#belső halál

[konyvekkozt]

búcsúztató - S. halálára

S. ma délben elhunyt

ő nem emlékezett rám, én viszont emlékeztem rá, mikor még utcásként látogattam. egy társasházban húzta meg magát, ahonnan kilakoltatták. egy lakó hívott minket, mert aggódott érte, már december volt, jött a hideg

S. szóba sem akart állni velünk, aztán csak beszélgettünk. nem érdekelte a hideg, ő volt katona, mindent túlél

mire lakóm lett, már könyökmankóval járt, elütötte egy kamion, úgy rakták össze a lábait

némileg makacs ember volt, de jó humorú. sokat dolgoztunk azért, hogy megértsük egymást. idős volt már, férfi, nem fogadta jól az intézményi szabályozást. aztán összeszoktunk

két nappal a kórházba szállítása előtt beszéltem vele utoljára. fájlalta a lábát, de a frontot panaszolta

két nap múlva kezdődött a kálvária, mikor napokig próbáltam megtalálni az egészségügyben. mire ötödnap megtaláltam és bementem hozzá, már nem volt magánál. utána még kétszer voltam nála, akkor már az intenzív osztályon

sok volt ez a két alkalom. de egyszer kellett mennem a meghatalmazásommal, hogy megtudjam, hogy van. két nap múlva pedig tusfürdőt, borotvát vittem neki, mert azt kértek a nővérek. mondtam is neki, hogy biztos morcos lenne az eper illatú tusfürdőért

sokat dolgoztam az intenzív osztályos élményeimmel. és a határokkal is. S. akkor már nem volt magánál, nem reagált, de szerettem volna, ha tudja, ott van mellette valaki, ezért miközben beszéltem hozzá, megsimogattam az arcát

ma a halálhír után sírtam. utána elintéztem a legszükségesebb adminisztratív teendőket vele kapcsolatban. holnap pedig majd szétszálazom a bevonódás kérdését. azt gondolom, szociális munkásként jogom van gyászolni egy ügyfél halálakor, közben meg nagyon rendezetlen viszony ez, hiszen nem rokonom. nem az, mégis én voltam az egyetlen, aki kereste, látogatta. (a lányát értesítettem, beszélt egyszer a kórházzal, de nem ment be hozzá - ami egyébként szerintem teljesen érthető, sok ez így ennyi év távolság után) először és utoljára akkor voltam halál közelében lévő ember mellett, mikor nagyi haldoklott. az ember jellemzően nincs idegenek halálos ágya mellett. de S. vajon idegennek számított?

ha nagyon jól haladok a belső munkámmal, szeretném megírni a dilemmáimat egy tanulmányban

S. ma 12:09-kor elhunyt. az örök világosság fényeskedjék neki!

sok vele kapcsolatos élmény miatt örökre emlékezni fogok rá. és örömmel tölt el, hogy ha felszínesen is, de most már ti is ismeritek, esetleg gondoltok is rá néha

[angelofghetto]

Értem, hogy elméleteket kell felállítani, és okos magyarázatokat kell találni, és azt is értem, hogy egy kellemes élmény közben repül az idő, míg mondjuk egy szájsebészeti műtét alatt szinte vánszorog, de ezt a fejtegetést kicsit erőltetettnek érzem.

Gyerekkoromban számomra lassan telt az idő, mert olyanokat csináltam, hogy órákig feküdtem a fűben, bámészkodtam, mászkáltam a haverokkal, vagy csak ültünk a téren egy padon, a panelban a lépcsőn, a fejünkből kinézve, vagy elsötétített szobákban hangosan Pink Floyd-ot hallgattunk félnapokon át. Mindenre volt idő. Aztán mikor megszülettek a gyerekeim, iszonyú sokfelé szakadtam, állandóan vészhelyzeteket kellett megoldanom, mindig történt valami, és valahogy nem tudtam figyelni az időre, mert elsodortak az események, és csak csodálkoztam, hova lett 20-30 év. Mindez pont ellentmondani látszik az írásban felállított elméletnek.

Azt látom, az idő leginkább a civilizáció betegsége, és állandó készültségben, feszültségben tart, és elidegenít a saját belső ritmusunktól, a természeti környezet ritmusától. Régen a Nappal kelt-feküdt az ember, a kinti-benti munkák és a pihenés aránya is igazodott a nappalok-éjszakák eltérő ritmusához. Ma télen-nyáron vekkerre kelünk, és határidők között vergődünk.

