Tumgik
#nincs senkim
kileheltlelek-lgt · 1 year
Text
Kurvára egyedül érzem magam.
571 notes · View notes
fuck-fake-world · 1 year
Text
Rég éreztem már magam ennyire üresnek, magányosnak és jelentéktelennek egyszerre, mint ezen a hétvégén.
200 notes · View notes
erosnekszulettem · 1 year
Text
Vannak sebek amik sosem fognak eltünni bármennyire is szeretnénk elrejteni őket... mindig ott lesznek és tudni is fogjuk hol keressük őket...
45 notes · View notes
jegvetikkex · 1 year
Text
szerintem sosem lesz olyan, hogy valakinek én legyek az első. hogy valakinek tényleg fontos legyek és elsőként jussak eszébe. kár volt azt hinnem bárkinek is számítani fogok valaha. mindig lesznek előttem és ezt el kell fogadnom, hiszen ez teljesen rendjén van. egyszerűen csak nem illek bele senki életébe sem. mindig, minden embernek fontosabb lesz az, aki nem én vagyok.
én csak azt nem értem én miért nem érdemlek valakit, akinek tényleg számítok. miért vágyom ennyire arra, hogy mások szeressenek és ezt ki is mutassák?
geci magányos vagyok.
10 notes · View notes
adriikelemen · 1 year
Text
Senkim
Nem volt senkim
Majd jöttél te
Te voltál az egyetlenem,még ha te nem is így gondoltad
Majd te is elhagytál
És már megint nincs senkim
Szó szerint senkim.
14 notes · View notes
kinlodok · 2 years
Text
Nem akarok senkivel sem beszélgetni, találkozni (bár barátaim nincsenek, egy darab se), mindenki hagyjon békén a gecibe, mindenki csak bántani tud, senki nem képes szeretni engem. Mindezek ellenére betegsen szükségem van a törődésre, és hogy valaki, bárki írjon nekem.
14 notes · View notes
toretlenporcelan · 2 years
Text
"Hova menjek, ha engem sehol sem szeretnek?"
8 notes · View notes
alom-kep · 2 years
Text
Kívülről vágyom már egy komoly kapcsolatra de belülről olyan mintha még nem állnék rá készen!
10 notes · View notes
csacskamacskamocska · 22 days
Text
Önállóság
Beszélgettem egy ismerősömmel tegnap és két dolgot mondott. Egyrészt megkérdezte, hogy hogy a fenébe nézek ki jó tíz-húsz évvel fiatalabbnak a koromnál. Az arcplasztikáról tud, azt mondta, hogy nem arra gondol, hanem összességében. pfff. Szerintem nem nézek ki fiatalabbnak, hanem fiatalabb érzetet keltek. Az nagy különbség. A lendületesség, a gondolkodásmód, a nem szokványos érdeklődések vagy egyáltalán a nyitottság megmaradása az új dolgok felé, ez adja ezt a hatást, nem teljesen a megjelenés. Amúgy persze nagyon jólesett, pedig tudom, hogy ez is egy sérülés, hgy az ember fiatalabbnak szeretne látszani a koránál. Mert azt gndoljuk, csak akkor lehetünk/voltunk vonzók. Erre azt mondta, hogy ahogy ezt a dolgot kezelem, ahogy beszélek róla, neki az is egészen elképesztő. Másrészt, azt is mndta, hoogy túltolom az önállóságot, nálam túl dominánsan jelenik meg, hogy jól érzem magam egyedül.
