Tumgik
#éretlen
Text
A fiúk játékra vágynak, míg a férfiak szeretetre.
177 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 3 months
Text
Ha adhatok egy tanácsot soha ne akarj féltékennyé tenni egy olyan embert akivel barátok vagytok és tetszik neked, pláne ha az illetőnek kapcsolata van. Egyrészt nagyon éretlen és átlátszó, úgyse fogsz hatást kelteni benne mert kapcsolatban van és borzasztó gáz. Csak leminősíted magad vele, ennél több vagy hogy ilyet csinálj meg...
4 notes · View notes
keresztyandras · 2 months
Text
Mindenki felnőtt*, aki felnőtt**?
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei Sipos Magdolna*** Lindsay C. Gibson jó néhány éve megjelent könyvében olyan jelenséggel foglalkozik, amely egyre nagyobb számban figyelhető meg a társadalomban. Tulajdonképpen csak a következményei mutatkoznak meg a különböző szintű iskolákban, a gyerekek viselkedési zavaraiban. Számos esetben emögött megtalálható a szülő, aki nem…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
konyvekkozt · 9 months
Text
tegnap utcázás (utcai gondozó szolgálat) közben érkezett a bejelentés, hogy a területünk szélén mentő érkezett egy hajléktalan emberhez. a bejelentés szerint a mentő megvár minket
kiérkeztünk a megjelölt címra, sehol senki, nemhogy ment
utcásként ilyenkor sétálunk egy karikát. így találtunk rá Z-ra, aki már-már Munkácsyt idéző kompozícióban feküdt egy erdő szélén, a lekaszált dzsindzsában
mint kiderült, Z ukrán állampolgár, magyarul valamennyit tud. békésen feküdt a bal oldalán, éretlen szilvát majszolva
záporoztak felé a kérdéseink, miszerint "mikor jött Magyarországra", "egyáltalán bekerült-e a mentőautóba vizsgálatra", "fáj-e valami", "vannak-e iratai", "hol aludt előző nap", "hol aludt télen". Z nagyon együttműködő volt. volt, amire válaszolt, volt, amire azt mondta "nem értem"
kifejezte azon szándékát, hogy szívesen aludna fedett helyen, így megindult a matek, hogy hol fogadják iratok nélkül, nem magyar állampolgárként. míg a kolléga a diszpécserrel egyeztett és előkészítette a kocsit szállításra, egyedül maradtam Z-vel. megtudtam, hogy Ukrajnában zenész volt, két háza van otthon, egy szerelem miatt került Magyarországra, ami házasság után hamar válással végződött. Z húsz vagy negyven éve él nálunk, az idősíkok összecsúsztak. a beszélgetésünk a taglaltan szavalt magyar nyelv mellett nonverbális jelekre támaszkodott. Z mindvégig udvarias és türelmes volt. miután a szállítás reményében felállt, összeszedte maréknyi szemetét és sokat remélve rágyújtott pár e-cigi maradványra. pöfékelés közben előadta, hogy kell játszani a legkedvesebb hangszerén
találtunk helyet, ahol fogadták, így el is indultunk. a helyen meglepetésemre egy volt hallgatóm fogadott lelkesen
Z csak állt. bediktáltam a nevét, a helyet, ahol rátaláltunk, s egyéb alapvető információkat
tiszta ruhákat adtunk neki, s a hely lelkére kötöttem, hogy biztosítsanak neki tisztálkodási lehetőséget
két dologban nem vagyok biztos. az egyik az, hogy hova ment ma Z, megmarad-e a helyen vagy visszatalál-e a látszólag szeretett erdejéhez. a másik pedig, hogy tudja-e, hogy a házai valószínűleg nem állnak, s hazája háborúban áll. míg ketten voltunk, gondoltam rá, hogy megkérdem, tudja-e, hogy a hazája már nem olyan, mint ahogy emlékszik rá. de Z annyira a saját világában élt, hogy nem tartottam korrektnek a kérdést
tegnap megismertem Z-t, annyira, amennyire a helyzet engedte. van benne valamilyen báj. van nagyadag ráhagyatkozás és bizalom, hiszen minket alig értve mesélt és szállt be egy ismeretlen autóba. van némi gyermeki lélek abban, ahogy ismételgette "nem értem". s van abban némi világtól való távolság, ahogy az e-cigik csonkjától remélt nikotinélményt
számomra minden utcázás egy vendégség, ahol így-úgy közterületen élő hajléktalan emberek "otthonába" lépek be. Z egy külön kaland volt. használnom kellett megannyi év tapasztalát, hogy jól kérdezzek, s a nyelvi korlátok ellenére is bizalmat építsek
Z velem marad egy ideig. mint ahogy a volt hallgatóm is, aki a kurzusomon találkozott haljéktalan emberekkel, s teljes lelkesedéssel mondta, hogy "mosolygós szép estét!"
