#hol rontottam el

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál…

#szeretet #igazsag #szeretlek #magyar #nagyon szeretlek #legjobb #mindenem #mindig csak ő #szeretem #mindig

[meg-megbanom-ezt]

Arról, hogy miért is utálok főzni n+1:

Ötven, azaz ÖTVEN (50) (római számmal: L) perce főzök egy kurva sárgaborsólevest, és még mindig KŐKEMÉNY az a szar, miközben a recept 20-25 percet ír és nem említi a beáztatást, én meg előtte éjszaka rendesen beáztattam ÉS MÉGIS!!! Nem tudom, már megint hol rontottam el (ott, hogy megszülettem).

Mondjuk, nem is tudom, hogy a faszomba' bízhattam meg egy olyan receptben, ahol az író nyilvánvalóan nem tudja a lábas és a fazék közötti különbséget:

Elnézést, már mikor szoktunk levest lábasban csinálni?! Hiszen a fazék az, amelyiknek magasabb a fala, nem? NEM? Habár az irónia abban leledzik, hogy sokáig én is összekevertem a kettőt, és mire megjegyeztem, ezek összezavarnak...

ÁPDÉT: minimum lángon hagytam véletlenül. -.- Neisne mondjatok semmit...* 22:51-kor kapcsoltam fel, kíváncsi vagyok, innestől kezdve hány perc.

*arra se, hogy miért ilyen későn kezdtem el levest főzni. Na mindegy.

#rinya #főzés #habár mi lábosnak nevezzük

[nemvoltamelegjoneki]

Hetek óta azon gondolkozom, hogy én hol rontottam el...

nem bíztam benned

nem kerestelek elégszer

kimutattam az érzéseimet

bocsánatot kértem mikor Te bántottál

nem létezett számomra más rajtad kívül

Mi volt az ok, amiért nem kellettem?

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek #fájdalom

[perfectsadpain]

Egyszer sem, volt még arra példa, hogy tényleg számított volna mit akarok igazán. "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát" klisékkel dobálozól. Minden csupa macskaszőr. Ma másfél éve hogy együtt vagyunk, és kb. 15 hónapja hogy együtt élünk. Emlékszem, mikor azt mondtad költözzek hozzád, a sejt szinten jelentkező "menekülj" inger ellenére is, azt mondtam rendben. Mostmár tudom, hogy én rontottam el, azt hiszem ezen a ponton, a tudatalattim lenyeste, háttérbe tolta a gyanút. Ma már közös lakás, közös állat, közös élet. Mégis ha a lánykérés kerül szóba alsó hangon várhatok még 7-8 évet. Bejárónő lettem, és gumi baba. Takarítok utánad, etetlek, még a kávét is az ágyba kapod minden reggel, és ha szóvá teszem miért nem kapok néha virágot, "hát te azt pont holnap akartál adni nekem". És jön a virágcsokor, a rózsa, a valentin nap. A szeretlekek úgy böffennek ki a szádból, mindenre ez a válasz, fasz voltál szeretsz, megbántottál szeretsz, csinos vagyok szeretsz, jó a kaja szeretsz, tiszta a lakás szeretsz, elaludtál szeretsz. A jó tanács konstans ugyanaz, hát az én dolgom megnevelni téged, és ugyan, engem kinevelt meg hogy ilyen szolgalelkű picsa legyek? Kérdezzem meg anyádat, hogy hol lehet a hiba. Sejt szintű, vagy kognitív? A századik komoly beszélgetés is, csak arról szólhat, hogy bocsánatot kérek amiért megbántottalak, mert te ezt már megint nem érezted jogosnak.

[macskabuzi]

Ma tenyleg csinaltam 45 perc alatt 40ezret, 2 haverom problemajat is megoldottam, de engem nem szopott le a @macskapompa

Hol rontottam el?

#randompost #humangpt

[horgoltbolygo]

1. Sál sapka.

Már most sajnálom azokat akik horgolási minták után kutatva érkeznek ide, de itt nem biztos hogy megtalálják amire vágynak . A bocsánatkéréseim egyre hiábavalóbbak lesznek, mert ezen a blogon még én is könnyen eltévedek majd. Ismerem a határaim.

Az éjszakák mostanában nehezen telnek. A gyógyszerek mellékhatásai vagy azok bevételének elmulasztása miatt vagy talán csak azoknak a tablettáknak a hiánya az oka melyeket sosem veszek be többet. De a telihold és a betegség is csak egy a sok hülye kifogás közül, amik mind itt zúgnak a fejemben.

igazából tudom mi van. Veszítettem. Életemben először úgy, hogy annyi sem maradt a markomban hogy a vécés nénit kifizessem. Nem, rosszul gondolod, nem szerencsejáték, hanem egy másik szarság – a szerelem. Illetve annak végleges hiánya.

