Tumgik
#önfeláldozás
your-blood-is-my-drug · 5 months
Text
"Benne van a szemedben, hogy bármeddig elmennél értem, és ez egyrészt izgat, másrészt elszomorít, mert tudom, hogyha úgy alakul ezt ki is használom..."
7 notes · View notes
valamiegyedikene · 9 months
Text
Szeretet
28 éves vagyok és elmondhatom, hogy engem nő, mint férfit még nem szeretett. Az a kimondással kezdődik. És még az is lehet hazugság. Nincs olyan, hogy valaki titokban szerelmes. A szerelem eljut a másikhoz, és ha kell, önmagától is megmenti az illetőt, ameddig emberi erővel bírja. A szeretet egy kinyúló kar. Valakié gyengébb, valakié érdesebb, vagy akár szarszagú, csonka, de kinyúló kar. És a karok találkozása egy valós szerelem kezdete. Ezt később sok minden próbára teheti és teszi is általában. A lelkünk egy kar. Akinek nincs, tartható ugyan szeretet által, de természetesen örökké egyoldalú lesz. A szeretet és az önfeláldozás nem létezik egymás nélkül. A szeretetünk pont olyan, mint a lelkünk. És ahol az egyik, ott a másik.
3 notes · View notes
angelofghetto · 1 month
Text
Nem új a sztorija ennek az amcsi filmnek. Az éjjel-nappal a pénzt hajtó apa (Gerard Butler), a gyerekekkel otthon levő, karrierjét feladó, szépséges anya (Grethen Mol), a gátlástalan profitcápa cégvezető (Willem Dafoe), és a történetben szereplő család legnagyobb gyereke, aki beteg lesz, hogy átformálja a jellemeket, hogy megtanítsa, mi a fontos.
Kapitalizmus testközelből, nem csak az irodából, ahol ördögi módszerekkel dolgoznak, csak hogy meglegyen a havi eredmény elvárás, de a nappaliból, a hálóból is, ami már a szexben is lecsapódik. Nem tudjuk, hogy sajnáljuk-e az apukát, vagy haragudjunk rá, hiszen a fogyasztói társadalom mindenkit bezabál és eldob.
Tetszik az apa jellemformálódása a cinikus felülemelkedéstől a tagadáson át a megemberülésig. Rabszolgák ők, pedig viszonylag jó módban élnek. Zsinórban senki sem boldog. A cégvezetőnek is az a legjobb dolga Hálaadáskor, hogy odatelefonozik a húzóemberének, miközben orgiákkal alibizi süvöltő magányát.
Volt idő, mikor az alvástól kellett elvonnom az időt, hogy a "másik szülő" bevételi részét egymagam pótoljam. Miközben dolgoztam, a kicsi lányom odakuporodott mellém a földre: "Anya társasozol velem?" Szépen kiterítette a táblát a parkettán, felállította a bábokat, és oda kellett néznem, amíg helyettem dobott és lépett. Legalább ez járt neki, ha már nem tudtam leülni vele osztatlan figyelemmel. - Tudod, mit utálok benned Anya? - kérdezte fürkésző tekintettel és kicsit szégyenkezve - Hogy amikor itthon vagy, akkor sem vagy itthon. És éjjel, mikor én még mindig nem voltam kész a melóval, de ők már aludtak, nyitva hagytam az ajtót, hogy legalább a szuszogásukat halljam. Néha álmosan morogtak, hogy csukjam be, mert zavarja őket a lámpafény. A "kicsi" nem olyan régen vallotta be nekem, már felnőtt fejjel, hogy most értette meg, ez a részemről nem önzés vagy figyelmetlenség volt, hanem gondoskodás és önfeláldozás, és utólag hálát érez.
A film felteszi a kérdést: Valójában kiért dolgozunk? A családunkért, az önbecsülésünkért, a sikerért, vagy csak illeszkedünk a rendszer kényszereihez, mert minden pénzbe kerül? Látszólag álságos kérdés ez. De tényleg? Talán van egy válaszunk a főnökünk számára, egy a barátainknak, egy-egy a szűkebb és tágabb családunknak, és egy magunknak. Vagy talán több magunknak? Vajon igazat mondunk magunknak?