Néha kimegyek az Állatkertbe, és elnézem az állatokat, ahogy lustálkodnak, esznek, játszanak, és legtöbbször halál nyugodtak, tojnak a világra. Olyankor az én problémáim is valahogy olyan elhanyagolhatónak tűnnek.

Elvégre az lenne az életünk célja, hogy jól érezzük magunkat benne.

[tibberg]

Kapja be a Strava: van az a funkciója hogy húzol egy karikát a térképen az ujjaddal és ráigazitja a szokásos utakra, amerre sok biciklis nyom van. Na nekem a terv alapján volt 1-2 km murva, sebaj. Igen ám, de egyszer csak levitt volna egy erdei ösvényen ami kb 15-20% meredekségű. Mondom ezt már nem. Nézem a térképen, oké kis kerülővel le lehet menni szekér úton is. Kerülök, ismét a nyomon vagyok. nemsokára az út egyre meredekebb lefelé és ilyen öklömnyi mosott kő, éreztem egy idő után, hogy csak előre, mert itt nem megyek vissza fel outi gumival. Aztán egyszer csak látok egy nagy monti féknyomot és az út elindul lefelé megint egy ösvényen de az most tiszta dagonya. A kerülő út nem járható mert egyszerűen eltűnik, tehát itt kell lemenni. 100m és látom utána eléri a folyó partot, ott tudom, szép murvás út lesz megint. Na akkor menjünk le. Helyenként a bicikli a 10cm mélyen sárban én meg a partfalon szaladok a biciklire támaszkodva (mint egy videó játékban wallrun). Ugh halál félelem. Elfelejtettem fényképezni pedig kellett volna. Mindegy leértem, elvesztettem az egyik patavédőt és kiderült hogy a cipzár lement a kavicson razkodaástól a nyereg táskán, és a pót belső és mindhárom gumileszedő is elveszett.

Utána már esemény mentes volt, eltekintve a rettenetes meredek kaptatótól Dagersheim és Schwellbrunn között, majd 2km 9+%. Durva volt. De itthon vagyok egyben ;) és még jól is esett

[gyorinokedli]

Az elmúlt napokban az élő szart is kibőgtem magamból. Az idei télig csupán 2x dolgoztam cirkuszban, akkor is otthon a mi kis sátrunkban. Nem volt pakolás, nem volt költözés, az Ici-pici showk a napi rutin után lettek lebonyolítva.

Na de most… eljöttem a halál faszára otthonról, Németország egyik legnagyobb cirkuszába. Össze voltam zárva 50 napra kb 100 olyan idegennel, akik közül sokkal még csak nem is beszéltünk egy nyelvet sem. Szépen lassan összeszoktunk, megkedveltük egymást. Egy pici faluvá változtunk, mindenki tudott mindent, érdeklődtünk a többiek iránt, kerestük egymás figyelmét, aggódtunk egymásért. Belső poénok alakultak ki, sírtunk, zokogtunk, zenéltünk, ettünk, izzadtunk, nevettünk együtt. A napom minden perce be volt osztva, mindig tudtam ki, mikor fogja keresztezni a napomat, hogy mit fog mondani vagy kérdezni. Már nagyon rég óta áhítottam egy ilyesmi rendszert az életembe. Megnyugtató volt a kiszámíthatóság, biztonságos.

Ugyanitt, elhatároztam hogy ha már úgy is csak limitált időt fogok ezekkel az emberekkel tölteni és úgy sem látom őket viszont valószínűleg soha, nem fogok időt és energiát fordítani a maszkolásba. Azt kapják ami van, ha tetszik tetszik ha nem akkor nem tudok mit tenni. Legnagyobb meglepetésemre rengeteg embert találtam akivel rezonáltunk, talán túlságosan is.

Persze elképesztően stresszes volt, és a mentális egészségemet nagyban visszavetette ez az 50 nap. Illetve kifejezetten egy karakter volt az aki sokat tett azért hogy a lehető legnyomorultabbul érezhessem magam. Viszont egyetlen szava sem fájt annyira, mint a búcsú. Nézni ahogy azok az emberek akik magamért szerettek meg kisétálnak az életemből egészen traumatikus volt. Persze nem vagyok ennyire naív, már az elején tudtam hogy nem sok hosszútávú kapcsolat fog itt születni, viszont ez a szituáció egészen erősen triggerelte a korábbi elhagyottságot amit megtapasztaltam. Nézni a kiguruló autókat nem csak egyet jelentett azzal hogy nem lesz több esti BBQ a lengyelekkel, hanem visszarepített abba az időbe amikor a családunk széthullott, amikor azok az emberek akikben megbíztam elhagytak. Ott állni és nézni ahogy a konténerek elmennek és a sátor szépen lassan ürül remekül szemléltette azt, ami az életemben újra és újra periodikusan bekövetkezik: az emberek elhagynak engem.