olyan kisvilágba kerültem tegnap, amit nem is sejtettem. viszont most szeretném elengedni ezt az élményt, mert a főállásomban húsz lakó ügyeit egyengetem, akik közül kettőnél rezeg a léc
na, mindez nehezen érthető. és csak azt szerettem volna elmesélni, hogy tegnap találkoztam Z-vel, aki egy erdőben él és talán nem tudja, hogy a szeretett szülővárosa már nem áll, de ránk bízta magát
110 notes · View notes
egy-lany-blogja · 10 months
Text
"Hagyd, hogy minden magától alakuljon."
Sokszor tapasztaljuk, hogy valamit szívósan erőszakolunk, és mégsem megy. S egyszerre, amikor nem is akarjuk, magától megtörténik.
Az ember az érés és a megérés folyamatát nem veszi figyelembe. Mert türelmetlen, és a múló időt rosszul és mohón éli meg. Valójában itt azt történik, hogy sorsunk nemcsak egyéni, hanem közösségi vállalkozás is, mindenkinek meg kell érnie rá. Sejtről-sejtre, és minden embernek, akikkel közös sorsa van. Mi éretlen gyümölcsökért kapkodunk, és elfelejtjük a bölcs kínai mondást: Hagyd, hogy minden magától alakuljon!...Nincs igazi hitünk, s nem tudjuk, hogy az a még nem látható dolgok valóságáról való benső bizonyosság.
(Müller Péter)
16 notes · View notes
aosmccoy · 9 months
Text
my dad is making kovászos uborka for the 363736th time this summer de ezúttal nem csak szőlőlevelet és meggyfaágat tesz bele hanem straight up éretlen zöld szőlőt is hes stepping up his game fr
7 notes · View notes
mikropenisz · 1 year
Text
Nehéz, éretlen kalász
Tumblr media
Tumblr media
8 notes · View notes
Text
Tapasztalat
Láttam egy gyönyörű fiút a kisvonaton. Velem még nem történt ilyesmi, hogy elnyílt szájjal bámultam, hogy úristen, milyen szép ez a kölyök. Lehetett vagy 18-20 éves. Ilyen teste csak a kamaszoknak van, de mégsem kamasz test volt, nem vékony, növésbenlevő, se puffadt, még éretlen, hanem gyönyörű, mint egy párducé. Semmi zsír, sehol egy gyűrődés, csak izom és bőr. És benne volt a mozdulataiban az a férfias kisugárzás, az ugrásrakész pimaszság, a legyőzhetetlenség ami annyira vonzó tud lenni. Amíg fiatal lány az ember. Most csak bámultam, egy röpke percig megkavarta a hormonjaimat, de még ha ő akarná se tudnék mit kezdeni egy gyerekkel. Viszont megértettem a férfiakat, és majd felhasználom valamelyik írásomban ezt a tapasztalatot. Megértettem, hogy milyen gyönyörű és kívánatos a fiatalság, milyen csábító és bizsergető. És nehéz lehet nem átlépni a határt, ha adja magát, ha kelleti magát. De amúgy, csak a szájuk jár. Velem ezer évben egyszer törénik egy ilyen, velük naponta többször. Gondolom, így lehet. Nade még mielőtt a pedofília vádja érne, tényleg azért mesélem el, mert érdekes volt nekem is, hogy hogy íródik át bennem egy tapasztalat valami másra használható élménnyé. A pszichológus annakidején azt mondta, ez egy szuper adottság. Persze, amikor a világ minden baja fájni kezd, akkor nem érzem annak. Amúgy a hétvégén annyit okosodtam, mintha megint egyetemre járnék. Ahol végülis nem diplomáztam le, de ettől még sokszor több diplomát is kinéznek belőlem. Most a mesterséges intelligencia terén okosodtam ki. Annyi izgalmas kérdés lett bennem, amine utána kell járnom! Ráadásul olyan veszélyekre hívták fel a figyelmet, amibe bele se gondoltam eddig. Nem az, hogy mennyien veszítik el a munkájukat, hanem az, hogy kommunikációs tereket fogunk elveszíteni az által, hogy megbízhatatlanná válnak a források. Senkinek nem lesz érdeke, hogy forrásokat ellenőrizzen vagy szabályokat alkosson amiket aztán nem tartunk be, mert az emberiség úgy cuzámen alkamatlan a szabályok betartására, ha a következménye nem fájdalmas.
