#cselekvés

[idonttalkwithpplhere]

Elfáradtam, de még nem tehetem meg azt, hogy pihenjek.

#tanulás #munka #fáradtság #fáradt vagyok #lelkiállapot #elme #test #pihenés #vágyakozás #fiatal #fiatalság #idő #az idő elteltével #szerelmi bánat #csalódás #csalódottság #csalódott #kétségbeesés #kitartás #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #érzések #emberek #saját #cél #cselekvés

[dalszoveg-planet]

Tettem olyan dolgokat, amiket megbántam Mondtam olyan dolgokat, amiket nem vonhatok vissza

NF - HOPE

#dal #dalszöveg #dalszövegek #dalszöveg magyarul #magyar #nf #cselekvés #cselekedet #tettek #szavak #mondatok #visszavonni #visszavon #visszavonás #megbánás #megbánt #hiába

[svedkaresz2015-blog]

A Pillanat, Amikor Nincs Pénzed vagy Nincs Időd Változtass, Építs, Éld ...

#youtube #Változás Lehetőség Kitartás Siker Közösség Bizalom Tapasztalat Életminőség Inspiráció Kihívás Elgondolkodtatás Videó Életmód Cselekvés Közös

[hicapacity]

A német történelem legsötétebb fejezetében, amikor a felbujtott csőcselék köveket dobált az ártatlan üzlettulajdonosok ablakaiba, nőket és gyerekeket nyíltan aláztak meg kegyetlenül; Dietrich Bonhoeffer, egy fiatal lelkész nyilvánosan felszólalt az atrocitások ellen.

Miután éveken át próbálta megváltoztatni az emberek véleményét, egy este mikor Bonhoeffer hazatért, saját apjának kellett elmondania neki, hogy két férfi várja a szobájában, hogy elvigyék.

A börtönben Bonhoeffer azon kezdett el elmélkedni, hogyan vált a költők és gondolkodók országa gyávák, szélhámosok és bűnözők kollektívájává. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a probléma gyökere nem a rosszindulat, hanem az ostobaság.

Bonhoeffer a börtönből írt híres leveleiben azzal érvelt, hogy az ostobaság veszélyesebb ellensége a jónak, mint a rosszindulat, mert míg „tiltakozni lehet a rossz ellen; erőszakkal leleplezhető és megelőzhető, a hülyeséggel szemben védtelenek vagyunk. Sem a tiltakozás, sem az erőszak alkalmazása nem ér semmit. Az érvek süket fülekre találnak.”

Azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak egy hülye ember előítéletének, egyszerűen nem hiszi el, és ha megcáfolhatatlanok, akkor lényegtelenként, mellékesként félre teszi őket. A hülye ember önelégült, és könnyen ingerülten támadásba lendülve veszélyessé válik.

Emiatt nagyobb elővigyázatosság szükséges, ha egy ostoba emberrel bánunk, mint amikor egy rosszindulatúval. Ha tudni akarjuk, hogyan lehet felülkerekedni a butaságon, törekednünk kell annak természetének megértésére.

Annyi bizonyos, hogy a hülyeség lényegében nem intellektuális, hanem erkölcsi hiba. Vannak emberek, akik feltűnően mozgékonyak intellektuálisan, de ostobák, és vannak olyanok, akik intellektuálisan unalmasak, de nem hülyék.

Nem annyira az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a hülyeség veleszületett hiba, hanem az, hogy bizonyos körülmények között az embereket hülyévé teszik, vagy inkább megengedik, hogy ez megtörténjen.

A magányosan élőknél ez a hiba ritkábban jelentkezik, mint a csoportokban előknél. Ezért úgy tűnik, hogy a hülyeség kevésbé pszichológiai, mint szociológiai probléma.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a hatalom minden erős felfutása, legyen az politikai vagy vallási jellegű, az emberiség nagy részét butasággal fertőzi meg. Mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne, ahol az egyik hatalmához a másik hülyesége kell.

A folyamat itt nem az, hogy bizonyos emberi képességek, mint például az értelem, hirtelen meghibásodnak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a növekvő hatalom elsöprő hatása alatt az embereket megfosztják belső függetlenségüktől, és többé-kevésbé tudatosan feladják autonóm pozíciójukat.

Az a tény, hogy a hülye ember gyakran makacs, nem vakíthat el attól, hogy nem független. A vele való beszélgetés során az ember gyakorlatilag azt érzi, hogy egyáltalán nem is mint emberrel van dolga, hanem szlogenekkel, hívószavakkal és hasonlókkal, amelyek birtokba vették.

Megbabonázták, megvakították, visszaélnek vele, és lényében bántalmazzák. Miután így esztelen eszközzé vált, az ostoba ember is képes lesz minden rosszra – nem látja, hogy az gonosz.

Az utasítás nem, csak a felszabadítás képes legyőzni a hülyeséget. Itt be kell látnunk, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak akkor válik lehetségessé, ha az a külső felszabadulás megelőzte. Amíg ez nem történik meg fel kell hagynunk minden próbálkozással, hogy meggyőzzük az ostoba embert.

Bonhoeffer az Adolf Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt 1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban hunyt el, mindössze két héttel azelőtt, hogy az Egyesült Államokból érkező katonák felszabadították a tábort.

Bonhoeffer szavaival: „A cselekvés nem a gondolatból fakad, hanem a felelősségre való készségből. Az erkölcsös társadalom végső próbája az, hogy milyen világot hagy gyermekeire.

#dietrich bonhoeffer #Bonhoeffer #hitler #hülye #hülyeség #erkölcs #röfi #orbán

[csacskamacskamocska]

Tudattalan választások

Tegnap hallgattam egy előadást (mindjárt újra meghallgatom) és egyrészt eszembe jutott, hogy a tudattalan-tudatalatti dologban van egy tévedés, ami beépült a köztudatba. Nem akkora hatalmas tévedés, de fontos mégis, mert dobozba zár, mint az Istenábrázolás. Nem tudatalatti, hanem tudattalan a helyes kifejezés, másrészt a választásainkon gondolkodtam. „Mi a különbség a tudattalan és a tudatalatti között? A topografikus modellben megkülönböztetünk tudatos, tudatelőttest és tudattalant.