A gondolataim kavarognak, és elmerülök az önvád szédítő világában. Hány éve rontottam el mindent? Lehet, hogy hat, tíz vagy tizenkét éve? Hol voltak a kiút jelei, amiket észre sem vettem? Vagy talán láttam, csak figyelmen kívül hagytam, mert még mindig abban az illúzióban ringattam magam, hogy egy tarsasjáték része vagyok, pedig már régen egyedül bandukoltam a táblán.

Az eszem tagad, a szívem még mindig azt suttogja, hogy minden kudarc ellenére valójában játékban vagyok. Az ép elmém azonban újra lázad, és gondolataim ebben az örökös körben keringenek. Semmi sem hoz megkönnyebbülést, sem az evés, sem az ivás, és még a maszturbáció vagy az örökké unalmas sorozatok nézése sem. Éjfél elmúlt, és én csak egy szerelem hanyatlásáról szóló hülye blogot írok, mintha az írás lenne az egyetlen menedék az elkerülhetetlen elől.

Még nem készülök meghalni nyugi. Előbb mindent leírok, ami beszorult ebbe a nevetséges bohóc jelmezbe.

Holnap jöhet az rövid pálca, azaz a szereplők bemutatása. Közben lassan negyed kettő. Lehet még kellene tanulni horgolni.

[playapoor]

mi a baj velem

vele miert megy ami velem nem ment

velem miert volt tul sok effort

engem miert nem tudtal annyira szeretni mint ot

mi a baj velem

hol rontottam el

miert lett ez a vege

mi a baj velem

miert nem vagyok eleg jo

o hogy tud eleg jo lenni

en miert nem tudok eleg jo lenni

hogy legyek olyan mint o

miert hazudtal nekem

hogy felejtettel el ilyen hamar

mi a baj velem

mi a baj velem

mi a baj velem

mi a baj velem

[szeretlektitokban]

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

[villanypeter]

“RÁZD MEG, RÁZD MEG, RÁZD MEG JÓL A…

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.

Ezért futottam, szaladtam, rohantam vissza ezekre a helyszínekre, amennyire csak bírtam és ahogyan időm engedte, egyből. Nagyon lelkiismeretes voltam, és ez nemcsak az időmet rabolta el, hanem komoly stresszforrás is volt.

Az idők folyamán aztán szépen lassan a saját hibáimból tanulva rájöttem, hogy ilyen esetekben sosem az épített hálózat a ludas, hanem valamilyen apróság van “félre nézve”, valamiben félre értettük egymást, és a többi... Ezért aztán az esetek nagy többsége (100-ból 99 kb.) gyakorlatilag telefonon megoldható.

Az igazi ‘non plus ultra’ azonban az a festő kolléga volt, aki 2 napig nem festett, mert csipkedte őt a fal. Hiába mondtam neki telefonon, hogy kapcsolja le az áramot, őt akkor is rázta az áram. Úgyhogy szegény 2 teljes napig nem dolgozott, csak ült a lakásban. Egyszerűen nem tudtam korábban menni.

Megérkezvén egyenest a kérdéses helyre mentem, és elkezdtem kérdezgetni, hogy mi történik. Két fal találkozásánál festett éppen, egy vastag esőlevezető-cső mellett, ami a hangszigetelés miatt körbe volt tekerve azzal a régi szálas üveggyapottal, és az külön még csirkehálóval is (azt a kislyukú kerítésdrótot hívjuk mi így).

Itt történt kétszer is, hogy megrázta őt. Hogy a nedves fal volt-e vagy az üveggyapotot tartó drót, azt nem tudta megmondani. Vezeték ugyan a közelben még a falban sem volt, a régi-új nyomvonal máshol “haladt”. De hát ez egy panel, itt bármi lehet. Na, gondoltam, ha tényleg ráz, a drót lehet a hibás, így hát elkezdtem méregetni.

Felkapcsoltam az áramot, mértem így, mértem úgy. Még a falat is bevizeztem - komolyan -, ahol állítása szerint festett, hátha ez volt a hiba oka, és előjön újra. Mondanom sem kell, egy órányi próbálkozás után sem tapasztaltam semmi anomáliát, még majdhogynem a falat is nyalogattam, mint anno a 9V-os elemet.

