#Fakó

[thefuckingfireflower]

Szerettél.

Persze hogy nagyon szerettél engem.

Csak időközben hozzá szoktál hogy létezem.

És akkor már mindegy volt hogy mennyire szerettél.

Megfakult.

Megfakultunk.

#magyar #magyar tumblr #saját érzés #saját írás #saját gondolat #fáj #Elmúlt #Elmúlás #Ennyi #Fakó #Szerettél #szerettelek

[osszetort-szivu]

Azt hiszem, hogy honvágyam van.

Egy olyan személy után, aki már a napjaiban nincs és nem szerepel..

Aki máskor a mindenem volt .

Mára már csak egy fakó emlék..

De még is napi szint a gondolataimban cikkázik..

Azt hiszem már kezdek be csavaródni hogy is lehet ez..

#magyar tumblisok #saját #gondolat #emberek

[egy-lany-blogja]

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat.

Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért!

Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást.

Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot.

Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett.

Nem néztek fel, nem mosolyogtok.

Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek.

A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink.

Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok.

Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést.

Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek.

A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok.

Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel.

A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér.

Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem.

Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak.

Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér.

Cinizmus, intrika, egománia..

Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét:

egy nő buja, érzéki, lágy testét.

Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát.

Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya..

Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással?

Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán?

Miért untatok bele, hogy vagytok?

Egyszer éltek..

Mi történt veletek fiatalok?

#fiatalok #oleles #erzesek #erzelem #erzelmek #igazikapcsolatok #virtulais elet #modern #mi a baj #fiuk #lanyok #szerelem #bujas #tartas #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #magyar idezet #eljetek #erezzetek #szerelmesneklennijo #szeretet #szelfi #smink #tokeletes #alarc #alca #kamu mosoly

[mikropenisz]

napi vers, csak magamnak

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár. A napórán fektesd el hosszú árnyad s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz, adj nékik még két délies napot, hogy belük napfénytől lenne édes, míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, ki egyedül van, egyedül marad, hosszú leveleket ír és olvas eztán, vagy bús allékban járkál hallgatag s bámulja a fakó napsugarat.

#FB emlék

[starmythelonesurvivor]

Valaki vegye el tőlem a vintedet, rájöttem hogyan öltözködhetek továbbra is felső-középosztálybeli szukubuszként okosban. Szombaton anyám baráznőjével felmentünk Kassára. Kitalálta, hogy a medicinéből, ahonnan nagyon sok ruhám van, és utálja őket, neki is kell. Aztán persze végig kellett menni mindenen is. Neki van faszija, ő öltözködhet. Egész nap fogasként meg alapvető szótárként funkcionáltam, és imádkoztam, ne kezdjenek el valamelyik boltban bonyolultabban karattyolni. A tehetek-e valamit, kérünk e szatyrot, kártyával fizetnénk, jó-e, meg ebből a blúzból van-e 36-os nem haladja még meg a szlovák tudásom. Csütörtök-péntek wellnes szállodában voltunk. Rájöttem, hogy van még egy normális fürdőruhám, az a ribancos citromsárga, a sinsay-es neonzöldből meg már fakó sárga lett, a többiből kifogytam. Ha ruhát nem is, kapok anyámtól nyári gumikat, meg gépjármű adót, nem lehet egy szavam sem. Ma rajz előtt mutogattam az egyik lakást. Már a srác foglalózná, aztán mikor rájön papíron mekkora, mégsem kell neki. Nem értem. Szabadulnánk meg tőle. A barátnőmmel rajz előtt jeges kávét iszunk a napsütésben, marha jó. Felvették Hollandiába, nagyon örülök. Könnyűek a lépteim. Nyomaszt a felvételi, a textiles a hónapban be szeretném fejezni, aztán marad a fotó. Bárhogy is lesz, a két évből egyet azt tervezem erasmussal kinn töltenék Pozsonyban. Onnan még éjjel is van vonat Kassára, járhatnék haza is, ha olyanom van. Hétfőn kertészkedtem megboldogult nagyapám tóparti házában. Füvet nyírtam, már két hosszabbítóval a cseresznye fa alatt, azóta is szedegetem a virágzatát hajamból. Lemásztam az aknába, megnyitottam a vizet, még olyan férfit sem ismertem, aki legalább erre képes lenne. Az őszi virágaim kinyíltak, fenn vannak már a császárkoronák, meg a tulipánok. Felástam egy újabb területet, vetettem mángoldot, petrezselymet, kelbimbót a kakukkfüvet, a zsálya meg a makói hagyma mellé. Gyomláltam. Használ a kis lelkemnek. Szeretek teremteni. A művészeti egyetemen is ez vonzott, most már végigviszem, de lehet nem járnám újra. Ha kell, tervezőgrafikán, de már szerezek belőle egy mesterit, meg egy művésztanárit. Vonatozok haza az éjszakában rajzról, azt hittem utálni fogok otthon, de még hónapok után sem sikerült meggyűlölnöm. Néha azért megrémít a gondolat, lehet itt maradok “örökre”, eddig nem tudtam elképzelni.

