#akit szeretek

[csakszavak]

Azt hittem, nincs rosszabb annál, hogy fizikailag távol kell lennem attól, akit szeretek. Aztán ráébredtem, hogy a lelki távolság sokkalta borzalmasabb. Mikor ott van mellettem, mégis, mintha két teljesen más világban lennénk.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[remenyteljesfiu]

Talán bolond vagyok

Hogy olyat szeretek

Akit senki sem szeret

Talán belehalok egyszer

De érte mit ne tennék meg.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #sajat iras #saját történet #szerelem #szeretem #hungary #idézet #fajdalom #calypso

[csacskamacskamocska]

Ne beszéljetek rondán másokkal!

Ahogy a barátnőm pasija beszél, a kocsiból ki tudnék ugrani. :( Szereti a barátnőmet, szájrapuszi minden üdvözléskor, meg hurcolja mindenhova, eltartja, szex is van, de az a stílus, a mogorvaság, a folyamatos kis leszólások, a hisztis megjegyzések... nehéz ezt visszaadni, de amióta találkoztam velük, azóta ezen gondolkodom. Hogy a keserűség, rengeteg rossz érzés, kiszolgáltatottság, aggodalom mindennel szemben ami a pasiban van, az valami rettenetes stílussá érlelődött az évtizedek alatt. Minek foglalkozol vele, nem tudom, nem érdekel, nem az én dolgom, már megint, mert te, napersze, mindig ez, minek, stb. Frusztrált a pasi iszonyatosan és lett egy olyan beidegződése (szerintem), hogy ebben a nagyon stabil, régi kapcsolatban ahol az egyetlen biztos pont, hogy ez az anyagilag kiszolgáltatott nő nem fogja őt megcsalni, elhagyni, itt hadd legyen meg az a lelki kényelme, hogy úgy beszél, ahogy akar, ahogy neki jön, keresetlen szavakkal kifejezze amit gondol, érez, ne kelljen magát fegyelmeznie. Lelki mackónadrág. Mindez okés is, csak ami kijön a száján az olyan tragikus belsőt mutat, ami engem megijeszt. (pállott fasz a lelki mackónadrágban) Mit mond a barátnőm? Bántja, de leszarja. Leszarja, hogy ilyen rondán beszélnek vele. Leszarja, hogy nem kap elismerést, hogy nem hisznek benne, hogy minden az ő hibája. Ez a fajta ronda beszéd (otthon úgy beszélek ahogy akarok) ez tiszteletlenség. Miért kéne így beszélnem azzal, akit szeretek? Miért ez jön a szájára, az agyába? Attól még szereti... Ez kb olyan ellentmondás, mint a szerelemféltésből emberölés. Nehezen tudom kifejezni, hogy mire gondolok, mert a felszabadult csipkelődés az más, amikor mind a két ember nevet, amikor megijeszti az embert, ha megérzi, hogy a másikat azért megcsípte a viccelődés, nem akar bántani, nem akar leszólni, kioktatni, csak karikírozni helyzeteket, nevetni a nehézségeken. De ez a megtört, fáradt, kiégett, kiábrándult, szorongó, keserű "valami" ami a pasi mondatait színezte, ez mint a kenyér ízében megbújó doh. Ez a férfi, akit több évtizede ismerek, most ijesztő lett. Egészen ijesztő. És a felesége, akikkel vidám napot töltöttem, a kocsiban hazafelé negyed óra alatt megszürkült és lelombozódott. Minek rongálni egymást? Ez a férfi nem egy erőszakos érzéketlen faszkalap. "Csak" kivetíti a saját belső rossz érzéseit, ami formálja is őt. És nem tud róla. Ha szólnak neki, akkor a barátnőm a hisztis, és "megszokhatta volna már, hogy ő ilyen!" Egyre jobban zavar engem ez a kijelentés, hogy "ilyen vagyok, szokd meg, fogadd el!" Lelki mosdatlanság.