Néhány dologgal beletrafáltak pár fiókba lapuló novellámba. Lám, túlhaladta őket az idő, dobhatom a kukába. Kezdjem el mondogatni, hogy kérem, én ezt tíz éve írtam, pont erről, pont így? Nevetséges lenne.
Csodás, csodás hétvége volt. És nem tévedtem el, és taxi helyett villamosoztam és odataláltam mindenhova, én nem is értem hogy lehet ez, hiszen én egy kertben is képes vagyok eltévedni :D És a svédasztalos reggelinél mindenki kulturáltan viselkedett és csodás az idő, csak most már haza kell mennem. Pedig senki sem vár.
Tumblr media
13 notes · View notes
halalkapujaban · 2 years
Text
Idővel úgyis rájön mindenre...
Csak még túl éretlen hozzá.
28 notes · View notes
kinlodok · 1 year
Text
Mindenki megbánt. Elhordanak minden szarnak, mert fáj, hogy úgy bánnak velem, mint egy kutyával, rögtön éretlen leszek, amiért úgy reagálok, ahogy, de azt sosem nézik, hogy vajon mitől reagáltam úgy, ahogy.... Az nem lényeg, hogy mennyire tapostak bele a lelkembe, csak az számít, hogy én mennyire éretlen voltam, amikor belém rúgtak....
5 notes · View notes
Text
Éretlen kisgyerek vagy!
10 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 2 months
Text
Néhány ember annak ellenére hogy felnőtt annyira éretlen, hogy az nem igaz😆
6 notes · View notes
ajtostolahazba · 8 months
Note
Képzelem mekkora élmény lehet egy ilyen éretlen ideggyenge emberrel együtt dolgozni, mint te 🤭🤭🤭
Nem tudom, azokat kellene megkérdezned, akiknek milliókat lapátoltam a zsebébe.. de ahhoz legalább annyira tökösnek kéne lenni, hogy vállalod a profilodat...
4 notes · View notes
ofeofeliaofeliaia · 1 year
Text
arra is sokat próbálok gondolni, hogy talán a férjem éretlen még egy kicsit, vagy nem tudom, legalábbis biztosan retteg az érzésekkel foglalkozni, ha nem pozitívak. és inkább elmenekült, csak hogy ne kelljen esetleg szembenézni a problémákkal és az okaikkal. én nem hiszem már, hogy a menekülés megoldás lenne, és vannak aggályaim a saját indai terveimmel kapcsolatban is, de ez még évek kérdése nálam, így igyekszem nem túlparázni. nekem az a hipotézisem, hogy ha egy probléma felmerül egy kapcsolatban, az addig fel fog merülni, amíg az ember meg nem tanul máshogy válaszolni az adott helyzetre. miközben ezt írom, hallom magam, ahogy szanáltam a hatalmas baráti társaságomat az elmúlt lassan egy évben. hogy mindig ezek a problémáim lesznek, amíg meg nem oldom őket. de egy párkapcsolat egyrészt nagyon más, másrészt a baráti dolgok átértékeléséhez is két ember kellene, és a csodálatos egykori barátaim részéről sincs igény többet élvezni a társaságomat, és én továbbra is tartom, hogy nem akarok olyan emberek társaságában időt tölteni, akik nem figyelnek rám és akik nincsenek ott mellettem, de férjem mellett sem, amikor éppen felborul a világ rendje. de például a férjem még úgy is mellettem volt, mindig, és a szétköltözés óta is, hogy néha iszonyú nehéz volt velem. azt hiszem a férjem fél azoktól a dolgoktól, amiket hozzám társít. mint pl a rossz érzésekről is beszélni. azt hiszem fél attól, hogy önmagához merjen nyúlni, höhö, lelkileg, hogy őszintén mérlegelje a saját miértjeit, és a menekülést, a könnyebbik utat választotta. nekem az a tippem, hogy vagy az új nőjét vagy a következőt felcsinálja, aztán 3 év múlva kalap kabát és kezdi majd elölről, mert