ból 400 oldal egy, nap eseményeiről)
7 notes · View notes
kontentblokk · 2 months
Text
A sötétben minden macska fekete
Eléggé vacak kint az idő. Esik is. Az ablaküvegen lassan csorognak végig. Lomha ilyenkor a világ. Szeretem, mert csendes. Azt már kevésbé, hogy 20 fok van odakint. Ne legyen. Március elején főleg ne. Nagyon nem jó ez így.
Milyen gyakran szoktatok a Római Birodalomra gondolni? Keringett TikTokon egy trend, amiben arról kérdeztek fiúkat, srácokat, férfiakat, hogy milyen gyakran gondolnak rá. Nagyon sokan, nagyon sokszor. Én is ezen kapom magam. Róma bukása óta minden el van cseszve. 😒
Valamelyik Joe Rogan podcast adásban hallottam, hogy csakis Jézus mentheti meg a világot. Szöget is ütött a fejemben hirtelen a gondolat. Tényleg?🧐 Én nem igazán vagyok vallásos. Persze hiszek Istenben, és azt is remélem, hogy Ő is bennem, de nem igazán hiszem azt, hogy a világ egyik leghatalmasabb, leggazdagabb intézménye (a Vatikán és az egyház) hitelesen tud a szerény szegénységről prédikálni miközben hatalmas vagyonon ülve több ember haláláért felelős, mint a kommunizmus és a nácizmus összvetve. 😵 Gondolkodott már azon valaki, hogy miként is történne ez az eljövetel? Észrevenné ezt egyáltalán bárki is? Vagy a nagy médiazajban elveszne a sok macskás videó és csöcsmutogató csaj között a digitális térben? Csak egy bulvár jelenség lenne, mint valami celeb sztori? Két Kim Kardashian csöcsfotó és Taylor Swift pletyka mellett elfér ez is? 🤨
Hogyan történne az eljövetel? Egy hatalmas sajtóesemény lenne, amit élőben kommentálnának influenszerek a YouTube-on? Vagy olyan lenne, mint egy keynote, mint amin az aktuális csúcsmobilokat szokták bemutatni minden évben? Sajtótájékoztatót tartana Jézus a pápával a Vatikánban, ahol lehetne tőle kérdezni, vagy beülne Joe Rogan podcastjába vendégnek? Honnan tudnánk, hogy nem csak egy médiahack az egész?
A visszatérése után megváltozna bármi is? 😵
Attól tartok, hogy mindenki a PR értékét keresné a dolognak. Azt várva, hogy majd a Messiás beáll valamelyik "törzs" mellé, és kihirdeti, hogy az az "igaz" irány. A többi meg éghet a pokolban. Republikánus, demokrata, konzervatív, woke, liberális, autoriter, Adiddas cipőt hordó, Pepsi kólát ivó, ananászt a pizzán szerető, Netflix előfizető, filmeket kalózkodó, stb…értitek. Ő majd megmondja melyik a jó, melyik az üdvös és melyik eretnek és bűnös. A saját törzsi- és kultúrháborúinkhoz emelnénk fel Jézust reklámfigurának. A globális kapitalizmus, illetve mindenféle -izmusok fennék a fogaikat arra, hogy kisajátítsák magának a második eljövetelt. Közben úgysem változna semmi, csak elmélyülnének a szakadékok ember és ember között.
Miért is változna meg bármi, amikor nagyon sokaknak nagyon jó így minden. Sok milliárd ember egy csettintésre felhagyna azokkal a destruktív szokásaival, amik a pusztulás szélére tolták a világot és a társadalmat? Bezárnának a gyárak és bányák, ahol éhbérérét dolgoztatnak gyerkeket? A politikai véleményükért elitélteket azonnal szabadon engedné minden regnáló önkényes hatalom, sőt, mitöbb, a diktátorok lemondanának és elvonulnának remetének? Leállna a nehézipar és a húsipar, amik élhetetlenné teszik a bolygót növekvő pénzügyi éves statisztikákért?
A milliárdosok az összeharácsolt vagyonukat azonnal a szegények megsegtésérte fordítanák? Megszűnne a nyomor, a szenvedés? Az egymás ellen háborúzók kimásznának a lövészárkokból, hogy egymás kezét fogva táncolják el a kum ba yát? Akik felül vannak, azok hirtelen alul lennének? Lehetőleg önszántukból és azonnal.
Vagy netán mindenki egyenlő lenne, mint egy megvalósult kommunista utópiában? Oké…oké…ezek nagy dolgok. Nézzünk valami kisebbet, személyesebbet. Leszokna bárki is a cigiről, a piálásról, az erőszakról csak mert Jézus kéri? Ugyan, dehogy. Eddig is megtehették volna. Ha a változásra nincsen meg a belső szándék, akkor külsőleg sem fog menni. Persze lehet, hogy igen, de akkor ott a kérdés: miért kell hozzá Jézusra várni? Miért arra vár mindenki, hogy majd valaki más ment meg minket önmagunktól? Miért olyan kurva nehéz felelősséget vállalni saját magunkért? Vagy a csodavárás csak kurva jó kibúvó arra, hogy mindenféle szart lehessen csinálni a következmények és a felelősség súlya nélkül, hiszen majd valaki - jelen esetben Jézus - majd úgyis megment minket és megoldja helyettünk (megint).
