Tumgik
#nem számítok
konnyeknelkul · 3 months
Text
Nem vagyok fontos. Soha nem is voltam az senkinek....
85 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 3 months
Text
Lerágott körmök, beszakadt ajkak.
Talán csak ezek árulkodnak hangtalanul arról, hogy mégsem múlt el bennem.
Néha még magam sem tudom eldönteni, hogy bánom-e vagy sem,és ha esetleg a válasz igen, akkor pontosan melyik részét.
Olyan mintha a rólad élő emlékeim csak az elmém gyermekei lennének,
mintha csak egy romantikus könyv első soraiban beleszeretnék újra és újra a főszereplőbe, pedig pontosan tudom, hogy a történet végére megfakul a bája.
Az utolsó lapoknál úgyis újra összetörik a szívem, teljesen mindegy hányszor olvasom el. Ezt a könyvet nem írták soha újra.
Sokszor olyan, mintha már nem is te hiányoznál, csak maga az érzés, hogy tudjam
Igen, jól vagy.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva töretlenül hiszek a sorsban, és abban, hogy nem lehet véletlen az egymás életében betöltött szerepünk.
Tegnap megviccelt a tudatom és álmomban elém vetített egy képet rólad.
Fekete ing, fekete zakó. Sosem láttalak még így ezelőtt.
Egy temetésre mentél.
Történetesen az enyémre.
Minden erőmmel látni szerettem volna az arcod, látni akartam, hogy sírsz vagy sem, de mielőtt megnézhettem volna, elfordultál.
Talán pont ugyanígy érzek most is. Talán pont ugyanígy éreztem mindig veled.
Szerettem volna látni az arcod a játszmák mögött. Szerettem volna tudni, hogy egyik és másik nevetésed tényleg szívből jön.
Hogy fontos vagyok.
Hogy számítok.
Hogy szeretsz.
De évek óta elfordítod előlem a fejed.
61 notes · View notes
pszeudoertelmisegi · 1 month
Text
Gusztustalan dolog a nők elleni erőszakon viccelődni. Az áldozathibáztatás nem elfogadható. De mi a szent szart kezdjen azzal az ember, ha Varga Judit, volt igazságügyi miniszter előáll az alábbi történettel:
Tumblr media
És ennek elolvasása után csak az alábbi megnyilatkozásai visszhangoznak a fejemben:
Tumblr media
Nyilván bazdmeg Varga Judit, hogy az arcodat és a nevedet adtad ehhez.
Nem tudom, hogy az ex-miniszterasszony által megnyitott Áldozatsegítő Központok milyen munkát végeznek, csak merem remélni, hogy akit sérelem ért, párkapcsolati és/vagy családi erőszak áldozata, tényleg használható segítséget kap legalább a megtörtént bajok után ezeken a helyeken. (Én nem találkoztam még olyan cikkel, ami ezt járja körbe. Ha valaki igen, kérem, linkelje.) Mindenesetre sok innovációra nem számítok. A honlap jobb felső sarkában van egy "SOS - kilépés" gomb, ami azt a célt szolgálja, hogy ha valaki titokban ezt a honlapot nézegeti és éppen rányit a bántalmazó, akkor gyorsan egy másik oldalra vigye az oldal.
Tumblr media
Tudjátok, hogy hova irányít az a gomb? Ide:
Tumblr media
Az én bántalmazóm biztos még jobban gyanakodott volna, ha azon kap rajta, hogy origot nézegetek.
(Mindeközben a Patent Egyesület "Tűnés" gombja a met.hu-n az aktuális időjárásra irányít, ami azért jóval életszerűbb. A Nane pedig a Google nyitóoldalára, ami szerintem kicsit egyértelmű, de ok, legalább mégsem egy hírportál.)
