#köszönöm megint

[banatostenger]

Az arcom rezzenéstelen

De a szívem ordít…

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni #kurva szarul vagyok megint #köszönöm megint #nem megy semmi #fasz kivan

[zoeeozzoeeoz]

Találjuk ki, mit szeretne a Vevő......

Vevő: Ezt szeretném ha beszkennelné.

Én: Rendben. Csinálom, (30 oldal ) a végén megkérdezem: Emailre küldöm, vagy pendrive-re mentem?

Vevő: Emailre. Mond is egy email címet, csatolom, elküldöm. Ennyi lesz. Vissza adom neki az eredeti példányokat.

Vevő: Néz rám nagy szemekkel. De........ nem kapom meg a másolatot?

Én: Milyen másolatot? Szkennelést kért, azt elküldtem az emailre, amit mondott.

Vevő: Az én példányomat nem kapom meg?

Én: Ott van a kezében, előbb adtam vissza.

Vevő: Nem ezt, ezek az eredetiek. Nekem az kell, amit beszkennelt.

Én: ööööööö....azt elküldtem emailbe magának.

Vevő: Nekem nincs emailem.

Én: öööööööö...akkor hova küldette velem amit beszkenneltetett?

Vevő: Nem tudom. Csak mondtam valamit. Pendrive nem tudom mi, emailcímről meg tudom mi.

Én: ...........................Nos.......kezdjük előről. Amit eddig kért tőlem, és megcsináltam, azt sajnos ki kell fizetnie. Erre ennyit kérnék szépen.

Vevő: Kifizeti, blokkot kap.

Én: Szóval. Az eredeti példányokat vissza adtam, ott van a kezében. Ha jól értem, szeretne belőle még egy példányt.

Vevő: Igen. Szkennelve.

Én: Az már megvolt, elküldtük emailbe, kifizette, az azon az emailen van, amit megadott. Ezen felül szeretne még egy példányt?

Vevő: Igen.

Én: Rendben, az ennyibe fog kerülni. Van önnél ennyi pénz?

Vevő: Az előbb fizettem ki.

Én: Nem, az előbb mást fizetett ki, az a szkennelés volt. Ha most másolok vagy nyomtatok önnek még egy példányt, az ugyan ennyibe fog kerülni. Ki tudja fizetni?

Vevő: Kifizeti, bár látom rajta hogy nem érti, blokkot kap.

Én : meg az elküldött emailt vissza keresve, az elküldött emailknél, rajta a csatolt , beszkennelt dokumentumot, kinyomtatom a vevőnek. Oda adom neki. Látom rajta, hogy megint nem ért valamit.

Vevő: De ez mi?

Én: Kért egy példányt ebből, amit a kezében tart. Ez az.

Vevő: De el sem vette a kezemből. Hogy tudta elkészíteni a másik példányt?

Én: Szerintem most ne menjünk ebbe bele........Ez az eredeti, ez pedig a kért , másik példány. Az előbb kifizette. Készen vagyunk.

Vevő: Köszönöm. Viszlát.

Én: Én is köszönöm. Viszlát.

[geoparduc]

Annyira szeretném tudni, hogy mitől alakult ki a fejemben ez az irtózatos spirálos szorongás. Mikor szorongok, ezért nem tudok dolgozni és halogatom, de ettől egyre jobban szorongok, mert még nem kezdtem bele és félek, hogy elbaszok mindent, ezért az utolsó utáni pillanatig halasztgatom a dolgaim, amíg egy pánikroham szélén lifegve, egy éjszakai nem alvással összegányolok valamit, amire egy hónapom lett volna amúgy.

Persze annyira szarul vagyok emiatt, hogy értelmes, pihentető dolgokat sem csinálok. Mert ha ilyenkor elmennék találkozni a barátaimmal, akkor már elviselhetetlen mértékű lenne szorongás, hogy nem csináltam meg azt a valamit. Éééés emiatt szorongok azon is, hogy egy szar barát vagyok.

Aztán nyilván elkezdek nem aludni emiatt, ami szintén nem segít a szorongáson. És akkor már már retteghetek azon is, hogy majd megint olyan szarul leszek, hogy gyógyszert kell majd szednem, és az azzal járó külső-belső kontrollt nem viselném el, valószínűleg megint félrekezelnének és retteghetnék a mellékhatásoktól. És itt persze rászáll a kisördög a vállamra, hogy hát soha nem is a gyógyszerek segítettek legjobban figyelni, hanem a falcolás [köszönöm a saját hülyeségemnek, hogy a remek állapotom örömére még egy éjszaka alatt ledaráltam a sorozatot, ahol a sportoló csaj harapja magát hasonló megfontolásból], de hát azt azért már tényleg nem lehet...