[boldognaklenni-01]

A valóságról.

Itt minden más. A valóságban. A szerelemről alkotott képed darabjaira hullik, ha a szemeiddel kezdesz látni a szíved helyett.

Olyankor a szivárvány sem olyan színes. Sőt, egészen fakó.

Rájössz, hogy a filmek miért filmek. Hogy a boldog befejezés sem igazán boldog. Nem tudod mi történik azután. A nagy egymásra tálalás, a megbocsátás után.

Rájössz, hogy nem minden hiba javítható ki.

És arra, hogy a filmekben szereplő rideg és bunkó rossz fiú nem fog miattad megváltozni.

Megtapasztalod, hogy a szíved többféle módon tud összetörni.

Megtapasztalod milyen a magasból a mélybe zuhanni.

Mindez akkor történik mikor kinyitod a szemed, és egészen pontosan a valóságba csöppensz.

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem

[szif]

edward király angol király léptet fakó lován

[koltoktollabol]

Fövényi Sándor:

Kezemben hevertél

Valamerre mentünk, már mindegy hova,

a tél ostoba volt, nem vettünk kabátot.

A sárban lépkedtünk, és a fákon a moha

még őrzött az alkonyból pár zöldes lángot.

Emlékszem, egy házfalnak dőltünk,

szerelem a dohos vakolaton.

A Hold tántorgott fölöttünk,

fakó fénye csörömpölt az ablakokon.

Arcod menekült tőlem, akár földtől az ég,

nekem úgy tűnt, szeretnénk még élni.

A számba súgtad a félhomály neszét,

s tüdőm nem akart levegőt cserélni.

Indulni kellett, téged vonat várt,

engem néhány pogány isten.

Véres bőrön dobolt két rókaláb,

a sínek is fekete zajt vertek dühödten.

Mégis, hogy tiszták maradjunk,

mosolyom ráterítettem a sárra.

A kezemben hevertél, te voltál az imám,

a szabadság, ujjaim rácsaiba zárva.

[holdakcsillagok]

A TESTRŐL

Lukács Flóra

Kihez szóljak, mikor mellkasomban lángol egy fügefa gyümölcse, mikor a bordák átütnek a bőrön, ami már csak áttetsző, homokszínű hártyaként takarja belső szerveim. Veszett kojotként vicsorgok, kinyúlt, fakó alsónadrágban, kitekert végtagokkal, hátrafeszített nyakkal, hallgatom, ahogy nőnek a kövirózsák, ég a torkom, mintha áramot nyeltem volna, remeg a gyomrom, sűrűbb a vérem, a hasam világít, mint a tintahalak a Japán-tengerben, a fejemet egyre szorosabbra húzott abroncsként tekergő kígyók szorítják, egyszerre nyálkás és kemény a testük, körmeim felhasadnak, kinyílnak az utolsó ujjpercek, mint sötétlila orchideák. Félnem kéne, sírnom és tenyeremmel letörölni arcomról a taknyot, a könnyet, a nyálat, de nem félek, mert érzem a testem, mert van, ami fáj.

#a testről #lukács flóra #holdakcsillagok #szép versek 2022

[megtudommagyarazni]

Ez még tavaly történt, a pandémia végefelé.

