Tumgik
#elvesztettelek
Text
Ha elvesztetted, de közben megtaláltad magad, igazából nyertél.
231 notes · View notes
ujrakezdesnelkuled · 2 years
Text
Egy régi kedves barátom
"Na és miújság veled? Jobban vagy már? Van valakid?" - a kérdést többször is megkapom több régi baráttól akikkel épp egy osztályt alkottunk és tudták, hogy közöttünk óriási nagy végetnemérhető szerelem ez. De véget ért. Kicsit káosz volt fejembe, nem is tudtam mi a megfelelő válasz erre.. csak azt feleltem "Jobban vagyok már az egy dolog, de egymást nem tudjuk elengedni. Akármekkora egy pöcs, rég együtt lennénk újra, ha ez meg ez... DE érzem, hogy mink még együtt leszünk és együtt is kell lennünk." - erre ő elérzékenyült és annyit mondott. Tudom drága tik még együtt lesztek az biztos.
Persze ilyen ismerősök nem látták azt a fájdalmas részt, amit például a legjobb barátnőm, vagy édes anyukám élt át velem. Konkrétan azt hitték bele fogok halni az elvesztésedbe. Ők természetesen soha nem fogják támogatni az együtt létünket.
Őszintén meg is érteném, én se engedném a gyerekemnek vagy a legjobb barátnőmnek, hogy megegyszer ekkora fájdalomnak tegye ki magát!
3 notes · View notes
veddafenyt · 2 years
Text
Elvesztettelek.
De közben pedig megtaláltam saját magam! ❤️
Szóval azthiszem nyertem! 👑
3 notes · View notes
secret-anomalies · 5 months
Text
"Úgy éreztem, egyszerűen felszálltam, mint egy kipányvázatlan hőlégballon, valami ismeretlen univerzum felé"
0 notes
remenyteljesfiu · 2 months
Text
Rég elvesztettelek ebben a ködben
Megtalálni téged, alig ha lehet
De kereslek, mert még mindig remélem
Hogy nem lesz túl késő kettőnknek.
68 notes · View notes
csakszavak · 4 months
Text
Mikor megvolt mindenen, úgy éreztem nincs semmim. Elkezdtem a dolgokat hajszolni, s közben elvesztettelek téged. Majd, mire mindenem meglett amire azt hittem szükségem van, rájöttem, hogy mindvégig csak rád lett volna szükségem.
32 notes · View notes
ket-kispillango · 2 years
Text
Bármi is történt,amikor a legjobban szenvedtem,csak téged akartalak felhívni,csak neked akartam írni. Bármi baj történt,hozzád akartam menekülni,tőled akartam segítséget kérni. De te már nem voltál,téged már rég elvesztettelek.
64 notes · View notes
Text
Egy átlagos késő délután csörgött a telefonom
(02.27)
Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom , hogy nem vagy már többé velem.
Hogy már nem nevetünk többé együtt..
Hogy nem mesélünk már egymásnak..
Hogy nem ölelhetjük egymást többé..
Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom , hogy tényleg megtetted.
Hogy elhagytad ezt a világot..
Hogy fel szálltál az angyalok közé…
Hogy kicsi szíved nem dobog többé..
Nem gondoltam volna mikor felvettem , hogy azt a hírt kapom hogy örökké elvesztettelek.
Így tudtam meg hogy elvesztettem
egy igaz barátot, egy nővért ,egy csodát..