És akkor jön a mi a faszt csináljak? Ha teszek egy kört a ház körül, akkor vagy helyrekattanok, vagy elfáradok és elalszom. Ha végre eszem valamit, akkor vagy felmegy a vércukrom és beindul a dolgozás, vagy elalszom. Ha elszívok egy cigit, akkor vagy beáll szuperpozícióba az agyam, vagy elkezdek azon gondolkodni, hogy hány évig él egy galamb és egy 3 órás értelmetlen internetezgetésbe kezdek és nem haladok. És ezt sorolhatnám napestig, mert egyszerűen minden csak olyan 15-20 százalékos eséllyel segít...

Óóóó és nem, egyáltalán nem akarok beszélni róla, pláne nem akarok segítséget kérni. Az csak újabb elbaszott egy óra, amikor nem dolgoztam és csak a mások lelkiismeretét nyugtatja meg, rajtam nem segít. Én nem akartam ez lenni.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/15: Finálé

Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.

Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.

Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).

Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.

Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.

Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.

A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.

Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.

Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.

Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.

Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.

Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.

Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.

Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.

Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.

Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.

Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.

Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.

Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.

Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.

Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.

A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.

Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.

A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.

#tv #rtl #hogyvolt #házasodna a gazda

[ajtostolahazba]

A tegnapi trip után estére annyira hulla voltam, hogy bevettem egy fél xanaxot, hogy akkor most én márpedig aludni fogok. Csak 3x ébredtem fel, végül 10-kor másztam ki az ágyból. Annyira elterveztem, hogy ma pihenni fogok, hogy ( egy délutáni 1 órás adventi koszorú vásárlástól eltekintve) 10 perce fejeztem be a takarítás/ mosás/ főzés/ mosogatás stb. kombót. El vagyok fáradva, mint a picsa, most beülök egy kád vízbe és csak idióta reels videókat fogok nézni, és arra kérek mindenkit, aki egy kicsit is szeret, hogy amikor legközelebb megint kitakarítanám a kitakarított lakást, akkor lőjön főbe plíz!

Köszönöm!

[stickalittle]

Ma majdnem elmentem társasjátékozni című kalandos történet.

7-kor kezdődött a játék. Fél hétkor elindultam a metróhoz. A metró zárva. Kiírva, hogy a Deák térig pótlóbusz szállítja a nagyérdeműt. Hogy honnan indul a pótlóbusz, azt természetesen Jucika nem tudta kiírni egy A4-es papírra. Gondolom, senkinek nem jutott eszébe. Az irodában biztosan tudták. De azért elmentem a legközelebbi buszmegállóba, hátha. Ott sincs kiírva semmi. Viszont busz sem jön. Szépen gyűl a reménykedő tömeg, körülbelül 4 metrónyi ember várakozik a buszmegállóban (köhögők száma kb. 20%). Lemegyek megint a metróba, hátha mégiscsak ki van írva valahová, honnan indul a busz. De nem, Jucikának biztos nem volt egy A4-es papírja. Még olyan sem, aminek a túloldalára a gyereke unikornist rajzolt. Felmegyek a villamosmegállóba, és ott végre látom, hogy a kijelzőn fél percenként felvillan, hogy a metrópótló busz, majd tényleg a buszmegállóból indul. Nem innen. De a buszmegállóhoz nincs kiírva, a metróbejárathoz nincs kiírva, hanem a villamosmegállóban van kiírva, ahonnan nem indul más, csak a villamos. Én magyar vagyok, aki elvileg tud tájékozódni a városban, egy külföldi valószínűleg az aluljáróban alszik a metróra várva. Európa, jövünk! Átnézek a buszmegállóba, ahol közben 6 metrónyi ember gyűlt össze. Negyed 8. Amikorra odaérnék pótlóbusszal (ami, ugye, nem jön), nagyjából 8 óra lenne. Közben elkezd csöpögni az eső a fejemre. Úgyhogy én ezt most feladtam, és hazajöttem. Esetleg megpróbálom holnap. Köszönöm.

