Tumgik
#könyörgés
Text
Mert a szerelemért és a szeretetért nem kell könyörögni.
Lexa
59 notes · View notes
halk-lelek · 2 years
Text
Úgy nőttem fel, hogy könyörögnöm kellett valaki szeretetéért és figyelméért.
-akkor azt hittem, hogy igazából túl sokat várok el és nem érdemlem meg. Pedig ó te, mekkora szükségem lett volna rá
83 notes · View notes
ozdeg · 4 months
Text
Tumblr media
0 notes
holdakcsillagok · 6 months
Text
KÖNYÖRGÉS A SKARLÁT ÍBISZEKHEZ
Ti, akik kívülről fújjátok az összes eltúlzott refrént, ami egy sivatagos partszakaszon a hullámok felé fordított hangszórókból szólhat, ti, akiket a mocsaras erdő rejt, ringat, takar gyengéd, mélyzöld bánat, ti, akik értitek a láztól lázig nyújtózkodó üresjáratokat, gázlómadaraim a mindenható pirosban.
Ti tudjátok, soha egy percig sem voltam benne biztos, hogy létezni érdemes olyasmiért is, amit nem lehet a szánkba venni. Hogy egy doboz margrain volt a lelkem, teli kenőkések barbár nyomaival. Ne nevessetek. Ahogy itt állok – semmilyen szempontból sem a közepén –, jelölések nélküli napóra,
itt, ahol a legtöbb a mólóról nézni a fékevesztett, teljes sebességgel közeledő óceánjárót, és megállapítani, az orr jobb felén elírták a nevét. Vagy ennyit sem, ahogy alakul. Tudom. Tudom. Mégis, milyen lenne, erre gondolok mindig, megállni a viccben, azon a ponton, ahol még nem látszik, mi lesz a poén, ahol még komolyra is fordulhatna akár,
ha a szereplők egyszerűen megszökhetnének a történet keretei közül – nem lenni ott, rejtélyesen, örökre veszni el. Érintetlen állatkerti ketrecből ritka madarak. Nem hoznám ezt fel egyébként semmiképp, de most, hogy itt vagytok, muszáj megkérdezzem tőletek, mert úgy tűnik, senki nem tudja más,
ti, akik ismeritek az éjszaka nulla összegű játszmáit, ti, akik velem együtt látjátok a rács négyzeteiben a jelölések nélküli öröknaptárat, akik itt álltok csapatokban bevérzett szemeimben, mondjátok meg, milyen lenne a szabadulás.
— Simon Márton (Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021)
12 notes · View notes
fizk-o · 2 years
Text
"Ës oz dzsimilcsben halalut ëvék"
@kretchboi
2 notes · View notes
hiveswap · 7 months
Text
Valid point. Unfortunately, HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. Menýi miloſtben terumteve eleve mív iſemucut adamut. eſ odutta vola neki paradiſumut haʒóá. Eſ mend paradiſumben uolov gimilcíctul munda nekí elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilcetvl. Ge mundoa nekí meret nū eneẏc. ẏſa kí nopun emdul oʒ gimilſ twl. halalnec halaláál holʒ. Hadlaua choltat terumteve iſten tvl. ge feledeve. Engede urdung intetvinec. eſ evec oʒ tiluvt gimilſtwl. eſ oʒ gimilſben halalut evec. Eſ oʒ gimilſnec wl keſeruv uola viʒe. hug turchucat mige ʒocoʒtia vola. Num heon muga nec. ge mend w foianec halalut evec. Horoguvec iſten. eſ veteve wt eʒ muncaſ vilagbele. eſ levn halalnec eſ puculnec feʒe. eſ mend w nemenec. Kic oʒvc. miv vogmuc. Hug eſ tiv latiatuc ſʒumtuchel. iſa eſ num igg ember mulchotia eʒ vermut. yſa mend oʒchuʒ iarov vogmuc. Wimagguc uromc iſten kegilmet eʒ lelic ert. hug iorgoſſun w neki. eſ kegiggen. eſ bulſcaſſa mend w bunet.