9 notes · View notes
elbuktunk · 9 months
Text
Ott ülsz, és észre sem veszed a szemeim,mik rád szegeződnek. Annyi mondani valóm lenne, de minek mondanám, sosem értettél igazán. Már a nyelvem elején van, téged akarlak, hiányzol, miért nem akarsz igazán? Elvesztettelek,már akkor amikor nem is voltál. Tudtam mibe ütöm a fejszém,de elvetted a látásom, és nem láttam kit szeretek. Vagyis inkább,nem akartalak látni. Szeretetre vágytam, szeretni akartam, valakit aki odafigyel a mozzanataimra,a szétroppant lelkemre,rám,aki annyi rejtelmet rejt. Azt akartam,hogy bonts ki,úgy tépd le a csillogó fátyolom, hogy ne maradjon belőlem semmi. Te aljas,azt mondanám,minek fented a körmeid,minek csaltál prédába,ha nem kellettem igazán,ha nem akartad az ízem-vérem. Itt vagyok,most szeress, mondd hogy mennyire csodás ez az egész, ez a szétbombázott vászonfal, amibe annyi repedés van. Nem beszélsz,csak nézel bután,mintha mindent én tettem volna ilyenné. Te vagy az aki haragot szűl,aki csak a saját mását akarja, és nem tesz azért,hogy a kertje szebb legyen. Elpusztítasz mindent,mihez hozzá érsz,s nem látod a kietlenséget,amit okoztál. Most pedig, ott ülsz, némán, és várod a csodát,pedig már elfogytam, porrá égtem, elhervadtam,mert nem gondoztál. Nem akarlak már,csak menj el,menj,többé ne lássalak. Ne fordulj meg,mert nem nézek rád, hisz egy pillantás,és a karjaidban fetrengek,és ez már régen a vége,itt a vége,fuss el véle.
5 notes · View notes
halottlehetnekmar · 8 months
Text
E sötét elég rémisztő,
hisz minden gondolat betalál.
Szépen lassan felemészt.
Fáj a tudat,hogy elvesztettelek,
de nem bánom,hisz így jobb mindenkinek…
Mondjuk ezt,hogy mindenkinek jobb,
de kinek?Nekem vagy neked?
Igen lehet neked,de nekem annyira nem,
de mit tehetek én hát elfogadom.
És vissza bújok a szobámba és maradok
e sötét rémisztő falak között.
2 notes · View notes
Text
Szerintem elvesztettelek orokre
Vigyazz magadra nelkulem is
16 notes · View notes
erzelmekaramlasa · 1 year
Text
Elvesztettelek…
ott vagy a ködben, amely homállyal fedi be elvesztésed minden fájdalmas percét.
ott vagy a szürke égben, ahogy épp lenézel rám és tudod, hogy sosem foglak tudni elfeledni.
ott vagy a fákban, amelyek elvesztették levelüket, ahogy én is téged,
mindig megrezzennek ha a közelben vagy.
vagy nem vagy sehol és csak reménybe kergetve magamat akarom, hogy itt legyél. ebben hiszek, mert sosem fogom tudni elfogadni a halálod napját.
~B
2 notes · View notes
Text
Huhh. Két év mit ne mondjak elég hosszú idő. Most remélhetőleg ott vagyok, ahol ez az egész elkezdődött és a levél másolatát elégetve, lehetőleg lezárom. Bár nem mintha egy levél másolatának elégetése sokat segítene. Mindegy, próbálkozom. Szóval, hogy ha szeretnél tudod, hogy hol találsz.
Egy valamit viszont biztosan tudok, minden rengeteget változott. Legfőképpen mi. Egymás mellett és utána is, pedig csak egy hónap vagyis jobban mondva három hét telt el.
Annyi mindent megéltünk együtt, mivel is kezdjem. Ja, tényleg x és y fogadása. Az első csókunk a kapunkba. Az, hogy azt mondtam leszek a barátnőd. Az első közös karácsony. A remekül kiválasztott ajándék, még ma is tragikusan életeggyező. Szilveszterkor az első közös szenvedésünk az egy személyes ágyamban. A 16-ik születésnapod. Az orosházi nyaralás. Nekem a 17. születésnapom. Az eset, ami után mind a ketten ott álltunk Anya előtt, hogy ez történt ez van, a biztonság kedvéért kéne egy esemény utáni tabletta. A szalagavatóm, amin veled akartam táncolni, de ugye érhető okokból nem lehetett. A családjainkkal eltöltött második közös karácsonyunk napjai. A második közös szilveszter, ahol nem kaptam meg az éjféli csókom, mert z pont akkor érkezett. A Marvel-maratonok. A 17. szülinapod. A ballagásom, amin végig téged néztelek a tömegben. Az érettségim, ami után együtt számolgattuk a pontjaimat. A 18. szülinapom, amiről a gyújtót még mindig őrizgetem. A családoddal való nyaralásunk Horvátországban. Utána az enyémmel Hajdúszoboszlón. Aztán amikor a karjaim között peregtél szét és sírtál szívszaggatóan, soha semmi nem fájt annyira szívbe markolóan, mint az az éjszaka, na jó de, de igenis fájt, és szerintem, mind a ketten tudjuk is mi volt az (11.12.-11.13.) Rengeteg minden van még, de számomra ezek a legfontosabbak, vagyis voltak.