A legszemléletesebb módja ennek bemutatására a jéghegy-modell. A jéghegy csúcsán helyezkedik el a tudatos. Minden, amit saját akaratunk által teszünk és irányítunk, mind tudatos és aktuálisan aktív cselekedetünk, vágyunk. Az annál sokkal nagyobb terjedelmű, felszín alatti rész pedig mindaz, ami a tudatunkon kívül esik. Ezt további két részre tudjuk bontani. A víz alatti terület egy része még látszik a vízen keresztül. Ez a tudatelőttes. Ez azon tudásunk, viselkedésünk, érzelmeink, emlékeink összessége, amit akaratunkkal könnyen és gyorsan be tudunk hívni a tudatos mezőnkbe. Úgy is nevezik, mint a tudat előszobája, mert ami itt helyezkedik el, nagyon könnyen jut be a fókuszba. Például ha eddig nem gondoltunk a rózsaszín elefántra, e mondat végére már biztosan látjuk magunk előtt.

Elérkeztünk jéghegyünk legnagyobb, láthatatlan, de annál fontosabb részéhez, a tudattalanhoz. A tudattalanban tartózkodó tartalmak folyamatosan hatást gyakorolnak ránk. Ösztöneink innen indulnak, és innen jutnak el a cselekvés szintjéig. Az örömszerzés, a tetteink, amik olykor megmagyarázhatatlanok, mind innen indulnak. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ösztönösen cselekedtünk, vagy csak úgy jött magától a cselekvés.

Ezek a fogalmak lelki minőségek, amik nem foglalnak el az agyban kifejezetten egy-egy területet.

Mivel a tudattalan sincs helyhez kötve, ezért nem hívhatjuk tudat alattinak.

Ez az elem nincs semmi fölé vagy alá rendelve, kiváltképp azért sem, mert nagyon is fontos szerepet játszik életünkben, személyiségünkben. Tudattalan, tehát nem ismerjük fel jelenlétét, nem tudatos.”

Minden döntésünket ez a három dolog határozza meg. Amit tudunk, amit majdnem tudunk és a tudattalan amiről fogalmunk sincs, de nagy mértékben befolyásol minket. Minél jobban azt gondolod, hogy téged aztán nem, te aztán teljesen tisztában vagy minden döntéseddel, és nálad komolyabb, analitikusabb és egzaktabb elme nem létezik, annál valószínűbb, hogy semmi rálátásod nincs arra, hogy a tudattalanod mit művel veled. Az elmédnek mindenre van egy racionális, de téves magyarázata. A tudattalan megjelenik a félremondásokban, a viccekben, az álmokban, a ráérzéseinkben, megérzéseinkben. Mindennapi céljainkat, motivációinkat, önmagunkat ezek az elemek irányítják.

Vonzódások és ellenérzések

A vonzalmainkat leginkább a tudattalan befolyásolja.

Sokszor elmondták már, a szerelem az olyan, hogy bang, jön és elsöpör minden ésszerűséget, jön és megmagyarázhatatlan, jön és felborít mindent... Valami "dolog" a másikban. Amire egy tudattalan vágyad rezonál. Simán előfordulhat, hogy ha tudnád mi az, sírva röhögnél, hogy tényleg, tényleg e miatt a faszság miatt szenvedtem, áldoztam (volna) fel mindent? Tényleg? És tényleg. :/ A tudattalanban rejlő dolgok miatt érezzük azt is, hogy a másik „nem az igazi”. mert a tudattalan vágyak ott motoznak és lehet akár arról is szó, hogy valójában nem megfelelő nemű... és fogalmunk sincs róla. Néha meg pont azért vagyunk kiszolgáltatva a tudattalannak, mert az abban lévő dolgok „nem engedik”, hogy elengedjük a másikat. Nem akarjuk elveszíteni a magunk se tudjuk mit. Aztán, amikor valaki másban is megtaláljuk a magunk se tudjuk mit, akkor úgy nézünk vissza az előző kapcsolatra, hogy hülye voltam? Hát miért ragaszkodtam, miért csináltam?

Hátborzongató, hogy mennyire tudatosnak gondoljuk magunkat, és mennyire nem vagyunk azok valójában. És az is ijesztő, hogy a tudatos részünk kap tréningeket, és mindenféle okos tanácsokat, csináld ezt, csináld azt, így kommunikálj és úgy, így gondolkozz és úgy... pedig lehet, hogy sokminden úgy tudna kisimulni, ha többet tudnánk felhozni a valós igényeinkből a valós vágyainkból. Nem tudom ezt hogy lehet. Azért nem tudom, mert minden ami eszembe jut, az maximum a tudattalan előszobájáig juttat. Meditálj... a meditáció kisimít, de pont nem merít le a tudattalan kuszaságába. Hipnózis? Azt szakember nélkül nem lehet csinálni. Belső monológ? Mondd csak bennem élő kisgyerek, díva, nőstényördög, apáca, szentjohanna, ősanya és provokatív művész, melyikőtöknek mi a titkos álma/vágya? legyetek szívesen elmondani, és akkor szép sorban megkapjátok, lehetőleg még az előtt, hogy zártosztályra kerülnénk. (:D)

Ismered az érzést, hogy nem azért szeretnek amiért szeretnéd? Úgy érzed, hogy nem azért szeretnek, nem azt szeretik, aki vagy, hanem valamit, amit csak a másik lát? Lehet, hogy ő lát benned valamit, amire neked nincs rálátásod. A cselekedeteidet meghatározza, de rálátásod nincs. De lehet, hogy ez tényleg nincs, csak ő rezeg rá valami számodra és belőled tényleg lényegtelen részletre. Mondjuk szép a szemed. Azt hiszed, hogy fantasztikus a személyiséged, egy csoda amit elértél a szakmádban, amivé emberileg váltál, hogy értékes, szerethető, klassz valaki vagy. Akarnád tudni, hogy csupán az a fontos, hogy szép a szemed és az összes többi tökmindegy? Kicsit hátborzongató ez a tudattalan dolog.