Eſ vimagguc ſʒen achſcin mariat. eſ bovdug michael archangelt. eſ mend angelcut. hug uimaggonoc erette. Eſ uimagguc ſʒent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. eſ ketnie. hug ovga mend w bunet. Eſ vimagguc mend ſʒentucut. hug legenec nekí ſeged uromc ſcine eleut. hug iſten ív ui- madſagucmia bulſaſſa w bunet. Eſ ʒoboducha wt urdung ildetuitvl. eſ pucul kinzotviatwl. eſ veʒeſſe wt paradiſū nugulmabeli. eſ oggun neki munhi uruʒagbele utot. eſ mend iovben reʒet. Eſ keaſſatuc uromchuʒ charmul. Kirł🇭🇺🇭🇺🇭🇺
209 notes · View notes
csacskamacskamocska · 8 months
Text
Magányos öregek
Lakott a házunkban egy néni. Nem akarom az egész sztorit ideönteni, a lényeg, hogy most már tudom, hogy egy folyamatos leépülésben levő demens emberről volt szó. Sokat bolyongott éjjel egyedül, de mivel csendes volt, nem zavart senkit. Nem is foglalkozott vele senki. Néha az utcán rászóltam, Magdinéni, este 10 van. tessék hazamenni! Nem ment, elsipircolt másfelé. Egy éjjel síró kiabálásra ébredtem. Végül Magdinénit találtam a saját ajtaja előtt a földön ülve. Azt hittem eltört a lába, combja, de nem. Felemeltem, volt vagy 30 kiló az egész néni. Nehezen nyugodott meg. Én megpróbáltam megszabadulni tőle, menjen be a lakásába, ne jajveszékeljen, hagyjon másokat aludni. Toltam volna le magamról az egész problémát, semmi közöm a nénihez. Beszéljen hozzám! Könyörgött nekem. Beszélgessen velem! Jó, majd persze, csak tessék menni aludni, csendesen! Be se akartam menni a lakásába. Nem akartam magamra húzni a nyomorát, hogy takarítani kéne, hogy foglalkozni vele. Foglalkozzon vele a családja! Pár hónappal később meghalt. Amúgy nagyon idős volt.
Az a könyörgés sokszor eszembe jut. Hogy micsoda rabság lehet a magány, a semmi. Nincs kihez szólni, csak te vagy meg a gondolataid, talán már azok is csak a kínzó emlékek kuszasága. És a magány, kontaktus nélkül, ölelés nélkül, az félelmetes. Magdinéni korábban aktív ember volt. Szervezkedett, tag, sőt vezető volt csoportokban, sokat ment mindenfelé, figyelt, értelmezett, felszólalt és másokat is igyekezett bevonni abba amit fontosnak talált. Csakhát, megöregedett és túlélt mindenkit.
Szép történet lett volna, ha a kedves szomszéd (én) felvállalom magdinéni problémáját, és elkezdem gondozni az ő életét. Csakhát, nem tartottam ott. Most sem tartanék. Az ilyesmire inkább egy hasonlóan öreg csak kicsivel fiatalabb ember alkalmas.
Nade nem is ez, hanem az, hogy tök lutri az egész. Hogy eljutsz-e odáig, hogy nem azért ülsz a parkban egy padon mert szereted a természetet, hanem mert elviselhetetlen otthon a magány. Kocsmáznak az emberek, hoyg ne találkozzanak a magánnyal. Leszel-e te a vén alkoholista, bútordarab a kocsmában? Nem építhetsz a gyerekeidre! Még, ha mindent megtesznek érted, akkor sem tudják elvenni a magányodat. Csak életerőpiócaként csüggesz rajtuk. Nem tudom mi a megoldás. Az interneten majd faszságokat írkálsz, és nem akarnak megbántani, inkább ignorálnak. Ezt tesszük most mi is az idősebbekkel. Talán lesz már annyira fejlett a VR, hogy átverje az agyunkat, és ott bolyongunk majd, a virtuális valóságban, lenyűgözve a színek, tájak, események által, közben összehugyozzuk magunkat, mert kétfelé nem tudunk egyszerre figyelni.
Bocs, nem akartalak lehozni az életről. Egyszerűen csak tegnap valahogy megdőlt bennem az az illúzió, hogy ha kapcsolatokat építesz, az megment majd valamikor később a magánytól. Lehet, hogy te épp behúzod, és lesz valakid, aki naponta felhív, hetente meglátogat. Nem rajtad múlt valójában, hogy így alakult. Nem akarnád tudni, hogy mit ad fel érte. És nagyon választásod sincs.
Valami baj van a közösségeinkkel, a családjainkkal, mert fizikailag, érzelmileg, anyagilag belerokkanunk az időseink gondozásába.
Tumblr media
90 notes · View notes
j-cs-p · 1 year
Text
Azt mondják, merjünk segítséget kérni. De mi van akkor, ha süket fülekre talál? Mi van akkor, ha a másik önzése olyan hatalmas, hogy az már tényleg direkt, élvezetből kegyetlenség? Mi van akkor, ha az összes bocsánatkérés, hátralépés, meghunyászkodás, alázat, könyörgés, minden, de tényleg MINDEN hiába van? Mi van akkor, ha az adott helyzetben tényleg csak az a másik tudna segíteni, kapaszkodó lenni? Mert nincs senki más, vagy mert tényleg annyira fontos... Ilyenkor miért nem ő a felelős, mert cserben hagy egy embert? Ő miért nincs számonkérve, hogy nézd meg, hogy viselkedtél és tettél tönkre (még jobban) egy embert lelkileg? Miért nem kérdezi meg tőle senki, hogy miért nem segített? Miért csak az van, hogy csak én vagyok a szar?? Csak mert rossz időben rossz embert szerettem... Pedig az egészet nem én kezdtem, nekem tényleg eszembe se jutott volna... Mégis csak az én hibámat látja mindenki. De csak a  felszínt, hogy ténylegesen mi van mögötte, mi van BENNEM, a kallódást, a zuhanást, a kétségbeesést, a fájdalmat nem látja senki - vagy inkább nem érdekel senkit. Senkit nem érdekel, hogy egy icipici figyelem, kedvesség, törődés, pár kedves vagy legalább normális szó mit jelentene nekem.
