#el akarok tűnni

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Azt mondják részeges vagyok, pedig csak szűnni akarok... egy kicsit elhagyni magam...~

#részeg #alkoholista #alkohol #el akarok tűnni #szeretlek #csalódás #song #spotify

[nobody-is-only-an-alien]

És.. megint kezd minden elbaszodni..

🩶🩶🩶

#magyar tumblr #elegem van #el akarok tűnni #bakker #unalmas #tönkre megy #minden rendben #semmi baj #semmi értelme #semmi #feladtam #kiszámítható #csakegyidegen

[toretlenporcelan]

néha azt kívánom bárcsak egyedül élnék, akkor bármikor eltűnhetnék egy kis időre.

#magyar #magyar tumblr #szerelem #magyar lany #szeretlek #magyar tumblisok #el akarok tűnni

[dangel-here]

Miért van az,hogy amikor végre kezdek vidám és jókedvű lenni,akkor a semmiből jön egy akkora szomorúság löket,hogy már megint a földön találom magam és már megint csak el akarok tűnni a világból?

#magyar #idezet #magyar tumblisok #hungary #saját #saját idezet #gondolat #fájdalom #élet #tinédzser #depresszió #rossz család #iskola #szomorúság

[azsofiaa]

El akarok tűnni. Elfelejteni hogy élek, elfelejteni csak mindent ami egykor mi voltunk. A rengeteg hangüzit, azt ahogy azt mondod “babám”… nem bírom tovább

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[felhokfelett-1]

Csak el akarok tűnni és elfelejteni egy kicsit, hogy nem vagyok elég jó számodra.

[hardyhun20]

Csak el akarok tűnni a világ elől és szép csendben összeomlani ...

#depression #sad #myfault #why #magyar #hungary

[blackwidow13sblog]

Megint el akarok tűnni a közeledből.

[forgetthepaiin]

Sajnálom.

Próbálok boldog lenni, de csak sodródok az életbe.

Egymás után követem el a nagyobbnál nagyobb hibákat, mert pillanatnyilag azt hiszem, hogy engem ezek igazán boldoggá tehetnének.

Szeretnék kilépni ebből, de hogyan tehetném?

Az egész már egy végtelen alagút.

Ki akarok szállni, csak elakarok tűnni.

Felejtsetek, hátha felejtem az érzéseimet.

[nobody-is-only-an-alien]

...és már étvágyam sincs...

~csakegyidegen~

👽👽👽

#magyar tumblr #étvágy #dagadt #utalok enni #utalok elni #el akarok tűnni #meg akarok halni #undor #nem bírom #csakegyidegen #sírás #fájdalom #mindegy #nem megy

[faszom-azegeszbe]

El akarok tűnni egy kicsit

[somethoughts-idunno]

Fejemben

Furcsa, hogy a gondolataim mennyire tudnak cserélődni. Mintha szaladgálnának a fejemben és ha unatkoznak átadják a stafétabotot a következőnek, leülnek és nézik a műsort ahogyan próbálom értelmezni a körülöttem lévő változást. Igazat megvallva körülöttem nem változik semmi, csak én látom másképpen. Hirtelen a változásra vágyom. Kizakkantam a jól megszokott mindennapjaimhoz amiben annyira komfortosan éreztem magam, hogy azt hittem így a jó. Miközben csak egy körben futottam.

Mit keresek én itt?

Mit csinálok a saját életemmel?

Egy bilincsben érzem magam és a kulcsa a saját elmém és mint valami rossz börtönőr, elfelejtette kiengedni a rabot, aki valójában ártatlan csak nem szólt senkinek. Mert úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie. Beletörődött a sorsába. Majd egy olyan személy ébresztette fel akit nem is ismer. Akivel nem is beszélt. Szimplán a jelenléte világosította fel, hogy valójában mit keres itt.

"Nekem nem itt a helyem. Én szabad vagyok. Ártatlan. Többre vagyok képes."

Ezt mondogatta.

Kinyílt a szeme. Változást akar. Most azonnal.

De mindennek eljön az ideje. Fejembe veszek valamit, azt azonnal akarom. Hiába voltam meg nélküle eddig.

De ez más. Tudatában vagyok, hogy nekem nem ez az életem. Többre vágyom, élni akarok. Érezni akarom ahogyan élek.

Meg akarom ismerni a világot; saját magam. A jót, a rosszat. Bárhol lenni, csak ebben az élettelen, üres városban. Látni akarom, ahogy telik az idő. Ahogy forog a Föld és vele az emberek. Új arcokat, szokásokat, kultúrákat, stílusokat, mondásokat, ötleteket, kreativitást, érzéseket akarok érezni és látni.

