#ráció

[idonttalkwithpplhere]

"Az ember gyakran azt teszi, amit helyesnek érez, de nehéz lenne megmagyarázni, miért érzi helyesnek."

#stephen king #cujo #könyv #könyvrészlet #emberek #döntés #cselekedet #cselekvés #érzések #ráció #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok

[donb]

Azon lehet vitatkozni, hogy valóban döbbenetes-e, hogy találtak egy csomó port az univerzumban, vagy hogy tényleg nagy bajban van-e Németország attól, hogy az ukrajnai beavatkozást fontolgatja, vagy ezt csak Vlagyimir Putyin gondolja így; mint ahogy azon is, hogy szupravezetők, félvezetők vagy félrevezetők-e ezek a címek, de ne vitatkozzunk, hiszen sikerült is meghatároznunk a clickbait lényegét: annyira szeretné eladni magát, hogy lényeges információt hallgat el, jelentéktelen tényt nagyít bolhányiból elefántnyivá, a ráció helyett az érzelmekre próbál hatni, és nem utolsósorban torzít, csúsztat, vagy nem mond igazat. De ezt nem clickbaitnek hívják, mert az csak egy fancy, divatos, bennfenteskedő megnevezés, hanem egyszerűen hazugságnak.

#anarki #iloveanarki #clickbait

[vivneha]

M O S T M Á R

Mostmár inkább el sem mondom, milyen gondolatok aggasztanak, hisz egyikben sincs ráció. Az agyam sorban generálja a rosszabbnál rosszabb gondolatokat, összeesküvés elméleteket. Könnyen összeállnak. A hozzávaló csupán: félelem, bizalmatlanság, és a múltban összeszedett rossz tapasztalok. Ha elmondanám néha őszintén minden rossz gondolatom azt hinné őrült vagyok. 

#gondolatok #szorongás #magyar #magyar gondolat #magyar írás #érzés #gondolat #érzések #érzelmek

[petrany]

Van benne ráció, mert Karácsony tényleg pazarolja az időt sok szempontból.

[szottesfolditanyak]

“Ezután elmondott egy nagyon egyszerű történetet egy szállodai takarítónőről, aki álmatlanságban szenvedett, és azért kereste föl, hogy ebből kigyógyítsa. Ő magyarázni kezdte neki, hogy aki vitorlázik, rá kell hogy hagyatkozzon a szelekre. - Ha aludni szeretne, hagyatkozzon ön is a szelekre - mondta.

E szavak álomba ringatták a fiatal nőt.”

--------

Ez a rövidebbik verzió, Jung interjús kötetéből az egyik írás. A hosszabbik:

-------- “Hadd mondjak el önnek egy történetet, ami velem esett meg még régen ... Egy kisvárosi orvos Solothurn kantonból elküldött hozzám egy fiatal beteget, aki gyógyíthatatlan álmatlanságban szenvedett. A beteg igen rossz bőrben volt az álmatlanságtól és a nyugtatóktól. Orvosa el nem tudta képzelni, hogyan gyógyíthatná meg, s a hipnózis meg az akkor divatba jövő pszichoanalízis volt az utolsó mentsvára. A beteg aztán eljött hozzám. Huszonöt esztendős tanítónő volt, s igen egyszerű családból származott. Sikeresen elvégezte a tanítóképzőt, de állandó rettegésben élt, hogy hibát ejt, s nem állja meg a helyét. Ez elviselhetetlen, görcsös feszültséget szült a lelkében. Szemlátomást lazításra volt szüksége. Akkoriban azonban nem sokat tudtunk az ellazulásról. A környéken senki sem volt képes orvosolni az esetet, s a beteg nem tudott Zürichbe jönni kezelésre. Egy óra állt rendelkezésemre, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt. Megpróbáltam elmagyarázni a fiatal nőnek, hogy ki kell kapcsolódnia, ahogy például én is teszem, amikor hagyom, hogy a szél röpítse a vitorlámat a Zürichi-tavon; egyszóval azt hajtogattam, hogy a pihenés jót tesz, s erre mindenkinek elengedhetetlenül szüksége van. Láttam azonban a nő szemén, hogy nem ért engem. A szavaimat fölfogta ugyan, de ez volt minden. A ráció nem volt rá hatással.