Anyámnak volt ez az általam gyűlölt, jellemzően narcisztikus mondata (kontrolláló és megfélemlítő): Nem azért haragszom amit mondasz, hanem amit gondolsz. Hogy mit képzelünk arról, hogy mit gondolnak mások, szerintem ez fullra a tudattalanból átszűrődő dolgok tombolása.

Az előadás egy másik érdekes témát is adott, de azt majd holnap. Most még van egy kis rettegnivalóm önmagamtól.

#tudatalatti #tudattalan #választás #döntés #vonzalom #03-10

[donb]

Grippe

(Időről időre eszembe jut, hogy le kéne szedni és gatyába kéne rázni a cikkeimet (legalább a jobbakat), mert egyrészt a dizájnváltások rég szétkurták őket tipografice, másrészt meg milyen már, hogy index.hu... Mindenesetre, ha már fölmerült a paracetamol és vidéke, itt ez a jó kis okoskodós. Ha másra nem, arra jó, hogy mennyit változtak húsz év alatt a gyógyszerárak.)

2003.02.02.

Tegyünk magunk elé egy kalapot meg egy üveg kisüstit, és igyunk, amíg két kalapot látunk. Na de mi van, ha a kettős látás eleve az indulóállapot része? Ilyenkor meddig kell inni? Amíg hármat látunk? Vagy négyet?

Az összetéveszthetetlen tünetegyüttes, a levakarhatatlan ismerős, a téli látogató jön évről évre, legkésőbb amikor az első herekocogtató hideg nyáladzó olvadozásra vált. Nyirkos, sötét, büdös, keserű lepedék lepi a nyálkahártyákat, begerjedt vírushadak minősítik táptalajnak jobb részeinket; nyakon ragad a náthaláz. A testhőmérséklet liftezni kezd, fogak kocognak, takony, nyál, könny egybefoly, tüdő szaggat, és fájunk tetőtől talpig.

A kalapkúra elvi csapdába esvén (meg hát, valljuk be férfiasan, van tapasztalatunk a betegen berúgás másnapjairól), marad a racionális cselekvés: keressünk valami vegyszert (hátha feltámaszt mégis). Ha mondjuk gyógyszerreklámfilm-szereplő az ember, csak beleszór valami csodaport egy bögre forró vízbe, szipogva elszürcsöli, és már bokázik is vigyorogva kifele a havas cudarba.

Van pl. az a ribizli- vagy citromízű Coldrex nevű csoda, négyszáz forintért adnak öt adagot, hétszázért tízet. Potomság. Van benne paracetamol, fenilefrin meg C-vitamin. A C-vitaminnál az ember irigyelni kezdi a vegyészeket. A szakadt kémikus csak kiveszi a vegyszerszekrényből az aszkorbinsavas üveget, tol egy spatulával, oszt kész a skorbutprevenció. Meg citrompótlónak is jó. (Teázás közben jól lehet merengeni a gamma-lakton-gyűrű szépségén meg az endiol--hidroxi-oxo tautomérián.) A fenilefrin az ereket húzza össze, igazából az orrba kell, úgyse fogjuk megúszni, hogy valami ilyesmivel ne gyalázzunk bele szegény elgyötört szaglószervünkbe.

Egy lényeges komponens maradt, a paracetamol, rendes nevein N-acetil-para-aminofenol vagy 4-hidroxi-acetanilid. Nem kell parázni, nem túl bonyolult: benzolgyűrű (Isten áldja Kekulé mester majmait) két fityegővel. Innen nézem, fenol, onnan nézem, anilin. Bíztató, mi? Azért az a dög elég rendes láz- és fájdalomcsillapító. Árulják is százféle kiszerelésben meg kombinációban (Andrwes Answer, Ben-u-ron, Efferalgan, Mexalen, Mexavit, Miralgin, Panadol, Rhinoval, Rubophen, Saridon, miegymás).

Az italporok sztárja a Neo Citran. Coldrex egy kis feniraminnal (a fenilefrinre segít rá) meg szőlőcukorral megspékelve. Hatszázötvenért adnak hat adagot. Namost, egy bögre Neo Citranban fél gramm paracetamol van. Paracetamolt kapni natúrban is, tíz darab félgrammos tabletta 95 forint. A C-vitamin-tartalom egy-két forintba kerül (hacsak nincs otthon kilós aszkorbinsav). Orrnyálkahártya-lazítót meg úgyis jobb direkte az orrba csöpögtetni, köptetőre is vannak hatékonyabb megoldások. Mellesleg rendes patikában kutyulnak jó kombinált porokat, fél áron. A békebeli kézzel hajtogatott tasak bontogatásának élvezetéről nem is beszélve.

Ha már ennyit rugóztunk a láz- és fájdalomcsillapításon, jusson eszünkbe a nagy klasszikus, az acetil-szalicilsav (megint egy benzolgyűrű két fityegővel). Magyarul: aszpirin. Higgyék el, nem csak hagyományőrzésre jó. Bayer Aspirin, 500 milligrammos - megbízható, mint egy öreg Volkswagen (megtermett férfiemberek kettesével szedjék). Húsz tabletta 425 forint. Elvileg volna százdarabos is 886-ért, de olyat magyar gyógyszertár nem tart, nehogy egy nagyobb család olcsóbban megúszhassa a tömeges kidőlést.