[hobbygilda]

Sisso Artner: Konyharegék (bestzeller lösz!)

képzeljétek ámbrás cetek! barátaim! leveslesők és süteményfalók! megint megjelent egy könyvem, ismét megbízásiból, mégpedig most Terézváros, illetve az Eötvös10 megbízásából, pályázatra, "a Budapest150 emlékév részeként, a Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ anyagi támogatásával.", Dorka Gálvölgyi ötlete nyomán és bíztatására. akinek ezt most annyira köszönöm, mert igazán rám fért ezekben a micsodaidőkben, hogy olyan különleges (hülyeség, mert minden ember különleges, de mindegy, értitek) emberek sztorijait mesélhessem el a kaja ürügyén, akik külföldiként élnek Terézvárosban. és ennek kapcsán azt is, hogy milyen jó, hogy sokfélék vagyunk és mennyire ránk fér egy kis humanizmus a sokféle ideológia és vallás, meggyőződés közepette. a címe "Konyharegék"- multikulturális ételképek Terézvárosból. mit mondjak, nagyon klassz pillanatok azok, amikor megjön a nyomdából egy kiadvány, és az ember a kollégáitól értesül, hogy megérkezett és ők szintén örülnek (ahogy annak is, hogy végre túl vagyunk ezen, és visszatér a szórakozottságom az átlagoshoz megint) arról lecsúsztam, hogy én vegyem kézbe először ma a kötetet, de kicsit boldog vagyok. köszönöm Saly Noémi szerkesztőnek a munkát, Zsofia Mautnernek a "gondoskodást",Tóth Gábornak a fotókat, Ildikó Szemők-nek a korrektúrát, Kati Gyergyak-nak, hogy segített elkezdeni, meg, hogy ott van velem az irodában, hisz bennem, és pofákat vág, Fülöp-Lehoczky Rella-nak, aki kommunikál nekünk mindent, és örül a mi örömeinknek, a 11 (szerencseszám) szereplőnek pedig különösen. közülük Christopher Graigrai Simmersbach régi barátom. a többiek újak. jóemberek. (ja, ami nem mellékes köszi: Péter Telihaynak a hátát, amin időnként fát vághatok, Igor Olivér Artnernek pedig a 19. éve tartó érzékenyítést.

[ultramegatroutman]

x patika

Én: Jó napot kívánok! Ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: Sajnos nincs.

Én: Helyettesítő gyócer esetleg?

Nemén: Sajnos az sincs, már az is hiánycikkgyócer.

Én: Köszönöm, aviszont.

y patika

Én: Jó napot kívánok! Ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: Sajnos nincs.

Én: Helyettesítő gyócer esetleg?

Nemén: Sajnos az sincs, már az is hiánycikkgyócer.

Én: Köszönöm, aviszont.

Ráírok háziorvos haverra: ötlet?

Háziorvos haver: Menjél y patikába, ott nagyobb van.

Én: Most voltam, azt mondták nincs, semmilyen nincs.

HOH: Van. Odamész, rám hivatkozol, ha úgy sincs, felhívsz onnan.

y patika megint

Én: Jó napot kívánok! V. küldött, ezésez a hiánycikkgyócer van?

Nemén: (tajszámot kér, ereceptet néz) hát sajnos ez nincs.

Én: És nagyobb?

Nemén: Hát mindjárt megnézem, de erre a receptre azt blablabla.

Felhívom havert.

HHO: Melyik van ott?

Én: Nem tudom, szőke, szemüveges.

HHO: Gizi. Add neki a telefont.

Gizi (telefonba): Értem. Igen. Bármelyiket. Értem.

Gizi (kinyitja az egyik szekrényt): Hát, 30 darabosat tudok adni.

Én: Látom van százas kiszerelés is, azt szeretném.

Gizi: Rendben. :(

Gizi (irkál egy papírra): ezerkétszáznegyvenlesz.

Fizetek, távozok.

Namost azzal is a fasz kivan, hogy kapcsolatok nélkül kb. már kurvára semmit nem lehet elintézni, de bazmeg ez nem egy kiló cukor a pult alatt. Mekkor utolsó féreg patkány az a gyógyszerész/gyógyszertári asszisztens vagy eladó, vagy ki a tököm, aki letagad egy gyógyszert, ami nekem mondjuk pont nem, mert megvagyok, meg megoldom, de valakinek élet-halál kérdése, mert attól kész van, ha nincs otthon egy plusz doboz belőle. Faszom.

[viking84chef]

Csörög a telefonom. Magánszám. Utálom a magánszámokat. De, mert illedelmes ember vagyok, felveszem. Géphang tájékoztat, hogy a bank akar beszélni velem és mindjárt kapcsolnak egy hangot, ami nem gép. A mindjárt legalább egy perc, addig a fülemben dübörög valami klasszikus.

Végre beleszólnak.

- Jó napot, Mikovecz Krisztina vagyok, XY banktól telefonálok, alkalmas most Önnek az időpont?

Tudom, nagy hibám, de szeretek igazat szólni, és mert épp nincs jobb dolgom, azt válaszolom, hogy alkalmas.

- Rendben. Tájékoztatom, hogy a beszélgetésünkről hangfelvétel készül.

- Az meg miért kell?

- Hát, hogy később ne legyen köztünk félreértés.

