#elrontottuk

[okologiaigondololatok]

Rohansz-e?

Nagyon elrontottuk a világot

"Ó miért nem lehet az Istenem, hogy ne kelljen egész nap rohanni, semmit nem befejezni rendesen, már a következő teendőn törni a fejünket, míg az előző véget sem ért? Miért nem lehet az, hogy megállhassunk, végignézhessük, hova értünk el eddig és merre tovább? Miért nem lehet az, hogy a tisztességes élethez, nem túl merész álmokhoz elég legyen az, amit egy helyen dolgozunk? Miért kell reggeltől estig rohanva helytállni, egyik teendőből a másikba szédülni? Miért egyre korábban kelni és későbben feküdni, szép lassan megenni saját életünket, egyre kevesebbet élve, egyre többet dolgozva? Miért? Meddig lehet ezt bírni? Hová tart ez a magát megfeszítő társadalom, ez a réteg, a barátok, ismerősök, akik maguk is egész nap hajtanak? Hová fog megérkezni? A szívrohamba, agyvérzésbe, túlterheltségbe, idegösszeomlásba?

Mikor lesz végre egy olyan világ, amikor elég, ami van, tisztességes a munka és amire kell, elég a bér? Miért van, hogy több száz éve ígérik és sosem érkezett még meg,hanem mindig azok jutottak beljebb, akik ügyesek voltak, akik jókor jó helyen voltak, akik mindig jól akartak járni és mindig átléptek azon, ami nem volt az érdekük? Akik csak maguknak tekertek, akik csak maguknak gyűjtöttek, miért van, hogy mindig jobban járnak? Mikor lesz végre az, amikor nem sandítva a másikra, nyomja az ember a munka végét, főleg pár évvel a 40 után, amikor már nem a tempót kellene fokozni, hanem megérkezni valahova, egy olyan magaslatra, ahonnan körül lehet nézni és nem kell már több, még magasabb hegyet megmászni? Miért van, hogy tisztességes munkába beleszakadva lehet csak azt hozni, amit az "ügyesek" röhögve és pillanatok alatt? Én tisztességesen szeretnék élni és megérni, de a "sikeresek" elfogják a szelet lehetőségeink elől. Azt látom, hogy megszakadok, de nem érem utol őket, mert tisztességes akarok maradni. Emberileg, értelmileg, erkölcsileg, nem ügyeskedve, tisztességesen akarok élni és megélni.... Hát soha nem jön el ez? Mindig van hegy az egyenes ember előtt és mindig egyre meredekebb? A saját magába feszülő akarat egyszer megroppantja az embert, és akkor majd meg kell állni. De sokkal jobb lenne előtte. Mert mi mindig megmászni akarjuk, nem megkerülni. De akkor meg tükörbe nem lehetne nézni. Ez van." Hetesi Zsolt

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

[a-banat-istene]

Fáj…

Fáj a szívem, mert már nem értünk dobog. Fáj a tudat, hogy már nem veled kezdődnek a napjaim, és nem veled végződnek. Elalvás előtt még mindig TE vagy az utolsó gondolatom.

Tudod, nekem tényleg őszinte szerelmem voltál. Nem tudom mi fogott meg benned annyira, vagy miért szerettelek meg. Talán azért nem tudom mert mindenedbe. Abba az emberbe, aki TE vagy.

Semmit nem csinálnék másképp, ha vissza mehetnék az időben, újra végig csinálnám.

Sajnálom hogy nem voltam elég Neked. Sajnálom, hogy nem tudtam megadni neked azt, amire vágytál.

Remélem egyszer belátod, hogy Én mindent megtettem..

Én megpróbáltam.. Megpróbáltam melletted lenni mindenben, hiába nem akartad.

Teljesen megnyíltam neked, félve, de oda adtam a szívemet, hiába valahol mélyen tudtam, hogy úgy is össze fogod törni.

Így is lett.

De nem haragszom.

Nem haragszom, mert ennek így kellett lennie..

Talán nem jó időben kerültünk egymás életébe. Vagy Te, vagy Én nem álltunk készen, az is lehet hogy egyikünk sem.

Tudod, az volt a legszebb pillanat amikor a születésnapom estéjén én nem akartam hinni Neked, te pedig mélyen a szemembe nézne azt mondtad teljesen komolyan gondolod ezt az egészet, és én már a Tiéd vagyok!

Mosolyogva emlékszek vissza minden együtt töltött pillanatunkra! Olyan igazinak tűnt. Talán az is volt, csak valami megváltozott.

