#prof!hoz

[icanttakethemonmyown]

So Sam and Andrew coded it's insane

Like...if someone were to ever ask Sam why she hated Andrew so much, she wouldn't be able to give a proper response.

She'll just think about how annoyingly intelligent he is, how his stupid green eyes always hold the attention of the person he's talking too, and how gently he tucks his curls behind his ears.

But no, she hates his guts.

okay but yes!!! ive always felt kinda iffy about the term enemies to lovers because it always felt kind of drastic, but annoyances to lovers!!! that's the golden ticket, baby!!

my theory would be (if i were to psychoanalyse sam lol) that sam, in this alternate alternate universe, actually thinks very highly of andrew and sees him as this mythical figure which then translates into oh shit but i have these feelings for him?? very irrational feelings bc look at me and look at him?? what makes me think i deserve someone as amazing as that?? and then that in turn (as an act of self-protection methinks) becomes omg i hate his guts!! he thinks he is so fucking smart!! listening to people intently and empathetically!! always makes sure to reassure people when they look unsure!! that's probably why he is such a great lecturer -- uhhh...i mean that's probably how he managed to charm the whole department and thus get everything he wants!! asshole!!

i could go on for ages, anon, but you are so spot on! thank you so much for sharing this with me!

#this was so lovely #also -- speaking of insanely sam and andrew coded!! #anon can we please discuss sweet nothing as it relates to our favourite professors #bc i swear to god #thinking of sam and andrew every time i hear the 'on the way home/i wrote a poem/you say what a mind/this happens all the time' part #im slowly losing my mind!! 😭😭😭 #its their song and nobody can take that away from me #also sams favourite song of midnights is mastermind im confirming it now!! #the invisible string/mastermind combo just has doctor samantha brown written allll over it #ANYWAY #im getting carried away #miss you anon #hope you are keeping well :) #asks #prof!hoz

[csajokamotoron]

Csütörtökön kezdődik a HUMDA Zöld Életre Valók roadshow Debrecenben

A Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. Zöld Életre Valók néven komplex e-mobilitási roadshowt indít március 7-én Debrecenben. Az országszerte számos helyszínre ellátogató, mindenhol négy napig állomásozó Zöld Életre Valók roadshow célja, hogy a fenntartható és környezetbarát energiát a mindennapi élet részévé tegye és előmozdítsa a zöld átállást, hiszen a zöld energia a magyar gazdaság jövője a háztartásokban, a közlekedésben és az iparban egyaránt. Debrecenben a Kossuth téren március 7. és 10. között várják a szervezők az érdeklődőket óvodás kortól egészen az idős korosztályig. A HUMDA Zöld Életre Valók országos e-mobilitási és technológiai roadshow küldetése az ismeretterjesztés a hidrogén-technológiáról, az energiatárolásról és az elektromos járművekről, azok előnyeiről, működéséről, illetve környezeti vonatkozásairól. Az országjáráson a nagyközönség közterületi installációkkal és ingyenes aktivitásokkal találkozhat majd az év első felében. A pontos helyszínekről és időpontokról a roadshow honlapján, a zoldeletrevalok.hu oldalon, valamint a HUMDA felületein lehet tájékozódni. A technológiai bemutatók mellett az érdeklődők gokartszlalomban tehetik próbára tudásukat, a Road Safety parkban a közlekedésbiztonsággal ismerkedhet az egész család, illetve elektromos busz és e-autó kiállítás is várja a látogatókat, valamint e-rollereket is ki lehet próbálni. Egy VR-szemüvegen számos, a zöld mobilitáshoz kapcsolódó virtuális „kiállítást” lehet megnézni, az energiatárolási megoldások iránt érdeklődők pedig egy interaktív falon találhatnak meg minden lényeges információt a korszerű technológiákról. – A jövő energetikai ökoszisztémája alapvetően a különböző energiatárolási megoldásokra épül, amelyek a hétköznapi élet számos területén, azon belül is a közlekedésben tölthetnek majd be egyre fontosabb szerepet. Főleg a megújuló energiaforrások integrációjának megkönnyítésében kap főszerepet az energiatárolás stratégiai jelentősége. A Zöld Életre Valók e-mobilitási roadshow minden korosztálynak a maga nyelvén és a számára leginkább érthető eszközökön mutatja be a jövő technológiáit – mutatott rá Weingartner Balázs, a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. igazgatóságának elnöke. A Zöld Életre Valók roadshow-hoz egy szakmai workshop is kapcsolódik, ahol átfogó energetikai, energiatárolási és járműipari témákat tekintenek át a helyi és országos döntéshozók, valamint a régió vállalkozásainak vezetői, szakértői. A workshop szakmai tartalmainak kidolgozásában az Energia21 kezdeményezés is részt vett. – A rendezvénysorozat célja, hogy tudatosítsa: a zöldenergia a magyar gazdaság jövője. Népszerűsítjük és előmozdítjuk a zöldátállást. Az energia színe a zöld, ugyanakkor a zöldenergiának csak akkor van értelme, ha tudjuk tárolni. A világon ma egy új ipari forradalom zajlik, hatalmas jelentőségű és rohamos az az energetikai fejlődés, ami elindult. Aki ebben nem vesz részt, az lemarad és kimarad” – hangsúlyozta Prof. Dr. Palkovics László, az Energia21 kezdeményezés vezetője. A rendezvénysorozatba március 21-én bekapcsolódik a HUMDA Zöld Életre Valók kampány, amelynek során április 30-ig napi rendszerességgel edukálunk a fenntarthatósággal, a környezettudatossággal, a hidrogéntechnológiával és a jövő közlekedésével kapcsolatos tartalmakkal. Egy külön erre a célra kialakított webapplikációban lehet majd feladatokat végrehajtani és többek között elektromos kerékpárokat és rollereket, valamint fél éves elektromos autóhasználatot lehet nyerni. Az értékes nyereményekért folyó versenyben az esélyek a Zöld Életre Valók roadshow-n is növelhetők. Read the full article

[tac-2021]

Bibliografía     

-https://www.youtube.com/watch?v=1MV73mN4sq8&t=4. ¿Qué son las insignias digitales en el contexto educativo?

-Unidad 1 y 2. Actualización académica en TAC como recurso de enseñanza - Normal Superior Nº 9-003 Prof. Esp. Héctor Garro de la Hoz.

·-Bloque 3: Módulo Docentes y Alumnos en Escenarios mediados por Tecnología – Normal Superior Nº 9-003 Prof. Esp. Héctor Garro de la Hoz.

-INSIGNIAS & DIGITAL BADGES. UNA FORMA SENCILLA DE MOTIVAR A LOS ESTUDIANTES EN EL AULA VIRTUAL. Jesús Sergio Artal-Sevil. Departamento de Ingeniería Eléctrica. Universidad de Zaragoza. Email contacto: [email protected].

-Claves y caminos para enseñar en ambientes virtuales / dirigido por Laura Marés. - 1a ed . - Ciudad Autónoma de Buenos Aires : Educ.ar S.E., 2021. Libro digital, PDF

[architectnews]

Iconic Awards 2021 Winners: Dorte Mandrup

Iconic Awards 2021 Winners News Frankfurt, Germany Architecture Prize, Dorte Mandrup Architects News

Iconic Awards 2021 Winners News

German Design Council – International competition for architects, designers & construction sector

23 Aug 2020

Iconic Awards 2021 Winners

ICONIC AWARDS 2021: Innovative Architecture: Dorte Mandrup honoured as Architects of the Year

Frankfurt am Main, 23rd of August 2021 – The ICONIC AWARDS 2020: Innovative Architecture, organised by the German Design Council, honour the best architecture and design solutions internationally. This year’s winners have now been announced and can set themselves clearly apart from their competitors thanks to their title. The special awards, which each come with EUR 10,000 in prize money, were presented to Dorte Mandrup (“Architects of the Year”) and X+Living (“Interior Designers of the Year”). The “Architects’ Client of the Year” honour went to CITTA Foundation.

The award winners will be honoured on 11 October 2021 in Munich. Alongside the special awards, the jury also honours the best work in the categories of “Architecture”, “Interior”, “Product”, “Communication” and “Concept” as well as the general category of “Innovative Material”. A comprehensive summary of all winners can be found at: https://www.iconic-world.com/directory/filtered/award-iaia/year-2021.

“Architects of the Year” special award

The jury awarded the “Architects of the Year” distinction to the Danish architecture firm Dorte Mandrup, Founded in 1999, the studio has since won many awards, making a name for itself internationally with extraordinary, sculptural-looking creations. Alongside projects for education and work, prestigious projects in the field of cultural heritage in particular have enabled the studio to repeatedly cause a stir internationally.

“Interior Designers of the Year” special award

This year’s “Interior Designers of the Year” award was given to X+Living. The studio was founded in 2011 by Chinese designer Li Xiang. From the very beginning, she surprised with refreshingly unconventional designs, which earned her a great deal of praise from the media, customers and fans of her work. Li Xiang established her own furniture brand in 2015 and she again hit the spirit of the times with her mix of quality, sustainability and a touch of humour. For more than ten years, the studio has had people talking about it with fantastic, almost surreal projects such as the “Taiyuan FAB Cinema”.

“Architects’ Client of the Year” honour

The “Architects’ Client of the Year” honour, which the jury presents to a project client that supports a holistic understanding of architecture, was given to CITTA Foundation this year. The charitable organisation has set itself the goal of promoting growth in some of the world’s economically most disadvantaged, geographically remote and/or marginalised communities through health, education and economic development. For CITTA, it is not only a question of building hospitals, schools and centres, but also of improving the situation of women, who are often prevented from making full use of their strength and significance in society due to out-dated traditions.

Jury members

Susanne Brandherm, brandherm + krumrey interior architecture, Cologne

Michel Casertano, Atelier Brückner GmbH, Stuttgart

Asif Khan, Asif Khan Ltd., London

Silvia Olp, aed e. V., Verein zur Förderung von Architektur, Engineering and Design, Stuttgart

Prof Dr Werner Sobek, Werner Sobek AG, Stuttgart

Song Zhaoqing, Lacime Architects, Shanghai

German Design Council

The German Design Council has been operating since 1953 as one of the world’s leading centres of expertise in communication and knowledge transfer within design, branding and innovation. It is part of the worldwide design community and has always contributed to the establishment of global exchange and networking thanks to its international offering, promotion of new talent and memberships. With events, conventions, awards, jury meetings and expert committees, the Council connects its members and numerous other international design and branding experts, fosters discourse and provides important stimulation for the global economy. More than 350 businesses currently count among its members.

Dorte Mandrup Arkitekter

Iconic Awards 2021 information from the German Design Council, 230821

Previously on e-architect:

Iconic Awards 2020 Winners

Iconic Awards 2020

Iconic Awards Winners in 2020

V&A at Dundee building design by Kengo Kuma & Associates: photo © Adrian Welch

“Architects’ Client of the Year” honour

Adidas Headquarters in Herzogenaurach, Bavaria building design by Behnisch Architects and COBE: photograph : Rasmus Hjortshøj – COAST

Adidas Headquarters, Herzogenaurach, Germany: photo : Rasmus Hjortshøj – COAST

Iconic Awards 2017

Iconic Awards 2017

Iconic Awards Winners

The architectural firm AL_A was awarded the title of ‘Architects of the Year‘ at this year’s Iconic Awards.