- Sajnos már most az van, ugyanis nem szeretném, ha felvennék a beszélgetést. A csevejben benne vagyok, de ne tessenek engem archiválni.

- Tehát akkor nem egyezik bele a hangfelvételbe?

- Nem egyezem bele.

- Értem. Várna picit? Intézem a kollégámmal.

Eltűnik a vonalból. Aztán pár pillanat múlva visszatér, de nem hozzám beszél, hanem valaki máshoz.

- Bécikém! A vonalban vagyok egy banyával, aki már az elején kiidegel. Azt akarja, hogy a csodaszép operaénekes hangja ne kerüljön nálunk szalagra. Ki tudnád kapcsolni?

- Nálad is ott a kapcsoló.

- Jaj, Bécike, tudod, mennyire hülye vagyok ezekhez a kütyükhöz...

Szívem szerint beleszólnék, hogy tán nem csak ezekhez, de visszafogom magam.

- Jó, kikapcsolom - válaszolja Béla.

Intézőm visszatér.

- Kedves ügyfelünk, a felvétel kikapcsolásra került.

- Biztos? Béla megoldotta?

- Ööö... Hogy tetszik mondani?!

Szinte látom magam előtt, ahogy vörösödik a csaj füle. Meg úgy az egész feje.

- Jaj, vonalban tetszett maradni? Izé, bocsánat...

- Nem tetszettem, de így alakult. Mi, banyák már csak ilyenek vagyunk.

- Nem akartam megbántani.

- Hát, ez nem jött össze. Na, lapozzunk. Mi a nagy hír?

- Igazából csak pár termékünket szerettem volna Önnek ajánlani.

- Mint például?

- Előtte egyeztetnünk kell pár személyes adatot.

Leegyeztetjük.

- Szóval?

Kivár picit.

- Hallott már a Babaváró hitelünkről?

- Miért hallottam volna?

- Hát, mert ez most a legnépszerűbb termékünk.

- Édes szívem, az előbb egyeztettük le az adataimat.

- És?

- Mit és? Emlékszik, hogy mit diktáltam be születési évnek?

- Bocsánat, de átsiklottam felette.

- Az elég baj. 1942-őt, drága gyerekem, 1942-őt! Nekem maximum Nyanyaváró hitelt tud ajánlani, de már lassan azt sem, annyira vén vagyok!

- Ugyan, manapság már egyre később vállalnak gyereket a nők.

- Az lehet, de én már 78 éves vagyok. Vállaltam én eleget.

- Pedig milyen fiatalos a hangja. Lehet, hogy az zavart meg. Akkor viszont... Ajánlhatok egy jó kis életbiztosítást?

- Na, látja, az már kézenfekvőbb lenne, de olyanom már van.

- Folyószámla hitel?

- Fizettem már elég hitelt az életemben, köszönöm, többet nem szeretnék.

- Fiatal házasok kölcsöne?

- Honnan tudja, hogy épp férjhez menés előtt vagyok?

- Na, akkor ez pont jól jönne maguknak.

- Igen, mi a két fiatal. Én 78, a párom 85 éves.

- Hm, azt hiszem erre a korra már nem adják meg a hitelt...

- Miért? Most mondta, hogy ez milyen jó lenne nekünk.

- Bocsánat, megint figyelmetlen voltam.

- Csöppet. Mi van még?

- Lakáshitel? Van hol lakniuk?

- Hát, az még akad, még nem kell mennünk a híd alá.

- És nem vágynak nagyobb lakásra? Érdekli Önöket a CSOK?

- A csók? Hogyne érdekelne! Sőt, más egyéb izgalmasabb dolgok is...

- Mint például?

- Ebbe most nem mennék bele...

- Értem. Akkor egyik termékünk sem érdekli behatóbban?

- Ezek közül egyik sem.

- Sajnos most ezek vannak palettán. Máskor is hívhatom, ha új ajánlataink lennének?

- Persze, ha el akarja ütni az időt, unaloműzőnek felhívhat. Csak szóljon előtte Bécinek, hogy kapásból lője ki a felvétel gombot.

- Ó, addigra szerintem megtanulom a használatát!

- Úgy gondolja? De kis optimista... Nekem azért vannak kételyeim. Na, viszlát! Vagyis: Csók!

- Mi?! Hogy mit tetszik mondani? Mégis érdekelné a CSOK? Mondanám a részleteket. Halló, halló, itt van még?

Már nem voltam ott. Idejekorán kinyomtam a telefont, mielőtt még jött volna az újabb agymenéseivel.

Mondtam már hogy utálom, ha magánszámról hívnak?😂😂😂😂🙈

Szerző: Őszi Róbert

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Nyomtatni szeretnék, átküldtem már emailben.

