Neoclassical French bust of Antinous, dated to the 18th century. Marble. Source: Sothebyâs.
6K notes
·
View notes
Yaldabaoth
âI Am God and There is No Other!â
The Boast of Yaldabaoth. In Gnostic thought he is the Demiurge or world creator, a false god who created the cosmos and trapped humans within it. The true god lies beyond the cosmos in the Pleroma. The Secret Book of John adds that he had the body of a snake and the head of a lion, with eyes like lightning bolts.
Yaldabaoth (Yahweh) was regarded by Gnostic movements as either a malevolent Demiurge and false god, or an ignorant and incompetent creator, who generated the material universe and keeps the souls trapped in physical bodies, imprisoned in the world full of pain and suffering that he created. He is sometimes identified with Saturn and portrayed as a lion headed serpent.
Art: Jose Gabriel AlegrĂa Sabogal
âYaldabaoth (IAO)â by Nigel Jackson (2000).
âO Lion-Serpent Sun, The Beast that whirlest forth, a thunderbolt, begetter of Life.
Sun-lion Serpent, hail! All Hail, thou Great Wild Beast, thou I A O!â
- Aleister Crowley.
69 notes
·
View notes
âEach given system is in itself part of the enslaving snare of delusion; in other words, as soon as I avow one philosopher or system (e.g., Spinoza or Schopenhauer or Kant or Anaxagoras or Parmenides or Gnosticism) I have become again or more ensnared, as I am by this spatiotemporal world itself; it is as if the eidos of Truth is exploded and splintered like all the eide. And all the Selves and Souls. [âŠ] Of course this means that I can never come up with the whole, true, complete explanation/answer. I can re-collect and re-collect, do better and better, but never completely make unified the eidos of Truth.â
â Philip K. Dick, The Exegesis of Philip K. Dick
95 notes
·
View notes
Quote of the day...
70 notes
·
View notes
âPain and suffering are always inevitable for a large intelligence and a deep heart.â
â Fyodor Dostoevsky, âCrime and Punishmentâ
401 notes
·
View notes
âIf you have a garden and a library, you have everything you need.â
â Cicero, Ad Familiares
5K notes
·
View notes
âWe are two abysses - a well staring at the sky.â â Fernando Pessoa
Painting: "The false mirror" by Rene Magritte
31 notes
·
View notes
áŽáŽê±ÊÉȘáŽÉąáŽáŽáŽąáŽ - áŽáŽÊᎠáŽáŽx ᎠáŽáŽÊáŽê±
11 notes
·
View notes
"There is a modern conceit about expressing oneself that has snowballed into a full blown neurosis; and in the process has given rise to a vast cesspool of cultural mediocrity.
Why, at a certain point in the mid 20th century did self-expression become so apprized by folks who a decade or two earlier might have had the self-awereness to recognize they had nothing, really, to express ? Why, and how, did the compulsion for self-expression come to occupy a position so central to our understanding (or imagining) of exactely who and what we are ?"
Boyd Rice - NO.
77 notes
·
View notes
Manâs place in nature, and other anthropological essays, 1904
189 notes
·
View notes
Look now, this is the starting point of philosophy: the recognition that different people have conflicting opinions, the rejection of mere opinion so that it comes to be viewed with mistrust, an investigation of opinion to determine whether it is rightly held, and the discovery of a standard of judgment, comparable to the balance that we have devised for the determining of weights, or the carpenter's rule for determining whether things are straight or crooked.
ጎΎៜ áŒÏÏᜎ ÏÎčλοÏÎżÏίαÏ: αጎÏΞηÏÎčÏ ÎŒÎŹÏÎ·Ï ÏáżÏ ÏÏáœžÏ áŒÎ»Î»ÎźÎ»ÎżÏ
Ï Ïáż¶Îœ áŒÎœÎžÏÏÏÏÎœ Îșα᜶ ζΟÏηÏÎčÏ ÏοῊ ÏαÏៜ áœ ÎłÎŻÎœÎ”ÏαÎč áŒĄ ÎŒÎŹÏη Îșα᜶ ÎșαÏÎŹÎłÎœÏÏÎčÏ Îșα᜶ áŒÏÎčÏÏία ÏÏáœžÏ Ï᜞ ÏÎčÎ»áż¶Ï ÎŽÎżÎșÎżáżŠÎœ, áŒÏΔÏ
Μα ÎŽÎ ÏÎčÏ ÏΔÏ᜶ Ï᜞ ÎŽÎżÎșÎżáżŠÎœ Δጰ áœÏÎžáż¶Ï ÎŽÎżÎșΔῠÎșα᜶ ΔáœÏΔÏÎčÏ ÎșαΜÏÎœÎżÏ ÏÎčÎœÏÏ, ÎżáŒ·ÎżÎœ áŒÏ᜶ ÎČαÏáż¶Îœ Ï᜞Μ ζÏ
ÎłáœžÎœ ΔáœÏÎżÎŒÎ”Îœ, ÎżáŒ·ÎżÎœ áŒÏ᜶ ΔáœÎžÎÏÎœ Îșα᜶ ÏÏÏΔÎČÎ»áż¶Îœ ÏᜎΜ ÏÏÎŹÎžÎŒÎ·Îœ.
âEpictetus, áŒÏÎčÎșÏÎźÏÎżÏ
ÎŽÎčαÏÏÎčÎČαί, bk ii, cap xi, sec 13 (108 CE)
[Thank you Robert Scott Horton]
23 notes
·
View notes
æè±ćČ / Eitetsu Hayashi solo performing in a 2001 concert in Tokyo
115 notes
·
View notes
A HĂBORĂ NAGYSĂGA ĂS AZ EMBER KICSINYSĂGE
Hamvas BĂ©la (a szerzĆ) 1942-ben a SzovjetuniĂłban teljesĂtett frontszolgĂĄlatot, itt Ărta A hĂĄborĂș nagysĂĄga Ă©s az ember kicsinysĂ©ge c. esszĂ©jĂ©t. 1944-ben katonatisztkĂ©nt a rĂĄbĂzott zsidĂł munkaszolgĂĄlatosokat Ă©lete kockĂĄztatĂĄsĂĄval hazaengedte. NĂ©metorszĂĄgba vezĂ©nyeltĂ©k, de megszökött menetszĂĄzadĂĄtĂłl, Ă©s az ostromlott Budapesten katonaszökevĂ©nykĂ©nt bujkĂĄlt. A bevonulĂł szovjet alakulatok elfogtĂĄk, Ă©s mĂĄs foglyokkal egyĂŒtt SzibĂ©riĂĄba akartĂĄk hurcolni, ĂĄm Hamvas ismĂ©t megszökött. A harcok sorĂĄn a budai hegyoldalba Ă©pĂŒlt, Remetehegyi Ăști bĂ©relt lakĂĄsukat bombatalĂĄlat Ă©rte, ott tĂĄrolt kĂ©ziratai Ă©s könyvei megsemmisĂŒltek. Hamvas a Silentium egyik esszĂ©jĂ©ben Ărta: âA sötĂ©t esztendĆben minden földi vagyonomat elvesztettem⊠Valaki a birtokot levakarta rĂłlam. BĆröm is vele ment, de jó⊠EffektĂv lĂ©tezĂ©s csak a birtoklĂĄs teljes felszĂĄmolĂĄsa utĂĄn lehet. Itt kezdĆdik a valĂłsĂĄg.â
Ăs akkor következzen az esszĂ©:
âOROSZORSZĂGI FELJEGYZĂSEKâ
1.
A hĂĄborĂș mĂ©g ki sem tört, arcĂĄt mĂĄr megmutatta. NĂ©hĂĄny vak hĂrre pĂĄnik tĂĄmadt Ă©s mindenki a boltba rohant. Voltak, akik nĂ©gy mĂĄzsa cukrot vettek, mĂĄsok inkĂĄbb lisztet vagy teĂĄt, rizst, vagy kĂĄvĂ©t, zsĂrt, törött borsot Ă©s szappant. Mindenki azt hitte, hogy e roham, ha nem is Ă©ppen morĂĄlis, de legalĂĄbb jĂłzan. A helyzet Ă©rettnek lĂĄtszott arra, hogy az Ă©lĂ©skamrĂĄt szĂnĂŒltig töltsĂ©k. Arra senki sem gondolt, hogy huszonöt kilĂł fahĂ©j birtokĂĄban is Ă©hen lehet halni. ElĂ©g kevesen voltak, akik szĂĄmottevĆ beszerzĂ©st tudtak eszközölni. Olyan ember pedig, aki Ă©letszĂŒksĂ©gletĂ©nek valamennyi cikkĂ©t Ă©vekre biztosĂtani tudta volna, egyĂĄltalĂĄn nem volt egy sem. A nagyarĂĄnyĂș biztosĂtĂł bevĂĄsĂĄrlĂĄsnak praktikusan semmi Ă©rtelme sem volt. De a biztosĂtĂĄst nem is a jĂłzansĂĄg parancsolta. Nem ösztön volt ez, nem Ă©rdek, nem szĂĄmĂtĂĄs, nem szenvedĂ©ly. Haszontalan volt, vak, ostoba Ă©s nevetsĂ©ges. De a hisztĂ©riĂĄban feltƱnt a hĂĄborĂș arca: a rettegĂ©s.
A rettegĂ©s, mondja Keyserling, az emberen uralkodĂł egyik Ćs Hatalom neve. Nem Ă©rzĂ©s, nem gondolat, nem meggondolĂĄs, nem Ă©rzelem. A rettegĂ©snek, az Ur-Angst-nak ezenkĂvĂŒl a halĂĄlfĂ©lelemhez sincs semmi köze. A pĂĄnik napjaiban ez kĂ©zzelfoghatĂłan tapasztalhatĂł volt. Senki sem azĂ©rt halmozott, mert Ă©letĂ©t fĂ©ltette. Sokkal inkĂĄbb azĂ©rt, mert fĂ©lt az Ă©lettĆl. Az Ur-Angst nem halĂĄl, hanem Ă©letfĂ©lelem. TökĂ©letesen Ă©s teljesen negatĂv, ezĂ©rt nincs benne semmi Ă©rtelem, semmi jĂłzansĂĄg, semmi realitĂĄs, semmi egĂ©szsĂ©g, semmi morĂĄl, semmi szĂ©psĂ©g, semmi komolysĂĄg. MĂ©g csak pathologia sincs. Nem gondolja meg, hogy mi az, amire leginkĂĄbb szĂŒksĂ©ge van Ă©s lesz, milyen mennyisĂ©gben, mennyi idĆre. ElementĂĄris mĂłdon kitör belĆle az a rettegĂ©s, amely nem lĂĄt Ă©s nem hall maga körĂŒl semmit, mert az Ćs Hatalom beleibe markol Ă©s megrĂĄzza. RettegĂ©sĂ©t azzal a botor tudattal magyarĂĄzza Ă©s mentegeti, hogy a kamra tele van, s Ăgy nincs semmi baj. BiztosĂtja magĂĄt. De nem a halĂĄl ellen, hanem egy Ă©let ellen, ahol majd szĂĄmolnia kell az Ă©let egĂ©sz nehĂ©zsĂ©gĂ©vel, a szĂŒksĂ©ggel, a hiĂĄnyokkal, a lemondĂĄssal. Megriad az Ă©lettĆl, amely valĂłban Ă©let, nem pedig a fotĆjben csĂŒcsĂŒlni, zsebĂ©ben a kamrakulccsal Ă©s arra gondolni, hogy van hĂĄromszĂĄznegyvennĂ©gy doboz szardĂniĂĄja. BiztosĂtja magĂĄt a lĂ©t ellen, amely az emberi exisztencia fenyegetett Ă©s elvetĂ©lt voltĂĄt egĂ©sz sĂșlyĂĄban Ă©s nagysĂĄgĂĄban elĂ©je viszi Ă©s Ă©letĂ©nek vĂ©gtelen törĂ©kenysĂ©gĂ©re Ă©s kiszolgĂĄltatott voltĂĄra fel kell eszmĂ©lnie.
A pĂĄnik sötĂ©t dĂ©monikus ĂĄllapotĂĄban nem a halĂĄl arca tƱnt elĆ, hanem a gyenge, hitvĂĄny Ă©s gyĂĄva emberĂ©, akibĆl hiĂĄnyzik a hit, a bĂĄtorsĂĄg Ă©s a nyugalom, hogy ĂĄtkĂŒzdi magĂĄt, bĂĄrmi lesz is: megyek Ă©s majd meglĂĄtjuk, mi lesz. A pĂĄnik embere nem bĂzik önmagĂĄban, sem embertĂĄrsĂĄban, sem ĂĄllamĂĄban, sem a GondviselĂ©sben. FĂ©lĆrĂŒlten tĂĄmolyog boltrĂłl boltra, hogy a fenyegetĆ holnap elĆl elrejtĆzzĂ©k. A jövĆ, mint vĂ©szjĂłslĂł sötĂ©tsĂ©g nyĂlik meg elĆtte. S nem Ă©rzi, hogy az idegbeteg vĂziĂłban egy csepp valĂłsĂĄg sincs: az Ćs RettegĂ©s nevƱ Hatalom bƱvölete.
A pĂĄnik pszicholĂłgiai titka: elzĂĄrkĂłzni. Az egĂ©sz emberi sorsot leegyszerƱsĂteni a kamraszĂŒksĂ©gletekre Ă©s a tĂĄplĂĄlkozĂĄsra, itt megtenni a kellĆ intĂ©zkedĂ©seket Ă©s abban az illĂșziĂłban lebegni, hogy most mĂĄr minden jĂłl van.
A legjobb lenne bombabiztos spĂĄjz, ahovĂĄ be lehetne zĂĄrkĂłzni Ă©s csak akkor kijönni, amikor a bĂ©kĂ©t alĂĄĂrtĂĄk. Ez lenne az Ă©let maradĂ©ktalan megoldĂĄsa. Ez jelzi, hogy a hĂĄborĂș kitörĂ©se pillanatĂĄban az emberisĂ©g hol ĂĄllt, mit gondolt, mit Ă©rzett, milyen Hatalmakat szolgĂĄlt Ă©s milyen Ă©letet Ă©lt.
2.
Aki ebbĆl a lĂ©gkörbĆl kiesik Ă©s a tĂ©nyleges, aktĂv, aktuĂĄlis, reĂĄlis hĂĄborĂșba lĂ©p, az hosszabb, vagy rövidebb ideig tartĂł, de igen heves vĂĄlsĂĄgon esik ĂĄt. Ezt a vĂĄlsĂĄgot kivĂ©tel nĂ©lkĂŒl minden katona ĂĄtĂ©li, aki a hĂĄborĂșban rĂ©szt vett Ă©s az ellensĂ©g közelĂ©ben elĂ©g ideig tartĂłzkodott ahhoz, hogy a vĂĄlsĂĄg eredmĂ©nye benne megszilĂĄrdulhatott, sĆt hatĂĄrozott magatartĂĄssĂĄ lehetett. EttĆl a pillanattĂłl kezdve a katona az anyaorszĂĄgbelitĆl ezen az igen lĂ©nyeges ponton elvĂĄlt. Ăs ez az a pont, ahol ketten egymĂĄst mĂĄr nem Ă©rtik. Az anyaorszĂĄgbelit a frontkatonĂĄtĂłl alapvetĆ mĂłdon elvĂĄlasztja Ă©s Ă©letĂŒk egĂ©sz tartamĂĄra el is fogja vĂĄlasztani, hogy az anyaorszĂĄgbeli a katonĂĄt nem Ă©rti többĂ©. MiĂ©rt? Mert a katona az Ćsi RettegĂ©s nevƱ Hatalom bƱvöletĂ©bĆl kiszabadult. Az otthoni ember alapvetĆ magatartĂĄsa az Ă©letben: az Ur-Angst; a katona alapvetĆ magatartĂĄsa, hogy az Ă©lettĆl nem retteg. MindennemƱ biztosĂtĂĄsbĂłl kilĂ©pett, a kamra-vilĂĄgszemlĂ©let belĆle eltƱnt, a bombabiztos spĂĄjz ideĂĄlja Ă©rtelmĂ©t vesztette.