#personal #fuck life #depression #trip #travel #stuttgart #weltweinachtscircus #Circus

[csacskamacskamocska]

Tegnapi szereplésem

Két történetet tudtam volna végigjátszani. Az egyikben a három sorból a középsőn ülök, egész úton alszom vagy csetelek Logannel (várom, hogy válaszoljon), mert könyvet elfelejtettem vinni, közben szókeresőzöm. A helyszínen láthatatlanul beleolvadok a csoportba és mindenre azt mondom, ezt én tudom, igen, ismerem, láttam ilyet vagy olvastam róla. Meleg van, rohadtmeleg van, zaj van, miért csak az emeleten van klotyó, miért állunk a napon? miért nem hozzák már az ebédet és mikor megyünk már haza? De nem ez történt mert megrettentem attól, hogy a kocsi hátuljában majd nem kapok levegőt, úgyhogy a főnököm főnöke (nagyobbfőnök) mellett ültem elől és kétszer három órát beszéltem. Beszélgettünk. Először szakmáztunk, aztán család, vallás, politika, értékrend, élet és halál. Ha randi lett volna, azt hiszem elégedett lennék. Értelmes, nyitott, öniróniával meg egészséges értékrendel megáldott pasi, akinek vannak céljai, van életereje. Amúgy, arról lehet tudni, hogy stabil párkapcsolatban él, hogy többször említette a feleségét, hogy beszélték ezt meg azt, csinálják ezt meg azt, gondolkodtak ők is azon... érezni, hogy a felesége szerves része a belső világának, nem csak úgy fizikailag van jelen az életében. Majd az ebédnél a cégvezetéssel szemben ültem és szóvaltartottam őket különböző szakmai témákkal. Meg nem szakmaiakkal is mert mindenfélét kérdeztem amire ők büszkén elmondhatták, hogy milyen szuper a város ahol élnek, milyen klassz a cégük és mi elismerően reagáltunk mindenre. Pozitívan kérdeztem, pozitívan tudtak reagálni. Persze végig a gyárban is hoztam ezt a formát. érdeklődő, elismerő, kipróbáló, pozitív. (csendben tudok maradni, ha más beszél) Minek csináltam ezt az egészet? Mert unatkoztam volna különben. ha nem kaparom elő magamból a lelkes érdeklődő kislányt, akkor unatkoztam volna. Sajnos az elegáns úrinő decensen és némileg szexin tárgyal, ez a szerep nekem nincs meg. irigylem azokat, akiknek van ilyenjük, ismerek pár hivatalnok csajt. megjelennek, karcsúak és barnárasültek (+ezeknek mindig nagyon szép lába van) egy rakás adatot tud kívülről, tud olyan szexisen kommunikálni, hogy megérinti idegenek karját, hátrarázza a hajkoronáját (ezeknek mindig fekete haja van, esetleg göndör) és körömcipőben járnak ami összenyomorgatja a lábujjaikat, aztán öregkorukban rettegve nézed a strandon a létrejött képződményt a lábfejük végén, de többnyire ott is elegánsak, de nem mennek vízbe a hajuk miatt, csak napoznak. Irigylem-e őket? Dehogy! Csak mesélek. A boldog embereket irigylem. Én most ebben az apró pancsolómedencében elértem azt, hogy jövőhéten a nagyfőnököm le akar ülni velem beszélgetni, hogy hogyan alakítsuk a két főosztály közötti kommunikációt. A kollégáim meg a nap végére azt mondták, hogy elképesztő pozitivitásbomba vagyok. Elfáradtam ebbe a nagy pozitívkodásba. Sokat kivesz az emberből. :D

#utazás #szakmai kapcsolatok #szerepek #07-01

[jeghideg-lelek]

Megölnek

A gondolataim felemésztenek. Egyre többször jár a fejemben a halál gondolata. Szinte mindennap kattogok azon, hogy hogyan tehetném meg.. Hiába látják, hogy jó kedvű vagyok, hiába hallanak nevetni, énekelni. Ott van bennem azaz átkozott belső hang, amely azért könyörög, hogy adjam fel. Mindig megkérdezem magamtól, hogy van-e értelme maradni. De nem találom a válaszokat. Nem találom az okot, amiért érdemes lenne maradni ebben a világban. Egyre jobban érzem, hogy ennek nincs értelme. Érzem, hogy beleroppantam ebbe. Nem bírom tovább..