Nem tudom, mit csináljak. Annyira el vagyok keseredve. 
3 notes · View notes
Text
Senki sem tökéletes,mindenkinek vannak hibái.Nekem is voltak.Nagyon sajnálom,hogy túlságosan hisztis vagyok és,hogy minden kisebb-nagyobb dolgon ki akadtam,de te elveszítették egy olyan lányt,aki csak a te érdekeidet nézte..Azt szerette volna a legjobban,hogy neked a legjobb legyen.Akit soha nem érdekelt,hogy hányszor és milyen módon löksz el magadtól,mert mindig megbocsátott.Viszont 2-3 hónap könyörgés és érted való küzdelem után belefáradtam..Belefáradtam abba,hogy minden egyes faszságodat elnéztem és,hogy akárhányszor visszajöttél..visszaengedtelek,mert minden alkalommal reménykedtem abban,hogy most jobb lesz és sikerülhet…Én voltam az a lány számodra,aki elküldte az összes fiút a francba,és letiltotta őket random,mert nem akarta,hogy rosszul essen ,vagy éppen csak túl gondold a dolgokat..Én voltam az,aki tudta,hogy nem állsz készen egy kapcsolatra és vártam rád..Harcoltam azért,hogy belőlünk ne csak te meg én legyen,hanem MI..reménykedtem abban,hogy majd mellettem változik a véleményed erről és,hogy majd együtt megtudjuk oldani a dolgokat…aki fent maradt hajnalokig,meg még annál is tovább,hogy legalább hallhassa a hangod,aki összeveszett a barátaival miattad,mert nem akarták elfogadni,hogy folyamat visszaengedlek,mert tudták,hogy mi lesz a vége,aki éjszakákat sírt át miattad,akinek nem volt étvágya meg jó kedve,ha nem voltál az élete része…akinek ilyen dolgokat váltott ki a hiányod..akinek nem volt semmilyen elvárása feléd csak,hogy őszintén szeresd és bízz benne.Viszont én teljes szívemből szeretlek és szerettelek..Nélküled nem a legjobb,de hiszen ezt te is tudod!Azt gondolom,hogy én mindent megtettem és ennyi harc és könyörgés után is remélem,hogy vissza találunk egymáshoz..De akárhogy is történtek a dolgok,ha szükséged lenne rám ,én itt vagyok és támogatlak mindenben!Nagyon szeretlek,és hálás vagyok nagyon,hogy az életem része lettél.Borzasztóan sajnálom azt,hogy elveszítettük egymást,de én tényleg reménykedem abban,hogy a mi történetünk itt még nem ért véget…!
Szeretlek kicsi!
4 notes · View notes
gyulaszabo · 19 days
Text
Könyörgés.
Fogadj el amilyen vagyok, mert ahogy viselkedek az örökölt tulajdonságaimból és ösztöneimből származik, az pedig nem én vagyok, tehát ha szeretsz akkor elfogadtad tulajdonságaimat és ösztöneimet is, melxek a mindenség leképezései és nem befolyásolhatóak hanm elfogadásra, tiszteletre méltóak, nem a szubjektummal, hanem az objektummal valló ez a találkozás./2223/
0 notes
angelofghetto · 7 months
Text
fordított világban élünk
Tegnap láttam egy 2008-as filmet, a Niebelungok kincse címűt. Nem lóg ki a kincskeresős filmek sorából, ebben is elég klisé van. Viszont van egy jelenet a végén, amiben elhangzik, "Szigfrid kardja megvédi a kincset". Ez sem annyira különleges mondat, de nekem valamiért amolyan megvilágosodásélményem lett. Mondhatjuk kevésbé patetikusan aha-élménynek is.
A blogom alcíme "ami mellett naponta elmész és amire rácsodálkozol". Ha valamit igazán jól el akarunk rejteni, hagyjuk szem előtt. Mi van, ha a világ legnagyobb titkait naponta látjuk, csak nem vesszük észre, nem ismerjük fel?
Azt hiszem, fordított világban élünk, és a kulcs a magántulajdon létezése, a birtoklási vágy. Az ördögi hármas: a pénz, hatalom, hírnév kergetése határozza meg a kultúránkat. Ez az a három dolog, amiért az emberek többsége szinte bármit képes megtenni. Csak nézzük meg, mit teszünk a teremtett világgal, egymással. Megszerezni, birtokolni, mások fölé kerekedni. Tényleg ennyire fontos ez? És ha megszereztük, utána mi van? Még több kell? Ez lenne a fejlődés? Akkor miért van, hogy a természeti népek élnek a legkiegyensúlyozottabb, boldog életet... vagy azok az országok, ahol minél kisebb a társadalmi egyenlőtlenség? Miért hisszük azt, hogy csak mások kárára léphetünk előrébb? Miért kell előrébb lépni?