Nem pedig ezt az ürességet amit jelenleg is érzek. Ürességet, de mégsem teljesen. Nem tudom mi ez. Mintha valami zuhanna rám folyamatosan de mire elérne eltűnik. Nem látom mi az, nem érzem, nem tudom megfogni.

Rettegésben tart egyfolytában. Véletlenül se tudjak nyugodt lenni. Emlékeztet, hogy bármikor rám zúdulhat. Egy folytó, kimerítő érzés amitől sírhatnék de egyszerűen nem tudok, mert nem érzem mi ez.

Üveges szemeimmel nézek az égre várom, hogy kicsorduljon az az egy könny amitől talán megkönnyebbülnék és talán megnyugodnék mégha csak egy percre is, de nem. Nem engedi.

Ez a megváltás a magány érzésével is átölelt. Valakit hiányol mellőlem, majd én is ezt teszem.

Hiába voltam boldog saját magammal, hiányzik a szeretet. A szeretet amiből annyit adtam, de nem kaptam meg. Azt a sok megértést, figyelmet, hűséget, önzetlenséget, odaadást.

Nem fair.

De akármennyire is vágyom rá, nem lépek. Nem merek. Félek. Lehet, hogy jeleket küld, de mi van akkor ha csak túlgondolom és hülyét csinálok magamból? Mit mondjak? Hogyan közelítsek? Mi van ha túl unalmas vagyok?

Túlgondolkodásom harcol az agyammal.

Végül szimplán csak feladom. Ez a legegyszerűbb, ugye?

Lehet ezért tartok ahol.

"Nem ezt érdemlem."

Szerintem soha nem hangzott el a számból ez a mondat.

Nem éreztem magam elég méltónak hozzá.

Én mikor kapom vissza ezt a sok odaadást?

Az a tehetetlen állapot amikor benned van milliónyi gondolat és ez a valaki csak hozzád ér és eltűnteti.

Mint egy halál kaszás, elsöpri azt a sok kis apró lidércet amely körbevesz és nem hagy békén, ameddig bele nem őrülsz a saját emberiségedbe.

Egy ilyen kis szörny nem tud sok kárt okozni, ezért nem is vesszük őket figyelembe, majd elkezd halmozódni és halmozódni egészen addig ameddig nem látni tőlük. De az már a vég. Mindenki hordoz magával lidérceket valaki többet, valaki kevesebbet. Valaki tudja, hogy kell másokról eltűntetni, csak saját magáról nem. Ő mindenki kaszása, neki viszont nincs. Neki elég az ha látja mások boldogságát. De a sajátját elfelejti és egyre jobban merül el a saját lidérceibe. Segítséget nem kér, nem akar gyengének tűnni. Pedig mennyivel boldogabb lehetne.

Önző egy kaszás.

[kekeontheroad]

Gondolatok egy repülőn Tenerife felé

2024 január 30

Officially on the road, ezt épp a repülőn írom.

Azt hiszem most arról akarok beszélni, hogy hogy telt érzelmileg az elmúlt 3 nap.

Mint azt tudjuk, mindent utolsó percre hagyok, a szervezést is - már ha szervezek bármit. Mert én egyszerűen utálok tervezni-szervezni! Irigykedve pislogok azokra, akik már jó előre nézegetik a helyeket, útvonalakat, szállásokat, lehetőségeket, tenni-nézni valókat. Na hogy miért, az rejtély, de engem ettől sírógörcs és pánikroham kerülget. Utálom minden másodpercét. És azért az könnyen belátható, hogy ez nagyon nem praktikus tulajdonság valaki számára, aki viszont periodikusan, mániákus módon megindul, ráadásul egyedül, így senki nem tervezi-szervezi meg helyette.

Gondolhatná naívan az ember, hogy “de akkor legalább biztosan nem zavarja a bizonytalanság!” Ó néha dehogynem! Az indulás előtti napokban hullámokban halálos pánik tört rám és utáltam magamat, amiért nem szerveztem meg a dolgokat. Nem néztem utána. Nem találtam ki. Nem foglaltam le. Nem vettem meg. Ésatöbbi.

Úgyhogy jó idegesítő egy kombináció vagyok, ebből a szempontból adjatok hálát, hogy nem én vagytok.

Szóval akkor a következő jelenleg a helyzet:

Van egy fizetetlen szabadságom, ami “hát rendben Kekécském, majd gyere… Kb mennyi idő?” “Hát nőnapra szinte biztosan visszajövök!” (az márc 8 ugye, a virág szakmában az élet más területeivel szemben egy eléggé fontos nap).

Van egy kis minimális félterett és ilyen-olyan ünnepi ajándékként kapott pénzem. X egyenlő tényleg elég kevés.