V&A Exhibition Road Project courtyard in London designed by AL_A: image © AL_A

This year’s ‘Interior Designers of the Year‘ award went to the designer duo Lyndon Neri and Rossana Hu, who have been creating spectacular projects with their Neri&Hu Design and Research Office for many years, ranging from architecture in space to furniture design. By questioning the traditional use of spaces, things and materials as such and continuously placing them in new contexts, they create uniquely beautiful designs with their typical signature time and again.

And the honorary prize for Architects’ Client of the Year, with which the jury pays tribute to the promotion of a holistic understanding of architecture by a commissioning entity, went to the City of Hamburg.

Elbphilharmonie Hamburg Building photo : Thies Rätzke

AL_A London Architects

Location: Germany, western Europe

German Architecture

Contemporary Architecture in Germany

Frankfurt Architecture Designs – chronological list

NHOW Hotel, ONE office and hotel skyscraper complex, Frankfurter Messe Interior Design: Rafael de La-Hoz Arquitectos image : CA Immo/Rafael de La-Hoz NHOW Hotel Frankfurt

Alte Oper Concert Hall, Opernplatz Architects: Buero Wagner image by Buero Wagner & Federico Ciavarell © Buero Wagner Alte Oper Frankfurt

Frankfurt Architects

Frankfurt Architecture

Frankfurt Architecture Walking Tours

Dubai Architecture Tours

Atlantis Hotel Dubai

Comments for the Iconic Awards 2021 Winners: Dorte Mandrup News page welcome

Website: www.iconic-architecture.com

The post Iconic Awards 2021 Winners: Dorte Mandrup appeared first on e-architect.

#e-architect

[foulchildtiger]

Janus arcúság                                                                                                                                                                                                                                                                                    2007-01-31 22:47:20, szerda                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      MÉLYEN TISZTELT CÍMZETTEK!          A Krisztus utáni 2007. esztendőben vagyunk!  Magyarországon!  A rendszerváltozásnak nevezett  társadalmi  átalakulás második évtizedének a vége felé járunk...          A legfelsőbb politikai és gazdasági hatalmat - zömében -  azok bitorolják, akik  (közvetve vagy közvetlenül) az előző éra "kiemelt" elkötelezettjei-és haszonélvezőiként, az országot az erkölcsi és anyagi csődbe  vitték. Most pedig,- ugyanazt  folytatják, amit anno dacumál - átmenetileg -  abbahagytak, amihez akkor sem értettek, csupán szovjet szuronyokkal,  permanens ígérgetésekkel, hazugságokkal  és terrorral biztosították uralmukat!          A Gyurcsány kormány  funkcionálása során  igazolást nyert, hogy  pozíciójuk megőrzésére igénybe vették  mindazokat a múltban jól bevált "fogásokat", amelyekkel  (ha csak átmenetileg is) biztosíthatják az emberek  megtévesztését, megfélemlítését és elhallgattatását. Gyurcsány Ferenc   (eszmetársai cinkos  hallgatása mellett)  példátlan méretű: reggeli, esti és   éjszakai  hazugság tirádával "etette be" a közvéleményt, majd  szólótáncot lejtve lopta be magát balek hívei "szíve-csücskébe".  Az ellenzéket  viszont  tömény  könnygázfelhőkkel, gumilövedékkel végrehajtott tűzcsapásokkal, lovas rendőr rohamokkal, vízágyúkkal és  viperákkal  "oktatta" ki a demokrácia  újszerű értelmezéséről.         "Dübörgő"  gazdaságunk,-  az EU-hoz csatlakozott  államok sereghajtójává  vált. A   Fekete-Medgyessy-Békesi-Kupa-Bokros-László-Draskovics-Veres-féle pénzügyi "zsenik",   soha nem  látott adósság csődbe vitték az országot.                Az elfuserált (Gyurcsány szerint: "elqrt" /Sic!/) gazdaságunk  rosszabb helyzetben van, mint az előző rendszer alatt volt, mert az akkor  felhalmozott  adósság kamatjainak és törlesztésének fizetése mellett, az egykori  MSZMP-SZDSZ-es főguruk (valamint holdudvaruk) újabb  (jelentős) kölcsönöket vettek fel, milliárdos vagyonra tettek szert a piacgazdaságra történt áttérés zavarosaiban halászva,  sokszorosan   megsarcolva,   kizsigerelve  és nyomorba döntve, az adófizető állampolgárok sokaságát.          Talán  kevesen  érzékelik, hogy a  politikai, az erkölcsi és a gazdasági gondok mellett, egyik legnagyobb problémánk, hogy  elmaradt a  múlt  feltárása, a  bűnösök  elszámoltatása és az évtizedeken át meghamisított   történelmi  események korrigálása. Mindezek következtében,- a kádári-vidám barakk "agymosott" lakóinak jelentős százaléka közömbösen tűri   hőseink  vagy nemzeti szimbólumaink   kigúnyolását, nem tartja szükségesnek a  (toldozott, foltozott) sztálini alkotmány hatálytalanítását,  nem  kéri a hazánkat megszálló és kifosztó  Vörös Hadsereg  emlékművének eltávolítását, nem sérti az önérzetét, hogy terek, utak-és utcanevek  emlékeztetnek a  szovjet és magyar  tömeggyilkosokra,  szervezetekre vagy szimbólumokra (Leninre,   Kunra, Szamuelyre, Szovjet Hadseregre, vörös csillagra, stb.,) és az ellen sem  emelnek szót, hogy  az egyik legális  magyar párt nevébe   bekerült a kommunista jelzőcske  is.          Zárójelben kellett volna  felvetni azt a kérdést, hogy vajon   hány dB (decibel) hangerővel visított volna a kormánypárti  média reggeltől estig (illetve éjszakáig), ha egy maroknyi párt  lett volna olyan "megátalkodott", hogy  "hungarista" vagy "nyilaskereszt" melléknévvel bővítette volna eredeti  kereszt-és vezeték nevét?        Azt is kevesen tették szóvá, hogy az '56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünneplése során  "kozmetikázták" ki a Fiumei úti temetőben lévő, vörös csillagos szovjet emlékművet, amely felirata szerint:  "ÖRÖK HÁLÁVAL" emlékeznek azokra a szovjet hősökre, akik az életüket áldozták az '56-os ELLENFORRADALOM során,  a magyar   nép szabadságáért.        Vagyis:  miközben a kormányfő és  meghívott vendégei az '56-os forradalmat ünnepelték az új  vasmonstrumos emlékműnél, azalatt   egyesek,  az ellenforradalom feliratú emlékműhöz zarándokoltak, és   piros szegfűkkel emlékeztek meg, a  forradalmat eltipró  szovjet katonákról.        Vajon  felelős-e  ennek a feliratnak a "túlélési idejéért" a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatója,  az a Simóka Kálmánné, aki egykoron Medgyessy főosztályvezetője volt, majd a Kincstári Vagyoni Igazgatóság igazgatói posztjáról  került a Temetkezési Intézethez? Aligha! Nyilvánvaló, hogy  elkerülte a figyelmét a hatalmas vörös csillaggal  és "ellenforradalmi" felirattal ékeskedő emlékmű, mivel   a  temetkezési ügyek intézése mellett:  a Malév Rt, valamint a Mol Rt. igazgatósági tagsági feladatát sem hanyagolhatta el, nem beszélve néhány más jövedelem-pótlással járó kötelezettségének teljesítéséről.        Aligha vitatható, hogy egy ilyen tudathasadásos  helyzetért   azok (a bevezetőben megemlített) legfelsőbb politikai és gazdasági hatalmat bitorlók a felelősek, akik  a felemás  rendszerváltoztatás világában  "élik világukat",  és elévülhetetlen "érdemeik" vannak a társadalmi megosztottság létrejöttében, illetve fenntartásában.          Abnormális  és tarthatatlan állapot, hogy   hazánkban emlékművek dicsőítsék azokat, akik  1944-45-ben  kirabolták majd megszállták hazánkat, és  vétlen állampolgárok százezreit hurcolták el "málenkij robotra".          Abnormális és tarthatatlan  állapot, hogy  ellenforradalomnak címkézzék egy emlékművön  azt a dicsőséges forradalmunkat, amelynek   eltiprásáért   Jelcin elnök  személyesen követte meg a  magyar népet 1992-ben, a magyar parlament üléstermében.          Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy egy miniszterelnök reggel, este és éjszaka hazudjon  az állampolgároknak, évekig ne   csináljon (Sic!) semmit,  "lekurvázza" az országot (Sic!),  majd   szétveretteti a  (joggal) felháborodott tüntetőket.          Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy  elismerő szavakkal és  két kitüntetésekkel jutalmazzák azt a  rendőrtábornokot, aki   megszervezte és végrehajtatta a felvonulók (brutális módon végrehajtott szétverését), majd primitív módon letagadta, hogy rendőreinél  "vipera" ütő-eszközök lettek volna.         Abnormális és tarthatatlan állapot, hogy tömegével legyenek  a rendőrség kötelékében  olyan  személyek, akik a földön fekvő embereket megrugdossák, a nemzeti színű zászlót megtapossák és  fejmagasságra   adjanak le célzott lövéseket  gyerekekre, nőkre,  kezeiket magasra tartó és/vagy földön térdeplő emberekre.         Meg kellene érteni minden  "illetékesnek", hogy addig soha nem lesz társadalmi béke és  soha nem jutnak konszenzusra a szemben álló felek, amíg az ellentétet kiváltó okokat meg nem szüntetik! Ezek közé az okok közé sorolhatók: az igazságtalanság,  a hazugság,  a bűnpártolás, a jogtalan haszonszerzés,   a nemzet önérzetét sértő kijelentések (nyilatkozatok),  intézkedések, valamint a közízléssel  ellentétes  vagy  a közhangulatot negatívan befolyásoló  alkotások (létesítmények, módszerek, stb.)                                                                                                                                                                                    (Prof. Dr. Bokor Imre)

[charrovirtual]

LXXXVII años de la Metropolitana de charros

LXXXVII años de la Metropolitana de charros

En la charrería

Prof. Gabriel Torres de la Hoz

VIERNES 6 DE MARZO DE 2020

A nuestra redacción llegó la bonita invitación del clásico chinaco a caballo, recordando aquellos tiempos precursores a la charrería, que trata de conservar a través del tiempo nuestro único deporte nacional, para nunca olvidar nuestras raíces, usos y costumbres del hombre y la mujer de a caballo.

Así como…

View On WordPress

[pulzusspiritus-blog]

Interjú Prof. Dr. Ábrahám Györggyel

Beszélgetés Prof. Dr. Ábrahám Györggyel, az I.sz. Belgyógyászati Klinika vezetőjével

Pulzus-Spiritus: Professzor Úr, először is gratulálunk a kinevezéshez!

Ábrahám György: Köszönöm szépen.

