#nem megy semmi

[banatostenger]

“Már nem akarok többet szerelmes lenni…csak a céljaim számítanak.„

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni #fasz kivan #nem megy semmi #cél #nincs szerelem

[cyb3rmind]

Sokszor elmész mellettem, ott, ahol már nem is járok veled...

#nem akarom #erzeseim #magany #elhagytal #üresség #magányos vagyok #semmi érteme nem volt ennek #telik az idő #az élet megy tovább #Összetört a szívem #vége van #szomorú #neked #miert #nem akarlak szeretni

[wildiesong]

Béke Tér: …és még nem esik semmi. (teljes Ep)

Fantasztikus zenekar fantasztikus dalai őszi, téli, tavaszi, nyári estékre - vagy inkább bármikorra.

#Béke Tér #dal #zene #és még nem esik semmi #EP #music #magyar #hungarian #nem esik #semmi #villámlik #béke #tér #teljes #villámlik felétek #mondd hogyan vidítsalak fel #randevú #ahol nem fúj a szél #nem megy sehova #Youtube

[pappito]

elmesélem, mert látom érdekel

Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.

Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.

Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.

Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.

A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.

Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.

Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.

Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.

Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.

A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.

Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.

Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).

Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.

#3d printing #lawn care #replacement part #dac #functionalprint

[sztivan]

a világ bonyolult, és semmi nem fekete-fehér, de amikor egy közepesen nyomi és egy nagyon rossz közül kell választani, egész megdöbbentő egyrésztmásrésztizmusba mennek bele az emberek eltartott kisujjal

mittudomén, itt, Magyarországon, ahogy elkezdik fejtegetni, hogy jaj de hát mindenki lop, minden politikus rossz, és akkor tessék, nézzünk körbe az országban, mi megy itt tizennégy éve, hát minden más tolvajlás és az állam leépítése kispályás volt ehhez képes korábban

de ugyanez, amikor az amerikaiak hisztiznek azon, hogy Biden mi mindent csinál vagy nem csinál, könyörgöm, a másik opció Trump, ne tegyünk már úgy, mint ha itt két azonos rossz között kellene választaniuk

vagy hogy Ukrajna miért gyilkol ártatlan oroszokat, nézzünk már át, Putyinnal ezt egy szintre hozni hát komolyan már

és persze az egész mögött a putyinista dezinformáció van ott, ami tök ügyesen használja ki azt, hogy az okos emberek valóban tudják, hogy semmi nem fekete-fehér, és ezért megpróbálnak középre tartani, de itt pont az okos embereket veszik hülyére azzal, hogy információs zajt teremtenek. természetesen a hülye embereket már rég begyűjtötték maguknak, de ez egy egész más szint most

[kepeslajoska]

Erdogan úgy lépett át Orbánon, mint a kutyaszaron

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Magyarország nagy illiberális barátja, Orbán Viktor puszipajtása, a nem sokkal ezelőtt a legszebb magyar lóval megajándékozott török szultán, akinek a kedvéért népünk nagy bölcs vezére a világ legnagyobb katonai erejével dacolt, akiért lejáratta magát, végül úgy lépett át Orbánon, mint a kutyaszaron.

Ilyen övön aluli ütést, ekkora cserbenhagyást, efféle semmibe vételt még nem láttunk, mióta a törökök csellel elfoglalták Budát. Erdogan semmi tekintettel nem volt a pincsi kutyaként utána szaladgáló és lelkesen csaholó Orbánra, hogy ezzel Orbánt kicsinálja, koncnak odadobja a NATO, az oroszok és saját belpolitikai megsemmisülése elé.

Erdogant nem érdekli, hogy Orbánból, a NATO-val és az EU-val viaskodó „erős emberből” egy pillanat alatt csinált egy senkit, aki fűhöz-fához rohangál, próbálja oltani a tüzet, és nem tudja. Vagy talán szándékosan csinálta, hogy megleckéztesse, és megmutassa, hogy a kettejük kapcsolatában ki az úr, és Orbánnak hol van a helye. Tanulja meg, erre számíthat. Maccsa nincs ebben a kapcsolatban (sem). Erdogan simán hátba szúrta.

Vagy csak megmutatta neki a valóságot, hogy diktátorok között nincs igazi barátság, csak érdek van, és ha az ő érdeke úgy kívánja, akkor nincs tekintettel senkire. Ennyire lehet az illiberális barátokra számítani, és biztosak lehetünk benne, hogy az Orbán-Putyin barátság éppen ilyen, s ha úgy hozza a lehetőség, Putyin egyetlen szavát nem fogja betartani, s úgy bevonul Magyarországra, hogy 1956 adja a másikat.

De a nagy türk barátoktól sem számíthat többre, akik tágra nyílt szemmel figyelik Orbánt, ahogy nyalizik és fontoskodik körülöttük, türknek és kipcsaknak kiadva magát. Eltűrik, hogy hízelegjen nekik, figyelik, hogy mi hasznuk lehet belőle. De ha a helyzet úgy hozza, a kipcsak áltürk ripacsot úgy vágják ki, hogy taknyán csúszik a felcsúti stadionig. Különösen, hogy Erdogan most megmutatta, mennyire kell becsülni az önkéntes türköt.