0 notes
balukabalu · 2 years
Text
Évfordulós keresgélős poszt
Eredetileg egy jó hosszú posztot akartam írni arról, hogy végre volt időm kutakodni a @sztupy féle kereshetetlen képen (nem volt, de elbasztam vele három órát), aztán közben láttam meg, hogy a legelső posztom 2014 májusának elsején született, ami tegnap (mivel nem feküdtem le, ezért vegyük úgy, hogy ma) nyolc éve született! És hiába vannak itt már 10+ éve emberek,
Tumblr media
ez azért kurva nagy dolog.
Lehet, hogy erről majd írok egy posztot később, de egyelőre jöjjön a gráfos posztra való reakció :D
Legnagyobb örömömre megtaláltam magam, még nagyobb örömömre pedig voltak olyan nyilak, amik felém mutattak! Rögtön kutakodni kezdtem, és mivel i m á d o m  az értelmetlen statisztikákat és a reverse engineeringet, ezért álljanak itt az alábbiak néhány pontban kifejtve a hajtás után:
0) Full kesze-kusza az egész, ezért ki kellett találnom valamit a nyilak követésére. A piros nyíl követésére még jó volt egy toll, de a szürke nyilakhoz inkább az első, kezem ügyébe kerülő papírdarabot választottam, amelyet ráhelyeztem a nyílra, és követtem a forrásig:
Tumblr media
1) Belőlem a piros nyíl egészen a térkép túloldalán található @iamfoffi -ig vezet, ami igazából nem meglepetés, hiszen az all-time karrieremet veszi a gráf figyelembe, a még létező blogok közül pedig ő a 23., akit bekövettem (azok közül, akik az elmúlt egy évben még posztoltak, pedig a második :D )
2) Felém, ha jól látom, két nyíl mutat. Mindkettőnek megkerestem a forrását, az egyik pedig @awesomegirlfromnextdoor felé mutat, ami tök furcsának gondoltam, mert én nem követem őt, és ő nem követ engem. Mindenesetre tényleg awesome-nak tűnik, úgyhogy ezen változtattam :D
3) A másik nyíl pedig @grammarnaziofficial felől mutat, amit már egy fokkal hihetőbbnek tűnt, mert bár őt sem követem, de legalább rémlett valami azzal a bloggal kapcsolatban. Mivel kevés, kb. 374 posztja van, azokat nem volt túl sok idő átnézni, ahol meg is találtam a saját nevemet:
Tumblr media
Mire számítottam ugyan :D Azonban ez az egyetlen interakcióm a bloggal, ő ezt a posztot pedig @akurvaanyadatbuttersofficial​ - től reblogolta (aki pedig előtte mástól, aki előtte a közszolgtól, és csak ez után érünk hozzám!), ezért az alábbi hipotéziseim vannak:
3a) Mivel a 374 poszt között sok az OC, a blog pedig válogatás nélkül mindenkire reagál, akire tud, ezért akár 1 interakcióval is be lehet kerülni a top20-ba, mondjuk egy 30-40-szeres holtversenyben. Mivel azért ennyi türelmem nincs, ezért nem tudom, hogy ilyenkor a blogból 20 helyett több nyíl indul-e ki, vagy véletlenszerűen van kiválasztva a szerencsés blogok közül annyi, hogy kijöjjön a 20, de valószínűbbnek tartom, hogy “szigorúan top20″ van, azaz ha a 20-as határszám egy holtverseny közepén van, akkor a betűrendet nézi az algoritmus (ami egyébként tök valid, hiszen ez egy hobbiprojekt és a blogok valószínűleg egész nagy százalékánál nem okoz ilyen problémát).
3b) Mivel nem az én reblogomra, hanem buttersére reagált grammarnaziofficial, tőlem pedig közvetlenül sosem reblogolt, ezért valószínűleg az eredeti poszt “ mindenkit az általa 20 leggyakrabban reblogolt bloggal köt össze” megfogalmazása kicsit pongyola, ha jól sejtem, akkor ez inkább “mindenkit az általa 20 leggyakrabban reblogolt, saját reblogja előtti előző reblognál hozzáadott értékkel rendelkező bloggal köt össze”, de ezt nekem is 5 percbe telt kigondolni és leírni. Ez csak spekuláció, hipotézis, fogalmam sincs, hogy igaz-e, de amennyiben igen, akkor érdekes lenne megnézni azt is, hogy mennyiben változna a térkép, ha minden blognév ugyanott maradna, de a számításhoz csak a reblogláncban közvetlen a blogok előtt levő blog számítana.
Ez végül egy sokkal hosszabb poszt lett, ráadásul nagyon fáradt vagyok, úgyhogy lassan is haladtam vele (át is kellett írnom a két órát három órára :D ), de most már legalább nyugodt a kicsi lelkem.