A gyerek kötöttség, lemondás, költség. Igen. És megtanít minket a felelősségvállalásra, a gondoskodásra, szervezettségre. És a szeretetre.
Látom a "nagyot", hogyan válik a szemem láttára apává, hogyan olvad el, mikor a kicsije arca ráragyog. Még vár rá a csodás pillanat, mikor először rohan és zuhan majd a karjaiba, és először mondja ki szépen, tisztán ejtve, hogy APA !! Ez mindent visz.
0 notes
theorgan · 1 year
Text
Poós Zoltán: A tenger
Örülni olyan, mint amikor besüt a nap,
mégis felkapcsolva hagyod a villanyt.
Egy régi fotót nézel, családi ebéd –
az eszcájgon most élesebb a fény.
Feltűnik egy tekintet is, ami képes
kisimítani a tengert, de nem bír el
a gyűrött asztalterítővel.
Örülni olyan, mint nyugtázni a kerten
átvonuló rovarok forgalmát. Felismerni
a fát az erdődben, amely elsőként
küzdötte fel magát a talajból, hogy
aztán a kezdet legyen
a megsokszorozott fényben.
Olyan vagy, mint aki kinövi a gyászt,
és épp nyúlna valami cél felé, de akkor
rájön: minden helyrehozhatatlan, és
már csak az önfeláldozás segíthet.
Körülvesz a gyomok növényi dühe.
Örülni olyan, mint felismerni a tengert
a kád vizében. Dédelgetni egy kis
örömöt, amiről tudod: nem nő fel soha,
mégis örülni. Örülni annak, hogy egy-
valamire megtanítottak. Hogy óvatosan
azzal a tengerrel. Nincs az a tiszta
víz, amibe ne lehetne belefulladni.
0 notes
soapbubblee · 1 year
Text
Poós Zoltán: A tenger
Örülni olyan, mint amikor besüt a nap, mégis felkapcsolva hagyod a villanyt. Egy régi fotót nézel, családi ebéd –
az eszcájgon most élesebb a fény. Feltűnik egy tekintet is, ami képes kisimítani a tengert, de nem bír el a gyűrött asztalterítővel.
Örülni olyan, mint nyugtázni a kerten átvonuló rovarok forgalmát. Felismerni a fát az erdődben, amely elsőként küzdötte fel magát a talajból, hogy
aztán a kezdet legyen a megsokszorozott fényben.
Olyan vagy, mint aki kinövi a gyászt, és épp nyúlna valami cél felé, de akkor rájön: minden helyrehozhatatlan, és már csak az önfeláldozás segíthet. Körülvesz a gyomok növényi dühe. Örülni olyan, mint felismerni a tengert a kád vizében. Dédelgetni egy kis örömöt, amiről tudod: nem nő fel soha, mégis örülni. Örülni annak, hogy egy- valamire megtanítottak. Hogy óvatosan azzal a tengerrel. Nincs az a tiszta víz, amibe ne lehetne belefulladni.
1 note · View note
Text
Hadviselés a muslicákkal
Botor voltam és úgy hagytam el a lakást közel egy hétre, hogy a kukát, amiben ételmaradék is volt, nem vittem le. Mire hazaértem, a gyümölcslégy nevű borzalmas ellenség vetette meg lábát otthonomban. Győzelmem még nem teljes, de komoly vérveszteség van mindegyik oldalon. Jöjjön hát  háborúm története.
Természetesen, úgy kezdődött a történet, hogy rákerestem, mit lehet tenni ellenük. Csapdát és haditervet eszeltem ki, komoly önfeláldozás történt, megettem egy ananászkonzervet (amire allergiás vagyok), hogy a levét egy üvegbe töltve elkészüljön a gyalogsági taposó akna. Üvegbe a cukros lötty, azon egy alufólia apró lyukakkal, mert számuk meghaladja intelligenciájukat, bemenni be tudnak, kijönni nem és persze nem is akarnak mert finom falatok vannak az üveg alján. Meglepően kis mennyiséget sikerült ezzel a trükkel ártalmatlanná tenni, de azért egy kisebb hadosztályt megsemmisítettem. Véráldozatom első része itt történt, hiszen allergiám azt okozta, hogy amíg a muslicák hullottak mint a legyek, nyelvem vérezni kezdett.