Én: Nézem, mutatom h képernyőfotós verzió, az ilyen lesz, nyomtathatom?

Vevő: Óóóóó az nem jó, megpróbálom máshogy elküldeni. Elkezdi nyomkodni a telóját.

Én: Rendben.

Közben telik az idő, bejön még 2 Vevő, kiszolgálom őket, közben figyelek rá is, hogy ha szól, hogy átküldte, folytatom, de nem szól. Bejön még 3 Vevő, másik profilunkban is dolgozok, de csak nem szól. Végül rákérdezek: SIKERÜLT?

Vevő: Rám néz értetlenül majd: Mi? Közben körbe néz, mintha nem tudná hol van.

Én: Átküldeni az emailt, amit nyomtatni szeretne.

Vevő: Jaaaaa! Már átküldetem!

Én: Nézem, semmi. Frissítek, spamok között nézem, sehol semmi. Szokásos kérdések: Van nete? Ott van az elküldöttek között?

Vevő: Igen . És mutatja azt, amiben azok voltak amik nem voltak jó neki.

Én: Ezt már megnéztük, mutattam, azt mondta így nem jó, és átküldi még egyszer.

Vevő: Jaaaaaaaa.......rögtön küldöm.

Én: Magamban: Még is mi a fenét csináltál eddig? Rád várok ember!

Eltelik 5 perc, nagyon pötyög. Eltelik még 5 perc, fűstől az ujjai alatt a teló, úgy pötyög. Pofátlanul ránézek a telefonjára, és látom, hogy éppen kisregényt ír valakinek cseten.

Megint én: Befejeztük, köszönöm szépen, viszlát!

Vevő: Viszlát.

És kimegy az Üzletből. Nem néztem az időt, kb 1 óra telhetett el,végeztem tovább a munkám, de feltűnt, hogy még mindig az Üzlet előtt áll, és pötyög. Közben, Én, többször is ránéztem az emailre, nem jött semmi nyomtatni való tőle. Egyszer csak beront, hogy:

Vevő: Nem kaptam meg amit kinyomtattam.

Én: Mert nem nyomtattunk ki semmit.

Vevő: Dehogynem!

Én: Nézze meg az elküldött emailjeit. Küldött nekem bármit is a legutóbbi után, amire azt mondta hogy még sem kell?

Vevő: Ismét előkapja a telóját, ismét elmerül a pötyögésbe. Kb 5 percig hagyom, majd:

Én: Átküldte?

Vevő: Mit?

Én magamban!!!, miközben nagyon csúnyán nézek: Na jól vaaaaaaan........ Hölgyem! Ha szeretne valamit nyomtatni , akkor legyen szíves azzal foglalkozni, és ne tartson fel engem. Csetelni ráér máskor is.

Én morcosan: Amit szeretne hogy kinyomtassak!

Vevő: Rám néz sértődötten, majd elküldi ismét azt, ami már az előbb sem volt jó neki.

Én: Nem kérdezek , nem szólók semmit, kinyomtatom, addigra a csaj megint pötyög/csetel, oda adom neki, kifizeti , elrakja, elmegy.

Fúúúúúúúúúúú........ha ez vissza jön, hogy nem jó, nem biztos hogy fogok tudni rá mosolyogni, és jópofizni.............

[anyadisszeretne]

Pittyen a telefon és a te neved jelenik meg a kijelzőn. "Gyere át" pontosan tudom, hogy megint unatkozol, de már pattanok is a fürdőszobába készülni. Közvetlen vagy, de közben kedves és mézesmázos dolgokat suttogsz a fülembe "annyira gyönyörű vagy, te vagy az egyetlen lány akit beengedek az otthonomba" én pedig mint egy drogos iszom a szavaidat és kattogok érted. De a legrosszabb, hogy úgy hiszem el őket mintha kötelező lenne. Olyan dolgokat kérsz tőlem amikkel feladom az elveimet de mégis megteszem mert a fejemet átjárja a sok hazugság amiket suttogsz. "Ah baba nincs senkinek ilyen jó szája, mit szólnál ha térdre dobnád magad?" mint egy kutya úgy fogadok szót neked hiszen uralsz mert ha valakit soha nem szerettek az elhiszi a magadfajta férgeknek, hogy ez a SZERELEM.

Aztán évek telnek el és akkor jön rá az ember, hogy csak a teste kellett meg az azzal nyújtott szolgáltatás. A kurvád voltam és ebben az egészben az a legrosszabb, hogy te egész végig tudtad, hogy mi a célod velem : A BASZÁS. Kihasználtad azt, hogy szerettelek,hogy hittem neked, hogy naiv voltam, hogy szeretetre vágytam.