nem hajlandó beleállni abba, hogy a feszültségeket fel kell oldani, akkor is, ha ez iszonyú ijesztő folyamat. én meg persze attól félek, hogy azzal a nyers modorral, ami nekem jutott, _soha_ senki nem fog igazán szeretni. és ez a bajom amúgy a tegnapi harisnyával, hogy ez egy hamis ígéret, hogy nem akarok testtel nyerni, én geci jó nő voltam 10 évvel ezelőttig. még szülés után, gyerek apja után is egyrészt bárkit megkaptam, akit gondoltam, másrészt a test meg olyan volt, hogy bárhova mentem, mindig voltak beszélgetést kezdeményező, folytatás iránt érdeklődő facér férfiak perceken belül. akik általában 3 mondat után vagy megterhelőek voltak vagy mégis hátraarccal menekültek, ha nem értettem azonnal mindenben egyet velük. és ez így kurva nehéz. férj előtt... férj előtt volt vagy 10 szám a telefonomban, ha mondjuk nagyon szerettem volna szexelni. nekem a férj volt az első olyan faszi, akinél megvolt, hogy teljes szívvel szeretem és szex együtt. nyomasztanak barátok, hogy kezdjek el csakúgy szexelgetni. nagyon nem érzem. teljesen abszurd ötletnek tűnik már az is, hogy egyáltalán egy idegen előtt levetkőzni. de ilyen szeretet nélkül meg el sem tudom már képzelni az egészet. nagyon szerettem, hogy férj mellett lehettem az, aki vagyok, és nem kellett valamilyennek lennem, hogy szeressen. és ez egy gyökérpara lehet nálam, hogy egy ennyire patriarchális társadalomban találok-e valaha olyan faszit, aki van annyira rendben önmagával, hogy ne fosson tőlem azért, mert én mondjuk viszonylag asszertív vagyok alapvetően. pláne, ha még a férjem is megtört, és az egykori lenyűgözően bátor csávóból egy mellettem önmagát unalmasnak érző roncs lett, aki ahelyett, hogy megcsinálta volna a saját belülről fakadó önbizalmát, lecserélt valami csitrire, aki majd áhitattal rajong érte és csillogó szemekkel lesi az ura kis parancsait.
6 notes · View notes
drakvuf · 1 year
Text
főzőbanán
Napok óta szaladgálok a nagyobb boltokba főzőbanánt keresve, mindhiába.
Elkeseredésemben felcsaptam az internetet és találtam egy ezer éves kommentet egy random blog bejegyzésben.
Tumblr media
Láss csodát, még mindig létezik a zöldséges és még mindig lehet kapni.
Tumblr media
Igaz éretlen, de boldogság van. Meg mondjuk már inkább 2000 Ft/kg, de nem panaszkodom.
4 notes · View notes
nyeznajka · 2 years
Text
Tumblr media
Nos gyerekek, eljöttem a Mad House nevű étterem / sörözőbe, mert egyrészt jókat hallottam róla, másrészt a Mad Scientist a magyar kraft sörfőzés fenegyereke, miszerint a legtöbb legextrémebb sört egyértelműen ők csinálják Magyarországon, és én bírom őket, meg a söreiket is, kíváncsi voltam, mi folyik itt.
Rendeltem egy a képen látható Picanha steaket (medium), hozzá köretnek Mad kimchit, ami nem káposztából, hanem éretlen, fehér eperből készül (!!!).
És minimum tízszer jobb, mint amilyennek egy magamfajta egyszerű ember gondolná, aki amúgy még sosem evett kimchit. Azaz ehető is és finom is.
Ja, a sör hozzá egy fekete rizses japán stílusú lager (Horimono a neve), ez csak módjával extrém, ízben kevésbé, mint nevében. Tök frankó.
És majd elfelejtettem, azzal indítottak, hogy egy üveg vizet kaptam, ott van az is a képen, ez minimum 10 plusz pont!
Fogok még valami desszertet is fogyasztani, posztolom majd mindjárt azt is.
11 notes · View notes