A kínai testvérek is kezdik megmutatni, hogy a nagy szeretet és barátság meddig tart, az ígéretek mit érnek, amelyeket soha nem is gondoltak komolyan, a mosolyok annak szóltak, hogy Szijjártó, Orbán, s ez a sok hülye, aki menekül a csőd elől, ezt elhitte. Semmit nem tartanak be sem az ígéretekből, sem a szerződésekből. Magyarországból egy mérgező szeméttelepet csinálnak, ahol megtöltik a temetőket azokkal, akiknek munkát adtak.

A végén Magyarországnak ebből semmi haszna nem lesz, és a bevételt is elviszik.

Ez a keleti nyitás eredménye és lényege, amivel Orbán jobban teszi, ha minél előbb szembenéz, és addig visszatáncol a vele végtelenül türelmes és lojális Európai Unió politikusaihoz, a demokratikus Amerikához, amíg teheti. Mert ha valamit egyszer nem úgy mond, nem úgy csinál, ahogy Trumpnak tetszik, a nagy Szuverén egy perc alatt megkapja tőle a becenevét, ami valahol az alakját vagy a sunyi kávézásait célozza majd meg.

Ellenség lett a politikai korrektség, ellenségek lettek az emberi jogok, a nyitott társadalom, a szabadság, a becsület és a tisztesség, és azt hitte, hogy ezeket a keleti diktatúrákban majd megtalálja, majd úgy bánnak vele, mint a felvilágosodás tisztelői. Hát nem, s ezzel jó lesz, ha szembenéz, amíg nem késő, és amíg Magyarországot nem szolgáltatja ki a keleti barbár népirtóknak és az ő „emberségüknek”. Sajnos, ez már megtörtént, a kezükben van.

Mindez már késő. Orbánnak már nincs visszaút. Ő már nem tud ember lenni, nem képes semmit visszacsinálni. A két világ közé kalibrálta be magát, és a két világ között hullott a semmibe, a mellette végsőkig kitartó szuverén országával együtt. Megy a szemétdombra.

Amerikai Népszava

[konyvekkozt]

pápa

óvodásként lettem szemüveges. az óvónők szóltak a szüleimnek, hogy szerintük nem látok. valóban nem láttam, legalábbis jól biztos nem, szemüveges lettem. az anyám kitalálta, hogy olyan szemüveg kell nekem, aminek a szára a lencse aljától halad hátra. pont úgy nézett ki, mintha fordítva lenne rajtam. és pont emiatt csúfolt mindenki. utáltam ezt a keretet, de az anyám mindig talált az optikában ilyet, így még alsóban is ilyet hordtam

a szemüveg drága dolog, egyre ritkábban lett új pápám és egyre inkább megszoktam a világot homályosnak és karcosnak

pár hete tőlem teljesen szokatlan módon pápában aludtam el, éjjel ráfeküdtem és menthetetlen lett a szára. semmi baj, gondoltam. elővettem az előzőt, aminek a kerete törött el. hiába javítottam korábban pillanatragasztóval, újra eltörött, a kolléga, aki vállalta a ragasztást, összekente ragasztóval a lencsét. de itt sem estem kétségbe, elővettem a még korábbi pápámat. ez konkrétan annyira karcos volt, hogy azt sem hittem el, hogy kilátok rajta

ez volt az a pont, mikor beláttam, új pápa kell. begaloppoztam egy optikába, s mint egy kocsmában, közöltem, hogy pont olyat kérek, mint az előző volt. a hölgy szelíden mondta, hogy talán mégse így legyen, mérjük be a szemem. két munka közt voltam, szaladtam dolgozni, mondtam, hogy nekem ennél fontosabb dolgom van. szerencsére újra ajánlotta a dolgot, így puffogva belementem. bepattantam az optometrista székébe, felhívva figyelmét, hogy dolgozni szaladok. semmit nem várva ültem ott, pont ugyanúgy próbáltam megfejteni a pacákból, hogy milyen betűk lehetnek, mint a mindennapokban. mert én nem látom a buszon, hogy melyik vagy hova megy, csak mikor már teljesen előttem van. nem messziről vadászom az akciókat a boltban, hanem közelítve. és én ezt elfogadtam. évek óta így van, azt gondoltam, nem lehet máshogy. és akkor a hölgy mondta, hogy kipróbál valamit. csinálja - gondoltam én. és akkor, ott láttam. a vonal alatti második sort is LÁTTAM, élesen. elsírtam magam és kérleltem, hogy ez a csoda ez az új pápámba is kerüljön át

heteket vártam a pápámra. minden nap többször eszembe jutott a látás élménye. minden nap nézelődtem és tippelgettem, milyen távolságról látok majd hirdetéseket, más lesz-e olvasni

a pápám megérkezett. sokkal élesebben látok, mint eddig bármikor. és főleg sokkal jobban megtanultam, hogy kell próbálni minden újat, hinnem kell, hogy a meglévő rossz nem örökre rendelt, hanem van kiút, fejlődés

óriási kincs van az orromon minden nap. és azóta is sok esetben eszembe jut az a teljes katarzis, mikor még a székben ülve a vizsgálati pápával először láttam élesen

két dioptriát romlott a szemem. el tudjátok képzelni, mit jelent ez, mennyivel láttam kevesebbet a világból?!?! ne legyetek buták, keressétek a jobbat - mindenben -, mert sokszor van jobb

[kosztalma]

41 napja nincs telefonom - olvasd el a valósággá vált rémálmom

Szeretek vigyázni Apple eszközeimre, de tudom, hogy az ördög sosem alszik, ezért mindig kötök rájuk AppleCare+ biztosítást, hogy ha mégis bekövetkezne egy baleset, akkor nyugodt lehessek.