Aztán a szélről és a vitorlázásról beszélve hirtelen meghallottam anyám hangját, amint altatódalt énekel a kishúgomnak - nyolc-kilenc éves lehettem ekkor - egy kislányról, aki a Rajnán ringatózik egy csónakban, s a folyó halacskáit figyeli. És ekkor ennek az ösztönös sugallatnak engedelmeskedve zümmögve folytattam a mondandómat a szélről meg a hullámokról, a vitorláról és a pihenésről az altatódal dallamára. Miközben a betegnek dúdoltam, láttam, hogy egészen "elbűvöltem" dalocskámmal.

Az ülés azonban véget ért, s nekem kegyetlenül el kellett küldenem szegény fiatal nőt. A további sorsáról nem tudok. Még a nevét, sőt az orvos nevét is elfelejtettem. Ez a kis közjáték azonban azóta sem hagyott nyugodni.

Évek múltán egy kongresszuson bemutatkozott egy idegen, ő a solothurni orvos, mondta, és emlékezetembe idézte a fiatal lány esetét.

- Hogyne, hogyne, emlékszem - mondtam. - Nagyon kíváncsi voltam, mi lett vele.

- De hát bizonyára tudja, hogy gyógyultan jött vissza - felelte meglepetten az orvos. - Én voltam az, akit emésztett a kíváncsiság, ugyan mit művelhetett vele. Ő mindössze vitorlákról és szélről mesélt; ez volt minden, amit ki tudtam húzni belőle. Azt hiszem, egyszerűen nem emlékezett rá, mi történt. Hisz azt, ugyebár, csak nem hihetem, hogy holmi hajóról dudorászott neki?”

#CGJung

[csacskamacskamocska]

Döntések után

Néhány alkalommal már megtapasztaltam, hogy dolgok ellen azok lázadoznak leginkább, akik képtelenek más léptékkel nézni valamire vagy képtelenek elvonatkoztatni konkrét (ellentétes) helyzetektől. Ha azt mondják, mindig dönthetsz úgy, hogy valamit nem csinálsz tovább, akkor nem arra a döntésre gondolnak, hogy kiléphetsz a munkahelyedről vagy egy toxikus kapcsolatból vagy a szerepedből ami rossz neked valamiért, hanem felháborodnak, hogy ha úgy döntesz, hogy nem fizeted be a gázszámlát, akkor meg fogsz fagyni, ergo, faszság, hogy bármiről dönthetsz úgy... Amúgy, a gázszámla jó példa. Bármiről eldöntheti az embre, hogy nem csinálja tovább, csak azért nem tesszük, mert félünk a következményektől. Attól, amit elképzelünk, hogy majd a döntésünk után lesz. A racionalitásban hívő ember úgy gondolja, hogy pontosan ki tudja számolni, hogy mi lesz, és igyekszik a legrosszabb forgatókönyvet elkerülni. Az mennyire a racionalitás? A racionalitás az, ha nem a személyek, hanem a dolgok ésszerű alakulását tartjuk szem előtt. Pl eladnék mindent itthon és ott vennék egy vagy két lakást ahol az elmúlt 100 év tapasztalata szerint a legnagyobbat ment fel/ a legstabilabban tartotta magát az ingatlan ára, függetlenül attól, hogy akarok-e ott élni. Ez a racionalitás. Ha figyelembe veszem, hogy érzelmileg nekem vagy bárkinek mi a jó, abban már akárhogy csavarom, semmi ráció nincs. Hogy épp megértőnek kell lenni vagy épp lázadni valami ellen arra olyan dolgokban van a válasz ami jó mélyen el van ásva. Nem igazán vagyunk őszinték magunkkal, így aztán a körülöttünk levők is csak azt érzik, hogy fake, fake, nem fedi egymást a szó meg a tett. Hát ki bírja ezt a bizonytalanságot hosszú időn keresztül? Normális ember nem. Homokra semmitsem lehet építeni.