De ezt is meg kell és túl kell élni mert erről szól az egész. Ha te nem lettél volna most nem lenne egy csodálatos férfi az oldalamon és nem az enyém lenne a világ szebb lánya.

Tehát köszönöm.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #Kihasznált #Kihasználva #Nők #Nők vagyunk

[angelofghetto]

Bosszútörvény testközelből.

Tanítottam is, mert ott még mindig magasabb volt a bérszínvonal, mint az én szakmámban. Különleges nevelési igényű fiatalokat is, bedobva a mélyvízbe, ösztönből, emberségből, szakmai és nem pedagógiai képzettséggel. Egy tanítási nap végén nem volt elég a hazaút, hogy kiszellőztessem magamból a napot. Kabát, cipő, táska le, és már roskadtam egy székre, húsz percig néztem ki a fejemből görnyedten, mire egyáltalán felfogtam, hogy a saját gyerekeim szólongatnak.

Nem igaz a három hónap szabadság. Év végén a vizsgakérdéseket összeállítani, vizsgáztatni, azt kijavítani, osztályozni, dokumentálni, bizonyítványokat kitölteni egyenként, kézzel, gyöngy betűkkel, hiba nélkül, odafigyelve, csillió gyerek számára. Szakképzésben ekkor jön az egy hónap nyári gyakorlati oktatás, közoktatásban az ügyelet azoknak a gyerekeknek, akik szülei dolgoznak, és nem tudják máshol elhelyezni a lurkót. A táboroztatást el ne felejtsük megemlíteni. Augusztus közepétől megint meló, megtervezni a jövő éves tanmenetet, vagyis a letanítandó anyagot konkrét naptári napokba illeszteni: új téma, gyakorlás, felzárkóztatás, számonkérés órákra lebontva, hogy minden beleférjen, közben őszi szünet, tavaszi szünet, szénszünet, karácsony, tököm tudja mi, ami megkavarja a sormintát.

Egy tanítási órára, egyszer-másfélszer annyi a felkészülési idő, mint a letanított. Lehet kérdezni, mit készül a hülye tanár, egyszer már megtanulta az anyagot, csak vissza kell mondania. Igen és nem. Minden osztály más, minden gyerek más, és nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Az előző év tapasztalatait, az idei diákközösséget figyelembe véve kell előkészíteni minden egyes órát, feladatsorokat összeállítani, szemléltetést gyűjteni vagy fabrikálni, tesztkérdéseket alkotni, dolgozatot javítani, és persze vannak diákok, akiknek nehezebben megy, velük külön foglalkozni tanítás után, esetleg szünetekben, mert nem mindenki tudja megfizetni a korrepetáló magántanárt. És akkor a szakkörökről még szó sem esett.

És szorgalmi időszakban halálos bűn szabadságra menni, mert akkor a kollégáknak kell helyettesíteni. Felmentést ez alól legfeljebb életveszélyes baleset elszenvedése, vagy közeli hozzátartozó temetése adhat. Szóval marad szerencsés esetben másfél nyár közepi hónap (hétvégék beleszámolva), amikor egy tanár szabira mehet. Ha van miből. Ha nem épp valami jobban fizető munkát végez, hogy jövőre is tudjon krétát, fénymásoló papírt, színes kartonpapírt, ragasztót venni ahhoz, hogy taníthasson, hogy szemléltethessen, és ne csak felolvassa a hivatalos tankönyv szövegét az ��rán.

Miért marad mégis ez a sok "lúzer" a pályán ilyen siralmas pénzekért?

Az orvos miért szereti az utcán újraélesztett ember első levegővételét, vagy a kórházból gyógyultan hazaengedett betegek reményteli tekintetét? Ugyanazért, amiért a tűzoltó az égő házból kimentett ember megkönnyebbült, hálás félmosolyát, vagy ahogy elgyengülten megszorítja a kezét, azt üzenve, köszönöm. Az addiktív a diákok csillogó szeme, akiknek hozzá lehet tenni egy kisujjkörömnyi értéket az életéhez, akiket hozzá lehet segíteni hatalmas felismerésekhez és megértésekhez. Az érzés, hogy tettünk valami aprót, amiből ha sok van, jobb hely lesz a világ.

#Youtube

[grionfolf]

Kiírom aztán haladok tovább az élettel.

Faszom kivan.

Köszönöm.

