#hibáztál

[csakszavak]

Nem akkor vesztettél el, amikor hibáztál. Hanem akkor, amikor nem vetted észre, mennyire összetörtél…

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[kinlodok]

Nem kívánom, hogy szeress viszont, de azt mindenképpen, hogy végre belásd, hibáztál. Hatalmasat méghozzá. Megbántottál egy olyan embert, akinek tervei voltak veled.

Remélem, hogy az egyik éjszaka, amikor nem tudsz aludni, rájössz.

#faszszopó geci

[anangelicdemon]

99%-ban te hibáztál, mégis mindenért engem okoltál. Nem küzdöttél értem, értünk.

Belátod idővel, hogy mindennek az okozója te magad voltál.. Majd ha a következő barátnőd elhagy rájössz de már késő lesz.

#fájdalom #igazság

[fuckinglove666]

Mi...

Amikor 2021.07.12.én megismertelek, Ő már az életem része volt, azt hittem szerelmes vagyok belé. Első talalkozásunkkor hazahoztál, mert vittem fel még cuccokat, aztán, hogy ne kelljen annyit kocsikáznod aznap, Nálad aludtam, amikor felkeltem Te nem voltál a szobádban, ellenben egy tálcán ott pihent a nekem szánt reggeli, Tőled. Nem ettem belőle, mert új helyen nem szoktam enni, ennek ellenére jól esett a szándék is. Aznap, mielőtt elaludtunk, mindent elmeséltem az életemből, mindent, amit fájt. Te megsajnáltál, majd belém szerettél. Én pedig ott voltam neked, mint barát, te ezt elfogadtad, majd szép lassan a legjob barátommá váltál. Minden nehéz döntésben, minden jó pillanatban, Te ott voltál nekem. Én közben próbáltam Rajta túl lépni, aztán idővel, mikor minden reggelem Veled kezdődött, és minden éjjelem Veled záródott, rájöttem, hogy én is Beléd szerettem, idővel több lett köztünk, én nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy többet érzek irántad, mert féltem, hogy mi van, ha nem működnénk, nem menne, és elveszítenélek. Erre pedig még gondolni se mertem. Aztán egy nap több lett köztünk, mint barátság, de én nem mertem kimondani, hogy együtt, mert még mindig féltem. Aztán egy nap úgy ébredtem fel Melletted, hogy nekem ez nem megy. Meguntalak. Unalmasak voltak a napjaink, már nem csináltunk egymás mellett semmit, tényleg csak léteztünk. Nekem ez nem tetszett, véget szerettem volna vetni neki, Te pedig hazaköltöztél. Nekem ez jól jött, mert nem kellett megmondanom, hogy nekem ez ennyi volt. Eltelt 1 hónap, mióta elmentél, én új embereket ismertem meg, amit neked elmeséltem, gondolván, hogy barátok maradtunk. Neked ez nem tetszett, beláttam, hogy hibáztam, abban az 1 hónapban én rájöttem arra, hogy szerelmes vagyok beléd, hogy nekem minden, amit keresek valakiben, az Benned megvan. Te elutasítottál. Azóta már sokszor. Én pedig nem értem a mai napig sem azt, hogy valami, ami ennyire erős volt több, mint 1 évig, hogy tudott elmúlni..Persze, hibázunk, mindenki hibázik, mert emberek vagyunk, te is hibáztál, én is, és mindenki más is. Benned mégis valahogy elmúlt minden, amit irántam éreztél. Neked hála és a Mi kis történetünknek, több dologra is rájöttem, az egyik például az, hogy "aminek eleje van, annak vége is szakad majd" legyen szó barátságról, vagy szerelemről. A másik pedig az, hogyha valaki a barátom, soha ne akarjak tőle többet, mert mindkettőt elveszítem. Ami viszont talán a legfontosabb, amit megmutattál nekem Te, akire a világon a legjobban szükségem volt, hogy már nincs szükségem senkire. Elvitted magaddal az összes emlékünket, az összes közös percünket, mindent, amihez együtt közünk volt. Egyre kevesebbet látom már önmagamat is, amióta nem vagy az életem része, de ennek talán így kellett történnie ahhoz, hogy megtanuljam azt, hogy létezik jó ember rossz időben, és csak remélni tudom, hogy idővel, ha elkezdesz új embereket megismerni rájössz arra, hogy neked bizony én voltam AZAZ ember, mert nekem igenis te voltál az, és te mutattad meg nekem, hogy milyen érzés az, ha tényleg szerelmes vagyok, mert 22 év alatt bennem senki nem keltett olyan érzéseket, amilyeneket te. Ha soha többet nem beszélünk, és te is ugyanúgy egy lecke voltál az életemben úgy, mint eddig bárki más, hálás leszek neked az összes emlékünkért, amit együtt átéltünk, és mivel a legjobb barátom is voltál egyben, így lehetetlennek tartom, hogy Téged bármikor is elfelejtselek, de egyet mindenképp megtudok ígérni: Rólad mindig mosolyogva és csillogó szemekkel fogok mesélni, mert habár a jövőmben nem fogsz szerepelni, a szívemben mindig jelen leszel, és így vagy úgy, de mindig is hozzám fogsz tartozni, és egy részem mindig hozzád fog visszahúzni, történjen bármi is. Most, holnap, 5/10 év múlva, Neked bármikor lesz helyed mellettem, mert nekem te vagy AZAZ ember...