53 notes · View notes
lacikaszep · 7 months
Text
sok mindenre számítok, de arra nem hogy edzés közben oda jön egy forma és -hali te véletlenül nem tumblizol? -hali, de? -és véletlenül nem lacikaszép a neved? -miafasz xd igen az én vagyok , te ki vagy? @naivan életművész, testépítő, nőcsábász volt
68 notes · View notes
klimavaltozas · 13 days
Text
Telex: Fájdalmas, de sok pozitívummal is jár, ha elfogadjuk, hogy a klímakatasztrófa elkerülhetetlen
"Véleményen szerint nem lehet érdemi megelőző lépéseket tenni valódi társadalmi újraelosztás nélkül, de ilyen lényegi újraelosztás a regnáló elitek miatt nem lesz. Emiatt pedig nem számítok érdemi klímapolitikai lépésekre, mert azoknak csak akkor lenne legitimitásuk, ha a gazdagoknak kellene először megfizetniük az árát."
8 notes · View notes
kavekkozt · 10 months
Text
Én elolvastam, hogy nektek már ne kelljen
- COVID lockdown volt
- sötét és hideg volt a város télen
- nem teljesen világos, hogy mit csinált itt, de ha jól értem a remote egyetemet fejezte be, úgyhogy gondolom nem dolgozott stb hogy tudjon helyiekkel találkozni
Mármint én nem számítok rá, hogy néhány hónap alatt komoly osztrák barátságokat fogok kialakítani, de ennek nem a bécsiekhez van köze annyira, mint inkább ahhoz, hogy felnőttként + idegen helyen nagyon nehéz. Angliában is nehéz volt, egy évtizedbe telt felépíteni egy reasonable szociális hálót, pedig az angolok "barátságosak" (akármit is jelentsen ez).
30 notes · View notes
Text
Az emberek legtöbbje amikor kezelni szeretne egy helyzetet,
akkor a között dönt, hogy itt és most könnyebb legyen, de akkor nagyon sokszor hosszú távon nehezebb dolga lesz vagy itt és most bevállal valami nehéz dolgot, valami konfrontációt, rizikót, valami őszinteséget, de az hosszú távon kisimítja a dolgokat és könyebbé teszi az életét. És bár józan ésszel mindenki belátja, hogy jobban jár, ha itt és most valami komolyat vállal, mégis a legtöbben azt választják, hogy csak most ússzam meg, majd lesz valahogy.
Sokan reménykednek, hogy soha nem kell odaállniuk a másik elé, nem kell színt vallani, mert a probléma szépen kikopik.
Egy ideje kifejezetten figyelek rá, hogy ne mondjak olyan könnyelműségeket, hogy majd ekkor meg akkor találkozzunk, pusztán azért, hogy a másik emberben pillanatnyilag jó érzést keltsek, mutatva, hogy érdekel, hogy fontos nekem. Akivel akarok találkozni, azzal konkrét időpontot beszélek meg, azonnal. Vagy megkérem, hogy pár hét múlva keressen meg és beszéljünk meg egy konkrét időpontot. Akit hitegetek a könnyelmű ígérettel, azt el fog szomorodni és meg fog haragudni, ha később nem keresem. De még valamire figyelek. Minden ajánlatom csak egyszeri. Gyere velem/velünk, utazzunk, nézzük meg, próbáljuk ki, kávézzunk, sörözzünk, beszéljük! Nem tudod, hogy akarod-e, hogy ráérsz-e majd? Akkor ez ennyi volt. Én többet nem kérdezem. Nem várok rád, nem számítok rád. Nem akarok rád neheztelni és elszomorodni sem szeretnék. Ez utóbbi a keményebb. Azokkal következetesnek lenni, akiket szeretek. A szeretet nem jelentheti azt, hogy valaki játékszere vagyok, hogy nem vesz komolyan, hogy talonban tart, hogy jobb híján elővesz. Amúgy, felnőtt embereknek időpontot egyeztetni az pokol, tényleg annyi minden tud változni, annyi váratlan és súlyos dolog jöhet közbe. De felnőtt emberek azt is tudják, hogy ez érthető és tolerálható. A hitegetés viszont nem. A nyers valósággal a mostban szembesülni nehezebb, de hosszabb távon kifizetődőbb.
A hitegető a saját viselkedésének tükrét nem akarja látni, a hitegetett pedig a helyzetet nem akarja látni. Vállald a konfliktusaidat!
31 notes · View notes
konnyeknelkul · 16 days
Text
Rohadtul nem számítok senkinek....Fáj, de mégis mit tehetek??
16 notes · View notes
csakcsiga · 7 months
Text
Pszichológus: Mit tervez a születésnapjára?