#kommunikáció #párkapcsolat #rémület #agresszió #közöny #félelem #02-23

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[csekofanni]

És lassan te lettél a mindenem.

Aki kitölti azt az űrt, amit mások hagytak hátra bennem.

Aki megnevettet egy szörnyű napom után.

Akihez mindig fordulhatok.

Aki nélkül képtelen vagyok elaludni.

Akit a legjobban szeretek és mindent megtennék azért, hogy mindig boldognak lássam

Aki úgy vigyáz rám,mint a szeme fényére

Aki képtelen lenne megbántani.

Akit őszintén, félelem nélkül szerethetek

Akinek sosem leszek túl sok.

#sajatgondolat #érzések #feltetel nelkul #szeretlek #szerelmem #te #annyira szeretlek #erzesek #szerelem #figyelem #szeretet #szuksegem van rad #te vagy a mindenem #legfeltettebb kincsem #szemem fenye

[nemvoltamelegjoneki]

Mégis hogy utáljam és engedjem el azt, akit mindennél jobban szeretek?

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #fájdalom #reménytelen szerelem #viszonzatlan szerelem #szerelem #elengedni #elengedés

[emlekeimkonyvtara]

Megint csak abba a helyzetbe csöppentem, hogy ahhoz hogy boldog legyen az akit szeretek, ahhoz el kell engedjem.

Baj van velem.

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[boldognaklenni-01]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #nagyon szar #szakítás #szomorú szerelem #szomorusag #nagyon hianyzol #hianyerzet #hianyzol

[erosnekszulettem]

Kevés dolog van amire büszke vagyok

Kevés ember van akit tisztelek és felnézek rá...

Kevesen vannak akiket szeretek akik fontosak nekem igazából teljesen őszintén csak rólad szól mindez...

Mert senki másra nem vagyok olyan büszke mint rád senki mást nem tudnék úgy "szeretni" mint téged senki sincs olyan fontos mint te és téged szeretlek a legjobban ezen a világon... megmentettél engem nem mástól nem a világtól önmagamtól és kiszabadítottál a saját magamnak állított börtönből....

Kérlek ne engedj el soha... ne küldj vissza abba a börtönbe... mert én valóban nagyon nagyon szeretlek téged...

#magyar tumblisok #magyar tumblr #szeretlek #szív #szeretem #szerelem #csak ő kell #csak mi ketten #csak őt akarom #csak veled #együtt #veled akarok lenni #veled a legjobb #veled minden jo #te és én #csak te

[csakszavak]

Szereted őt?~

Persze, hogy szeretem. Hiába alakult át körülöttem a világ, állt a feje tetejére minden. A dolgok megváltoztak. De ő maradt az állandó, biztos pont. Akit szeretek.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[nitta86]

Most, hogy közeleg a karácsony tele van minden olyan cikkekkel, hogy hogyan legyen fenntartható az ünnep és hogy ne vásároljunk össze annyi baromságot. Ez így jogos is lenne, csak szerintem ez nem mindig önkéntes, előfordul, hogy nem lehet kibújni az ajándékozás alól nagyon nagy sértődés nélkül, esetleg az ajándék fajtájára is konkrét elvárások vannak.

Egyébként rájöttem, hogy igazából szeretek ajándékozni. Régebben nem szerettem, mert túl stresszes volt, de így hogy már csak olyanoknak adok ajándékot akiket ismerek és gyanítom hogy minek örülnének, így tök jó élmény kitalálni, beszerezni és odaadni. :)

Viszont az egészet nagyon el lehet rontani azzal, ha olyasvalakit kell megajándékozni akit alig ismersz, pl. iskolai, munkahelyi húzások vagy évente kétszer látott rokonok. És ilyenkor jön a női magazinos jótanács, hogy meg kell beszélni, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, és ez jó lenne, de pl. a származási családomban senki se szólhat bele abba, hogy hogyan legyen az ünnep, aki nincs még 60 éves. ( De ha nő akkor még olyankor se hallgatják végig.) Mondjuk én már nem karácsonyozok velük, szóval ez nem érint, de szerintem nem csak az én családomban van ez a probléma, plusz gyakori hogy ha beházasodtál akkor sincs beleszólásod abba, hogy legyen az ajándékozás. És akkor még ott van az is, hogy van egy kimondott vagy kimondatlan összeghatár, hogy mennyit illik költeni rá, és ha ez magas, de ráadásul nem is ismered a másikat, akkor ez duplán szívás.