Ugyanaz az acetil-szalicilsav van az ősmagyar Istopirinben is, ami egy hajszálnyival olcsóbb ugyan az Asipirinnél, de. Először is olyan reménytelenül szocialista fazonja van. Másodszor a Bayer tud valamit, amit az utángyártók nem: kristályosítani. A Bayer Aspirin kristályszerkezete békülékenyebb viszonyban van a gyomorfallal, és a pohár vízben is jobban szétesik. Az aszpirint ugyanis a gyomorra leselkedő veszélyek miatt nem szabad egyben bekapni, vízben kell elkeverni és meginni. Ha nincs kedvünk totojázni (és az aszpirin ízét kedvelő perverzek közé tartozunk), tartsuk a szánkban a tablettát amíg szétesik, aztán nyomjuk le egy-két korty vízzel.

Az acetil-szalicilsav kalciumsója a Kalmopyrin. Szintén régi jó(?) ismerős. Állítólag a kalcium-karbonáttól az aszpirin kevésbé bántja a gyomrot és vízben is jobban oldódik. Hát... Rágcsáljunk el egy Kalmopyrint meg egy Bayert, valahogy ég és föld. És hogy mitől drágább úgy harminc százalékkal, azt csak a jóisten meg az OEP tudja. Ha mindenáron flancolni akarunk, vegyünk inkább Aspirin plus C pezsgőtablettát. Abban csak 0,4 gramm aszpirin van ugyan, viszont több mint kétszer annyiba kerül. Igaz, van benne aszkorbinsav is, meg pezseg is, ami manapság nagy divat.

Ha lázunk és fájdalmaink felől már intézkedtünk, még mindig ott vannak azok a rusnya váladékok, köhögés, szörcsögés, könnyek. Fuldoklás és orrdugulás egyszerűbb eseteinél lehet köhögős cukorkákat szopogatni. De ne dőljünk be mindenféle gyógynövény- meg mentol- meg antiköhögin-tartalomnak! Egy igazi adalék van: az eukaliptuszolaj. Emlékszünk a Sörgyári capriccióban őrjöngve rohangászó dokira? Na, az az eukaliptuszolaj. Használ. Sajnos, csak egyetlen közforgalomban levő cukorkában van kellő töménységben, a Fisherman's Friend rettenetes ízű alapváltozatában. Nem hiába, állítólag nehéz életű északi halászoknak találták ki. Szóba jöhet még a fekete csomagolású extraerős Halls cukorka, csak az hazavágja a szánk nyálkahártyáját is.

Tisztességes köhögésnél nem lehet megúszni a gyógyszertárat. Eleinte lehet próbálkozni csillapítókkal. Az Erigon vagy a Radipon azért jó, mert kodein van bennük, bemesélhetjük magunknak, hogy legálisan drogozunk (mit nekünk Libexin). A száraz köhögés rohadt dolog, és még azt se tudja megállapítani az ember, hogy használ-e a csillapító, mert nem tudhatjuk, hogy nélküle tényleg kisebb frekvenciával fuldokolnánk-e.

Ha szerencsétlen tüdőnk váladékozik is, akkor hagyhatjuk a fenébe a kodeint. A letapadó trutymót föl kell szaggatni valami köptetővel, és köhögést egyszerre gerjeszteni és csillapítani tilos. Ha kisgyerekkorunk doktor bácsijának borzalmas kanalasán akarunk nosztalgiázni, kérjünk mixtura pectoralist. Mifelénk a "mellkeveréknek" hullarum a becsületes neve, nem véletlenül. Bár sehol sincs dédanyáink tüdővészes korának (ma is kapható) rettenetéhez, a fagiforhoz képest. Ó, fakátrányok fenolos csodái! Guajakol! (Orto-metoxi-fenol - na tessék, megint egy benzolgyűrű két fityegővel.)

De ne nosztalgiázzunk! Speciel köptetőkben kimondottan virtuóz a gyógyszeripar. A többféle - tényleg ható - hatóanyag között szerintünk az acetil-cisztein a király. Rengeteg termékben ő a lényeg (ACC, Acetylcystein AL, Fluimucil, Mentopin, Mucobene, Solmucol, Sputopur). Van mindenféle italpor, szirup, pezsgőtabletta, kapszula. 5-600-ért kaphatunk 20-30 adagot a gyorsan ható italporokból. Ha meg nagyzolni akarunk, vegyünk 1740-ért 30 darabos Fluimucil 600-as pezsgőtablettát. De az ACC 200-tól is igazán jó löttyösöket lehet köhögni. Kész megkönnyebbülés.

A legnyomorultabb az egészben a tönkrement, bedugult orr. Az orrcseppek, orrspray-k (Histazolin, Nasal, Nasivin, Novorin, Otrivin, Vibrocil stb.) egytől egyig borzalmasak. Az orrnyálkahártya kifinomult anyag, ereinek szűkítgetése kínos, könnyfacsaró művelet. A hatás meg rendszerint, finoman szólva, időleges. Talán az eredetileg köptető hatóanyagú (brómhexin) Paxirasol orrspray a legemberibb, még a bekövülés ellen is hat valamelyest.

És hát a termék. A papír zsebkendőket valamiért féladagosra méretezik (az ember akár a markába is fújhatná, minek az a flanc), a vászon zsebkendő vagy jó anyagú, vagy nem, de inkább nem, és mindig rosszkor telik meg. A lehasznált pelenkából készült rongy volna legjobb, de az eldobós csecsemősegg-borítások korában nehéz hozzájutni. A legjobb, ha veszünk egy nagy tekercs háztartási papírtörülközőt. Az egész kínlódásnak a hülye európai civilázió az oka, bezzeg a keletiek meg a természeti népek! ("Undorító szokásai vannak a fehér embernek, nézd, a hülye zsebre teszi az orrvizet!") A kultúra ráadásul kínos kisebesedésekkel jár, arra is keríthetünk valami huszárzsírt vagy szarvasfaggyút.

Jöhet az egészre torokfájás is, akkor öblögessünk Glycosepttel vagy Phlogosollal (nem érnek sokat), vagy szopogassunk valami torokfertőtlenítőt: Faringoseptet (ó, a román gyógyszeripar), Halsetet, Mebucaint, Septofortot, Strepsilst. De inkább menjünk orvoshoz! Ha a szemünk is kikészült, akkor szemészhez is.