Augusztus 28-án leejtettem az iPhone 12 minimet és akkor még azt hittem, hogy az a tragédia, hogy összetört, de sajnos a valódi tragédia az az, hogy azóta sincs telefonom. Hogy történhetett ez?

Annak ellenére, hogy a kijelző és a hátlap is sérült, MacBook Pro-mra dugva tudtam még készíteni róla egy biztonsági mentést, majd bevittem egy hivatalos szervizpartnerhez, hogy leadjam javításra. A szervizben megnyugtattak, hogy ha minden jól megy, akkor augusztus 30-án szerdán már mehetek is érte.

Az Apple szabályai tiszták: ha a telefon elő és hátlapja is törött, akkor általában az AppleCare+ biztosítás keretein belül készülékcserét állapítanak meg. Ezt a cég csehországi központi szervizében állapítják meg, ezért a szerviz kiküldte oda a készüléket.

Az esetemben azonban az Apple úgy döntött, hogy még megmenthető a készülék, ezért az elő- és hátlapot, készülékházat, kamerát és akkumulátort cserélték, majd feladták postára szeptember 1-én számomra.

Az Apple támogatási oldalán továbbra is ez a telefonom státusza:

Szeptember 5-én hívott a szerviz, hogy sajnálatos módon a visszaküldött és javított telefonom elveszett a UPS vecsési logisztikai központjában és most megpróbálják felvenni a kapcsolatot az Apple-lel, hogy intézzék el a UPS-szel a problémát.

Szeptember 6-án újra hívott a szerviz és tudatták, hogy a UPS elismerte az elveszett telefont és az Apple ezért küldött egy új telefont, az enyémmel megegyező modellt, ami napokon belül meg fog érkezni. Itt már több mint egy hete nem volt telefonom, de legalább örültem, hogy hamarosan vége lesz ennek az egész helyzetnek és nem sokkal később csak egy vicces történet lesz, amit majd esti sörözések során mesélek a haveroknak.

Ezután csak teltek és múltak a napok, a szerviz próbálta felvenni a kapcsolatot az Apple központi szervizével, de semmi értelmezhető választ nem kaptak tőlük.

Szeptember 12-én az Apple központi szervize adott egy követési számot a feladott új telefonhoz, de a UPS ellenőrzőoldala szerint az egy nem létező csomagazonosító. Ennek ellenére a szerviztől megnyugtatást kaptam, hogy azon a héten már minden bizonnyal rendeződni fog az ügy.

Szeptember 28-án elfogyott a türelmem és felhívtam az Apple támogatási telefonszámát, hogy érdeklődjek a telefonom helyzetéről. Az ügyintéző hölgy megnyugtatott, hogy mindent meg fog tenni az elveszett telefon felkutatásában és hamarosan kapni fogok tőle egy emailt, ahova el kell küldenem a szervizbe adást igazoló papírom és kérte még a telefon vásárlását igazoló számlát is. Utóbbit kicsit furcsának éreztem, de elfogadtam.

Ezt követően nem kaptam semmilyen emailt az Apple támogatástól egészen október 2-ig, amikor is azt kaptam tőlük, hogy többszöri alkalommal is próbáltak keresni telefonon, de nem sikerült elérniük.

Ma több alkalommal keresetem Önt telefonon, sajnos sikertelenül. Felvettem a kapcsolatot az [szerviz neve] szervizével, erről szerettem volna tájékoztatni. Kérem jelezze, ha továbbra is segítségre van szüksége.

Természetesen nem volt nem fogadott hívásom sem a privát számomon, ami az iPhone 12 minimhez volt rendelve, sem pedig a céges számomon, amiről az Apple támogatást hívtam korábban. A legjobban persze az utolsó mondat fájt, hiszen az Apple támogatás rendszerében is látszik a telefonom utolsó státusza, vagyis hogy szeptember 1-én postára lett adva és nem érkezett meg. Ezt figyelembe véve természetesen szükségem van továbbra is segítségre.

Az Apple támogatástól kapott emailre válaszoltam és megírtam benne mindkét élő telefonszámomat és másnap fel is hívott az Apple támogatás egy ír telefonszámról.

Itt már október 3 volt, vagyis 37 napja voltam telefon nélkül. Az ügyintéző hölgy elmondta, hogy semmiben sem tud segíteni, ugyanis nem az Apple támogatáson keresztül adtam le a készülékemet, hanem egy szervizen keresztül és így nem tudja felvenni a kapcsolatot az Apple központi szervizével.

Megkérdeztem, hogy ebben az esetben mit tudok tenni és azt tanácsolta, hogy adjak fel egy panaszt, ami majd be fog kerülni az Apple virtuális panaszkönyvébe. Ezt meg is tettem és panaszt tettem az Apple központi szervize ellen. Ezután azt az információt kaptam, hogy el fogja küldeni emailben a panasz szövegét. Ez sem történt meg, egy sablon üzenetet kaptam csak, amiben ez szerepelt:

Köszönjük, hogy felkeresett minket. Válaszolhat erre az e-mailre. A következő munkanapomon válaszolok Önnek.