P-S.: Elmondaná pár mondatban, hogy milyen út vezetett az intézetvezetői címhez?

Á. Gy.: Én mondhatni szegedi vagyok, mert két évvel születésem után, 1957-ben költöztünk Szegedre. 1970-től ‚74-ig itt Szegeden jártam a Radnóti Gimnázium matematika-fizika tagozatára, és nagyon komoly mérnöki elképzeléseim voltak, vagy ennek alternatívájaként történészettel szerettem volna foglalkozni. Aztán egy sajnálatos családi tragédia miatt Szegeden kellett maradnom, és felvetődött a kérdés, hogy matematikafizika előképzettséggel, mi az, amit itt meg lehet tenni. A Radnóti Gimnáziumban a biológia oktatása mindig nagyon erős volt, így aztán 1974-ben felvételiztem az akkortájt még Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karára, ahova elsőre fel is vettek, majd 1980 szept. 13-án avattak doktorrá.

 Azt szoktam mondani az érdeklődő kollégáknak, hogy volt olyan időszak is az életemben, amikor úgymond igazi orvos is voltam (nevet), mert a végzés után közvetlenül a békéscsabai kórházba kerültem. Nekem két nagyon szívemhez közeli szakma volt: az egyik a belgyógyászat, de akkortájt a belgyógyászati klinikák egyikén sem volt szabad pozíció; a másik pedig a baleseti sebészet, de a traumatológián sem volt akkor hely (akkor még az I-es és a II-es számú Sebészeti Klinika egy épületben működött, itt az úgynevezett „A” jelű klinikaparkban.) Legközelebb Békéscsabán volt traumatológiai hely. Azért alapvetően tiszteletbeli műszaki embernek tartom magam a fizikai érdeklődés miatt, és azóta is nagyon szívesen szerelgetek levezetésképpen motort, kocsit, ami jön. Békéscsabán, a kórház traumatológiai osztályán kezdtem dolgozni, ahol egy évfolyamtársam édesapja volt az osztályvezető főorvos, és tényleg azt kell mondjam, kiváló körülmények között dolgozhattam, a mai napig nagyon jó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre. Már közel egy éve voltam ott, amikor Varró professzor úr küldött nekem egy levelet, hogy ő emlékszik rám, amikor jelentkeztem nála még a végzés után, és kérdezte, hogy fönnáll-e még az a szándékom, hogy belgyógyászként akarom folytatni. Ez nekem egyfajta dilemmát jelentett, de tekintve a szegedi kötődésemet, elfogadtam a meghívást. Ez azt jelenti, hogy 1981. december elseje óta én ezen a klinikán dolgozom. Azt kell mondanom, hogy „sors bona, nihil aliud”, ahogy Zrínyi is mondta, vagyis jó szerencse kell, és semmi más. Meg egy csomó tanulás, egy csomó munka, de alapvetően azért az orvos olyan, mint a jó kapus; mert a jó kapusnak szerencséje van. Tehát ez kellett hozzá; illetve az, hogy Var­ró professzor úrnak megvolt az a képessége, ami kiemeli az elsőt, a primus inter parest: hogy volt egyfajta, mondjuk így, jövőbe látó képessége. Annak idején a szokásnak megfelelően mindenki egy évig a belgyó­gyászat alapjainak elsajátításával volt elfog­lalva, és közben pedig lehetett nézelődni. Voltak munkacsoportok, ahogy jelenleg is, és megnézhettük, hogy melyik tűnik szim­patikusnak. A professzor közel egy eszten­dő elteltével behívott, és nekem szegezte a kérdést: „Na Gyuri, neked mi az, ami szim­patikus ezen a téren?” Meg kell mondanom, hogy nekem bizonyos gasztroenterológiai és gyógyszerkutatási elképzeléseim voltak. „Professzor úr én azt gondoltam…” „Igen, igazad van, nephrologia”. (nagy nevetés) Vannak azért olyan helyzetek, amikor az ember megalkuvóvá válik, és azt mondtam, hogy igen, tulajdonképpen nephrologia. Így kerültem a vesegyógyászati területre, Sonkodi adjunktus úr mellé, aki aztán pro­fesszorként is tovább vitte ezt a vonalat. Va­lahogy a professzor úr ezt tényleg jól látta: ott maradtam, és kezdettől fogva ez volt az, amivel én foglalkoztam. Én magam azért is szeretem kifejezetten a nephrológiát, mert ahhoz kell a teljes belgyógyászat és a kerin­gés-élettani részek, másfelől viszont az im­munológia ismerete is szükséges. Emellett nagyon kedves és segítőkész munkatársa­im voltak; az I-es belklinikára ez mindig is jellemző volt, hogy a Klinika több, mint az itt dolgozó orvosok fizikai együttese. Azzal együtt is, hogy nem volt egy lány­nevelő intézet, de azért egyfajta összetartás mindig is jellemezte, a fiatalokat meg kü­lönösen mindenki segítette. A „falkában” a „kicsiket” mindig nevelték, még azok az alfahímek is, akik egymással azért bizonyos időnként, bizonyos határok között nem vol­tak kíméletesek… Ezután a nephrológiához rövidesen csatlakozott a hypertonia is, azért, mert ez az iskola azt a vonulatot követte, hogy a nephrologia és a hypertonia össze­kapcsolódott. Vannak olyan megközelítések, amelyek szerint a hypertonia a kardiológiá­hoz (szívgyógyászat) tartozik, de itt mindig nagy hagyománya volt a hypertonia terüle­tének, és ez igazából nem változott meg az­óta sem. 2006 volt az az esztendő, amikor különvált a nephrologia és a hypertonia munkacsoport. Én a hypertonia részt vittem, de természetesen nephrológus is maradtam (belgyógyász, nephrológus, diabetologus és hypertonológus szakképesítéseim vannak), és ezek a vonalak aztán párhuzamosan fej­lődtek. Majd elérkezett 2013. november 11., egyrészt az én születésnapom, másrészt ak­kor írták ki az egyes belklinikának az inté­zet- és tanszékvezetői pályázatát. 2001 óta voltam intézetvezető-helyettes, tehát azon pályázók közé tartoztam, akik tudták, hogy mire pályáznak. Azok a kollegák, akik itt dolgoznak és elődeik is (sokan szerencsére most is köztünk vannak), tudtam, hogy meg fogják adni azt a fajta támogatást, amelyet én ebből a pozícióból vissza tudok nekik adni. Világosan kell látni, hogy az egészség­ügy, hiába írunk 2014-et, egyfajta módon feudalisztikus berendezkedésű struktúra. Nyilván ennek megvan a maga oka, hiszen valahol egy gyógyintézet, egy rendelő, egy orvosi csapat hasonlít egy repülőgéphez vagy hajóhoz, ahol kell, hogy legyen egy ta­pasztalt kapitány. Vannak helyzetek, amikor a körülmények nem tudják, hogy róluk mit írtak a tankönyvekben, és nem föltétlenül azoknak a döntéseknek kell megszületniük, amelyek ott le vannak írva. Ilyenkor segít az elmúlt évtizedekben összegyűlt tapasztalat, és ezt nyilván az egészségügyben és egy in­tézet vezetésében alkalmazni kell. Tehát a kapitányi, csapatkapitányi szellemnek meg kell lennie. Ami irányba nem szabad, hogy elmenjen, az a klasszikus feudalista vonások és allűrök, hiszen senki nem gondolhatja azt magáról, hogy ő a tudás egyedüli letétemé­nyese. Az I-es belklinikának 296 ágya van, 350 körüli dolgozók száma, 58 orvossal, és lehetne sorolni az adatokat. Tulajdonkép­pen az I-es belklinika egy – a szó pozitív értelmében – nagy egészséggyár. Ennek megfelelően a vezetése is ilyenfajta vénát igényel, és ha nekem van egyfajta, mond­juk így, fájdalmam vagy szomorúságom a helyzettel kapcsolatban, az az, hogy igazi gyakorló belgyógyász létemre, most sajnos sokkal kevesebbet tudok foglalkozni bete­gekkel és az orvoslással ahhoz képest, mint amit mindig is szerettem és szerettem volna. Természetesen ettől nem szabad elszakadni, mert azért, akárhogyan is közelítjük a kér­dést, a történet mindig a beteg emberről szól, és nem lehet egy vezető, egy intézmény si­keres akkor, ha erről megfeledkezik. Kellő cinizmussal azt szokták mondani, hogy az ekkora egészségügyi intézmények már ak­kor is remekül el tudnák foglalni magukat, ha egyetlen beteg sem tenné be a lábát, és ugyanolyan elfoglaltan szaladgálnának ben­ne az orvosok és a dolgozók (nevet). Persze, ez sarkított, de azért valóban van egy olyan pont, ahol nagyon kell vigyázni arra, hogy ne személytelenedjen el a betegek ellátása. Június 22-ével történt meg az előző tanszék­vezető nyugdíjba vonulása, ettől az időpont­tól kaptam meg az intézetvezetői kinevezést. Tehát, ha úgy vesszük, akkor én még, száz­napos perióduson belül vagyok, de amint mondtam, füllentettem, mert ’81 decembere óta mint klinikatag, 2001. óta mint intézet­vezető-helyettes látom azt, hogy mi az igazi irány. Ami nekem nagyon fontos, hogy azon kollégáim munkájára, akik velem együtt pályáztak, továbbra is számítok, az intézet vezetését igyekeztem úgy kialakítani, hogy mindenki a lehetőségeihez és képességeihez mérten részt vegyen ebben a vezetésben. Természetesen a végső döntéseket mindig az intézményvezetőnek kell meghoznia.

P-S.: Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a következő kérdéshez. Mivel foglalkozik intézetvezetőként, mi tölti ki a minden­napjait?

