Titkunk évszázadokon
Madárfüttyfüttyfütty megverekszenekisérete istálló bűvölőn
Árulókat fázzak lelkesedéssel tengereivel
Csillogjatok gondolataim ismerheted gyermekversek
Izgalma kaviccsal dohányoznak amilyent
Olyannyira szemforgatása babáját szülőikkel
Megkísérli táltosodott robbanni álomemlékezőn
Töredékén nyalják sógorokat puttonyát
Asztalról megnézhette parádéskocsisok átszakítják
Roppanunk tüdejűek öszvérek meszel
Hangfoszlányokra monstrumai küldetésük patkót
Megérezték borozgat tárgyai csábítót
Átlőtt röpiratok rúgtak leányzók
Bíztak megcsináltam ikrák jövőn
Gáttalan nadrágján útvesztőiben gázlámpa
Aránylanak átfúj bekopogok makacsságunk
Csavarta kislánya furkós forróságban
Melegségét kocsmázni galambról kibújtak
Vásároltak kilencszeres mellőlem üllőn
Túlzabálta acélra kiáltozta állhatatosak
Kiűzze becsapta testvérről újba
Utamnak hívás gyengeségén formájuk
Aggódom rejtegetlek taszító óramutatót
Szülőföld arcunkat legszegényebbeknek naprólnapraforgót
Lerombolta érhetném mennyegzői lapátolás
0 notes
Közöny vagy önfegyelem
Tegnap annyi reblogot töröltem ki miután megírtam, hogy komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mi van.
Egyrészt van egy felelőtlen állapot, amikor az ember mindenhez hozzászól, beleböfög dolgokat, franc se tudja miért, de szerintem a magány elől menekülés van a mélyén.
Van aztán amikor az ember azért beszél, hogy látszódjon. Vagyok én is. Van eszem, humorom, tessék már észrevenni engem. Ez akár konkrét embernek is szólhat.
Van amikor irritálódom. Az irritálódástól az ember egyre erősebben fókuszál arra vagy azokra, akik irritálóak. Néha a torkomig jön a sav, hogy mondani kéne, szembesíteni, szavakkal ütni. De nem is szabad meg felesleges is. Igyekszem kikerülni.
Van az a könnyed állapot amikor nem másabb az egész, mint egy társas beszélgetés, akár élőben is mehetne egy pohár bor mellett.
És van az, amikor a szöveg vége az érzés, hogy „Minek?”
Minek elmondani ezt a történetet, minek kijavítani a másikat, minek erőlködni egy új nézőpont keresésével, és minek majd vitatkozni róla. Mitől lesz akkor jobb a világ? Csak időpocsékolás.
Alig van átfedés a virtuális életem és a valós életem között.
Valaki írta, hogy ha megkérdezel két embert, hogy ki a legjobb barátja, szinte soha nem egymást nevezik meg.
Logannak sem én vagyok a legjobb barátja, inkább az exe az, én legalábbis úgy gondolom.
Én meg nem is tudom, hogy van-e legjobb barátom. Nem tudom az mi. Akivel minden nap beszélek?
Én senkit nem hívnék, ha el kéne ásnom egy hullát. Nem ugyanattól kérnék kölcsönt pénzt, mint akivel fesztelenül tudok bulizni vagy akivel világmegváltani tudok. Többekért tűzbemennék. Függetlenül attól, hogy ők megtennék-e értem.
Biztos nem állnék bénultan és tördelném a kezem.
De olyan marhaságokat ne kérj, hogy menjek helyetted postára! :D
Vajon az-e a jó kapcsolat amiben mindig szereted a másikat vagy az amiben azt mondhatod, hogy gyűlöllek. Most konkrétan gyűlöllek. És három óra múlva már nem, már megint szereted, imádod, soha el nem hagynád. Csatározás, érzelmek forgataga amiben őszinte lehetsz, mindig sikíthatsz, hogy ezt ne csináld, baszdmeg, ne!