#halál #gondolatok #nem birom #basszameg #szétestem #fuldoklom #fel akarom adni

[allamilogisztikus]

Ebben benne van az állandó bizonyítási kényszer, ami a magyar válogatott mögött álló egész Orbán-rendszert jellemzi, ami a névadó sajátja, akinek az egész élete abból áll, hogy bebizonyítsa, hogy ő valaki. A kekeckedő, az ugribugri, hőzöngő Magyarország ugyanilyen a világpolitikában, meg kell mutatnia, hogy valaki. Az igazán nagyoknak nem kell megmutatniuk semmit, ők azok, akik, nem szorulnak erre a bizonyításra. A magyar futballválogatott és a végtelenül primitív és bunkó törzsközönsége viszont minden világversenyen meg akarja mutatni. Ahogy a Gazda is.

Ezért mindenkit meglepnek az elszántságukkal, a lelkesedésükkel, ahogy mennek, rohannak, rombolnak, védekeznek, küzdenek, kaparnak, és a szimplán profik, akik megszokásból játszanak, ha nem veszik fel ezt az élet-halál harcos szellemiséget, nehéz helyzetbe kerülnek, és nem tudnak mit kezdeni ezzel. Akik felveszik ezt keménységet és küzdelmet, odateszik magukat, azok leverik a drága magyar fiúkat, mint vak a poharat, mert amikor a foci dönt, abban ők sokkal jobbak. De a harcias, bizonyítani akaró magyarok ellen unottan játszani nem lehet, mert kiharapják a labdát.

Az angolok legyőzéséről Leni Riefenstahl, a hitleri Németország művészi színvonalú propagandafilmrendezője kiváló filmet készítene, saját korábbi filmjei címeivel, “A hit győzelme” és “Az akarat diadala”. Ahogy az orbáni fasiszta és náci rendszert ismerjük, már valahol elkezdtek néhányan mozogni, hogy egy százmilliárdos költségvetéssel elkészítsék a NER propagandafilmjét az angolokat legyőző második aranycsapatról, ami az orbáni politika, ideológia és fasiszta rendszer győzelme a kishitű hazai belső ellenségekkel, Soros-ügynökökkel és a Nyugattal, meg a zsidókkal szemben.

Laci bácsi, tessék vigyázni magára! Ilyen idős korban már nem éri meg idegeskedni ilyen focis dolgokon.

🤗🤗🤗

[metalindex-hu]

Hammerfilosofi – A black metal ősi filozófiája

Hammerfilosofi – A black metal ősi filozófiája - https://metalindex.hu/2023/07/14/hammerfilosofi-a-black-metal-osi-filozofiaja/ -

A norvég one-man black metal fanatista Hammerfilosofi az MMXX évben alakult a globális káosz, leállások, halál, pánik és dögvész közepette. Egyeseknek ez az idő a kétségbeesés és tömeghisztéria kora volt, míg mások számára a magány, az elmélkedés és a belső erő ideje. A zenekart működtető Fuoco Cammina Con Me szerint pedig elég egyszerű volt:

“Visszahozzuk a black metalt az ősi és valódi jelentését és célját. A Hammerfilosofi a tisztító tűz, amelynek célja a civilizáció, az ártalmatlanok és a középszerűség minden nyomának eltűntetése. Egy erőszakos, katartikus belső utazás kezdeményezésének eszköze. Ez az erő a terror, a viszály és a dicső halál ünnepe.“

Két év elteltével alkotónk készen áll, hogy ránk szabadítsa fékteles, fekete gyűlöletét és fanatizmusát The Desolate One című debütáló albumának képeben. Hat tételes lemeze szeptember 22-én fog megjelenni az ATMF zászlaja alatt. Erről máris itt van az ortodox sötétség szabadságát visszahozó The Sickle daluk.