Most október 7 van és szombat, vagyis már 41 napja nincs meg az iPhone 12 minim és nem érzem úgy, hogy az ügy közelebb lenne a megoldáshoz, mint bármikor az elmúlt közel másfél hónapban.

Hiába kötöttem meg az Apple legjobb biztosítását, az AppleCare+-t a telefonomra 2021-ben és azóta is fizetem folyamatosan, hiába adtam le egy hivatalos Apple szervizben a telefonom javításra, hiába vettem fel a kapcsolatot az Apple támogatással… senki sem tud vagy akar nekem segíteni.

A szerviz az első csúszásoknál említette szeptember elején, hogy ez nagyon ritka, de előfordult már a múltban is, hogy a vecsési UPS központban elveszett egy készülék, de pánikra semmi ok, az Apple mindig pótolja a készüléket.

Később azonban már a szerviz is elismerte, hogy az esetem teljesen egyedi és még sosem történt ilyesmi. Gondolom mondani se kell, hogy ez a legkevésbé sem vigasz számomra. Jobban örülnék, ha a munkámban, párkapcsolatomban vagy az életem bármely területén lennék egyedi és nem abban, hogy az én telefonomat veszítette el a legjobban az Apple.

Hogy mi a tanulság? Az sajnos nem igazán van, de azt tudom tanácsolni, hogy nagyon vigyázz eszközeidre és imádkozz, hogy semmi probléma ne legyen velük, ugyanis ha mégis így lesz, akkor elképzelhető, hogy soha többet nem látod majd.

Ha pedig szeretnéd, hogy az Apple támogatás egy kicsit is segítőkész legyen, akkor rajtuk keresztül add le a készüléked javításra, más esetben nem támaszkodhatsz rájuk.

Az Apple nincs jelen Magyarországon saját üzlettel vagy saját szervizzel, csak hivatalosnak hívott viszonteladók és szervizek vannak, de el kell fogadnunk, hogy ebben a balkáni országban nem olyan támogatást nyújt a cupertino-i cég, mint amit a külföldi oldalakon olvasott beszámolók alapján várnánk.

És hogy mi lesz velem? Nyeljem le, hogy az Apple megkárosított egy közel 200 ezres telefonnal és sétáljak be a legközelebbi Apple Premium Resellerbe és vegyek egy újat? Aztán majd arra is kössek AppleCare+ biztosítást?

Vagy esetleg vegyek egy androidos telefont és engedjem el azt az eszközök közötti integrációt, ami miatt az Apple-be szerettem egykoron?

Őszintén tanácstalan vagyok.

Te mit tennél a helyemben?

#AppleCare+ #iPhone 12 mini #Apple #iPhone #Magyarország #tragédia #rémálom #diary

[banatostenger]

„Nem kell, hogy megtarts már

Egyedül maradok ugyanúgy, ahogyan régen is„

#nem kell #fájdalom #szomorú #sírás #magyar iras #elegemvan #magyar idézet #mindig ez van #nem beszélek arról ami fáj #nem megy semmi #nagyon sajnálom

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/12: Punci

Gergő gazda elégedetten álldogál reggel a kis házikó előtt, ahol tegnap Kírával dugtak a horgászás helyett.

A fiú elmondja, hogy ez volt élete legszebb éjszakája. Kijön hozzá Kíra és a gazda közli vele, hogy vége a versenynek: őt választja. Minden győztes pár álomrandira mehet. Ők Szardíniára mennek.

De mielőtt elutaznának ki kell tenni Szandit. Reggeli közben zavarják meg a lányt. Gergő közli vele a rossz hírt.

A lány csalódott, mert szerinte hosszabb távon jobban járt volna vele a gazda. Kicsit slut shame-eli Kírát a kamerának. Azt hazudja, hogy ő nem dugott volna Gergővel a helyében.

Szandi elbúcsúzik és elindul gyalog haza. Útközben elcsípi Anikó a lányt.

Szandi elmeséli neki, hogy kirakta a gazda, Kírával meg már dugtak is. Neki is azt hazudja, hogy ő nem feküdt volna le Gergővel. Mivel már nincs játékban, ezért Anikó leszarja a lányt és hagyja hadd sétáljon a semmi közepén.

A műsorvezető meglátogatja a fiatalokat is. Gergő azt mondja azért küldte el a lányt, mert Kírával tudott dugni nagyon összemelegedtek Szandival meg nem tudott dugni sikerült. Anikó sok sikert kíván a fiataloknak. Anna gazdánál végre van egy kis cicakontent.

Gyuri éppen egy szakácskönyvet olvas, ami szerinte nagyon érdekes.

A gazda megkérdezi, hogy nem zavarja, hogy csak receptek vannak benne? Nem. Aztán a nő arról kérdezi, hogy hogy értékeli az eddigieket. A férfi úgy érzi, hogy ennyi idő nem volt elég arra, hogy normálisan megismerjék egymást.

Ezért arra jutott, hogy felhívja az egyiptomi barátját. Elmenne egy hétre oda delfinek között úszkálni a gazdával. Anna nem érti miről beszél, mert ő azért jött, hogy hazaküldje. A férfi azt mondja a kamerának, hogy most egy ideig nem fog ismerkedni senkivel. Abban bízik, hogy a nő rájön, hogy elbaszta és visszajön hozzá.