Amikor valaki azt mondja, hogy "te csak magaddal törődsz", akkor az több témát is felvet. Egyrészt mégis ki a faszommal törődjek? Talán veled? Az a probléma, hogy nem te vagy az életem közepe? Másrészt, mégis ki fog törődni velem, ha én sem? Mi vagyok én, mókuseledel? Csak úgy szórjam magam oda, majd elfogyok? Az ember egy ilyen mondásra hajlamos (már aki hajlamos), hogy azonnal feladja a saját érdekeit és a másik vagy a többiek felé forduljon, hogy ne tűnjön önzőnek vagy mert elhiszi, hogy valóban önző. Csúnya manipulációs technika. Érzelmi kapcsolatokban meg nagyot tud menni az ilyen. De mi van akkor, ha a másik tényleg csak magával törődik? Hát, attól függ, hogy kellene-e általában vagy éppen adott pillanatban velünk törődnie. "Kellene" vagy csak szeretnénk, ha velünk is törődne. Nyilván azokhoz ragaszkodunk, akik törődnek velünk.

Ha értenék hozzá, csinálnék egy virtuális kavicsrakosgatásos programot. Nem is kéne kavicsozni. Lehetnének konkrét karakterek. Beállsz a virtuális térbe, itt van Logan mondjuk, itt vannak akik hozzá tartoznak, itt vannak akiket ismerek, és mint a bolygók keringenek egymás körül. nem baj, ha ez csak egy feltételezés, a lényeg, hogy megtalálod-e a helyed valamelyik körön. És akkor most egy másik tánc, hogy te vagy a közepe a rendszernek, azok az emberek ebben a rendszerben hol vannak. Látod, semmi közöd hozzájuk. És akkor a harmadik, ami egy idővonalon mutatja meg, hogy adott kulcspontokban hogyan közelít és távolodik két ember. Minek ez az egész? Mert komoly tévedéseket vagyunk képesek a hiedelmeinkre építeni. Kivetítjük a tapasztalatainkat és a vágyainkat más emberekre miközben azt gondoljuk, hogy ezt csak mások teszik, mi nem. Egész más élmény kívülről nézni a rendszerekre amiben élünk. A legmagányosabb ember is egy mikrorendszer része valójában. Olyan nincs, hogy valakinek semmilyen interakciója nincs másokkal. Érezheti úgy, de nem igaz. Amit szeretnénk, arra fókuszálunk. Akkor is ha faszság. Akkor is ha káros, akkor is, ha csakazértis. A virtuális rendszerben sétálva viszont szembetalálkozhatunk magunkkal és megláthatjuk magunkat ahogy éppen feltesszük a szemellenzőnket. És a végére behoznám szegény anyám örökbecsű mondását: „A legtöbb ember megérdemli egymást.” Mély pszichológia van ebben, amúgymeg übergeciség.

#VR #döntés #rendszer #pszichológia #kapcsolat #11-29

[andrew0807]

ITB vs. karbi

Persze már megírtam, hogy mi lett ennek a döntésnek az eredménye, de azért megpróbálom így visszamenőleg megírni. Két új 45-ös Weber ára majd a duplája az ITB-nek, de utóbbihoz kell azért sok apróság még. Van azonban ami közös bennük.

Mi az ami közös bennük?

-szívócsonk -elektromos AC (karbihoz alacsony, ITB-hez magasnyomású) -gázfordító -4db tüte Ami csak az ITB-hez kell: -főtengely jeladó + olyan szíjtárcsa, amiről tud jelet venni -vízhőfok jeladó -levegő hőmérséklet szenzor (IAT) -gázpedálállás érzékelő (TPS) -4db injektor -hengerenként vezérelhető gyújtás (ez mondjuk opcionálisan lehet weberesen is, bár nem muszáj) és talán ami a legfontosabb, az írható motorvezérlő. Jóval nagyobb macerának tűnik és van benne ráció, de a szenzorok elég kis tételek, mert minden mai autóban van. A főtengelyjeladó a tárcsával lehetne probléma, de a Nivák már voltak gyárilag ezzel szerelve és mivel a legtöbb embernek ez nem kell pici pénzért meg lehet venni az egész szettet.  Mindent összevetve minimális a belefektetett összegek közötti a különbség. Egy dologgal nem számoltam akkor, bár nem is lényeg. A karbi hangolásához kellenek extraként fúvókák és venturik is. 

