#Szelíd

[ozdeg]

#Szelíd #2022 #nemes anna #csuja lászló

[vameliza]

Ver O Szelíd (2022) Filmes Completos Online Gratis Portuguese Dublado

Ver O Szelíd (2022) Filmes Completos Online Gratis Portuguese Dublado

Como assistir Szelíd (2022) em streaming online. Aqui você pode ver e baixar filmes online legendados em português HD streaming. The odd love she finds on her way makes her see the difference between her dreams and her true self. A témát ebben részben 'premier / mozi' cf dealer hozta létre. Pilisborosjenőn 145 koronavírusfertőzöttet regisztráltak 2020. március from pilisborosjeno.hu Eközben…

View On WordPress

#2022 #Szelíd

[szeretemaszavakat]

Nem tudom, van-e még valaki, aki olvassa ezt a blogot, de úgy érzem, hogy azután a sok törött szívvel bepötyögött bejegyzés után csak helyénvaló lenne megosztanom, hogy végül végre megkaptam a csillámporos, tündérmesés, boldogan-éltek-amíg történetemet. Egy olyan személlyel, aki olyan varázslatos, hogy kitalálni vagy elképzelni se tudtam volna mielőtt az életembe lépett volna.

Megtanította, hogy a szerelem nem mindig tűzvész és vihar és szívrobogás meg gyomorgörcs, hanem sokkal inkább valami kedves és szelíd és gyengéd. Ami lassan, békésen ver gyökeret a szívben, aztán meg hirtelen minden teret kitölt az emberben. Valami szép. És szolid. És mindig, mindig boldoggá tesz.

- finálé

#idézet #magyar tumblr #magyar #szeretemaszavakat #magyar tumblisok #szerelmes idézetek #szerelem #szivárvány #homoszexualitás #szeretet #szenvedély #személyes #írások #magyar író #író #saját írás #magyar idézetek #magyar írás #szivfajdalom #viszonzatlanság #viszonzatlan szerelem #szenvedés #szomorú szerelem #szomorú #boldogság #remény

[szeress-kerlek]

Univerzum

Mikor először találkoztunk felkarom dörzsölgettem lányos zavaromban. Néztem a betont, a cipőm orrát, majd egyre feljebb haladva megpillantottam szelíd arcodat. Szürkés szemedben arany gyűrűként csillogott a nap, körbeölelve piros értetlen arcom és rendezetlen hajam. Elmélyedve néztem pupilláid rezgését, hátha kiolvasom belőlük múltad, jelened és jövőd. Szemeid aprócska halk, rejtelmes univerzumkén pislogtak előttem, számba rágva lelked minden parányi titkát. Lehet, hogy nem ismertelek, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha már mindent tudnék rólad.

És hiába tűnt hosszúnak ez a pillanat, mindössze három másodperc volt, mondhatni életem legrövidebb története.

#magyar #szerelem #magyar tumblisok #gondolat #sajat #erzelem #magyarorszag #fajdalom #hungary #szomoru #magyar vers #novella #szeretet #halal #érzelem #érzések #saját érzelmek #magyarország #magyarok #magyar tumblr #szeretlek #igaz szerelem #szem

[kezenani]

safari

megőrülsz! legkedvesebb padtársam mesélte, itt voltak a gyerekekkel, és valami pazar egész napos program, nyugdíjas szelíd szép állatok, etetések, kisállatsimizés, csónakázó tó, finom kaják, megfizethető és élmény és menjetek tik is <3

kár hogy nem kapok jutalékot érte :(

[martonbede]

2015-ben, a menekültválság közepén írtam meg Az a baj, hogy továbbmennek című, egész nagy hatású cikkemet, aminek címét azóta is sokszor idézgette a teljes magyar szélsőjobboldali front, Kövér Lászlóig bezárólag. Pedig visszaolvasva egész szelíd anyag, elsősorban azért, mert buta és naiv emberként még nem láttam, hogy Magyarországon az idegengyűlölet szítása lesz a politika egyik sarokköve.

Azóta sok minden történt, és az egyik legfontosabb változás a világban, hogy már senki nem beszél túlnépesedésről. A fejlett világból elfogyott a szabad munkaerő, és lassan mindenhonnan el fog. Jöhet a bevándorlókért versengés kora, és ebben Magyarország akkor is rossz esélyekkel indulna, ha nem lenne a xenofóbia államvallás.