Az a pillanat, amikor a katona Ă©letĂ©ben e mĂ©rhetetlenĂŒl jelentĂ©keny exisztenciĂĄlis fordulat megtörtĂ©nik, olyan minden egyebet meghaladĂłan Ă©rdekes, hogy mĂ©ltĂł azt mozzanatrĂłl mozzanatra követni:
elĆször, â az anyaorszĂĄgbeli rettegĂ©se is, a fronthangulat is csaknem kivĂ©tel nĂ©lkĂŒl mindenkiben kollektĂv Ă©s tudattalan; az igen nagy többsĂ©gben sem az egyik, sem a mĂĄsik soha nem is vĂĄlik tudatossĂĄ;
mĂĄsodszor, â a frontra kerĂŒlĆ katona a hĂĄborĂșval valĂł legelsĆ komoly Ă©rintkezĂ©sekor a rettegĂ©sbĆl kollektĂven kilĂ©p; ez a tƱzkeresztsĂ©g Ă©rtelme;
harmadszor, â a katona azzal, hogy az Ăn biztosĂtĂĄsĂĄnak bonyolult praktikĂĄjĂĄt feladja, illetve, hogy a hĂĄborĂș a katonĂĄt ebbĆl a biztosĂtĂĄsbĂłl kitĂ©pi, az egyetlen lĂ©pĂ©ssel az anyaorszĂĄgbeli fölĂ© nĆ; exisztenciĂĄlis rangban eggyel magasabbat foglal el;
negyedszer, â ezt az emberi Ă©rtĂ©krangot a katona, ha tudattalanul is, de egĂ©sz nagysĂĄgĂĄban ĂĄtĂ©li, az anyaorszĂĄgbeli fölött valĂł elĆnyĂ©t egyetlen pillanatra sem felejti el Ă©s nem hajlandĂł sem elfelejteni, sem feladni; ettĆl a pillanattĂłl kezdve Ć a több;
ötödször, â a front kollektĂv hangulatĂĄnak legveszedelmesebbike: a katona az ellensĂ©get emberileg közelebb Ă©rzi, mint az anyaorszĂĄgbelit; bizonyos szĂ©lsĆ esetekben a katona az ellensĂ©ges katonĂĄval egyĂŒtt közössĂ©gben Ă©l, mert exisztenciĂĄlis rangban vele azonos fokon ĂĄll Ă©s az anyaorszĂĄgbelivel szembefordul; ez az ĂĄllapot, termĂ©szetesen, Ă©ppen olyan tudattalan, mint az egĂ©sz folyamat.
3.
(A TĆ°ZKERESZTSĂG TĂMEGLĂLEKTANA.)
A legelsĆ fĂŒtyĂŒlĆ golyĂł, a közelben robbanĂł legelsĆ tĂŒzĂ©rsĂ©gi lövedĂ©k, vagy repĂŒlĆbomba a katonĂĄt minden eddigi Ă©lmĂ©nyĂ©tĆl, egĂ©sz eddigi Ă©letĂ©tĆl radikĂĄlisan, egyetlen pillanat alatt Ă©s brutĂĄlisan eltĂ©pi. A tƱzkeresztsĂ©g elsĆ perce Ă©ppen ezĂ©rt semmi egyĂ©b, mint a vĂĄkuum-Ă©lmĂ©ny. TökĂ©letesen egyedĂŒl vagyok, mindenkitĆl elszakadtan, önmagam mĂșltjĂĄtĂłl Ă©ppen Ășgy, mint a legközelebb ĂĄllĂł embertĆl, senki sem segĂt rajtam, semmibe nem kapaszkodhatok, teljesen Ă©s visszavonhatatlanul magamra vagyok utalva. Ʊrben vagyok Ă©s mindaz, amit eddig Ă©ltem, rĂłlam szempillantĂĄs alatt leszakadt.
A vĂĄkuum Ă©lmĂ©nye alig több, mint egy-kĂ©t perc. A tiszt vezĂ©nyszava, a parancsnok hangja felrĂĄzza. Minden erejĂ©t megfeszĂti, hogy ebbĆl az irtĂłzatos ƱrbĆl kijusson. A legalkalmasabb Ășt ehhez: azt tenni, amit a többi. Ăjra belĂ©pni a kollektĂvumba. A parancsnak engedelmeskedni. A katona a tƱzkeresztsĂ©gig az anyaorszĂĄg kollektĂvumĂĄban Ă©l. MĂ©g akkor is, ha hivatĂĄsos katona. AttĂłl kezdve, hogy az ellensĂ©g tĂŒzĂ©be kerĂŒlt, igazi katona lett, mert a kollektĂvum szĂĄmĂĄra mĂĄr a hadsereg. Mindez nem idĆben jĂĄtszĂłdik le, hanem a tudattalan Ă©rtelmek idĆtlen Ă©s abszolĂșt mĂ©lysĂ©gĂ©ben.
Azt az exisztenciĂĄlis lĂ©pĂ©st, amelyet a katona az ƱrbĆl valĂł feleszmĂ©lĂ©sĂ©nek pillanatĂĄban kollektĂven, a tiszt parancsĂĄra tesz, mikor a kĂŒzdelmet az ellensĂ©ggel felveszi, Ășgy kell hĂvni, hogy: a szemĂ©lyes Ăn bevetĂ©se.
A szemĂ©lyes Ăn bevetĂ©se az a mozzanat, amely az Ur-Angst-al szemben ĂĄll Ă©s amely az Ur-Angst-bĂłl valĂł kitaszĂttatĂĄst jelenti. Ez az exisztenciĂĄlis rang, amit a katona elĂ©rt, amikor a harcot felvette Ă©s önmaga lĂ©tĂ©t a harcban kockĂĄra vetette. Ez az a mindennĂ©l fontosabb emelkedĂ©s, amellyel az anyaorszĂĄgbeli kamra-vilĂĄgszemlĂ©lete fölĂ© emelkedik. Ez az elĆny, amit nem felejt el egyetlen pillanatra sem Ă©s nem is hajlandĂł elfelejteni. Ez az a perc, amikor az Ăn anyagi biztosĂtĂĄsĂĄnak bonyolult praktikĂĄjĂĄt feladja. ĂnjĂ©t nem biztosĂtja többĂ©, nem retteg, hanem Ă©ppen ellenkezĆleg: Ăn-jĂ©t az Ă©letbe bevetette.
4.
A fentiekhez, hogy minden fĂ©lreĂ©rtĂ©s ki legyen zĂĄrva, nĂ©hĂĄny magyarĂĄzĂł megjegyzĂ©st kell fƱzni. A tƱzkeresztsĂ©g döntĆ mozzanatĂĄnak kellĆs közepĂ©ben Ășgynevezett bĂĄtorsĂĄgrĂłl szĂł sincs. A bĂĄtorsĂĄg, amelyet az anyaorszĂĄgbeliek emlegetnek, lĂ©lektanilag valĂłtlan. Irodalom. Minden katona fĂ©l. A harc megindulĂĄsakor fĂ©l, harc közben fĂ©l, egy-egy hĂrre megrezzen, ha sejtelme tĂĄmad, megborzong. Ez a fĂ©lelem azonban semmi rokonsĂĄgot sem tart az Ur-Angst-al. A rettegĂ©s ezzel a fĂ©lelemmel soha, mĂ©g kivĂ©telesen sem tĂ©veszthetĆ Ă¶ssze.
A könnyebbsĂ©g kedvĂ©Ă©rt jĂł, ha az ember a gyĂĄvasĂĄgnak kĂ©tfĂ©le mĂłdjĂĄt kĂŒlönbözteti meg.
Az elsĆ fajta az, amikor a szemĂ©lyes Ăn bevetĂ©se mindössze lĂĄtszat, a katona azonban tĂ©nylegesen Ă©s reĂĄlisan önmagĂĄt nem vetette be. KĂ©nyszerbĆl ugyan Ășgy cselekszik, mint a többi, de ha van rĂĄ mĂłd, elrejtĆzik, magĂĄt a harcbĂłl kivonja, betegsĂ©get mĂmel. Ez a szimulĂĄns. Ez a gyĂĄva. Ez amorĂĄlisan gyĂĄva, mert a bevetĂ©s lĂĄtszata mögött morĂĄlis visszavonulĂĄs rejtĆzik. BajtĂĄrsait morĂĄlisan cserbenhagyja, a maga bĆrĂ©t menti Ă©s visszavonul.
A morĂĄlis gyĂĄvasĂĄg katonĂĄk között arĂĄnylag ritka. Mivel ennek az embernek mindenkitĆl elĂŒtĆ exisztenciĂĄlis szaga van, a katonai kollektĂvum azonnal felismeri, szĂĄmon tartja Ă©s izolĂĄlja. Az ilyen embert önmagĂĄbĂłl ki is veti. LenĂ©zi, megveti, alacsonyabb rendƱsĂ©gĂ©t vele Ă©rezteti. Amikor az ilyen ember a csapatbĂłl vĂ©gre kivĂĄlik, az egĂ©sz közössĂ©g megvilĂĄgosodik Ă©s megkönnyebbĂŒl.
A mĂĄsodik fajta gyĂĄvasĂĄg: a pszicholĂłgiai gyĂĄvasĂĄg. Az ember önmagĂĄhoz, annak ellenĂ©re, hogy halĂĄlfĂ©lelemben van, teljesen hƱ marad. Nem ritka az olyan eset, hogy a katona Ăgy szĂłl: nem tudom mi van ma velem, fĂ©lek, â Ă©s a kĂĄromkodĂĄst termĂ©szetesen nem mulasztja el, mert ez a feloldĂĄs. A többi tudomĂĄsul veszi, mert tudja, hogy ez Ăgy van. Az ember nĂ©ha ideges. Majd elmĂșlik. VisszavonulĂĄsrĂłl szĂł sincs. Az, aki csak pszicholĂłgiailag fĂ©l, Ăn-jĂ©t Ă©ppen Ășgy beveti, legfeljebb a foga vacog Ă©s a tĂ©rde remeg. A frontkatona mĂĄsnap mĂĄr maga is nevet rajta. A pszicholĂłgiai gyĂĄvasĂĄg mĂșlĂł kondicionĂĄlis ĂĄllapot.
A tƱzkeresztsĂ©g perceiben a mindennĂ©l döntĆbb vĂĄlasztĂĄs megtörtĂ©nik: morĂĄlisan visszavonulok, vagy szemĂ©lyes Ăn-emet bevetem. PszicholĂłgiailag esetleg mindenki fĂ©l. A vĂĄlasztĂĄs azonban ettĆl a kondicionĂĄlis ĂĄllapottĂłl fĂŒggetlen, mert itt nem pszicholĂłgiai, hanem exisztenciĂĄlis vĂĄlasztĂĄsrĂłl van szĂł. Erkölcsileg csak az fĂ©l, aki a visszavonulĂĄs mellett döntött. A fronton ezt az embert Ășgy hĂvjĂĄk, hogy: szĂvbajos. A következĆ percben pedig a vĂĄlasztĂĄst mĂĄr egĂ©sz sĂșlyĂĄval viselnie kell: morĂĄlisan vesztett, vagy nyert, â visszavonult, vagy önmagĂĄt bevetette. A pillanat hevĂ©ben Ă©s lĂĄtszatra a bevetĂ©st mindenkinek egyöntetƱen vĂ©gre kell hajtania. A szĂvbajosnak Ă©ppen Ășgy tĂŒzelnie kellett s a parancsot Ă©ppen Ășgy teljesĂtenie kellett, mint a nem szĂvbajosnak. De a vĂĄlasztĂĄs következmĂ©nye azonnal jelentkezik: a morĂĄlisan gyĂĄva önmagĂĄt elveszti, az aki magĂĄt bevetett, az önmagĂĄt megnyeri. Ăgy hĂvjĂĄk, hogy a gyĂĄva elveszti a fejĂ©t, a nem gyĂĄva pedig megtartja lĂ©lekjelenlĂ©tĂ©t. A lĂ©lekjelenlĂ©t fokĂĄrĂłl azonnal felismerhetĆ, hogy kicsoda milyen mĂ©rtĂ©kben vetette be önmagĂĄt. A jĂł tiszt ezt egyetlen pillanat alatt felismeri. MĂĄr tudja, hogy kire szĂĄmĂthat, kire nem. S a legĂ©nysĂ©g is tudja, hogy tisztje szĂvbajos, vagy sem.
5.
Az anyaorszĂĄgbeli rettegĂ©sĂ©vel szemben a frontkatona szemĂ©lyes Ăn-jĂ©nek bevetĂ©se ĂĄll. A kĂ©t ĂĄllapot között levĆ kĂŒlönbsĂ©g ĂĄt nem hidalhatĂł Ă©s abszolĂșt. A katona az Ur-Angst szennyes Ă©s mohĂł görcsĂ©bĆl felszabadultan az Ă©letkĂŒzdelembe Ă©ppen azt veti be, amit az anyaorszĂĄgbeli meg akar tartani. A katona Ă©ppen annak a biztosĂtĂĄsnak ĂŒgyefogyott voltĂĄt leplezi le, amelyben az anyaorszĂĄgbeli vakon Ă©s elborultan hisz. A katona Ă©ppen ott vĂĄlik komollyĂĄ, ahol az anyaorszĂĄgbeli komolytalan. A katona rĂĄjön a spĂĄjzvilĂĄgszemlĂ©let tökĂ©letes Ă©rtelmetlensĂ©gĂ©re Ă©s megtudja, hogy az emberi lĂ©tet nem a tĂĄplĂĄlĂ©k tartja fenn, hanem: az elhatĂĄrozĂĄs.
Az elhatĂĄrozĂĄs tulajdonkĂ©ppen vĂ©gtelenĂŒl egyszerƱ, hallatlanul rövid, szinte hihetetlenĂŒl zajtalan Ă©s Ă©szrevĂ©tlen belsĆ mozzanat. Az Ă©lmĂ©ny maga inkĂĄbb gyengĂ©d, mint erĆszakos. Ăppen olyan gyengĂ©d, mint amilyen brutĂĄlis a rettegĂ©stĆl valĂł elszakadĂĄs. Az elhatĂĄrozĂĄs az anyaorszĂĄgbelitĆl valĂł rettenetes elszakadĂĄs negatĂvumĂĄnak csaknem virĂĄgszerƱen enyhe Ă©s puha pozitĂv oldala. Nincs benne semmi kĂ©nyszer; magĂĄtĂłl folyik; egyszerre csak kicsurran valahonnan, rejtĂ©lyes mĂ©lybĆl, mint egy csepp mĂ©z; de benne van az emberi morĂĄlis szabadsĂĄg egĂ©sz tĂŒndöklĆ ereje. Az embert inkĂĄbb ellĂĄgyĂtja, mint megfeszĂti; inkĂĄbb mosolygĂłvĂĄ teszi, mint megdĂŒhĂti; sokkal inkĂĄbb passzivĂĄ teszi, mint tevĂ©kennyĂ©. De meg nem ingathatĂł nyugalmat Ă©s feltĂ©tlen ellenĂĄllĂł kĂ©pessĂ©get hoz. EllenĆrizhetetlen tĂĄvolsĂĄgbĂłl indokolatlan, vĂĄratlan Ă©s csodĂĄlatos megbĂ©kĂŒlĂ©s, bizalom szĂĄllja meg. A katona szemtĆl szemben ĂĄll a GondviselĂ©ssel.
Az emberi lĂ©tet nem a tĂ©ny hatĂĄrozza meg, hanem az elhatĂĄrozĂĄs. A tĂ©ny kĂŒlsĆ körĂŒlmĂ©ny, mint az idĆjĂĄrĂĄs, a koszt, a kĂ©nyelem; az elhatĂĄrozĂĄs belsĆ. S az emberi sors nem a kĂŒlsĆ körĂŒlmĂ©nyeken, hanem a belsĆ elhatĂĄrozĂĄson ĂĄll, vagy bukik, gyĆz, vagy visszavonul. Aki elhatĂĄrozta, hogy Ăn-jĂ©t beveti, az csak nyerhet. GyĆz, mĂ©g akkor is, ha elesik. Nem verhetik le. Mert visszavonulĂĄsra nem kĂ©nyszerĂthetik. A gyĆzelem minden körĂŒlmĂ©nyek között az övĂ©: den mutigen lĂ€sst es Gott gewinnen*, mondjĂĄk a nĂ©met katonĂĄk.
ElhatĂĄrozĂĄs annyi, mint Ăn-emet minden hamis praktikĂĄbĂłl egyszer s mindenkorra kivonom. Az Ă©let komolysĂĄgĂĄt nem tĂ©vesztem össze többet a tele spĂĄjzzal. TevĂ©kenyen Ă©s elszĂĄntan elvĂĄllalom azt a rĂ©szt, ami a kollektĂv feladatbĂłl reĂĄm esik. Szembefordulok Ă©ppen azzal a valĂłsĂĄggal, amely elĆl rettegĂ©semben mindig elrejtĆztem. Az Ă©letbe belehajĂtom azt az Ăn-emet, aki eddig minden erejĂ©vel Ă©ppen e valĂłsĂĄgos, meztelen elemi Ă©let ellen tiltakozott Ă©s a biztosĂtĂĄsokat kereste. RĂĄjöttem arra, hogy nem Ăłvatosan, elhĂșzĂłdva Ă©lek telivĂ©r, szimfonikus, a kollektĂvumban szĂ©pen hangzĂł sorsot, mert akkor a rettegĂ©sben lĂ©nyegtelen maradok, ĂĄllandĂł gyĂĄvasĂĄgban Ă©s morĂĄlis visszavonulĂĄsban. Teljes Ă©rtĂ©kƱ ember akkor vagyok, ha a valĂłsĂĄg egĂ©sz szigorĂĄt felismerve, önmagamat minden negatĂvumbĂłl kitĂ©pve szabadon ĂĄllok, önmagamĂ©rt Ă©s közössĂ©gemĂ©rt az egĂ©sz felelĆssĂ©get önkĂ©nt vĂĄllalom.
* nĂ©met: "Isten a bĂĄtrakat hagyja gyĆzni"
6.
