#sír��s

[homregeszet]

Halottak napja

"Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk." (Jelenits István)

Bükkábrány-bánya VIII/F, több korszakos őskori lelőhelyen, 2022 késő nyarán előkerült néhány Nyugat-Kelet tájolású sírfolt, Észak-Dél irányú sorokba rendeződve. (1.kép)

1.kép: NY-K-i tájolású temetkezések, É-D-i sírsorokba rendezve

Kezdetben 10 sír látszott, melyből közel 200 darab lett az idei év októberére. Végül egy köznépi soros temetőt tártunk fel, valószínűsíthetően teljesen. Ez utóbbi adja az igazi „értékét” a temetőnek, hiszen így egy teljes közösséget lehet vizsgálni egy adott időszakon belül. A sírokból előkerült pénzek arra mutatnak, hogy I. Istvántól Salamon király uralkodásáig használhatták a közelben lakók ezt a helyet. (2. kép)

2.kép: Az elhunytak mellé pénzérméket is helyeztek.

A temetkezések egy domb nyugati oldalán helyezkednek el, a különböző korszakhoz tartozó őskori objektumok között, valamint rájuk ásva. Betöltésükből is őskori kerámia darabok kerültek elő nagy számban, még abban az esetben is, ha nem is egy konkrét objektummal voltak szuperpozícióban. A vázak hátukon, nyújtva feküdtek, arcuk kelet felé nézett. (3.kép)

3.kép: Nyújtott vázas temetkezés

A sírgödrök változó mélységűek voltak, nagyon sok az őskori kultúrrétegbe mélyedtek, illetve a humuszba, megfogható sírszél nélkül. Meglepően keskeny, 30-40 cm széles (!) gödrökbe helyezték a felnőtt embereket is végső nyugalomra. (4.kép)

4.kép

Nagyon sok, a feltárt temetkezések közel fele gyermeksír volt. (5.kép)

5.kép

A leletanyagról elmondható, hogy a pénzeken kívül szinte csak viseleti elemeket találtunk. A női temetkezésekben gyakorlatilag mindenhol volt S-végű vagy egyéb karikaékszer, nem ritkán nem is egy, hanem 2-3 pár, ezüstből illetve bronzból. (6.kép)

6.kép: Karikaékszerek

Sodrott gyűrű is több esetben került elő. Ritka volt viszont a nyakláncok, gyöngyök előfordulása. Ugyanakkor volt közöttük több sír, melyben csiszolt ametiszt gyöngyök voltak felfűzve, üvegpasztagyönggyel vegyesen. (7-8.kép)

7.kép

8.kép

Az egyik legérdekesebb temetkezés egy olyan felnőtt férfi vázát tartalmazta, melynek nyakán egy széles vaspánt volt. Ő elképzelhető, hogy egy rab lehetett, akit a közösség nem taszított ki teljesen, mert a temetőjükbe helyezték, igaz annak legszélső sorába. (9.kép)

9.kép: Férfi temetkezés; nyakán vaspánt.

A vázak többsége nagyon rossz megtartású volt, kibontásukat a föld keménysége is nehezítette. A bontóeszközökkel szinte ki kellett faragnunk a földből a csontokat. A bontási, felszedési munkálatokban a Régészeti Tár munkatársain kívül a múzeumpedagógusok, restaurátorok és más tárak kollégái is részt vettek, akiknek ez úton is köszönetet mondunk!

Horváth Antónia, Jenei Anita

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #múzeum #miskolc #régészet #magyarrégészet #ásatás #feltárás #homregeszet #temető #temetkezés #középkor #ékszer #ékszerek #horváthantónia #sírok

[six-of-snakes]

A commotion spread through the hallways of Helm's Deep: Aragorn lives, people muttered. Aragorn has returned.

Legolas didn't remember making his way through the crowded corridors to the main courtyard, nor remember who told him that Aragorn had survived.

But it didn't really matter. All that mattered was that Aragorn was alive, gloriously alive, and standing in the courtyard looking half-dead but still stunningly beautiful to Legolas, leaning against his horse like it was all that was keeping him from falling.

