#legyen már vége

[without-you-way]

A miénk egy befejezetlen történet.

#szeretlek #te vagy a mindenem #magyar #szerelem #te #te vagy az életem #örökké szeretni foglak #hiányzol #fáj #sajnálom #legyen már vége #felejtés #fajdalom #fájdalom #nagyon faj #hiba volt #hianyol

[depressedbitchyeah]

Ez az a mélypont, ahonnan nem jutsz ki érző lélekkel..

#összetört lélek #megtört lélek #lélek #törött lélek #lelek #magány #depresszio #szomoru #összetört szív #összeomlás #összetörtem #összetörve #összetörtél #legyen már vége

[usayblablabla]

Mindenki azt mondta, túlstrapálom magam és álljak le ezzel. Most meg azzal jönnek, miért szarok bele mindenbe?

°

Mert rájöttem, az életnek kurvára nincs értelme.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolatok #éjjeli gondolatok #hungary #változás #minden megváltozik #nincs mit tenni #Nincs értelme #Rájöttem #leszarom #már mindegy #legyen már vége #Elegem van #mindenki #Vélemények #Semmi sem jó #Nem lehet megfelelni #Megfelelés #barátok #Emberek

[otthonzulles]

na, hogy keltem, meg akarok-e halni inkább?

✅ igen

🔲 nem

#otthonzüllés #legyen már vége

[hollow-starshine]

Gondolatok arról, hogy elbasztam az életem#1:

Sose szabadott volna addig húzni a dolgokat, hogy elkezdjek kötődni hozzád.

#gondolatok #érzések #fontos #bazdmeg #nem kellek #legyen már vége #szerelmi csalódás #szerelem #saját #eztelbesztam

[whyyareallnamestaken]

A vonzalom egy gonosz szörnyeteg, de én akkor is legyőzöm. Képes vagyok rá.

Colleen Hoover - Maybe ​Someday (Egy nap talán)

#Colleen Hoover #egy nap talán #legyen már vége #könnyek #könyv #könyvajánló #könyves idézetek #könyvidézet #vonzalom #gonosz #szörny #képes vagyok rá #legyőz #whyyareallnamestaken #szerelmi csalódás

[nincs-ertelme-mar]

Bátorság gyerekek!

Úgy sincs vesztenivalónk.

#saját poszt #fájdalmas #egyedül #fulladás #szorongás #önbizalomhiány #veszteség #vége van #legyen már vége

[07torhetetlen17]

Nézz körül, van aki melletted állt?

Melletted a bajban...?

Melletted a jóban??..

Melletted a rosszban..??

Melletted amikor szükség volt Rá...??

#Alljmellem #gyere vissza #hol vagy #nem akarlak elveszíteni #legyen már vége

[semmisejomar]

Mint akibe hányni jár a lélek

#depresszió #szorongás #egyedül #elfaradtam #meguntam #legyen már vége

[szerethetoangyal]

Te nem vagy az igazi tudom jól

Mégis csak neked megy minden sor

Elgondolkodok néha

Hogy mért én vagyok a préda

A levegő is koszos nélküled

És mért van itt megint vagy 10 üveg?

Ha nem vagy itt elkap a rémület

De szerintem el leszek nélküled

Az idő az gyógyszer a lelkemnek

Addig meg iszok hogy túllépjek

Te is ezt teszed de színleled

Sosem hittem hogy ez szép lehet.

#magyar tumblr #szerelem #legyen már vége #szakitas

[zizeerya]

Nőtt bennem a nyomás, mint dagálykor a tenger, egyre szakadt a gát. A puszta akaraterő tartotta még pár hétig, aztán kimondtam "legyen vége". Persze megvártam, míg elég jól voltál ahhoz, hogy ne törjön össze. Nem törtél. Vagyis Nekem nem mutattad. Kértem, aludjunk még együtt, még egyszer, csak búcsúból. Leszokni képtelen drogosod voltam, még csak jól se titkoltam.

Talán, ha nem ölöm ki magamból addigra a reményt, akkor észreveszem s helyén értelmezem azt az őrült szenvedélyt, amivel aznap este szeretkeztünk. Mégis közben szavaid hidegen racionálisak voltak, lefagyasztottak teljesen. Kapaszkodtam beléd, tudtam, lehet ..ezután már nem tehetem ezt. (soha.)

"Nem akarom elfelejteni az illatod" - visszhangzott bennem, de ilyet mégsem mondhattam ki, nem?

Nem mondtam. Csak öleltelek, öleltelek..

Majd zihálva feküdtünk egymás mellett, két külön párna, két külön magány.

Ismertem magam annyira, hogy nem is vártam az alvás megkönnyebbülését aznap este. Elaludtál és elpihentem azért én is, már amennyire pihenni tud az ember, miközben épp módszeresen tördeli morzsalékokra a saját szívét.

Előtte sosem értél hozzám álmodban, ( ébren is én kezdeményeztem inkább) így végtelenül megriasztottál, amikor alvás közben átöleltél. A veszélyreakciótól kattogó idegrendszerem menekülésre akart késztetni az első másodpercben. Lassan melegedtem fel s csitultam meg karjaidban. Se előtte, se utána nem szorítottál úgy. Szinte már fájt. Mégis, mikor nagyon hiányzol, ez az emlék nyugtat meg.

#kortárs költészet #hzsd #saját #kortárs #szerelem #love #költészet #szakítás #vége #legyen már vége

[csillagszemumnek-itelve]

Az élet szar! Armageddonnal gyógyítanám!

Azt hiszem az univerzumnak és nekem eltérő a véleményünk a jóról! Kétlem, hogy egy egész szoba eláztatása jónak számítana! Nem igazán tudok pozitív lenni, ha mindig szar dolgok történnek!

TELE VAN A FASZOM VELED!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

#utálok élni #rohadj meg #legyen már vége #szar áradat #fos lavina #elegem van

[szonikuscsavarhuzo]

Régen vártam filmet ennyire mint ezt

#legyen már november vége #Youtube

[stegal]

Úgy ötévente ha ránézek erre, nem leszek boldog..

Az 1943-44-es naplója végén írja Márai:

“Ha vége ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár reánk, el kell temetni a halottakat, el kell takarítani a romokat, kenyeret kell adni az éhezőknek, valamilyen államfélét kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, melynek nagy része megszökött már, ránk hagyott. De ez a kisebbik feladat. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban; ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből, a "jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény, magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar”, vagy “úriember”, tartani a markát s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidó birtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a “jobboldaliság” igaz értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedik, reménytelen: talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt: de szíve mélyén örökké visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett “előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezés tényét. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.“

[whyyareallnamestaken]

Jó úton haladsz, hogy azt a minimális önbizalmamat is eltipord.

#magyar idezet #magyar tumblisok #magyar tumblr #szerelem #elmúlás #akkor szakítsunk #legyen már vége #vége #önbizalomhiány #ne bánts #whyyareallnamestaken

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.