Az elhatĂĄrozĂĄs kivĂ©teles esetben nyilatkozik meg Ășgy, hogy az: a szemĂ©lyes Ăn teljes bevetĂ©se. Nagy többsĂ©gben csak bizonyos szĂĄzalĂ©kos arĂĄnyrĂłl lehetne beszĂ©lni. A szĂĄzalĂ©k a katona arcĂĄrĂłl leolvashatĂł. A parancsnok embereit tudattalanul aszerint veszi szĂĄmba, hogy Ăn-jĂ©t kicsoda milyen szĂĄzalĂ©kban vetette be. A legĂ©nysĂ©g tisztjĂ©hez aszerint ragaszkodik, hogy az az Ăn bevetĂ©sĂ©t milyen szĂĄzalĂ©kban teljesĂtette.
ArrĂłl beszĂ©lni, hogy azok, akik az elhatĂĄrozĂĄst tökĂ©letesen Ă©s maradĂ©ktalanul vĂ©grehajtottĂĄk Ă©s szemĂ©lyes Ăn-jĂŒket minden fenntartĂĄs nĂ©lkĂŒl, abszolĂșt mĂłdon bevetettĂ©k, szĂĄzalĂ©kosan hĂĄnyan vannak, lehetetlen. Az illetĆ nĂ©ha tizedes, nĂ©ha szĂĄmvivĆ, nĂ©ha vezĂ©rkari szĂĄzados, nĂ©ha gĂ©pkocsivezetĆ. De bĂĄrki legyen, telivĂ©r Ă©s rassz-ember. MƱveltsĂ©gnek, tĂĄrsadalmi osztĂĄlynak, fajnak, szĂĄrmazĂĄsnak, katonai, vagy polgĂĄri rangnak semmifĂ©le befolyĂĄsa nincs. Lehet orvoszĂĄszlĂłs, vagy tƱzmester, szekerĂ©sz kocsis, vagy alezredes.
Az olyan eset pedig, hogy az elhatĂĄrozĂĄs egĂ©sz tudatossĂĄggal Ă©s a szemĂ©lyes Ăn bevetĂ©sĂ©nek legmagasabb foka, a teljes bevetĂ©s, tudatos elhatĂĄrozĂĄs nappali fĂ©nyĂ©ben törtĂ©nt legyen meg, Ă©ppen egĂ©szen ritka. Ezeknek az embereknek a szĂĄma a nĂ©met hadseregben felismerhetĆen nagyobb. NĂ©ha egĂ©szen fiatal fiĂșknĂĄl is tapasztalhatĂł. De az emberi szemĂ©ly minĆsĂ©gĂ©vel minden esetben a legszorosabb kapcsolatban ĂĄll. ĂrtĂ©ktelen ember ezt a lĂ©pĂ©st vagy egyĂĄltalĂĄn meg sem tudja tenni, vagy csak töredĂ©kesen Ă©s hibĂĄsan, lassĂș rĂ©szletekben Ă©s ingadozva tudja megtenni. Ăs minĂ©l több valaki Ă©rtĂ©kben, exisztenciĂĄlis szĂnvonala minĂ©l magasabb, az elhatĂĄrozĂĄs tudatossĂĄga annĂĄl nagyobb, az Ăn bevetĂ©se annĂĄl maradĂ©ktalanabb Ă©s teljesebb. A sors olyan vonala ez, amit egĂ©sz vilĂĄgossĂĄggal csak metafizikai Ă©rtĂ©kben igen magas ember lĂ©pi ĂĄt egĂ©sz Ă©bersĂ©ggel. Egyetlenegy mozzanat döntĆ: kicsoda ez az ember Isten szĂ©ke elĆtt.
7.
Mi az elhatĂĄrozĂĄs Ă©rtelme?
Az elhatĂĄrozĂĄs Ă©rtelme, hogy a katona önmagĂĄt veszi komolyan, mialatt az anyaorszĂĄgbeli a spĂĄjzt veszi komolyan Ă©s ezzel önmaga komolytalannĂĄ vĂĄlik. Az elhatĂĄrozĂĄs jelentĆsĂ©ge, hogy az Ă©let közĂ©ppontjĂĄba a morĂĄlis felelĆssĂ©gĂ©ben felĂ©bredt ember önmagĂĄt ĂĄllĂtja, tudva, hogy ez az ember az, aki elĆl a tĂ©nyek meghĂĄtrĂĄlnak. Ha a sors hatalmainak nem engedsz, mondjĂĄk Keleten, a Hatalmak fognak engedni neked. Nincs többĂ© lehetetlen! Feladatok vannak Ă©s a feladatok teljesĂtĂ©sĂ©nek akadĂĄlyai lehetnek. A feladatot az ember aszerint oldja meg, amilyen mĂ©rtĂ©kben Ăn-jĂ©t a feladatĂ©rt bevetette.
A spĂĄjz-szemlĂ©let visszavonulĂĄssal kezdi s Ăgy nem tehet mĂĄst, mint folyton visszavonul Ă©s egyre többet ad fel mĂ©g abbĂłl az Ăn-jĂ©bĆl is, amit megtartani remĂ©lt Ă©s igyekezett. VĂ©gĂŒl nem marad mĂĄs, csak a spĂĄjz. A katona az elhatĂĄrozĂĄson kezdi, teljesen fĂŒggetlenĂŒl attĂłl, hogy mit nyerhet, vagy veszthet, mert nĂĄla az egyetlen fontos az Ăn bevetĂ©se. Ennek morĂĄlis visszavonhatatlansĂĄga Ă©s vĂ©gzetessĂ©ge a tulajdonkĂ©ppeni bĂĄtorsĂĄg.
A bĂĄtorsĂĄg nem folyamatos magatartĂĄs, sem elszĂĄnt vakmerĆsĂ©g. Nem olyasmi, aminek az ember ĂĄllandĂłan birtokĂĄban van, de nem is olyasmi, ami esztelen teljesĂtmĂ©nyekben Ă©l ki magĂĄt. A bĂĄtorsĂĄg nem az a magatartĂĄs, ami sohasem hagy ki, hanem az, ami sajĂĄt exisztenciĂĄlis lĂ©tĂ©nek alapjĂĄul az elhatĂĄrozĂĄs visszavonhatatlansĂĄgĂĄt tekinti. Tudja, hogy, amĂg itt ĂĄll, nem mondhat csĆdöt. A bĂĄtorsĂĄg gyakran kihagy, mert az ember nem gĂ©p, amelybĆl automatikusan mindig ugyanaz az ĂĄru potyog. Aki azonban egyszer szabad elhatĂĄrozĂĄsĂĄbĂłl Ăn-jĂ©t bevetette, azt e lĂ©pĂ©s nagyszerƱsĂ©ge annyira lenyƱgözi, hogy mĂĄr csak szĂ©lsĆsĂ©ges esetekben, vagy pillanatnyi indiszpozĂciĂł hatĂĄsa alatt vonul vissza. Az igazi belsĆ exisztenciĂĄlis gyĆzelem mĂĄmorĂĄt többĂ© nem ereszti el.
8.
A realitĂĄs nem kint van a körĂŒlmĂ©nyekben, a feltĂ©telekben Ă©s a tĂ©nyekben; a vilĂĄg valĂłsĂĄga bent van az emberi elhatĂĄrozĂĄsban, a feladat megoldĂĄsĂĄnak kĂ©szsĂ©gĂ©ben Ă©s az elszĂĄntsĂĄgban.
Amikor a katona rĂĄjön arra, hogy az Ă©letet nem a tĂ©nyek döntik el, hanem az emberi exisztencia, magĂĄrĂłl a spĂĄjz-szemlĂ©letet Ă©s annak utolsĂł foszlĂĄnyait is ledobja Ă©s a valĂłsĂĄgos vilĂĄgba lĂ©p. Ez a hĂĄborĂș hasonlĂthatatlanul legnagyobb Ă©lmĂ©nye: a realitĂĄs-Ă©lmĂ©ny. Az ember a valĂłsĂĄggal szemtĆl szemben ĂĄll Ă©s a valĂłsĂĄgban benne ĂĄll. Aki ezt csak egyetlenegyszer is, egĂ©szen rövid idĆre Ă©s halvĂĄnyan csak, de ĂĄtĂ©lte, hogy a hamis anyagiassĂĄg vilĂĄgfelfogĂĄsa hogyan recseg-ropog körĂŒlötte azzal a hazug Ă©s botor feltevĂ©sĂ©vel, hogy a döntĆ realitĂĄs a koszt, az a legmĂ©lyebb valĂłsĂĄgba lĂĄtott. A hĂĄborĂș ma nem anyagi, hanem morĂĄlis Ă©s exisztenciĂĄlis kĂ©rdĂ©s, ahogy sohasem volt anyagi, hanem mindig morĂĄlis Ă©s exisztenciĂĄlis. NyersanyaghĂĄborĂșrĂłl csak a vigĂ©cek beszĂ©lnek. Ezt persze az anyaorszĂĄgbeli sohasem tudja meg, mert a frontkatonĂĄnak nem hiszi el. SzĂĄmĂĄra a hĂĄborĂș is, a lĂ©t is a margarinkĂ©rdĂ©s, tekintet nĂ©lkĂŒl arra, hogy a margarin micsoda. Minden esetben valami kĂŒlsĆ tĂĄrgy, vagy dolog, vagy tĂ©ny. Ez az, amit valĂłsĂĄgnak hisz. A katona az anyagi vilĂĄg irrealitĂĄsĂĄbĂłl kilĂ©p, Ășjra reĂĄlis lesz, Ă©spedig a reĂĄlisan reĂĄlis vilĂĄgban, a belsĆ elhatĂĄrozĂĄsok vilĂĄgĂĄban. Ott, ahol nem az emberi szĂĄndĂ©kok mĂșlnak a kĂŒlsĆ tĂ©nyeken, hanem igenis a kĂŒlsĆ tĂ©nyeket mindig Ă©s minden esetben az emberi szĂĄndĂ©kok Ă©s tettek hatĂĄrozzĂĄk Ă©s teremtik meg. Az Ă©letnek egyetlen reĂĄlis feltĂ©tele van: az Ă©lĆlĂ©ny elhatĂĄrozĂĄsa, hogy Ă©letĂ©vel azt teszi, amit akar.
9.
A hĂĄborĂș legnagyobb Ă©lmĂ©nye a realitĂĄs közvetlen tapasztalata. Az embert az elhatĂĄrozĂĄs exisztenciĂĄlis lendĂŒlete az ĂĄlvalĂłsĂĄgok szövevĂ©nyĂ©bĆl kitĂ©pi Ă©s figyelmĂ©t a valĂłsĂĄgra kĂ©nyszerĂti, akĂĄr akarja, akĂĄr nem. Be kell lĂĄtnia, hogy sorsĂĄnak Ă©rtelme, szĂ©psĂ©ge, gyĆzelme, nagysĂĄga nem kint van a tĂ©nyekben, hanem bent a magatartĂĄsban. Aki az emberi Ă©letnek ezt a valĂłdisĂĄgĂĄt megĂzlelte, az maga is kĂ©nytelen reĂĄlissĂĄ lenni. FeleszmĂ©l arra, hogy ami van: csupa frĂĄzismentes, pĂĄtoszmentes, szigorĂș, kemĂ©ny valĂłsĂĄg, minden szĂnpadi Ă©s pittoreszk szenzĂĄciĂł nĂ©lkĂŒl, amikor az Ă©let Ă©s a halĂĄl legnagyobb esemĂ©nyei hangsĂșlytalanul Ă©s vĂ©gtelen egyszerƱsĂ©ggel törtĂ©nnek meg. Csupa lĂĄtszĂłlag aprĂł Ă©s jelentĂ©ktelen tett, ami a katonai szolgĂĄlat a fronton: idemenni Ă©s ezt tenni, parancsot ĂĄtadni, a gĂ©pkocsit a vĂĄrosba vezetni, a faluban jelentĂ©st tenni, az erdĆ szĂ©lĂ©ig hatolni Ă©s megtudni van-e ott ellensĂ©g. Az ember katonai szolgĂĄlata tulajdonkĂ©ppen egĂ©szen szƱk Ă©s kicsiny körre vonatkozik. SenkitĆl sem követelnek semmit erejĂ©n felĂŒl. A feladat mindig Ă©rthetĆ, egyszerƱ, az ember erejĂ©hez mĂ©rt Ă©s vilĂĄgos. De fĆkĂ©nt minden esetben reĂĄlis.
A katonĂĄt az anyaorszĂĄgbeli ezen a ponton Ă©rti fĂ©lre a leginkĂĄbb. Amikor a frontkatona hazajön, megkĂ©rdezik tĆle, mit Ă©lt ĂĄt. A katona hamarjĂĄban nem is tud vĂĄlaszolni. Amit ĂĄtĂ©lt, az csupa csaknem szĂntelen esemĂ©ny. MĂ©g az is szĂntelennek tƱnik, ahogy a bajtĂĄrsa elesett. Az erdĆ felĂ© mentek, egyszerre csak mellettĂŒk grĂĄnĂĄt robban. SzĂłlni akar neki, hogy vigyĂĄzzon, de mĂĄr ott fekszik Ă©s szĂĄjĂĄbĂłl csurog a vĂ©r. Semmi borzalom, semmi izgalom. Meghalt. Az anyaorszĂĄgbeli rĂ©mdrĂĄmĂĄt Ă©s mozit Ă©s tömeggyilkossĂĄgokat vĂĄr. Borzongani szeretne. Sejtelme sincs rĂłla, hogy a hĂĄborĂșban nincsenek szenzĂĄciĂłk. S ha van is izgalom Ă©s tömegmĂ©szĂĄrlĂĄs, az is egĂ©szen mĂĄs. A spĂĄjzban vĂ©rfagyasztĂł drĂĄmĂĄkban kĂ©pzeleg. A katona tudja, hogy ez a hiedelem a patholĂłgia körĂ©be tartozik. S nem is tud szĂłlni egy szĂłt sem. Napok mĂșlva pedig megĂĄllapodik önmagĂĄval abban, hogy az anyaorszĂĄgbeli komolytalan ember Ă©s az Ćt igazĂĄn Ă©rintĆ esemĂ©nyekrĆl nem is beszĂ©l. A megfogalmazĂĄs csaknem minden esetben Ăgy hangzik: az igazat nem lehet megmondani.
10.
Miért nem lehet megmondani az igazat?
Mert tĂ©nyleg Ă©s valĂłban nem lehet. Az igaz az, ami törtĂ©nik. Ăjszakai szolgĂĄlatban van, esik az esĆ, bajtĂĄrsĂĄval felgyƱrt köpenygallĂ©rral az erdĆ szĂ©lĂ©n kilenctĆl tizenegyig Ă©s egytĆl hĂĄromig mintegy kĂ©tszĂĄzötven lĂ©pĂ©snyi terĂŒleten jĂĄr fel-alĂĄ, mialatt az ellensĂ©ges gĂ©pek a tĂĄborhelytĆl körĂŒlbelĂŒl nyolc kilomĂ©terre levĆ repĂŒlĆtĂ©rre nĂ©gy nagymĂ©retƱ bombĂĄt dobnak. Mi van ezen elmondanivalĂł? A kĂŒlsĆsĂ©g? Hogy az alezredes odajött hozzĂĄjuk, azt kĂ©rdezte, no mi ĂșjsĂĄg fiĂșk Ă©s megkĂnĂĄlta Ćket egy korty pĂĄlinkĂĄval? A kĂŒlsĆsĂ©g nem valĂłsĂĄg. A valĂłsĂĄg az, ami bent van. Ezt pedig nem lehet elmondani. Pedig egyedĂŒl ez az igaz. Hogy heteken ĂĄt tehergĂ©pkocsikat toltak a sĂĄrban, ruhĂĄt mostak szappan nĂ©lkĂŒl az esĆvĂzben, egy partizĂĄnbandĂĄt vertek vissza, lĂ©gitĂĄmadĂĄsokat Ă©ltek ĂĄt, az mind nem Ă©rdekes Ă©s a valĂłsĂĄgot nem is Ă©rinti. ez csak a szöveg. A hĂĄborĂșban ez csak a mozi Ă©s a haditudĂłsĂtĂĄs. A dallam nem ez. A realitĂĄs: felrĂĄzva lenni, fejbeĂŒtve lenni, kiszolgĂĄltatva lenni, Ă©bernek lenni, ugrĂĄsra kĂ©szen lenni, â ĂĄllhatatosan, feltĂ©tlenĂŒl, nyugodtan, lĂ©lekjelenlĂ©ttel, engedelmesen, jĂłzanul, szĂvĂłsan, â felĂ©bresztve lenni abbĂłl a kĂĄbĂtĂł fĂ©lĂĄlombĂłl, ami az otthon volt. A realitĂĄs az, hogy itt kell lenni Ă©s itt kell Ă©lni Ă©s szolgĂĄlatba kell lenni Ă©s jĂĄrĆrbe kell menni Ă©s elhatĂĄrozva kell cselekedni. Ăjszaka lövĂ©seket hall, reggel kimegy az Ăștra s az alĂĄ van aknĂĄzva, belĂ©p egy hĂĄzba s kiĂŒtĂ©ses tĂfuszossal talĂĄlkozik. Ezek kĂŒlsĆ körĂŒlmĂ©nyek. A valĂłsĂĄg az, hogy itt van, kitart, eszik, parancsot kap, vĂ©grehajtja, cigarettĂĄzik, nem kap csomagot, pedig vĂĄr, megiszik egy pohĂĄr pĂĄlinkĂĄt s az egĂ©szet egy Ăłra mĂșlva elfelejti, mert jelentĂ©ktelen s mindez valahonnan magĂĄtĂłl lĂ©p elĆ, de felismeri benne a valĂłsĂĄg arculatĂĄt. A katona megĂ©rti a realitĂĄs abszolĂșt konkrĂ©t voltĂĄt. MegĂ©rti, hogy tervek, elmĂ©letek, eszmĂ©k, tĂ©telek, â az egĂ©sz absztrakt vilĂĄg rĂ©mkĂ©p, szĂĄndĂ©kolt, erĆszakos Ă©s hazug. A valĂłsĂĄg itt van azokban az Ă©lmĂ©nyekben, amelyek olyan minden elkĂ©pzelĂ©st felĂŒlmĂșlĂłan egyszerƱek, hogy az mĂĄr szinte nevetsĂ©ges. Az absztrakt emberbĆl konkrĂ©t ember vĂĄlik. Az emberi exisztencia nem eszmĂ©kben valĂłsul meg, hanem konkrĂ©t feladatok vĂ©grehajtĂĄsĂĄban. Nincsenek többĂ© vĂ©lemĂ©nyei Ă©s nĂ©zetei; feladatai vannak. Nincs többĂ© vilĂĄgszemlĂ©lete; elhatĂĄrozĂĄsa van. A vilĂĄg körĂŒlötte nem a szemlĂ©let tĂĄrgya, hanem a cselekvĂ©s tere. Ć maga pedig nem a tĂ©nyek fĂŒggvĂ©nye, hanem az elhatĂĄrozĂĄs szemĂ©lye.