Legolas longed to run to him, to touch him and make sure that he wasn't dreaming, that he was really here, and safe, and alive, but something stayed him.

He watched as Gimli pushed through the crowds to Aragorn, watched as they exchanged words. He didn't bother to try to hear what they said, though he could've. All he could hear was his own heartbeat pounding in his ears. Aragorn. Aragorn. Aragorn.

He watched as Gimli stepped toward Aragorn, and pointed him toward the doorway where Legolas stood. He watched Aragorn's face light up as he thanked Gimli and pushed his way through the Rohan to reach him.

"Le abdollen," Legolas said in an attempt at lightness. Aragorn smiled wearily, and he gave up on his smile, letting the fear of the past few days show on his face. "You look terrible."

"Legolas, I-" Legolas slipped his fingers through the ranger's tangled hair, pulling his close. He buried his face in Aragorn's shoulder.

"Goston le fern," he whispered, his voice breaking. Aragorn wrapped his arms around the elf and held him for a moment.

When Legolas stepped back, Aragorn brought a hand to his throat, where a thin silver chain now hung. His fingers brushed the necklace, and he met Legolas' gaze.

"I thought it had been lost," he said softly. "No. Sui vîn meleth, it is not easily lost."

"I am glad," Aragorn said. He ran a calloused finger over Legolas' cheekbone, then slid his thumb under his chin and tilted his face up, kissing him gently, his lips lingering for a long moment before he pulled away.

"But there is no time to linger here, though I wish there was. A great host of Uruk-hai are marching here. They will arrive by nightfall, and I must warn Théoden."

"There will be a battle, then?" Aragorn winced."The walls of Helm's Deep have never fallen. Estelio bronathar sír."

"They must stand. I only wish that we had more time."

Aragorn rested a hand on the elf's shoulder.

"Do not we all? But this is what we have, and I can yet warn Théoden. We will prepare, what little we can."

Legolas rested his hand over Aragorn's for a moment, then dropped it.

"Come," he said, "I'll show you to Théoden."

-§-

Legolas stood by the armory wall with Aragorn and Gimli, scanning the crowds who gathered for weapons.

A soldier handed a boy who couldn't have been more than fourteen a sword, and the boy dropped it. Wordlessly, Aragorn picked it up and handed it back to him.

"Farmers, farriers, stable boys. These are no warriors," he said quietly. Legolas shook his head.

"No. They're children. Children and old men. You can't send children and the elderly to war. Natha daged dhaer."

"Then I will die with them. There is no running now. We have fled as far as we can. We must fight."

"Nedin dagor hen ú-'erir ortheri."

"Then we will die trying."

Aragorn paused for a moment, then left the armory. Legolas stared after him, stricken, making as if to follow him, then pausing as Gimli came up next to him.

"Let him go, lad. Let him be."

-§-

Legolas was still in the armory when Aragorn came to arm himself. He donned his armor with the ease of long years of practice, and Legolas found himself noticing that the man he loved became the man who wore the armor - a king. Still, the necklace gleamed at his throat, and his fingers drifted to it more often that Legolas would've expected.

Finally, as Aragorn reached for his sword, Legolas stepped from the shadows, handing the blade to the ranger.

"Forgive me," he said softly, "I was wrong to despair." Aragorn stared at him for a long moment without speaking.

"Ú-moe edaved, Legolas," he said at last. There is nothing to forgive.

Legolas tangled his fingers in Aragorn's hair and pulled him into a kiss, this one hungrier and more desperate than the last.

"I don't want to lose you," he whispered against Aragorn's lips.

"Nor I you," Aragorn replied, and deepened the kiss, as if he could keep them together, and safe, by passion alone.

Legolas was quickly lost in Aragorn's eyes, in the feeling of his kisses. For a brief, dizzying moment, he thought about staying here, avoiding the battle altogether. Then Aragorn slipped from his arms, and took the sword from where it was laying on the ground, sheathing it in a single smooth motion.

"It is time," he said, and the armory doors opened.

Huge thanks to @firelightinferno for the Sindarin translations!