Rájöttem, hogy valószínűleg a hátországot kéne megsemmisíteni, mert folyamatos az utánpótlás, levittem hát a szemetet, a kukát pedig kimostam. Ezzel elkezdődött a lázadás, bárhova is tettem, az immár fertőtlenített fehér színű szemetesvödröt, kisebb alosztálynyi ragadozó azonnal támadni kezdett, követelve rajtam, hogy állítsam helyre a status quo-t otthonukkal kapcsolatban.  Valószínűleg a kubaiak hasonló módon lázadhattak mikor Che Guevara került vezető pozícióba, de az ő admirálisukat nem találtam, így végülis anarchiára gyanakszom. Hajnal lévén, harcoktól kifáradva megpihentem volna. Rajzfilmet kezdtem nézni, hogy hátha mint Churchillt a Disney mesék, engem a Justice League sorozat majd álomba szenderít.
Ekkor kezdőtek a gerilla harcok első lépései, bosszút forralva, a kis szárnyas bestiák a képernyőre tapadtak, nyilván mert az világított, Lex Luthor oldalára álltak. Ezt nem hagyhattam, merész ötletem támadt! Kis kézi porszívómmal elkezdtem felszívni a dögöket, a taktika bevállt! Számuk, hátország hiányában apadni kezdett. De a második véráldozatom ideje is eljött. Kislábujjammal az ágy sarkát jó erősen letapogatva szentségeltem, miközben a porszívó akkumulátora lemerült. Ekkor álomba merültem, hiszen aznapra a munícióm kimerült.
Másnap kezdődtek a partizán akciók. Zuhanyzás közben, tehát abszolút védtelen állapotomban megtámadtak, szerintem egyébként ezt a genfi egyezmény is tiltja, de ha nem, ideje lenne. Nem adhattam fel! A győzelem már közelinek tűnt, a zuhanyzófejet igénybe véve, vízágyúval támadtam vissza az ellenem terrorista cselekményt elkövetni szándékozó élőlényekre! Jobbról 3-4 repült rám, őket elkergettem, de jól manővereznek, így talán csak 1-2 darabot juttattam a túlvilágra ahol örökké a cefre körül legyeskedhetnek majd, de a balról érkezőket leszedtem és boldogan konstatáltam, hogy a lefolyó fele igyekeznek, a vízzel együtt, ami beterítette őket.
A harcok tovább folynak, viszont lassan tűzszünetet kötünk, vagy azért mert én adom fel, vagy ők semmisülnek meg!
0 notes
bdpst24 · 2 years
Text
111 produkció a Déryné Program repertoárján
Apor Vilmos, Bartók Béla, valamint Kodály Zoltán szelleme, a népzene, a humanizmus, a tisztaság, az önfeláldozás az egyik oldalon, a másik póluson a hatalom és bosszúvágy, a kegyetlenség – újabb 16 színházi előadás kapott helyet a Déryné Programban, avagy gasztronómiai hasonlattal élve az Országjárás alprogram menüjére 16 új tétel került fel. A jelenlegi előadásválasztási időszakban október 31-ig…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
wmmusicacademy-blog · 2 years
Text
Music Mentál – ismerd fel és előzd meg!
Segítőkkel karöltve indít online felületet a WMMD a zeneipar dolgozóinak mentálhigiénés támogatásáért
Tumblr media
Mac Miller. Amy Winehouse. Chester Bennington. Avicii. Chris Cornell. Egy sokkolóan hosszúra nyújtható névsor, amely többet mond a popzene és a mentális egészség relációjáról, mint bármi más. Számos olyan tehetséges előadó sorolható még ide, aki valamilyen mentális betegség vagy függőség következtében hagyott itt bennünket. A súlyos következményeket is tartogató függőségek, szorongás, depresszió, traumák napjainkban szervesen hozzákapcsolódtak a zeneipar világának személyes tapasztalataihoz. Beszélni róluk, helyén kezelni és megelőzni a problémát ugyanakkor már kevésbé normalizált és gyakorlatban ültetett dolog. Szükségszerű, hogy a 2020-as évek egyik nagy kihívása mindezt megváltoztatni.