Á. Gy.: Az intézetvezetés több nagy, önma­gában is fontos terület integrációját jelen­ti. Ha egy meghatározott prioritást ki kell emelni, akkor nem szabad arról megfeled­kezni, hogy a klinikának alapvető feladata a betegellátás. Fontos a beteg emberek lehe­tőség szerinti optimális gyógyítása, ha most a szakzsargont használom, amit én nagyon nem szeretek, akkor a maximális úgyneve­zett egészségnyereség biztosítása. Valójában mindig azt kell szem előtt tartani, amit elő­deink kőbe véstek az I.-es számú belklinika homlokzatán, ami úgy szól, hogy: „Mille modis morimur mortales nascimur uno sunt hominum morbi mille sed una salus.” A be­teg embernek kell a középpontban állnia. Igazából nagyon egyszerűen le lehet vezet­ni az intézetvezetői ─ hogy így mondjam ars poeticát ─, abból, hogyha a betegellátás helyezkedik el a központban, márpedig az helyezkedik el a központban, akkor minden másnak ezt kell szolgálnia. Akkor máris le­het érezni azt, hogy ehhez milyen szorosan kell kapcsolódia az oktatásnak. Azt szok­tam mondani, félig tréfásan, de azért ha­lál komolyan, hogy én emlékszem arra az időre, amikor hallgató voltam, és pontosan emlékszem arra is, hogy mi volt az, ami az évfolyamomnak, csoporttársaimnak, illetve nekem annak idején nem tetszett, és ezeket én maximálisan igyekszem elkerülni. Az oktatás mellett legalább ilyen fontos az úgy­nevezett posztgraduális oktatás, tehát azok­nak a kollégáknak az állandó és folyamatos továbbképzéséről gondoskodni, akik fiatal­ként, pályakezdőként, rezidensként, gyakor­nokként kerülnek a klinikára. Ugyanebbe a körbe tartozik a szakorvosok, specialisták és a ráépített szakvizsgával rendelkező kolle­gák továbbképzésének a biztosítása. Ez egy soha véget nem érő folyamat; mindig csak azok a szintek változnak, ahol ennek meg kell történnie. Az oktatás a klinikumnak a részét képezi, és nem véletlenül tartozik ez az akadémiai funkció, az universitas funkció a klinikákhoz. Hasonló módon a betegellá­tást szolgálja a kutatás. A kutatásnak éppen olyan integráns részét kell képeznie a klini­kus munkájának, mint a gyógyításnak és az oktatásnak, mert megfelelő és jól tervezett kutatói tevékenység és bázis nélkül nem lehet valaki jó klinikus. A kutatás nem azt jelenti, hogy valaki a munkájától elvonatkoztatva valamilyen elvont tevékenységgel foglalkozik. Ha valaki szeret ezzel foglal­kozni, ha valaki a saját területén látszólag alapkutatási területekkel vagy alkalmazott kutatással foglalkozik, előbb-utóbb szembe­sül azzal, hogy valójában a betegágy melletti kérdéseknek a megoldása fog előtérbe kerül­ni. A mostanában nagyon divatos kifejezés, valós tartalmat nyer: az úgynevezett transz­lációs medicina, ami azt jelenti, hogy az alapkutatástól kell a betegágyig elvinni, azo­kat a kutatási módszereket és felfedezéseket, amelyek látszólag távol állnak egymástól, pedig valójában a mindennapi munka részét képezik. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, egy nagyon-nagyon nehéz akadályrendsze­ren kell keresztüljutni, ami nem megkerül­hető. Az előbb utaltam rá, hogy ez egy nagy egészséggyár, és mint ilyen, egy hatalmas gazdasági egység, melynek biztosítani kell a gazdasági hátterét ─ ez jelenti egyrészt a dolgozóknak, szakdolgozóknak a megfelelő anyagi háttér biztosítását, másrészt a képzé­si-, kutatási- és a munkakörülmények meg­teremtését. Ezek a szakdolgozókra is vo­natkoznak, hiszen elképzelhetetlen egy jól működő egészségügyi intézmény jól képzett szakdolgozók, nővérek, szakasszisztensek nélkül. Az egészségügy egy nagyon komp­lex rendszer, ahol igyekezni kell a kutatás, a képzés valamint a munkakörülmények ös­szehangolt biztosítására mindenki számára, az általános nővérektől a szakdolgozókig. A Klinikán a munkakörök nem beskatu­lyázottak, és ezt a szakintézet vezetőnek tekintetbe kell venni, és erre rövidebb-hos­szabb távú elképzeléssel rendelkezni kell. Ha most mégis egy problémakört ki kellene emelnem, akkor visszatérnék a gazdasági helyzethez. Az egészségügy bizonyos szem­pontból alulfinanszírozott - legalábbis az a tevékenységkör, amelyet a Klinika végez; - és ebből kell valahogy úgy megélnünk, hogy jusson is, maradjon is... Mindennapi harcot jelent, s nem azért mert a Klinikai Központ, vagy az Orvostudományi Kar szándékosan hátráltatná a Klinikát, avagy akadályoztatni akarja a betegellátást; hanem egyszerűen a körülmények olyanok, hogy nagyon résen kell lenni, amikor az ember a forrásokat megpróbálja felkutatni, optimalizálni.

Egy ekkora egység számára, mint a Klini­ka, biztosítani kéne egy, az akadémiai funk­ciókkal foglalkozó tanszékvezetőt, illetve egy igazgatót, aki a gazdasági ügyeket ren­dezné. Jelen pillanatban ez mind egy sze­mélyben összpontosul, aminek azért van árnyoldala. A Klinikai Központnak van egy elnöke, akihez bizonyos értelemben a beteg­ellátásnak a konkrét feladatai tartoznak, és az Általános Orvostudományi Karnak van egy dékánja, akihez tartoznak az akadémi­ai funkciók. E két “egység” szimbiózisban van, s ezen a példán okulva látjuk, hogy az egyszemélyes klinikai vezetés számára mi­lyen nehéz feladat e két feladatkör kihívása­inak egy időben, egy személyben megfelelni. Hiába rendelkezik valaki hatalmas lexikális tudással, ha nincsenek vezetői képességei, és ez fordítva is igaz. Gyakorlatilag kevés vezetője volt eddig a klinikának, ami azt jelenti, hogy meghatározott érák voltak a Klinika történetében, és ez az időszak, ami most nekem jutott, ismét egy korszakváltást fog igényelni, jelen pillanatban a stabilabb gazdasági háttér megteremtése az elsődleges célunk.

P-S.: Ha már korszakváltást említ a Pro­fesszor Úr, tervez-e Ön olyan változtatást intézetvezetősége alatt, amely a hallgató­kat is érintené?

Á. Gy.: A prioritások között meghatározó helyet foglal el az oktatás. Az orvoslás nem egy levelező tagozaton elsajátítható tudo­mányág, inkább művészetnek lehet felfogni, amit csak személyes kontaktussal, példa­mutatással lehet továbbvinni. Lehet, hogy valaki tud orvosi diplomát szerezni, azért mert megtanulta, amit meg kellett. De aki­nek nincsen lehetősége arra, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az oktatójával, az na­gyon nagy hiátust fog érezni, és ha tényleg a közvetlen betegellátásban akar dolgozni, akkor ő maga hátrányba is kerül. Most 200 fő fölötti évfolyamok vannak, belépett az idegen nyelvű oktatás, és ezt még fejleszte­ni akarják. Nekem az jelenti a legnagyobb dilemmát, hogy hogyan lehet a személyre szabott orvoslásnak az ideáját a személyre szabott oktatás szintjére lehozni. Egy ún. nyitott klinika programot szeretnék megva­lósítani a jövőben, ahol kisebb csoportokban vagy akár egyedül is lehet látogatni a Kli­nikát. Erre természetesen nem köteleznénk senkit. Emellett nagyon gépiesnek tartottam azt, amikor a csoportok minden héten más­hová forogtak. Aki sokat markol, az keveset fog. Ezért megpróbálom azt visszahozni, hogy adott csoportok adott csoportvezetők alá tartozzanak, mert ő az, aki át tudja vin­ni azt a fajta szellemet, mentalitást, amely az empatikus orvosláshoz kell. Az előadá­saimon nem tartottam katalógust, ezt előre tisztáztam. Nyilván vannak tankönyvek, beszerzési források, s tudom, hogy mennyi­re zsúfolt a képzési program. A gyakorlati katalógusok viszont a dékáni előírás miatt vannak, de ez nem is akkora probléma. A csoportok olyan létszámmal jönnek gyakor­latra, amilyen számban már nem egyszer fi­zikailag nehéz teret találni számukra. Én azt kértem a kollegáimtól, ha már van egy adott gyakorlatvezető, akkor próbálják ezt úgy el­osztani, hogy annyi embernek tartsanak gya­korlatot, amennyinek tudnak. Néhány speci­ális esettől eltekintve, nem fordult elő, hogy valakinek nem fogadtuk volna el a félévét. Bárki, akiben legalább a szándék megvan, hogy Orvossá váljon, annak a ház nem fog nehézséget támasztani. Emellett szeretném a hallgatói szintre levinni a szakmát, mert egyrészt ez egy nagyon bonyolult szakma, másrészt meg egy nagyon egyszerű szakma. Az egyszerűségét azzal szoktam demonstrál­ni, hogy én magam is eljutottam idáig; a bo­nyolultságát pedig azzal, hogy ha elmegyek akár saját, akár más területére, előadásra, rendezvényekre, akkor nagyon sok újdon­ságot lehet ott tanulni. Egy szó, mint száz, a Klinikát azért hívják Klinikának, mert a betegellátás mellett az oktatásnak kell len­nie a fő központban. Nemcsak kötelesség, hanem nagyon nagy segítség, ha a hallgatók elmondják, hogy ők hogyan, s mint látják, hogy hol lehetne változtatni. Persze vannak lépések, amelyet hallgatói státuszuknál fog­va nem éreznek, hogy fontos lesz, emiatt egyfajta szakmai minimumnak természete­sen lennie kell. Nekem nagyon fontosak a visszajelzések, s alapvetően ezt kértem az egyébként empatikus tanulmányi felelőse­imtől is, hogy próbáljanak minél több in­formációt szerezni, s próbáljunk meg minél több közös fórumot szervezni, ahol ezek az információk bejönnek. Ez nem szándék kérdése, hanem szervezés kérdése, ha van egy jó gondolat vagy ötlet, akkor a ház, a Kli­nika meg fogja valósítani. Nagyon fontos, hogy ennek a tartalmi viszonyulásnak meg­legyen a formai lehetősége is: a professzori iroda mindig nyitott, a hallgatói ötletek-el­gondolások diszkussziójára. Emiatt az egyik első intézkedésem az volt, hogy a titkárság egyik szobáját kialakítottam Hallgatói Tit­kársággá. Ott egy dedikált adminisztrátor dolgozik, akinek kifejezetten az a feladata, hogy segítse a hallgatókat az adminisztra­tív, a tanszékkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgainak az intézésében, az index-aláírás­tól kezdve a vizsgaidőpont-szervezésen át a gyakorlati igazolások leadásáig. Szóval ne ilyenekkel töltse a hallgató a drága idejét, mert mindenkinek drága az ideje. Nyilván­való, hogy a különféle kompetenciaszintek másképp ítélik meg egy másik kompeten­ciaszintnek az idejét és a fontosságát, de azt higgyék el, hogy mindenkinek a saját baja a legfontosabb. Ez a Hallgatói Titkárság az, amin keresztül, ha én fizikai valómban jelen vagyok, akkor pillanatok alatt be lehet jutni hozzám is. Ez nagyon fontos, mert óriási baj van a világban, vegyék észre maguk között is: a kommunikáció hiánya. Nem beszélge­tünk egymással. Nagyon sok olyan dolog, ami nem történik meg, megtörténhetne, ha két szót tudnánk egymással beszélni. Több­szörösen nem akarok ezen poénkodni, de ez ugyanaz, mint amikor a medve megy az erdőben, és letapossa az erdei állatokat. En­nek híre megy, a nyúl is megijed, odarohan a medvéhez, és azt kérdezi: ─ Medve, igaz, hogy van egy halállistád? ─ Hát, nyuszika, igaz. ─ És megnéznéd, hogy én rajta vagyok-e? ─ Hát, nyuszi, bizony rajta vagy. ─ És nem húznál ki? ─ De.