Szóval általában így jutunk el a totál felesleges ajándékokhoz, mint gyümölcscentrifuga meg az óriási kondér egy 2 fős háztartásnak. Meg emiatt cserélnek gazdát a tusfürdős csomagok és doboz bonbonok, illatgyertyák, bögrék is. (Ezek is lehetnek jó ajándékok, ha valaki kifejezetten ezekre vágyik.) Szóval szerintem nem arról van szó, hogy az emberek ne tudnák, hogy ezek feleslegesek, hanem hogy nem szólalhatnak fel ez ellen, csak úgy hogy az örök sértődést kockáztatják.

#szövegesposzt

[nemasegelykialtas]

Igazából megérdemlem, hogy szenvedjek. Jogosan szenvedek. Be kellett látnom, hogy ezt érdemlem. Akit a legjobban szeretek, ő is rengeteget szenvedett miattam. És sokszor fel sem tűnt. Hibáztam. Nem is egyszer. Most visszakapom azt, amit adtam. Mindig bántottam magam körül mindenkit, mert csak magammal foglalkoztam mindig, nem figyeltem senkire soha annyira, mint saját magamra, magamnál jobban senkivel nem foglalkoztam. Féltem a csalódástól, fájdalomtól, kínoztak a sebeim és másokra vetítettem ki mindent. Folyamatosan bántottam azt, akit a világon mindennél jobban szeretek, pedig egy rossz szava sem volt hozzám soha. Állandóan kritizáltam, irányítottam, olyanokba hajszoltam bele, amiket nem akart, szépen lassan elvettem a boldogságát, rengeteg sebet, traumát okoztam neki. Soha nem tudtam igazán megmutatni neki mennyire szeretem, képtelen voltam rá. Most már képes lennék, de túl késő. Talán lesz még rá alkalmam, nagyon remélem, hogy újra együtt leszünk és meg tudom neki mutatni mindvégig mennyire szerettem, kitartottam mellette és onnantól már nem én leszek az első számú az életemben, hanem csakis ő, nem fogom azt folytatni, amit eddig csináltam vele vagy bárkivel, ebben biztos vagyok. Ő egy földre szállt angyal, csupa jóság, kívül-belül ragyog, gyönyörű a teste-lelke is, én mégis képes voltam hónapokon át csak bántani. Beláttam magamnak minden hibámat és az összes ellen teszek, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Építeni akarok innentől, soha többet nem rombolni.

#szeretlek #örökké szeretni foglak #annyira szeretlek #beléd szerettem #saját #saját poszt #hibáztam #hiányzol #szerelmi élet #vágyódás #szerelem #szerelmes #nagyon fáj #rohadtul fáj #forever i love you #ne haragudj #ne hagyj itt #sajat #sajat iras #sajnalom

[csacskamacskamocska]

Összejövetelek

Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.

Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.

Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)

Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.

Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.

#összejövetelek #társasági programok #kényszerek #szorogások #vágyak #félelmek #kapcsolatok #barátok #12-22

[supervalcsi]

Hello, dear.

Are you going to make more MotA icons? Maybe of Harry as well? Love your icons and I would love to see more of Harry as well.

And yes, he is my fave 😏😊.

De mindenki mást is nagyon, nagyon szeretek. Végül nincs egy character akit nem szeretek. Ez nagyon ritka nálam.

Hi!! Yes more icons are definitely coming, Harry and Buck will be up next for sure!