Hammerfilosofi – The Desolate One

(ATMF)

1. The Torch 

2. The Crossed Bones

3. Odi Profanum Vulgus et Arceo

4. The Sickle

5. Abyssal Season

6. The Skull

#Hírek

[keresztyandras]

Szép halál

Gaál Péter >Még mielőtt Suhajda Szilárd fikázása folytatódna olyan baromságokkal, hogy mit keresett fent a hegyen, kinek mi haszna ebből, tiszta nárcizmus kontra család, und so weiter: Jézus és Keresztelő János mit keresett a sivatagban, Avilai Nagy Szent Teréz és Kőrösi Csoma Sándor a kolostorban, jó, előbbi megírta a Belső (!) várkastélyt, utóbbi a tibeti-angol szótárat, de ezen kívül? Buddha…

View On WordPress

[krisztiantoth]

Könyvek & Filmek 2022

Következzék az immár “szokásos”, hagyománnyá vált beszámolóm az elmúlt évről, melyet korábban kezdtem (2006), mint Szabados Ádám teológus, de természetesen az a minőség, ahogy a Divinity blog közreadja, inspirál. Én “csupán” egy felsorolást közök, de videós résszel kiegészülve. Íme: 

2022 - könyvek

Martin Rizley: Preach The Gospel 

Dobner Győző: A Bárka Baptista Gyülekezet története 

Füzesi Manuéla: Ráháb zsoltára

Márton Zsolt: A szokolyai zsidóság története 

Samuel Rutherfors: Levelek (P7)

Kerényi István és Kerényi Lajos: Csodás kalandok Jézussal

Gary Chapman és Shannon Warden: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk

Joseph Alleine: Üdvösségre vezérlő kalauz (megtérésre segítő intelmek) 

Joachim Gnilka: Biblia és Korán - Ami összeköti és ami elválasztja őket

Tim Keller: Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága 

Greg Gilbert: What Is the Gos•pel?

A call to Faithful Mission: The Southgate fellowship statement 

Al N. Martin: The Practical Implications of Calvinism

Joel R. Beeke: La Santidad - El llamamiento de Dios a la santificación

Melissa and Mike Kruger: Praying for your spouse

Joel R. és Mary Beeke: Hogyan Építsünk Istenfélő Házasságot? 

Ray Ortlund: The Death of Porn -  Men of Integrity Building a World of Nobility

Avi Jorisch: Made in Israel - Ahogyan az izraeli találékonyság jobbítja a világot

Kálvin: Római levél magyarázata

Justin Buzzard: Date Your Wife

Bognár Attila: A négy bibliai ősanya; Sára, Rebeka, Lea, Ráhel - a Messiás négy arcvonásának kiábrázolói

John MacArthur: Jézus a konfliktus hevében. Jézus merész konfrontációinak újszerű megközelítése 

John MacArthur: Egyedül Jézus. Mit jelent valóban üdvösséget nyerni

Thabiti Anyabwile: What is a healthy Church member? 

John Piper: Ne pazarold az életed!

Jonathan Leeman: A gyülekezeti tagság (magyar fordítás)

BEST: A baptista egyház stratégiai terve (Durkó István)

Túri Sándor: A Zarándok - A belső én felfedezése az El Camino úton 

Szerettem egy leányt - Bizalmas levelezés (Evangéliumi Kiadó)

Énekek éneke (Európa kiadó) - Komoróczy Géza utószavával 

Xeravits Géza: Zsidó és keresztény szent helyek a késő-ókori Palesztinában

Dr. Kovács György: Gyökerek és ágak

David Wilkerson: Kereszt az aszfaltdzsungelben

Phillip Keller: A 23. Zsoltár | egy juhpásztor tolmácsolásában 

John Piper: Az öröm hajnala

🎶Bolyki László: Ragyogjon világosság (25 Adventi elmélk..)

John Piper: Hirdetek nektek nagy örömet

Turcsik György: Adventi mesék

Peter Masters: A Biblia Tanítása a Gyülekezeti Tagságról

2022 - filmek

Félvilág

BÚÉK

14 hegycsúcs: Semmi sem lehetetlen (Netflix)

Vadlovak

A feltaláló (Béres)

Ne nézz fel! (Netflix)

Viktória - A zürichi expressz

Én Georgina (Netflix sorozat)

Hiszel? (Teljes film magyar felirat)

A világ legrosszabb embere 

A Tinder csaló (Netflix)

Csernobil (HBO) Чорнобиль

Halál a Níluson

Soros-akta 

Könnyü leckék 

Dawnton Abbey (mozifilm)

A legszebb ajándék (Diósjenő)

Mennyei Csodák (Videa)

Katinka KAT/NKA

Jézus Dosszié

AMADEUS

Lányok Dubaiban

Toscana / Toszkána (Netflix)

Zuhanás a csendbe

Münich / München (2005)

Schindler listája

Az izraeli kém (Netflix sorozat)

Szexfantáziák 

Mennyit ér egy élet?