#lotr fanfic #lotr #legolas x aragorn #aralas #ficlet #yes I stole some of the dialogue from the movie #yes the sindarin is probably wrong #once again the ending feels wrong #my bad I guess #my writing #my aralas fanfic

[viking84chef]

Előre is elnézést kérek😂

-----------------------

Tisztelt Temetkezési Vállalat!

Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító!!!

Először is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket,s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituáltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedésből eltemették az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sarasan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Boney M. együttes "Bahama mama" című számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóban úgy kellett lefogni őket...

A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki helyett tévedésből eltemették az anyánkat.

A gyászoló tömeg könnyezett. . . a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: "...fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát..."

Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni!

A fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idősebbek csak akkor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés menete,s az úttörők összekavarodtak a ministránsokkal.

Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kiszakadt. Igaz, azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd sírnál elájult a pap. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban.

Tisztelettel: Z. Vilmos

.

Válaszlevél:

Tisztelt Z. Vilmos!

Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél!

Reméljük azonban, hogy mire Önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s Önnek nem lesz majd semmi kifogása velünk szemben! Bízva a mielőbbi találkozásban...

Tisztelettel : a Temetkezési Vállalat

[vivneha]

CS A L Ó D O T T S Á G

Várom és várom őt, azt mondta ma jön.

Meg van nektek az ahogy az órát lesed mikor jön már? És pánikszerűen tör rád a felismerés, hogy a kis mutató szinte már pörög körbe körbe és még mindig nem jön, még mindig nem jön. Megijeszt a sötétség is, hisz már le ment a nap, de még mindig nincs itt. De hát megbeszéltétek, hogy jönni fog. Nyugtatod magad. Próbálsz elvonatkoztatni a múltbeli rossz tapasztalatoktól. Reménykedsz. Aztán arcon csap a mondat: "Ne haragudj, de ma nem tudok menni." A benned lévő kislány ekkor darabokra törik össze. Cserbenhagyva érzi magát, átverve. Nekem ma volt egy ilyen élményem, és hangos zokogásba törtem ki, és tisztában voltam vele, hogy a kislány énem sír. A kicsi én abban a pillanatban hasra vágta magát és toporzékolni kezdett, mert nem akar egyedül lenni. A felnőtt énem pedig most nem tudta megvigasztalni, mert ő pedig azt siratta miért ennyire szeretet éhes és miért nem tud ennyire meglenni egyedül, mikor régen ment neki.

Talán a csalódottság az egyik legrosszabb érzés a világon.

#magyar #gyermek énem #felnőtt #felnőtté válás #szerelem #csalódottság #csalódás #várakozás #magyar gondolat #gondolat #gondolatok #érzés #érzések #szomorú

[kanizsakulturzenekar]

Halika

Minden ok

Kosz a szurkolást

Péntek reggel hatra jöttem az osztályra.

Párom előtte Frankfurtban volt DM koncerten 🥳. Nem sokat aludt mielőtt behozott.

Szóval hatkor folyosó. Mindenki kedves. Kórház giga-nagy. Épített hangulat mint otthon a mi katonai kórházunkban. Itt is van rohanás de kevesebb. Segítőkészek de nem lekezelők vagy kiskirályok. Feher egyenruha mindenkin.

Nincs tömeg, mondjuk nagyon nagy a kórház.

Jelölés rendszer (osztály, vizsgáló, utak, folyosók) tiszta, nagy, érthető.

Az ágyam nem szabad, sokat vagyok folyosón. Előre borotválkoztam, de a combomra nem gondoltam. Kiscsaj letolja. Kapok két x-et a sérvemre egy másik nőtől. Csomag műtős ruha a kezemben. Kapok kompressziós harisnyát.

Szobát végül megkapom. Nagyon nagy két személyes, belógó TV-s, szekrény, működő széf, saját zuhany és wc. Ágy motoros, mindent tud.

Türelmesen nem kapkodva mindent elmondanak.

Átöltözöm, fekszem.

Pár perc és jönnek. Ágyamon tolnak ki. Előtte kikérdezik nevem, szül idő, műfogsor, fertőző betegség stb.