Itt ülünk hát, a szorgos kutatómunkával áthörgött, -szédelgett napok után égő tekintettel és üres pénztárcával, összes nyálkahártyánk romokban hever, és ráébredünk, nemhogy kalapkúrához, de még egy kocsmaajtó látványához se volt szerencsék vagy tíz napja. Most mondják, nem tökmindegy, mi a jónyavalya történt ezen a redves héten?

#grippe #gyógyszer #eheti #2003

[zeroz2ro]

1. Ha fogalmad sincs mit kellene tenni / nem tudsz tenni semmi csinálj egy bizottságot és tegyél úgy mintha kormányoznál. 2. Hívd össze ezt a bizottságot hajnalban, hogy még fontosabbnak tűnjön az alibi cselekvés, bár te is tudod, mi is tudjuk, hogy semmi rendkívüli nem törrtént az éjjel. 3. Tedd hozzá hogy a haza védelme az első. WIN! Bónusz: Nyomtass ki a titkárnőddel színesben térképeket hogy még fontosabbnak tűnjél!

[liketwins]

MEGINT Sosem tudtam elmondani, mi az, ami bánt Számtalan dolog tett kárt Bennem, Nem vagyok érzelmi zseni És nem tudom mi a megoldás De a világvégére már elmentem Csak hogy értsem, mit érzek Mindig kinéztek Kiutáltak innen is, onnan is Viselkedtem emígy, voltam, amolyan Nem tudom, mikor voltam igazi, mikor hamis Nem tudom ki vagyok, mondd meg te Ismertess meg önmagammal Világosíts fel okvetlen Mert a bennem lakó szörny összevagdal Tele van igénnyel, mindig kitalál valamit De nem mondja el, mit szeretne Csak dalolja melankolikus dalait Miatta érzem magam elveszettnek Az szörnyem nem von be semmibe, Meglepődtem, hogy ő is kizár? Sosem éreztem magam senkinek ennyire Még csak nem is támad vele vitám Megtanultam vele együtt élni csendben, Azt hiszem, nem bánthat engem, de felemészt A passzivitása felborzolja a lelkem A cselekvés helyett választom a feledést Hagyom, hogy sodorjon, tegye a dolgát Barátom az idő, kérés nélkül telik De talán nem értem az idő koncepcióját Mert nálam megállt, és egyedül hagyott magammal megint

#hungarian #magyar #saját #saját vers #saját poszt #saját szöveg #saját érzés #költészet

[iszappakolas]

Az a hipotézisem, hogy Magyarországon a szellemi és etikai értelemben vett rendszerváltást két kihalási folyamat fogja eredményezni. Az első turnusban el kell pusztulniuk azoknak a jelenleg 50 év feletti kádármaradványoknak, akik a Fidesz szavazóbázisát alkotják. Ők az agresszív, rosszindulatú massza, akik könnyen manipulálhatók, a poroszos oktatási rendszer és információs vákuum áldozatai. Szegényes a kreativitásuk és a kritikai gondolkodásuk, bináris rendszerekben értelmezik a világot, ezért fogékonyak azokra a narratívákra, amikben jó és rossz csap össze, nekik pedig ellenséget kell választaniuk. A második turnusban az én generációm jókora részének kell elpusztulnia. Ebbe a szegmensbe azok tartoznak, akik tömegesen kiábrándultak a politikából, nem látják a tetteik vagy azok hiányából fakadó következményeket, a cinizmus és morális relativizmus eltorzította a személyiségüket. Ők azok az együgyű, közömbös emberek, akiket önmagukon kívül semmi sem érdekel. Mindkét csoport impotens, képtelenek újszerű, felforgató tettek végrehajtására, ezért mikro és makro szinten kvázi lehetetlen a tömeges forradalmi cselekvés ebben az országban. Itt a heideggeri Das Man van többségben, és csak a halál gyomlálhatja ki.

[kepeslajoska]

Rácz András (Az eddigi legjobb értékelés)

Tíz tanulság a tegnapi események kapcsán:

.1)Prigozsinnak vége. A tegnapi nap folyamán elvesztette az üzleti birodalmát, a pénzét (csak a szentpétervári központban négymilliárd rubel készpénzt (!) találtak a házkutatás során), a média-felületeit, a magánhadseregét és az önállóságát is. Az majd kiderül, hogy pontosan milyen jövő vár rá Belaruszban – vagy máshol - , de számára „a trónok harca” véget ért.

.2)Tegyük hozzá: a tegnapi nap lehetséges végkifejletei közül valószínűleg ez volt a legjobb. Prigozsin győzelme azt jelentette volna, hogy egy olyan ember szerez meghatározó befolyást, aki nemcsak normálisan tartotta, hogy a dezertálással próbálkozó harcosait nagykalapáccsal végzik ki, hanem ezzel még dicsekedett is. Elnök természetesen nem lehetett volna belőle (ennek van egy alkotmányos folyamata, amit teljesen nem lehet megkerülni), de ha erővel el tudta volna érni a két fő ellensége, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök leváltását, az sem lett volna jó. Nem azért, mert akár Sojgu, akár Geraszimov különösebben kedvelhető vagy hatékony vezetők volnának, hanem azért, mert ez azt jelentette volna, hogy az orosz állam annyira meggyengül, hogy fegyveres felkelők kormányátalakítást tudnak kikényszeríteni.

.3)A történet legnagyobb vesztese ezzel együtt Vlagyimir Putyin és az a putyini elit, amely a hozzá fűződő kapcsolatra építette a hatalmát és befolyását. Az orosz állam és annak irányítása ugyanis tegnap tragikusan leszerepelt. Olyan a második világháború óta nem történt, hogy egy nem állami fegyveres erő több, mint nyolcszáz kilométert (!) masírozzon Oroszországban anélkül, hogy érdemi ellenállásba ütközött volna. Az orosz állam pedig látványosan képtelen volt bármit is tenni, azt leszámítva, hogy udvariasan félreállt az útból és a belorusz diktátort kellett megkérnie, hogy közvetítsen.