Mindig is azt hittem, hogy nem csak egy vagy kettőnk lesz, hanem sok, rengeteg, megszámlálhatatlan. Szeretni akartalak életem végiéig és reménykedtem benne, hogy nem csak az első barátom leszel, hanem az utolsó is, akinek gyerekeket szülhettek nagyjából, majd 10 év múlva.
Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy konkrétan kirántottad alólam a szőnyeget, amin ketten álltunk. Csak mondjuk tudom, hogy ha elmondtad volna, hogy túlságosan úgy érzed rád akaszkodtam akkor változtattam volna, mert képes lettem volna rá és nem tudom miért volt egyszerűbb kidobni, mint hamarabb elmondani, hogy problémád van és megjavítani a kapcsolatot. De igazából nem is érdekel és már nem is hibáztatlak, mert ezt ketten basztuk el. Már rég nem keresem azt, hogy melyikünk a hibás.
Meg akartalak érteni és megtanulni a neked megfelelő módon szeretni, de mint látszik ez nem jött be. Tudom, hogy egyikünk se egyszerű eset, és valamilyen szinten melletted váltam azzá, aki most vagyok. Mégis én csak veled akartam lenni, akármennyi rossz volt a sok jó mellett. Mindig is attól rettegtem, hogy meglátod milyen szerethetetlen vagyok is valójában és elhagysz. Pont az lett a vesztünk, hogy próbáltalak a tőlem telhető legjobban szeretni, hogy ne látszódjon, hogy én hogyan látom magam és mindent megadni neked.
De tudod, vannak azok a kis törések, amik úgymond véglegesítik a megtörténésükkel a szakítást és fájnak, nagyon. Ilyen volt a playlist priváttá tétele, vagy csak az, hogy hiányzol, csak egy kicsit reménykedtem, hogy neked is annyira fáj, mint nekem. De nem ezt látom rajtad, te örülsz, hogy már nem vagyok az életed része. Mint múltkor mondtad már nem a te problémád, akkor így utólag belegondolva, végig csak egy probléma voltam számodra?
És az fáj a legjobban, hogy nem csak úgy vesztettelek el, mint a páromat hanem, hogy úgy is elvesztettelek, mint a bizalmasomat és a legjobb barátomat, mert mindig mindent neked mondtam el és veled osztottam meg először.
Végezetül pedig hiszem, hogyha együtt kell lennünk a jövőben, vissza fogunk találni egymáshoz. Mert úgy érzem számodra mindig lesz egy kiskapu a szívembe, amin vígan besétálhatsz és újra felforgathatod a világomat. Pluszba úgy érzem ez még nem a vége a mi történetünknek.
Odaadva, elégetve I.
Lexa
4 notes · View notes
nehagyjmagamrasblog · 2 years
Text
Remélem már jobban vagy.
Remélem jól megy a kis bizniszed ugy érdekel am hogy miket alkotsz manapság de sajnos nem tudom már meg...
Remélem boldog vagy
Vigyázz kicsi Maya babára helyettem is
Ugy hiányzik🥺
Te is hiányzól meg minden ami te voltál sajnálom hogy annyiszor bántottalak,nagyon rosszakat tettem veled és bánom nagyon, elvesztettelek és nem lehet semmi se olyan mint régen, nincs olyan nap hogy ne jutnál eszembe...
Csak ennyit akartam
Szeretlek Bab
2 notes · View notes
secret-anomalies · 5 months
Text
"Nem szeretnék elégni egy tűzgolyóban. Nagyon nem szeretnék elégni egy levegőben lebegő tűzgolyóban"
0 notes
csakszavak · 2 years
Text
Elvesztettelek téged, de megtaláltam önmagam…
85 notes · View notes