Munich - Netflix 

Tortured (R.Wumbrandt)

Man vs bee (Mr. Bean:)

Magasságok és mélységek 

The next three days

A salemi boszorkányok (1996) The Crucible (Arthur Miller)

ÖN-TÉR-KÉP I-II. A Magyar Nemzet Lelkiállapota

A legszebb nemzeti parkok (Netflix sorozat - Obamával)

Luther

Kuba titokzatos története #8

Szöszi (Monroe - Netflix)

Jóreménység Sziget

What is woman? (doku)

Élősködők 

Magyar Passió

Szívvel lélekkel | Portréfilm a bükki füvesemberről, Gyuri bácsiról

Avatar - víz (2.) 

A FIFA titkai (uncovered) Netflix

Az unoka (2021) magyar thriller

Ida regénye (2022)

JÉZUS ÉS… (Mező Misi DunaTV)

Született hazudozó 

+ HAMAROSAN KÖVETKEZNEK AZ ELMÚLT ÉVEK IDÉZETEI...

[ejfeligospel]

Spirituális húzódzkodó rúd

Sokszor az a legjobb, ha a megbocsátásra úgy gondolunk, mint a szívünk megszabadítására a haragtól és nehezteléstől, és a dühtől és rosszindulattól. Van, hogy csak ennyit tehetünk. Nem szeretem meg az ellenségem, de nem leszek a megszállottja a sérülésnek, ami ért. A megbocsátás bonyolult. A legnagyobb spirituális húzódzkodó rúd.

Érezd annak élményét, hogy egy zajos utcán te vagy a zaj. Idd meg az összes szenvedélyed, és légy a szégyen. Zárd be mindkét szemed, hogy láss a másik szemeddel. Nyisd ki a kezed, hogy megtartsanak. Tudd, hogy van támogatód. Kellünk egymásnak. Kell a közösség. Én puha vagyok, mint a szirmok, te meg éles, mint egy tüske. Együtt egy rózsa vagyunk.

A kapcsolat a valósággal segít. Van egy szonárunk arra, amikor az emberek mélyen figyelnek. De azok is eszembe jutnak, akik teljesen egyedül vannak. Mi van azokkal, akik még mindig az erdőben vannak a leégett házból kimenekülve? Mit tehetnek? Kihez fordulhatnak, ha senkijük nincs?

Lehetőséget adunk az embereknek, hogy meghallgassák egymást. Mindig ide térek vissza. Mert ha magányos vagy, tudod, hogy mások is azok. Keress egy másik magányos embert. Amikor elhatározunk valamit, a világ mintha mágikusan segítene minket. Mintha a világ azt várná, hogy eldöntsd, melyik oldalon állsz, és mi számít legjobban. Hogy gyűjtsd az energiáidat aköré, ami igazán számít, és ami a legfontosabb. És eszerint, ha magányos vagy, a társaság a legfontosabb.

Néha meg olyan érzés, mintha egy hatalmas, szófosó húsrobotban ülnék, és nem tudnám a szájfunkciót irányítani. Legszívesebben katapultálnék a robotból. Magam is untatom, de még rosszabb lehet annak, aki meghallgat. Úgy érzem, hogy elvesztem a hallgatás képességét. Annyira lefoglal a saját faszságom, hogy nem tudok meghallgatni senkit, csak úgy teszek, mintha hallgatnék. Bólogatok meg figyelek meg igyekszem, de egy szót sem hallok.

A halál ideje bizonytalan, de a halál ténye biztos. Ha ezt valóban értenénk, kevesebb olyan pillanatunk lenne, ahol megbánjuk, hogy pazaroltuk önmagunk vagy valaki más idejét. Nem engedjük be a halandóságunk érzését. Akinek halálos betegsége van, időnként úgy fogalmaz, hogy hálás, mert úgy érzi, jobban életben van, mint valaha.

Meg kell tanulnunk felismerni, mi folyik a saját elménkben, amikor hallgatunk. Hogy felismerjük, ha valami másra gondolunk, miközben valaki beszél. Sokszor nem is tűnik föl, csak az, hogy „Istenem, nem is hallottam az utolsó bekezdést.” Még csak nem is a robot vezérlőtermében ülünk, hanem lent a mosdóban.

Azt mondják, hogy a meditáció a halál gyakorlása. Az élet gyakorlása. Az odafigyelés gyakorlása. Hallgatunk a testünkre, hallgatjuk az élet hangjait magunk körül, és ez beköt az aktuális pillanatba. A saját belső hangunk és intuíciónk meghallgatása. Mindig, amikor felülírom ezt az intuíciót, tragédia a vége. Minél érzékenyebb leszek, és minél többet tudok, annál inkább instant karma. Keményen és gyorsan jön, amikor megfeledkezek arról, amiről tudom, hogy igaz, és csak törtetek előre. A mély odafigyelés az életünket is védi. A hallgatás a kapcsolatunk az univerzummal.