Szeretlek, ma, holnap, és életem végéig.

[the-feelings-do-not-go-away]

Úgy érzem már nem akarok semmit sem. Nem akarom hogy megbocsáss nekem. Ha bár mindent amit elrontottam beismertem, és azóta is változók hogy jobb legyek magamért. Eléggé fáj hogy minden második embertől azt hallom mekkora paraszt vagyok, mert te ilyennek állítasz be engem. Persze mert szerinted te nem hibáztál semmiben sem. Talán a legnagyobbat ott hibáztam, hogy első perctől kezdve tudtam mi lesz a vége még is belementem, s reménykedtem hogy ez nem így lesz. Már nem akarom hogy újra kezdjük, mert már tudom hónapok óta hazdusz nekem és átvertél.. Hatalmasat csalódtam benned, és saját magamban is. A naivitásom miatt nem láttam a fától az erdőt, vagy talán láttam de nem akartam elhinni hogy talán igaz lehet. Küzdöttem érted és meg sem érdemelted. Már nem akarok neked mondani semmit sem. Mégis még mindig miattad vagyok padlón. Pedig már nem akarok irántad érezni semmit sem. Nem gyűlöllek félre ne értse senki sem, az nem rám vall hogy én haragot tápláljak valaki iránt. Csak azt akarom hogy tűnj el az életemből, és ne kelljen ezt az űrt éreznem többet amit a szívemben hordozok.

#fajdalom #csalodas #bantas #kínzás #jobb lesz

[szivemdarabjai]

Visszajöttél, mintha mi sem történt volna. Ezúttal óvatosabb voltam. Megkértelek takarítsd le a cipőd, mielőtt belépsz Utoljára túl nagy zűrt okoztál. Le is veheted. Maradhatsz is. De te sosem tetted. Megálltál az ajtóban, hogy kedvedre járkálj ki-be. A szívemben. Az életemben. Néha bentebb merészkedtél. Még engem is meglepetésként ért, hisz a legutolsó után nem vártam volna. Pont amilyen gyorsan jöttél, olyan hamar álltál készen a következő indulásodra. Nem is az ajtóban álltál már, hanem előtte. Esélyt sem adva, hogy felkészüljek rá, hogy visszainvitáljalak. Mennem kell. Ne haragudj. Bocsi a káoszért, de tudom megoldod. Én pedig rendet rakok utánad, újra kitakarítok. Mire legközelebb visszatérsz a szívembe -mint ahogy mindig teszed- ne találd úgy, ahogy hagytad. Nem akarom, hogy tudd mekkora kárt tettél, csak azt, hogyha legközelebb visszajössz vedd le a cipőd. 

Mert nem tervezel máshova menni. Mert rájöttél mekkorát hibáztál.