Megnyugodtunk mindketten, de azért abban maradtunk, hogy mivel időm most van, várjak már egy kicsit, míg ő elkezd festeni. Békésen leültem hát a konyhában egy asztal mellé, bámultam a téren játszó gyerekeket és hallgattam a festő fura zenéjét.

Egy jó negyedóra múlva tompa puffanás és hatalmas “Jujujujujjjj!” hallatszott a másik szobából. Rohantam, pulzusom az egekben, éppen annál a kritikus saroknál festett már… “Péter, mintha tűvel szurkálnának!” - “Hol?” - “Itt a háló mellett, nézd, hozzáért a felkar… jujujjjujjjjjjj, megint!”

Mint kiderült, az üveggyapotnak van egy olyan “szerethető” tulajdonsága, hogy szúr. Főleg ha már elég régi, és az ember nem zárt öltözetben dolgozik vele. Bizony-bizony olyan, mintha tűvel bökdösnének…

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés #teljesítménybővítés

[takemetochurch13]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már. Az évek alatt berozsdásodott a sínpár. Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak. Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak. Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én. Tudom, hogy milyen jó volt annak idején. A képek alatt lassan beporosodik a fal. Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal? Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell. Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el? Én tettem valamit, vagy mind a ketten? Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem. Őrlődöm, keresselek újra vagy ne. De már az emlékek is nehézkesen ugranak be. Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál. Mikor még a barátom voltál

#szeretet #szeretem #szeretlek #mindig #nagyon szeretlek #legjobb #mindenem #igazsag #magyar #mindig csak ő

[pitypangosgitar]

Hol rontottam el? Az előző életemben vagy ebben? Hogy annyira különleges akarok lenni mégis ennyire semmilyen vagyok…

[justoneboy3]

Nem tudok aludni egyre többet jársz a gondolataimban csak fekszek az ágyba és nézem a plafont pedig itt fekhetnél mellettem és a te gyönyörű szemeidet nézném és a tökéletes tested miközben magamhoz ölellek és csókolgatlak és simogatlak a helyed itt van üresen és csak azon gondolkodtam hogy hol rontottam el de ott hogy elengedtelek amit soha nem kellett volna megtennem!

[vkaffee25]

Nyugovóra

Tik-Tak

ketyeg az óra

újra róla szól az óda.

Ülök várva,várva

hogy elmúljon e perc némasága.

Forognak a kerekek,s kattognak hangosan,

gyorsan vége lesz, reméli ködös agyam.

Hol rontottam el?Velem van a baj?

Ezen kérdések fel sem merülnek,

nem túlzott magabiztosságból,vagy hogy magamnak örvendjek.

Tudom,nem voltam túl szerény,

mégis sejtettem,mibe vágom fejszém.

Ülök várva,várva

de tudat alatt tudom,nem magára.

A test nem minden, mégis sokszor számít,

a hangja az,mivel folyton ellágyít.

Azok az ajkak,melyekkel kiejti nevem,

hab a tortán,ha közben nevet.

Ölelésében el lehet időzni,

a világról mégsem tudok megfeledkezni.

Állunk......

Ő élvezi.

Én élvezem?

Lehet,de abban benne van minden kételyem.

Sosem lesz nyugtató,biztonságot jelentő,

csak lelket melengető,nagyon jóleső.

Ültem várva,várva

s bevégeztetett,

ő soha meg nem érkezett.

Meglepett?Nem.

Csalódtam?Kicsit.

De miatta nem döntök le egy üveg whiskeyt.

Nem beszéltük meg,mégis felszabadultam

a szívem többé nem az övé,eloldoztam.

Egy betűre nem méltatott

teljesen elfeledkezett rólam,

és őszinte leszek,

egyátalán nem bántam.

A dolgom megkönnyítette

ignor lesz az ítélete,

találkozni többet nem tervezek vele,

innentől rábízom a véletlenre.

[yuriko-feelings]

Hol rontottam el ennyire?

[bonfirepicture]

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már

Az évek alatt berozsdásodott a sínpár

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

[just-a-babygirl-01]

Azt megtanítottad, hogy milyen szeretni és szeretve lenni, de azt nem tanítottad meg, hogy milyen elveszíteni és mekkora fájdalmat tudsz okozni.

#magyar #saját gondolat #magyar tumblr #szerelem #szakítás #szeretem #örökké #örök szerelem #az élet szép #az élet apró örömei #bazdmeg #barátok #boldogság #szomorúság #fájdalom #hol rontottam el #rohadtul fáj #forever #reménytelen #viszonzatlan szerelem