Ezzel elbúcsúzik Gyuri és viszi magával az egyetlen működő autót. Nincs idő a szomorkodásra. Attila lecsap a gazdára és randira hívja.

Szegény faszikám nem veszi észre, hogy Anna már rá van gerjedve Danira.

Attila a randin megkérdezi a nőt hová mennek nyaralni. Anna nevet a magabiztosságán.

Belemegy a játékba, azt mondja mivel meleg van valami vízpartra menne. A nőnek tetszik, hogy magabiztos, vicces és mindenre felkészült a férfi.

Aztán megbeszélik, hogy mindketten jól érezték magukat az elmúlt napokban. Anna megkérdezi mi van, ha nem őt választja a végén. Attila elfogadná és megköszönné az élményt. Kevin gazda összecsődíti a lányokat. Érzi, hogy tré ha másokkal randizgat miközben Zsuzsiba szerelmes. Megkérdezi a csajokat, hogy érzik magukat, aztán lezsuzsázza Lucát. Kevin fiam, figyelj már oda.

Elmeséli a lányoknak, hogy nem csak nagyon jól érezte magát Zsuzsival, de smároltak is, szóval pakolhatnak. Kriszti csalódott, mert azt hitte jól haladtak a dolgok.

Luca azt mondja neki semleges, mert nem ismerte meg annyira a gazdát, hogy érezzen valamit. Viszlát, lányok! Valenciába megy az ifjú pár. Zsuzsi megint elmondja a kamerának, hogy megtalálta az ikerlángját.

Mielőtt elmennének nyaralni. Kevin még elviszi a lányt ugrani egyet.

Zsuzsi odáig van a programért. Menne még egy kört, de drága.

Timi meditációval indítja a napot. Át kell gondolnia a tegnap történteket.

A gondolkodást megzavarja József gazda. Ma dönti el kit visz az álomrandira. Idehozta ezért a világhírű fodrászát Borikát, hogy csinossá tegye a hölgyeket neki.

Rá is ereszti a nőt Krisztinára és addig kicsit beszélget Timivel a tegnapiakról.

Timi elmondja mi nyomta a lelkét tegnap. Azt szereti, ha a faszik hajtanak rá és úgy érzi ebben a szituban Józsi biztosra veszi már, hogy az övé. A férfi arra számított, hogy most lezárják a kapcsolatukat és örül, hogy mégsem erről van szó.

Ezután a gazda már Krisztinának mutogatja a szerszámait. A férfi nem teljesen biztos benne, hogy a nőt tényleg a műszaki dolgok érdeklik vagy ő. Felajánlja neki, hogy meghallgathatja az esztergagép hangját. Sőt, forgácsolhat is. A férfi úgy gyűjti a szerszámokat, mint Gergő gazda a nemibetegségeket. Azt mondja megszerezte már mindet és teljesült az álma. Krisztina megkérdezi, hogy most mi az álma?

Józsi nem fogja vissza magát: megtalálni a puncit, akit nagyon szerethetek. Krisztina köpni-nyelni nem tud erre a válaszra. A gazda folytatja azzal, hogy testet is akar, olyat aki az övé és dédelgethet, szerethet. A nő megkérdezi, hogy szerelmet vagy puncit keres? Mindet, egyben. Krisztina szerint bántó így megnevezni egy nőt. A gazda rákontráz, hogy neked az. Haragosan elvonul, de aztán meggondolja magát és visszamegy a férfihez, hogy lebassza.

Azt mondja neki, ha csak dugni akar, akkor menjen fizetőshöz és csalódott, mert eddig másnak látta a férfit. Józsi csak azt mondogatja erre, hogy ez a te dolgod.

Ez a te bajod. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Krisztina feladja és faképnél hagyja a férfit. A kamerának elmondja, hogy ennyi volt, megy haza.

Hazafele azért még elmeséli Timinek is mi történt. Teljes a döbbenet. A nő is csalódott a gazdában és ő is úgy dönt ideje továbbállni. Józsi szalad Timihez, hogy közölje vele a jó hírt, hogy vele megy az álomrandira, de megdöbbenve látja, hogy a nő is elmegy.

A gazda próbál hetyetyézni, de Krisztina nem hagyja kamuzni. Timi elmondja neki, hogy nem pálya a nők tárgyiasítása. Józsi tovább hetyetyézik és még vállon veregeti magát, amiért ő őszintén kimondta mi kell neki. Timi megpróbál a gazda szintjén kommunikálni és azt mondja neki, hogy ő sem csak a farkát akarja. Józsi továbbra is csak a faszságait hajtogatja. Feladják.

Elmenekülnek a lányok. Rábasztál, Józsikám. Megjelenik a tanyán Anikó. A gazda egyből elkezdi csapni neki a szelet, aztán látványosan végigméri a nőt.

A műsorvezetőt viszont max, akkor érdekelné a férfi, ha a Való Világban helikopterezett volna a farkával, szóval arról kérdezi, mi a fasz történt itt. Józsi azzal nyit, hogy Böbe sírt, amikor elküldte. Úgy emlékszem ez fordítva történt. Anikó arról kérdezi, hogy dönt a két megmaradt nő között. A gazda bevallja, hogy elmenekültek a csajok.