Heverésztem tegnap a szállodai szobámban (még mielőtt a haverfőnökkel beszéltem volna) és határozottan emlékszem, hogy azon merengtem, hogy ha mos pasival lennék itt, akkor szívesen elszerelmeskednék egy félórát, egyébként meg biztos neki is tetszene az egész, olyan kis modern meg luxus meg streil, és élveznénk a lelassulást, a feladat és sürgetésnélküliséget, a meleg időt, a bájos várost, kávét, fagyit, a füvészkertet (az kurvajóhely). Eszembe jutott, és tudom, hogy jó lett volna, de mivel egyedül voltam, ugyanezeket egyedül élveztem. Viszont, az tényleg érdekes, hogy ha egy férfi van egyedül, és ügyes, talpraesett, fúr-farag, utazik, megszervez, megold, épít, gyarapít, de még ráadásul főz, takarít, mindent csinál az fantasztikus, nagyszerű, értékes és rohadtul vonzó, addig egy ugyanilyen nő, mint egy megközelíthetetlen, zárt világ amibe egy férfi nem tudja hova helyezkedhetne. Mondta a haverfőnök. Nincs rá szüksége a másiknak, nem fogják értékelni, nem érezheti magát pótolhatatlannak. És, hogy ez rajtam nagyon látszik, hogy én egyedül száguldok. Bántott és dühös is lettem. Hogy van az embernek egy nyomora, hogy nem talál magának társat, és elkezdi megoldani az életét, hiszen nem tehetem, hogy lekuporodok egy csendes sarokba és sirdogálok, hogy de szar, nincs senkim, megáll a világ, hát egy fiókot nem tudok kihúzni egyedül, milesz velem... szóval az ember elkezdi megtanulni a dolgokat és elfogadni, hogy lehet, hogy nem tökéletesen oldom meg, de működik, halad, elpöfög az életem, néha lejtőn meg még tényleg száguld is. Erre azt mondja valaki, hogy ha csendben ücsörögnék jobb esélyeim lennének. Igen, valamelyest igaz, mert alig van szabadidőm, mert azért sem társkeresőzök, mert még az appot sincs időm megnyitni, annyira meg nem feszít a dolog. Biztos túlzás egy ennyire kicsi kínálatban további elvárásokat támasztani, és nem úgy gondolkodni, hogy jajdejó, hogy valaki rámnézett, hát hova ne szarjak örömömben. Közben érteni is vélem amit mond a haverfőnök, mert kicsit én is megijedek, ha egy férfi mindent jobban főz mint én (ami nem nehéz amúgy mert nem igazán izgat fel a főzés), mert eleve vesztes megmérettetésben az ember nem szívesen indul. És még sütni is tud (miért ne tudhatna) akkor ezeket az elemi dolgokat, hogy mi is vagyok én a kapcsolatban ezt kihúzhatjuk. Nem szakács, a gyomrán keresztül már nem fogom megfogni. Szóval, a talpraesett, önálló és nem kiszolgáltatott nő, bár elismerésre méltó sok férfi szemében, de nem annyira vonzó, mint amelyik nő láthatóan nem boldogul egyedül a konzervnyitással.
Pedig, pont ugyanannyira össze tudunk törni.
Tumblr media
23 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 1 month
Text
Ma lesz az utolsó.
Elbaszott vagyok, és gyenge. Egy védtelen dög. Egy keserű méreg. Tisztátalan gondolat. Nem vagyok én senki. Egész életemben csak elutasítást kaptam, megtanultam már korán hogy ha nagyobbat hazudok hát majd jobban szeretnek. Csak ez otthon nem ment. Otthon nem kaptam figyelmet. Az egész családom egy ótvar. Egyik rosszabb mint a másik. Nincs már otthon melege, sem családi fészek. Elvesztettem mindent már általánosban. Nem volt senkim. Egyedül maradtam. A gimnázium sem telt másképp. Magányos voltam, inkább elbújtam mint beszélgetni keljen. Mindig magányos voltam. Az iskolában, otthon. Kapaszkodtam egy több száz kilométerre lévő lányba aki össze vissza kúrt mellettem, sosem volt hozzám jó. Jöttek a rossznál rosszabb visszautasítások a lányoktól, a saját személyiségem nem volt elég jó, így hazudtam. Hazudtam hogy kedveljenek. Hazudtam hogy szeressenek, mert aki vagyok az nem kellett senkinek.