11.
A hĂĄborĂș hozzĂĄvetĆleges szĂĄmĂtĂĄs szerint eddig közel szĂĄzmilliĂł fegyveres embert mozgatott meg. De nem valĂłszĂnƱ, hogy ebben a tömegben akadt szĂĄz, aki a hĂĄborĂș Ă©lmĂ©nyĂ©t az exisztenciĂĄlis realitĂĄs megĂ©rtĂ©sĂ©ig tudta mĂ©lyĂteni. Bizonyos azonban: ha a hĂĄborĂș realitĂĄsĂĄnak Ă©lmĂ©nyĂ©bĆl csak egĂ©szen kevesen tudtĂĄk is kiolvasni azt, hogy mi az emberi sors realitĂĄsa, â minden frontkatona megĂ©rtett ebbĆl a realitĂĄsbĂłl egy cseppet. A hĂĄborĂș realitĂĄsa hatĂĄrtalanul nagy, az ember hozzĂĄ kĂ©pest vĂ©gtelenĂŒl kicsiny. Ha lenne tĂĄbornok, aki a hĂĄborĂșt teljes mivoltĂĄban megĂ©rti, az a többi fölött olyan elĆnyben lenne, hogy nem lehetne legyĆzni. Ilyesmi azonban elkĂ©pzelhetetlen. Laotse bölcsessĂ©gĂ©t Ă©s Alexandros aktivitĂĄsĂĄt kellene egyesĂtenie.
Az Ă©let valĂłsĂĄgĂĄnak felismerĂ©sĂ©t a katona arcĂĄrĂłl Ă©ppen Ășgy le lehet olvasni, mint az Ăn bevetĂ©sĂ©t Ă©s az elhatĂĄrozĂĄst. Ăspedig fel lehet ismerni arrĂłl, hogy mikĂ©ppen mozog. Az anyaorszĂĄgbeli rettegĆ surranĂĄsĂĄval szemben a katonĂĄt a morĂĄlis elegancia jellemzi. Ez a spĂĄjz-görcs nyĂlt ellentĂ©te. Azon, hogy mi törtĂ©nik körĂŒlötte, fölĂ©nyesen ĂĄtsiklik, mert szĂĄmĂĄra csak az fontos, hogy mi törtĂ©nik benne. Ami pedig benne törtĂ©nik, azt Ć irĂĄnyĂtja azzal az erejĂ©vel, amit az elhatĂĄrozĂĄs pillanatĂĄban kapott. SzuverĂ©n biztossĂĄggal veti be magĂĄt Ă©ppen oda, ahovĂĄ kell; ahovĂĄ az adott pillanat â mindig a konkrĂ©t helyzet Ă©s nem az absztrakt eszme â követeli.
Ezen a ponton lĂ©nyeges megjegyzĂ©st kell tenni. Az Ă©letben valĂł biztossĂĄg kĂŒlsĆ lĂĄtszata a valĂłdi biztossĂĄggal fordĂtott arĂĄnyban ĂĄll. Az a katona, aki hetyke Ă©s hangos Ă©s feltƱnĆen viselkedik, errĆl a biztossĂĄgrĂłl ugyan tud, de vele visszaĂ©l. Ez az ember nem vĂĄlt komollyĂĄ, mert a legnagyobb valĂłszĂnƱsĂ©g szerint nem is volt komoly helyzetben. MinĂ©l nagyobb veszĂ©lyben volt, az elhatĂĄrozĂĄs minĂ©l mĂ©lyebbrĆl fakadt benne, Ăn-jĂ©t minĂ©l radikĂĄlisabban vetette be, feladatĂĄt minĂ©l felelĆsebben hajtotta vĂ©gre, annĂĄl passzĂvabb, fölĂ©nyesebb Ă©s nyugodtabb. Aki valaha is igazĂĄn komoly halĂĄlveszĂ©lyben volt Ă©s azt nyeresĂ©ggel Ă©lte ĂĄt, morĂĄlisan nem vonult vissza, az nem hetyke többet. Viszont azt nem lehet többĂ© legyĆzni. Az erkölcsi elegancia ismĂ©t csak a teljes Ă©rtĂ©kƱ emberen lĂĄthatĂł.
12.
A rettegĆ anyaorszĂĄgbeli a hĂĄborĂșban rĂ©mdrĂĄmĂĄt lĂĄt; a frontkatona a hĂĄborĂș nagysĂĄgĂĄban felismeri a vilĂĄg nagysĂĄgĂĄnak Ă©s realitĂĄsĂĄnak kĂ©tsĂ©gtelen jeleit. Az anyaorszĂĄgbeli rettegĂ©sĂ©ben mindig absztrakt marad, mert azt hiszi, hogy a vilĂĄgot elvek, tĂ©nyek, rendeletek, eszmĂ©k Ă©s matematikailag meghatĂĄrozhatĂł kĂŒlsĆsĂ©gek kormĂĄnyozzĂĄk. EzĂ©rt van az, hogy az anyaorszĂĄgbeli azt hiszi: az összes kĂ©rdĂ©seket szĂ©p nyugodtan a zöld asztalnĂĄl is el lehet intĂ©zni. A katona tudja, hogy bizonyos vonalon tĂșl az elintĂ©zĂ©s nem elvi szĂłnoklatokon, hanem az egymĂĄs ellen bevetett szemĂ©lyes exisztenciĂĄk sĂșlyĂĄn mĂșlik. A hĂĄborĂșt pedig nem anyagi Ă©s tĂ©nybeli kĂ©rdĂ©sek döntik el, hanem a bevetett Ăn-ek sĂșlya, az elhatĂĄrozĂĄsok intenzitĂĄsa Ă©s elementĂĄris ereje. A hĂĄborĂș nem absztrakt problĂ©ma, hanem konkrĂ©t Ă©letfeladat; szavakkal nem döntheti el, csak a feladat konkrĂ©t megoldĂĄsĂĄval.
S itt jĂł alkalom kĂnĂĄlkozik arra, hogy a hĂĄborĂșt meg lehessen hatĂĄrozni Ășgy, ahogy azt a katona ĂĄtĂ©li. A hĂĄborĂș a betegessĂ© lett tömeges extraverziĂł katasztrĂłfĂĄja. Mert az ember normĂĄlis anyaorszĂĄgbeli ĂĄllapotĂĄban a tĂ©nyeket, vagyis a kĂŒlsĆsĂ©geket fogadja el valĂłsĂĄgnak. Mihelyt valami baj van, azt hiszi, hogy ennek feltĂ©tlenĂŒl kĂŒlsĆ okĂĄnak kell lenni. KĂŒlsĆ oka van a szegĂ©nysĂ©gnek, a betegsĂ©gnek, az igazsĂĄgtalansĂĄgnak Ă©s rendetlensĂ©gnek. Amikor a bajok kollektĂv bajokkĂĄ dagadnak, megkeresik a kĂŒlsĆ okot, ami ĂĄllĂtĂłlag a bajt okozza. A kĂŒlsĆ ok pedig, amint mondjĂĄk: az ellensĂ©ges nĂ©p. Az extraverzĂĄlt ember fel se tudja tĂ©telezni, hogy valamely baj oka belĂŒl is lehet. S az extravertĂĄlt kollektĂvum sajĂĄt szegĂ©nysĂ©gĂ©bĆl, elnyomottsĂĄgĂĄbĂłl, Ă©letĂ©nek igazsĂĄgtalansĂĄgaibĂłl fakadĂł összes bajokat mindig az ellensĂ©ges nĂ©pre fogja hĂĄrĂtani. Mikor aztĂĄn ez az extraverziĂł patholĂłggĂĄ lesz, vagyis amikor a kollektĂvum a maga felĂ© fordĂtott önbĂrĂĄlat pillantĂĄsait teljesen elhajĂtotta Ă©s a kritikĂĄt önmaga fölött elvesztette, abban a hiszemben kezd Ă©lni, hogy az ĂĄllamban lĂ©vĆ minden baj oka az ellensĂ©g s ebben a percben a helyzet katasztrofĂĄlissĂĄ lett, a hĂĄborĂș pedig mĂĄris kitört. A hĂĄborĂșt csak az Ă©rti, aki lĂĄtja, hogy az egyik nĂ©p a mĂĄsikban sajĂĄt bajainak okĂĄt tĂĄmadja.
Csak egyetlen mozzanatra van szĂŒksĂ©g: a pillantĂĄst befelĂ© kell fordĂtani, a becsĂŒletes önkritikĂĄnak szĂłt kell biztosĂtani, feleszmĂ©lni, a feladatokat felismerni, konkrĂ©ten lĂĄtni, a realitĂĄssal szembeszĂĄllni Ă©s a szemĂ©lyes Ăn-t bevetni. Abban a pillanatban kitƱnne, hogy a bajok nagy rĂ©szĂ©nek forrĂĄsa belĂŒl van; mĂĄs rĂ©szĂŒk ĂĄthidalhatatlan, mert az emberi Ă©lettel egyĂŒtt jĂĄrnak; vĂ©gĂŒl csak elenyĂ©szĆen csekĂ©ly baj oka az idegen nĂ©p, â s ezt a zöld asztal mellett tĂ©nyleg el lehet intĂ©zni.
13.
A hĂĄborĂș az extravertĂĄlt emberisĂ©g tömegkatasztrĂłfĂĄja. A frontkatona pedig, aki ennek a hĂĄborĂșnak tevĂ©keny Ă©s felelĆs rĂ©szese, ha a helyzetet nem is Ă©rti meg teljesen, a reĂĄesĆ befelĂ© fordulĂĄst vĂ©grehajtja önmagĂĄn s lassan elkezdi sejteni Ć Ă©s körĂŒlötte mindenki milyen vĂ©gzetes tĂ©vedĂ©s ĂĄldozata lett. A katonĂĄban a leghamarĂĄbb Ă©bred fel a bĂ©kevĂĄgy Ă©spedig, nem azĂ©rt, mert Ă©lete veszĂ©lyben van, önmagĂĄt e veszĂ©lybĆl ki akarja vonni Ă©s haza akar tĂ©rni, hanem azĂ©rt, mert Ă©rzi hogy valami az egĂ©sz hĂĄborĂșval nincs rendben Ă©s a dolgokat mĂĄskĂ©pen kellene kezdeni. Nem a kĂŒlsĆ tĂ©nyeken, hanem a belsĆ elhatĂĄrozĂĄson. A hĂĄborĂș, gondolja, nem is egyĂ©b, mint az emberben az eljĂĄtszott drĂĄga bĂ©ke vĂĄgyĂĄt megnövelni. S ez a hĂĄborĂș talĂĄn nem is egyĂ©b, mint olyan katasztrĂłfa, amelybĆl rĂ©szĂ©t kivĂ©tel nĂ©lkĂŒl mindenkinek ki kell vennie, hogy ne legyen senki, akit a halĂĄlos borzalmak ne fenyegetnĂ©nek megsemmisĂŒlĂ©ssel s ezĂ©rt a bĂ©kevĂĄgy minden emberben elemien kitörjön.
EbbĆl a szempontbĂłl, akĂĄrmilyen paradoxon, nyugodtan mondhatĂł, hogy a frontkatona az, aki a bĂ©kĂ©t szolgĂĄlja, az anyaorszĂĄgbeli pedig az, aki a hĂĄborĂșt. Mert belĂŒlrĆl, közvetlenĂŒl, ĆszintĂ©n Ă©s valĂłsĂĄgosan csak a katona az, aki ezen a helyzeten gyökeresen Ă©s vĂ©glegesen vĂĄltoztatni akar Ă©s a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben Ăn-jĂ©t bevetette.
14.
A frontkatona a felszabadĂtĂł Ă©s igazsĂĄgos megoldĂĄst nem a gyĆzelemben lĂĄtja, hanem a bĂ©kĂ©ben. GyĆzelem, hogy valamely nĂ©p a mĂĄsikat letiporja. Mire a legyĆzött erĆt gyƱjt Ă©s Ășjra tĂĄmad. Ez törtĂ©nt 1918-ban Ă©s nagyon valĂłszĂnƱnek lĂĄtszik, hogy ezt a hĂĄborĂșt 1919-ben Versailles-ben ĂrtĂĄk alĂĄ.
BĂĄrmelyik nĂ©p gyĆz, csak Ășjabb hĂĄborĂș következhetik. A bĂ©ke szelleme a kiegyenlĂtĆdĂ©s, sĆt ennĂ©l sokkal több: az, hogy az emberek egymĂĄst komolyan veszik. A gyĆzelem jelentĆsĂ©ge katonai Ă©s politikai. A bĂ©ke jelentĆsĂ©ge morĂĄlis Ă©s szellemi. A gyĆzelem gyökere az anyagi vilĂĄgban van. A bĂ©ke gyökere a vallĂĄsban van. S ezzel a frontkatona legmĂ©lyebb lĂ©nye bontakozik ki. KözmondĂĄs, hogy a hĂĄborĂșban mindenki megtanul imĂĄdkozni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez alĂłl nincs kivĂ©tel. A katona közvetlen Ă©rintkezĂ©sbe jut az emberfölöttivel. Mialatt az anyaorszĂĄgbeli kitart az anyag mellett, a katona elkezdi sejteni a metafizikai vilĂĄg valĂłsĂĄgĂĄt. S ezĂ©rt kĂvĂĄnja nem a gyĆzelmet, amely csak rövid idĆre szĂłl, ha nagyszerƱ is, hanem a bĂ©kĂ©t, amelyben a rezesbanda sokkal kevesebb, de örök.
15.
Ennek a hĂĄborĂșnak törtĂ©neti jelentĆsĂ©ge minden valĂłszĂnƱsĂ©g szerint: utolsĂł kĂsĂ©rlet a vĂĄlsĂĄgba jutott emberisĂ©g fölĂ©bresztĂ©sĂ©re. A vĂĄlsĂĄg, nem, mint a zsurnalizmus hiszi, a New York-i tĆzsdekracchal, 1929-ben kezdĆdött. Eredete a francia forradalom elĆtti idĆre, az Ășjkor elejĂ©re, sĆt mĂ©g elĆbbre nyĂșlik vissza. AzĂłta egyre fokozĂłdĂł arĂĄnyban a tudomĂĄny, a gazdasĂĄg, a morĂĄl, a tĂĄrsadalom minden terĂŒletĂ©re kiterjedt Ă©s mĂĄr-mĂĄr a föld egĂ©sz nĂ©pĂ©nek lĂ©tĂ©t fenyegette. A hĂĄborĂș ennek a vĂĄlsĂĄgnak a következmĂ©nye. Lehet, hogy az utolsĂł következmĂ©nye.
Amennyire a helyzet ma ĂĄttekinthetĆ, a vĂĄlsĂĄg megoldĂĄsĂĄnak legfĆbb akadĂĄlya az volt, hogy az emberisĂ©g egy rĂ©sze a vĂĄlsĂĄg tĂ©nyĂ©t nem akarta tudomĂĄsul venni. Ăgy Ă©lt, mintha semmi sem törtĂ©nt volna. Ennek az emberfajtĂĄnak archetĂpusa Goethe volt, a felĂ©ben visszapogĂĄnyosodott Ă©letĂ©lvezĆ, aki Ă©letĂ©bĆl következetesen minden olyan mozzanatot kizĂĄrt, amely Ćt megzavarni alkalmas lehetett volna. EgĂ©sz Ă©lete nem volt egyĂ©b, mint az elhatĂĄrozĂĄsok elĆl kitĂ©rni. A vĂĄlsĂĄg mĂĄr rĂ©gen tartott, el is mĂ©rgesedett, de Ćt olvasva mindenkinek az a benyomĂĄsa tĂĄmad, hogy baj egyĂĄltalĂĄn nincs. Goethe Ăłvakodott felismerni Hölderlint, körĂ©bĆl kitiltotta Beethovent, akik e vĂĄlsĂĄg-szellemet jelentettĂ©k, ĂĄlolymposi, mestersĂ©gesen fenntartott derƱjĂ©hez semmi elementĂĄrisan igazat nem engedett.