#magyar

[egy-lany-blogja]

Akkor vagy szép, mikor hibázol.

Akkor vagy szép, mikor reggel az ágyból kimászol.

Akkor vagy szép, mikor nem hiszed el.

Akkor vagy szép mikor, hogy szép vagy-e, nem érdekel.

Akkor vagy szép, amikor fát ültetsz, azt nézed.

Akkor vagy szép, ha szeretnek-e, nem kérded.

Akkor vagy szép, mikor felnevetsz.

Akkor vagy szép, mikor kimondod: elmehetsz!

Akkor vagy szép, mikor bátor vagy.

Akkor vagy szép, mikor elesett vagy, s ápolnak.

Akkor vagy szép, mikor kisírod két szemed.

Mikor kisírt szemeid a csillagokra emeled.

Akkor vagy szép, mikor nem hagyod.

Mikor a terhedet az út mentén lerakod.

Akkor vagy szép, ha fáradt vagy.

Ha lelkedben a háború alábbhagy.

Akkor vagy szép, mikor megremegsz, mert félsz.

Akkor vagy szép, mikor úgy döntesz, mégis élsz.

Akkor vagy szép, mikor vállalod.

Mikor, ki rossz hozzád, a kabátot ráadod.

Akkor vagy szép, ha nem tudod.

Amikor újra kell kezdeni, de nem unod.

Akkor vagy szép, ha énekelsz.

Ha nem bánod, hány embert érdekelsz.

Akkor vagy szép, mikor mosolyogsz.

Mikor apád házába váratlan bekopogsz.

Akkor vagy szép, mikor gyermeked becézed

S hogy hogy szerethetsz így embert, nem érted.

Akkor vagy szép, mikor szabad vagy.

Akkor vagy szép, ha az önvádad élni hagy.

Akkor vagy szép, mikor megnyugszol.

Mikor szerelmed ölébe némán bekúszol.

Akkor vagy szép, ha te mindent megtettél.

Ha hibáztál, fájt nagyon, s bár fájt nagyon: nevettél.

Akkor vagy szép, mikor ha fáj, mégiscsak ordítasz.

Mikor, mit igaznak hiszel, mindent kimondasz.

Akkor vagy szép, mikor nem hazudsz.

Mikor igaz maradsz, nem baj, ha bajba jutsz.

Akkor vagy szép, mikor a sminkedet lemosod.

Mikor az összes álruhád magadról ledobod.

Akkor vagy szép, mikor mindenki megtagad,

Akkor vagy szép, ha akkor is maradsz, ki vagy: önmagad.

(Lőrinczi Emese)

#szepseg #szep #akkor #mindig #hibak #almosan #faradtan #vidaman #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar idezet #teisszepvagy #magyar gondolat

[hicapacity]

Mark Twain írta: "szörnyű dolgokat tapasztaltam életem során, amelyek közül sok soha nem történt meg."

A legtöbb szörnyű dolog, ami megtörténik velünk, alapvetően az elménk műve. És itt most nem arra gondolok, amikor például autóbalesetet szenvedünk. A legtöbb krízisbe az hajszol bele bennünket, ahogyan az elménk felfogja, látja, tapasztalja, magyarázza, értelmezi azt, amit valóságnak nevezünk.

Ez nem jelenti azt, hogy a szenvedésünk nem valóság. Dehogynem. Mi több, a valóságot csak és kizárólag az elménken keresztül tudjuk érzékelni: milyen hülyeség lenne már feltételezni, hogy amit "csak" gondolunk vagy "csak" érzünk, az ne lenne valóság!

Az egyik leghiábavalóbb dolog az, amikor egy szenvedő embert arról akarsz meggyőzni, hogy amitől szenved, az nincs. Az csak a fejében van. Legyen szó depresszióról, szerelmi bánatról, gyászról vagy másról.

De ettől még az elménk hatalma nem csak arra korlátozódik, hogy belevigyen minket a zsákutcákba, örvényekbe és katasztrófákba. De a kiút is bennünk van. Belénk vannak kódolva a hibák és a megoldások.