Színes folyosók, két lift. Mindenki kedves előzékenyen. Tempó van, futás nincs.

Az altató előkészítő mint egy scii-fi vagy horrorfilm. Rozsdamentes acél fülke. Hosszanti falon jobbra büfé pult szintén fémből. Mögötte zöld ruhás emberek.

Mégegyszer ellenőrző kérdések: nevem, szül idő, műfogsor, fertőző betegség stb. Karszalag csak utána felvillantva.

Ágy megemelkedik a pult magasságában. Azon motoros szőnyeg behúz. Nekem is kell mozognom a futószalag nem szippant át. Közepén pár centire az ablak acélkerete felettem. Furcsa érzés. Hideg van. Túloldali ágyra rá majd le. Csak a műtős gatya marad, kapok takarót. Anestes csapat bemutatkozik. 2 nő és talán a harmadik is az. Az asszisztens aki dugdossa a csöveket és vezetékeket nagyon szépszemű fiatal. Vele van szemkontaktus. Másik két személynek nem vagyok úgy jelen. Javítják amikor a szépszemű rossz helyen húzza az EKG vezetéket, inkább átvezetik a fejem alatt. Közben magyarázzák ne legyen útban a dokinak az a lényeg. Megjön az oxigénmaszk. A húsos nagydarab kedvesen szól hogy jön a gyógyszer. Nem értem hogy válaszolnom kell-e vagy csak figyelmeztet. Maszkban van. A bőrén a nagy szeplők miatt azt gondolom talán nő. Olyan nőies szeplők. Elkezd hatni a gyógyszer. Próbálok szólni. Nyugtatnak. Nem kell, a film szakadás azonnali.

Egy nagy zsivajos presszóban ébredek. Mindenki beszél, futkos ágyak körül. Rájövök hogy ez az őrző. Próbálom megkérdezni vegeztem-e? Nem tudom az akaratom kifejezésre jut-e valahogy. Fekszem kábultan. Nem rossz. Nincs ingerem aggódni. Mintha valaki nyugtázta volna hogy ébren vagyok. Nincs tiszta képem. Homályosan rémlik hogy eltolnak másokat, fogyunk. Mintha valaki vissza intene egy tétova feltartott hüvelykujjamra. Nagy terem, össze vissza ágyak, gépek, sürgés forgás rémlik. Mintha próbálnám megnézni a monitoromat és megkérdezni a pulzusom. Homályos.

Valaki visszatol a szobába. Alszom. Felébredek. Eszembe jut fiam edzésének időpontját nem küldtem at páromnak. Ő nincs bent a kézis csoportban. Próbálkozom. Nincs net, nincs kimenő hívás, lekerül.

Megoldom, ápoló segít töltött elővenni. Mindenki kedves. Szomszédom 12 napja van itt. Egyértelműen gyomor panasz. Hallani és érezni. Öreg rutin, a fürdőben mind két törülköző szárított ő foglalja (ez is színkódos).

Vacsora nehezen megy le. Még szédülök. Felállok megkenem a kenyeret és vissza fekszem mert forog a világ. Asztalhoz megyek, rágok kettőt és lefekszem. 5-6 nekifutás és megvan a vacsi. Közben el akarják vinni, kérem hogy maradjon. Marad. A mustáros uborkát nem bírom megenni. Kinézetre mint kapros ananász. Kemény és nagyon ecetes az íze. Sajt, felvágott barna kenyer vajjal elfogyott.

Bejönnek látogatni a keresem ellenére. Egyre jobban képben vagyok. Fiam az ággyal játszik, orvosi részletek érdeklik. Lányom távolságot tart, sír.

Örültem. Elmennek.

Van rajtam egy nagyon szoros hasfogó. Néha megkérdezik hogy vagyok.

Sokat alszom. Mozgás egyre jobb. Takarodó kis olvasás után 2200 körül. Egy novelláskötet tuti ki lesz végezve itt.