(Illetve egy kis utólagos szerkesztés a poszt végére: hajnal 3 van, fogalmam sincs, hogy mennyire sikerült úgy megfogalmaznom a posztot, hogy mások mennyire tudnak belekötni :D Úgyhogy disclaimer-ként: nem fikázás lenne ez a két hipotézis a végén, hanem észrevétel/kérdés, az egész projekt úgy zseniális, ahogy van, hisz mint az elején is mondtam: i m á d o m  az értelmetlen statisztikákat/infografikákat :D )
0 notes
oldmacykerenew · 12 days
Text
Tumblr media
Végre el tudok bújni a hajam mögé 😃😃😂🥹
22 notes · View notes
otthonzulles · 11 months
Text
Tumblr media Tumblr media
szánalmas...
87 notes · View notes
feketeribizli · 2 months
Text
Tumblr media Tumblr media
ficsúr birthday post ‼🍓☘🐞🍬💥
326 notes · View notes
dajkag · 3 months
Text
Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.
19 notes · View notes
marypickfords · 1 year
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Long Twilight (Attila Janisch, 1997)
70 notes · View notes
csakcsiga · 5 months
Text
A képzés letudva, jövőheti kaja a hűtőbe, a lakás rendbeszedve, holnapra minden összepakolva. Sajnos az angolal nem úgy haladtam ahogy szerettem volna(ma csak fél órám volt rá, meg egy kis Duolingo jövet menet) de már nincs erőm rá. Töltök egy pohár bort és nézek egy Supernatural részt azt joccakát.
10 notes · View notes
kontentblokk · 1 year
Text
#ISTEN
Érdekes ez a munkacím. Lássuk hát, hogy mi lesz belőle. Szeretném nem odaadni a lelkemet valami ócska újkori leprának, és helyette valami maradandót alkotni a képzelt, vagy valódi utókornak egyaránt. Rájöttem, hogy néha nincsen különbség az ölelés és a fojtogatás közt. Mindegyik aktus mögött megbújik a szeretet a sarokban, kuporogva, félve várja, hogy előjöhessen. Aztán előtör és elpusztít mindent. Hasonlóan ahhoz, mint amikor nem tudunk dönteni egy hamburger és egy tonhalas szendvics között, de az életnek akkor is van értelme. Nincsen ezen mit vitatkozni. Agyon csapott tehát a közhelyesség ragálya, ahol elhalt az empátia magában, mint egy múló pillanat. Megmaradt utána a tompa érzés, ott a tarkóm vonalán, mint migrén után a néma nyomás. Tudatosult bennem ekkor lomhán, hogy nem megy a szex, ezért marad a szesz. Hiszen az még tegez, mint a bakelit lemez, ahol törik a tű. Mert hát minden mű. Akkor is, hogyha mesteri. Bukdácsoltam azokon a deszkákon, amik nekem a holnapot, de másnak a tegnapot jelentették. Ez most az állapot. Nem szomorúság, csak olyan rideg üresség, ami azután tátong a lélek mélyén, miután valami olyan veszett el, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Hogyan lehet elveszíteni valami ilyesmit? Nem igazán tudom. Hogyan lehet megtalálni valami ilyesmit? Na erről végképpen fogalmam sincsen. Valahol el kell azonban indulni, hiszen minden hosszú utazás az első lépéssel kezdődik. Nem sietek vele sehova. Azonban a létrehozás folyamata nem szép dolog. A hasznosság nem mindig volt része a művészet fogalmának. Ideje volna azzá tenni, akkor értelmet kap ez az átmeneti állapot. Az eső esik. Figyelem és bámulok ki az ablakon. Máskor, másik időben a csillagok fénye ragyog be a szobámba. Most azonban komor felhők sugallatai kúsznak át a horizont vonalán. Különleges ez a mai nap. Ha belegondolok jobban és elharapom azt a kósza félmosolyt a szám szélén, akkor mindegyik az. Szeretem az esőt. Az eső előtti feszültséget, az eső utáni illatokat, az átmenetet és a velejáró megtisztulást is. Az eső mindig elválaszt. Hasznost a hasztalantól, jót a rossztól, és érzéseket az érzetektől. Volt bennem valami. Egy érzés, egy pillanat, egy szenvedély. Ilyen vidám dolog volt. Elveszett mostanra azonban. Pont mintha kimarták volna belőlem. Tehát elindultam újra, hogy megtaláljam ismét. Vissza kellett menni azokra a helyekre, ahol jártam térben és időben egyaránt. Lepergett előttem az életem ekkor, mint valami ócska road movie, ahol a főszereplő egy régi Cadillacben szeli át az országot, a végtelen utakon egymagában. De azoknak a filmeknek a vége, mindig happy end.
1 note · View note
Text
Legyen az bármi is Volt úgy hogy úgy éreztem nem tudok élni nélküle és mikor fordult a kocka azon gondolkodtam hogy a fenébe tudtam élni eddig vele .
7 notes · View notes