Kedden fogadták el a parlamentben a vendégmunkás-törvényt, ami ezt a xenofóbiát igyekszik valahogy összeegyeztetni a magyar gazdaság munkaerőigényével, és hát mit mondjak, nem ettől fognak tömött sorokban megindulni ide a munkáskezek-munkáslábak. Ki az isten akarna ide jönni, ha mehet máshova is?

[szarazkartoneszmek]

Csendélet

Néha úgy érzem - de valószínűleg a rossz közösség miatt, amit otthagytam - hogy a csendéletet alábecsülik. Én kedvelem, és alkotni is szeretem ezeket a fajta képeket. A tárgyaknak jelentése van, lehetnek szimbólumok, vagy kedves személyes holmik. Nem feltétlenül ordít a kép az arcodba, mint egy akciódús jelenet, vagy felnőtt tartalom, hanem a maga visszafogott szelíd módján mesél.

#csendélet #étel #tárgyak #rajz #festmény #hagyományos #digitális #ékszer #hagyma #gyertyatartó #madár #pogácsa #reggeli #tejeskávé #kávé #kifli #kakaóscsiga #péksütemény #tányér #ametiszt #kristály #eső #utca #konzervdoboz #jácint #virág #hobbi

[ertelmetvesztettszo]

035

Régóta részeg vagyok már, de úgy érzem nem ittam még eleget a vodka kevésbé marja torkom, mint az arcod képzelete lelkemet Reflexből ne mondj nekem semmit, előbb lélegezz két mélyet előre én sem tudhattam, hogy mi lesz majd ha nem nyomjuk a féket meghívtalak a világomba, ahol nem volt kerti tó csak mocsár ha üvegházban akarsz élni, ne ijedj meg ha eltörik egy pohár a valósággal találkozva hamar felszökött az egekbe a lázad áldozatot játszva kést adtál a kezembe és tartottad a hátad beszálltam a játékodba amiben csalni kellett hogy megnyerjem nyertem de a csalás után nem bírtam rendet tenni a fejemben megmutattam az életet, te megmutattad másnak amit tőlem tanultál szégyen nélkül értél hozzám, pedig tudtam hogy nála aludtál láttam a hátadon egy cipzárt ami a farkas rejtéséhez kellett túl hamar eljött a tavasz mikor az ártatlan bárány vedlett szelíd vad voltál, nem martál meg, sőt még csak rám sem morogtál évekig az éles karmaid közt éltem, míg egyszer torkon ragadtál mégsem szelíd vadállat vagy, hanem megvadult fekete lepke aki másokat bánt határ nélkül bármikor ha kétségbe van esve megmutattam hogy kell kötni, és egyből magadhoz kötöttél hozzá egymáshoz ijesztően közel kerülve mentünk mindketten rommá fulladoztam, lilult a testem és szétvágta a bőröm a fonál azt kértem lazíts kicsit a kötésen, és te még egyet szorítottál türelmesen kivártam míg a fonál lebomlott rólunk idővel teljesen végül méreggel a szívünkben váltunk el, de még félig szerelmesen ma éjjel abban bízva iszok hogy az alkohol fertőtleníti a sebet vagy legalább csak felejtsem el, már ha ilyen mélyeket el lehet.

#ertelmetvesztettszo #tudatlan #magyar

[haw-duck]

Próbálok szelíd maradni, de olyan lehetetlen miközben a lelkemben egy ménesnyi szilaj hajthatatlan erővel vágtázik.

#saját gondolat #magyar #magyar tumblr #idézet

[meg-megbanom-ezt]

Álomposzt (de igazából unalmas)

Észrevettem, hogy jobban emlékszem az álmaimra, ha leírom őket - legjobb, ha egyből, de akárhogy is, csak legyenek foszlányok. Néha úgy érzem, segítenek megérteni magamat.

Tegnapelőtti álmomban öcsémet próbáltuk elérni telefonon Anyámmal, de nem sikerült; ha nem is egész nap, de fél napig. És engem ilyenkor elönt a szorongás - ébren is -, hogy biztos valami szörnyűség történik a szeretteimmel, ha nem elérhetőek. És éreztem, hogy Anya is aggódik, de próbálja nem mutatni és mondogatja, hogy "biztos [X] dolga van". Na, az ilyen álmokból határozottan jó érzés felébredni. Valahogy a tenger is benne volt az álmomban, valami tengerparti országban voltam, de ez már halvány.