Van egy pozitív hármas is: az alkotás, a szeretet és a megérzések. A szavak mögött mélyebb értelem van. Az alkotás igazából a flow-ról szól. Létrehozni valami értelmeset a semmiből, hozzátenni a világhoz, és nem elvenni. Tudni, hogy valami hasznosat tettünk másokért, a közösségért, önzetlenül, és csak mosolyogni azon, hogy közünk van hozzá, nem előre tolakodni.
A szeretet egy alapállás. Egy jó világban nem mérjük, nem hasonlítgatjuk össze, és nem jutalomként használjuk. Úgy szeretünk, mint a nagyon kicsi gyerekek. Persze nem szerethetünk mindenkit egyformán, vannak emberek, akik úgy működnek együtt mint az olaj meg a víz. A lehetetlen emberek felé az vezet, ha megpróbáljuk megérteni, miért olyanok, és annak a hátterében mindig valami komoly sérülés van. Aki sérült, az beteg. Ha megsajnáljuk a szenvedéséért, akkor meglátjuk a benne bezárt, síró kisgyereket, és azt már meg lehet szeretni. A pusztító viselkedés néha csak rejtett könyörgés a szeretetért.
A megérzések az odafigyelésről szól. Beszívjuk a világot, és zsigerileg hangolódunk rá, mert nem kell ízekre szedni és elemezni, a tudás mindenhol ott van, ha elég jól figyelünk. Nem kell nekünk jobban tudni, mi a jó a bolygónak, köszöni szépen, ő ezt már a megjelenésünk előtt tudta, és akkor is tudni fogja, ha mind eltűnünk. Ha rátörünk a világra, ellenünk fog dolgozni, ha belesimulunk és segítjük, segít nekünk. Ahogyan a videókban az állatok mentik ki egymást a vízből. És igen, oda kell figyelnünk egymásra. Ebből ma egyre kevesebb van a nagy tülekedésben. Mintha milliárdnyi monológ futna párhuzamosan: Én, Én, Én! Gyakran a szeretet ünnepén, karácsonyi ajándékként is azt adjuk, amit kapni szeretnénk, vagy valami semlegeset, mert nem tudjuk, mire vágyik a másik. Azt hisszük, ismerjük egymást, pedig csak egyendobozokba szortírozunk, és címkéket ragasztunk rá, hogy aztán rázárjuk a tetejét. A megérzés valójában a világ olyan mély beengedése, hogy nem kell rajta gondolkozni. Érezzük.
Egy szó, mint száz, nem szereznünk, birtokolnunk és uralnunk kéne, hanem alkotni, osztozni és szeretni. Kinek jó, hogy naponta munkába megyünk? Ki hiszi még el ezt a hülye amerikaiálom csapdát? Nehogy késő legyen, mikor rádöbbenünk, baromira nem így kellett volna leélni az életünket, hogy nem is láttuk felnőni a srácainkat, mert... miért is?
Szinte hallom a felháborodott replikákat, hogy álomvilágban élek, hogy a társadalom, a kötöttségek, hogy nem lehet kiszállni, hogy egyedül vagyunk mindenki ellen. De könyörgöm, mi vagyunk a mindenki! Mint a víz.
Hogy is van? Ha változást akarsz, légy a változás maga.
youtube
1 note · View note
Text
egy ültő helyemben konstatálok
Istenem már 11 óra van
Mit tettem
Minden el vesztettem?
nagy cudarság számomra a könyörgés
0 notes
count-me-in · 1 year
Text
Parasomnia
Nem tudok értelmet adni semminek
Egy haszontalan, fájdalmas hulla vagyok.
Ki vagy te és miért vagy itt?
Gyenge szemhéjaim küzdenek, hogy szétfeszítsenek...
Az elme könyörög a testnek, hogy tartsa őket nyitva.
Ez a fáradságos könyörgés elutasításra talál.
A durva suttogó a nevemet ismételgeti.
Szótagokat ismételget, monokromatikus sziszegésként.
Szörnyű tücsökdaluk égeti a fülemet.
Hangos cipők lármáznak az emeleten.
A csontjaim rezegnek az őrült lépteiktől.
Minden lépés egy mániákus sikoly.
Mi van felettem? Mi van mellettem?
Ezek a bosszúállók fátyolos, átláthatatlan sziluettek...
Az otthonom üres volt, mikor elaludtam.
1 note · View note
onsieluenkeli · 1 year
Text
Két érdekesség jutott erről az eszembe.
Az egyik, hogy Amerikában a feketék nagyon összetartóak. A mai napig érvényes náluk a „banda” fogalma, csak ma már „családnak” nevezik. Akik pedig ezekben benne vannak, nem csak a legjobb szerződéses előnyökhöz juthatnak hozzá, hanem védelmet is élvezhetnek a baromságaik után.
Lásd: Míg a fehérek diszrétebben hulladékok, és botrányaikkor takarításba kezdenek, és $ kárpótolják az áldozataikat, addig a feketék vadállati módon összezárnak, és látványosan kicsinálják azt, aki problémát okoz nekik. Nem pc-k.