Lényeg a lényeg:

#lada #vaz #ba3 #2101

[aranysziv]

a kedvenc csatám: ráció az intuícióval. értelem az érzelemmel. néha 19-re is lapot húzok - és mindig bejön. ez az igazi boszorkányság. mint ahogy a borivás a szerelem legközelebbi rokona, ezt mindig tartom. csendes a lét, terem benne viszont szikra. nagyon veszekedni, de nagyon békülni is. csak úgy megy. se veled, de nélkülem.

[versinator]

Festenem kurrog

Határtól tömbökből intésem direktor Madárfiók nyírfák orcámra tibor Tűnődni özönli alanti gyi Nagycsendü nyulacskák léderer választmányi Rekettye nyujtóztak elereszted megengesztelődve Hűvösebbet hallgassák öltönye semmisülve

Régióiból kebeléből ötezer lábaihoz Ütése méznél folysz ormokhoz Kánába keresztülfúrni bársonyszájú billió Közlünk túlél elzuhantak náció Rügyecskék vízmű felvonulás megmeredve Kalapos csellók vesztére sercegve

Dobozok köszörüli elfeküdt jégkor Viharfelhő zajlás rózsakoszorúval háromkor Túlcsordul sajgóbbra berekbe pehelynyi Birtokában trilláz költséges odúnyi Ezerkilencszázkettő szopik indiákig telítve Elhanyagolták csigolya öregebben összekeverve

Pokolin menhely honleányi mához Brutus aggasztanak szezon darabomhoz Gyúló cipősarok haláltáncot invokáció Térdeken bérházak busa ráció Koszorúnak diákja öklére fedve Vakarózhat parázzsal tudósunk törleszkedve

Árnyalattal kiverték gyertyái bronzszobor Szavalt aranyfüstjét átkaroltad őskor Egyenek idefigyel kiszolgáláshoz ügyi Híttak holmikat szökkenő tengermélyi Bénult gyúrj újabban ezredéve Lapozol alkudná görbehátu tömve

Hírlapi tilinkóját kullog halotthoz Pongyolája bálon gyíkokat szerszámaimhoz Szájad köhécselni cirpelő evokáció Végtelenből fölverte egykedvűség rezignáció Csuhájú csutorát határozottan elejtve Korongjára bankpénztáros hangulatával elcsöndesülve

#petofivers #Totharpad #Festenem #kurrog #v2.2

[hicapacity]

Hogy kő-e a ráció?

Papír-e, vagy olló?

Marad-e a korrupciós infláció vagy jöjjön egy új adminisztráció?

Azt se vette észre a sok madár, hogy harmadára szottyadt a kiskosár, amivel tíz ruppóért a spárból kisétál.

#telex #infláció #ksh #slam #poet #rap #hip hop #fideszbűnözés #nerkölcstelenek #slam poetrím #nertelenítést #ner

[metalindex-hu]

Thrash-trió I.

Thrash-trió I. - https://metalindex.hu/2023/12/20/thrash-trio-i/ -

Nem is olyan rég volt egy cikkünk (itt), ahol a szerkesztőség tagjai ajánlottak egy-egy – szerintünk – Best of Thrash albumot. Ott én egy viszonylag klasszikus stílusban utazó bandát dobtam fel, így jött az ötlet, hogy jöjjön egy cikk, ahol nagyon röviden bemutatok pár olyan cuccot, amik Nagyon bejöttek, de a, a varázs elmúlt b, annyi minden van benne, amiért már nem merném jó szívvel ajánlani, mint klasszik thrasht ( értsd, ezek a thrash&valami&valami&xxx). Azonban hiszek a sokszínűségben, hátha valakinek a figyelmét elkerülték ezek az albumok, pedig higgyétek el, van bennük ráció!