Ez a pĂ©lda magas kulturĂĄlis szĂnvonalon ĂĄllĂł, de emberileg Ă©s morĂĄlisan igen alacsonyrendƱ tĂpus ĆskĂ©pe lett. HatĂĄsa mĂ©rhetetlen volt s mĂ©g ma is tart. Goethe egyenes, bĂĄr satnya utĂłdai azok az anyaorszĂĄgbeliek, akik szĂĄmĂĄra az OlymposbĂłl mĂĄr csak az Ă©lĂ©skamra maradt. De, amĂg ennek az emberfajtĂĄnak talpalatnyi helye van, ahol lĂĄbĂĄt megvetheti, addig a vĂĄlsĂĄgot le fogja hazudni. Most az idĆ, Ășgy lĂĄtszik, elkövetkezett, hogy a vĂĄlsĂĄg az Ă©lĂ©skamrĂĄba is betörjön. Az elsĆ, 1914-es, Ășgynevezett bĂ©kebeli vilĂĄghĂĄborĂșban, igen sokan voltak, akiket a hĂĄborĂș nem Ă©rintett, sĆt, akik a hĂĄborĂșban nyertek. A helyzet ma mĂ©g csaknem teljesen ugyanaz. Igen nagy szĂĄmban vannak, akik szĂĄmĂĄra ez a hĂĄborĂș csak izgalmas folytatĂĄsos rĂ©mregĂ©ny Ă©s jĂł ĂŒzlet. EnnĂ©l azonban fontosabb, hogy mĂ©g igen sokan vannak, akik az Ă©let eszmĂ©nyi megoldĂĄsĂĄt az Olymposban lĂĄtjĂĄk mĂ©g akkor is, ha ez az Olympos mĂĄr csak a spĂĄjz, â legfeljebb a bankban levĆ tĆke, vagy a bĂ©rhĂĄz. SajĂĄtsĂĄgoskĂ©ppen ezeknek az embereknek többsĂ©ge nem a polgĂĄrok, hanem rĂ©szben az arisztokratĂĄk, rĂ©szben a munkĂĄsok Ă©s parasztok között van.
A hĂĄborĂș elemi katasztrĂłfĂĄja, illetve a vilĂĄgvĂĄlsĂĄg, csak akkor enyhĂŒlhet Ă©s oldĂłdhat meg, ha ezeknek az embereknek nagy rĂ©sze felĂ©bred. Hogy ennek mĂłdja Ă©s lehetĆsĂ©ge mi, azt az idĆ mondja meg. Huszonöt Ă©vvel ezelĆtt mĂĄs volt, tĂz Ă©vvel ezelĆtt is mĂĄs volt. Az Ă©bredĂ©s nem absztrakt problĂ©ma, hanem konkrĂ©t exisztenciĂĄlis feladat. Az Ă©bredĂ©s ma a hĂĄborĂșn keresztĂŒl lehetsĂ©ges. TalĂĄn nem pontosan az, amit a fenti vĂĄzlat megjelölt, de biztos, hogy attĂłl nem jĂĄr nagyon messze.â
Hamvas BĂ©la, 1942 | ForrĂĄs: hamvasbela.org
2 notes
·
View notes
ez szĂ©pen össze lett foglalvaâŠ..
243 notes
·
View notes
A MAGYAR OKTATĂS HELYZETĂNEK MARGĂJĂRA
ÂČâ°ÂČÂł â°âč
âAâ âRâEâNâDâSâZâEâRâ
A jĂł oktatĂĄs nem pusztĂĄn az Ășgynevezett "tananyag" minĆsĂ©gĂ©n, Ă©s nem is teljessĂ©ggel a politikĂĄn mĂșlik, hanem mindenkor a felsĆoktatĂĄs minĆsĂ©gĂ©n, kommunikĂĄciĂłra Ă©s szellemre nyitottsĂĄgĂĄn Ă©s Ă©bersĂ©gĂ©n, Ă©s vĂ©gsĆsoron azon, aki tanĂt Ă©s az ĂĄltala bölcsen Ă©s szabadon megvĂĄlasztott eszközein Ă©s mĂłdszerein. Ăs vĂ©gĂŒlis mi magunkon is. Ma azonban igen sajnĂĄlatos, mitöbb csaknem vĂ©gzetesnek tƱnĆ mĂłdon ennek Ă©ppen kifordĂtottjĂĄra, Ă©s az ellenkezĆjĂ©re törekvĂ©s törtĂ©nik, Ă©s az eredmĂ©ny, vagyis a helyzet persze a legkĂ©vĂ©sbĂ© sem jĂł. Mert az ĂĄllam ĂĄtvette a szĂŒlĆ, pontosabban a "csalĂĄdfĆ" szerepĂ©t, sĆt, a tanĂĄrĂ©t is, Ă©s Ășjabban a polihisztor szerepĂ©t is, rĂĄjuk hivatkozva, de egyĂșttal ki is szorĂtva Ćket a döntĂ©shozĂĄsban valĂł rĂ©szvĂ©telbĆl, megrontvĂĄn, megbĂ©klyĂłzvĂĄn Ă©s le is fokozvĂĄn azok tĂĄrsadalomban betöltött szerepĂ©t. KiszolgĂĄltatva mindent Ă©s mindenkit a nagy szĂĄmoknak Ă©s az olcsĂł piaci Ă©rdekeknek. A hatalom ma sajĂĄt pĂĄholyĂĄn kĂvĂŒl pontosan Ășgy kezel mindenkit, polgĂĄrt, szĂŒlĆt, tanĂĄrt, diĂĄkot, munkĂĄst Ă©s nyugdĂjast, ahogyan emlĂ©kezetĂŒnk legrosszabb tanĂĄrai kezeltĂ©k a kisdiĂĄkokat. Nem tudja Ă©s nem is akarja komolyan venni, hol lekezelĆen Ă©s affektĂĄlĂłan nyĂĄjas, hol tĂŒrelmetlen Ă©s aggresszĂv, sĆt, oppresszĂv, Ă©s cinikus. De összessĂ©gĂ©ben valamiĂ©rt csak szimplĂĄn infantilisnek, "hĂŒlyegyereknek" nĂ©zi az ĂĄllampolgĂĄrt. Igen, tĂ©ged. Pedig ha valĂłban egĂ©szsĂ©ges tĂĄrsadalmat szeretnĂ©nk, akkor a hierarchiĂĄban nem csak platformot, nem csak sĂșllyal bĂrĂł szerepet kĂ©ne biztosĂtani szĂĄmukra, de komolyan kĂ©ne venni, meg kĂ©ne hallgatni Ă©s hallani szĂŒlĆt, tanĂĄrt, diĂĄkot, sĆt, könyvtĂĄrost, antropolĂłgust, orvost, pszichiĂĄtert, tudĂłst is. Ăs vĂ©gsĆ soron ĂĄtadni Ă©s megtĂĄmasztani azt, hogy a döntĂ©s joga Ă©s szabadsĂĄga vĂ©gĂŒl azĂ© legyen, aki tanĂt Ă©s nevel: a tanĂĄrĂ© Ă©s a szĂŒlĆĂ©. Mert ma a gyermek, vagyis a polgĂĄr, aki aztĂĄn kilĂ©p az Ășgynevezett közössĂ©gbe, ha olyan is, amilyen, de ma leginkĂĄbb az oktatĂĄsban nĆ fel; vagyis a szerepek megoszlanak, de a cĂ©l közös: az Ă©letre Ă©s gondolkodĂĄsra nevelĂ©s, a felnĆttĂ© vĂĄlĂĄs Ă©s a felnĆttĂ© avatĂĄs felelĆssĂ©gĂ©nek vĂĄllalĂĄsa Ă©s elĆkĂ©szĂtĂ©se. A pedagĂłguskĂ©pzĂ©s pedig minden "jobbĂtĂł" Ă©s ĂșjĂtĂł szĂĄndĂ©kĂĄtĂłl fĂŒggetlenĂŒl Ă©ppen e szempontokat hagyja lĂĄtszĂłlag tökĂ©letesen figyelmen kĂvĂŒl, vagy alkuszik meg nĂ©lkĂŒlĂŒk szĂ©p csendben. Hogy miĂ©rt? Nos, ha maradt mĂ©g lelkiismeret, Ășgy gondolom a kĂ©rdĂ©st mindenkinek magĂĄnak kell feltennie.
A tĂĄvlatok leszƱkĂŒltek, Ă©s a tĂĄrsadalmat akĂĄr Ă©vszĂĄzados intervallumban lĂĄtni kĂ©pes Ă©s Ă©pĂteni, sĆt nemesĂteni akarĂł felelĆs oktatĂĄsbĂłl Ăgy lett közönsĂ©ges mesterkedĂ©s, valami szögletes Ă©s szƱk keretbe kalapĂĄlt groteszk preparĂĄtum, tĂșszulejtett Ă©s megerĆszakolt ĂĄldozat, szemĂ©lytelen automatizmus, a kormĂĄnypĂĄrt, az ĂĄllamapparĂĄtus, a hivatal, az ipar Ă©s a fogyasztĂłi tĂĄrsadalom szervilis kiszolgĂĄlĂłja, Ă©s politikai prostituĂĄlt. A tanĂtĂĄs soha nem volt szimplĂĄn szakma, mint ahogy ma kinĂ©z, Ă©pp ellenkezĆleg: szellemi hivatĂĄst, tĂĄrsadalmi kĂŒldetĂ©st Ă©s felelĆssĂ©gvĂĄllalĂĄst, ezzel egyĂŒtt tĂĄrsadalmi megbecsĂŒltsĂ©get Ă©s ennĂ©lfogva biztos egzisztenciĂĄlt jelentett. Ahogy ma a nebulĂłk, Ășgy a tanĂĄrok sem többek ma a hatalom szemĂ©ben, mint futĂłszalagon gyĂĄrtott munkĂĄsok - igaz, szellemi munkĂĄsok; de Ăł, hol van mĂĄr a szellem...-, s jajj annak, aki a ketrecbĆl ki merĂ©szel nyĂșlni, neadjisten szökni szĂĄndĂ©kozik. Ahogy az Ă©let mĂĄs terĂŒletein, elsĆsorban itt is a strĂ©berek, mĂ©g inkĂĄbb a magukat olcsĂł trĂŒkközĂ©ssel ĂĄtĂŒgyeskedĆ szakbarbĂĄrok Ă©rvĂ©nyesĂŒlnek a legjobban. AnnĂĄl is inkĂĄbb azok, akik ezeken felĂŒl mĂ©g kĂĄderek is. S ha mĂĄr kĂĄder, legyen akĂĄr oktatĂł, akĂĄr szĂŒlĆ, akĂĄr hallgatĂłi önkormĂĄnyzat vagy szakszervezet kĂ©pviselĆje, hivatali- vagy tankerĂŒlet vezetĆ, akkor minĂ©l dilettĂĄnsabb Ă©s szolgalelkƱbb, vagyis kontrollĂĄlhatĂłbb Ă©s korrumpĂĄlhatĂłbb, annĂĄl jobb. SĆt, a kĂĄderek Ă©s törtetĆk Ă©rvĂ©nyesĂŒlnek itt is a legjobban; csak az a lĂ©nyeg, hogy mindig idĆben Ă©s a megfelelĆ hatalmi pozĂciĂłban lĂ©vĆkhöz dörgölĆzzenek, nehogy ellenzĂ©kbe kerĂŒljenek Ă©s lefokozzĂĄk vagy kidobjĂĄk Ćket. Persze, ha megtörtĂ©nik, akkor van kire mutogatni Ă©s Ășjfent van kit gyƱlölni. Tisztelet a kivĂ©teleknek, azoknak, akik bĂĄrmi ĂĄron, de ellenĂĄllnak. De el ne felejtsĂŒk azt sem, hogy ez Ăgy ment Ă©s megy jobb- Ă©s baloldalon egyarĂĄnt, a szocializmus Ăłta töretlenĂŒl, sĆt mĂĄr jĂłval rĂ©gebb Ăłta. Mert ma, az oktatĂĄs tĂĄmadĂĄs alatt van jobbrĂłl, balrĂłl, kĂvĂŒlrĆl Ă©s belĂŒlrĆl, alulrĂłl Ă©s felĂŒlrĆl, vagyis a tĂĄrsadalom Ă©s politika minden irĂĄnyĂĄbĂłl. De a jelensĂ©g nem mint valami hirtelen, közelmĂșltbeli offenzĂva, sokkal inkĂĄbb egy lassĂșbb lefolyĂĄsĂș, Ă©vszĂĄzados folyamatkĂ©nt vĂ©gbement Ă©s vĂ©gbemenĆ puccs-sorozat, kĂvĂŒlrĆl a politika nyomĂĄsa, majd betörĂ©se, vĂ©gĂŒl az irĂĄnyĂtĂĄs teljes ĂĄtvĂ©tele, mĂĄsfelĆl pedig egy fokozatos belsĆ felbomlĂĄs Ă©s önfeladĂĄs, vagyis vĂĄllalhatatlan Ă©s Ă©letszerƱtlen kompromisszumok Ă©s mestersĂ©gesen generĂĄlt kĂ©nyszerek eredmĂ©nye. Az igazi felelĆsöket persze nem csupĂĄn azĂ©rt nem talĂĄljuk, mert a mindenkori hatalom szereplĆi közt keressĂŒk Ćket - nem is annyira alaptalanul -, hanem mert vĂ©gsĆsoron generĂĄciĂłkon keresztĂŒl mi magunk vertĂŒk szĂ©t a sajĂĄt ĂĄlmainkat Ă©s jövĆnket.
âAâ âTâAâNâĂâRâ
A teljes civilizĂĄciĂłnk, gazdag Ă©s diverz nemzeti kultĂșrĂĄnk Ă©s szuverenitĂĄsunk Ă©s jövĆnk fundamentuma mĂĄra közönsĂ©ges iparrĂĄ silĂĄnyodott, a pedagĂłgus szakokra pedig ma azokon kĂvĂŒl, akik hatĂĄrozottan erre a pĂĄlyĂĄra akarnak lĂ©pni, többsĂ©gĂŒkben furcsamĂłd olyanok nyernek felvĂ©telt, akiket sehovĂĄ mĂĄshovĂĄ nem vettek fel. "OlcsĂłn megszerezhetĆ diploma" - mondjĂĄk sokan. Szellemi inflĂĄciĂł. Ez persze valahol kĂ©nyszerhelyzet is. Vagy csak kĂ©nyelmes annak lĂĄttatni. Mert sokan vagyunk, de a tanĂtani akarĂł, hovatovĂĄbb a tanĂtĂĄsra alkalmas egyre kevesebb. NyilvĂĄn tisztelet a kivĂ©tel(esek)nek. UrambocsĂĄ! - megannyi vidĂ©ki vĂĄrosban mĂĄr Ă©vtizedek Ăłta szĂĄmos pedagĂłduskĂ©pzĆ fĆiskolĂĄt Ă©s kollĂ©giumot a helyi köznyelv csak "kurvakĂ©pzĆnek" hĂv, bĂĄr nem szĂ©p, de Ășgy hiszem valamifĂ©le kiĂĄbrĂĄndultsĂĄgbĂłl, Ășgy sejtem nem is annyira alaptalanul, Ă©s nem is valamifĂ©le elit- vagy Ă©rtelmisĂ©g-ellenes indulatbĂłl, persze ez is a teljes kĂ©p rĂ©sze, Ă©s van ebben nem kevĂ©s irigysĂ©g Ă©s kĂ©pmutatĂĄs is - csak hogy pĂĄrtatlan maradjak. MĂ©gis mit tĂŒkröz mindez, ha nem azt, hogy Ă©vszĂĄzadok alatt erĆtlennĂ©, szellemtelennĂ©, sĆt sajĂĄt hazĂĄnkban gyökĂ©rtelenekkĂ© vĂĄltunk, s szĂ©p csendben megalkuvĂłkkĂĄ lettĂŒnk, Ă©s vĂ©gzetes mĂłdon letettĂŒnk magunkrĂłl Ă©s a gyerekeinkrĆl? SĆt, a hĆn ĂĄhĂtott, foggal-körömmel megfogalmazni Ă©s összefogni kĂvĂĄnt, Ășgynevezett közössĂ©grĆl is. Hol az a fenenagy összefogĂĄs? Tudjuk-e valĂłjĂĄban, milyen alapon? Nemhogy egymĂĄs, de önmagunk ellensĂ©gei vagyunk, rĂĄadĂĄsul minderre Ășgy tƱnik teljesen vakok Ă©s sĂŒketek is. Sokak talĂĄn mĂĄr szĂĄndĂ©kosan is. A fĂĄsultak. A gyĂĄvĂĄk. Pedig vannak, akikben mĂ©g maradt valami kis lĂĄng, Ă©s akik közt akad, akik igenis jĂł tanĂĄrok, emberek a talpukon, Ă©s ha maradt mĂ©g bĂĄrmifĂ©le remĂ©ny, azt egyes-egyedĂŒl Ćk Ă©s patrĂłnusaik tĂĄplĂĄljĂĄk. AkĂĄr protestĂĄlnak, akĂĄr nem. BĂĄr nyilvĂĄn nem tartom magam tĂ©vedhetetlennek, de mint rĂ©gi Ă©s megbecsĂŒlĂ©snek örvendĆ pedagĂłgusdinasztia tagja, tudom, rĂ©szrehajlĂĄs nĂ©lkĂŒl, sĆt, messzirĆl kiszimatolom, ha valaki valĂłban jĂł tanĂĄr, Ă©s nem csak affĂ©le mindennel megalkudott ĂŒgyeskedĆ, vagy dilettĂĄns szakbarbĂĄr. Ha pedig az ĂĄllamot, pontosabban a politikusainkat, nem csak, mint tanĂtĂłt, hanem mint pĂ©ldĂĄt nĂ©zem, azt kell mondjam, nem jĂł tanĂtĂł Ă©s vĂ©gkĂ©pp nem követendĆ pĂ©lda.