Music Mentál
A 2021-es Music Hungary Konferencián hangzott el “Szépen lassan mindenünk leépül?” címmel egy panelbeszélgetés Rock’n’roll és mentális egészség – szorongásaink és függőségeink a zeneiparban alcímmel, melyen a résztvevők azt vitatták meg, hogy megvan-e a hazai zenei színtéren az a tudás, összefogás és tettrekészség, amely védőhálót tud biztosítani, ha valaki már bajban van. A Hangfoglaló Program által 2018-ban megrendelt kutatás szerint a hazai zenészek és zeneiparban dolgozók több mint 50%-a tapasztal magán rendszeresen negatív lelkiállapotot, komoly stresszt, szorongást vagy depressziót. Mindez még jóval azelőtt derült ki, hogy a COVID teljesen átírta volna az iparágban dolgozók vagy annak életében részt vevők jelentős részének a mindennapjait. Odafigyelünk-e vajon kellőképpen egymásra? 
A WMMD felvállalva a honi zeneiparban betöltött ismertségét és meghatározó szerepét úgy döntött, hogy a konferencián közreműködő és további segítő szakemberekkel Music Mentál néven elindít egy kezdeményezést, melynek keretében a honi zeneipari szereplők (front- és háttérmunkásokat beleértve) és a segítő szakma résztvevői közt létrehoz egy saját online felületet, ahol bármilyen lelki-mentális jellegű problémáikkal megkereshetik az érdeklődők a nekik megfelelő segítőt. A Music Mentál projekt négy segítő szakemberrel vág neki a feladatnak:
Bajzáth Sándor (1965-) felépülő függő, szociális munkás, addiktológiai konzultáns, gyászcsoport vezető. Drog- és alkohol függőkkel valamint hozzátartozóikkal foglalkozik tizenkilenc éve intézményi, és több mint tíz éve magánpraxisban is, egyéni és csoportos formában, emellett évek óta függőség témájú cikkeket publikál, előadásokat tart. Társszerzője a Repülök a gyógyszerrel és a Pörögnek a fejemben a filmkockák c. köteteknek.
Bérczes Ádám, a CLS Music és Egység Média kiadók tulajdonosa. Segítő szakember, fülakupunktúrás addiktológus, természetgyógyász, életmódtanácsadó. Jelenleg a Károli Gáspár Egyetem Mentálhigiénés segítő szakának végzős hallgatója.
Dudás Gabriella család- és párterapeuta, mentálhigiénés segítő szakember, személyközpontú tanácsadó, autogén tréner, coach, óraadó egyetemi tanár, 5 gyermek édesanyja. 
Füstös Kiberov (1967) szociális munkás, személyközpontú tanácsadó, felépülési coach, mediátor és családkonzulens jelölt.
A honlapot egy online tájékoztató eseménnyel indítják el a szervezők, melyen szabadon kérdezhetnek az érdeklődők a szakemberektől, akikkel aztán felvehetik a kapcsolatot a wmmd.hu/musicmental honlapon keresztül. Az esemény részleteiről a közeljövőben tájékozódhatsz a WMMD közösségi média oldalain.
 A Music Mentál programban résztvevő segítők köre az érdeklődők számával arányosan bővül a jövőben. Segítőnek az alábbi email címen lehet jelentkezni: [email protected]
Tumblr media
„Egy művész fejlődése szakadatlan önfeláldozás, a személyiség folyamatos pusztítása.”
