Tumgik
#nem tudom elengedni
Text
Az egyik legrosszabb dolog, amikor nem tudod, hogy türelmes legyél, vagy engedd el.
1K notes · View notes
brokenqueenx · 1 year
Text
Lépj túl,engedd el. Bántott Téged,nincs erre szükséged. Ne hiányozzon az amire vágytál attól a kapcsolattól és sose kaptad meg.
Légy szabad, engedd a lelkednek,hogy lássa be,mekkora fájdalmat viselt.
97 notes · View notes
pkbg · 5 months
Text
Egy korszak lezárult. Az a korszaka az életemnek, amit Veled töltöttem. Amikor Te voltál nekem a legfontosabb. Te voltál nekem minden. És tudom, hogy ez nem volt kölcsönös. Most viszont már egy senki vagyok számodra. És én elengedlek. Menj, légy boldog, remélem, én is megtanulok boldog lenni nélküled.
28 notes · View notes
jegvetikkex · 9 months
Text
sosem leszel olyan boldog, mint amennyire en tudtalak volna tenni
12 notes · View notes
faszomkivanmindennel · 9 months
Text
Tumblr media
'23.07.27.
9 notes · View notes
Text
faj hogy engem sosem fogsz annyira szeretni mint amennyire ot szeretted
22 notes · View notes
infantilis-egyed · 11 months
Text
Tudom ám, hogy azért posztolsz mert tudod, hogy nézem
10 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 10 months
Text
Pont mikor elhatározom, hogy végleg megpróbálom elengedni, akkor hallok Róla egy olyan storyt ami nem csak, hogy megható...
De még inkább ráébreszt, hogy soha nem fogok még egy ilyen jó szívű fiút találni és, hogy nem akarom elengedni, mert mindennél jobban szeretem!
6 notes · View notes
Text
Elfeledni azt, ami meg sem történt….
8 notes · View notes
Text
Szeretlek..
Csak azt szerettem volna, hogy valaki legyen mellettem, aki struktúrát ad az életemnek. Valakit, aki Nőként tud kezelni és megadja, amire szükségem van és aki aggódik értem, amikor az időmet nélküle töltöm. Mindent akartam, de volt, amivel nem tudtam megbirkózni: az összes lánnyal, azzal a tényel, hogy nem vállalsz fel és hogy nem töltesz velem minőségi időt. Azzal sem, hogy nem én vagyok neked az első és nem érdekel, hogy nekem mire van szükségem. Azt mondod, hogy én vagyok az egyetlen, de a tetteid beszélnek hangosabban. Szeretetet adsz nekem, amikor mélypontra érsz és szükséged van valakire. El kell mennem és el kell engednem, túl kell lépnem. De úgy szeretlek téged. Annyira szeretlek téged. Annyira nagyon szeretlek téged. Szóval én csak összepakoltam a cuccaimat és elhagylak téged. Ez az érzés régóta bennem van, és tudom, hogy most meghoztam a döntést. Remélem, érzed, amit éreztem, amikor összetörted a lelkemet, mert kegyetlen voltál, és én bolond vagyok.
3 notes · View notes
leftwithemptiness · 1 year
Text
Azt hittem, hogyha másokkal beszélek el tudlak felejteni, de közben újra nonstop a fejemben jársz…
5 notes · View notes
forget-me-forgotten · 3 months
Text
Epilógus
Minden egyes rideg pillantásod,
Minden egyes távolinak tűnő nevetésed,
Minden egyes távolságtartó szavad,
Mint egy késdöfés a szívembe,
Fázom nélküled, nincs itt a lelked, hogy körbeöleljen.
Nem állok rá készen, hogy újra lássalak
És egy újabb alkalmat adjak neked arra,
Hogy szívemet még apróbb darabokra szabjad.
Mondd, te tényleg boldog vagy?
Még akkor is ha én most majdnem összeesek?
Mondd, tényleg soha nem számítottam neked?
Ha valóban csak egy játék voltam, ha valóban nem számítottam,
Minden egyes szavad, minden egyes pillantásod, minden egyes érintésed hazugság volt.
Ilyen jó színész vagy?
Mondd, mire volt ez jó neked?
Szívedre hajtottam a fejem, amikor te voltál az, akitől az enyém vérzett.
Ölelésedben kerestem a megnyugvásom, amikor tőled fordult körülöttem feje tetejére a világom.
Mondd, direkt bántottál?
Meg lehet játszani ennyi érdeklődést? Bele lehet erőltetni a szemünkbe ennyi szeretetet, ennyi törődést? Ilyen könnyedséggel lehet úgy tenni, mintha szeretnél?
Én sosem voltam olyan igazi, olyan valós, olyan életrekelt mint Veled.
Én sosem hazudtam Neked. Talán szerelembe kezdtem esni Veled.
Bárcsak elmondtam volna ezt Neked.
Ha újra ott lehetnék, kuporognek a szíveden, ha újra érezhetném, ahogy arcomra hullajtott csókoddal feded el könnyemet, azt az egyetlen egyet, amit akkor ejtettem (mégis talán a legfájdalmasabbat valaha), ha újra ott lehetnék Veled, nem hagynám, hogy ilyen könnyen engedd el a kezem. Kicsit szorosabban öleltelek volna, kicsit tovább néztem volna a gyönyörűbarnáidba, kicsit mélyebben vettem volna a levegőt. Akkor utoljára vettem igazán mélyet. Azóta, mintha fulldokolnék, nem telik a tüdőm.
Már csak én ülök itt, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett
és nem jön az álom, az enyhetadó. Már nem jössz te sem.
1 note · View note
szivemmelyenvagy · 5 months
Text
Biztos lehetsz benne hogy nem foglak elengedni,mindig számíthatsz rám, ittleszek neked.Csak nem közelről.
0 notes
pkbg · 7 months
Text
Már régen el kellett volna engedjelek. És mégis, itt ülök a szobámban a sötétben hajnali 2-kor, és azon gondolkodok, hogy mit tehetnék, hogy megint úgy tekints rám, ahogy régen. Hogy megint érdekeljelek, hogy megint velem akarj lenni. De nem jutok semmire, ebből is látszik, hogy “már régen el kellett volna engedjelek”…
7 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
Van egy nagy üvegem
egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.
191 notes · View notes
Text
irok majd egy konyet rolunk es elolvasom majd a gyerekeinknek
11 notes · View notes