âAâ âRâEâNâDâSâZâEâRâ
Ha van valami, amit az oktatĂĄsra is vonatkoztathatĂłan a vilĂĄg legnagyobb tudĂłsaitĂłl megtanulhattunk, az Ă©ppen az, hogy egy egyszerƱ dolgot is lehet tĂșlbonyolĂtva, a sĂșlypontot a lĂ©nyegrĆl elbillentve, sĆt, akĂĄr annak Ă©rintĂ©se nĂ©lkĂŒl, a tanulĂł szĂĄmĂĄra tökĂ©letesen unalmasan Ă©s Ă©rdektelenĂŒl elĆadni; Ă©s ugyanakkor egĂ©szen komplex, mitöbb, nehĂ©z tĂ©mĂĄkat is lehet egyszerƱen, lĂ©nyegretörĆen, de szemlĂ©letesen, sĆt jĂĄtĂ©kosan, akĂĄr szĂłrakoztatĂłan tanĂtani. Hogy az embereket nem elĂtĂ©lni, hanem megĂtĂ©lni kell. Hogy lehet Ă©s kell is tudnunk önmagunkat is megĂtĂ©lni, Ă©s lehet hibĂĄzni Ă©s kĂ©rdezni Ă©s vitatkozni Ă©s Ășjratervezni. AkĂĄr a nullpontrĂłl is. Mert a lĂ©nyeg nem maga a dolog, nem az adat, hanem az Ă©rtelem Ă©s az Ă©rtĂ©s. Egyik tanĂtĂłm mesĂ©lte egyszer, hogy vannak vilĂĄgi oktatĂĄssal foglalkozĂł buddhista kolostorok, ahol a gyerekek nem 25-30 fĆs zsĂșfolt osztĂĄlyokban tanulnak tucatnyi kĂŒlönbözĆ tanĂĄrral, naphosszat statikus pĂłzban, minimĂĄlis megszakĂtĂĄsokkal, alĂĄrendeltekkĂ©nt, kondĂcionĂĄlĂł Ă©s jutalmazĂł-fegyelmezĆ rendszerben; hanem 5 vagy 6 fĆs kis csoportokban, beleĂ©rtve a tanĂĄrt is, Ă©s mindent összevetve körĂŒlbelĂŒl 4 Ă©v alatt tanuljĂĄk meg mindazt, sĆt jĂłval többet is, mint amit az eurĂłpai fiatalok 8-12 Ă©v alatt. (Vagy annyi alatt sem). MĂ©ghozzĂĄ a gyakorlatban, vagyis az Ă©letben is alkalmazni kĂ©pes mĂłdon, meghagyva gyermeknek, lelkileg egĂ©szsĂ©gesen Ă©s Ă©letre kĂ©pes, kĂ©sz mĂłdon. A kevesebb nĂ©ha több. Van mĂ©g mit tanulnunk azt hiszem. (Ezzel kapcsolatosan itt olvashatĂł egy ajĂĄnlott ismertetĆ) De nem csak a kelettĆl, a nyugattĂłl is van mit tanulnunk. A hozzĂĄnk sokmindenben közelebb ĂĄllĂł, mĂ©gis szintĂșgy boszorkĂĄnyĂŒldözĂ©s alatt ĂĄllĂł finn oktatĂĄsi modellt mĂĄr meg sem emlĂtem. SzĂĄmos pĂ©lda van, Ă©pp csak a szellemi nyitottsĂĄg Ă©s a valĂłdi szĂĄndĂ©k hiĂĄnyzik.
âTâAâNâĂâRâ,â âOâKâTâAâTâĂâSâ,â âRâEâNâDâSâZâEâRâ
Nem elĂ©g tudni. Nem elĂ©g szĂłrakoztatĂłnak lenni. Nem elĂ©g Ă©rdekesnek lenni. A jĂł tanĂtĂłhoz több kell. A szĂĄndĂ©k Ă©deskevĂ©s. Ahogy az a naiv szentimentalitĂĄs sem kielĂ©gĂtĆ vĂĄlasz, mikor valaki, - talĂĄn hiteles Ă©rtekrend hĂjĂĄn - összekevervĂ©n a dolgokat, arra alapozza e pĂĄlya megvĂĄlasztĂĄsĂĄt, hogy szereti a fiatalokat. Persze ez sem utolsĂł szempont. De elĆször is SophiĂĄba kell beleszeretni, Ă©s MinervĂĄba, Ă©s mindazokba a polihisztorokba Ă©s gondolkodĂłkba Ă©s költĆkbe Ă©s feltalĂĄlĂłkba, akiknek egĂ©sz mai lĂ©tĂŒnket köszönhetjĂŒk, noha sokuknak sosem volt szĂŒksĂ©gĂŒk se diplomĂĄra, se hivatalra, ahol megmondjĂĄk, mi legyen. A tanĂtĂĄst kell szeretni, a tanulni vĂĄgyĂĄs felkeltĂ©sĂ©nek kĂ©pessĂ©gĂ©t, a tanulni tudĂĄs kĂ©pessĂ©gĂ©nek ĂĄtadĂĄsĂĄt, Ă©s csak legvĂ©gĂŒl magĂĄnak a tudĂĄs ĂĄtadĂĄsĂĄnak mĂĄgikus kĂ©pessĂ©gĂ©t, a vilĂĄg legnagyobb felelĆssĂ©ggel jĂĄrĂł, Ă©s ha tetszik, ha nem, de mĂĄr-mĂĄr bölcseleti hivatĂĄsĂĄt, ami a legalsĂłbb szinteken is sokkal több, mint szimplĂĄn kitanulni egy mestersĂ©get Ă©s leadni a tanterv szerinti anyagot. A tanĂtĂĄs nem gĂ©pkezelĂ©s, vagy programozĂĄs, vĂ©gkĂ©pp nem magoltatĂĄs Ă©s feleltetĂ©s, vagyis kondĂcionĂĄlĂĄs, ahogy ma. SzĂv, Ă©s szenvedĂ©ly is kell hozzĂĄ. A tanĂtĂĄsi munka nem pusztĂĄn Ă©letekkel, de agyakkal, pszichĂ©kkel, kiforratlan szemĂ©lyisĂ©gekkel Ă©s jellemekkel Ă©s tehetsĂ©gekkel, vagyis lelkekkel, szĂvekkel, szellemekkel a kezĂŒnk alatt zajlik, Ă©s fĆkĂ©pp nem versenyzĆkkel Ă©s nem vĂĄgóållatokkal. EzĂ©rt nem lehet ezt mĂĄshogy, mint szĂvvel-lĂ©lekkel. De elhivatottnak sem elĂ©g lenni, sĆt, tovĂĄbbmegyek: mĂ©g tehetsĂ©gesnek sem. Mivel Ășgy gondolom, egyfajta tehetsĂ©g is szĂŒksĂ©geltetik hozzĂĄ, Ă©s mĂ©g annĂĄl is több: valami, amit nevĂ©n nevezni talĂĄn nem is lehet, legfeljebb megprĂłbĂĄlni jĂłl-rosszul körĂŒlĂrni, ĂĄm az Ășgynevezett felsĆoktatĂĄsi rendszer Ă©s annak legfelsĆbb döntĂ©shozĂłi mĂ©g a felvetĆdĆ gondolat szikrĂĄjĂĄt is alapjĂĄban vĂ©ve fojtjĂĄk el, nemhogy erĆfeszĂtĂ©seket eszközölnĂ©nek a legalapvetĆbb cĂ©lok Ă©s követelmĂ©nyek meghatĂĄrozĂĄsĂĄra. Ăgy tƱnik, hogy idĂĄig el sem jutnak. Persze nem könnyƱ. De ha nem könnyƱ, hĂĄt nem könnyƱ. Akarni, merni, vĂĄllalni. Ăs mindenekelĆtt pĂ©ldĂĄkat keresni Ă©s merĂteni. MindenbĆl a legjavĂĄt.
A velejĂ©ig elkorcsult Ă©s szellemileg-erkölcsileg korrumpĂĄlt rendszer teljes lebontĂĄsĂĄra, Ă©s Ășj alapokon nyugvĂł restaurĂĄciĂłjĂĄra mĂĄr vĂ©gkĂ©pp senki sem mer gondolni. ĂnkritikĂĄt gyakorolni. MegĂ©rteni, hogy jogom van a lehetĆsĂ©gek közĂŒl az egyiket sem lehetĆsĂ©gĂ©t vĂĄlasztani, ellenĂĄllni. Ahogy azt is, hogy mindennek ĂĄra, sĂșlya Ă©s következmĂ©nye van. Hogy nem pĂĄrtkultusz Ă©s nem reform kell, Ă©s nem centralizĂĄlni kell, hanem elĆször is feltĂĄrni Ă©s lerombolni Ă©s felelĆssĂ©gre vonni mindazt Ă©s mindenkit, aki Ă©s ami idĂĄig vezetett. Tanulni belĆle. De legfĆkĂ©pp: összefogni, odamenni a mĂĄsikhoz Ă©s meghallgatni, Ă©s beszĂ©lni, mĂ©g inkĂĄbb beszĂ©lgetni. EgyĂŒtt, Ă©s ez a legnehezebb, hogy ehhez egyet kĂ©ne Ă©rtenĂŒnk vĂ©gre. LegalĂĄbb valamiben. Mindez legfeljebb ĂĄbrĂĄnd, de azt is igyekszik mindenki mielĆbb elfelejteni. A lĂ©nyeg, hogy legyen feltöltve a katedra Ă©s a kollĂ©gium, vĂ©gĂŒl pedig legyen valaki, aki bemagoltatja az "ANYAGOT", de mĂĄr azt se, inkĂĄbb csak fogja be a szĂĄjĂĄt Ă©s maradjon szimplĂĄn gyerekcsĆsz. MĂĄsik oldalrĂłl pedig sokszor, hogy legyĂŒnk mĂĄr tĂșl rajta, Ă©s Ă©rkezzen a bĂ©r, ami persze semmire sem elĂ©g - vagyis a kĂ©nyszerƱsĂ©g Ă©s a fĂĄsultsĂĄg Ă©s a megszĂ©gyenĂŒltsĂ©g. Mivel bĂĄrmennyire is igyekszik fogcsikorgatva meghatĂĄrozni, amit nem kĂ©pes megideologizĂĄlni, vagy mindenre Ă©s mindenkire egysĂ©gesĂteni Ă©s Ă©rvĂ©nyesĂthetĆvĂ© tenni (mintha lĂ©tezne bĂĄrmi is az emberi Ă©letben ahol ez mƱködik), azzal ez az Ășgynevezett "rendszer" - megvalĂłsulĂĄsĂĄban mindenfĂ©le rend nĂ©lkĂŒl termĂ©szetesen - nem tud mit kezdeni. Az oktatĂĄs ma ezĂ©rt rendszer, Ă©s ezĂ©rt centralizĂĄl, ezĂ©rt uniformizĂĄl, hĂĄrĂt Ă©s megalkuszik Ă©s bagatellizĂĄl Ă©s bĂŒntet Ă©s megsĂ©rtĆdik, fenyeget vagy tĂĄmad, Ă©s cinikus, vagy zavartan röhögcsĂ©l maga elĂ©, a humĂĄnum legkisebb kĂ©rdĂ©sĂ©nek, felelĆssĂ©gre vonĂĄsi szĂĄndĂ©kĂĄnak, a jĂłzan Ă©sz legkisebb jobbĂtĂł szĂĄndĂ©kĂĄnak jelĂ©re is. LĂĄtszat-rendszer Ă©s kirakatpolitika. HivatallĂĄ degradĂĄlĂłdott, kapcsolatĂĄt fokozatosan elveszĂti nem csak a valĂłsĂĄggal, a szĂŒlĆkkel, de leginkĂĄbb a diĂĄkokkal. Ahogy a politikai vezetĂ©s az ellenzĂ©kĂ©vel egyĂŒtt elveszĂti kapcsolatĂĄt a polgĂĄrokkal Ă©s mindenfajta realitĂĄssal. Lassan mĂĄr kĂ©rdezni sem lehet. De ez a rendszer rendszeres kudarcait persze sosem szalasztja el a haladĂĄs csillogĂł-zörgĆ, hazug csomagolĂĄsĂĄban tĂĄlalni, mint reform, mint fejlĆdĂ©s, Ă©s valami "nagyobb jóért hozott ĂĄldozat". Közben igyekszik, persze dĂszmagyarban vagy bocskaiban, ĂłvodĂĄsokbĂłl ĂĄllĂł biodĂszlettel körbevĂ©ve magĂĄt, kitakarni a hĂĄtteret a kĂ©pen: a mĂĄr oszlĂĄsnak indult disznĂłt az Ăłlban.