Egy segítő, egy tanító jó dolog: de ő is csak azokhoz a válaszokhoz tud elvezetni, amik eleve benned vannak. XXIII. János pápa mesélte, hogy néha éjjel valami nyomasztotta, és arra ébredt, hogy azonnal el kell mondania ezt a problémát a pápának. Aztán egy pillanattal később rájött, hogy ő a pápa.

Attól, hogy tévedtél, hibáztál, még nem kell elveszettnek éreznek magad. Mintha pocsék, nyomi ember lennél. Az eltévedés, a hibázás az emberi létezés lényegéhez tartozik. Egy zen mester mondta: az élet nem más, mint folyamatos hiba.

(notes to myself)

#drgrpt #drgrptr #zen

[banjozsef]

TKR 13-eBook hirdetés középen + alul { KA } Nap / Banner 300x250

Muszáj hibáznod, mert csak úgy tanulsz. Persze ez nem azt jelenti, hogy hibát hibára halmozz. Ha megérted, hogy miben hibáztál, akkor azonnal nekiálsz a kijavításának, de a károk minimalizálásának mindenképpen és odafigyelsz, hogy ha lehet, az adott hibát ne kövesd el újra. Lesz bőven még más hibázási lehetőséged is, úgyhogy figyelj, gondolkodj és persze továbbra is cselekedj, de csak óvatosan és megfontoltan, ha megteheted!

You have to make mistakes because that's the only way you learn. Of course, this does not mean that you make mistakes after mistakes. If you understand where you made a mistake, you immediately set about correcting it, but you definitely try to minimize the damage and make sure that you don't make that mistake again if possible. You will have plenty of other opportunities to make mistakes, so listen, think, and of course continue to act, but only carefully and thoughtfully if you can!

valasztas.banjozsef.com

szavazas.banjozsef.com

akademia.bjos.hu anya.bjos.hu online.bjos.hu apa.bjos.hu info.bjos.hu

gondolkodas.bjsoft.eu

open.tkrstore.hu/TKR%20Pláza

open4116.banjozsef.com/TKR%20Pláza

open4023.banjozsef.com/TKR%20Pláza

akcio.bjos.hu piac.bjos.hu

akcioterv.bjos.hu

i.banjozsef.com me.banjozsef.com

media.banjozsef.com

banjozsef.hu/tkrmmedia

banjozsef.hu/tkrmedia

#rend #order #szabadság #freedom #foryou

bjos.hu bjos2024.banjozsef.com bjos.banjozsef.com tkr.bjos.hu

bjos20240320.banjozsef.com

bjsoft.bjos.hu mi.bjos.hu

#tkrbolt #bjsoft #banjozsef #tkrstore #tkrpláza #tkrfreeshop #foryou #neked #bjsoftbolt #aktivity

[melankolia72]

Tudod milyen érzés amikor fejlődsz? Amikor abba hagyod az ivást, nincsenek kétes ügyeid, nincsenek kétes kapcsolataid. Mindent bele adsz. Minden nap amikor meg akarod vágni magad, minden pánik roham után, minden emlék betörés után. Mindig kibirod, mindig pozitív maradsz. Képes vagy azt mondani, hogy gyógyulok! Aztán.. Aztán valami nem okés..

Megint egyre hosszabbak a napok, pedig már olyan szép az idő. Megint nem tudsz aludni, megint kattog az agyad, azon, hogy hol hibáztál? Mit tettél magad ellen? Miért vagy megint ennyire fáradt? De nincs rá válasz. Az agy egyszer csak abba hagyja a megfelelő dolgok termelését. Gyógyszerre kötelez, és már tudod. Akármit is teszel nem tudod elkerülni. Nem tudom elkerülni, hogy újra köz és önveszelyesnek bejjegezzenek meg. Nem tudom megakadályozni a sajnálkozo szemeket. Nem tudom megállitani és félek, félek mert mindent megtettem magamért és ez sem elég. Nem tudom ezt újra végig csinálni..