Reggeli sétámat végeztem, megálltam a helyi boltnál, szoktam ott egy espresso macchiatot inni. Elég szakadt ruhában voltam, egy valamikor piros dzsekiben, ami már fakó rózsaszínűnek látszik inkább, a farmerem is erősen mosott, sőt, a térdnél szakadt, kitaposott, rongyos puma cipő, táskás szemek, ráncok, amikért sokat melóztam. Szóval, állok a bolt előtt papírpohárral a kezemben, megáll egy bömbi, kiszáll a slimfit úrfi, odajön, és mondja: készpénzem nincs, de ha bejön a boltba, veszek magának, amit akar. Mondtam, hogy nagyon kösz, de nincs szükségem rá, félreértette a helyzetet. De ha már így alakult, engedje meg, hogy kezet fogjak magával, mert soha nem volt nagyobb szükség ilyen egyéni-társadalmi felelősségvállalásra, ezért respektálom és nagyra becsülöm.

Meghökkenve nézett rám félrehajtott fejjel, aztán így szólt: akkor mi a faszt játszod meg magad?

[etaktek]

.

Létezik tán az igaz szerelem? Vagy csak hiszünk benne és hisszük a legvégsőkig, hogy ránk is ránk talál-e? Sose volt kérdés számomra.

Igaz szerelem? Sok szerelmet megél az ember élete során. Szépet, rosszat, tökéleteset és talán magát a poklot is. Mégis arra várunk, hogy valakivel átéljük ezt a csodát. Volt részem nekem is benne. Egyaránt megéltem a tökéletesnek hitt boldogságot, s tán megjárta szívem a legnagyobb gyalázatot. Szeretni valakit a legjobb dolog a világon. Szeretni egy családot, egy gyermeket, egy állatot. De a szerelmet szeretni talán a legszebb. Úgy szerettelek mint eddig senkit, Te voltál a reggeli feketekávémba az édes tej. Két külön lélek összeért és kellettünk egymásnak. Talán te voltál a legédesebb, a leggyengédebb lélek. Imádtam minden egyes mozdulatod, minden egyes szavad. Sose mutattad magad gyengének ami talán a véghez vitt. Eltűnt az a varázs amit mindig is kerestem. Szépen lassan Te lettél a reggeli kávémba a keserűség, amit akkor is lenyeltem ha már könnyes volt a szemem. Úgy éreztem menekülsz, menekülsz a semmibe és elfogysz. Oly gyorsan s hirtelen elhervadtál mint az első szál rózsám tőled ami már nem ragyogott csak szúrt, de tudtam egykor hogy virágzott. Elmentél. Itt hagytál a keserű kávémmal és a fakó lelkemmel. Kerestelek a téren, kerestelek a szélben, az esőben és mai napig kereslek. Nem nem téged. Keresem a szerelmet ami igaz. Te talán az voltál? Aki elment és csak hajnalban kopogtatott, félrészegen, hogy szeret? Szerettél talán valaha is? Vagy csak én voltam vak és inkább mérget tettem az italomba reggelente? Szépen lassan rájöttem Te voltál egyedül a méreg ami szépen lassan végzett velem. Mai napig keresem, keresem azt, aki feléleszt. Talán ez a búcsú ideje. Erősebb lettem a mérgedtől a tüskéidtől az üres szívedtől. 

[csakegylanyasokkozul-01]

A cigaretta a tüdőhöz kapcsolódik, amely az élet, a szabadság és az önállóság, az univerzum és az én közötti kommunikáció szimbóluma. A cigaretta egyfajta védekezési forma, amely mély szorongásokat és félelmeket kendőz el. Ugy gondolom, az engem körülölelő füstfelhő megvéd engem attól, hogy az igazsággal szembesülnöm kelljen. Szinte észre sem veszem, amikor rágyújtok, szokás, gépies mozdulat, mánia, amely időközben nagyon fontossá vált a számomra. Arra van szükségem, hogy az idegességemet levezessem, idegi ingerlékenységemet kiegyensúlyozzam.

Megnyugvásra, biztonságra vágyom. Dohányzom, mert menekülni próbálok egy számomra kellemetlen helyzet, a családom, az életem elől. A cigaretta által kibocsátott füst még ködösebbé teszi az elhatározásaimat.

Melyek azok a döntések, amelyeket nem vagyok képes meghozni?