Demoniac: Nube Negra

Ez az album nagyon bejött nekem, szívem szerint ezt ajánlottam volna a közös cikkünkben, ám ez már az én olvasatomban is erősen blackes hatással fut. A 2012-ben alakult chilei banda még mindig (vagy tudatosan) underground világbeli, amit tökéletesen példáz a 100 példányszámos albummegjelenések (de csak formátumonként, uh azért 3-400 példányban jelentek meg összesen). Zenéjük erősen hagyományos thrash jellegeket mutat, erős, pörgős riffek, egyszerű dobritmusok, amitől mégis mások, mint a társaik, az a néhol olyan erős hangszeres kavalkád, ami túlmutat az itt-ott Sepus folk hatásoknál, de a hirtelen ritmusváltások sem egyszerűek náluk.

Infernal Throne: Caelum Et Infernum

Tudom, tudom, le sem tagadhatnám, igen. A második választottam is egy black/thrash album :-). Ennek ellenére ez a korong többet merítkezik a hagyományosabb elemekből, így thrashből is, talán túl egyszerűre is lett véve az egész, ellenben kellően sötét hangulatú, hogy az embert jobb pillanatában elkaphassa, magával ragadhassa. Ezt a görög szólóprojektet is szívből tudom ajánlani, ám én se tagadom – hiába a minőség -, van egy kis B-kategóriás ABSU utánérzetem…

Raider: Trial by Chaos

A végére hagytam a legpörgősebbet! Fiatal, ám nagyon lelkes és dühös banda. Főleg dühös és talán ez a legjobb szó rájuk, de, szerintem ez pont, hogy a fiatalok reszortja :-). Tagadhatatlan, hogy nem viszik túlzásba a zeneszerzést, de azért ne számítsunk Lagzi Lajcsira, azon azért bőven túlmutat: nagyon pörgős dobfutamok, kérlelhetetlen riffek, egyszerű tremolók. Talán ez az igazi gyengéje az albumnak is. Nincs benne semmi extra, túlságosan nincs, de pár hallgatást mindenképpen megér, és ne feledjük: az idő az ő oldalukon áll, lehet ez még jobb is. Jó éjt thrasherek!!

[villanypeter]

ÉRTEM ÉN, DE AZÉRT ÉSSZEL KÉNE

Azt hiszem múlt hét pénteken adtam fel idén először azt, hogy észérvekkel elmondjam (netán még számokkal is alátámasszam), miért butaság az, amit a telefon másik oldalán kitaláltak.

Jójó, persze nem butaság, mert van benne ráció. De véleményem szerint olyan többletköltséget eredményez, amit felesleges kiadni. És hozzáteszem egy pont miatt nem is valósítható meg.

Szóval adott egy 50 nm körüli, belvárosi, polgári 4 méteres belmagasságú lakás. Jelenleg a meleg vizet egy gázüzemű átfolyós vízmelegítő biztosítja. Mivel nem is a legjobb már a gépezet, némi félelem is adódott a gázellátás okán, a kiváltás mellett döntöttek a tulajdonosok.

Hosszas keresgélés és olvasás után egy 27 KW-os átfolyós vízmelegítőre esett a választásuk. A bolti eladó már próbálta elmagyarázni nekik, hogy az adott lakásba nem biztos, hogy ez a legjobb választás. Némileg érthetett a dologhoz, mert elsősorban az áramellátás oldaláról feszegette a témát.

Az alapvető probléma tényleg ezzel van. Ennek a teljesítményű eszköznek alapból 3 fázisra van szüksége. Méghozzá 3×40A teljesítménnyel (az adatlapja szerint). Nekik összesen 1 fázis állt rendelkezésre, 25A. Sokat ezt nem magyaráznám, de a lényeg, hogy egy társasházban, ha 1 fázis 32A vagy netán 3×16A, akkor már nagyon jó, ha rendelkezésre is áll. Ha van bevezetve gáz is, akkor biztosan kis értékekre van méretezve az egész elektromos hálózat.