#ongyilkossag #depresszio #ptsd #ongyilkos gondolatok

[helen-price]

Nem tudom , hogyan bírtuk ki egymás mellett. A jövőből nézni a múltbeli énedre azért jó, mert már tisztán látod akkor miket hibáztál el. Sajnálom, hogy sokszor úgy viselkedtem veled, ahogy azt sosem szabadott volna. Én vissza gondolva sem érzem a feszültséget közöttünk, amit említettél, hogy így éreztél a találkozásainknál. Azt viszont látom, hogy nem volt jó az ami volt. Sokat bántottuk egymást. Remélem te is sokat változtál azóta. Örülök, hogy életben vagy.

[valamiegyedikene]

A drága lány (slam)

Fogadd el drága lány 

Nagyon nagyot hibáztál

Érezted lelki fölényed

És manipuláltál

(Mert őszinte voltam; 

A kezdetektől fogva)

És meg magamra vettem 

Azt a bizonyos faszságot

Ebből lett végül: rám hulló átok

Nevess csak drága lány 

Hogy jobb családba születtél

Ötmillió éve írsz

És mégis bénát termeltél

Mert alkotásnak annyira 

Nem volt nevezhető

Az a kedves vers 

Mit szavaltál először

Szóval így kéne?

Ettől lesz egy az egy?

Váljunk inkább ellenséggé

Az lenne menőbb vers

Mert van a menőség

És van bizony a jóság

Az egyikre nyilván ráfizethetsz

De a másikból nem lehet kár

Tudom, hogy ez közhelyes

De már nem érdekel

Okos vagyok,

Bizonyított,

És nézz meg inkább mereven

Nincs oltár. 

Szúfi lesz: persze nem neked

Tudod, hogy más minden család

Ezért elhiheted

Lesz bizony szex is

Nekem, de nem veled

Hiába sírsz 

Bosszút állhatsz

Ha azt tényleg mered

A tubiszóda nem a tiéd

Kölcsönbe kaptad volna

Mit lehet itt tudni?

E nárcisztikus korba?

Kocsmakosz vagy 

Tűnj el

Az egész országból kérlek

Én most éppen nem vagyok jó

De nem ez számít 

Értsd meg

Ma már csak az megy

Hogy mivel lehet vádolni

Mennyire vagy menő

Nem kell senkit sajnálni

Ez a kor hibája; gátolni

A világeszmét

Nem lehet

Még akkor sem 

Ha elvileg 

Nem muglik vagyunk;

Érts meg

Néhány dolog ugyanaz

Mindkét világból

A könyvben is,

Az életben is,

Az abszolút értéket;

Letagadni? (ki oly hülye?)

Nagyon buta vétek

Tudom, hogy ez is közhelyes

A harcot vívjuk külön meg

#2023.05.08.

[valahogy-igykonnyebb]

Szinte biztos vagyok abban hogy nem bántad meg soha, miért tetted volna boldog voltál. De ha ez mind elmúlik egyszer, és eszedbe jutok majd, gondolsz vajon arra hogy talán hibáztál mikor kizártál az életedből?

[megolted-az-erzeseimet]

Egy NŐ nem fog elhagyni téged, azért mert hibáztál…

Kivéve ha azt a hibát egy másik nővel követted el.

[anangelicdemon]

Mindig könnyebb magad helyett mást hibáztatni..

Belátni, hogy te hibáztál az luxus..

#hibázni #hiba #könnyebb #okoldmagad

[bonesteve]

Na, itthon már Jordániából.

Csupa kellemes élmény, igazából két teljes nap volt, ebből egy nap Petra, másik napozás resortban.

Egy rossz élményem se volt.

Az arabokat nem csípem, de ennél vendégszeretőbb, tisztességesebb, korrektebb népség nem nagyon van, legalábbis, amit most tapasztaltam.

Mégis mesélnék egy helyzetet, ami nagyon kiakasztott.

Tudnivaló, hogy Jordániában a sok, külföldi nőkkel kapcsolatos attrocitás miatt a király turisztikai hivatala rendelkezett, hogy amennyiben külföldi nő panaszt tesz zaklatás miatt, legyen az bármilyen természetű is, az elkövetőt statáriálisan három évvel sújtják.