Van egy repjegyem odafele (feladott nagyobb hátizsákkal, pofátlanul sok pénzért (23.000-re lehúzott az a piszok wizzair egy szaros 10 kilós táskáért!), tekintve hogy ötletem sincs meddig leszek ott és még inkább mert minden rajz cuccomat hordom mindenhova.

Ellenben nincsen visszafele jegyem. Az van, hogy vagy kb 10 napig maradok, esetleg 2 hétig, vagy 1 hónapig. Esetleg kettőig (azzal a nőnap már borul, ami a lelkemnek bűntudat generátorként funkcionál erőteljesen). Na tehát hogy értitek, a lényeg, hogy semmit nem tudunk.

Namármost a büdzsé nem elég arra, hogy 2 hétig, nemhogy ennél tovább rendes szállásokon legyek, ezért van a táskámban egy függőágy és egy hálózsák is… csakhát a teljesen egyedül utazó ember lányának nem meglepő azt hiszem, hogy fosik ettől a lelke. De nem kell aggódni, majd szépen végiggondolom és okosan fogok eljárni.

Van az első 2 napra kifizetett szállásom, El Médano-ban, ami ugyan nem egy nagy cucc város internetes böngészéseim alapján, hacsak nem szörfözni megy az ember, de közel volt a reptérhez, jó lesz. Van utána ötletem, hogy merre tovább, van egy hely workawayről, ahova ugyan nem mehetek önkénteskedni, mert tele vannak, de van nagyon olcsó szállásuk (10 € per éj), és még közel is van az előző helyhez, szóval azt hiszem, akkor erre veszem az irányt. Ez egy farm gyakorlatilag, 3 napnál többet csak úgy lenni ott nem éri igazán meg.

Ezutánra van foglalva 2 éjszakára a sziget teljesen másik oldalára egy szállás, ami csodásnak tűnik, bár fizetve még nincsen.

De az az általános probléma, amire felkészületlen, tervezni nem hajlandó fejem nem gondolt, hogy sajnos extra populáris helyszínt választottam, így nemcsak hogy workawayt sokkal nehezebb találni, de a legtöbb hostel is teljesen tele van állandóan, ami elég nagy gond, hiszen nagyon maximum erre van büdzsém. Ezek szóval az aggályaim. Nem baj, megoldjuk!

Kommentekből meg nézésekből leszűrve, amiket barátoktól kapok az az érzésem, hogy sikeresen elhitetem emberekkel, hogy ez engem nem stresszel. Hát… Az elmúlt 3 napban felváltva, maximális amplitúdóval egyikből a másikra két általános életérzés uralkodott rajtam:

A) Ezaz, ez zseniális, imádom, KALAND gyere rám, annyira izgalmas, hogy majd csak útközben derül ki, hogy mi lesz! IMÁDOM!

B) Én vagyok a világ legrosszabb, legfelelőtlenebb embere, utálom ezt az egészet, de magamat mégjobban, ilyet nem lehet tenni, minden pénzem el fog tűnni az első egy hétben és sírni fogok folyamatosan és egy fillérem sem marad (ez sajnos reális) és kölcsön kell majd kérnem és a és a és a…

Sajnos az indulás előtti éjjel (mint előtte több nap órákra) azt hiszem ezekből a kontrasztokból fakadó végtelen erős ‘freeze’ állapotba kerültem, ami annyi, hogy nem tudok megmozdulni, és egy ilyen gyilkos gondolat-spirál minden jellegű haladástól eltérít és arra kényszerít, hogy mozdulatlanul üljek órákon át (miközben be kéne pakolni a táskát pl) és maximum a telefonomat tudjam teljesen feleslegesen és értelmetlenül nyomkodni. Na ez valami rettenetes. Elmondhatatlanul szenvedek benne. És ugye végtelen értelmetlen is, mert pánikolok (nem ritka a szó szerinti fulladás érzése sem), ahelyett, hogy szervezkednék. Ez olyan mértékekig fajult nem mellesleg, hogy egyetlen percet sem aludtam az indulás előtti éjjel, pedig csak délben indult a gép. Ostoroztam magamat, pánikoltam, utálkoztam, rettegtem és már pszichoszomatikusan olyanokat is produkáltam, miszerint “ebben a szobában elfogyott minden oxigén és álmomban meg fogok fulladni”. Khm. Kellemes életérzések.

Aztán meg néha HUSS ez eltűnik, és azt érzem, hogy én vagyok a legmenőbb ember a világon, amiért ezt csinálom, és persze, hogy hülye vagyok! Senki nem állítja, hogy nem! De mennyire powerful egy nő vagyok! És hogy ennél jobb nincsen, mint hogy majd ott go with the flow! És hogy amúgy is minden rendben lesz és ki fog szépen alakulni, meg amúgy is megoldok akármit. És hogy nem mellesleg olyan csodálatos a világ.

Na hát így. Ez megy a fejemben. Ez őröl szét.