âAâ âRâEâNâDâSâZâEâRâ
A szĂŒksĂ©gszerƱ Ă©s nehezen definiĂĄlhatĂł többlet, amit valahogy Ășgy lehetne körbeĂrni, hogy a szellemi gazdagodĂĄs Ă©s tökĂ©letesedĂ©s a gazdagĂtĂĄsĂ©rt Ă©s tökĂ©letesĂtĂ©sĂ©rt, az Ă©letre valĂł felkĂ©szĂtĂ©s, a tanulni tanĂtĂĄs, az elmĂ©k megnyitĂĄsĂĄnak szĂĄndĂ©ka. Ezek realizĂĄlĂłdĂĄsa helyett csak egyre több darab omlik le belĆle Ă©s egyre kevesebb az, ami marad. MĂĄr kevĂ©sbĂ© pĂ©lda, inkĂĄbb csak funkciĂł vagy dĂszlet. A pĂĄrton keresztĂŒl nemzetikĂ©nt definiĂĄl, sĆt: ĂĄtdefiniĂĄl, csakhogy a valĂłsĂĄgban a nemzetgyarapĂtĂĄs nem a bal- vagy Ă©pp jobboldali politika Ă©s az egyhĂĄz dominanciĂĄjĂĄt, nem a törtĂ©nelemhamisĂtĂł fĂ©lkegyelmƱek Ă©s kuruzslĂłk jĂĄtszĂłterĂ©t, nem a mindent a nemzetbĆl levezetĆ Ă©s a nemzethez kötni akarĂł szemlĂ©letet, Ă©s a nemzetit Ă©s nemzetisĂ©get mint önmagĂĄban vett Ă©rtĂ©ket jelenti. Az, hogy valaki nĂ©met, magyar, eszkimĂł, szĆke, barna, meleg, heterĂł, fƱ vagy fa, az nem egy önmagĂĄban vett Ă©rtĂ©k. EttĆl senki nem lesz se jobb, se rosszabb, se több, se kevesebb. ĂrtĂ©ktĂĄrsĂtĂĄs? ĂrtĂ©kmegĂłvĂĄs? Meglehet, de akkor mĂĄr hĂvjuk inkĂĄbb önmagunk, Ă©s egymĂĄs megbecsĂŒlĂ©sĂ©nek. S ennek mi sem lehet jobb indikĂĄtora egy tĂĄrsadalomban, mint az oktatĂĄs vagy az egĂ©szsĂ©gĂŒgy helyzete. A nemzet, mĂ©g a sokat hangoztatott keresztĂ©ny Ă©rtĂ©krendnek megfelelĆ mĂłdon sem azt jelenti amit ma a kormĂĄny Ă©rt alatta, mert a nemzeti identitĂĄs Ă©s hovatartozĂĄs bĂĄr helyt Ă©rdemel, de nem önmagĂĄban vett Ă©rtĂ©k, mert nem pusztĂĄn kultĂșra, hanem egyfelĆl adottsĂĄg, attribĂștum, mĂĄsfelĆl Ă©rzelem, harmadrĂ©szt entitĂĄs, ami folyton lĂŒktet, pulzĂĄl, szƱkĂŒl Ă©s tĂĄgul Ă©s ami gyarapĂthatĂł Ă©s erodĂĄlhatĂł. Mert a nemzet, Ă©s ami nemzeti, akĂĄrcsak a mindenkori oktatĂĄs, nem dologiasĂthatĂł, nem forintra Ă©s szavazatra vĂĄlthatĂł Ă©s kisajĂĄtĂthatĂł, mert egyszerre Ă©rtĂ©kteremtĂ©s Ă©s Ă©rtĂ©kmegĂłvĂĄs, hagyomĂĄnyĆrzĂ©s (elsĆsorban szellemi) Ă©s haladĂĄs, Ă©s mert vĂ©gsĆsoron felette ĂĄll politikai oldalaknak Ă©s ideolĂłgiĂĄknak, mint ahogy vallĂĄsi doktrinĂĄknak Ă©s piaci trendeknek is. Mert egyszerre van tĂĄrsadalmi-, kulturĂĄlis-, szellemi-, szociĂĄlis-, gazdasĂĄgi-, Ă©s egĂ©szsĂ©gĂŒgyi hatĂĄsa, sĆt funkciĂłja. Ma mĂĄr inkĂĄbb csak mellĂ©khatĂĄsa, az is többnyire negatĂv. De az oktatĂĄs, Ă©s benne aki tanĂt Ă©s aki a tanĂtĂłt tanĂtja, vĂ©gkĂ©pp nem feljebbvalĂł, Ă©s nem uralkodĂł, hanem: tĂĄrs, partner Ă©s mentor, Ă©s maga is tanulĂł. MĂĄrmint ideĂĄlis esetben. De ezen a ponton is többszintƱ konfliktus van jelen. A szĂŒlĆ Ă©s a tanĂĄr szerepe közti vita, hogy kinek a szerepe a gyermek beavatĂĄsa, amibe harmadik fĂ©lkĂ©nt belĂ©p az ĂĄllam, pontosabban a pĂĄrtĂĄllam, Ă©s vele negyedik fĂ©lkĂ©nt valami egĂ©szen Ășj formĂĄban az egyhĂĄz, Ă©s elveszik az Ă©rdemi vita lehetĆsĂ©gĂ©t, mert az ĂĄllam a szerepeket is elveszi, a kĂ©rdĂ©seket pedig direkt elferdĂti Ă©s leegyszerƱsĂti, vagy egyszerƱen elhazudja, vagy meg sem hallja, vĂ©gĂŒl csak utasĂt Ă©s vĂ©grehajt, vagy inkĂĄbb vĂ©grehajtat. A mai hatalom leegyszerƱsĂtĆ, vagyis primitĂv. Vagyis nem optimalizĂĄl, hanem ignorĂĄl Ă©s felszĂĄmol. Mert nem felemel, de nem is csak leural Ă©s lealacsonyĂt, hanem a legkisebb közös többszörösre, a legkisebb ellenĂĄllĂĄs felĂ© terjeszkedik, vagyis a nagy szĂĄmokra, az olcsĂł örömökre Ă©s az ösztönökre Ă©s indulatokra alapoz, Ă©s az olcsĂł befektetĂ©sre Ă©s a magas bevĂ©telre, vagyis a strĂ©berekre, a funkcionĂĄriusokra, a besĂșgĂłkra, az ĂŒgyeskedĆkre, az alacsonyabb rĂ©tegbeli hatalommĂĄniĂĄsokra, Ă©s vĂ©gĂŒlis a kĂ©pzetlenekre Ă©s a betanĂtott munkĂĄsokra. Az iskolaĆr, mint jelensĂ©g, vagy a kĂ©pzetlenek oktatĂĄsban vagy ĂĄllami gondozĂĄsban valĂł alkalmazĂĄsa is szemlĂ©letes pĂ©ldĂĄk. SzimbĂłlumai is valaminek... Pedig lehetne mĂĄshogy is. Mert a tanĂĄr elsĆsorban a szĂŒlĆnek, mĂĄsodsorban a gyermeknek tĂĄrsa, segĂtĆtĂĄrsa a nagybetƱs EmberrĂ© Ă©s felnĆttĂ© vĂĄlĂĄs folyamatĂĄban. Ahogy a szĂŒlĆ is egyfajta tanĂĄr, Ă©s a tanĂĄr is egyfajta pĂłtszĂŒlĆ. De ma, a nemzetinek Ă©s jogĂĄllaminak hazudott, feudalizĂĄlt Ă©s Ă©pp fasizĂĄlĂłdĂł hangyaĂĄllamunkban, Ă©s atomizĂĄlt tĂĄrsadalmunkban nem fiatal, gondolkodni Ă©s önĂĄllĂłsĂĄgra kĂ©pes felnĆtteket nevelĂŒnk Ă©s avatunk, hanem fiatal dolgozĂłkat: "erĆforrĂĄsokat" Ă©s "fogyasztĂłkat", s legĂșjabban mĂĄr "harcosokat".
MĂĄrpedig itt ez megy idĆtlen idĆk Ăłta, ez az erĂłziĂł, ez az entrĂłpia. Egyet elĆre, kettĆt hĂĄtra. A közĂ©pszerƱsĂ©g. A felĂŒletessĂ©g, a hanyagsĂĄg Ă©s a meghunyĂĄszkodĂĄs. A rögeszme, Ă©s a tĂ©veszme. A tekintĂ©lyelvƱsĂ©g Ă©s a kĂ©pmutatĂĄs. AztĂĄn törtĂ©nelmi tanulsĂĄg, hogy valahogy mĂ©gis rendre a zsarnokok Ă©s a vesztesek oldalĂĄn kötĂŒnk ki. A depressziĂł. Hungarikum, mint az ivĂĄszat. "EmlĂ©kezetpolitika". Ami persze fontos. De nem mint önfelmentĂ©s Ă©s bƱnbakkeresĂ©s. VĂ©gkĂ©pp nem, mint törtĂ©nelemhamisĂtĂĄs. FelelĆssĂ©ghĂĄrĂtĂĄs. Vagyis komolytalansĂĄg, mitöbb sajĂĄt lĂ©tĂŒnk Ă©s identitĂĄsunk elhazudĂĄsa Ă©s lealacsonyĂtĂĄsa. ĂnfelmentĂ©s, Ă©s önarcrontĂĄs. KifogĂĄskeresĂ©s Ă©s önigazolĂĄs. KomolytalansĂĄg, vagyis infantilis vezetĆk Ă©s infantilis tĂĄrsadalom. Dac-politika, sĂ©rtĆdöttsĂ©g-politika Ă©s irigysĂ©g-politika. "EllensĂ©gmenedzselĂ©s". AztĂĄn: harc, harc Ă©s mindenĂŒtt Ă©s mindenkiben az ellensĂ©g. "KultĂșrharc" - kultĂșra nĂ©lkĂŒl. Ugyanazt ĂŒvöltĆ hasĂĄbok a vĂ©cĂ©papĂr-szagĂș vĂĄrosi Ă©s megyei lapokban, Ă©s mindenhol, Ășton-ĂștfĂ©len gyƱlöletpropanganda Ă©s trollfarmok. Ă hol van mĂĄr a tisztessĂ©g, a harcos igazsĂĄgĂ©rzet... KĂvĂĄncsi lennĂ©k mit lĂ©pnĂ©nek, ezek a semmibĆl jött szabadrablĂł gyĂĄszhuszĂĄrok, ha csak egyszer az Ă©letben egy valĂłban elszĂĄnt Ă©s könyörtelen ellensĂ©ggel talĂĄlnĂĄk szembe magukat. EmlĂ©kszem, a rendszervĂĄltĂĄs utĂĄni Ă©vekben mĂ©g volt nĂ©mi arca a haragnak Ă©s gyƱlöletnek is, Ă©s hangot kapott mindenki, Ă©s, ha Ă©rtelme olykor nem is sok volt, de lehetett legalĂĄbb vitĂĄzni, kĂ©rdĂ©seket formĂĄlni Ă©s azokat megvitatni. FelszĂłlalni, mikor szĂłlhattak Ă©s akik felszĂłlaltak, azokban mĂ©g volt valami, ami megmutatta, hogy mĂ©g Ășgy Ă©s olyasmirĆl szĂłlnak, ami nem ritkĂĄn felette van a pĂĄrtĂ©rdekeknek Ă©s a pillanatnyi Ă©rvĂ©nyesĂŒlĂ©snek Ă©s nĂ©pszerƱsĂ©gĂŒknek. Ăpp csak azt felejtik, azaz felejtettĂŒk el - vagy sosem tudtuk igazĂĄn -, hogy a hazaszeretet oktatĂĄs-szeretet is. TanĂĄr-szeretet. DiĂĄk-szeretet. MĂ©g inkĂĄbb tudĂĄs-szeretet Ă©s szabadsĂĄg- Ă©s igazsĂĄg-szeretet, Ă©s mƱveltsĂ©g- Ă©s mƱvĂ©szet-szeretet, Ă©s vĂ©gsĆsoron filantrĂłpia - vagyis emberbarĂĄtisĂĄg Ă©s központĂșsĂĄg. A haza nagyjai, akik egykor nem csak pĂ©nzĂŒket, de sokszor Ă©letĂŒket, Ă©s ĂŒldözöttekkĂ©nt akĂĄr otthonukat vagy szabadsĂĄgukat is, olykor mĂ©g jĂłzan eszĂŒket is ezen Ă©rtĂ©kekĂ©rt, a nĂ©pĂ©rt, a nemzetĂ©rt, a haladĂĄsĂ©rt Ă©s mindenki gyarapĂtĂĄsĂĄĂ©rt ĂĄldoztĂĄk, sokuk nevĂ©vel ma nem csak hogy visszaĂ©lnek, de szinte kĂ©nyszeresen takarĂłznak Ă©s dörgölĆznek velĂŒk. Emellett, hovatovĂĄbb olyan neveket is leemelnek a polcrĂłl, leporolnak, Ă©s rehabilitĂĄlnak - melyeket sokszor ellen- vagy rĂ©mpĂ©ldĂĄkkĂ©nt kellene emlegetnĂŒnk. Hangzatos, de annĂĄl kiĂŒresedettebb cĂmeket Ă©s dĂjakat neveznek el rĂłluk, amiket aztĂĄn sajĂĄt maguknak adomĂĄnyoznak Ă©s magukra aggatnak, sĆt, hencegnek vele, mintha tĂ©nyleg lĂ©tezne ebben a vezetĂ©sben mĂ©g bĂĄrki is, aki tĂ©nyleg komolyan vennĂ© Ă©s Ă©rtenĂ© Ćket, vagyis a törtĂ©netet. Emellett mĂĄr nĂvĂłval bĂrĂł intĂ©zmĂ©nyeket Ă©s dĂjakat fokoznak le, ĂŒresĂtenek ki, fosztanak meg jelentĆsĂ©gĂŒktĆl Ă©s semmisĂtenek meg a puszta jelenlĂ©tĂŒkkel. Amilyen a nĂ©p, olyan lenne a hatalom?
MĂ©gsem tudunk egymĂĄs szemĂ©be, se a tĂŒkörbe nĂ©zni. Mindig egyre nagyobb erĆlködĂ©s, hogy aztĂĄn folyton ugyanazon sebeinket tĂ©phessĂŒk fel Ă©s nyalogathassuk, Ă©s közben persze ne felejtsĂŒnk el ujjal mutogatni mĂĄsokra Ă©s megint mĂĄsokat hibĂĄztatni Ă©s kioktatni. Mert megint nem tettĂŒnk semmit. Legfeljebb szavakkal zsonglĆrködtĂŒnk, vagy kidĂŒhöngtĂŒk magunkat. Mert megint lemaradtunk Ă©s kimaradtunk. MĂg a mĂĄsik oldalon markunkat tartjuk, Ă©s ha kell, zsarolunk is. Rom-politika, rom-oktatĂĄs Ă©s romĂ©pĂtĂ©s. Ăres Ă©s arctalan vezetĆk, lufi-oktatĂĄs, lufi-szĂŒlĆk Ă©s lufi-gyerekek. KorszerƱsĂ©g, korszerƱ gyerekek. KortĂŒnetek Ă©s kĂłr-tĂŒnetek. NivellĂĄciĂł, szegregĂĄciĂł Ă©s felelĆssĂ©ghĂĄrĂtĂĄs több szinten, egyszerre. "Nemzeti alaptanterv". RabszolganevelĂ©s. Persze van bĂĄtorsĂĄguk mindezt hol modernnek, hol konzervatĂvnak nevezni, Ă©s olyan huncutul aljas cimkĂ©kkel ellĂĄtni, mint "fogyasztĂłkĂ©pzĂ©s", vagy "Ă©letpĂĄlya-modell". Az ember nem tudja, hogy dĂŒhĂ©ben Ă©s zavarodottsĂĄgĂĄban Ă©s szekunder szĂ©gyenĂ©ben hovĂĄ nĂ©zzen. MĂ©g inkĂĄbb, hogy mit kezdjen a gyerekĂ©vel. "MunkaalapĂș tĂĄrsadalom". Az ember tĂĄrgyiasĂtĂĄsa. Az ember mĂĄr nem is szemĂ©ly, nem is valaki, lĂ©tezĆ is legfeljebb akkor, ha kitöltötte az összes hivatali papĂrt. "HumĂĄn erĆforrĂĄs". Az ilyesmi hallatĂĄn az embernek összeszorul a gyomra vagy az ökle. Nemzeti elitkĂ©pzĂ©s, Ășjra-polgĂĄrosĂtĂĄs, feltĆkĂ©sĂtĂ©s. A "nemzet feltĆkĂ©sĂtĂ©se". Ăjgazdag oligarchĂĄk Ă©s kisstĂlƱ strĂłmanok. KözönsĂ©ges tolvajok Ă©s orgazdĂĄk. "Modern" "arisztokrĂĄcia". Vagy inkĂĄbb Tesco-burzsoĂĄzia. A kulturĂĄlis minimum, a közbeszĂ©d Ă©s a vitakultĂșra lerĂĄntĂĄsa a piaci kofĂĄk, kocsma- Ă©s börtöntöltelĂ©kek szintjĂ©re; Ă©s mindig bebizonyĂtjĂĄk, hogy van lejjebb. A kultĂșrĂĄt, a köztĂĄjĂ©koztatĂĄst a mĂĄsodik vilaghĂĄborĂș legsötĂ©tebb napjait idĂ©zĆ propaganda, az uszĂtĂĄs, a tĂ©vĂ©, a bulvĂĄr, a reklĂĄmok Ă©s mulatĂłs szintjĂ©re rĂĄntani. MĂĄr mondatokra sincs szĂŒksĂ©g, elĂ©g a vezĂ©nyszĂł. MĂĄr nem is ĂŒnnepelĂŒnk. Nincs ĂŒnnep, ĂŒnnepsĂ©g van. "TanĂ©vnyitĂł-ĂŒnnepsĂ©g". Nem csak mert nincs mit ĂŒnnepelnĂŒnk, hanem mert azt legalĂĄbb megszervezik helyettĂŒnk. Azt is csak azĂ©rt, hogy a kötelezĆ propagandaanyagot leadjĂĄk, Ă©s megmondjĂĄk mi van, mi lesz, majd jöhet a zabĂĄlĂĄs. AmĂg eszik Ă©s vedel, addig se Ă©rez, fĆkĂ©pp nem beszĂ©l, vĂ©gkĂ©pp nem kĂ©rdez. Ez a tömegnek valĂł. A gittrĂĄgĂĄs, a nyalĂłkĂĄzĂĄs, a kĂ©rĆdzĂ©s. A botrĂĄny Ă©s a köpködĂ©s. A focializmus. Nemzeti sznobĂ©ria Ă©s giccskultusz. SzĂłval Ășgy tƱnik, hogy a nĂ©p mĂĄr megvĂĄlasztotta Ășj kirĂĄlyĂĄt, szemĂ©lyi kultusza Ă©s Stockholm-szindrĂłmĂĄja Ășj tĂĄrgyĂĄt, egyesek fixa ideĂĄjĂĄt: a pĂĄrtfĆnököt. A "nagysĂĄgos elnökurat", a TSZ-elnököt, a gyĂĄrigazgatĂłt Ă©s a porondmestert. Mellette pedig Ășj istent is vĂĄlasztott magĂĄnak: a pĂ©nzt. MĂ©g ha kevĂ©s is; Ă©s a biztonsĂĄgot vĂĄlasztotta, ami mĂ©g ha oly törĂ©keny Ă©s illuzĂłrikus is, hogy szinte bĂĄrmikor eltƱnhet bĂĄrki talpa alĂłl a talaj, sebaj, legalĂĄbb szemĂŒkbe hazudjĂĄk, hogy ez nincs Ăgy. Nem baj, nem is Ă©rdekli, majd lesz valahogy. AztĂĄn persze lesz is... Mintha sosem tanultak volna törtĂ©nelmet, mintha sosem olvastak volna MĂĄrait, mintha sosem mondtĂĄk volna nekik, hogy attĂłl, hogy a szart feltesszĂŒk a polcra, mĂ©g nem lesz belĆle se lekvĂĄr, se mĂ©z. Ma, ez a rendszernek, mitöbb tervnek csĂșfolt omladozĂł-roskadozĂł monstre tĂĄkolmĂĄny egyarĂĄnt traumatizĂĄl Ă©s nullifikĂĄl szĂŒlĆt, tanĂĄrt Ă©s gyereket. LegalĂĄbbis Ășgy tƱnik minden erejĂ©vel erre törekszik. TĂ©ny, hogy az oktatĂĄst gyökerestĂŒl ĂĄt kell alakĂtani Ă©s sokkal több forrĂĄst kell biztosĂtani szĂĄmĂĄra, ami pedig az ĂĄllam szĂŒksĂ©gszerƱ szerepvĂĄllalĂĄsĂĄval is jĂĄr. De olybĂĄ tƱnik, ez a mai formĂĄjĂĄban, vagyis ĂĄtpolitizĂĄltan Ă©s megideologizĂĄltan, jogfosztva Ă©s centralizĂĄltan: zsĂĄkutca. AkĂĄr azt is mondhatnĂĄnk, hogy a pĂĄrtĂĄllamisĂĄg, Ă©s az autokrĂĄcia mellĂ©khatĂĄsa. Mintha itt ma szinte minden az ellenkezĆjĂ©t jelentenĂ© annak, ami. A hiĂĄtusokbĂłl adĂłdĂłan pedig mĂ©g több kĂ©nyszert teremt, egyĂșttal mĂłdot arra, hogy a polgĂĄroknak mĂ©g kevesebbje maradjon a boldogulĂĄsra, magyarĂĄn a kormĂĄny mĂ©g itt is megtalĂĄlja a szĂĄmĂtĂĄsĂĄt, hogy kisemizhessen, maga alĂĄ rendeljen Ă©s akĂĄr meg is alĂĄzhasson mĂĄsokat. Amikor csak kedve tartja, Ă©s ha kell, törvĂ©nyt is hoz rĂĄ, valĂłdi ellenĂĄllĂĄs hĂjĂĄn akĂĄr percek alatt.