NIncs apelláta, nincs magyarázat, mérlegelés.

Ezzel elejét vették minden hasonlónak a királyságban, nagyon helyesen, ma már teljesen, tökéletesen biztonságos akár egyedüli is nők számára meglátogatni az országot.

Mégis, történt valami, aminek tanúja voltam.

A kispiszkos kajáldám előtt ültem a járdán felállított, soha le nem tisztított asztalnál és vártam a marhakebabomat.

Isteni a kaja amit itt csináltak, igazi lokális hely, sorba álltak a vevők, helyiek, én mindig igyekszem ilyen helyeken enni bárhol is járok.

Várom a kajámat, jön egy fiatal nő.

Nem tudtam blikkre beazonosítani, nem brit volt, nem is amerikai, elkérte az étlapot, megrendelte az ételét.

A lány fiatal volt, nagyon csinos, vékony, melles, segges, igazi gyönyör a szemnek.

Húszas évei végén lehetett.

A Nap megpirosította az arcát, napozott aznap.

Papucs, laza, takarós ruha, de sejtetős.

Mondom, megrendelte a kajáját, én ültem az asztalomnál, ő meg a lábait maga alá húzve leült egy másikhoz.

És nem jött a kajája.

Amit én három perccel előtte rendeltem, már régen megjött, be is fejeztem majdnem.

Akik utána jöttek már mind megkapták az ételüket.

Csak az európai szép szőke lány nem.

Ami nem is lett volna baj, van ilyen.

Csakhogy én is, ő is tudtuk, hogy miért nem.

Azért, mert a kispiszkos fiatalsrác szakács és felszolgáló csapata gyönyörködni akart.

Nem direkt, premier planban.

Titkon, lopva.

És ezt a lány is érezte.

Ahogy teltek a percek, egyre jobban maga alá húzta a lábát, egyre többet pillantgatott a zárt konyha irányába, babrált a telefonjával.

Én pedig azon gondolkoztam, beavatkozom.

Az asztalomhoz hívom, mi, európaiak legyünk egy helyen, vagy kikérem magamnak fennhangon a méltánytalanságot, ami érte, mint nő, mint európai, mint préda, mint szexuális tárgy.

Hogy kiabálok, hogy rendőrt hívok, dehát igazából a semmire, a semmiért.

Éreztem, hogy kellemetlenül érzi magát és a szívem magszakadt érte, de belegondoltam, ötvenhét évesen megszólítani magányos férfiként egy magányos nőt, hogy üljön át az én asztalomhoz, ne legyen prédája a felajzott jordán fiatalsrác szemeknek, hogyan hozná ki magát.

Elhatároztam, egy percen belül beavatkozom, így, vagy úgy.

Negyven másodperc múlva megkapta a becsomagolt kajáját, meg se várta, hogy kivigyék az asztalához, felállt, felmarkolta a dobozt, felnyitotta, hogy azt kapta-e, amit rendelt, majd távozott.

Én pedig szégyelltem magam.

Szégyelltem magam azért, mert tíz percig vívódtam, hogy mit tegyek, holott a második percben pontosan levettem mind az ő, mind az étterem dolgozóinak hozzáállását és érzéseit.

Szégyelltem, mert be tudtam volna avatkozni.

Mindegy, milyen előjellel és milyen sikerrel.

Be tudtam volna avatkozni, hogy egy fiatal európai nő ne érezze magát magára hagyatva a jordán őrületben.

Be tudtam volna avatkozni, hogy legyen támasza, de nem tettem.

Most is ég az arcom.

Jól sült el a dolog, senki nem sérült az elviselhetőség határán túl, csak én gondolom túl a dolgot talán, de a tények makacs dolgok és bántóan zörömbölnek a lelkiismeretem ajtaján, hogy hibáztál bazmeg, rohadjál meg!

És én belerohadok a szégyenbe, hogy csak egy dokumentum képet fotóztam, azt is akkor, amikor már megkapta a rendelését.