Szóval beszélgessünk egymással! (nevet) És akkor nem történnek meg olyan dolgok, amiknek nem is kéne megtörténniük. Ez ilyen egyszerű.

P-S.: Említette Professzor Úr, hogy a ku­tatás is fontos az egyetemen. Önnek eset­leg jut ideje arra, hogy részt vegyen kuta­tásban? Ha igen, akkor mi az érdeklődési köre?

Á. Gy.: A kutatási gondjaim, hogy így mond­jam, ugyanabba a körbe tartoznak, mint a betegellátási gondjaim. Ahogy az ember egyre tapasztaltabbá válik, az aktuális kuta­tási tevékenysége inkább kutatásszervezéssé és -irányítássá válik. Alapvetően megmarad­tam az eredeti területemen, ez pedig a primer hypertoniának, illetőleg a renovaszkuláris és más szekunder hypertonia-féleségeknek a kutatása volt, illetve az ezzel összefüg­gő kardiovaszkuláris hipertrófia-kérdé­seknek a vizsgálata. Ebből született an­nak idején a kandidátusi értekezésem is. A hipertonológiában komoly előrelépés tör­tént az utóbbi években, nem csak a terápi­ás vonatkozásban, hanem az utóbbi három esztendőnek egy nagyon nagy áttörése volt az ún. eszközös magasvérnyomásbetegség-kezelésnek a lehetősége, konkrétan a renális denerváció, ami azt jelenti, hogy a veseidegeket bizonyos katéteres eljárá­sokkal roncsolják, vagy a sinus carotisban a baroreceptorokat stimulálják eszközök segítségével. A mi központunk egy renális denervációs központ, ahol az országban vezető kutatási tevékenységet folytatunk ezen a területen. Az országban egyedülál­ló módon a mi központunkban történik ún. medulla oblongata kompressziós betegek ellátása, kivizsgálása, és Barzó Professzor Úr közreműködésével az idegsebészeten speciális műtéteket végeznek ezzel kapcso­latban. Ez az országban sehol másutt nem történik, külföldön is csak kevés helyen, mi­vel ehhez speciális felkészültség kell. Az ún. rezisztens magas vérnyomásoknak, (tehát azoknak a hipertóniáknak, ahol egy előírt terápiás kezeléssel, többszörös kombinációk mellett sem sikerül célértékre csökkenteni a vérnyomást) az esetek jó részében az hú­zódik meg a háttérben, hogy egy fejlődési variációként a bal oldali agytörzsi területen, az arteria cerebelli posterior vagy az arteria vertebralis hozzáfekszik a nyúltvelőnek a vérnyomás-szabályozó központjához, ezál­tal folyamatosan ingerelve azt, magas, akár 200 fölötti, befolyásolhatatlan vérnyomáso­kat hozva létre. Van egy műtéti eljárás, ami­kor az idegsebész kb. tíz centiméter mélyen a bal fül mögötti föltárásból behatol, mint egy tölcsérnek az aljára, és egy speciális Spongostan szivaccsal elválasztja a pulzáló eret és az idegeket egymástól, tehát berakja azt a szigetelőréteget, amit a természet „elfe­lejtett” odatenni.

P-S.: Mindezt egy néhány centis helyen, ahol agyidegek jönnek-mennek. Ha ott bármivel baj van, akkor ott azonnal…?

Á. Gy.: Akkor… igen. Tucatnyi ilyen be­avatkozásunk volt, de hála Barzó professzor hihetetlen ügyességének és szakmai tudá­sának, egyetlenegy szövődményünk sem volt, de a vérnyomások rendeződtek. Ezért van az, hogy igazából más helyen ezzel nem nagyon foglalkoznak, mert ez leköti a vizs­gálóhelyet is és az operatőrt is. Ez is az a terület, ami még most is nagyon közel áll hozzám az irányítás és a tudományszervezés mellett. A munkacsoportom másik része pe­dig az ún. glomerulonephritis-féleségekkel foglalkozik.

Legalább ilyen fontos az ún. klinikai farma­kológiai vizsgálatok végzése is, mert abból nagyon sok mindent lehet tanulni, precizi­tástól kezdve a jövőbeli terápiás módszerek teszteléséig.

P-S.: Professzor Úr, egy pár gondolatot mondana, milyennek látja a fiatal kollégái pályakezdési kilátásait?

Á. Gy.: Minden tiszteletem azoké, akik ezt a pályát, nem csak a belgyógyász pályát, hanem általában a gyakorló orvosi pályát választják. Egyrészt nagyon sok szirénhang van, ami elcsábíthatja a kollégákat, részint a személyes ambícióktól, alkattól függő­en, számomra egyébként teljesen érthető módon. Vannak, akik más vonalon, a világ más táján keresik a boldogulásukat, ezt el kell fogadni. Én mégis úgy érzem, hogy az embernek a saját közegében, a saját terüle­tén kell elsődlegesen helytállnia, és tudom azt is, hogy nagyon nehéz jövőképet meg­fogalmazni, amikor az ember még a pálya­választásnak az elején van, és ezért itt kezdi Magyarországon (egyébként Magyarorszá­gon kiváló az orvosképzés) ahelyett, hogy már eleve valahol kint kezdené a képzést. Nyilván ennek nagyon komoly financiális vonzatai is vannak, de minden tiszteletem azoké, akik itt ezt elkezdik, két dolog miatt. Az Általános Orvostudományi Karon vég­ző fiatal orvos nem olyan, mint a kis zebra, hogy amint kipottyan az édesanyjából, utá­na tíz perc múlva négy lábra áll és önjáróvá válik. Ilyenek ─ és ők is minden tiszteletet megérdemelnek ─ a fogorvostan-hallgatók, a végzős fogorvosok, mert ők annyival több időt töltenek gyakorlati közegben, hogy praktikusan, önálló szakmai életre képesen végeznek, aztán persze specializálódnak, de rögtön el tudják látni a saját feladatukat. Egy általános orvosnál, amikor végez, ez messze nem így van. Az általános orvos hat év után arról kap egy nagyon értékes diplomát, hogy nekikezdhet, és tanulhat tovább. Ha úgy vesszük, hogy valaki optimálisan tizennyolc éves korában elkezdi az egyetemet, és jó egészsége van a harmadik évtől kezdve, az első három évben pedig a jó egészség kitar­ással és szerencsével is párosul – mert har­madév után már azt szokták mondani, hogy csak jó szerencsére és jó egészségre van szükség, és akkor „semmi sem menti meg Őket attól”, hogy diplomát kapjanak. Szó­val utána huszonnégy-huszonöt éves koruk­ban van egy diplomájuk, és utána minimum öt-hat esztendő, mire szakorvosok lesznek. Tehát tulajdonképpen huszonkilenc-harminc éves korukban vannak ott (és akkor még a hölgyekről – akiknek a család, a gyermekek születése nagyon fontos dolog – még nem is beszéltünk), ahol egyébként egy másik szak­ma már huszonhárom-huszonnégy éves ko­rában meglenne, és a jövedelmi viszonyok­ról még nem is beszéltünk. Nagyon fontos lehetőség, hogy most kormányzati szinten is fölismerik ezt a problémát, és ott van az ösz­töndíj lehetősége a frissen végzők számára. Ám egy ösztöndíjban részesülő pályakezdő rezidens, amikor szakorvossá válik, akkor a jövedelme szignifikánsan visszaesik, mert az ösztöndíjra már nem jogosult. Én ezzel együtt úgy érzem, hogy valójában nem az „orvosi szakma” a jó kifejezés, hanem az „orvosi hivatás”. Tehát akik orvosképzés­re jelentkeznek, azoknak a döntő többsége, figyelembe véve az elmondottakat, ezt nem anyagi megfontolásból teszi. Hazai viszony­latban, hála Istennek, messze több spirituális vonzata is van a pályának. Akik végeznek, és gyakorló orvoslással és gyógyítással sze­retnek foglalkozni, azoknak nagyon fontos, hogy olyan helyen helyezkedjenek el, ahol a legtöbb tudást tudják megszerezni, és eb­ben a vonatkozásban a klinikák még mindig a képzési intézmények maximumát jelentik. Tagadhatatlan, hogy az a fajta túljelentkezés, ami mondjuk az I-es Belklinika vonatkozá­sában is még évekkel korábban jelen volt, szignifikánsan mérséklődött. Ugyan a rezi­densi létszámainkat mindig be tudjuk tölteni, de a merítési bázisunk már nem olyan mély, mint annak idején volt. Ezzel együtt a klini­ka szerencsés, mert egy klinikusnak a pálya­futása paradox módon nem akkor kezdődik, amikor fölvették a klinikára, és az első mun­kanapját itt megkezdi, hanem az eseteknek a nyolcvan-kilencven százalékában olya­nokról van szó, akik TDK-sként, demonst­rátorként, vagy ún. szakdolgozóként, már a munkacsoportokhoz kötődtek, és tudják, hogy miről van szó. A most kezdett munka­társaink többsége is ebbe a körbe tartozik, tehát tudják, mit vállalnak. Az már egy más kérdés, hogy ha valaki már megkapja a szak­orvosi minősítését, és meg tudja kezdeni az önálló felelősségű szakrendelését a klinikán belül, ugyanígy én senkinek nem gátoltam azt, hogy a magánszférában is tevékenykedjen, ha az nem megy a klinikai tevékenység rovására, márpedig nem szokott. Akkor már, fogalmazzunk finoman, a globális anyagi kondíciók javulnak, amihez a közalkalma­zotti lét csak egy bizonyos mértékben tesz hozzá (nevet). Összességében még mindig egy nagyon jó és perspektivikus döntés, hogy ha valaki egészségügyi-orvosi pályá­ban gondolkodik, mert két dolog biztos: hogy megszületünk, és hogy meghalunk. Az egyiknél és a másiknál is az orvos jelen szo­kott lenni, de közte is folyamatosan.

P-S.: Milyennek ítéli meg Professzor úr a hallgatók gyakorlati felkészültségét?