Tisztában vagyok azzal, hogy én is sokmindenben hibás vagyok. Egy kapcsolatban mind a 2 fél hibás, olyan nincs hogy csak az egyikünk.

Elrontottuk.

Mind a ketten.

Utolsó levelem írom hozzád, aztán végleg elengedlek.

Te voltál a MINDENEM!

Megszerettelek, és amíg csak élek a szívem egy kis csücskében őrizlek majd Téged!

Te voltál a legnagyobb tanulság az életemben.

Általad megtanultam, hogy semmi nem az, aminek látszik, és amiért éltünk, egy szempillantás alatt megszűnhet.

Hiányzol!

Hiányzik minden, ami MI voltunk!

Nehéz megszokni, hogy már csak elmegyünk egymás mellett, mintha ez az egész köztünk meg sem történt volna!

Mára már tudom, hogy ennek az egésznek így kellett lennie! Nem véletlenül kerültünk egymás életébe, a Sorsnak tervei voltak velünk. Talán még nem tudjuk miért, de idővel majd kiderül!

Egyszer azt mondtad:„ha egyikünk megfurcsul, majd alszik a kanapén, aztán megbeszéljük és minden rendben lesz!”

Hát nem így lett. Nem tudom miért, de te nem akartad megbeszélni.

Köszönök Neked mindent!

A sok törődést, szeretetet amit Tőled kaptam! A szemed nem hazudik szivem!

Talán te hazudsz magadnak!

Nem tudom, talán most egy kis magányra vágysz!

Szeretném ha tudnád, hogy én vártam Rád!

De már nem szeretnék!

A szívem most útnak ereszt téged, de emléked örökké velem marad!

Vigyázz magadra!

[dragan-add-az-eleted]

22:36

Fekszem az ágyon és nem tudom, hogy ürességet érzek, vagy mérhetetlen fájdalmat, mert néha semleges vagy számomra máskor pedig megöl a tudat hogy már nem vagy az életem része.

Utállak amiért ezt tetted velem és hagytad hogy elmenjek...hagytad hogy azután a szerelem után ami köztünk volt... Elmenjek és én eljöttem..

Néha hiányzol, néha pedig a pokolba kívánlak, amiért nem szerettél. Megtanítottad nekem, hogy ne higyjek el minden szarságot, amit mondanak nekem.

Igazából sokmindenre megtanítottál...

Arra, hogy legközelebb legyek óvatosabb kinek adom a szívem.

Arra, ha valami rossz és nem előre visz engem akkor azonnal engedjem el.

Arra, hogy az emberek nem változnak.

Arra, hogyan ismerjem fel a hazug szavakat.

Arra, hogy ne szeressek jobban, mint más.

És arra is, hogy a szerelem elmúlik.

Mert elmúlik...ahogyan a te szerelmed is elmúlt. Annyira fájó ezt leírni...elmúlt...pedig én veled képzeltem el mindent.

Ahogy megkéred a kezem és én a világ legboldogabb nőjeként igent mondok neked.

Ahogy az esküvőnkön folyton rálépsz majd a lábamra, mert nem tudsz táncolni.

Ahogy teherbe esek és összeveszünk a baba nevén, mert te a saját neved szeretnéd neki adni, amit én nem szeretnék.

Ahogy végig fogod a kezem miközben életet adok szerelmünk gyümölcsének.

Ahogy az én családom és a tiéd rohannak, hogy láthassák az unokájukat.

Ahogy első pillantásra szerelmes leszel a gyermekedbe.

Ahogy játszol vele...

Hogy olyannak látlak amilyennek soha...

Hogy...

Rá kell jönnöm, hogy ezek már nem fognak megtörténni. Te szerelmes leszel másba és idővel én is. Más tesz mindkettőnket boldoggá, mert mi elrontottuk. De soha nem fogom elfelejteni mennyire boldogok voltunk.

Utálom a gondolatot is, hogy más ér hozzád, hogy mást csókolsz, hogy mást hívsz úgy mint engem, hogy más fekszik a mellkasodon és hatalmas szeretkezés után és másnak a haját simogatod. Annyira sérült voltál, emlékszem senkinek nem engedted meg, hogy átöleljen éjszaka... Egy ideig nekem sem. Aztán leírhatatlanul boldoggá tett az a kérdésed, amikor oda fordultál hozzám és azt mondtad, hogy öleljelek meg mert úgy jobb. És ezután ezt minden este megkérdezted. Most is mosolygom, mert szinte hallom ahogy mondod...annyi emlék van még kristály tisztán az emlékeimben.