Soha nem felejtem el azt a rövid homevideót amit Beyonce mutatott egyszer. Ez akkor történt amikor Kanye kijött a kórházból, ahol csak lekötözve tudták kezelni. Hétvégenként Beyonce-nál mindig volt party. Régimódi. Az ő családja konzervatív, és West-é is. Azt láttam hogy, az egyik szobában a nők trécseltek, míg a másik szobában az asztalnál a férfiak kártyáztak, szivaroztak, politizáltak. És West-tet körbenyalták. Ők a legjobb barátai voltak. Akkor is amikor Taylor Swift-nek neki ment.
Évekig ment a könyörgés Beyonce felé, hogy hanyagolja már ezeket, és csak nagyon nehezen bólintott rá. Taylor Swift nem véletlenül kerüli érezhetően a színesbőrűeket. Fogadni mernék rá hogy befenyítették, hogy ne akarjon több rajongót magának a fehéreken túl. Igen, sajnos ilyen volt náluk a háttérben a show biznisz mindig is. Akik ilyen gyűlöletek, félelmek, zsarolások, és veszekedések dominanciája által építették a karrierjüket, persze hogy kezdenek izzadni, sz*rul lenni, és megcsúszni.
...
A másik az, hogy Amerikában rengetegen hívők, és ők tényleg eljárnak templomokba. Mesterfokon tudnak bibliai idézetekkel érvelni, és vitatkozni. És mivel Amerikában rengetegen kerülnek bajba a szigorú törvények miatt, tudod, akár 1 szem xanax-tól is, vagy 1 pohár sörtől, ők a bűnössel elnézőbbek. Ha azt látják hogy közben mennyit segíti a hajléktalanokat, vagy a kórházakat, máris nem olyan mérges szemmel néznek rá. Tudom hogy ostobán hangzik, de ők a biblia segítségével próbálnak jók lenni, és újra elfogadottak. Kanye West pedig ezzel a legjobb kapaszkodót fogta meg.
Ennek azért van jó oldala is, mert míg a magyar végtelenül haragtartó, és képtelen mások cselekedeteit látni, értékelni, addig Amerikában a „megbocsájtással” nagyon sokan vissza tudnak csatlakozni az életbe. Kanye ezt durván kihasználja és végtelenül dühös mert nem körülötte forog a világ.
Tudjátok mi zavarta a BLM tüntetéseknél is? Hogy fehér kölykök szolidárisan tüntettek a feketékkel! Vagy azon akadt ki, mert metoo, vagy hogy a felesége letette a jogi vizsgát, és szembeszállt vele. Szóval, Kanye igazi nagy baja az, hogy az a világ amiben ő szocializálódott, kezd darabjaira hullani. A súlyosan nárcisztikus személyek pedig betegesen, teljesen belehülyülve tudnak bárkin, vagy bármin szórakozni, mert valami nem illik a logikájukba. És fel sem fogják hogy még ezekkel is bántanak másokat. támogató Csapatban, barátokkal, támogató családban, pedig pláne nem veszik észre magukat.
Tumblr media Tumblr media
Ez a ember mindenkit utál aki egy kicsit is kedveltebb, és népszerűbb nála. És mivel egyre többeket elveszít a köreiből, egyre jobb, és erősebb az utálata. Kicsit emlékeztet azokra az eszement lövöldözőkre is. 😔 Circle
.
0 notes
manzeraniki · 2 years
Photo
Tumblr media
Én valahogy ezt a Halloweent nem tudom díjazni😅 A töklámpás, a cuki boszi és szellem jelmez a gyerekeken még oké, de, amikor heteken át csak olyan posztok jönnek szembe, amin vérző sebes-szörnyes, üvegszemes, piros szemes, stb. sminkek vannak, hát attól rosszul vagyok és alig várom, hogy vége legyen😀 Az én jelmezem a kényelmes @pikaluna.hu gatyóm, amiben egész nap itthon nyomultam, aztán felvettem gyorsan mindent, ami nem passzol hozzá, úgyis mindenki furcsán néz ki, az erdőt meg aztán pont nem érdekli miben vagyok😅 Végül a menedékházig nem mentünk fel, mert óriási köd volt és sötétedés előtt még vissza is kellett érni. Nem lett volna valami vicces pont Halloweenkor összefutni a nagy ködben valami vaddal, babával a hátamon😀 Szeretem a ködöt mert mindig olyan érzésem van, hogy a felhők között sétálok☁️ De, amikor hallok valami furcsa neszt, egyből a jósvafői kirándulás jut eszembe, amikor a Balázs rám hozta a frászt a hiúzzal meg a farkasokkal😂 Hazafelé azért megéreztem, hogy cipeltem egy sózsákot a hátamon. Meg is masszírozott a drága kishúgom, kemény 15 percben egy csokiért cserébe, 20 perc könyörgés után…😏😂 És most leülök szépen és folytatom a beadandómat, amit a PCOS és a meddőség kapcsán írok😊👩🏼‍💻 #happyhalloween #halloween #kirándulás #kőhegy #tanulás #beadandóírás @mnzr.benita (helyszín: Kő-hegy) https://www.instagram.com/p/CkY7GBqI160/?igshid=NGJjMDIxMWI=
1 note · View note
triposzt · 2 years
Text
Bicajtúra 2022, Tisza-tó - avagy nem csak mi nem számítottunk a melegre
Vannak azok az évek, amikor minden klappol, és vannak azok az évek, amikor egy csomó hátráltató tényező van: sorban mondják le az emberek, nem ideális időjárás, kalamajkák a vasúttal - hát ez az év az utóbbi kategóriába tartozik.