Józsi elmeséli mekkora fasz volt és arra kéri a műsorvezetőt, hogy visszahívhassa Böbét. Anikó szerint ez nem jó ötlet, mert valamiért csak elküldte. Józsinak viszont mindegy, csak punci legyen.

#tv #rtl #házasodna a gazda #hogyvolt

[kiforditom-szetszedem]

Végre van fűtés!

Ez most úgy néz ki mint HAL a 2001 Ürodüsszeiából, kb így meg is szivatott minket a nap folyamán.

Ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, szét kellett verni a régi fürdőszobát, amiből most a kazánház lett, kiütni egy válaszfalat, lebetonozni, burkolni a helyiséget, felszerelni, majd megemelni a kéményt, biztosítani bejövő oxigént, átvágni két falat ajtónak, hogy legyen ahol bevinni a kazánt, bevezetni a vizet, kivezetni a szennyvizet, megcsinálni a villanyszerelést.

Felszerelni a tíz radiátort, kazánházban összeforrasztani az indító rendszert, tágulási tartályt, osztó-gyüjtőt, stb, majd tiszta csizmákkal várni a Mikulást.

Aztán ma:

Telefonált a szaki délelőtt. Hogy az a ház, ahol fekete Mondeó van az udvaron? Mondom: az az SMS, amit induláskor kellett volna küldjön? Ja, későn jutott eszébe, de ott már nem volt térerő 😁 mondom, negyed óra s ott vagyok.

Kellemes élmény, együtt megszakértettük a rendszert, felprogramoztuk a gépet, indítjuk, nem gyullad. Eltelik negyed óra, újra, semmi. Tele füsttel, nincs oxigén. Ja, ventillátor nem megy. Ő szétszedi a dobozt, addig én töltöm le az alaplap rajzát. Kibogozzuk, hol csatlakozik a ventillátor, hát nincs becsavarozva, megoldjuk, elkezd működni. Indul a fűtés!

Várunk, hogy elérje a kazánvédő szelep hőfokát a víz, hogy keringjen, csak nem kering. Újabb debug, kiderül, hogy rossz helyre csatlakoztattuk a keringető szivattyút, mert szerbül van felírva, a "szivattyú" megvan, de hogy használati melegvìz vagy fűtési melegvíz, annak csak a rövidítése van. Nem akarjuk megfejteni, átrakom a màsikba. Beindul a szivattyú!

Nézzük, ahol a csőnek melegnek kell lennie, hideg, ahol hidegnek, meleg. Zseniális, kész sikersztori. Én meg égek, mint Zetelaka. Hardver debug. Mondja, fordítva lehet bekötve a kazánvédő szelep. Megint: rajzok letöltve, ellenőrzés, megvitatás, ez márpedig így jó. Visszacsapó szelep: ugyanaz a sztori, végül: ez is rendben. Keringető szivattyú: jó irányban van felszerelve. De mindegy, kazán beállìtva, beüzemelve, innen az én bajom, remegek, dadogok, nyugtat, fizetek, hazamegy.

Tartok fél óra szünetet, kiszellőztetem a fejem.

Visszamegyek, eszembe jut, hogy amikor a szivattyú tápkábelét összeraktam, nem volt egyèrtelmű, melyik lesz a fázis s melyik a null. Kihúzom, fordítva bedugom: elkezd minden jó irányba keringeni, de valamièrt még mindig nem az igazi, mert nő a nyomás, s nincs keringés.

S ekkor beugrik: amikor összeraktam a rendszert, egy mentális jegyzetet írtam magamnak, hogy ne felejtsem el megnyitani az osztókörön az áramlásmérőket a beüzemelés előtt... ugrok oda, nyitom, s már hallom is, ahogy süvít a melegvíz, melegedik át az osztó, nyomás visszaáll nominálisba, s radiátorok kezdenek melegedni!

Gyors telefon a kazános szakinak, hogy ő is aludjon nyugodtan, majd még eltököltem egy órát az áramlások kalibrálásával, most a radiátorok kb egyformán melegítenek, de ezen majd még csiszolok.

#házfelújítás #fűtés #kazán

[csakcsiga]

Lemerült az Aksi!

Kb így érzem magam... vagy egy lemerült aksi érzi úgy magát mint én?!?

Már vasárnap délután-estefelé éreztem, hogy valami nem oké és hiába aludtam majd 10 órát hétfőn már nem tudtam kikelni időben az ágyból, hogy elmenjek edzeni. Egész hét egy ilyen erőltetett menet.

Semmi erőm, semmi motivációm semmi célorientáltság, semmi pozitív érzelem. Aludni nem igazán tudok, edzés(kedden bepótoltam a hétfőit) borzasztóan megy. A mait is majdnem kihagytam(úgy megtakart a súly, hogy lehet jobban jártam volna ha így teszek) de aztán csak rávettem magam.

A melóba is csupa szar jön, az egyetlen szerencsém, hogy a kedvenc kollégámmal vagyok most 2 hétig.

Gondolom remekül fogom viselni a holnapi terápiás ülést is.

Tudom, hogy ezek csak ilyen időszakok és majd elmúlik, addig is csinálgatom a dolgaimat több de inkább kevesebb sikerrel, de jó lenne legalább az okát tudni.