Te voltál a mindenem....

De el kell, hogy fogadjam, neked más jelenti majd a világot, amit te jelentettél nekem.

Annyi mindent tudnék még írni rólad...rólunk...de még egyetlen dolgot szeretnék.

Tiszta szívemből kívánom, hogy valaki úgy szeressen majd téged, ahogyan én szerettelek. 🖤🤍

#üresség

[angelofghetto]

Volt egy vitám valakivel, aki szerint előbb-utóbb minden szakma robotizálva lesz, ezért az emberi kézi munka teljesen el fog tűnni, mert hibákkal dolgozik, és nem elég hatékony. Szerintem marad egy szegmens a tömegtermelés-tömegfogyasztás-tömegízlés oldalon, de épp hogy az emberi kézi munka fog felértékelődni az egyedisége miatt.

Furcsa időben élek. Szüleim-nagyszüleim révén visszaláthatok egészen a huszadik század elejéig, és elámulhatok a fejlődés egyre gyorsuló ütemén. Felnőtt életemet akkor kezdtem, mikor még úgy másoltunk, hogy lerajzoltuk mégegyszer, indigót használtunk, a gépelt szöveget sorvégi csilingelés jelezte, ha elrontottuk, kezdhettük az elejéről, új papírt befűzve (semmit nem gépelünk egy példányban, mindig maradjon egy indigós másolat). A fénymásolók megjelenése nagy áttörés volt. Az első fénymásolatok még speciális papírokat igényeltek, savanyú szagú vegyszerekkel lehetett őket előhívni, és egy idő után kifakultak, eltűntek. Olyan volt ez, mint a vonalas telefonok után a mobilok megjelenése, egyfajta szabadságot jelentettek, és sok időt, fáradságot spóroltak nekünk. (Ki emlékszik még a helyhez kötöttséghez, amit a “fontos telefont várok” jelentett, vagy a külföldről érkező levelekre, amelyekre hetekig kellett várni?)

Egyszer voltam egy állásinterjún, ahova vittem általam készített műszaki leírásokat nézeti és metszeti rajzokkal. Az interjúztató unottan lapozgatta (ki tudja, hányadik jelölt voltam már), egyszer csak kiguvadtak a szemei, közelebb hajolt a papírlaphoz, és döbbenten kérdezte: ez ceruzával van???

A szakmám is nagyon felhígult. Mikor középsuliba jártam, az összes gép kinematikai vázlatát csuklókkal, excenterekkel, forgattyús mechanizmusokkal, miegymással fejből kellett táblánál rajzolni, elmagyarázva a működésüket. Ha nem vettük észre, hogy elrajzoltunk egy apró részletet, és a gép “tört”, az kapásból egyes. Ma ott tart az oktatás, hogy a gépet a könyvből fel kell ismerni úgy, hogy alá van írva, hogy micsoda :(

Örülök a robotoknak, ha jó kézben maradnak, mert segítik és kitágítják az emberi kreativitást, de a kézzel készített dolgokat nem helyettesíti semmi. A jövőben pont attól lesznek értékesek, ami mögöttük van: az egyediség, a ráfordított figyelem, idő, és lélek. Vagy talán a jövő annyira ellélektelenedik, hogy erre már tényleg nem lesz igény? Ha ez így lenne, tényleg megérnénk a kipusztulásra.

A Szexmisszió című film ugrik be erről: az utolsó lekvár, ami igazi fáról való igazi gyümölcsből készült, és a mamika hitetlenkedve fogta a kezébe, hogy még van ilyen, és nagyon megörült, mert csillió év távlatából még emlékezett rá, hogy milyen finom.

[anonime-things]

Nem volt semmi sem hazugság abból amit adtam neked. Valódi volt minden. Az hogy egy olyan dolog múlt el bennem, ami egy kapcsolat mozgatója, arról nem igazán tehetek. Ezt nem lehet irányítani vagy tudatosan kezelni. Elrontottuk. Gyűlölj ha szeretnél, hordj le aminek akarsz, útálj ezért, hibáztass, szidj, ha nem akarsz ne is beszélj velem. De ismerlek nagyon jól.

Nem mondok rólad egy rossz szót sem. Az életem egy csodálatos szakasza vagy. Teljes szívemből szeretlek. A gondolataim továbbra is rólad szólnak. Te maradsz az édes kismackóm örökre. Fáj a hiányod nagyon is. De kérlek értsd meg ahogy én is megértettem, amikor te voltál ugyanígy, hogy jól akarok lenni. Tényleg nem tettél semmi rosszat. A sok apróság gyűlt össze egy naggyá. Te is érezted. Én ezt észre vettem, ahogy te is.