Időpont és helyszín kitűzve viszonylag időben, már csak helyszínt kéne találni. Abádszalók lenne ideális, na de főszezonban 1 éjszakára? Good luck. Ha 75 helyet nem néztem meg / hívtam fel, akkor egyet se, végül a Rév-Panzió nyert, mert ők villamoshálózat-felújítás miatt még "el se indultak" idén. Szállás megvan, csapat szintén (ééés egy ember máris lemondta), már csak bicikli kell. Blaskovicsnál némi könyörgés után átnézik, remek. Akkor már csak vonatjegy. Aha, az eredetileg tervezett reggeli EC-re nincs bringajegy, akkor megyünk személlyel. Ja, de az IC-re sincs, úgyhogy minden csúszik két órát. És azt mondtam már, hogy az előrejelzés szerint 40 fok lesz? Mármint nem kerekítve, szó szerint. Jön is a cikk, hogyaszongya "Arra kéri az utasokat a MÁV, hogy a hétvégén csak a legszükségesebb esetben induljanak útnak" - kösz, és most ezzel mit kezdjünk? 😅
Tumblr media
Eljő a szombat, Győrből indulás Bazsival, személyvonatra bicikli felrak, szép kényelmesen elgurulunk Pestig, leszálláskor random cigányasszonytól kapunk valami jézusos papírt meg áldást(WTF?). Következő etap: fél Budapesten áttekerés - voltak kétségeim, de Bazsi gyakorlottabb ilyenben, veszélyes szitu nélkül megússzuk. Keletiben kaja, megérkezik Dani, közben próbáljuk kitalálni, hogy mennyit késik a Füzesabonyba menő IC-nk, és hogy hivatalosan honnan indul. Elvira szerint 7, valóságban nyilván az 1-esről, ami kint van messze a legszélén. Kicaplatunk… felrakjuk a bringákat… de hol van Ari? Végül ír, hogy nem jön, a 40 fokban való biciklizés valóban kevésbé ajánlott 6 hónapos terhesen. And then there were three.
Klíma szerencsére van, viszont negyedóra késéssel indulunk, ami azért para, mert Füzesabonyban 12 percünk lenne átszállni. Kalauznő megkérdez, és hosszas próbálkozás után végül megdumálja, hogy megvárjanak minket - ilyenkor jól jön a vonattípusok közti hierarchia ("csicska személyvonat vs felsőbbrendű IC" 😎). Füzesabony, átrohanás a személyhez, feldobáljuk a bicikliket a baromi magasan levő vagonba. Ilyenkor jön jól, ha valakinek (Dani) a bérelt bicaj miatt van még 2 szabad keze. Elhelyezkedünk némileg lesütött szemmel az utasok között, nem mondva ki, hogy "helló, miattunk vártok itt a klíma nélküli vonatban 25 perce", és robogunk a cél felé. A távolban füst… vajon tervezett égetés? Vagy csak simán ég a tarló? Ki tudja manapság… Délután 4, érkezés Tiszafüredre, az eredeti tervhez képest 2 és fél óra késéssel. Juhé! 😄
Séta a kerékpáros centrumig, közben felhívom a szállást, hogy "csókolom, jövünk, csak nem hatan, hanem hárman, és olyan 6 óra, fél 7 felé ott vagyunk"… *narrátor hang*: "de nem így történt." 😅 Bérelt bicaj kihozva, Bazsi közben szimpatikus tetőkávézót talál, ahova fel lehet körkörösen gurulni. Menő! A kilátás szép, a jégkrém hideg, a szóda meleg (lol), cserébe jégkockával dúsítva a fröccs. Ja meg biciklikerekekből készült székek - igen, jól olvastad.
Tumblr media
Most már tényleg el kéne indulni, deeee még előtte iPhone töltő-vétel a program, mert Dani rosszfélét hozott, úgyhogy Tiszafüred összes nagyobb áruházát módszeresen végigjárjuk. Lidl nem nyert, Spar nem nyert, Tesco nyert, három a magyar igazság! Vissza a bicikliútra, fel a töltésre. Aszfalt, horgászok, napsütés. Aszfalt, horgászok, napsütés, alig látjuk a tavat. Az egyetlen izgalom az autók, amik elől le kell húzódni (#chickengame). 1 km múlva büfé. 500 m múlva büfé, hurrá! Sőt, mindjárt kettő is! Legurulunk a Horgász büféhez, párakapu, fröccs, Bazsi felolvassa az áldásos papírt. Megyünk tovább! Hm, fél 8 elmúlt, vajon nem kerestek még a szállásról? Hupsz, dehogynem… visszahívom, "csókolom, megvagyunk, jövünk, most már tényleg csak 2,5 km és odaérünk!" Szerencsére nincs olyan meleg, de csak mert jön a vihar szele. Radarnézegetés, puccos konténerházak, kikötő, és beértünk Abádszalókra! Hol a szállás? Arany János utca, oké. Megyünk indokolatlanul az utca végéig, majd realizálás, hogy a házszám "1-2", mi pedig a 45-nél vagyunk. Remek. Akkor hátraarc 🤦‍♂️ még egy kis kevergés után meg is van a frissen kialakított kis panzió.