A tegnapi álmom meg arról szólt, hogy egyszer csak arra jövök haza, hogy két lakótársam helyettem takarítja a szobámat... Kicsit meg is lengették az ujjukat, hogy "ejnyebejnye", de inkább mosolyogtak a bajszuk alatt. Vagy, inkább mintha aggódtak volna és olyan kíméletből felvett mosoly volt, hogy "szegény, biztos mentálisan nincs jól és azért nem takarít". De én nem is ezen rágódtam igazán, hanem arra voltam mérges, hogy kidobtak olyat is - a kommunálisba! -, amit szelektív hulladéknak gyűjtöttem. Hogy @megyematricashazmester posztjára utaljak, nekem is vannak olyanjaim, hogy én így-és-így szeretem rendezni a dolgaimat és azt mások nem értik, káosznak tűnhet nekik, ami nekem rendszer. Ja, és abba a szelíd dorgálásba azt is beleszőtték, hogy a Jánosnak is kicsit csipkednie kell magát, majd beszéljünk össze és takarítsuk együtt a közös tereket is! De akkor elkezdtem furcsállni, hogy nekem mióta van JÁNOS nevű lakótársam?! Van itt még egy magyar, hogy' felejthettem el?! És nem mondom, hogy ettől ébredtem fel, de vannak az álmoknak ehhez hasonló Ariadné-fonalaik, amelyek kivezetnek a labirintusból.

#álom #kiscsalád #szorongás #albérlet #a Jánosokkal csak a baj van #<-csak viccelek ám :3

[donb]

PNL tudja ezt a szép, késő-őszi, temetői melankóliát, a nagyon apró éppen-mosolygós viccekkel (szóviccekkel) benne, igazi temetési humorral, olyan lágy és szelíd (antigriffszobor), olyan szubmennyei fénnyel vonja be saját magát, illetve a hallgatót végül, a tisztelt gyászoló gyászolókat, és nem hagyja, hogy csak úgy megrendülten álljanak, mint Katiban a gyerek. Nem rendülni kell itt, hanem a mély, lényegi létszomor az, aminek átitatódnia kell mindannyiójunkba, legbelénk (Mi itat át mit, hogy valami, minden megint elergyásodik?), e létszomor, mely hordozza az ontológiai derűt, persze, a szeretet szeretetét, és akkor már a katartikus pályán vagyunk. Ekkora versmondásban nem volt még részem soha. Nem függetlenül haláltól, farkasréttől, ordas griffszobortól, de akkor is. Ekkorát mondani, öcsém, tényleg, le a kalappal. Ügyes. Én is Parti Nagyot szeretném a temetésemre.  (Vagy most oda kéne menni hozzá gratulálni, hogy barátom, magának írnia kéne!)

#ujpéter #partinagy #szerdacsütörtökpéntek

[mikropenisz]

szelíd lábkontent estére

#Gpoy #Vádli #Waden #Wöhrsee

[holdakcsillagok]

A Marson

Testvérem, tegnap este, Halló! de furcsa volt! Elindultam a Marsba, Hopp! hogy zuhant a Hold!

Jó gépem adamantin Szárnyán zengett a drót, Amikor lecsavartam A gravitációt.

De, kérdem, ez az út is, Ó, jaj mire való? Megjöttem, rőt hegyek közt Lassan szitált a hó.

Fáztam. Nagy volt a csend, és Körül a rozsdakék Távolban újra láttam Örökegy tengerét

Az Űrnek, a nagy Pusztát, S rajta a sok, szelíd Csillag-reménytelenség Kis pásztortüzeit.

A Földet is, ahonnan Kószán és reszketeg Üzent valami tört fény: Tán Párizs lehetett?

Vagy az én bús hazámnak Könnyei? nem tudom; Már vissza se találtam Gépemmel az uton.

Szigetelő kesztyűim Lehúztam csöndesen, És reggelre meghaltam Egy villamos hegyen.