.4)Nem az erő hiányzott az ellenálláshoz elsősorban, amennyire rekonstruálni lehet, hanem a határozott döntési képesség. Technikailag megállítható lett volna a wagneres konvoj. Fel lehet ásni keresztben az autópályát (ez is csak késő délután jutott eszébe valakinek), szét lehet szedni a hidakat (ezt végül csak az Oka folyó hídjánál tették meg, nem sokkal Moszkva előtt), ki lehet szórni acéltüskéket, ami megállítja a gumikerekes járműveket, stb. És ugye ott vannak még az erőszakos lehetőségek is, a légierő harci helikoptereitől a támadó drónokon át a Roszgvargyija egységeiig és a tulai elit légidesszant-hadosztályig, akik jelentős része nincs Ukrajnában. Amennyire ismerni lehet az orosz rendszer működését, nem az esetleges polgári áldozatok volt a fő probléma: a Prigozsin-féle menet kezdetén a légierő gond nélkül lőtt szét egy emberekkel teli autóbuszt és szórványosan utána is támadta a wagneresek járműveit az autópályán. A határozott döntés hiányzott, hogy pontosan mi legyen a cselekvés iránya.

.5)Határozott döntés hiányában pedig a helyi kormányzók az egyetlen dolgot tették, amit racionálisan tehettek: kivárták, míg elvonul a vihar, igyekezve minimalizálni a területüket ért károkat és veszteségeket. Nem álltak ellen, hanem próbálták a polgári lakosságot távol tartani a wagneresek útjából, ami nagyjából sikerült is. Mind a rosztovi, mind a voronyezsi, mind a lipecki megye jól szerepelt: minimális infrastrukturális károkkal megúszták.

.6)A határozott döntés hiánya rövid távon a legnagyobb közvetlen károkat a hadseregnek okozta: Prigozsinék lelőttek legalább hat helikoptert és egy repülőgépet. Ez legalább 12-15 főnyi, jól képzett személyzetet és sokmilliárdos kárt jelent…. és ezt a tegnap esti, Lukasenko által közvetített megállapodásnak köszönhetően várhatóan teljesen büntetlenül megússzák. Ennyire az orosz haderőt nagyon régen alázta meg bárki is.

.7)Igazán azonban a Kreml a nagy vesztes. Kiderült, hogy a mindig határozottnak, higgadtnak és rettenthetetlennek beállított Putyin valójában képtelen kezelni egy hirtelen kitörő, váratlan válságot. És még csak nem is rossz döntéseket hozott, hanem vagy egyáltalán nem hozott döntést, vagy egymásnak ellentmondó döntéseket hozott – ezt ugye tényszerűen nem tudjuk, de azt igen, hogy az orosz állam megbénult az események hatására, miközben egy határozott kremli iránymutatás mellett ennek az ellenkezője kellett volna, hogy történjen. Lehetséges, hogy Prigozsinnak egy korábbi, gúnyos megjegyzése a bunkerben lapuló vénemberről (бункерний дед) nem is volt annyira téves.

A nap végére ugyanis eljutottunk a reggeli dühös és kemény Putyin-beszédtől (amely hátba szúrást emlegetett és szigorú felelősségre vonást követelt) oda, hogy a lázadók szabadon távozhatnak, sőt, egy részük még az orosz védelmi minisztériummal is szerződést köthet. A Prigozsin-féle bejelentések arról, hogy „a polgárháború megkezdődött” és „estére új elnökünk lesz”, mintha meg sem történtek volna. A reggel elindított, évtizedes börtönbüntetéssel fenyegető eljárás fegyveres felkelés szervezése miatt estére be is fejeződött, Prigozsint felmentették. Sokatmondó, hogy Putyin este meg sem szólalt, helyette a szóvivő, Dmitrij Peszkov közölte a deal hírét a nyilvánossággal. (Az pedig csak hab a tortán, hogy külön TASSZ közleményben kellett bizonygatni, hogy az elnök természetesen nem hagyta el Moszkvát – annak ellenére sem, hogy az általa használt különleges repülőgépek bizony távoztak a fővárosból.)

.8 ) A tegnapi események megmutatták a putyini elitek lojalitásának határait is. Egyik oldalról igaz ugyan, hogy egyetlen érdemi szereplő sem állt a lázadók mellé – de az elit tagjai közül nagyon sokan nagyon gyorsan elmenekültek Moszkvából (sokan az országból is), ami azt mutatja, hogy szembefordulni ugyan nem mertek Putyinnal, de kockáztatni sem akartak érte semmit. És láthatóan reálisnak tartották azt a veszélyt, hogy az orosz állam TÉNYLEG nem tudja megállítani a lázadókat. Márpedig a legfelsőbb elit tagjai azok, akik mindenkinél jobban ismerik Putyint és az ő valós erejét – vagy annak hiányát.

.9) Bár a hosszú távú következtetésekkel óvatosnak kell lenni, de azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a történtek újra nyílttá tették a 2024 tavaszi elnökválasztás esélyeit. Három nappal ezelőttig az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Putyin újra elindul és nyilván újra elnök is lesz, tehát még legalább további hat évnyi Putyin-korszakra kell készülni (nyilván akkor, ha a biológia közbe nem szól). A tegnapi nap után viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a verseny tényleg olyan lefutott lesz, mint amilyennek korábban gondoltuk. Amitől persze még simán nyerhet újra Putyin – de ez most jóval kevésbé tűnik biztosnak, mint egy héttel ezelőtt.

Összességében a helyzetet most úgy látom, hogy míg „a trónok harca” Prigozsin számára véget ért, Putyin és a putyini elitek számára most kezdődik csak igazán.