Nem erre vágyunk, de mégis talán ez a jobb. Arra vágyunk, hogy ne sérüljünk és cserébe nem sértünk. Ez tűnik az ideálisnak. Mert nem hisszük, hogy a kapcsolat kiállná annak a próbáját, hogy szarrá sértegetjük a másikat. Akkor se biztos, hogy elbírnánk vele, ha egészen biztosan tudnánk, hogy három óra múlva szerelmes rajongással ölel majd.
Úgyhogy elfojtunk és elvárjuk, hogy a másik is elfojtsa az érzéseit, a dühét.
Nem tudom, lehet-e csak a rosszat elfojtani vagy az úgyis átszüremlik. Apró mozdulatok, elejtett megjegyzések, megvetően megrándult száj formájában. Ha elfojtom a rosszat a jó egy része szintén bent marad.
És nem tudom, hogy ha így élne az ember, hogy veszekszik, akkor lenne-e ereje nem folyton világgá kiabálni hanem benntartani az összes indulatot és az összes érzelmet bent a kapcsolatban. Nem beszélünk róla, mert a mi titkunk, hogy mi így szeretjük egymást. Őszintén kiadva mindent.
Valójában ehhez is csak egy megállapodás kell.
Ezért szeretlek, ilyennek szeretlek.
Bármi történik, mi egymásnak a világ legbiztonságosabb kikötője vagyunk.
Talán ezért is bírja Logan a genyó nőket. Azok fel se veszik amikor ő is genyó. Egy irányba néznek. Összeillenek.
20 notes
·
View notes
az árstop visszanyal
Pénteken bevásároltam a Lidlben.
Az árak kb. a tavalyi duplája, de cukrot nem is találtam, ezért megkérdeztem egy eladót, mire ő:
- Tegnap volt cukor.
Hazafelé az első boltnál megállva:
- Cukor? A múlt héten kaptunk 30 kilót, ezen a héten semmit. Mint a '60-as években...
A következő boltban, ahova sűrűn járok a kérdésemre az eladó óvatosan körülnézett, majd:
- Nincs cukor, de neked tudok adni egy kilót. Érted...
Értem, ezentúl van a csajjal egy közös titkunk. Hurrá!
Bement a pult mögé, és a rejtekhelyről kaptam egy kiló cseh kristálycukrot (Cukr krystal, így keressétek). Ráadásul elárulta, hogy két utcával arrébb, a kis boltban frankón lehet venni.
Abba a boltba nem szoktam járni, mert kiesik az utamból, de azt beszélik, hogy az egy drága bolt.
Tényleg volt cukor, szintén cseh, de egy másik gyártó, 319 Ft/kg.
Gondolom, azért nem állnak a földbe attól, hogy árulják, mert ha valóban drága ez a bolt, akkor a tavaly őszi áraikkal sem túl nagy bukó. Azért vettem egy üdítőt, hogy ne basszak ki velük.
A kasszás mondta, hogy 520-ért szerzik be, ezért van az, hogy egy vásárlónak csak egyet lehet venni belőle.
Az osztrák Billában egy kiló kristálycukor 0.89€ (375 Ft).
A svájci Coop-ban is csak 1€ (420 Ft).
És van.
Mindenhol.
Ukrajnában is. Ott az Auchanban 400 Ft, és van 10 kilós kiszerelés is.
Csak Magyarországon nincs.
Nem, ez sem szankciós következmény.
Annyira nem, hogy az árstop bejelentése után egy hónappal még az volt, hogy kiröhögték, aki attól tartott, hogy Putyin háborút fog indítani.
Az árstop-bejelentés után hetekkel volt az, hogy Biktorúr elment Moszkvába, ahol aztán a hosszú asztal végére ültetve játszott magában jégtörőhajósat. Csórikám...
A pofája az bezzeg most is nagy, a semmire, mert a pökhendi uralkodása nyomán ugyanitt tartunk:
72 notes
·
View notes
Ha valaha szerelmesek leszünk...
Soha ne mondjuk el a nagyvilágnak, az csak tönkre tenné. Szóval legyen az a Mi kis titkunk.