— Tóth Árpád

#tóth árpád #a marson #holdakcsillagok #99 magyar vers

[takemetochurch13]

Lehet, én vagyok túl szőrszálhasogató

De te meg felebaráti haszontapogató

Megszokott, nincs semmi durva ebben

Hogy ott bukkansz fel, ahol csurran-cseppen

Tudom, az ilyenek mindig újrakezdik ezt

Ezért kerüllek el, mint egy pestisest

Mindig kell egy barát, aki a bajban elkísér

De te jól tudod, ez kp-ban mennyit ér

Miért van az mindig, hogy a sarkamban talállak

Keress egy tükröt, és magad nézd madárnak

Én végeztem veled

Magad észre sem veszed

Csak egy színész, aki Oscart érdemel

Mert szépen alakít, amíg nem alszik el

Önazonos azzal, kivel szembenéz

Mindig azt mondja, amit kér

Neked vetít, egy szelíd életet

A hálószobában meg a BDSM mehet

Valahogyan mindig ugyanarra hajt

Amire te is mész, aztán keresztez majd

#igazsag #szeretem #szeretlek #nagyon szeretlek #legjobb #mindenem #magyar #mindig csak ő #szeretet #mindig

[falramentaparlament]

Ady Endre: Jókai-emberek

A Jókai Magyarországa elmúlt, talán nem is volt, de Jókai-alakok ma is élnek. Gyönyörű fenomén, nagyszerű tünet ez: a zseni emberfölöttiségének a bizonyítéka. Magyarországból a szellemtelen cinizmus és korrupció klasszikus országa lett. De Jókai géniusza még itt is, ott is fönntart egy kis oázist. Emberek élnek közöttünk, akik Jókai által és szerint élnek, arany-ködben. Az örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó élet-szépség nem halt meg. Ők se a világban éltek Gundel-Göröncsér és Máté Ilona, Máté Ilona, aki most úgy ment el halott vőlegényéhez, mint ahogy Jókai írta volna.Ha ebben a jellemtelen nagy városban is élnek, hogyne élnének vidéken a Jókai emberei? Élnek, és én is találkoztam velük, Erdélyben, Dunántúl, Debrecenben. A nagy elvonulók, a szent mániákusok, az életüket megregényesítők, a nagy szeretők: valamennyien Jókai gyermekei.Jókait megrótták, leszólták, hogy fantáziája nem tud a földön maradni. És íme Jókaival is az történik, ami minden zsenivel. Whistlerről azt mondja a Wilde-ötlet, hogy a londoni köd tanult az ő képeitől. Íme sohse voltak olyan emberek talán, amilyenekről Jókai mesélt, de Jókai óta már vannak.Valósággal Jókai szerint stilizálja néhány száz vagy néhány ezer ember az életét. Van Rab Rábynk, kőszívű emberünk, Berend Ivánunk stb. stb. Az ember megdöbben, hogy néha az emberek milyen regényesen és mégis ismerősen cselekszenek. Ezek a Jókai-emberek, akikben Jókai él az álmaival.Ha Jókai nem él, Gundel-Göröncsér él, s Máté Ilona is egy kicsit más sorsra jut. Egy sereg különös, de becses ember nem élne, ha nem élt volna az, akit úgy vádoltak az élet ignoranciájával.Ez a géniusz, ez a zseni, ez a nagyság, mely tirannusi, ha olyan szelíd és álmodó is. A művész, az igazi, nagyon-nagyon hatalmas, szent és veszedelmes. S igazuk van azoknak, akik a különben is hitvány bűnügyi regények terjedésétől félnek. A zseniális bűnügyi regények zseniális gazembereket szülnek. Miként Jókai után sugaras, gyönyörű emberfölötti emberek élnek ma is. Ma is, amikor Magyarország – ismételjük – klasszikus földje lett a cinizmusnak és elromlottságnak.

Budapesti Napló 1908. október 8.

#ady endre #115 év és igyanott tartuk

[angelofghetto]

“Hercegnő” története

A néni a banyatankkal ment több napra bevásárolni a hidegben, mikor a tél még utolsót támadott. A mellékutcából fordult elé ez a kis állat óvatosan, minden támadó szándéktól mentesen. Csontsovány volt, az összes bordája külön látszott, hátsó lábai csípőnél majd' átszúrták a bőrét. Minden ízében remegett. Azzal az esdeklő "segítsetek rajtam emberek" tekintettel nézett.

A néni először kicsit megijedt, mert a rádió épp a napokban mondott be valami veszett rókát a Bakonyban vagy hol, és nem ismerte az állatot, de azt tudta, hogy a veszett jószágok néha megtévesztően szelídek. Második gondolatával kinevette magát, mert az ő környezetében (vagy egyáltalán a megyében) ugyan honnan jöhetne veszett kutya. Elkóborolhatott szegény pára, fel kéne kutatni a gazdáit, talán hetek óta keresik. Hazaszólt telefonon a családnak, hogy valami közösségi oldalon tegyék közzé, hogy ittésitt kóborol egy szerencsétlen kutyus. A néni megállt a sarkon a banyatankkal, és várt. A kis csavargó a kereszteződésnél leült és messziről figyelte őt, érezte, hogy itt segítségre számíthat.