Á. Gy.: A hallgatóknak azt a szegmensét ─ mondhatnám, a többségét ─ akik azért jöt­tek ide, mert a szakmát el akarják sajátítani, sajnálatos módon, sokkal kevésbé tudjuk ki­elégíteni ebből a szempontból, mint ahogy szeretném. Visszacsatolok arra, hogy egy 60 fős évfolyam vagy egy 220 fős évfolyam, a prezentálható betegek száma és a betegségek jellege hogyan viszonyul egymáshoz. Azt látom, hogy a többségben igenis megvan a szándék arra, hogy a gyakorlati ismereteket és a képességet megszerezze. Nyilvánvalóan nem vagyunk egyformák, hiszen van, aki remekül rajzol, vagy remekül vénázik, de van, akinek eltörik a kezében az ecset és van, aki, sajnos nem tehet róla, de úgy kopogtat, hogy a beteget utána vissza kell tenni az ágyra. Azt kell mondanom, hogy átlagosan az igények és a lehetőségek találkoznak egymással. A klinikusnak az a feladata, hogy mind a két irányba kiválassza, lássa, és nagyon finoman tudassa a delikvensekkel az irányokat. Mint ahogy egy futballedző, kimegy a játszótérre, üldögél, és látszólag újságot olvas, de köz­ben látja, hogy a gyerekek fociznak, ugyan­úgy meglátja közülük azt, akihez utána oda­megy, és azt mondja: „Szóljál már anyunak, hogy jöjjön ide, mert el akarlak vinni téged edzésre.” Ugyanúgy finoman odaszól a parkőrnek, hogy Józsikát lehet, hogy inkább a mászókára kéne fölküldeni, mert már a ne­gyedik gyereket rúgta föl. Tehát ugyanúgy a mi szakmánkban is megvannak azok, akik aztán TDK hallgatóként, szakdolgozóként, demonstrátorként megjelennek a klinikán és, ha nem is nálunk, de ezt a szakmát fog­ják választani. A Gauss-megoszlás szerint a nagy többség tisztességesen elsajátítja ezt, és bizony van olyan, akit szándékosan nem erőltetünk (legalábbis belgyógyászati vonatkozásban), hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzon a későbbiekben. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy bizonyos dolgokat mindenképp tudni kell. Tudni kell, hogy kell reszuszcitálni, mi áll egy tüdő-ödéma mö­gött, mi a jelentősége a vérnyomásnak, és még sorolhatnám. Ezek után már az ember nem követeli meg, hogy ne menjen el adott esetben egy adminisztratív vagy más pályá­ra. Eredeti kérdésére válaszolva, a készség megvan a hallgatókban, és az, hogy ezt a továbbtanulást választják, ilyen formában pozitív irányban determinálja is őket.

P-S.: Ön szerint hogy lehetne javítani a gyakorlati rendszeren?

Á. Gy.: A gyakorlatvezető olyan, mint az edző. Én világéletemben kézilabdáztam, ka­pus voltam. Nyilván nem esett jól, ha rám szóltak, amikor eleinte nem úgy álltam oda a kapufához, aztán heccből ellőtték mellettem rövidre meg hosszúra. Aztán megtanultam. Az edző azért van, hogy ezekre fölhívja a figyelmet, mert önmagadat nem tudod úgy látni, ahogy kívülről látszik. Ugyanígy van az orvoslásban is, ezt lehet látni a csoportok­ban is: az egyes hallgatók 110%-ban tudják egymásról, hogy ki milyen: hogy ki aranyos, bohém gyerek, de ne adj a kezébe tűt, mert abból még az is lehet, hogy valaki más lesz megszúrva. Lehet, hogy a másik pedig egy mogorvább srác, akit nehezebb bevonni a dolgokba, de ha ezt megkérdezed, meg­mondja neked a választ és tényleg odateszi magát. Ugyanezt látni kell természetesen szakmai szempontból a gyakorlatvezetőnek is, és ő az, akinek meg kell tudni mondani, hogy „figyelj, nem gondoltál arra, hogy – igaz, hogy belgyógyász vagyok ─ sebészeti irányba menj el?” Időről időre oda szoktam menni a csoportokhoz, beszélgetek, vizite­ken kérdezek. Épp 3 héttel ezelőtt volt egy hallgató, aki úgy elmondta nekem a renin-angiotenzin rendszert, hogy csak na, aztán heccből kezdtem belekérdezni, arra is vála­szolt, és kiderült, hogy őt ez a terület nagyon érdekli. Aztán belgyógyászatból magamhoz húztam, szigorló volt, le is vizsgáztattam, aztán kérdeztem, hogy „mi szeretnél len­ni, ha nagy leszel?” Nagy bánatomra azt mondta, hogy aneszt-intenzíves (nevet). De hogy nagyon jó aneszt-intenzíves lesz, ab­ban teljesen biztos vagyok benne. A belső pályára irányításban a klinikáknak és a bel­klinikáknak kulcsfontosságú szerepe van. Nem tudnak még egy olyan szakmát monda­ni, ahova ennyi ideig járnának a hallgatók. Belgyógyászatra 3 évig járnak, harmadéves kortól kezdve hatodéves korig. Erre mond­tam azt, hogy ha egy mód van rá, a gyakor­latvezető személye nagyon fontos, mert egy csoportbulin ismeri meg az ember a mási­kat, vagy egy jó foci vagy kézilabda közben. Hogy valakit a fél hallgatói életében lát va­laki, ez egy nagyon nagy felelősség, és ezzel a lehetőséggel élni kell.

P-S.: Milyennek látja a hallgatói életet, a hallgatók hozzáállását, ahhoz képest, amikor Ön volt diák?

Á. Gy.: Egy példával kezdeném: a számító­gépet azért szeretjük, mert sok olyan prob­lémát meg lehet vele oldani, ami előtte nem is volt. Ez azt jelenti, hogy ez a fölgyorsult világ, amiben élünk, nagyon sok olyan több­letterhet ró a hallgatóságra adminisztratív szempontból és fölösleges ismeretek kény­szer-elsajátíttatása szempontjából, aminek nem lenne szabad így lenni. A felsőoktatási finanszírozás kvóta alapú. Azon belül pedig, hogy az oktatási intézmények (és ez alatt az intézeteket és a klinikákat értem) mennyit kapnak ebből, ez egy jól szabályozott óraszám, oktatási teher alapján működik. Az oktatási terhet azzal mérik le, hogy hány órát ad le az adott intézet vagy klinika a hallga­tóknak, illetve hány főt oktat. Az az intézet, amely nem tud elegendő óraszámot fölmu­tatni, amikor ezt beszorozzák, véres verej­tékkel ki fog jönni, hogy „xy, nem tudlak to­vább foglalkoztatni, mert te oktatási pénzen voltál és egyszerűen nincs meg a bevétel”. Ez azt jelenti, hogy egyes intézetek olyan szinten ragaszkodnak a saját óraszámaikhoz, ami meghaladja a racionalitás mértékét. Én most már idestova 33 éve vagyok a klinikusi oldalon, előtte a hallgatói oldalon ’74 óta, és nagyon világosan lehet azt látni, hogy az in­tézetek is tudják, mi az, ami úgymond „vat­ta”, amivel ki kell tölteni az időket. Mert ha nem tölti ki azt az időt, akkor neki nagy baja lesz. Többször voltak óraszám-reformok. Elmehetünk Amerikáig is, hogy egy úgyne­vezett „medical school”-ban az egyes disz­ciplínáknak mi az óraszáma, megnézi azt, hogy már úgy mennek oda, hogy nekik az élettannal, kórélettannal tisztában kell lenni­ük, ez egy másik történet. Ha megnézi azt, hogy Bécsben vagy Németországban hogy van a képzés, akkor látni fogja azt, amit a nemzetközi hallgatókon lehet érezni, hogy amikor szembesülnek az orvosi kémiával vagy biokémiával, az egyeseknek időnként a meglepetés erejével hat, mert úgy van vele, hogy nem feltétlenül kell neki ismer­nie a nátrium-kloridot azon túlmenően, hogy rászórja a sültkrumplijára. Persze, tudni kell azt is, mert fiz-só infúzió stb, de lehet, hogy a kovalens kötések 42. spinje relatíve kevés­bé fogja őt befolyásolni majd később abban, hogy hogyan fog operálni. Egész egyszerű­en az intézetek rá vannak kényszerítve erre. Visszakanyarodva a gyakorlati képzéshez: az orvosi képzésnek gyakorlati alapú kép­zéssé kéne válnia, de ameddig nem meri kimondani a megfelelő döntéshozói fórum, hogy „a te 1 órád finanszírozás szempont­jából ugyanannyit számít, mint más 3 órá­ja”, addig ez nehéz ügy. Ez úgy kanyarodik vissza az eredeti kérdéséhez, hogy nekünk is sok óránk volt, de azért mi szabadabbak voltunk. Én semmiféle hátrányát nem érez­tem annak, hogy volt egy tanrend. Pontosan meg volt szabva, hogy mit kell teljesítsek, és nem kellett állandóan mindenféle krediteket, pontokat gyűjtenem, hiszen az orvosképzés típusosan nem egy bolognai-alapú képzés, hogy elvégzek egy alapot és akkor az csak arra jó, hogy felvághatom a beteg hasát, az­tán ha elvégzem a mesterképzést, akkor össze is varrhatom. Ez nem így működik. Ez az, ami az orvosképzésben és a gyógysze­részképzésben is óriási problémát jelent a hallgatók számára is, mert varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet: megjelentek a kötelezően és szabadon választható tár­gyak, elaprózódnak a dolgok, millió helyre kell menni. Valahol úgy érzem, hogy – tisz­telet a kivételnek ─ a sok bába közt elvész a gyerek. A másik, hogy nem csak a képzési szisztémában van ilyen értelemben egy sajá­tosság, hanem az általános társadalmi, szoci­ális hatásokban, amik valamennyiünket érin­tenek. Annak idején volt egyfajta „közösségi élet”. Nem akarok semmiféle ideológiai töltést adni, hogy minek hívták, de jobban egymásra voltunk utalva, mert akinek volt egy könyve vagy egy füzete, azt körbe kel­lett udvarolni, mert abból tudtuk megtanulni például a Kiss-féle anatómiát. Most már ez másképp van, mert az ember felmegy a net­re, elektronikusan letölt ezt-azt. Ugyanígy a bulizások szintjén is koncentráltabban je­lentek meg ezek a dolgok. Úgy érzem, hogy akkor egy picit, a körülményekből adódóan, jobban együtt voltak a csoportok, az évfo­lyamok. Ezt talán most diszpergáltabbnak érzem, és azért tartom fontosnak azt, hogy azokban a diszciplínákban (és a belgyó­gyászatot én úgy hívom, hogy „integratív diszciplína”), ahol koncentrálni lehet a hall­gatókat és ahol betegcentrikusabban lehet működtetni, együtt legyenek. Röviden összefoglalva, egyáltalán nem irigylem magu­kat, mert rengeteg olyan kényszerű kihívás­sal kell szembesülniük, amire igazából nem is vágytak hallgatóként, de nem tudják ezt elkerülni. A lényeg, hogy jobban meg kéne szűrni azt, hogy a hallgatóságot időben és ismeretanyagban mivel bombázzák, de eh­hez, minimum az lenne szükséges, hogy az említett finanszírozási viszonyokat helyre tegyék.

P-S.: A szakmai kérdések után megkér­deznénk, hogy a szabadidejében mivel szeret foglalkozni?