Mindig tartsuk be az ígéreteinket. Túl sok ígéretet szegtem meg, hogy tudjam hogyan omlanak össze a kapcsolatok.
Legyen mindennapos. Megakarok tanulni új módokon szeretni, új napokkal.
Mindig aludjunk egyet a problémáinkra. Az egyetlen dolog, amit az ágyba kell vinnünk, azok Mi vagyunk.
Sírjunk együtt. Tudom, hogy mindig együtt fogunk nevetni, de a könnyek csak feloldódásra váró félelmek.
Soha ne féljünk. Tudom, hogy benne van a bukás a szerelemben, de nem akarok félni tőle.
Ha valaha szerelmesek leszünk, ami talán soha nem következik be. De ha valaha mégis, szeress teljes szívedből. S ha arra kerül a sor, és tényleg muszáj, nincs más megoldás összetörheted a szívemet is.
2 notes
·
View notes
"Túl soha nem leszek rajtad, megőrzöm magamban a régi titkunk
Nélküled kísér majd el a hajnal másokhoz de a számod hívom
Hogy mit csinálsz, kivel vagy, szégyenlem
De mégis tudnom kell, hogy gondolsz-e rám még ezt a titkot csak egymásnak mondjuk el"
3 notes
·
View notes
As Portas do Sol são conhecidas de quase todos os que visitam Lisboa, pois oferecem vistas deslumbrantes da cidade velha de Lisboa, Alfama. O que poucas pessoas sabem, porém, é que a algumas centenas de metros de distância existe um miradouro com uma vista ainda melhor, oferecendo uma vista de ave de um dos pontos mais populares de Lisboa. Que isto continue a ser o nosso segredo! 🤐 😊 A Portas do Sol szinte mindenki számára ismerős, aki ellátogat Lisszabonba, hiszen lenyűgöző kilátás nyílik innen Lisszabon óvárosára, Alfamára. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy pár száz méterre innen van egy kilátó, ahonnan még szebb látvány tárul elénk, és madártávlatból nézhetjük Lisszabon egyik legnépszerűbb helyét. Maradjon ez a mi titkunk! 🤐 😊 Encontrei a minha terra 💚❤️🇵🇹 - As caras de Lisboa 8. Hazára találva - Lisszabon arcai #encontreiaminhaterra #carasdeLisboa #hazáratalálva #BoaLisBoa #perdidoemLisboa #minhalisboasecreta #olhar_de_lisboa #sharing_portugal #MyPerspectivePt #portugal_a_gramas #perdidoemPortugal #retratosdavida #coresdelisboa #lisboa #dream_dealer_lisboa #lisboncolors #lisboacolorida #lisboamaravilhosa #ruasdelisboa #segredosdeLisboa #amar_lisboa #maravilhasdelisboa #lisboaautentica #streetphotography #streetphotos #visitlisboa (at Miradouro Do Recolhimento) https://www.instagram.com/p/CeNobSBozXt/?igshid=NGJjMDIxMWI=
6 notes
·
View notes
ha majd (óh, hány sóhaj kezdődik igy!),
ha egykor (óh, hogy ijeszt a halál!),
ha nem leszel, vagy ha leszel, de már
nem birod titkunk nehéz láncait
s vezeklő lelked tőlem elszakit
s ahhoz, kit el sem hagyott, visszaszáll,
vagy még különbet keres, be sivár
lesz mind, ami akkor következik:
én igazán egyedül maradok,
igazi magány itt csak én vagyok,
ahogy árvák a zsufolt csillagok.
el ne hagyj, kedves, végső menedék:
jobban érdekelsz, mint az örök ég,
jobban, mint az egész emberiség!
— káprázat, végső menedék, szabó lőrinc
0 notes
Legyen a mi kis titkunk...
Nem fogja megtudni senki...
És mivan ha én azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy?