Valószínűleg változtatni úgy se tudnék rajta, de legalább értenèm.

#élet #edzés #personal shit #gpoy

[csacskamacskamocska]

Összezár

Így megy ez többnyire, egy nem annyira sikeres de annál harciasabb és némileg érzelgős verssel készültem a mai napra, valami olyasmi témában, hogy nyugodtan változtassatok a berögzült szokásokon és ne húzzátok magatokra az érzelmi kliséket, semmi nincs kőbe vésve. A karácsony csak egy szó, töltsétek meg kedvetekre tartalommal. De tegnap éjjel olvastam egy rövid, ám annál izgalmasabb cikket egy pszichológustól, és az nagyon megfogott.

Minden kapcsolat akkor működik jól hosszútávon, ha két ember összezár. Kb ebben a mondatban lehet leírni a lényegét.

A nyilvánosság előtt akkor is össze kell tartani, ha amúgy a másiknak nincs igaza.

Nagyon nehéz dió, ha jobban belegondolunk. Hiszen kiállni valaki mellett ami adott esetben valamilyen módon lejárat minket... pffff. De senki nem mondta, hogy igazat kell adni a másiknak amikor hülyeséget beszél. Ezt senki nem mondta. Csak oda kell állni és támogatóan jelen lenni. Azt hiszem. Megkeresni azt ami támogatható. A lényeg, hogy egységet kell alkotni. Te csak azért véded mert a csajod/pasid. Igen. És bizony a szülőkkel szemben is.

Mindig és mindenhol: vagyunk MI és van a világ. Hogy miért? Mert otthon, négyszemközt elmndhatod, hogy hülyeség volt, szerinted nem úgy van, hanem máshogy, stb, stb. De ahhoz, hogy a MI érzés kialakuljon, ahhoz az kell, hogy nyilvánosan mindig összezárjon a két ember. A MI pedig az, ami megbonthatatlan egységet képez két összekapcsolódott ember között és ami biztonságot teremt mindkettőjüknek a világgal szemben. Ugyan mindenki téved néha, és mindenkinek lehet rossz napja, hullámvölgye amikor legkevésbé sincs szüksége arra, hogy a párja is kioktassa, nevelje, szembesítse és lehurrogja. Senki sem vágyik arra az élményre, hogy a társa a többiekhez tartozik és nem hozzá. Hogy egyedül marad a nézőpontjával, problémájával, kétségeivel vagy a fájdalmával.

Ez csak egy szerződés, egy szövetség. Nem jelent megalkuvást, behódolást. Hiszen ez által lehetsz biztos abban, hogy te is megkapod ugyanezt a támogatást a másiktól. Hogy mindig, minden pillanatban lesz egy "menedék" ami erőt ad ahhoz, hogy elboldogulj és továbblépj. Számíthatsz valaki támogatására amikor ki kell állni.

Nem ezt látjuk többnyire. Ócsárolják egymást nyilvánosan, kioktatják egymást, versengenek, és kibeszélik a másik titkait, ha azzal elszórakoztathatják a társaságot. Az emberek ezt megtanulják érzelmileg kezelni. Úgy, hogy eltávolodnak, védelmi vonalat húznak a másik ember felé is. A remény ami eleinte volt, hogy MI-ként élhet két ember, szétfoszlik. Vagyok én, vagy te és van rengeteg érdek és jó dolog ami miatt együtt vagyunk. De nem vagyunk MI -- ez történik.

De van egy nagyon érdekes csavar is ebben. Ami sokszor érthetővé teszi a dolgot, bár attól nem kevésbé fájdalmas. Az emberek néha azt gondolják, hogy a jó kapcsolat mindent elbír és attól szabadok, hogy bármit megtehetnek, nyugodtan elmondhatják a véleményüket, mert akkor is szeretve vannak, a társ mindig örömmel fogadja őket, hiszen érti, hogy ők nem rosszból teszik, fel tudja fogni, hogy szükségük van másféle kapcsolatokra is, ahol másféle elismerést kapnak, más oldalukat csillogtathatják, és hatalmas bizalomként és megértésként élik meg, hogy mindig hazamehetnek valaki ölelő karjaiba. A társ értse meg, hogy ők hogy vannak a szüleikkel, az exükkel, az ivócimborákkal, az ilyen-olyan partnerekkel.

Így is lesz. De akkor nem lesz párkapcsolati MI. Hanem egy anya lesz meg a gyereke. Vagy haverok, akik amúgy egy lakásban laknak, de egy percig sem számíthatnak semmi biztonságra.

Aki nem érti, hogy mitől emelkednek a másik emberben falak, azok nem valók egymáshoz, vagy egyáltalán nem való nekik semmilyen kapcsolat. Mert olyan fosban, amiben nincs MI, olyanban minek élni? Ott csak én vagyok meg a másik.

Egyébként szerintem ez tanulható és csak döntés kérdése.

Legyetek MI az ünnepek alatt! Hatalmas ajándék!