Ez esetben én próbáltam elmagyarázni, hogy a társasházi lehetőségek okán szinte lehetetlen vállalkozás ekkora teljesítmény igénylése. Illetve nem lehetetlen, csak ehhez nagyobb összegű beruházásra lenne szükség, amit alkalmasint nekik kell fizetni. (Gerincvezeték-csere min. 5-6 millió, fővezeték-csere 1-2 millió, plusz a lakás vezetékelése…)

Szerettem volna segíteni, többször rákérdeztem, hogy bojlerben nem gondolkodnak-e. De a dolgot fél óra után ott adtam fel, mikor küldött nekem képet, hogy a lakáselosztóban ott a 3 kismegszakító, és csak rá kell kötni, nem érti miért nem jó az…

A képet megnézve, remélem nem talál senkit, aki megcsinálja neki ezt a dolgot. Mondjuk fogadásokat lehetne kötni, hogy meddig bírja a hálózat, és mi ég szét először…

Persze a kismegszakító védi majd a hálózatot, így a választott készülék azonnal "ki fogja csapni a biztosítékot".

#villanyszerelés #villanypéter #panel #panelvillanyszerelés

[epigon-apokrif]

Szilikáttéglák

Még valami eszembe jutott, az előző poszthoz rövid adalékként. Egyrészt az Alt-J-től a Breezeblocks az egyik legjobb zene. "Bár felmerülhet a menekvés csírája benne, de tartsd vissza vizes ruhákkal és szilikáttéglákkal." Vagy valami ilyesmi az első versszak.

És tényleg, a szívem mintha a földre esne, ahogy felugrok, amikor hallom, hogy csipog a telefonom, és elképzelem, hogy Ő írt nekem.

Aztán ebben a mai napban már valahogy reggel óta nem éreztem az energiát. Ott lebegett, főleg délután három körül, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet. Megvárom, hogy Ő írjon valamit nekem, ha tényleg akar valamit, aztán max. lepattintom.

Hát, sajnos nem pattintottam le. Pedig lehet, a saját mentális egészségem érdekében jobb lett volna azt mondani, hogy bocs, ne haragudj, ma nincs kedvem sehova menni.

Aztán persze max. elmennék máshova, ahol tudom, hogy Ő nincs ott.

Aztán most lehetnék valaki mással, valahol máshol is.

De hát megígértem, hogy nem máshol leszek, nem mással, aztán mostmár valamihez tartanom kellene magam, meg nem kellene megkavarni a lapokat a kelleténél jobban.

De majd erre hamarabb gondolok. Meg azért csak beillesztek egy X-es estét az életembe. Mert X jó érzéseket ad, talán még sokkal jobbakat, mintha összejöttünk volna. Hanem csak így barátként, egy igazán jófej barátként, vagy valami ismeretlen soha nem látott uncsitesóként. Vagy bárkiként, csak legyen valaki aki ugyanazon a hullámhosszon van mint én, és ugyanolyan mint én, de azért mégse. Mert lány.

Aztán most maradt a gyász meg a szenvedés. Tényleg kicsit úgy érzem, hogy fordult a kocka. Eddig azt hittem én vagyok itt rettenetesen béna ebben a történetben, de nem. Már egyáltalán nem érzem úgy, sőt. Azért, bár borzasztó személyiségem van, és képtelenség velem szakítás után jóban lenni, valljuk be nem jöttem méltatlan helyről én sem. Voltak nekem szuper élményeim szuper nőkkel, tudom én milyen amikor valaki a tébolyult rajongás határáig nagyon szeret, és én is viszont. Hát az nem ilyen. Az valami más szinten van. Ez most valami fura, zavaros nyári délibáb. Még mi sem értjük igazán mit akarunk az élettől vagy egymástól szerintem.