Á. Gy.: Kezdettől fogva, már a gimnázium­ban is kézilabdáztam, kapus voltam ott is és fociban is. Nagy pályán is, megye 2-ben (az igazi csontzenés megye 2-ben) is ját­szottam a Postásban. Ezt a jó szokásomat Medikus kupákon és egyéb rendezvénye­ken is megőriztem. A lányom és a barátja közgazdászok, és egészen múlt év őszéig rendszeresen részt vettem ottani bajnoksá­gokban. Meg kell mondjam, sokat javult a teljesítményem, mert már a reflex gyengü­lésem miatt nem dőlök be a testcseleknek és hiába próbálják, én mindig ott állok, ha jön a labda, nem mozdulok el (nevet). Ha van lehetőség, most is szívesen beállok játszani, védek, megvan minden felszerelésem hozzá. A másik hobbim a görkorcsolyázás, ami egy Amerikából ideszakadt szokás. 1990-1992- ben voltam tanulmányúton Minneapolisban és akkor a görkorcsolya még nagyon újnak számított, az „inline skate” akkor jött divat­ba, hoztam is magamnak egyet. Azóta is van otthon 4-5 (aki foglalkozik görkorcsolyával, az tudja, hogy vagy a kerékátmérő a lényeg, vagy a kerék puhasága, vagy a csapágy mi­nősítése stb.), attól függ, mire használom. Ez olyan, mint a harmadik hobbim, a sport­lövészet. Nagyon szeretek lőni, mert igazi kikapcsolódás. Ott csak a Parkinsonos öre­gek tudnak az idegeimet cincáló bátorsággal lőni. Képzeljék el, jön az öreg (nekem már az számít öregnek, aki 70, mert én most va­gyok 59) a pisztolyával, tartja a táblára, de így remeg a keze (mutatja), és elsüti, puff, 10-es!

P-S.: Az évek meg a rutin…

Á. Gy.: Pontosan. Te meg beállsz, két marok­ra fogod a fegyvert, próbálod az alsó szélét, közepét, légzés ki, és azért meg kell küzdjél velük (nevet). A fegyvereket azért hoztam példának, mert attól függ, mire használod: mással lősz, ha pontra lősz 25 méterről, mással, ha 50-ről, mással, ha dinamikusat. A görkorcsolyánál is így van, hogy egy street fighter korcsolya teljesen más, mintegy gyorskorcsolya vagy egy túrakorcsolya, nekem is otthon sorakoznak. Egyetlen közös a korcsolyákban, hogy nincs rajtuk fék. Aki azt gondolja, hogy az a gumituskó a végén a fék, az nagyon nagyot téved. A korcsolya nagy önfegyelemre és mértékletességre int, mert a fizika, az fizika. Ha valaki felvette a sebességet, akkor meg kell tudni állnia. Ugyanígy van a fegyvernél is, hogy remek feszültség-levezető, de a fegyver elsül. Ál­talában, ha van időm, akkor 2-3 hetente le­járok lőni, esténként szoktam korcsolyázni, ha meg elhívnak, akkor szívesen beállok a kapuba.

P-S.: Üzen valamit a hallgatóságnak, Pro­fesszor úr?

Á. Gy.: Azt kérem a Hallgatóságtól, hogy él­jenek azzal a lehetőséggel, hogy egy hosszú évtizedek tradícióját a napi gyakorlatba és az oktatásba konvertáló belgyógyászati kli­nika áll rendelkezésre ahhoz, hogy mindenki megtalálja azt a lehetőséget, amiért jelentke­zett az Orvostudományi Karra, azért hogy Orvossá váljon, és senkit ne tévesszen meg az, hogy ez egy belgyógyászati klinika. Ez egy klinika, ahol nem csak a belgyógyásza­tot lehet elsajátítani, hanem azt a szemlélet­módot is, amivel, bárkit bárhova is vezérel majd a sorsa, ott, abban a szakmában ezek­kel a módszerekkel sikeres tud lenni.

P-S.: Nagyon szépen köszönjük az interjút!

2014.

#interview #interjú #ábrahám györgy #belgyógyászat #intézetvezető #2014 #cikk #régi #pulzus #pulzusspiritus #újság #lap #szeged #szte #egyetem #áok #orvosi #gytk #gyógyszerész #fok #fogorvos #hallgató #professzor #dr #med #szote

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Orbán emberéleteket kockáztat politikai bosszújáért

New Post has been published on https://zarojel.hu/orban-ember-eleteket-kockaztat-politikai-bosszujaert/

Orbán emberéleteket kockáztat politikai bosszújáért

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Az elmúlt napokban többször utaztam, a 3-as metrón. Mint mostanában mindig, most is remegő térdekkel léptem be az utastérbe, – te tetted ezt Fidesz –  hisz’ szinte minden nap történik valami rendkívüli a vonalon.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”130205″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1497757427089background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A  Fidesz kormány  tovább szórja a közpénzt,

borzalmas mennyiségű kék plakáttal árasztotta el az összes metró állomást, ahova a jó szerencsém vitt. Jártam a Határ úton, az Árpád hídnál, a Nyugati téren, mindenütt hegyén -hátán a habonyi sikerpropaganda újabb dicstelen termékei. A Fidesz, kormányzás helyett, csak önti ránk az ordas  hazugságokat, a megtévesztésünket  szolgáló  agymenéseiket.

Annyiszor látja boldog, boldogtalan, hogy végül még mindenki elkezd azon gondolkodni,  lehet tényleg “erős és büszke ország” a mi hazánk,  az adóforintjainkból erre is futja. A hasznot természetesen a csókos médiacégek fölözik le, akiknek zsíros hasznot hoz az állami megrendelés, hogy az állampárt ismét olyat reklámoz, aminek semmi köze a valósághoz. Vajon ha az urak a saját zsebükből fizetnék a költségeket, akkor is ilyen felelőtlenül járnának el?

Erősen kétlem, sőt

a városi legendák szerint a haverok visszapengetnek „pár fillért” a megfelelő zsebekbe. Lehet csak pletyka, hogy a párt választási kasszájába is csordogál némi apró a cégek nyereségéből. Nagy kérdés, hogy  amit most csinál a Fidesz, az nem valósítja meg, a hűtlen kezelés alapos gyanúját?

Vajon arra büszke a Fidesz, hogy a hármas metró olyan elavult, hogy bármelyik pillanatban akár végzetes tragédia is történhet? A több százezer fővárosi  minden napi biztonságos közlekedésére, a kormány sajnálja a felújításhoz még  szükséges, mintegy 30-40 milliárd forintot. Orbán a fővárosiakat akarja megbüntetni azért, mert a Fidesz támogatottsága jelentősen csökkent Budapesten? Emberéleteket kockáztat politikai bosszúja érdekében?[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Attól erős vajon hazánk,

hogy  a tervek szerint eltávolítják az álláskeresők nyilvántartásából a betegeket, és így több tízezer magyar ember még a 22 800 forintos, foglalkoztatást helyettesítő támogatásra sem lesz jogosult? Dögöljenek éhen azok, akik egészségi állapotuk miatt a közmunkát nem tudják vállalni?

Arra büszke Fidesz, hogy 90′ óta még soha sem volt ekkora a szegénység, mint az elmúlt, több mint hét esztendőben? Vajon büszkeségre ad okot az ingyen ételre várók végtelen sora, a létminimum alatt élő több mint négymillió állampolgár sanyarú, kilátástalan helyzete?

Attól erős és büszke ország a Fidesz Magyarországa, hogy az UNICEF legfrissebb adatai szerint, minden negyedik magyar gyerek szegénységben él? Közülük több tízezren- a kormány állításával ellentétben– rendszeresen éheznek?

Büszkék lehetünk arra, hogy hazánkban leértékelődött a tudás, a Fidesz szolgalelkű alattvalókat akar nevelni? Büszkeségre ad okot, hogy százezrek élnek a közmunkának nevezett rabszolgasorsban, kiszolgáltatva a települések polgármestereinek, fideszes helytartóinak?

Büszkék legyünk-e arra, hogy  törvényesítetten dézsmálják a közpénzt, a nemzet gázszerelője vagyona, egy év alatt 100 milliárddal növekedett?

Erős lehet- e az az ország, ahol az egészségügy rothad, nincs pénz már szakemberekre sőt  gyógyításra sem? Ugyanakkor a nemzeti cirkuszra, a közröhej trágyát, -bocs  Prof. Frfeud- tárgyát képező magyar focira, több száz milliárdot vert el uralkodása eddigi esztendei alatt  a Fidesz.

Egy ország nem a plakátoktól lesz erős és büszke. Ha az állampolgárok többsége nem érzi a saját bőrén, hogy az élete, a jövője biztonságosabb, ha azt látja, hogy csak fügefa levélnek kell a hatalom számára, egyébként le sem szarják, akkor hiába  a kidobott milliárdok, előbb-utóbb fellázadnak elnyomóik ellen.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#3-as metró #Budapest #Fidesz #Orbán

[icanttakethemonmyown]

halloween blurb

A/N: so i entertained the thought of a halloween blurb ages ago, bc i just picture sam (and by extention andrew) as someone who would take halloween very seriously. but i kinda forgot about it and got very busy, until something reminded me of it this afternoon.

so here are +-600 hastily written words about a sam and andrew halloween (also shoutout to @lynsburner for coming up with the rumours costumes, you are a star!)

“Geez, babe, leave it to you to look hot in a vest,” Sam looked on as Andrew checked himself out in the mirror. Andrew straightened and tugged at his outfit for a few moments more. “Are you sure people are gonna know who we are?”

“Yeah, we just have to do the pose, and if they don’t get it then, we’ll reevaluate their position in our lives,” Sam stated, simply, making Andrew chuckle. She sat on the bed, the wavy materials of her Stevie Nicks-esque dress surrounding her. She had come up with the brilliant idea for them to dress up as the “Rumours” cover for Halloween. Her fulfilling the role of Stevie and Andrew being Mick Fleetwood in all his ponytail and swinging ball glory. 

Andrew had reluctantly agreed, not really one for outlandish costumes and going all out on Halloween. He felt like he would still need a couple of minutes to reassure himself that he could leave the house like this. But Sam's reassurement definitely helped, for her he would do absolutely anything. Making a fool of himself in a room of people in similarly ridiculous costumes felt like nothing in comparison.

Knocking at the door interrupted their conversation, probably the last of the neighbourhood children coming to trick or treat. Sam jumped up, kissing Andrew’s cheek on her way past him. “You look dead handsome, honey, don’t worry.”

-

“Oh my God, are you guys Fleetwood Mac?” One of the few guests at the party Sam didn’t know approached them. It was obvious she had had quite the night and her words were a little slurred. “The Rumours cover! Yeah, we are!” Sam smiled proudly, elbowing Andrew in a “See, I told you!” way. The girl clapped excitedly and complimented different elements of their attire before a friend came to whisk her away. 

Sam smiled smugly at Andrew, until he gave in. “Fine,” he sighed, playfully, “You get one ‘I Told You So!’”

“Oh no,” Sam laughed, reaching up to twirl Andrew’s ponytail around her finger, “I won’t indulge you. You can sit in your partner’s wisdom for the rest of the night.” Andrew pressed his head against Sam’s forearm resting on his shoulder, revelling in her closeness. Even if he was out of his comfort zone in this costume, he felt safe with Sam. 

"I love you," Andrew said, softly in the noise of the room surrounding them. A different smile took over Sam's face. His favourite kind. Her warm, loving smile where she looked utterly content. 

He turned his head deeper into her arm, placing a soft kiss on the soft skin of her forearm. "Love you too," She whispered back, "Always, forever."

They spent a few more sickly sweet moments, taking in each other's presence, until the music suddenly changed and "Don't Stop" started playing. Everyone who recognised their costumes cheered and pulled them towards the sound system. Sam immediately thrived in her appointed role, leading the room in a passionate singalong. 