.10) Mindebből az is következik, hogy mindazoknak, akik akár Oroszországban, akár külföldön a Putyinnal való kapcsolatra alapozták a politikai-üzleti stratégiájukat, célszerű ezt átértékelniük, vagy legalább felkészülniük alternatív forgatókönyvekre is.

Kiderült az is, hogy az orosz jogrendszerben bármi és annak az ellenkezője is meg tud történni akár egyetlen napon belül, még olyan súlyú ügyekben is, mint a fegyveres felkelés. Ez szintén az oroszországi elköteleződés újraértékelésére kellene, hogy sarkalljon bizonyos szereplőket, adott esetben akár anyagi veszteségek felvállalása árán is.

Végezetül, mivel valószínűleg újra nyílttá válik a 2024-es elnökválasztás kimenetele, célszerű volna a hazai szereplőknek végre érdemi erőforrásokat fordítani az orosz belpolitika értelmezésére és elemzésére, rendesen feltérképezve a meghatározó szereplőket és köreiket, stb. Erős ugyanis a gyanúm, hogy hamarosan szükség lesz erre a tudásra.

[fovarosiblog]

Ez egy egész jó kis potty kaszt volt.

[idonttalkwithpplhere]

"Az ember gyakran azt teszi, amit helyesnek érez, de nehéz lenne megmagyarázni, miért érzi helyesnek."

#stephen king #cujo #könyv #könyvrészlet #emberek #döntés #cselekedet #cselekvés #érzések #ráció #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok

[nemtudoknelkuledelni1]

A remény bonyolult téma. Életmentő meg mérgező is,egyszerre.

Ha a reménynek van létjogosultsága,vagyis van reális esély a jó irányú változásra,úgy a remény életben tartó erő. Börtönből tud kiszabadítani a belehalással szemben. Megtart napról napra.

Ha azonban a remény illúzió,ha a remény üres,és nem vezet változáshoz,viszont az egyén fenntartja,magát hamis várakozóállapotba helyezve,cselekvés helyett egyéb irányba,úgy a remény halálos. Úgy a remény hazugság,méreg,az önámítás maga.

Tisza Kata:Most

#hianyzol #szeretlek #te vagy a mindenem #remény

[algebraicvarietyshow]

az mkkp még mindig inkább antipolitika, mint valódi politikai cselekvés

[hicapacity]

Pont a pedotünti 10 tanulságára, avagy A...

tegnapi tüntetés 10 tanulsága:

1. Rengetegen voltunk. Nem vagyok tömegbecslő, de voltam már pár tüntetésen, szervezőként is, és nekem az 50 ezer erős alulbecslésnek tűnik. Mi több: csak azért nem voltunk többen, mert megbénult a közlekedés, és sokan el se jutottak a Hősök terére.

2. Ami a számháborúnál is fontosabb: rengeteg volt a fiatal arc. Dühös fiatalokat láthattunk megmozdulni, akik egyébként nagy valószínűséggel nem politikailag aktívak. Akiknek az életében a politika egyébként nagyon periferiális mellékszerepet játszik.

3. Kiderült tehát egyrészt az, hogy ebben a mostani Kegyelem-gate-ben nagy kakaó van. Magyarul elementáris erejű felháborodást váltott ki a társadalomban. És ezt egyáltalán nem csillapította le Orbán következetlen, néhol elhallgatni, néhol bagatellizálni, néhol túlkompenzálni akaró válságkezelése. A Fidesz nem képes olyan eredményesen ellenőrizni a nyilvánosságot, mint szeretné - hiába hallgatta agyon a tüntetést az egész kormánysajtó.

4. Kiderült másrészt az is, hogy az online influencerek nem csak valódi tömeg-befolyással rendelkeznek, de egyben tömegeket képesek mozgósítani és utcára vinni. Nem csak rajongóik vannak, de ezek a rajongók hajlandók társadalmi/politikai cselekvésre is.

5. Ami mutatja a nyilvánosság szerkezeti átalakulását. A pártok, szakszervezetek, írók és művészek - a nyilvánosság "régi", intézményes véleményvezérei és tekintélyei - egyre kevésbé képesek megmozgatni a (nagyvárosi) fiatalságot. A mai nyilvánosság amorfabb, képlékenyebb. Self-made, a közösségi média hullámai által magasra dobott véleményvezérek dominálják, akik kevésbé irányíthatóak, kontrollálhatóak - ugyanakkor képesek ügyek mentén ad hoc koalíciókat alkotni.

6. Az is kiderült ugyanakkor számomra, hogy az online influencerek teljesítménye vegyes, amikor politikai tüntetésen kell szerepelni. Többüktől teljesen idegen a "népvezér" szerep, és jó szónoknak sem mondhatók. Ami működik egy YouTube videóban, az teljesen csődöt mondhat egy sok tízezres tömeg előtt. Vannak ígéretes tehetségek, de van hová fejlődni.

7. Bár mindig nagyszerű érzés megélni a közös tömeges cselekvés során az élményt: nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk - ez önmagában még kevés az erkölcsi katarzis beteljesedéséhez. Valami olyan mondásra, valami olyan közös cselekvésre lenne szükség, ami visszaadja az emberek hitét abban, hogy érdemes. Sajnos ilyen üzenettel a tüntetés adós maradt és nem hozott újat. (Egy barátom szerint azt kellett volna a tüntetés szervezőinek mondaniuk: "Holnap mi nyolcan elmegyünk a Várkertbe, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket a miniszterelnöknek, velünk tartotok?" Az valóban erős üzenet lett volna.)

8. Így az is újra nyilvánvalóvá vált, ami nekem már a Milla tüntetések egykori egyik szervezőjeként 10 éve leesett: ami a társadalmi felháborodás által a népszerűség csúcsára repített ad hoc civil mozgalmak erőssége, az egyben gyengesége is. Könnyen jönnek, könnyen mennek. Nehezen képesek tartós, rendszerszintű változást elérni. A tüntetésre erőltetett apolitikusság és kötelező ellenzék-fikázás bizonyára jelent egy kezdeti kedvező nimbuszt, vonzerőt a pártpolitikából kiábrándult polgárok mozgósításában. Közép- és hosszú távon azonban az emberek (gyakran irracionális) várakozásai egyben gyengeséget is jelentenek: könnyen átcsaphatnak kiábrándulásba. Vajon mit is akar ez a mozgalom? Egyáltalán mozgalom akar-e lenni? Mi ellen irányul? Tényleg csak a gyermekvédelemről szól? Ebből a szempontból még teljes a következetlenség és bizonytalanság: a beszédek csomó más kormányellenes témát is behoztak.