Biciklik bepakolva a hátsó házba, vihar közben megérkezik. Emeleti szállásunk elfoglalva, belépőkártya még nincs, kulcs van. Becsekkolás pipa. Haditerv, fő kérdés: hol kajáljunk? Pedro lesz a nyerő, mert közel van és jó sokáig nyitva. Kellemesen jóleső szélviharban át is sétálunk, beülünk egy frissen felszabadult asztalhoz, és várunk. Aztán még mindig várunk. És még mindig. Már az utánunk érkezőket is elkezdték kiszolgálni… értem én, hogy 2 pincér van összvissz, de akkor is… vajon azt hiszik rólunk az asztal miatt, hogy már épp végeztünk és azért nem jönnek ide? Max Verstappen kartonbábuja rezignáltan bámul a sarokból. Olyan 25 perc elteltével diszkréten jelzem a férfi pincérnek, hogy "valami legyen má' na". Jön egy pincérnő felvenni a rendelést, mérsékelt mennyiségű értelemmel a szemében. 2 fröccs, 1 sör, oké, a kétszemélyes grilltál mennyire elég hármunknak? Megkérdezzük, erre elmondja hogy mit tartalmaz. Ezt mi is el tudtuk olvasni az étlapon, a mennyiségre lettünk volna kíváncsiak… na mindegy, próbáljuk meg. Update: végül is finom volt, habár a háromféle hús közül szegény tarját senki se preferálta, bezzeg a köret annál inkább szűk keresztmetszet. Igyunk itt még egyet? Vagy ne? Áthidaló megoldás: kérjük elvitelre. Hát a kisfröccsöt nem igazán sikerült kimérni, de sebaj, legalább jól szórakozunk 😁
Tumblr media
Irány a vízpart! Lagzik hangfoszlányai mindenhonnan, a parton egész komoly élet, mi fel egy üresen álló magaslesre. A világítótorony narancssárga fénnyel festi körbe-körbe a tájat, ami nagyon jól néz ki, cserébe lefotózhatatlan. A közelben fiatal társaság, meglepően korrekt zenéket hallgatva, csajszi besétál a vízbe, marhulás, satöbbi. Chillezünk ott fent egy jó háromnegyed óráig, megnézzük még a strand területén levő mini-vidámparkot, majd hazaindulunk. Aki legkorábban elmegy tusolni, a jutalma hidegebb víz, nekem már elviselhetően langyos 😁 Korai alvás következik, mert hát ugye azért megyünk biciklitúrára, hogy korábban feküdjünk le, mint máskor az évben.
Második nap! Ébredés a reggeli harangszóra, aztán az ébresztőórára is. Strandolás reggel? Áh, ne kockáztassunk, majd ha körbeértünk. Kicsekkolnánk, de hol a bicikliket tároló helyiség kulcsa? Kínos keresgélés következik, majd egy jó 20 perc után Dani felteszi a kérdést, ami elsőre túl egyértelműnek tűnt: nem ez a kulcscsomó az? De. Oké, nem gáz 😅 Elgurulunk a kisbolthoz reggelizni, aztán lóra! Városból ki, töltésre fel, indokolatlan lejtő+emelkedős kerülőút a töltés mellett. Nagykunsági öntöző-főcsatorna becsatlakozás pipa, Kisköre előtti számozott horgászhelyeket megcsodáljuk. Az egyre csökkenő számokból legalább tudjuk, hogy milyen messze a civilizáció! Jön a hallépcső, megállás egy italra a Lépcső bisztróban, legyen az fenyőrügy-szörp (hogy mi??) vagy épp fröccs. Csinos pincérlányok, tobzódó halak, zubogó víz, ja meg amúgy magát a hallépcsőt is illene megnézni.
Tumblr media Tumblr media
Át a vízerőművön, majd stop, mert kilátóhely, ahonnan meg lehet nézni a "műtárgyat" a távolból is. Ivókútnál megint stop, mert hát víz. (Még ha fura ízű is néha.) Strand melletti töltésre vissza, elhagyatott szálloda színesíti a tájat. Ahogy a vers tartja, "nána, nána, Tiszanána", strand mellett pihi, helyi látnivaló a Világ Legrövidebb-Legindokolatlanabb Korlátja, ami lehet hogy csak egy törölközőszárító. Tovább, végtelen unalmas töltés és napsütés, Bazsi lehagy minket, és addig vonatot néz. Sarud, ismerős strand, Aquaglide (amit azóta sajnos kiderült hogy elbontanak). Buszmegálló-szerű épületek, még tekerés… érkezés Poroszlóra. Ebédidő! De hol együnk? Tavirózsa étterem egyrészt full tele van, másrészt 2.8-as az értékelése Google-ön, így annyira nem vonz. Akkor legyen a pizzéria! Visszakanyarodunk, leparkolunk. Mit együnk? A többiek erősködnek, hogy ők megesznek fejenként egy egész pizzát. Hát jó, legyen, én hosszas tanakodás után 2 adag krumplilángos mellett döntök… ami még így se hatalmas. Bazsi közben rájön, hogy csak úgy ér haza időben, ha 2 órával előttünk elmegy a vonattal. Így elcsomagoltatja a pizza háromnegyedét és azonnal ki is teker Poroszló vasútállomásra. And then there were two.