Én: hát... szombat lesz. Guggolás meg nyomás van aznap.
Szóval elmeséltem neki, hogy én úgy érzem pár évvel ezelőtt egyszerűen eltörtem a születésnapomat, így már nem számítok/számíthatok semmi jóra ezzel a nappal kapcsolatban.
11 notes · View notes
paralyzed-99 · 4 months
Text
Mindig sikerült elvenned azt, ami boldoggá tett engem. Hiszen neked nem számítottam, számodra egy tárgy voltam, amin kitölthetted a mérged.
Akár órákon keresztül képes voltál ordítani, előfordult, hogy kezet emeltél rám. A legszomorúbb, hogy az esetek többségében, olyan dolgokért, amikről én nem tehettem.
Meghúztam magam, csendben tűrtem mindazt, amit mondtál nekem. Belül talán hatalmasabb sebet ejtettél, mint hinnéd. De mit számított? Neked, valószínűleg semmit, és ez volt a lényeg, nem igaz?
Kislány voltam még, de kénytelen voltam felnőni,mert téged, csak saját magad érdekelt. Megtanitottál arra, hogy ne beszéljek, hogy nem számítok. Megtanitottál elrejtőzni, csendben maradni.
De vajon, egy édesanyának tényleg ez lenne a dolga?
6 notes · View notes
Text
Miért most, miért így, mi volt ennek a tanításnak a célja? Sosem kaphatok válaszokat, tőled biztosan nem. Úgy indult, ahogy a nagy könyvben meg van írva, és olyan kurtán-furcsán lett vége, ami értelmezhetetlen egy olyan valakinek, mint én, aki szíve minden rezdülését beleadta ebbe a kapcsolatba, ha hívhatom annak…Igazából nincs vége, mert valami még most is húz minket egymás felé, de már semmi sincs, amit adhatnánk a másiknak. Porrá zúztad a szívemet, hangtalan tetteiddel juttattad tudomásomra,hogy nem számítok semmit, hogy sosem voltam fontos, hogy minden, amit hittem rólunk és rólad, csak egy illúzió volt, egy álomkép, amit magaménak akartam tudni.Néha elmerengek rajta, hogyan fordulhat ekkorát a kocka egy év alatt. Egy éve ilyenkor megőrültünk egymásért, megzabolázhatatlanul kergettük a vágyainkat és érzéseinket. A szavaid a fülemben csengenek most is, pedig rég nem szólsz hozzám úgy.Hogyan kell elengedni valakit, akivel működött a kapcsolat,akinek nem veled van gondja hanem saját magával, aki maga sem engedett még el, talán pont ugyanezért. Sokkal tovább tartott, mint hittem, és sokkal nehezebb volt. Mikor erősnek éreztem magam, akkor mindig arcon csapott veled az élet, szinte hallottam, ahogy kacag. Erős vagy, mi? Lássuk, meddig bírod!Nem bírtam, összeomlottam, majd újra építettem magam, sokszor… túl sokszor.Viszont minden alkalommal egy kicsit közelebb jutottam a végső elengedéshez. Már nem téged akarlak elengedni, csak ami veled járt. Téged nem lehet, mert minél jobban dolgozunk ezen, annál hamarabb történik megint valami. Egy cinkos összepillantás, egy véletlen érintés, egy szófordulat, amit csak mi értünk. Az érzéseimet kellett szélnek eresztenem, és a megmaradt vágyaimat eltemetni, hogy túlélhessem, amit egymásnak okoztunk.Már nincs harag, nincs tehetetlen düh, pillangók sincsenek, és reszketés sem, ahogy megérintesz. A rossz és a jó is elveszett, és soha nem jöhet vissza, sosem lesz már a miénk a varázs. Annyi mindent szerettem volna még adni, még volt bennünk más is, tudom, éreztem. Még most is van, ezt is tudom… benne van a tétova mozdulatokban, a nagy levegővételekben, amiknek a végén a szavak mégis bennünk rekednek. Azok a szavak, amiket sosem fogunk egymásnak mondani, az az érzés, amit sosem érezhetünk egymás iránt már…Olyan sok mindent szeretnék elmondani neked, de azt hiszem, egy szóval elmondhatok mindent, amit ez az egy év magában rejt…Szerettelek.