El sem hiszem! Még egy magyar, csak mi vagyunk ebben a fandomban?? :D

#ask #masters of the air

[libaboroslettem]

Rettegek, hogy soha nem leszek elég

Mert mindenki akit szeretek lelép

A sok fájdalom az elmémet megölte

Lelkemet bezártam egy börtönbe

Mindennap küzdök magammal

Szívemet lezártam egy lakattal

Már nem szabad éreznem

Mert túl sok a félelmem

Hisz mindig ugyanaz a vége

Úgy érzem nem lelek békére

Sosem lesz egy társam

Aki miatt a másnapot kívánjam

[starmythelonesurvivor]

Én úgy szeretek nevetni. Az egyetlen dolog, ami nyilván nagyon túlozva, de rávesz, hogy lépkedjek tovább ezen az életnek nevezett pöcegödrön. Elnézem a dátumot, kétszer utazom. Haha, egy idióta vagyok. Nem sikerül semmi se, van ez így, még mondjuk felbukhatnék a sarkamban. Meleg a beton legalább. A faszim attól ocdt kap, ha át kell sétálnia egy vidéki piros lámpán az éjszaka közepén, miközben, ha lelépek a kijelölt zebrára, akkor átszalad, hogy ő ugyan nem fogja feltartani a kocsikat (ez előtt mondta, hogy egy úriember nem siet). Rosszul vagyok tőle, minden pillanatban szakítani akartam, de valahogy most már végleg elvesztem. Nem volt elég erős a gépem, ahhoz kiszedjek egy videót, vettem egy “anya laptopot”. Azért dolgozok egész nyáron, és táncolok az őrület határán, hogy egyáltalán legyenek eszközeim, ahhoz, hogy dolgozzak. Az, amiből függetlenedni akartam, elpárolgott. Vettem egy teleobit is. Az esemény fotóimmal 4 napja traktálom a felelős nőt, hát ő elfoglalt. Az én képeim mennek ki mindenhova, és megkérdeztem, hogy végül tetszettek-e. Hát, egy két használható volt közöttük. Nem vagyok egy professzionális picsa, magam is szorongok konstans, hogy a idióta művészkedés helyett inkább az alkalmazott oldalt kellett volna csinálnom, de egyértelműen jobb vagyok, mint az ő béna szemszögből lekapott, mobilis képei. Hogy rohadjon meg, mosolygok, bazsalygok. Videót vágok, hangosan értekezek a kolleginával, hallja a főnökasszony, hogy haladok. Imposztor szindrómában leledzem. Semmire nem elég a pénzem, nem tudnék megélni. Ma beküldtem a pótfelvételire a portfólióm. Nem érdekel, hogy túlléptem a kritériumot, nem azért güriztem egy évig egyfolytában, hogy az animációm állóképek legyenek, kihagyjam a két autonóm fotósorozatom, meg kreációim. Elszálltak a képek, amiket napokkal ezelőtt készítettem a ruháimról, megelőzve kézi mosással, meg kemény vasalással. Ma este kellett munka után rögtönöznöm, most tört meg bennem végleg valami. Elkezdtem felesezni. Mire meglettem mindennel, vagy 4 bennem volt. Azok a napok, amik kívülről másnak menőnek, meg csodásnak tűnnek, nekem nem pihenések, pont a leg”fancybb” programokon nem tudok nevetni, jól érezni magam, nem vagyok képes így regenerálódni a munkából. Hiányzik a társaság, akit kedvelek. Hiába érzem jól magam 1-1 napokra egyedül, vagy a barátaimmal, nem tudja ellensúlyozni ezt az óriási aranykalitkát, meg a munkát. Utálom az életem, utálom, hogy nem utálhatom, mert privilegizált helyzetben vagyok, utálom, hogy nem merek lépni. Nyomorogni nem kellemes, ellenben így én leszek a boldogtalan szűz mária a strand fesztivál Vip-ban. Oda se szeretnék menni, csak pihenni akarok.