Tumgik
#elfelejtem
kacsafarkuszender · 1 year
Note
8, 12, 23 ?
8. Do you sleep with a stuffed animal?
már nem, de kiskoromban volt egy nyufi nevű világoskék nyulam, amit még bölcsis koromban kaptam, de egy franciaországi uton elhagytam, ugyhogy francia nyúl lett belőle :(
12. Iced drinks or hot drinks?
leginkabb hideg, de a kavet es teat jobban szeretem forrón
23. What’s your dream date?
nem nagyon van ilyen, szerintem inkabb a partnertol fugg, hogy milyen, es nem igazan attol, hogy mit csinalunk vagy hol vagyunk
erre jól elfelejtettem valaszolni, de azert nagyon köszönöm 💕
2 notes · View notes
Text
Eszembe jutott, hogy elfelejtettelek,
Eszembe jutott, hogy elfelejtettem rád gondolni,
Hogy egy kis hely az agyamban felüresedett,
Az a hely, ami veled szokott tele lenni,
Már üres
Vagy mással van tele
Más valamivel
Más valakivel
Már hamarosan azt is elfelejtem, hogy elfelejtettelek.
220 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 2 months
Text
Tumblr media
Néha elfelejtem, hogy ilyenek is voltunk egymásnak…
73 notes · View notes
az-ejszaka-kiralynoje · 2 months
Text
Számomra az emberek meghalnak, ha elfelejtem őket!
63 notes · View notes
sztupy · 1 month
Text
Ételekről jut eszembe, hogy
28 notes · View notes
nemkellesz · 9 months
Text
Miért van az hogyha a szeretet apró jelét kimutatod felém máris elfelejtem azt a sok fájdalmat amit okoztál?
71 notes · View notes
takemetochurch13 · 11 months
Text
Aki menni akar, az csak menjen, amire visszatér elfelejtem
80 notes · View notes
meghalnikenemar · 2 months
Text
Én nem fogom felhozni az évekkel ezelőtti sérelmeimet. Nem fogom a fejedhez vágni, hogy miért haragszom rád, vagy miért csalódtam benned.
Megbocsájtok ,és elfelejtem .
Csak az érzés marad bennem, hogy valamiért nem szabad teljesen közel engednem magamhoz.
11 notes · View notes
leszarva · 4 months
Text
Borzasztóan magányosnak érzem magam. Úgy érzem magam mintha egy tárgy lennék akit fel lehet venni a székről ha éppen van kedved hozzám s ráérsz.
Mikor felvesznek akkor én nagyon boldog vagyok, hogy végre játszanak velem. Minél kevesebbszer vesznek elő annál gyorsabban tönkremegyek, olyan vagyok mint egy automata óra.
Folyton elfelejtem, hogy én egy olyan automata óra vagyok aminek van lába, szája, szeme. Bármikor kell útrakelhetek, de valami oknál kifolyólag sokkal jobbam szeretem ha valaki felvesz mintsem a saját lábam használjam.
11 notes · View notes
csacskamacskamocska · 4 months
Text
Napok vagy hetek óta akarok írni az önzésről,
de valahogy nem kerekedik ki a történet. Folyamatosan érnek hatások, amikben önzést, énközpontúságot látok. Zavar, idegesít és közben persze arra kényszerít, hogy a saját viselkedésemet figyeljem, hogy vajon én is? Én is egy fejemre húzott dobozzal élek? Hol van az egészséges magunkrafigyelés és a beszűkültség határa? Ha el tudnánk fogadni, hoogy dolgokat nem kaphatunk meg, akkor ezeknek a dolgoknak a (fájó) hiányával együtt tudnánk boldogan élni. Mert arra tudnánk figyelni, annak örülni, azért hálásnak lenni, amit megkapunk.
Csakhogy állandóan ellentétek között őrlődünk.