Ezeket le akartam írni, mert ez bizony a teljes kép része. Na jól van, túlbeszéltem. Legyen ennyi elég. Innen reméljük már jobb kontentek következhetnek majd, de le akarok arról szokni, hogy hagyjak a nyomásnak, és csak a menő-laza-powerful részét osszam meg az utazásoknak. Úgyhogy here we go, jöjjön a minden, a jó, a rossz, a gyönyörű és a kényelmetlen is.

Big láv,

K

[onsieluenkeli]

©

Hát ha már képernyő képekről, szellemi javakról, all rights reserved, és a Copyright-ról van szó...

Ne haragudjatok de szerintem az NTREA is rendszeresen megsérti a szabályokat.

Én úgy tudom, hogy amikor valaki tartalmat oszt meg, például Glamour, akkor azt változtatás nélkül teheti csak meg. Pontosan úgy, ahogyan azt maga a Glamour megbízott munkatársa is tette. Tehát nem lehet ollózni, (sem részleteket, sem pedig az illusztrációkat) belőle. És tartalom lopásnak minősül az, ha nincsen egyértelmű link is csatolva másoknak a posztjaihoz. Azért a minimum a tiszteletet, és helyes tálalást mégérdemlik ha már ugyanarra használjátok őket. Sokan a reklámokból élnek, és a követőik számából. Hanyagul, rondán, és bunkón posztolni, szinte olyan mintha ellopnál egy digitális könyvet, vagy játékot. Igenis károkat okoztok.

Nem értem miért kell még mindig olyan rondán ollózni, és a kommentekbe szúrni a linket. Ilyet senki sem csinál már rég.

Én is szoktam olyat művelni hogy kiragadok screen shoot-ot, nem tagadom. Nincsen vaj a fejemen. Megesik hogy méregből. De amikor valakit kedvelek, mindig törekszem arra, hogy respektálva mutassam meg. A Tumblr sajnos nem minden Facebook posztot képes megmutatni, tehát nekem muszáj a képernyőkép is, és esküszöm csak azért teszem, mert értelemszerűen nem akarok tolvajnak tűnni.

Vigyázzatok, nem lenne jó, ha valaki berágna, és felnyomná az ntrea-t...

A Copyright-ról 3 érdekesség

Ha feldobsz egy Gamer videót a YouTubera, és hallatszik a játékban lévő zene, azonnal büntetnek.

Ha a sima Sims 4-ről posztolsz, semmi baj nincsen, hiszen ingyenes a játék konzolokon. De a fizetős kiegészítőket már nem igazán mutogathatod.

Egy Zack Nelson nevű népszerű Tech YouTuber éppen egy hónapja alázott porig egy 1 milliárd dolláros céget, amiért ellopták a tok ötletét.

Amúgy Zacknek még néhány éve sikerült megvennie az esküvőjére huszonezer dollárért az I. Teslát, és most éppen eladja 260 ezerért. = Egy hiper-szuper ♿ kerekesszék gyártásba fogott, és új gépekre akar költeni. 🙂👍🏻Remélem ezt már nem lopják el tőle.

.

[nighterclown]

Annyira kurvára utálom baszod nem hiszem el nem hiszem el hogy nem vagyok képes elmenni fürödni,, le akarom nyúzni a bőrt a testemről, ide akarok hányni el akarok tűnni nem tudom magam rávenni hogy elmenjek fürdeni

Minden olyan kurva gusztustalan borzalmasan érzem magamat a bőrőmben

[egyhalottsziv]

Én csak el szeretnék tűnni innen. Meghalni. Nem érezni többé fájdalmat.

Nem akarom többé azt érezni hogy egy rakás szar vagyok tele hibákkal, aki mindent elbasz.

Nem akarok többé szorongásban és stresszben élni.

Szeretném ha valaki tényleg szeretne, és észre venné hogy nem vagyok jól.

Szeretném ha valaki foglalkozna velem úgy igazán.

Nem szeretném ezt az óriási fájdalmat érezni ami nap mint nap gyötör, amitől torkom szakadtából tudnék üvölteni, amitől legszívesebben megölném magam-de nem vagyok rá elég bátor-, amitől úgy érzem hogy egy senki vagyok.

Szeretném, ha valaki oda jönne hozzám és megkérdezné tiszta szívből “Hogy vagy?”. Aki nem arra várva kérdezné meg, hogy azt mondjam “Jól vagyok, köszönöm! És te?”, hanem érdekelné hogy legbelül mit érzek, milyen harcokat vívok meg magamban nap mint nap, milyen mérhetetlen fájdalmat érzek és ürességet. És tényleg érdekelné…mert már ez is rohadt nagy segítség lenne.

Kezdek összezuhanni. Kezdek gyengülni.

Segítségre van szükségem.