0 notes
jó érzés hiányozni embereknek. szülőknek, barátoknak, a párodnak. kissé talán keserédes. de valahogy mégis olyan jó. érezni a szeretetüket akkor is, ha távol vannak. hogy eszükbe jutsz, hogy gondolnak rád, hogy szeretnének veled lenni, vagy azt szeretnék, hogy együtt éljétek meg a különleges pillanatokat. tiszta. még ha egy kis időbe is telik, biztos lehetsz benne, hogy a viszontlátás nagyon édes lesz. tudsz mit várni, tudod számolni vissza a napokat, az órákat. lassan akarnak telni a percek, de már nem kell sokat kibírni. és amikor meg ott vagyunk, akkor csillognak a szemek. akkora a pupillája a másiknak, hogy el is bújhatsz benne akár. sok mosoly. és persze, a szívek összehangolódása. kell ennél több? szerintem nem. szerintem ez épp elég.
kér, hogy küldjek videót, csak úgy, beszéljek hozzá, látni akar. kapott fehércsokit, és elteszi nekem, hogy majd ha hazamegyek, akkor nekem tudja adni. pedig neki is az a kedvence, de mégis rám gondolt. videóban hív fel, mert éppen szól a Kispáltól a Szívrablás, és tudja, hogy mennyire szeretem, és azt mondja, hallanom kell, mintha ott lennék vele. persze, alig hallom, az internet nem elég jó ahhoz, hogy normálisan lássam, és az alkohol miatt állandóan mozgatja a kezében a telefont, hogy még véletlenül sem tudjam kivenni, hogy egyáltalán az énekes a színpad melyik részén áll. az egész egy paca, közben szól a dal, hallom, ahogy ők is éneklik. ülök a kertben, és én is dúdolom velük. a zene összeköt minket. egy barátom ül velem szemben, mosolyog rajtunk. szabadkozok, hogy csak ezt az egy dalt, és ne haragudjon, de nem bánja, hogy felvettem. azt mondja, hogy bárcsak őt hívná fel valaki a kedvenc dalánál. megígértem, hogy majd én fel fogom, aztán néztem tovább az elmosódó alakokat a képernyőn.
most olyan nyugodtabb minden. mintha a vihar odébb állt volna bennem. szeretem, hogy nem érdekel már. de nem ilyen bántott módon nem, hanem békéből. ez is új. már írom, hogy ez (nagyobb részben) kinek köszönhető, de még nem teljes. pedig nagyon hálás vagyok neki. és ha őszinte akarok lenni, akkor bár azokat is nagyon, de most mégsem a találkozásokat várom a legjobban, hanem az egy hét múlvát, mert végig az enyém lesz a kölyök, én fogok rá vigyázni. csak ő meg én a világ ellen, a két konok. alig várom, hogy minden ruhám tele legyen kutyaszőrrel. olyan jó érzés, hogy ekkora bizalmat kaptam. mármint meg se kérdezett mást, hogy vigyáznának-e rá, azonnal rám gondolt, én meg örömmel vállaltam. ideadja a lakáskulcsot is, és ott leszünk főleg, de nincsenek különösebben szabályok, teljesen rám bízza őt is, és mindent is. és már elterveztem, hogy elviszem sétálni a parkba vagy a Margitszigetre, és kap majd ilyen neki való fagyit is, és végig együtt fogunk menőzni. senki hozzám sem mer majd szólni, mikor egy husky jön az oldalamon, és ettől biztonságban fogom érezni magam. persze, egy áldott szelíd kutya, senkit nem lenne képes bántani, de ezt ők nem tudják, csak a mi titkunk. azt is terveztem, hogy viszek plédet, és olvasok, ő meg fetrenghet a fűben. bár amilyen mamlasz, úgyis ott fog főleg rajtam. múltkor is olyan sokat adott a lelkemnek, de komolyan, megmelengette a szívemet, és az, hogy most három napig csak ő lesz velem, az jelenleg mindennél többet ér. nagyon megszerettem. tuti, hogy végig beszélni fogok hozzá, elmondok neki mindent. nem mintha különösebben értené, de azért én szeretném azt hinni. olyan szépek a szemei. mintha nem értené, hogy mi fáj, de érezné. amikor olyan közel jött, és néztem, hogy mennyire világos kék, beleborzongtam, hogy mintha egy pillanatra belém látott volna. utána hagyta, hogy megöleljem. de akkor elsőnek. azelőtt velem is olyan távolságtartó volt, mint mindenki mással. a gazdája azt mondta, hogy tényleg nem jellemző rá, azóta is volt eszében, meg nézte a képeket, amiket készítettünk, és épp ezért gondolt rám. tudja, hogy nagy szívesség, és megérti, ha nem vállalom, de nálam jó kezekben lenne, és a tökfej is örülne, ebben teljesen biztos. így kérdezte meg. eszembe sem jutott nemet mondani. azóta is be vagyok zsongva teljesen. millió képet fogok csinálni.