âAâ âTâAâNâĂâRâ
Pedig az a "valami", az a szĂŒksĂ©gszerƱ többlet az, ami a jĂł Ă©s igaz tanĂtĂłt teszi, ami több, mint kĂŒldetĂ©s, több, mint tehetsĂ©g, Ă©pphogy nem mƱvĂ©szet, de semmikĂ©pp sem csak szakma. Valami mindenen - rendszereken, politikĂĄn, egyĂ©nen - ĂĄtĂvelĆ, Ă©s mindenkor ezek felett ĂĄllĂł sziklaszilĂĄrd tartĂĄsra, lelkiismeretre, Ă©s szent cĂ©lja Ă©rdekĂ©ben az oktatĂĄs szabadsĂĄgĂĄnak Ă©s bĂĄzisĂĄnak minden eszközzel törtĂ©nĆ Ă©rvĂ©nyesĂtĂ©sĂ©re valĂł kĂ©pessĂ©gĂ©re van szĂŒksĂ©g. MĂ©ghozzĂĄ kompromisszummentesen, Ă©spedig nem a tanĂĄr önmaga igĂ©nyeihez Ă©s kĂ©nyelmĂ©hez, ha Ășgy tetszik egzisztenciĂĄljĂĄhoz, Ă©s nem is az aktuĂĄlis politikai hatalomnak sajĂĄt hatalmi igĂ©nyeihez, hanem csakis a tiszta, bölcs, valĂłs felelĆssĂ©ggel Ă©s sĂșllyal bĂrĂł, mindenkori Ă©s nagy tĂĄvlatokban lĂĄtĂł Ă©s pusztĂĄn emberi tanĂtĂĄshoz igazodva. Ha mĂĄr "keleti nyitĂĄs", pĂ©ldĂĄnak okĂĄĂ©rt KĂna 150-200 Ă©ves tĂĄvlatokban gondolkodik, a sokak ĂĄltal rokonlĂ©leknek tartott JapĂĄn uralkodĂłnkĂ©nt elnevezett korokban, melyet mindenkor szellemi, sĆt, mĂĄr-mĂĄr költĆi attribĂștumokkal Ă©s cĂ©lokkal ruhĂĄz fel, de benne ember, tudĂĄs Ă©s oktatĂĄs, termĂ©szet Ă©s nemzet egy Ă©rtĂ©kkĂ©nt van jelen Ă©s szintĂșgy Ă©vszĂĄzados tĂĄvlatokban gondolkodnak; nem csak elĆre, hanem hĂĄtra is. Ahogy velĂŒnk ellentĂ©tben, Ćk Ă©s sok mĂĄs nĂ©p is, kĂ©pesek uralkodĂłkon Ă©s minisztereken ĂĄtĂvelĆ, azok felett ĂĄllĂł programokat Ă©s tĂĄrsadalmi konszenzusokat is vĂ©gigvinni Ă©s megvalĂłsĂtani. TalĂĄn mert elĆször is komolyan veszik magukat, mĂ©g inkĂĄbb a jĂłl megvĂĄlasztott pĂ©ldĂĄkat. A szintĂ©n rokonnak tartott finnek is jĂłl hatĂĄroztĂĄk meg annak idejĂ©n cĂ©ljaikat, Ă©s tudtĂĄk, hogyan gazdĂĄlkodjanak azzal, ha kevĂ©s is, amijĂŒk van, Ă©s tudtĂĄk, hogy többek közt az oktatĂĄs az, ami minden pĂ©nzt Ă©s erĆfeszĂtĂ©st megĂ©r, mert anĂ©lkĂŒl egyszerƱen elkĂ©pzelhetetlen a nemzet jövĆje. Ki is mĂĄsztak a gödörbĆl. KĂĄr, hogy a hatalom nĂĄlunk nemhogy 100 Ă©vben, - mondvacsinĂĄltan talĂĄn mĂ©g 10 Ă©vben -, a valĂłsĂĄgban azonban legtöbbször csupĂĄn hĂłnapokban, legfeljebb pĂĄr Ă©vben tud gondolkodni. KissĂ© ironikusnak hat ez a sokszor hivatkozott több, mint 1000 Ă©ves mĂșltunkra tekintettel. Melyet Ășgy tƱnik, egyik politikai rendszer sem akar egy kĂ©pkĂ©nt lĂĄtni Ă©s kezelni. Nem lehetsĂ©ges, hogy azĂ©rt, mert voltakĂ©pp mi sem lĂĄtjuk sajĂĄt magunkat? Mindegyik "berendezkedĂ©s", - legyen az önkĂ©nyes vagy megvĂĄlasztott - csak dirib-darabokban lĂĄtta Ă©s lĂĄtja, kimazsolĂĄzva a neki tetszĆ, Ă©s Ă©pp aktuĂĄlis Ă©rdekeihez Ă©s ideolĂłgiĂĄjĂĄhoz, - vagy ma mĂĄr inkĂĄbb csak marketing-kampĂĄnyaihoz - kellĆen hangzatos elemeket, esemĂ©nyeket, szemĂ©lyeket. Mintha csak katalĂłgus volna. S ezt bizony az oktatĂĄsnak is, nemhogy tĂŒkröznie, egyenesen sugĂĄroznia kellett Ă©s kell. A hatalom, Ășgy lĂĄtszik inkĂĄbb szinte bĂĄrmit Ă©s bĂĄrkit felĂĄldoz a rövidtĂĄvĂș elĆnyökĂ©rt Ă©s a hatalmon maradĂĄsĂ©rt, Ă©s minĂ©l többet szerez Ă©s dirigĂĄlhat, annĂĄl többet akar. Ăs minĂ©l többet tesz Ă©s invesztĂĄl Ă©s "reorganizĂĄl", - persze nem a szĂł Ă©pĂtĆ Ă©rtelmĂ©ben - annĂĄl többet rombol. KĂĄr, hogy a bölcsessĂ©get nem lehet tanĂtani. Pedig igen bölcs dolog a tanĂĄrt Ă©s a tudĂłst meghallgatni Ă©s mĂ©ltĂĄnyosan Ă©s bĆkezƱen megfizetni.
A pĂ©ldakĂ©nt felsoroltakkal egyĂŒtt, Ă©spedig az összes eddig felsorolt pozitĂv tulajdonsĂĄggal egyĂŒttesen kellene bĂrnia tanĂĄrnak is, tanĂĄrkĂ©pzĆnek is, egyfajta irĂĄnyelvkĂ©nt, vagy ha Ășgy tetszik hitvallĂĄskĂ©nt pedig döntĂ©shozĂłknak is, rendszernek is. Igen, mindez nem pusztĂĄn az ĂĄllam felelĆssĂ©ge, de az egyĂ©nĂ© is. MindannyiunkĂ©. Mert aki nem a hatalom embere vagy haszonĂ©lvezĆje, Ă©s legyen bĂĄr polgĂĄrtĂĄrs, intĂ©zmĂ©ny vagy szakszervezet, cinkos, ha hallgat Ă©s inkĂĄbb csak kesereg vagy elfojtja magĂĄban az Ă©rzĂ©st. Esetleg - ha csak rĂ©szben is, de - feladja Ă©s odĂ©bbĂĄll. A felelĆssĂ©g elĆször is a szĂŒlĆĂ©, aztĂĄn a tanĂĄrĂ©, a gondolkodóé, vagyis a közössĂ©gĂ©. Mert a legalsĂłbb, vagyis a legmagasabb szinten a szĂŒlĆ, Ă©s a tanĂĄr hatĂĄrozza meg, hogy vĂ©gĂŒl milyen lesz maga a közössĂ©g. A felelĆssĂ©g azokĂ© is, akik Ă©pp feladjĂĄk vagy eladjĂĄk magukat, vagy Ă©pp csak Ășgy gondoljĂĄk, hogy semmi közĂŒk az egĂ©szhez. Tisztelet a kivĂ©teleseknek. Tettekre van szĂŒksĂ©g, s bĂĄr nem hiszek az erĆszakban, mĂ©gis azt mondom, olykor bizony van, hogy valamifĂ©le "tettlegessĂ©g" nĂ©lkĂŒl nem megy. ErĆt kell vennĂŒnk magunkon. Sajnos Ășgy tƱnik, tettek nĂ©lkĂŒl Ă©s önvizsgĂĄlat nĂ©lkĂŒl Ă©s bĂĄtorsĂĄg Ă©s felelĆssĂ©gvĂĄllalĂĄs Ă©s közös tĂĄrsadalmi szolidaritĂĄs nĂ©lkĂŒl nem fog menni. De maradjunk a cselekvĂ©snĂ©l. Mint az angolban az act, azaz cselekedni szĂł is mutatja, mely ugyanĂșgy jelent felvonĂĄst Ă©s törvĂ©nyt is. Vagy az ebbĆl következĆ action, azaz akciĂł szĂł, ami tettet, cselekedetet, de mƱveletet, bevetĂ©st, harcot Ă©s ĂŒtközetet is jelent. Mert tudniillik a szĂ©p szavak, az Ă©neklĂ©s, Ă©s a homlokrĂĄncolĂł polgĂĄri engedetlensĂ©g ideje mĂĄr legalĂĄbb 100 Ă©ve elmĂșlt. Ha pedig ma, - amikor mindenki pĂłtolhatĂł, vagy akĂĄr felcserĂ©lhetĆ - bĂĄrki azt hinnĂ© vagy gondolnĂĄ, hogy ezek bĂĄrmelyikĂ©vel is vĂĄsĂĄrra viszi a bĆrĂ©t, - akkor is, ha vegzĂĄljĂĄk, ha fenyegetik, ha kirĂșgjĂĄk, vagy ha a pribĂ©kek pĂĄros lĂĄbbal tiporjĂĄk a jogait -, vagy akĂĄr azt hinnĂ©, hogy mindezzel nyomĂĄst tudna gyakorolni a hatalom embereire, az azt kell mondjam, szinte gyermekien naiv. Ahogy pĂ©ldĂĄul Krisztus sem hĂĄzi sĂŒtemĂ©nnyel Ă©s Lennon-dalokkal "prĂłbĂĄlgatta" csak kitessĂ©kelni a templombĂłl a pĂ©nzvĂĄltĂłkat Ă©s uzsorĂĄsokat, hanem korbĂĄcsot ragadott Ă©s dĂŒhödten, de annĂĄl jĂłzanabbul Ă©s hatĂĄrozottabban, szĂł szerint kiverte a söpredĂ©ket onnan, ahovĂĄ nem valĂł. Vajon Ć ma mit tenne? Bizony tettekre van szĂŒksĂ©g, nem szavak helyett, de szavak mellett, Ă©rtelem Ă©s emberszeretet mellett, ĂgĂ©retek helyett. Az ĂĄltalunk oly sokszor tĂĄmadott Ă©s megvetett RomĂĄniĂĄban a tanĂĄrok kĂ©t hĂ©t alatt elĂ©rtĂ©k azt, amit mi egy Ă©v alatt sem tudtunk. Mert nem csak felĂĄlltak Ă©s szĂłt emeltek, hanem mert egyszerre a többiek is mellĂ©jĂŒk ĂĄlltak Ă©s nem hagytĂĄk magukat. Vajon nĂĄlunk milyen lesz a következĆ felvonĂĄs?
Tudom, hogy vannak ilyen igaz tanĂtĂłk Ă©s tanĂĄrok, sĆt gondolkodĂłk Ă©s közössĂ©gi vezetĆk is köztĂŒnk, igaz kevesen, Ă©s a szĂĄmuk mĂĄr nem is Ă©vrĆl-Ă©vre, de naprĂłl-napra fogyatkozik. Nekik, nektek Ă©s mindannyiunknak ĂŒzenem, hogy nem lĂĄzadni, de erĆnek erejĂ©vel ellenĂĄllni, Ă©s nem feladni! Soha!
Mit jelent kiengesztelĆdni? Semmi esetre sem a lĂ©trontĂĄst megbocsĂĄtani. Ennyire nem megyĂŒnk. Jelenti azt, hogy nincs fĂ©ltĂ©s többĂ©. A bĆszĂŒltsĂ©g a lĂ©trontĂł hatalmakkal szemben megmarad, sĆt ezt fokozni kell. De tudomĂĄsul kell venni, hogy a lĂ©trontĂĄsnak nincsenek sanszai. Ez az egĂ©sz itt rögtönzött Ă©s ideiglenes, hazĂĄrd Ă©s komolytalan, Ă©s nem tarthatĂł. Az apparĂĄtus csak egyet tehet, az emberisĂ©get elpusztĂtja. De bĂĄrmi törtĂ©nik is, az emberszeretet kötelezĆ, Ă©spedig Ă©ppen olyan hatĂĄrozottsĂĄggal, mint ahogy - mĂg a lĂ©trontĂĄs folyik, csak egyetlen tenyĂ©rnyi helyen is folyik - a kiengesztelhetetlen ellenĂĄllĂĄst fenn kell tartani. AzĂĄltal, hogy az ember a hĂvĂĄsnak enged, vagy az elĆl elzĂĄrkĂłzik, ĂtĂ©l önmaga fölött.
Az alaptétel az, hogy a påcban mindenki benne van.
Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenĂĄllĂĄst keresni. Csak azt Ă©rdemes megcsinĂĄlni, ami lehetetlen.
Hamvas BĂ©la
Szent-Györgyi Albert tanévnyitó beszéde 1930-ból, igen beszédes, sajnos ma még aktuålisabb korrajz:
VĂ©gezetĂŒl Ă©s ĂștravalĂłul pedig ĂĄlljon itt egy rĂ©szlet Teller Ede magyarorszĂĄgi lĂĄtogatĂĄsa sorĂĄn tartott egyik gimnĂĄziumi beszĂ©dĂ©bĆl, 1994 környĂ©kĂ©rĆl:
- Az a szĂ©p, amikor valamirĆl, ami komplikĂĄltnak tƱnik, kiderĂŒl, hogy nagyon egyszerƱ. Ha indulĂĄskor hajlandĂłk vagyunk elfogadni egy bizonyos komplexitĂĄst, magasabb szintre jutva egyszerƱsĂ©g lesz a jutalmunk. Hadd idĂ©zzek egy pĂ©ldĂĄt a mƱvĂ©szetbĆl. A mƱvĂ©szetek közt a zene nagyon speciĂĄlis helyet foglal el. A zenĂ©t nem korlĂĄtozza semmi, csak a konvenciĂł. Az Ă©pĂtĂ©szetnek közvetlen haszna is van. A festmĂ©nynek van tĂĄrgya. De hogy a zenĂ©ben mi szĂ©p, az csak azon mĂșlik, bogy mi mit ĂtĂ©lĂŒnk szĂ©pnek. Ezt nehĂ©z elfogadni, miközben hallgatjuk Ă©s Ă©lvezzĂŒk a muzsikĂĄt. De ha megkĂ©rdezik, hogy mi az, amit a zenĂ©ben szeretĂŒnk, azt vĂĄlaszolhatjuk, hogy az az egyszerƱsĂ©g Ă©s komplexitĂĄs kontrasztja. Ha tĂșl egyszerƱ, akkor unalmassĂĄ vĂĄlik. Ha tĂșl komplex, idegennek Ă©rezzĂŒk. Ha viszont ugyanazt a tĂ©mĂĄt a szonĂĄta kĂŒlönbözĆ skĂĄlĂĄkon mutatja be Ă©s azokat Ă©ppen csak, hogy fölismerhetĆ mĂłdon kapcsolja egybe, akkor Ă©lvezzĂŒk, hogy nagyon kell figyelnĂŒnk Ă©s Ăgy figyelve fölfedezhetjĂŒk a kapcsolĂłdĂĄst. A zene olyan jĂĄtĂ©k, ami az emberi kutatĂĄs folyamatĂĄt utĂĄnozza.
4 notes
·
View notes
171 notes
·
View notes