#MI #együtt #összezár #kapcsolat #párkapcsolat #12-24

[konyvekkozt]

látogatásokba'

ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat

már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog

őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt

innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba

célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos

ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek

ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok

nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát

nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben

sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk

S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...

szurkoljatok S-nek!

arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon

[angelofghetto]

Oké, megint nagyon jó és logikus dolgokat hallunk, és segít a bonyolult rendszerek és módszerek áttekinthetőségében, de az ilyen elméleti fejtegetésekkel az a bajom, hogy rendben, látom, hova kéne eljutni, de nem tudom, mi az első lépés. Szerveződjünk, alkossunk érdekközösségeket, induljunk el. De hogyan? Mondjuk kezdjük lokálisan. Az egyik szomszédom éjjel-nappal kisvállalkozó, csak hétvégén alszik, életben akar maradni, kiszállt a politikából. A másik szomszédom elfáradt. Egész életében azért gürcölt, hogy a gyerekeinek jobb legyen, kiszállt, őt már mindenki hagyja békén, nem foglalkozik politikával. A második szomszéd totál alkoholista, csak aludni jár haza a kocsmából. Kiszállt, azt sem tudja, hol van, ha piás, azért, ha józan, azért. A szemközti szomszédom idős nyugdíjas, hol kórházban van, hol otthon. Ugyan nem fityiszes, de kiszállt, őt már csak az érdekli, mikor az unokák meg a dédunokák meglátogatják, süt-főz, kötöget, elvan a kertben a köztes időben. A mellette szomszéd Pestre ingázik, hajnalben megy este jön, megvacsizik, megissza a sörét, beájul az ágyba, és belealszik valami filmbe a Netflixen. Kiszállt, neki nincs idege, energi��ja a politikához. A kettővel arrébb szomszéd sógora fontosember, becsípődött fityiszes, nem hogy meggyőzhetetlen, nem szabad megvárni hogy kinyissa a száját, mert a propagandaszöveg buggyan ki belőle. A bácsika, aki a piacon árul, volt párttag, aktivista ellenzékben. Inkább nem mesél, kiszállt, már mindenkiben csalódott. A néni, aki épp a szatyrát nyújtja a krumplinak, azt mondja, ő kiszállt, mert egyik olyan mint a másik, mindenki lop, mindegy, kire szavaz, inkább el se megy. Minek?

Akkor jöjjenek a barátok. Az egyik Angliába költözött, kiszállt, vissza se néz. A másik Németországban van, most ott kezd vállalkozást, úgy néz ki, több rokon is megy utána. Kiszállt, ő a büdös életben nem költözik vissza, mert itt az ő életében már úgysem változik semmi. A harmadik Hollandiában van. Néha hazajönnek rokonlátogatni. Keményen érzékelhető az a lenézés, amit irányunkban kifejlesztett, holott nem értem mire. Kiszállt. Könnyebb az itthon maradottakat lenézni, mint szembenézni azzal, hogy kint még az unokái is bevándorlónak számítanak. A következő szintén Angliában. Piszok honvágya van, de itthon nem tud megélni, gyereket vállalni meg még kevésbé. Kiszállt, a politika említésétől is falra mászik. Nem érdekli. Csak szeretne valahogy egyről a kettőre jutni.

Jöjjenek a munkatársak. Az egyik folyamatosan a metrón osztogatott ingyenújságot idézgeti. Nem tudok vele beszélgetni, agymosott. Pedig amúgy értelmes lenne. A másikról nem tudom eldönteni, hogy a kormánypártot, vagy az ellenzéket szidja jobban. Kiszállt, mert szerinte nincs kire szavazni. A harmadik nagy tünktikéző. Buli meg minden, ki lehet menni a haverokkal (utána néha beülnek sörözni, vagy valami) de úgysem változik semmi.

A háziorvosom még normális. Őt a múltkor elkezdték szakmailag macerálni, mert nem elég vonalas ideológiailag. Az operáló orvosom még normális. Csak nagyon fáradt. Nem akar külföldre menni, bár néha úgy érzi, nem bírja már az alulfinanszírozott körülményeket. Azzal vigasztalom, hogy ő még kőbaltával és kézrátétellel is tudna gyógyítani, annyira tehetséges. Közösen vihogunk ezen. Néha a vonaton kesergünk egymásnak spontán kialakult beszélgetésekben, főleg ha nyílt pályán leállunk úgy 20 percre "forgalmi okokból", vagy felsővezeték szakadás miatt tömörülünk a peronon, várva a hazafelé mentesítőt. Talán néhány nap vagy hét után odabiccentünk, odamosolygunk egymásnak, de sietni kell haza vacsorát főzni, vagy a gyereket, nagymamát, akárkit elkísérni az akárhova.

Ezek a közösségi oldalak is csak szelepek, mert valakinek el kell mondani, valaki kell, hogy visszabólintson. Ha nem öntjük szóba, megfulladunk. Ha nem üvölthetünk, sírhatunk, legalább ez legyen.

Múltkor azon is röhögcséltünk a dokival, hogy gyakorlati tapasztalat: ha az ember mondjuk belebotlik az ágy lábába, vagy véletlenül az ujjára sóz kalapáccsal, nem fáj annyira, ha felüvölt. De úgy tűnik, a barkácsolás sem megy hangos káromkodás nélkül. Pedig az épít, javít, létrehoz valamit. Akkor?

#Youtube

[banatostenger]

“Miért nem sikerül semmi??„

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elegemvan #magyar #magyar idézet #mindig ez van #nagyon sajnálom #kurvára utálok élni #faszomba #nem megy semmi #nem értem #elegem van