Eddig mindig az volt a meglátásom, hogy ha valami működik, az működik magától is, nem kell azt erőltetni meg működtetni. Egyszerűen csak megy és kész. De most mintha kényesen oda kellene figyelni minden egyes lépésre, minden mondatra, minden apró jelre. Ez minden csak nem kikapcsolódás. Ez valami beragadás, valami leblokkolás, valami kontrollvesztés, vagy sőt, sokkal inkább kényszeres kontroll. A szöges ellentéte mindannak amit eddig tapasztaltam. Hova tovább? Hol a kiút ebből az őrületből?

Fogalmam sincs. Fogalmam sincs.

Nevetséges módon úgy érzem, minden tárgyiasítás nélkül, hogy itt már elfogytak a szavak, és ezt már csak a test nyelvén lehet megbeszélni. Itt már nem opció a gondolkodás meg a ráció, mostmár az érzelmek világában evezünk. Itt már szavaknak nem kellene, hogy legyen helye, csak érzéseknek meg érintéseknek. Na ez hiányzik nekem halálosan. Az intimitás. A közös komfortzóna. A kényelem, a biztonság. A lágy nyári napsütés az arcomon, a bőrömet végigsimító szél, az ajkamat hűsítő vízcseppek. Maga az élet.

De itt még (vagy már) nincs élet. Itt most kőkemény szerelem van, itt most keményen küzdünk, küzdünk a semmiért. Farkasszemet nézünk a halállal minden reggel és minden este. És talán egyikünk sem érti igazán a másikat, csak nézi-nézi, de nem érti mi történhetett vele. Bár ezt is olyan szépen meg tudnánk beszélni, hogy mit gondolunk a másikról, és mit érzünk iránta. Minden sokkal jobb lenne. Ha érzünk valamit, akkor azt kifejeznénk. Ha nem, akkor köszönnénk napszak szerint és mennénk a dolgunkra.

De ez így nem jó. Ez így nem megy. Főleg ez a sok ellentmondás fáj most nagyon. "Meséltem rólad otthon / bár ne kellett volna mesélnem rólad otthon", "meg akarnak ismerni, kíváncsiak rád / nem akarlak bemutatni, nem akarok találkozni", "biztos fel akarnak egy kávéra hívni / nem szabad az utcán előttünk megállni". Komolyan, szerintem ha egyszer odajutok, a vejkók királya leszek, és anyósok plátói szerelme. Mintha engem a lányok szülei mindig sokkal jobban szeretnének, mint a lányaik maguk (persze, mert nem ismernek, hehe). Úgyhogy nem értem ezt az egészet, nincs hozzá kedvem, fel vagyok húzva, össze vagyok zavarva, meg vagyok sértve, ki vagyok rekesztve, meg összességében, le vagyok nézve, úgy érzem. Idegennek sok vagyok, barátnak kevés, szeretőnek még kevesebb. Akkor tényleg mi keresni valóm van itten? X: Vigyél el, az a jó ha meg sem kérdezel, ha csak kézen fogsz és elviszel. Vigyél el!

[pappito]

bementem a bótba. levettem kettő (2) db másfél kilós lisztet a dugig tömött polcról. a kasszánál a legényke az egyiket elvette, mert 1db liszt/fő a limit. Mondok neki szépecsém, árultok lisztet 20,10,5,1.5 meg egy kilós csomagban. Húsz kilós zsákra is egy a limit a meg a másfél kilósra is? Igen. Mondom, de érzed, hogy ez nem stimmel valahol, ugye? Hogy értem? mondom darabra áruljátok a lisztet és ha veszek 1 db húsz kilós zsákot az rendbevan de két máséfl kilós (három gk összesen!) az nincs. Igen. Hiánycikk a liszt? Nem, van bőven.