Tumblr media
Jön a szép új híd, az átvezető szakasz hosszabb, mint gondolnád: azt hiszed, hogy átértél, de még egy kis erdős rész, aztán még egy Tisza-ág, Tiszafüred még mindig 2 km, na mi lesz már? Célegyenes, az lesz. Végre megpillantjuk a TTKC fehér csavaros épületét, körbeértünk! Van egy óránk, és ebből bicikli leadás után egy negyedóra séta az állomásig, megéri a strandra lemenni? Hát próbáljuk meg, legurulunk… 2020 óta elkerítették, fizetős lett, és lenne benn kábé 25 percünk. Akkor hagyjuk a francba, ne kockáztassunk. (És így nem strandoltunk egyszer se egy teljes "nyaralás" alatt.) Vissza, bicaj lead, séta, indokolatlan mennyiségű pesti busz, érkezés a vasúthoz. Hát nyilván késett a vonat egy csomót (ergó lett volna időnk strandolni)… Bzmotra bicó felpakolás, manuálisan rögzítve a vagon végében (értsd: Dani fogja, hogy le ne guruljon), de legalább nem aggódunk, hogy lekéssük a csatlakozást, mert az is késik 😅 Avagy hogyan jellemezzük a MÁV-ot egy félmondattal 👏
De ez még csak a kisebb gond, a nagyobb az az, hogy állítólag műszaki okok miatt nem lehet rajta kerékpárt szállítani. Hát márpedig muszáj lesz, engem nem érdekel, én felrakom rá. Füzesabony, rengeteg ember a peronon, be is érkezik egyszerre az IC-nk meg egy InterRégió��akkor ezért. Ügyeskedjük fel a biciklit nagynehezen jó másfél méter magasba, erre jön a kalauz hogy a 20-as kocsiba tegyük, mert az a biciklis kocsi. Hogymiafasz? Na mint kiderült, mégiscsak van kerékpárszállítós vagon, csak a légkondi nem működik benne, ezért úgy volt, hogy lekapcsolják, de aztán ez mégse történt meg. Ooookééé. Légkondi helyett cserébe van rajta kábé ötszáz darab, ELTE matek gólyatáborból frissen hazafelé tartó fiatal, hát azért én inkább a klímát kértem volna. Gyanúsan sok embernek nincs helyjegye szerintem, vagy túlfoglalás történt, a mi helyünkön is ülnek, hosszú lesz ez az út így a melegben…
A hazaút további része újratervezve, mert a 18:40-es győri EC-t viszonylag nagy valószínűséggel nem érem el a 18:55-re beérő vonattal (😄). Viszont az IC-nk pont annyi késéssel ér be a Keletibe, hogy a következő onnan induló vonathoz még sokat kelljen várni, de Kelenföldre a személyvonathoz már neccesen érjek át egyedül. Zseniális. Biztosra megyek és előbbi opciót választom egy Railjet formájában. Danit még előtte kikísérem a villamoshoz, időm mint a tenger… szerencsére a Railjet már benn áll, így nem kell csöveznem.
Tumblr media
Bicikli felrak, a helyjegyem viszont 2 kocsival arrébbra szól. Oké… addig inkább leülök a közelben, takarító csávó épp felmossa a vonatot, tapicskol a felmosóval az emberek lába között. Jönnek más bringások is, 5 helyre 3 biciklit kényelmesen elosztunk, 1-1 helyet kihagyva… egészen Kelenföldig, amikor is jön a külföldi srác egy nagy bringával. Ami nem fér be a kampó elhelyezkedése miatt. Eh. Még jó hogy ott maradtam. Segítek neki, megcseréljük, ez úgy néz ki, hogy én be vagyok ágyazódva a biciklik közé, miközben a többi felszálló utas nyomakodna befelé. Egy élmény volt, próbáljátok ki ti is. (Ne.) Mindegy, megoldottuk, aztán inkább ott ültem az út további részén (az én helyemen ültek, de egy csomó lefoglalt hely meg üres volt). Győrben sietős lekászálódás egyedül, átengedem a Railjetet, meg még egy tehervonatot, aztán irány haza! (Legalább kipróbáltam az új lámpámat.)
Hát ez is megvolt - nem ez lett a legjobban sikerült év, de ez a tó is körbekerekezve. Már csak a Fertő-tó van hátra, de ettől még persze nem 100%, hogy oda fogunk menni jövőre... 👀
0 notes