Majd jött egy lány, aki végül igazán szeretett, de neki is hazudtam. Aztán megismerte azt akit senkinek sem engedtem. Kiderült a hazugságom és azóta minden csak rosszabb. Az igazi énemet nem tudja kezelni, szeretni úgy mint azt akit neki mutattam. Nem szerethető az igazi énem. Hiába kapaszkodok, be kell lássam én nem vagyok jó hatással a társadalomra. Gyáva vagyok, nem eszem, mint egy rossz drogos úgy nézek ki. Csúnya vagyok, a sok sírástól és ki alvatlanságtól eltorzult már az arcom. Nem szeretném feladni, nagyon szeretem őt. De annyira rossz hatással vagyok mindenkire. Feladom. Feladtam magam. Feladtam a magam helyrehozását. Nem vagy te, kiszeretsz belőlem, már undorodsz tőlem. De én bele halok a szeretetedre való éhezésbe, az érintésedre vágyakozva. Bele halok hogy nem érzem a csókjaid, nem érezlek, nem hallak az ágyamban. Magányos vagyok, összetört. Majd elvisz egy gyatra betegség, vagy a kóros soványság engem nem érdekel. Feladtam magam. Feladtam a küzdést magamért. 11 éve ezt teszem, és csak hatalmasakat estem. Bele törődöm abba hogy elbaszott vagyok. Abba hogy nem lesz normális emberi kapcsolatom.
11 notes · View notes
kileheltlelek-lgt · 1 year
Text
A fájdalom addig van melleted amíg meg nem tanít mindenre.
Ez ennyi.
48 notes · View notes
faszomkivan999 · 7 months
Text
Az út szélén
Nem szeretnék így élni.
Igazából nem is élek.
Így megy ez szépen végig,
Korgó gyomornak pár havonta étek,
Amit ide dobsz elém mint jópofis képek.
Egyáltalán nem értem mi történik körülöttem.
Senkim nincs, még barátok se mögöttem.
Mindet elhagytam hogy veled legyek örökre.
Később jött a baj, hátbaszúrsz, elárulsz?
Mit tettem?
Tőlem soha egy rossz szó,
Tőled soha egy jó.
Nehéz az élet, de ez talán helyén való.
Kérdés hogy van e miért küzdeni?
Lenne, de talán az Isten ezt üzeni,
Mert egyedül nehéz tűznek lenni.
Lehetnék én a fa, te meg a szikra.,
Várva a tüzet, a legjobbakban bízva.
Már csak kint vagyok az út szélén.
Már csak egy kidőlt fa, szú a kérgén.
Ázok az esőben, félholtan, rúgva a végét.
Tűz már nem lesz.
Bár csak lehetnék a fa,
Csak ne lenne ez egy metafora.
Én szeretnék feküdni az út szélén.
9 notes · View notes
thismadeitshit · 10 months
Text
Hiányoznak a régi emlékek jelenléte. Hiányzik a melegség a nevetésből. Annyira hiányzik valami az életemből. De nem tudok rájönni. Nincs senkim aki utat mutathatna.
10 notes · View notes
meg-megbanom-ezt · 5 months
Text
Mennyire tipikus már,
hogy mióta nyafogok, hogy nincs senkim, de amikor előkerül az a régi fazon, akivel két hónapja egy koncerten találkoztam, a zsigeri reakcióm:
youtube
:(
3 notes · View notes
alexyna · 1 year
Text
Hogy miért nincs valakim???🤔... Mert nem Valakit keresek.
Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, esetleg megölel, virágot hoz és betakar.
A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, néha egy kis időt tölt velem, mikor épp kedve szottyan,... aztán továbbmegy.
A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a száj szélén.
A Valaki fel és lecserélhető, ma van... holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll,... mert Valakije mindenkinek lehet.
Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot. Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.
Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányhoz, hogy ünnep legyek a perceihez, hoby oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.
Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan.
Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok.
Akinek én vagyok a folytatása és ő az én kezdetem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó.
Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem.
Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat. És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, és a hangja megváltásom.
Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim. Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor.
A sors-társ az más!☝️... Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez.
Csak hozzám, mert én Én vagyok!...
~ L ~
22 notes · View notes
kinlodok · 2 years
Text
Ő volt a mindenem. Sosem volt szükségem másra, csak rá. Nyilván ő is elhagyott, mint eddig mindenki.
3 notes · View notes