(T. S. Eliot)
A művészek, így a zenészek, előadók önpusztításának normalizálása összességében hosszú idők óta létező jelenség. A Rolling Stone magazin a Music Industry Research Association 2018-ban készült kutatása alapján térképezi fel a mentális egészség és a zeneipar közös helyzetét. Az ebben a felmérésben megkérdezett előadók ötven százaléka vallott akkor arról, hogy depresszióval küzd. Ez az adat a felnőtt lakosság körében a cikk szerint átlagosan ennek töredéke, 25 százalék. Ennél is megdöbbentőbb, hogy a megkérdezettek 12 százalékának voltak már bevallottan öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai, ami négyszer több mint az általános felmérésekben összegyűjtött adatok. A helyzet ráadásul azóta is csak rosszabbodott: egy évvel később egy hasonló kutatás során megállapították, hogy a független előadók, zenészek mintegy 73 százalékának kellett már megküzdeni a szorongás, a depresszió vagy a stressz valamilyen tünetével. A témában azóta számtalan tudományos publikáció is napvilágot látott, ezek egyöntetűen aggasztó számadatokkal támasztják alá a mentális egészség megóvásának fontosságát a zeneiparban. Ezzel egyidőben egy pozitív fordulat is kezdetét vette: végre megérkeztünk a szakmai felelősségvállalás és a tabusítás megszüntetésére tett igény korszakába.
Fokozódó nyomás
Hogy lássuk, miért kell minden eddiginél nagyobb figyelmet szentelni a zeneiparban dolgozók mentális egészségének, érdemes áttekinteni napjaink legmeghatározóbb zeneipari tendenciáit. Az egyik legnagyobb teher kétségtelenül a közösségi média generálta nyomás, amellyel a független előadók azért is veszik fel nehezebben a harcot, mert napjainkban az online jelenlét alapvetőnek számít az érvényesülésben. Irreális elvárás, hogy a folyamatosan érkező platformok használatához és online trendekhez való igazodáshoz mindenki nagy lelkesedéssel forduljon. Természetesen nem kell egy előadónak a virtuális térbe lépnie ahhoz, hogy a fizikai megterhelés mellett szellemileg kimerítse magát. Egy független előadónak számtalan kihívással kell megbirkóznia nap mint nap, legyen szó akár a koncertek, turnézás fárasztó és időigényes háttérfolyamatairól, a vissza-visszatérő alkotói válságokról, pénzügyi bizonytalanságról, a hagyományos életút és a zenei karrier közötti egyensúlyozásról, az általános társadalmi megítélésről, megbélyegzésről – vagy például a pandémia okozta elszigeteltségről.
A tudomány besegít
A szakértők szerint neurológiai okai is vannak a zeneiparban dolgozók fokozott mentális kiszolgáltatottságának. Dr. Chayim Newman torontói szakpszichológus megfogalmazásában a limbikus (vagy határkérgi) rendszer központjai, amelyek a negatív érzéseket hivatottak irányítani, meghatározóbbak a jobb agyféltekében. Az alkotóknál, művészeknél jellemzően a jobb agyfélteke a domináns, ezért hajlamosabbak a negatív érzelmekre. Mindemellett a folyamatos, megterhelő munka (például a próbákon vagy színpadon) ugyancsak a mentális egészség rovására mehet. Ezt Newman, annak ellenére, hogy önkényes tevékenységről van szó, biológiai értelemben a pánikhoz, sokkos állapothoz hasonlítja a korábban említett Rolling Stone-esszében. Ennek tétje pedig súlyosabb, mint gondolnánk: elég szemügyre venni egy-egy tragikus hirtelenséggel elhunyt popsztárt, és összekötni a szálakat. Ez sajnálatos módon nem igényel különös erőfeszítést: minden korszaknak megvannak a maga tragikus sorsú legendái, akiket meg kellett volna tudnunk menteni. A tragédiák megelőzésének érdekében érdemes tehát a tudomány mellett tanulni ezekből az aggasztóan közelinek, már-már személyesnek érződő tapasztalatokból is.
Mit tehetünk?
Az első lépés a megelőzésben a mentális egészség kérdésköréről való folyamatos, kendőzetlen beszéd. A szakemberek is egyetértenek abban, hogy ilyenkor arra kell figyelni, hogy mindvégig kerüljük a drogok vagy a depresszió romaticizálását, idealizálását. A témában született esszéjében a University of the Pacific kutatója, Manny Manriquez is kiemeli, hogy a megelőzés sikerét maga a diskurzus jelenlegi állapota is megnehezíti. Mindeközben már látni a változásra utaló jeleket is: „Ahelyett, hogy romanticizálná «tehát elfogadhatónak és kívánatosnak tüntetné fel» a depressziót vagy a függőséget, néhány előadó már sokkal etikusabban jár el, és pozitív irányból közelíti meg például a zenéjében megjelenő depressziót”. Manriquez példaként hozza fel a rapper Logicot, aki egyik dalának címeként egy lelkisegély-szolgálat telefonszámát választotta. Ahhoz, hogy a zeneipar ilyen tekintetben a helyes irányba terelődjön, elsősorban a mentális problémákról való beszéd gyökeres megváltoztatására, a szükséges mértékű transzparenciára és empátiára van szükség.