[miertnemtudszszeretni]

"Elrontottuk százszor mire várnek

Sose lesz annyira jó, annyira jó mint rég"

#dalszöveg

[grave-ofthe-fireflies]

Call me by your name that chapter closed.

Nem jönnél vissza?

Tudod még mindig gondolok rád titokban.

Azok a nyári éjszakák,

Ez mind igazságtalanság.

Az a tavaszias időjárás,

Időt mikor megismertelek visszaforgatnám.

Cseresznyefa virágzás után,

Nem lesz többet olyan szívdobbanás.

Foghatom arra, hogy fiatal voltam,

De akkoriban csak bolyongtam.

Hiányzik az a szeretet amit irántad éreztem.

Mostanra már szégyellem.

Ezt mind ketten elrontottuk.

Azon voltunk, hogy egymás sebét begyógyítsuk.

Még mindig azt kívánom, hogy neked jobb legyen.

Mondtam neked, hogy ez nekem képtelen.

Azt hiszem te jó helyen voltál, de rossz időpontban.

Meglehet, egy másik galaxisban.

Újra átvészeljük együtt az éjszakákat.

[elegvolt]

...talán én voltam, aki elbaszta,

vagy lehet, hogy mindketten...

#dalszöveg #lyrics #maybe it was me #imádom #annyira igaz #segít #zene #hangos zene #kikapcsol #sírás #könnyek #elrontottam #mindent elrontok #elrontottuk #vége #nincs tovább #erről ennyit #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr

[nemvoltamelegjoneki]

Szex

A dolog ami mindent elront...

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #szex #elrontottam #elrontottuk #vége

[lathatatlan-vagyok]

én lettem az, aki elromlott

te meg, aki ettől nem boldog

tényleg ezt akarjuk?

mi a célunk, merre tartunk?

a kapcsolatunk: elfutott nyár

hogyan is állunk, nem tudom már

én soha nem tettem volna semmit azért,

hogy neked ártsak

én akartam hinni bennünk

én soha nem hittem, hogy te leszel,

akit meg kell, hogy bánjak

nem tudom, mennyi van bennünk

hogy színes-e még vagy szürke

hogy igazából kihűlt-e

hogy ki leszek-e miattad ütve

agyalok rajtunk padokon ülve

rólad szól a szomorú séta

mikor a telefon néma

börtönrácsot rajzol rám

az emlékek árnyéka

#hiányzol #elrontottuk #idézet #wellhello #szomoru seta #gyere vissza

[mindigradvagytam]

Hol rontottuk el? Ott hogy szóba álltunk egymással? Vagy ott hogy végül te nem szerettél engem?

#mindigradvagytam #szerelmi csalódás #szeretet #elrontottam #elrontottuk #faszombele #mar mindegy #ennyi volt #elengedés #hagyjuk egymást

[iamonthefloorfuck]

64

sírnom kellene, de nem megy

nincs bennem semmi érzelem

teljesen üres vagyok

#üres szív #üres vagyok #törött lélek #lélek #halott lélek #megtört lélek #elrontottam #elrontottuk #szeretlek #szerelmes #szeretet #szerelem #szeretem #nem szeret #vége #itt a vége #véget ér #rohadtul fáj #miért fáj ennyire #nagyon fáj #fájdalom #fájdalmas #fájt #kibaszottul fáj #fájó szív #saját írás #saját #saját gondolat

[sajaateerzelmeim]

"Elrotottuk és fáj,

hogy már nem úgy nézel rám

Mindent amit felépítettünk

1 perc alatt sikerült elégetnünk..."

Részlet

#saját gondolat #saját vers #szerelem #csalódás #magyar tumblisok #elrontottuk #érzések #elmúlt

[honest-soul-stuff]

Miért várod el valakitől, hogy szeressen, ha saját magát is utálja?

#nem szeret #szeretsz #szeretlek #miért szeretlek #miért én #miért fáj ennyire #mondd el #sajnálom #magyar gondolat #magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #depresszió #kurvára fáj #nagyon fáj #fájdalom #mindent elrontok #elrontottam #elrontottuk #hülye vagyok #bántás #szomorú #könnyek #könnycsepp #könnyes szemek #nélküled #egyedül érzem magam #egyedül #én vagyok a hibás #ez vagyok én