Azt mondják, amikor lélegzünk, kapcsolatba lépünk, mert mindent belégzünk és kilégzünk. Amikor figyelünk, az szinte a légzés egy formája, életerőt fogadunk rajta keresztül. Életerő a hangodon keresztül. A szoba csendjén keresztül.

#midnight gospel #éjféli gospel #légzés #karma #spiritualitás #meditáció #halál

[bdpst24]

Téli ének-táncfotók: megújulás, újrakezdés, újjáéledés

Téli ének-táncfotók

“A Téli ének egy belső utazás, amely konkrét történet helyett inkább hangulatokból áll. A tél a legtöbbször sötétebb tónussal bír, miközben sok egyéb „színe” is van ennek az évszaknak. A tél az elmúlás, az öregedés, a halál, az elengedés, a várakozás, a változás, az újjászületés-újjáéledés, a nyugalom, az álom, a karnevál és az ünnep évszaka is. A próbafolyamat során inspirációt jelentett…

View On WordPress

[egyflaneuse]

Hirtelen megütött egy emlék a régi önmagamról, illetve egy érzés, ami több emlékképből állt össze hirtelen, ahogy a régi (archivált) instagram posztjaimat nézegettem, amiket anno elrejtettem a profilomról, mondván "megváltoztam, ez már nem tartozik ide". Most viszont, ahogy olvasgattam őket, ahogy merengtem rajtuk, és ezzel egyidőben felidéztem az eredeti pillanatot, amikor 1-2 év után újra rájuk néztem, egy kép után kutakodva, amit Carlának akartam megmutatni Kis Hercegről, akit évekkel ezelőtt vesztettem el egy autóbalesetben. (Side note: milyen érdekes, angol nyelven nem azt mondjuk, hogy balesetben, nem benne, hanem balesetnek, neki. A baleset, mintha saját akarattal, saját erővel rendelkezne, aminek mi alá vagyunk rendelve - ami, ha belegondolok, igaz is. Egy apró rag mennyit képes változtatni egy szó súlyán.)

Ahogy Carlának meséltem Kis Hercegről, és ahogy ő megnyílt nekem egy hasonló veszteségről az ő baráti körében, magunk is megdöbbentünk a hasonlóságokon. Kis Herceg és Magda elképesztően hasonlítottak, legalábbis olyan dolgokban, amik igazán számítottak. Mindketten birtokoltak egyfajta megértést, empátiát, de nem csak embertársaikkal szemben, hanem - ez most talán bután fog hangzani, de remélem, ki tudom fejezni, amit szeretnék - úgy összességében a világgal szemben. Megértés, elfogadás, elnézés. Mintha valahogy az egész fölött állnának, morálisan. Talán a halál teszi ezt velük, vagyis inkább velünk, és ahogy tekintünk rájuk a visszapillantótükörben, de ami kétségtelen, hogy bizonyos szinten ez igaz volt, már akkor is, amikor éltek. Én legalábbis így tekintettem Kis Hercegre, mint valami emberfeletti, mégis időnként fájdalmasan emberi karakterre. Bölcs volt, megbocsátó, mindig megtalálta a jót az emberekben és mindenben, humoros volt, intelligens, soft spoken, delicate. Finom, kényes. Törékeny. Naiv, sebezhető, érzékeny. Gyermeki. Friss.

Annyi mindent át kellett élnie röpke 18 év alatt, és mégis ilyen maradt. Nem változott. Valahogy nem hatolt át rajta a nemzeti negativizmus, nem mérgezte őt meg, nem érinthette meg. Szeretem azt hinni, hogy egy bizonyos mértékben én is ilyen vagyok, viszont én - akkor azt hittem, végleg - elvesztettem ezt 2020 októberében. És el akartam rejteni minden bizonyítékot arról, hogy egyszer ez nem így volt. Régen én is ártatlan voltam, hiszékeny, nyitott, mindig hittem egy happy endingben, azt láttam az egyetlen lehetőségnek. Csodáltam a világot magam körül, izgatott voltam a jövőmmel kapcsolatban, nevettem, spontán voltam, fűtött a kalandvágy. Észre sem vettem, ahogy ez a láng kialudt bennem, pedig hirtelen volt és drasztikus. Mivel az introspekcióm anno nem igazán törte át az eszmei határokat, nem érte el az érzelmi világom, egyszerűen átsiklottam az idomulás felett és racionalizáltam azt. El voltam veszve. Nem tudtam, hogy állítsam magam helyre, mert nem tudtam, mi sérült. Olyan volt, mint sötétben tapogatózni, nem tudtam, mit kéne keresnem, hol, illetve találnék-e egyáltalán valamit. Illetve... nem tudtam, hogy keresnem kéne-e valamit.