0 notes
angelincage · 2 years
Text
-miért megyünk, ha ilyen fáradt vagy?
- mert neked van kedved hozzá, én meg szeretném ha jól éreznéd magad
20 notes · View notes
boldognaklenni-01 · 3 years
Text
Édesanya
Egész életemben azt hittem, hogy felszínes vagy.
Néha talán kicsit önzőnek is tartottalak.
Sokszor gondoltam rólad rosszakat.
Mégis téged szólítalak mai napig rémálomból felkelve, vagy ha egy méhecske üldöz.
A mai napon feladtál egy számodra rettentő fontos dolgot, azért, hogy nekem jó legyen.
Igazából sosem értékeltelek téged annyira. Természetesnek hatott, hogy vagy és vigyázol rám.
Dühös vagyok és csalódott. Csalódtam magamban. Csalódtam, mert sosem figyeltem rád eléggé.
Anya, örökké hálás leszek neked a nevelésért, az önfeláldozásért és azért amiért mindig mellettem álltál, még ha az nehéz is volt.
Nélküled nem lennék az az ember, aki vagyok.
Abban reménykedem, hogy mikor ott állok majd a gyermekem mellett én is képes leszek ilyen hatalmas áldozatot hozni.
Szeretlek, mindennél jobban drága édesanyám.
-Anna S.
103 notes · View notes
rozsablog · 3 years
Text
Ha van olyan élet, amit megmenthetek, ha mindent elveszítek örömmel lemondok mindenről.
Buko no Hero Academia 4. Évad op.
50 notes · View notes
sapphosladyfriend · 4 years
Text
Leszek áldozat, csak mondd, hol az oltár.
~lover of sappho
56 notes · View notes
georgina-rio · 4 years
Text
sebemet újra felszaggatom, hogy ne te okozz fájdalmat
16 notes · View notes
Text
Anyukád is megmondta:
"Azt szereti, hogyha van saját életed rajta kívül,es nem csak róla szól és tőle függ minden. "Most jutottam el oda, hogy kialakítottam nélküled egy életet.
Elég magányos dolog. De amikor veled voltam, nem magamnak, hanem neked éltem. Úgyhogy talán ez így jobb lesz.
3 notes · View notes
idkwhattodowithyou · 5 years
Text
Nem tudom, hogy lehet valakit szeretni azon túl is, hogy becsapott, hazudott neked mint a vízfolyás, kétszínű volt, és rendkívül önző.
Te pedig mégis mikor meglátod egy képen, a szíved összeszorul és mindent megtennél azért, hogy találkozz ezzel az utolsó szemétládával, hogy újrakezdjétek azt, ami valójában el sem kezdődött.
42 notes · View notes
a-remenyhozo · 5 years
Text
Xy: Hogy vagy?
Én: Élek
Xy: Olyan sápadtnak tűnsz. Minden rendben?
Én: Ilyen ha az embernek csak fél szíve van.
Xy: Mi? Az lehetetlen.
Én: Szó szerint igen. Valójában a szívem felét Neki adtam. A maradék is csak azért kell, hogy ne holtan essek össze.
Xy: ...
Én: Így Ő ki tudja pótolni a sajátját. Neki is csak fél van. Ő is szétosztotta több embernek. Én pedig az enyém felét neki adtam és hagytam, hogy a maradékot is összetörje.
Xy: Miért nem szerzed vissza?
Én: Akkor neki lenne fél. Inkább én szenvedjek mint Ő.
Xy: De belehalsz.
Én: És? Legalább Ő élni fog.
Xy: Szereted.
Én: Ő jelent számomra MINDENT.
12 notes · View notes