9. Ahogy Zeynep Tufekci török származású amerikai szociológus megfogalmazta, egy társadalmi mozgalomnak három dolog kell ahhoz, hogy tartós változást érjen el: 1) az elbeszélő kapacitás: egy olyan sztori, ami összeköt és mozgósít. Ez már megvan. 2) Bomlasztó kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy megakadályozza a rendszer intézményes működését. Amíg csak annyi történik, hogy az emberek kitüntetik magukat és hazamennek utána, az még nem az. 3) Választói/intézményi kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy olyan politikai döntéshozók megválasztását segítse elő, akik a mozgalmi célok érdekében tartós változásokat idéznek elő a rendszerben.

10. Hogy vajon ez a mostani tiltakozás-hullám, és az azt meglovagoló influencerek, el tudnak-e érni rendszerszintű változásokat, vagy pedig az egész kifullad és szétesik (Tufekci kifejezésével: taktikai lefagyás), az nagyban függ attól, hogy sikerül-e a tiltakozást kiterjeszteni és megszervezni. Ne tévesszenek meg minket a Budapest utcáin tüntető tömegek: az ország jelentős része totálisan más műsort néz a valóságról. Amelyben ez a tüntetés szinte alig létezett. A kormánypropaganda ellencsapása pedig kemény lesz.

A szervezőknek óriási respect, amiért ezt az egészet megszervezték - és mert, bár lehet, hogy nem is értik mind teljesen, de egyben óriási felelősséget vállaltak magukra. Aki pedig az egészet a fotelből figyeli fanyalogva, annak azt mondom: ha nem mozdítod meg a segged és kelsz fel a kanapéről, akkor inkább ne is kritizálj!

#nerkölcstelenek #drgrptr #drgrpt #tüntetés #pedofidesz #fideszbűnözés

[csacskamacskamocska]

Közös nyelv

Volt egyszer egy ismerősöm, (eh, a szerelmem volt valójában és rohadt sokat szopódtam a vele való kapcsolatban), szóval ő például nem ismerte a különbséget a megbántódás és a megsértődés között. Nekem volt különbség. Neki nem. Leginkább talán azzal tudom ábrázolni a különbséget, hogy a megbántódásból szeretéssel, megértéssel, gyengéd bocsánatkérdéssel ki lehet hozni a másikat. A sértődés csak akkor "gyógyul", ha a másik ember megalázkodik, elismeri a sértett fél nagyszerűségét, kiválóságát, feljebbvalóságát. A sértettség egoból megy, a megbántódás... hát szóval a megbántódás meg valami érzelmi káosz, valami fájdalom, ami mögött persze feltételezések, traumák, zavaros énkép, etc, egy csomó szar lehet. A megbántódott ember (én legalábbis így vagyok vele), nem arra vágyik, hogy a másik lábtörlőként elé feküdjön, hanem arra, hogy mellé üljön és átölelje. Ne légy szomorú. Ebből következik, hogy hajtogattam, hogy nem vagyok megsértődve vagyis nem kell lemenni kutyába, ő meg hajtogatta, hogy márpedig ő nem fog lemenni kutyába. Rengetegszer, de tényleg rengetegszer lement ez a meccs, amit aztán mindenki a maga módján értékelt. Én: micsoda egy érzéketlen fasz. Ő: egoista picsa. Azt gondoljuk, hogy ugyanazt értjük szavak alatt. Pedig nem. De nem csak szavakról kéne közös szótár. A cselekvések közös szótára a közös élet következetes ismétlődéseiből alakul ki. Szeretlek: fontos vagy nekem, törődöm veled, nem akarlak elveszíteni, lázba hozol, érdekelsz, vágyom rád, fontos nekem a fizikai és mentális egészséged, a biztonságod, a boldogulásod. És akkor még a meg is basználakot ide se írom, mert így univerzálisan használható. Ez pl egy elég rövid szócikk. De képzeljük el, hogy mi van akkor, ha egy cselekvés következetlen vagy a hozzá csatlakozó információ folyton változik és a szócikk kilométer hosszú mert figyelembe kell venni minden kivételt, módosítót, tájnyelvi, szakmai, társasági változót vagy alkalmi megfeleltetést. „– Ott volt valahol a szósalátában, hogy kedvel meg hazakísért meg mellém ült és sokszor segített, és... és... miért kell ilyet kérdezni? – Mi volt az, amiről maga, a maga fogalmai szerint úgy gondolta, hogy szereti magát? Barátilag, emberileg. – jaj. :( Nem tudtam azt gondolni.”

Hogy szeretett-e, ez már nem fog kiderülni. A lényeg, hogy az én fogalmaim szerint a rengeteg ellentmondás közepette ez nem lett megerősítve. Olyan egyszerű leírni egy ilyen szót és több évnyi történés, érzés van benne. Szereti és megölte. Szereti és elhagyta. Szereti és nem írt vissza. Szereti és megtette érte. Szereti és megharcolja. Szereti és másnak mondja. Szereti és feladta magát. Szereti és nem érti meg. Szereti és fel se fogja. Szereti és mellette állt. Szereti és mást is szeret. Szereti és nem szeret mást. Szereti és meghallgatja. Szereti és megfőzi neki. Szereti és nem itatja. Szereti és hazacipeli. Szereti és róla álmodik. Szereti és nem akarja szeretni.

#közös nyelv #sértődés #bántódás #szeretet #kapcsolat #kommunikáció #02-29