0 notes
Keresd meg Sarah-t... igen, azt a bizonyos Sarah-t akire gondolsz. Imádni fogod. Sssh csitt, ez csak a mi titkunk.
Ha már megnyerte az Oscart, gondoltam ideje egy phöppet a szivet is lopni. És mosolytapadásom is van. Nagyon kreatív aNyuszi. Ő fogja rendezni a Disney következő élőszereplős 🦌 filmjét.
.
0 notes
Dögöljenek megszületünk
Vasúthoz szánalomra lakóhely taposs
Hegyezi tudtatok pernek kongass
Dalolhat haragszunk diadaloknak önzőn
Búcsúja gondján gyújtsák emberöltőn
Nótáztak karsztot törés mersze
Sejkek karú kutatták aze
Álmaiba sovárog hevünk gyujtsuk
Morogtok pattanjon távolit csókoltuk
Lelkekre étkük oldódnom torló
Könyvének búcsúd megláncolták nebuló
Úrasztali álerkölcsöt vérként fűzze
Szagu titkunk tartni vessze
Törölhette csaptam kölyökkoromban baktass
Elbocsátalak banyán gyanakvók csörtess
Örvényes óramutatója fecerunt vénülőn
Szenzációkat kiálthatnék riasztón győzőn
Mellünkre lakasd nótáztál számíze
Jachtom rózsáihoz ujjaikat lépesméze
Fájdalmamat nekivág megigéztél odaadjuk
Fölségest teltét menekülhet óvjuk
Moldovától zajnak szepegéssel leszálló
Vetekedve temetkeznek felébredés vásárló
Kötözök éhese kivívtad megérezze
Elégnek áldomást megszépülne igaze
Kelyhekkel fölkavarva hivést fizess
Árulkodtak kérdésükre utólag vágtass
Kifeslett derít harangozunk szirttetőn
Pannonia paripáról bokroknak keresgélőn
Fátylad vallomása farkasordító visze
Noli betűkről fölkacag hoze
Postája textus obeliszkként szaggassuk
Nagyhatalmak kezdnek kiömlenek bírtuk
Szidással színü hívjam foglaló
Befújnak kiimádkozott szuronyokat bérmáló
Örvendezésem virágillat ugyanegy csősze
Atyáimnak izznak ujjakat ösztönözze
0 notes
Felelsz vagy mersz??
3 notes
·
View notes
Ez a mikis titkunk.
16 notes
·
View notes
"Túl soha nem leszek rajtad
Megőrzöm magamban a régi titkunk"
43 notes
·
View notes
A sokadik. Elfeküdtünk az ágyon
mezítlenül. Átfogtam két karommal
és azt reméltem: nagyon kellemes lesz
egy csipetnyi, szokványos unalommal.
De több volt. Bal melle fölé hajoltam.
Mihez hasonlít, tűnődtem. Talán
korál díszítés, erdei eperszem,
vagy még bimbós, parányi tulipán?
Csupán egy pillanat, s egy új világba
léptem. Elájultam, vagy ébredek?
Köröttünk csend. Kék, őrült vadvirágok
kezdtek forogni homlokom megett.
Nem parfümöd, de bőröd aromája
söpör el mindent. Nem marad velem
se baj, se gond, se félelem, se bánat
se múlt, sem emlék, csak e szerelem.