És most, ahogy gyógyulok, és a terapeutám segítségével próbálom újraépíteni/kiépíteni a kapcsolatot magammal, hirtelen azon kapom magam, hogy hiányzik a régi énem. Hiányzik az az állapot, ami akkor volt, mielőtt bezárkóztam, mielőtt lecsúsztam. Kezdek visszatalálni hozzá, beintegrálni a jelenlegi önmagamba. A belső Kis Hercegem, a belső kis Rebekám.

[labjegyzet]

Életmentő mágikus realizmus az Éjfél Könyvtárban

Az Éjfél Könyvtár egy olyan kortárs regény, amely fantasztikus elemeket használva állítja fejre nem csak a főszereplő, de az olvasó életét is. Kötelező olvasmány a mágikus realizmus szerelmeseinek.

Főszereplőnk, Nora Seed éppen mély depresszióban éli meg mindennapjait, és kész arra, hogy véget vessen életének. Ám amikor öngyilkosságot kísérel meg, élet és halál között egy érdekes helyre, az éjfél könyvtárba kerül. Itt lehetősége nyílik arra, hogy alternatív univerzumokba látogasson – a könyvtárban tárolt könyveknek köszönhetően—ahol különböző döntéseinek következtében eltérő életútjait ismeri meg.

A könyvtár használatának természetesen megvannak a szabályai, az új tudásnak pedig következményei. Mindemellett a rendelkezésre álló idő véges!

A regényt műfaja szerint be tudjuk sorolni a mágikus realizmust képviselő művek sorába, melyekben jellemzően a varázslatos elemek létrejöttéről nem kapunk magyarázatot. Ez a szereplőket általában nem zavarja, élik tovább életüket, mintha mi sem történt volna. Az idő torzítása is jellemzője ezeknek a műveknek: miként a könyvtárban is másként telnek a percek Nora számára, mint az azon kívül megélt helyszíneken.

A mágikus realizmus kifejezést először egy német kritikus alkotta az 1920-as években, hogy ennek segítségével mutasson be néhány amerikai festményt, de általánosan elterjedtté a latin-amerikai irodalom 20. századi felvirágzásával vált. Ennek mérföldköve Gabriel García Márquez 1967-ben megjelent Száz év magány című regénye, ami a mágikus realista irodalom igazi megteremtője lett.

Az Éjfél Könyvtár gyönyörű emlékeztetőül szolgál arra, hogy a dolgok mindig jobbra fordulhatnak. Bár a könyv fikció, mégis az író saját élményein, mentális egészségéért való küzdésén alapul.

Ha egy szórakoztató nyári olvasmányra vágysz, melynek olvasása közben elmerülhetsz belső világodban, és emlékeztet arra, hogy soha nem késő változtatni, válaszd az Éjfél Könyvtárat.

A könyv újra kapható, itt tudod megvásárolni:

https://www.gabo.hu/hu/szepirodalom/2912-matt-haig-ejfel-konyvtar-9789635661145.html

#éjfélkönyvtár #midnightlibrary #matthaig #könyv #olvasóvagyok #gabo #gabokiadó

[daddysbadgurl]

Az ördög 9x mond igazat,

hogy 10.-re becsapjon.

#ördög #erzelmek #fajdalom #fájdalom #idézet #banat #csalodas #erzelem #szomorú #magyar tumblr #élet #átbaszás #hazugsag #belső halál #lelkifájdalom #törött lélek #nehézségek #nagyon nehez #mai világ #keserűség #kibaszás #kétely #kaosz #kapcsolat #magyar tumblisok #magyat tumblr #tumblr #remény #szerelmi bánat #döntés

[ordog-a-mennyben]

feküdtem az ágyban, néztem a plafont és éreztem, hogy belül haldoklom.

#fájdalom #fiú #magyar tumblr #szerelem #fájdalmas #plafon #haldoklom #fehér #belső #halál #kín #sírás #sírógörcs #nem bírom #vége #nem válaszolt #válasz #vágás #vágások #vágy #vágyakozás #várakozás #ágy #fekvés #bámulás #nézés