A fiatalasszony jött gyorsan egy mobillal, próbált fotókat készíteni a közzétételhez. Kicsit mindenki bizalmatlan volt még, de ez idővel oldódni látszott, egyre közelebbi képek készültek. A kis jószág barátságos és szelíd volt, próbált pacsit adni bárkinek, aki hajlandó fogadni.

Hamar került tálkában víz, és egy kutyakonzervből pár falat kóstoló, csak óvatosan, nehogy a kiéhezett gyomor hirtelen megterhelődjön. A vagdalthúsból épp hogy csak pár falat fogyott, de a víznek nagy sikere volt, másodpercek alatt eltűnt a tálból. Újabb hazatelefon, fiatalember érkezett egy palack vízzel. A lelenc még két teljes tállal megivott. Kicsit kihúzta magát, tartása megegyenesedett, a szeméből is mintha eltűnt volna a reménytelen szomorúság.

A fiatalok becsalogatták az udvarba, a garázsban szorítottak helyet, terítettek rossz pokrócokból vackot neki. A többi kutyához még nem engedték közel, amíg nem tudták, van-e külső-belső parazitája, betegsége ami fertőz.

Hercegnői finomsággal ereszkedett a pokrócra, látszott rajta a halálos fáradtság, de nem merte lehajtani a fejét, mert még nem tudta, biztonságban van-e, mit tesznek vele ezek az emberek. Hunyorgó szemmel csak pillanatokig aludt. Került egy apró hősugárzó is a garázsba, amitől a reszketés alább hagyott. Azon az éjszakán havazott.

Másnap sikerült elérni a menhelyes ismerőst, aki orvoshoz vitte, leolvastatta a csipet, amiből kiderült az állat neve, hogy minden oltása megvan, és hogy a gazdi a főutca átellenes végében lakik. A kutya parazita és fertőzésmentes, csak nagyon gyenge, és a bundájára száradt sár teszi olyan ágrólszakadttá. Vitaminokat kapott, és némi roborálószert, és tanácsokat a fokozatos feltápláláshoz. Megtisztítani csak nagyon óvatosan lehetett, ha hozzáértek, éktelen sivalkodásba kezdett. Talán bántották. Ez sem lesz egyszerű.

Később a menhelyes és a fiatal pár együtt keresték meg a címet. Előre elképzelték, hogy lesz nagy öröm. Ezzel szemben kiderült, hogy a gazdi, egy idős néni jó másfél hónapja meghalt, a címen egy középkorú alkesz pasas lakik, aki a szomszédok szerint álló nap a kocsmában könyököl, vagy otthon ájultan alszik. Szerencse, hogy az erős szél kivágta a rozoga kaput, hogy Hercegnő megszökhetett. (Magukban így nevezték át a kutyát.) Vajon mit élhetett át szegény az elmúlt hetek alatt?

Másnap már a házban kapott helyet, a falkában, a családban, az előszoba sarkában a fűtőtest mellett talált magának helyet, és onnan nem mozdult: "nekem itt jó". Szemével követte a jövés-menést, de csak feküdt valami leírhatatlan arisztokratikus tartással. Az úr a pokolban is úr.

A következő három napot szinte átaludta. Később feltápászkodott, és bátortalan felfedező útra indult a házban. A mozdulataiból, a tekintetéből feneketlen szeretetéhség áradt. A kisbaba különösen tetszett neki. Néha lefeküdt a kis rácsos ágy tövébe, és "őrizte".

Jó is lehetne a vége ennek a történetnek, de nem az. Örökbefogadó gazdik jöttek-mentek, de felhizlalni nem sikerült, csak kicsit felerősíteni. Időről időre visszakerült a családhoz "ideiglenesen", csak amíg a végleges gazdit megkeresik. Kiderült, hogy rákos folyamatok miatt olyan sovány, és így már senkinek sem kellett. Végül az állapota romlott, és el kellett altatni. A család azzal vigasztalta magát, hogy legalább az utolsó hónapjait kicsit megszépítették, egy szerető falkában.

Ha lehet hinni a szóbeszédnek, most valami erdő mélyén alussza örök álmát, jeltelen sírban. De én tudom, hogy a kutyamennyországban van, egy sokkal nagyobb falka tagjaként, közel a kályhához.