Mi miatt ,,fakó" és unalmas az életem? Fel kell ismernem valódi szükségleteimet

Elfogadom, hogy többet és lazábban kéne kommunikálnom. Ha abba akarom hagyni a dohányzást, jó lenne, ha megtalálnám azt az érzelmi okot, amelyhez függőségem kapcsolódik, ez nagymértékben megkönnyítené a leszokás folyamatát. Így tisztábban látnám, hogy mit is akarok valójában az életben, és az igényeimet a valódi énemmel egységben elégithetném ki.

[mikropenisz]

csak ülök az autóban, lassan elnyomja a szürkület az őszi napsütés fakó maradékát, tohonya felhők kezdik pöttyözni a szélvédőmet, fülsüketítő a magány azok után, amilyen szép volt az erdő, amilyen jó volt beszélgetni, amennyire már most szeretném folytatni, vagy csak együtt csendben lenni egy tea mellett, egy ölelésben. Szelektív hulladékgyűjtés nincsen buta kételyeknek és tipródásnak?

[mimca]

Te nyugodtan alszol míg én továbbra is álmatlanságtól szenvedek. Minden lepörög a szemem előtt. Üvölteni tudnék. Törni, zúzni, sírni, sikítani. Mivel töltsem ki az űrt amit magad után hagytál? Mivel gyógyítsam be a sebet amit a hiányoddal karcoltál a szívembe? A lelkem darabokban - egy lyukas, rongyos, fakó szar lett belőle. A szívem haldoklik, minden erőtlen dobbanással fájdalmat okoz a testemben; szinte hallom ahogy sír ő is. Erőlködik... lökdös és könyörög, hogy menjek utánad újra ne hagyjalak keresselek. Utolsó erejével üvölt: MIT TETTÉL? NORMÁLIS VAGY? NE ENGEDD EL IVETT TAKARODJ UTÁNA! NE TEDD EZT! Velőtrázó az elcsukló hangja . Az agyam... nos, szintén üvölt. Dübörög, megoldás utan kutat lázasan. Mindent felborít és feléget maga körül ahogy próbalja Szívet és Lelket összekaparni, közben pörgeti az emlékeinket mint egy filmet. Már ő sem bírja - sír és a te neved mantrázza. Dolgozik a gépeket megszégyenítő erővel. Próbál az endorfinok után kiabálni de ők már rég elhasználódtak. Nincsenek. Nincs boldogság hormon. SZEDD ÖSSZE MAGAD!!! - küldi az üzenetet kétségbeesettül mindenhová. Sikertelenül. Fárad. Pillanatról pillanatra de Szív és Lélek nem hagyja pihenni. Fáradtak, álmosak mind (köztük én is kibaszottul) de képtelenek pihenni. Várom a csengőt, egy kopogást, egy üzenetet: "itt vagyok" - "beengedsz?" - "ég a villanyod, miért nem alszol?" - "feljöhetek?" - "Ivi nekem ez nem megy nélküled, engedj fel"... én ma sem, de te legalább nyugodtan alszol majd.

@mimca

#magyar #magyar poszt #tumblr #tumblr post #magyar tumblr #own post #tumblr girl #magyar tumblisok #hungary girl #halálvágy #önutálat #saját poszt #saját #saját gondolat #gyűlölet #sleeplees night #night #smoke #halál

[madarashirek]

Promenad24

#madár #madarak #madarashírek

[pitypangosgitar]

Meleg, napos tavasz délután volt. A langyos szellő lágyan lengedezett a közeli fák lombjai között, a lány gesztenye barna haját arcába fújva. Fakó bőrét kellemesen melegítették a nap első kedves sugarai. Talpát szinte égette az autó út betonja, mégis lassan lépkedett rajta. Fehér lenge ruhája délibábként ragyogott a fényben. Léptei az út melletti erdő felé vezették. Madarak csengő énekkel várták, hogy talpa a puha, hűvös fűre érjen. Felüdülést nyújtó kellemes érzés, a beton perzselő szúrása után. A lány lépett, a nap tűzött. Mintha csak egyenesen őt fogadná, az erdő szinte életre kelt. Oda tartozik, haza talált. A lány lépett, egyre mélyebbre az erő békés nyugalmába. Lépett, s örökre eltűnt a zöld tenger suttogásában. Nyugalmat talált, s eggyé vált a természet békés csendjével.