Nade vissza az önzésre. Hogy ő milyen magányos... és nekem égnek áll a hajam. Mindenki magányos baszki, mindenki, aki nem volt szerencsés vagy nem szed rá bogyókat. De tessék megmozdulni és nem csak várni, hogy szeressenek meg szórakoztassanak. Tessék felvállalni a kapcsolatépítéssel járó munkát és kudarcot és frusztrációt. Mert nem adják ingyen az érzést, hogy nem vagy egyedül. Csak mindenkinek máshogy kell fizetni érte. És a nem magányosság egy nagyon fontos része: legyél jóban magaddal! Tudd magad elszórakoztatni és akkor élvezni fogod az egyedüllétet. De csak azt mondtam, nézd... volt kit felhívj, hogy magányos vagy, ergo nem vagy magányos.
Néha vannak ilyen sorozatok, amikor emberek egyszerűen elfelejtik amit megbeszéltünk. Nem miattam felejtik el, nem arról van szó, hogy én nem számítok, hanem mert elfelejtik a dolgaikat. Igérte, hogy átküldi, lefoglalták, megállapodtunk, és ezeket elsodorja az élet. Nekem ez egyszerűen érthetetlen. Nem mondom, hogy sosem fordul elő, hogy valamit elfelejtek vagy rosszul emlékszem, de rengeteg mankót használok a rengeteg feladathoz. Táblázatokat és naptárbejegyzéseket, és persze érzelmi figyelmet. Akit kedvelek, akinek szeretnék segíteni, a vele kapcsolatos dolgok érzelmi postittel vannak a gondolataimra ragasztva.
De az önzés nem is ebben nyilvánul meg igazán, hanem a bosszankodásokban talán. Hogy a körülöttük levők meg a világ minden cselekedete a személyük ellen szól. Fel sem merül, hogy rosszul végzi a munkáját, fel sem merül, hogy a másik ember próbál beilleszkedni, próbál kapcsolatot teremteni és azért teszi amit tesz, fel sem merül, hogy mindenki más is elgyötört, fáradt. Magas elvárások és alacsony önismeret. Ő mindent jobban tud.
Na, így hogy leírtam, el is kezdtem szánni azokat akiktől ezek a negatív hatások értek. Mert e mögött a beszűkülés mögött valami kétségbeesett kapaszkodás van. Nagyon kevés dicséretet adunk egymásnak. Mintha attól fogyna. Néha én is elfelejtem. Akkor jövök rá, hogy elfelejtettem, hogy valós dolgokkal dicsérni kell az embereket, amikor éjjel bedugja a fejét a kolléganő, hogy elköszönjön (amúgy a frászt hozta rám vasárnap éjjel a melóhelyemen, már kikészítettem egy ollót az asztalomra, hogy baszki valaki itt mászkál engem egy karbantartó vagy éjjeliőr ne vegzáljon :D), szóval elköszönt és azt mondta, hogy szuper a piros, nagy, puha kardigánom, ő nem szereti a piros színt, de nekem annyira jól áll, hgy jó neki rám nézni.
Ha elkezdenénk odafigyelni, mint egy nyelvtanulás, hogy dicséreteket adjunk, mondjuk kezdetnek naponta 3-5 alkalommal, megváltozna körülöttünk a világ. Csak ki kell mondani. Jó ez a kabát, tetszik a sálad, köszönöm, hogy ilyen jót főztek, milyen szépen van kirakva ez a holmi, remek volt ez a gyors ügyintézés, örülök, hogy felhívtál/írtál, szeretem ahogy ... csinálod, stb, stb.
Először persze keletkezne némi zavar, mint minden változásnál, némi értetlenség, némi félreértés előfordulhat, de pár hét alatt a dicséretektől mindenhonnan elkezd sütni ránk a nap. Szerintem. De tényleg csak őszintén!
Tumblr media
10 notes · View notes
meg-megbanom-ezt · 1 month
Text
Ritkán járok étterembe, így ritkán kell szépen késsel-villával ennem, de ha mégis...
...akkor két dolog szokott eszembe jutni. Az egyik a Karthago dalszövege, hogy "vizsgáljuk furcsán két kezünk", mert MINDIG elfelejtem, melyik kezembe szoktam tenni a villát és melyikbe a kést.
A másik a Balu kapitány kalandjaiból egy részlet, ami ingyen és bérmentve él a fejemben: Balu és Rebeka egy étteremben esznek és Balu mérgelődik, amiért az éttermi késsel nem lehet szeletelni rendesen, de nem esik kétségbe, hanem KIBASSZA AZ ASZTALRA A SAJÁT MACHETÉJÁT (-jét...?) és teljes lelki békében azzal kezd enni. (Rebeka persze ég, mint a benzines rongy.)