20 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 2 years
Text
Annyira nem érdeklek senkit és nem számítok senkinek, hogy a telefonomon bekapcsolva merem hagyni a netet éjszakára úgy, hogy max hangerőn van.
Jól tudom, hogy senki nem fog felkelteni...
109 notes · View notes
hicapacity · 7 months
Text
Tumblr media
Komorebi. A japánok így nevezik, amikor a napfény átszűrődik a fák lombjain keresztül.
Bár magyarul nincs rá szó, az élményt mindig is rokonnak éreztem azzal, mint amikor állok egy gótikus katedrálisban, és lenyűgözve nézem, hogyan festi színesre az ősi, légies támpilléreket a rózsa-ablakon beszűrődő fény.
Az erdő szent hely. Bármilyen hittanóránál és katekizmusnál többet tanít a szentségről és a csodáról - minden babonás mellékzöngétől eltekintve, ami ezekre a szavakra rárakódott az évszázadok során. Arról, amit Rudolf Otto numinózusnak nevezett: a mysterium tremendum et fascinans, a rettentő és lenyűgöző titok.
Milyen érdekes, hogy gyakran el kell szakadnunk az emberek világától, ki kell mennünk az ember nem járta vadonba, el kell csendesednünk és meg kell hallanunk az erdő szívverését ahhoz, hogy igazán érezzük: mennyire függ minden mindentől, mennyire kapcsolatban van minden mindennel - és mennyire kapcsolódunk mi magunk a mindenséghez.
(notes to myself)
Erdő. Rettentő és lenyűgöző titok.. A nap feljő, felhőt széttolt, s bekacsintott! A fák ágai közt bepillantott a nyitott réseken, és sejtelmesen fülembe súgott, hogy mikortól és meddig még újulhat meg, ami volt és képtelen. Mi lesz, s mi jöhet még, amire épp nem számítok. Vajon számítok-e, vagy maradok láthatatlan, jelentéktelen. Jelenések egymás után, és felragyog a végtelen. 🫶
/SharkAttack/
☮️
“Pászma”
Ès van a shinrin yoku, ami magyarul erdőfürdőt jelent ès pontosan az erdővel illetve a termèszethez ès önmagadhoz való kapcsolódást jelenti.
..
Ezt a fényszóródási jelenséget - a felfedezője után - magyarul is Tyndall-jelenségnek nevezzük.
..
"Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli."
Baudelaire:Kapcsolatok
11 notes · View notes
0imamess0 · 11 months
Text
Valaha számítani fog hogy én mit érzek és hogy vagyok. Vagy hogy mivan velem? Nem csak most de most végképp.
Elhanyagolva, semmibe véve, utolsó utáninak érzem magam.
Sose számítok.
Az se számít hogy napok óta mennyire szeretném bántani magam.
De igazából ha szólok hogy baj van akkor csak hisztis picsa vagyok.
12 notes · View notes
gyorinokedli · 1 year
Text
Tumblr media
Megérkeztünk Monacoba. Arra számítok, hogy ez a hónap sokkal nehezebb lesz érzelmileg mint a korábbi, és nem igazán szeretnék újra a szakadék szélén lenni. Arra gondoltam hogy bevezettek itt tumblin egy sorozatot magamnak: amíg itt vagyok minden nap posztolok egy kis felhőpornót. Így van egy biztos okom hogy felkeljek reggel. #monacoinaplementék
30 notes · View notes
jegvetikkex · 1 year
Text
szerintem sosem lesz olyan, hogy valakinek én legyek az első. hogy valakinek tényleg fontos legyek és elsőként jussak eszébe. kár volt azt hinnem bárkinek is számítani fogok valaha. mindig lesznek előttem és ezt el kell fogadnom, hiszen ez teljesen rendjén van. egyszerűen csak nem illek bele senki életébe sem. mindig, minden embernek fontosabb lesz az, aki nem én vagyok.
én csak azt nem értem én miért nem érdemlek valakit, akinek tényleg számítok. miért vágyom ennyire arra, hogy mások szeressenek és ezt ki is mutassák?
geci magányos vagyok.
10 notes · View notes