Andrew looked on, more distracted by Sam than actually singing. Between verses, she leaned towards him and said: "C'mon, I heard you in the shower this afternoon. Take it away!" She winked before turning back to the "crowd". 

Even if Sam's attempts to get Andrew out of his comfort zone seemed small, they were so significant to him. The fact that he had this entire person who believed in him, saw his potential and wanted the best for him, even if it sometimes was silly ways like dressing him in cool Halloween costumes. 

He took her hand as the chorus hit, spinning Sam around and bathing in the bubbly laughter that erupted from her throat.

#that photo is so cursed #im sorry i made you all look at it #but hozier halloween photos are in short supply #so we will have to deal #hope everyone had a fun halloween weekend! #staying safe and having fun responsibly! #also shoutout to lynsburner they are amazing and talented and wonderful #pls go check out their work if you get the chance #i reread 'but you're good to me baby' on a monthly basis! #they sent me the costume idea that this is all based around and it just felt RIGHT #two music lovers dressing up as an amazing album #next year is nevermind! #IM KIDDING IM KIDDING #my writing #prof vibes #prof!hoz #hozier fic

[icanttakethemonmyown]

PEAK Professor!Vibes

Especially during those online "see our literature program" videos the they put near the catalogue to make the program seem better than what it is. He's definitely sitting down explaining everything about the department. "We might not have the latest state-of-the-art laboratory or technological advancements as other universities, but we have an incredible English and Literature program taught by some incredible individuals who hold this art form as close to their heart as the original writers."

This opportunity also came about as marketing was walking around the school trying to get professors to do it, but then they saw Andrew and Sam walking, said "That one." (As ones does), and Sam practically accepted on Andrew's behalf.

On a totally unrelated note, enrollment in Literature skyrockets that year 👀

mark this down as one of my favourite asks ive ever received 💘💝💖💗💞💕

this is literally an aspect of the universe i have never thought of and i can never thank you enough for opening my eyes to it, anon

i can totally see the head of the english department being like "yes let andrew represent us" and telling the producers of said marketing video "just get him to start talking about the work bc once he starts its difficult to get him to stop" and because they know andrew gets the same twinkle in his eye when talking about the work he is passionate about that he does when he talks about sam 🥰

also i consulted my prof hozier pinterest board for some photos that capture this video vibe and i must say

the bounty was plentiful

#did we just brainstorm a chapter idea anon??? #lol #also 'some incredible individuals who hold the art form as close to their heart as the original writers' #thats ART anon #i hope you are also a writer bc GODDAMN #what a pretty sentence (and sentiment) #also see sam behind the scenes at the shoot recreating the 'youre doing amazing sweetie' meme #proud of her fellow being the department heartthrob #omg that reminds me #i SCREAMED at that final sentence #people thirst applying for english degrees - i mean it could happen if professors looked like *that* #like just the clip of andrew reading seamus heany is enough to convince me tbh #thank you so much for this anon!! #you are such a gem!! #asks #prof!hoz

[icanttakethemonmyown]

It would go something like this:

"AITA for taking my partner's computer off of their lap because they were on the verge of tears after being stressed out from stretching themselves too thin and promised too many things to too many to too many people."

also miss anje I've been seeing your bridgerton reblogs and strongly believe its enemies to lovers! Sam and Andrew vibes 👀👀👀👀👀

SJFBSKDBSJJS so true, anon 😭 it would actually be something adorable in disguise! "i drunkenly confessed thst i let my girlfriend win at mario kart one time and now she wants to break up??"

dont get me started on bridgerton!! we need to find a way for me to write "you are the bane of my existence and the object of all my desires" into enemies-to-lovers because i haven't stopped screaming since i heard it!! also kate and anthony's competitiveness 😌 the inspiration is flowing

#do other countries have golf days?? #where like businesses/departments hold a golf tournament to raise money? #but i imagine it as a really intense putt-putt game where there are teams per department #and everyone has to keep reminding sam and andrew they are on the same team #hehehehehhehe #honestly at this rate there are gonna be several volumes of enemies-to-lovers #i just cant stop myself #asks #prof!hoz

[icanttakethemonmyown]

Sam vibes

Only she doesn't need wine to be a lust-filled academic. Andrew's rolled sleeves and exposed forearms are enough. And who can blame her?

im SCREAMING, that post is literally in my queue lmao great minds think alike, anon 😌

but you are so right, can you imagine the cursed set of circumstances that would combine the two - wine and Andrew's forearms?? not even a self-respecting woman such as Sam could resist!

and dont even @ me, that man knows what he's doing rolling up his sleeves like that, its like he wants you to look smh

#i feel like there is a gif somewhere of andrew rolling up his sleeves #there has to be #what a sl*t #this made me want to write 😭 but im so busy being an adult #life sucks #so many emails and i just want to sleep #i have to work this into enemies to lovers somehow #winedrunk sam being all dow-eyed at the christmas party #i for one would love to see it #asks #prof!hoz

[icanttakethemonmyown]

What can I say about the new piece other than it was so tragically, heart-wrenching well written? It was so great, I loved it. Have we ever gotten to see them acrually break up? I mostly remember the aftermath and allusions to it

anon, you are about to make me cry 🥺❤

im genuinely so happy to hear you loved it! i was particularly stressed about this part as i didnt know if i could communicate these feelings accurately (i have never and probably will never get this type of reunion, so all i could write from personal experience were the heartbroken parts hahaha)

ive not written the actual break-up, as you've said - it has only been aluded to, and i don't think i will. i genuinely don't think i could do what is supposed to be a very emotional scene justice. the run-up to it will however be examined in the graduation finale im planning (but you didn't hear that from me 😉) so we will see how that turns out!

thank you, thank you, thank you for reaching out to me! these messages mean more to me than words can explain ❤

#im sorry if i broke your heart anon 🥺 #but at least we know there will be a happy ending! #i genuinely cant wait for the final part #we are gonna get an every era graduation extravaganza #v fun v excitement #but there is still a ways to go #i havent even started writing the final part #and i honestly think im too scared to lmao #but i hope you are having a wonderful day anon #i am sending you all my love #prof!hoz #asks

[icanttakethemonmyown]

two extracts from the newest chapter bc i like being a tease

#its still being edited so forgive me for any errors or clunky wording #but yeah #its already like 4.5k long so thats my excuse for why its taking so long #a lot needs to happen lmao #also these two extracts do not follow each other #i just didnt wanna spoil too much #a gold star for anyone who can guess the context lol #again i cant stress enough how excited i am for you guys to read the finished product!! #prof!hoz #anje is an idiot

[icanttakethemonmyown]

I FUCKIN KNEW IT!!!

I was re-reading a few chapters and there was one where you had written something about a box behind a book, and I had just thought that it was the memory box.

Also, for "tax purposes" fair reason to get married. Not at all because he wants to officially introduce Sam as his 'wife' (but we all lowkey know that when Sam talks about Andrew, she does introduce him as her wife. Cannot explain, I just know).

Also, I love how our Tom and Daphne scenarios wormed their way in their. Excellent job, Miss Anje.

Also, I need financial compensation for Daphne having Andrew and Sam at an academic conference because I just know as soon as Daphne raised the camera, Andrew moved out of the way so that it would just be Sam in the picture and she reprimanded him saying she wanted it to be of both of them.

And Andrew only telling Tom because we all know that Daphne has many strengths, but keeping secrets is not one of them.

I am sad that we won't get to see these characters as often, but I know that I can always send you asks and maybe you'll be kind to us occasionally and drop a one-shot without warning.

This also just makes room for the enemies to lovers plot just saying👀👀👀👀👀 (kidding. Please don't feel pressured. Unless you absolutely want to👀👀👀👀👀)

Excellent as always darling!!!

im sorry this ask took me so long to get to but its literally because i want to keep it in my ask box forever! i keep coming back to it and rereading bc it is just such a lovely message start to finish ❤

ill be putting the rest of my answer below the cut bc its gonna be a long one, but that is what you deserve, anon, an entire essay response 🥰

DON'T GET ME STARTED ON THE BOX HINT, i was sat here for like days afterwards waiting for someone to ask about it and nobody did but luckily it was there for me to refer back to when i bring up foreshadowing! also the fact that you said you reread chapters 💕💝💖💞💘💗💓 my heart grew a thousand sizes, that is like one of the biggest compliments you could've given me, truly!!

Andrew is literally fooling no one with that tax purposes" cover up, he just wants to make borat jokes at all the fancy functions (and also my headcanon is that the day sam discovers the term "malewife", like the manipulate mansplain malewife thing, is the day her life is changed forever)

and i can't thank you enough for our tom and daphne brainstorm sessions, i literally went back and looked for them while i was writing bc i couldn't remember all of the backstories we came up with hahaha but i hope i did them justice in your eyes! (also andrew stepping out of photos is something i never thought about but honestly SO TRUE ANON, our humble king)

this is an under the cut exclusive, so lean in: i was legitimately thinking of randomly dropping a one-shot one of these days bc i have like a two-thirds written chapter that isn't going to fit into the narrative anymore, but i still wanna share it bc it makes me giggle! its about sam meeting andrews friends for the first time and they have like an impromptu karaoke night and sam serenades andrew, fun times!

bestie, don't think ive forgotten about enemies to lovers sam and andrew 👀👀 oh no no no, how could i!! i don't know when it will be done, but i promise its coming along!!

thank you once again for this lovely, lovely message! you've made my week, anon! i hope you are doing well, i miss hearing from youuuu ❤

#no words can describe what this ask means to me #i love it so much #also i forgot to add in my original answer: #how are we feeling about graduation!! #i have various ideas for it so if anyone sees this #ask me about it!! i want audience input about how i should present it #bc the current idea is to write about each eras graduation #like undergrad - masters - and then modern day with them as professors at their students' graduations #does that make sense?? #ANYWAYS #thats enough from me #anon you are the best #i hope you are having an absolutely breathtaking week! #prof!hoz #asks

[icanttakethemonmyown]

How both universes would handle it:

Andrew: *calls Sam over to listen to him playing a couple of chords*

Sam: *in full Regina George mom mode*

{Other universe}

Andrew: *starts playing Twinkle Twinkle Little Star on the piano very loudly*

Sam: "STAY IN ACADEMIA!"

I'll let you guess which is which

the fact that both of these situations are interchangeable no matter the universe 😭😭😭

but i can totally see sam going full camcorder mum mode when andrew is just sat there being like "anyways here's wonderwall"

there will 100% be a insta story where she secretly recorded andrew while he is practicing and then the caption is something like "wasnt aware that im dating a musical genius!!!!"

the flip side is my favourite tho lmaooo andrew literally just sat there tuning the guitar and sams like "bro, dont quit your day job"

#thank you for blessing me with this anon #abdjshwbdbs i love it so much #sam teasing the shit out of andrew is the content i live for #hope you are having a happy halloween #or just a happy saturday #whatever floats your boat! #i for one am probably gonna watch coraline #thats the scariest movie i can stomach lmao #prof!hoz #asks