Na de szerintem azért maradt ez meg bennem, mert mélységesen együttérzek Baluval. Én is utálom, hogy lófaszt sem lehet elvágni azzal a kenőkéssel, amit adnak. Jó, oké, egy vendéglátó egységnek - a perek és a rossz hírnév megelőzése érdekében - minimalizálnia kell az esélyét, hogy egy-két lobbanékonyabb vendég Rejtő-regénnyé változtassa a színt, de attól még bosszankodhatok miatta, nem? :P (Mondjuk pont egy Rejtő-regényből sokkal kreatívabb módszereket lehet tanulni mások életpontjainak csökkentésére...)
4 notes · View notes
stigmata-tata · 1 month
Text
Hozza kell ujra szoknom hogy van tumblr regem, elfelejtem mindig.
Ez olyan mint a dohanyzas. Eleinte kényszeriteni kell magad rá, aztán szépen függő leszel?
5 notes · View notes
troger · 1 year
Text
online dating:
még csak 4 napja kezdtem, de azt hiszem, máris túltoltam (húztam?)
nem tudom én, hogy kell ezt, 10 éve nem ismerkedtem, online pedig utoljára 2009-ben, csak akkor még jóképű voltam és vicces
első nap megfontoltan húzkodtam, mindent elolvastam, mindenkinek egyből válaszoltam, aki rámírt
az első, aki hosszan és átgondoltan írt, egy kicsit megijesztett, hiszen erre adekvát válasz illendő, németül :/ ráadásul valami a képeiben annyira megfogott, hogy nem is mertem egyből válaszolni, mondjuk pont mindenki szilveszterezni készült
de nem ez a lényeg, hanem hogy 2 nap alatt lett 6-8 cset, ami kezdetnek nem volt rossz érzés, de mostanra fárasztóak, és innen tovább kéne lépni a tettek mezejére
csak eddig még senkit nem hívtam találkozóra, mert megvárnám, amíg a másik félnek is egyértelműen kedve lesz
de amíg várok, meg amíg nem írnak, húzkodok tovább...
ami egyrészt még több csetet fog generálni
másrészt észrevettem magamon, hogy egyre kevesebbet olvasok, már kép alapján nyomok nemet, és csak ha az tetszik, olvasom el
aztán a tagek alapján is nagyon szűrök már, eleinte minden belefért, mostanra már a vallás nem, konzervativizmus nem, utána megyek csak a szövegre...
szóval az egész arról kezdett el szólni, hogy mi nem tetszik valakiben - miközben az észeknémet típus alapvetően nem jön be, és ez a profilok 80%-a
pedig köztük is van jó ember, akivel összeillenénk, csak így lehetetlen kifogni
a legnagyobb baj, hogy rendes telefonfüggőként belecsúsztam abba is, hogy játékként, avagy időtöltésként is elkezdtem swipe-olni
és néha elfelejtem, hogy ezek igazi Emberek
pokol
ui: a legjobb társamba úgy szerettem bele, hogy egy közös ügyön dolgoztunk, egy közösségbe tartoztunk, tehát az értékrendünkben eleve sok átfedés volt - viszont külsőre nem jött be, "nem az esetem". a legtartósabb, legőszintébb, legmélyebb szerelmem volt, de az utcán simán elmennék mellette, és az appban is gondolkodás nélkül balra húznám
43 notes · View notes
sronti · 9 months
Text
Tumblr media
A Reagan szobor magában is elég irritáló,
Tumblr media
Ezért mindig elfelejtem, hogy ennek a republikánus olajbábúnak is van szobra ott.
9 notes · View notes
istenes-bibic-mihaly · 5 months
Text
Tumblr media
mindig elfelejtem, hogy a modern talkingot amúgy feketék és nem németek alkották
4 notes · View notes
comicaltragedy11 · 5 months
Text
Tudom, a tudatom védi a lelkem, de hogy a jótól is elzár, azt folyton elfelejtem
3 notes · View notes