Hosszabban; van egy autóm amit tökre szeretek. Szeretnék alvázvèdelmet az aljára meg úgy átnézni mert sokáig szeretném még használni. Tavaly szeptemberben fizettem ki. Már akkor szerettem volna letudni de "majd jövő nyáron" jött a válasz. Jó. Idén januárban elmentünk Hollandiába meg vissza plusz mentünk vele ide-oda de ez volt a leghosszabb út egyenlőre. Itt a nyár. Megkérdeztem eddig kettő embert kit ajánlanak. Mindenkit akit ajánlottak megkerestem és elsőre mind korrektnek tűnik majd ígérik,h visszahívnak.

Az egyik egy másfél hónapja hív. Amikor én hívtam utoljára lerakott és kaptam egy sms-t, H visszahívlak. A második ígérte, H másnap hív. Ez volt három hete. Többször hívtam azóta mindig lerak. Írtam neki sms-t semmi válasz.

Én már nem tudom mi a faszt csináljak komolyan. Kurvára felbasz az ilyesmi. Ne ígérd meg. Nem baj. De vedd fel baszdmeg vagy valami kommunikáljunk már édes faszom.

Mikor haza jöttünk beszart a fék és hivatalos márka szervízbe vittem. Ott ezzel nem volt baj. Ott az baszott fel,h mondtak egy összeget. Majd nőtt. Majd mikor megjelentem az autóért véletlen megint nőtt a dolog és olyan dolgokat is kicseréltek amiket a) nem kértem, b) magamnak megcsinálva filléres tétel (ablaktörlő lapát pld). Na ott közöltem,h nem ezt beszéltük meg úgyhogy 'hallod faszim biztos nem fizetem ki'. Hirtelen megoldottuk..............

Szóval mocskos mód frusztrált vagyok már.

Ja, rátesz egy lapáttal,h egy varrónő ismerős se jelez, válaszol bármi már február óta pedig van nála ruhám. Ő is hív, mert mondta az utolsó üzenetében,h "vasárnap vagy hétfőn visszahívlak".....(novemberben lesz egy éve,h átvittem az említett ruhát. Tavaly nyáron még átjártunk egymáshoz sütni főzni és ez így csattanásra megszűnt. Már mindenre gondoltam. A gyerekkel van baj??? Hirtelen baj,h buzik vagyunk??? ) Bármi lehet az életben, megértem de ha nem tudok semmit az a legrosszabb bassza meg. És így tök tehetetlennek érzem magam. (Nem hív vissza, nem ír vissza)

Kezdem azt hinni,h ez vmi generációs különbség vagy fasz tudja de már kurva ideges vagyok ettől. Értem én,h telefonálni szar de akkor írjál vagy küldjél posta galambot vagy vedd fel aaaaaaaaaaaaaaa

Edit; anno amikor kora tavasszal a varrónő ismerőssel volt ez, párom belengette,h nem e nyomulok aggresszívan. Megmutattam neki mindent. Aztán döbbenten nézett, H még mindig kedvesen figyelmesen írok hónapot kihagyva időpontot stb-t felajánlva. Same in eng.... akarom mondani ugyanezt csinálom a szerelőkkel is mert értem,h van életük de mást se szopassunk már. Kb ennyi.

#faszom kivan #miert #biztos velem van a baj #edes picsam vess tuzet #rant

[nessieh18]

Eldarya fanfiction

Egy kis részlet az Eldarya fanfictionomból :)

Évad: A New Era

Útvonal: Nevra

Spoilert tartalmazhat

Angolul/In English

(Az illusztrációk forrása: Beemoov)

[...] Végigviharzott a folyosón, de a Sokajtós teremben megtorpant Nevra miatt. A lány szíve nagyot dobbant a látványra. A vámpír alig pillantott hátra a válla fölött.

– Szia... – köszönt Genevieve, miközben felzárkózott a fiúhoz. – Már azt hittem megint késni fogok, de ezek szerint időben vagyok.

– Ne aggódj, a trappolásodat odafentről is hallottuk volna.

– Nem is trappoltam! – tiltakozott a lány.

– Dolgoznod kell a lopakodáson. – Kissé leereszkedően jegyezte meg a fiú, amitől Genevieve megint legszívesebben bokán rúgta volna.

– Igenis, köszönöm szépen, hogy tájékoztatsz – válaszolta csipkelődően Genevieve. Túlzás volt azt állítani, hogy ilyen hangosan futott volna. Nem is beszélve arról, hogy anno a fiú Gárdájában volt és megtanította egy-két

dologra. Tudott csendesen lépkedni, ha akart. Ráadásul a vámpíroknak jobb volt a hallása. Még azt is meghallotta volna, ha csak a nagylábujját érinti a földhöz...

– Mit vársz tőlem? Ez most a munkám.

– Mármint mások provokálása?

– A cinikus megjegyzéseid még mindig magával ragadóak.