Na ekkor jött oda a supervisor néni és kioktatott, hogy egy a limit mit feszkózok. Nagyjából lezajlott a fenti beszélgetés, csak még kiegészítette, hogy úgyse tudna a legény két lisztet beütni, mert nem engedi a gép. Mondom akkor azt a másikat megveszem külön miután az első vásárolást kifizettem. Azt nem lehet. MIért? Mert nem. (ezen a ponton kezdtem együttérezni azokkal akikről írja az ojság, hogy tűrhetetlen hangon beszének a frontline workerrel) Mondom - megörülve a családon kívüli szociális interakció lehetőségének - a járvány miatt, ugye? Igen. Mondok, hát hol van abban a ráció, hogy holnap jöhetek megint a járványügyi szempontból aggályos bótba és akkor kétszer találkozunk, amikor otthon kéne ülnünk? Az nem úgy van és vegyem figyelembe, hogy egy liszt/vásároló a limit.

eljöttem haza, nem lennék most a feketézők és árdrágítók helyében az kurvaisten

[ka-steve]

Engem tökre érdekelne, hogy mi az a memó, amit a jelek szerint csak én nem kaptam meg. 

Belgium (a 30 ezer fős San Marinotól eltekintve) a legnagyobb 1 főre jutó halálesettel rendelkezik a világon. Tudjuk, hogy ők is nagyon alaposak a halálesetek számolásában (nem úgy mint pl az angolok, akik vállaltan csak a felét számolják), szóval ez nem feltétlenül fair helyezés, de hát ha a UK-t megszorozzuk kettővel, akkor is kb egy szinten lennének. 

A halálozási aránya 15,08%, ami a 100-nál több fertőzöttel rendelkező országok között a legnagyobb, azt jelentve, hogy a valódi fertőzöttség a jelenleg ismertnél 15-45-ször több is lehet.

Magyarán bárhogy is számoljuk, Belgium az egyik legdurvábban sújtott ország a világon.

És egyáltalán semmilyen javulásra mutató jele nincs:

Konkrétan nő az aktív fertőzöttek száma, folyamatosan nő a halálozás. 

Ami egyébként konzisztens azzal, hogy Belgiumban sincs lockdown, bárki szabadon elhagyhatja a lakását. Konkrétan a miniszterelnök is ragaszkodott hozzá anno, hogy ezt ne nevezzük lockdownnak, érdekes, hogy mostanra ez hogy alakult át azzá, hogy “Belgium unveils plans to lift lockdown”, ami valójában “Belgium unveils plans to lift the thing that was called not-a-lockdown”. 

Mindenesetre ez egy többedszeri példa, ahol betartatott lockdown nélküli, de social distancing intézkedéseket bevezető ország (UK, Hollandia, Magyarország jutnak elsőre eszembe) számain azt látjuk, hogy megállt az exponenciális növekedés, de stabil lineáris növekedésre álltak rá mind esetszámot, mind halálozást tekintve (a tesztelési limiteket figyelembe véve, a halálozás tud érdemi indikátor lenni). Ez persze nem elég számosságú példa ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy social distancing light -> lineáris növekedés a halálozásban, de working theory alapnak érdekes lehet. 

Mindenesetre akárhogyis, én hiába kerestem a neten, nem sikerült fellelnem, hogy mi az az epidemiológiai tudás, ami azt javasolja, hogy egy ilyen helyzetben lazítsd tovább a lockdownodat. Most nem ironizálok, de tényleg nem találtam olyan cikket, ami megmagyarázta volna, hogy ebben mi a szakmai ráció. 

Olyat igen, ahol azt mondja a PM, hogy “This is not definitive. We can never rule out the possibility that we will have to take a step back if the virus flares up again”, de hát a vírus eleve flared up, ebben a pillanatban is. Egyre több ember betegszik meg és egyre több ember hal meg, ez flared up. 

What. Am. I. Missing. Here.

#madness #covid19 #belgium

[msbparker]

Reklám/webtudorok figyelem!

Abban mi a ráció, hogyha rákeresek google-n, és kérem a térképes találatokat arra, hogy "xiaomi Budaörs" akkor első helyen olyan találatokat hoz, ami még csak nem is foglalkozik a márkával? Konkrétan a planet GSM húzott a csőbe, de ez a kérdés miatt mindegy is.