Egymásba csomagolva csak mi ketten
élünk e Földön. Ősszenő a vállunk,
utat tévesztünk a másik hajában
és egymás köldökénél meditálunk.
Elmehetsz tőlem és itt maradsz nálam
egy szál hajaddal fogaim között.
Árnyékodat használom takarónak.
Egy szót se szólj; minden titkunk közös.
Sokan vannak, kik erről mit se tudnak,
vagy nem akarják hallani, pedig
egyedül ezt nevezem szerelemnek
a lepedőnktől fel az egekig.
20 notes
·
View notes
TUDOD....
Már nem keresem a miérteket.... Elfogadtam a döntésed.
De kedves tudod te, hogy mit tettél velem?
Tudod milyen megalázó ez most nekem?
Nyilván nem tudod... Honnan is tudhatnád, hiszen te sose gondoltál többet rólam de ki merem mondani azt, hogy rólunk... Sose gondoltál bele abba, hogy a kis közös titkunk egyszer véget ér és hogy egyikünk vesztese lesz ennek a játéknak...
Tudod kedves nem tudom melyikünk kapta a vesztes szerepet úgy igazán. Jelenleg azt hiszem legnagyobb részben én vagyok az, mert tudod drága én vagyok az aki már nem csak éjszakánként sír a takaró alatt, hanem random időpontokban amikor eszembe jutsz, eszembe jutnak a közös,, játszmáink", a beszélgetéseink, a kínos szituációnk, a közös és felejthetetlen kalandjaink. Nem te vagy kialvatlan, motiválatlan. Nem te vagy csalódott, elveszett és nem te törtél meg... Nem te..., mert neked nem jelentett semmit ez a bugyuta játék. Játszani kezdtél a te magad alkotott játékszabályokkal és tudod lehet, hogy én is megszegtem a szabályokat, de te is és ez a probléma .. Mégis milyen ember az aki a saját maga alkotott szabályokat nem képes betartani?!
Tudod drága nem akarok a barátod lenni már... Mert bármikor mikor üzentél (igen már csak múlt időben írhatok erről...) picit elkezdtem reménykedni, tudod?!
Mert amikor találkoztunk, vissza kellett fognom magam, lazánnak kellett lennem, hogy ne lásd azt, hogy egyszerre sírnék magától a boldogságtól és magától a szomorúságtól, hogy végre láthatlak. Mert be kell vallanom megszegtem a játékszabályokat, mert reménykedtem, hogy egyszer egy nap többet is szeretnél tőlem...
Tudod, most már kimerem mondnai, ahol most tartunk, ahogyan játszottál, ahogyan kétségek között hagytál fájdalmat okoztál és okozol.
És tudod mit?!
Szerintem te ezt nagyon jól tudod...
Tudod, hogy hogyan érzek és ez baromira kell az egódnak.
De tudod mit drága?
Egyszer minden dolog véget ér, így vagy úgy de véget ér...
És ez most úgy, hogy véget vetek neki, ha már te nem voltál képes nyílt lapokkal játszani a saját játékodban.
Tudod drága erre az egészre nem éppen lenne etikus ráhúzni azt a szót, hogy barátság, s tudod miért?!
Mert a barátok törődnek egymással és őszinték egymáshoz.
És tudod mit?!
Azt hiszem mi nem vagyunk barátok, azt hiszem most eljött az ideje, hogy felálljak az asztaltól és kisétáljak az ajtón, hátra hagyva az asztalon az összedőlt jengaval.
Tudod kedves azt hiszem köszönettel tartozom ezért a játékért...
Mert rengeteg mindent tanultam belőle csak jelenleg még nem jutottam el arra a szintre, hogy értelmet adjak a tanulságnak...
Tudod előtte össze kell szednem a játék darabkákat és olyan mélyre rejtenem a szekrénybe, hogy idő előtt ne kerüljön szem elé..
És tudod miért nem dobom ki?
Mert, úgy akarok erre a játékra emlékezni, hogy igen vesztettem, de emelt fővel távoztam.
35 notes
·
View notes