– Te pedig továbbra is két kézzel szórod az elismeréseket. – Nevra kinyitotta előtte az ajtót, hogy előre engedje. A lány kedélyes megköszönte és próbált határozottan, egyenes derékkal elhaladni mellette, de mikor elkapta a fiú pillantását, megbotlott. A vámpír fürgén elkapta, hogy el ne essen. Genevieve érezte, ahogy egyre forrósodik az arca. Mintha lángolt volna a bőre az érintésétől.

– Óvatosan. – Olyan halkan szólalt meg, hogy a lánynak el kellett gondolkoznia, hogy nem csak odaképzelte-e. Nem tudott kiolvasni semmit a fiú arcából. Elengedte a derekát, aztán a lépcső felé intett. Genevieve-nek minden egyes lépésére figyelnie kellett, hogy el ne essen ismét. Rettenetesen zavarba ejtő volt a vámpír jelenléte mögötte, még ha nem is hallotta a lépteit. De tudta, hogy ott van. Minden porcikájában érezte. [...]

#eldarya #eldarya fanfiction #eldarya magyarul #eldarya nevra #beemoov #eldarya spoilers #eldarya ane #eldarya hu

[csendelets-blog]

*Bárcsak ne szültelek volna meg."

Mélységes fájdalmat és egyben együttérzést gondolok e modat hallatán. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem csak én érzem úgy hogy nem idevalo vagyok. De egy örök életre megtanultam hogy senkire se számíthatok, még a saját anyámra se. Hisz mindig lesz amire inkább szívesen beruház, mint a saját gyerekére.

"Érzelmetlen, rideg, önző."

Biztos azért mert elmondom az őszintét, mert nem vagy rám hatással. Csak amikor veled vagyok.

Olyan maradandó károsodást okoztál bennem, ami miatt megint előjött bennem a megfelelési kényszer, a perfekcionizmus és az érzés hogy sose leszek eléggé jó senkinek.

Összességében megtanítottad, hogy milyen anya ne legyek, és mik azok amiket sose tegyek a gyermekem ellen..

Köszönöm azt a sok rosszat amit kaptam, mert hogy ezáltal lettem ilyen önálló és erős. De egy valamit nem vettél számításba. Nekem akkor nem erre volt szükségem, hanem az elismerésre a dicséretre, a törődésre és a szeretetre. A családra. Rád.

[si-nomi]

Végül is ennyi időre volt szükségem. Magam se gondoltam volna, de az elmúlt időszak megannyi megpróbáltatása után végre megint önmagam vagyok. Tettem sokmindent amire nem vagyok büszke, a harag és az elveszettség érzése összezavarta az amúgy se stabil személyiségemet. Minden esetre ezekre is szükség volt ahhoz hogy megint csak jobb ember legyek, tapasztaltabb, életképesebb. Minden ami történt okkal történt és már nem gondolok rájuk gyülölettel, bár fáj, hogy az ezekhez fűződő emlékeket már nem gyarapíthatom még is csak hálás vagyok érte, hogy az életem részét képezte mindez. Semmit se csinálnék vissza abból amit tettem, mert az mind én vagyok, és másoktól se várom el, hogy vissza csináljanak bármit is amik ők voltak. Ezek voltunk, vagyunk és leszünk. Egy szó mint száz, ez az utolsó tumblr posztom aztán törlöm az alkalmazást. Nem mintha gond lett volna bármivel is benne, de attól tartok akik nem ismernek azok nem is értik az itt megosztott gondolataimat, akik pedig ismernek... nekik túl sok ennyit látni belőlem. Egyszerűen jobb ha ezek megmaradnak nekem, illetve ha még is csak van olyan gondolatom amit mindenáron megakarok osztani a világgal, akkor mindenkinek azt tanácsolom, hogy mondja azt egy barátjának, párjának, családtagjának. Nem rossz ez a platform, de végső soron csak az igazi emberi érintkezés tud megoldást nyújtani minden olyan problémára amit itt én, és sokan mások felsoroltak az elmúlt időben.

Ez lenne az én búcsú levelem mindenkinek aki ezt épp olvassa, köszönöm ha végig olvastad ezt és remélem segített valamiben, vagy ha nem is segített hát mosolyt csal az arcodra az, hogy nem azért megyek el innen mert annyira rosszul vagyok, hanem mert végre tényleg minden rendben. Neked is csak azt tudom ajánlani, tedd le ezt a telefont és menj, keresd meg azt ami, vagy aki miatt rendben lehet az életed, gyűjts minél több szép emléket mert életük végén nem azt fogjuk sajnálni amit tettünk, hanem azt amit nem tettünk meg.