De
Te nem tudod, hogy
mik az én traumáim, mennyire sértettek vérig az ideges szavak, hányszor téptem volna ki inkább a szívem, csak ne érezném, hogy az bánt, akiért feladtam volna önmagam.
És fogalmad sincs róla, hogy meddig gyászoltalak, hogy hány éjszakát forgolódtam végig egyedül. Mert téged sose érdekelt, hogy mennyit voltam melletted egyedül.
És tudom, hogy nem érdekel,
de valahányszor rád gondolok rossz érzésem van. Fáj ott valahol mélyen a mellkasom, de már nem érted, hanem miattad.
- @tevagyazenkepletem
291 notes
·
View notes
Vágások
Vágások amik a kezemet borítják,S az összes fájdalmam elszívták,A fájdalmam torzítják. Egyre csak mélyebbre megy a penge még kezemen le nem csordul vérem cseppjei. Vérem mely számomra méreg. Folytatom gondolván hogy ez túl gyenge,tobbet érdemlek.Egyszer remelem megtörténik,mire észbe kapok szedulok,és ez lesz amit utoljára erzek. De a félelem nagyobb,mint a halál vágy,egyenlőre legalábbis.
12 notes
·
View notes
Engem ki lehet kergetni a világból azzal,
ha valaki úgy kommunikál a másikkal, hogy "Miért nem csinálod ezt vagy azt?".
17 notes
·
View notes
Érdekes volt meghallgatni
Hogy miért megy el a nő.
Emlékszem rá, hogy a házasságomban mennyire gyűlöltem azt a nőt, akivé váltam szép lassan, és mennyire haragudtam a férjemre, és magamra is, hogy ez történt. Nem is tudtam kigyógyulni a megvetésből magam felé, csak vagy 15 év alatt.
Aztán új kapcsolat, és a működés maradt.
És a működés maradt.
Mert ez a fajta működés mikroszinten is jelen van, minden kapcsolatban, minden időben.
És még sosem volt ennyire szépen kirajzolva.
Inkább a nőkre jellemző, hogy amikor szarul érzik magukat egy kapcsolatban, akkor rákapcsolnak, és úgy próbálják a kapcsolatot (benne a saját élményüket a kapcsolatról, a másikról és SAJÁT MAGUKRÓL) megjavítani, hogy több figyelmet, törődést, szeretetet, megértés, gyengédséget adnak. Gondolva, hogy akkor többet is kapnak majd vissza. Merthogy amibe nem teszel bele, abból nem tudsz kivenni. És még rengeteg minden, mások és önmagunk által, önmagunk felé támasztott elvárás indukálja ezt a viselkedést. Ha én beleteszem a maximumot, akkor egyértelmű mindkettőnknek, hogy én beletettem, vagyis megfelelek az elvárásoknak. De még ennél is fontosabb, hogy ha számomra billeg a kapcsolat, akkor az ember megijed és minden lehetőségével igyekszik „kötni” a másikat, hogy az jól érezze magát, ne hagyja el, ne csalja meg. Mert azt gondolja, hogy a másik is érzi azokat a hiányokat, amiket ő és a másik is szenved a magánytól, a szeretetlenségtől. Szóval szívszerelemmel rákapcsol, és azt gondolja, hogy majd ennek meg lesz az eredménye.
Olyannak szeretné látni magát, aki mindent megtett a kapcsolatért, kimutatta a ragaszkodását, szeretetét, szerelmét, törődését.
És tényleg szereti a másikat. Nincs semmi más, amiért valaki ezt teszi.
A másik fél, akinek addig sem volt baja a kapcsolattal, az ő igényeinek megfelelt, azt érzékeli, hogy még sokkal kényelmesebb az élete, még kielégítőbb, még jobban ki van nyalva a segge. Hát milyen fasza ez már!
Jó kis kapcsolat ez. Kényelmes, meleg, otthonos.
A nő (ahogy mondtam, többnyire nők csinálják ezt, de lehetne pasi is, ha olyan a beállítottsága) még csalódottabb, magányosabb és most már kihasználtnak IS érzi már magát. Fáradtnak, lelkileg kimerültnek, és végkép tanácstalannak.
Mert nem változott semmi.
És akkor elkezdi elmondani...
Miért csinálod ezt vagy azt? Nekem ez nem jó így! Ez se jó, az se jó, kritika, problémázás, vita, veszekedés.
A pasas (vagy másik félnek jobb mondani) nem érti. Minden olyan fasza volt egész eddig, most mi van? És tényleg nem érti. Ő örömmel elfogadta amit kapott (és mindent megtett, hogy bagatelizálja a felmerülő problémákat, mert ő ezt tudta tenni a kapcsolatért és a saját jó életéért).
És ott van a nő, aki szeretni szeretett volna, és szép boldog kapcsolatban élni, és érzése szerint mindent megtett ezért és nem elég, hogy magányos, boldogtalan, de kudarcélménye is van és gyűlöli magát azért a szerepért amibe került, hiszen úgy tűnik, hogy ő az, aki elégedetlen és tönkreteszi a fasza kis kapcsolatot.
A férfi szerint a nő megbolondult.
A nő pedig elmegy, mert amit tudott (a saját tudása szerint) azt megtette.
És a legrosszabb ami ilyenkor még történhet, hogy valaki azt mondja, hogy a nőnek kellene változtatni. Nem azért ez a legrosszabb, mert a férfit kéne hibáztatni, hanem mert a nő olyan állapotba és szakaszba került már, amiben alkalmatlanná vált a változtatásra. Neki a saját élménye magáról, hogy minden határát átlépve adott és adott és adott. Már nincs miből adnia.
A pszichológusok biztosan nagyon érdekes párkapcsolati beszélgetéseket láttak már. Gondolom a párok az utolsó szakaszban jutnak el a terápiára amikor már nem nagyon lehet mit csinálni, a nő már dacos, a férfinak is van egy zavaros-morcos élménye, haragszanak egymásra és a probléma nehezen megfogható.
Mondhatnánk azt, hogy a pasas most sürgősen kezdjen el érzékelhetően kedvesnek lenni, vigye el a nőt vacsorázni, szexeljenek kurva nagyot, legyen érdeklődő, segítőkész, beszélgessenek, csináljanak közös programokat, helyezze előtérbe a nőt, hogy szépen lassan megtörje a dacot, a szomorúságot, a kiábrándultságot és a haragot.
Csakhogy a pasas még mindig abban a tudatban van, hogy a nő szétbaszta az ő kényelmes kis életét amiben semmi baj nem volt (és neki nem kellett erőfeszítéseket tenni) úgyhogy oké, egyszer kétszer tesz valami gesztust, de aztán akkor kurvagyorsan minden legyen úgy, mint régen.
Elterápiáznak egy ideig, elveszekednek egy ideig, de ez a két ember el fog válni.
Lehetett volna jó kapcsolatuk.
De el fognak válni.
12 notes
·
View notes
igen ettem már epres szőlőcukrot. Nagyon finom, jó hatása van, kicsit felpörget és kellemes szájízt ad. Csókolózás előtt !fasza! mert a leheleted is finom lesz tőle. Müllerben lehet kapni, valami árja neve van.
De ezt miért kérdezted?
Szopáshoz van rá szükséged? Szólj és veszek egy kartonnal!
Ha leírni prűd vagy legalább egy gpoy-jal illusztráld hogy csinálod:
Érzéki ajkak… elhivatott, odaadó tekintet? Egy szál bugyiban?
A fantasztikus személyiségemre bezzeg senki nem kíváncsi😩
4 notes
·
View notes