Szomszed elalszik a tv-n. Top-Dogs Germany. Horkolás és villongás. Annyira nem zavaró. Felébred és mindkettőt befejezi mielőtt szólnék. Este többször felkelek. Nyugodt este. Jól vagyok.

Hat előtt jön az ápoló. Fájdalom csillapítós infúzió. Kérdezem szükséges-e mert én jól vagyok. Mondja igen.

Igaza van. Próbáltam felkelni és jobban fájt mint számítottam. Azért sikerül. Most írok. Elvileg vizit 8-9 majd 11-kor haza. 4 nap pihi, 10 nap után minden a régi (fájdalomig terhelhető).

[egy-szomoru-lelek]

Kristina Calu - Találkozunk

Hófehér rózsa,Ezt hoztam neked, Benne a szépség, Benne a szeretet, Hiányzol minden nap, Mióta nem vagy itt, Hiányodon se ma, se holnap, Semmi nem segít, De jövök és megyek, Teszem a dolgom, Élem az életem, Ilyen olyan módon, Keresem a szépet, E nélküled világban, Keresem, s néha kívánom, Meg is találjam, De sír a szívem, Fájón lüktet bennem, Fáj neki, hogy nélküled kell lennem, Gyújtok egy gyertyát, Hogy érezd melegét, Találkozunk még te meg én.

[adamabelsstuff]

Lassan megértem miről sír a hegedű, valamiről, mi nálam nagyobb erejű.

Egyszer elmúlik, s rászáll majd keselyű, ez most kicsit szép és mégis keserű.

[nam00n]

ifjú szivekben élek s mindig tovább,

hiába törnek életemre

vén huncutok és gonosz ostobák,

mert életem millió gyökerű

 

szent lázadások, vágyak s ifju hitek

örökös urának maradni:

nem adatik meg ez mindenkinek,

csak aki véres, igaz életű

 

igen, én élni s hóditani fogok

egy fájdalmas, nagy élet jussán,

nem ér föl már szitkozódás, piszok:

lyányok s ifjak szívei védenek

 

örök virágzás sorsa már az enyém,

hiába törnek életemre,

szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,

de virágzás, de élet és örök

— a halottak élén, ifjú szívekben élek, ady endre

#✉

[mehetnenktovabb]

A gyönyörre vágyunk,

hogy örökké virágozzék a szép,

s virágunk ha el hull,

emlékünkben szép maradjék.

De te, te saját fényed rabja vagy,

lángra kapsz, s önmagad dobod,

nem vagy más, mint holmi rab,

fényességed önön gyilkosod.

Pedig virága vagy te minden tavasznak,

s emléked őrzi a zsenge vidék,

csak ne temesd földbe tartalmad,

te otromba sír, a világét.

[homregeszet]

Amikor visszanéz a fibula 👀

Mindig izgalmas, mikor egy temetkezés tárgyai újra napvilágra kerülnek és elkezdenek mesélni. Így volt ez múlt pénteken is, amikor elcsomagoltuk az S: 75-ös sír fibuláit (ruhakapcsolótű) és az egyik visszanézett! A rugó feletti részen ugyanis egy szempár lett kialakítva, így egyfajta stilizált élőlénnyé vált az egykori viseleti elem (azt mindenki döntse el mire emlékezteti, mi egy delfint látunk benne).

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #múzeum #magyarrégészet #régészet #miskolc #feltárás #homregeszet #ásatás #fibula #szarmata #sarmatians #archaeology

[emlekeimkonyvtara]

Elfáradtam, lelkem sóvárog tiedért..

De az eszem tudja hogy amit adnék cseppet sem rózsás, avagy tulipános..

Amit adnék csak csalódás s szenvedés..

Hát menekülj, fuss, légy óvatos!

A szívem nem más mint egy alattomos gyilkos.

Lelkem mint kivert kutya sír, néha néha szipog.

Nem vagyok más, csak egy egyszerű vadász.

Ki akaratlanul ejti el vadját.

#magyar #hungary #sajat #sajat iras #sajat szoveg #szerelem

[foulchildtiger]

Vasárnap Jézus feltámadásának hírét korán reggel egy angyal közli az asszonyokkal az üres sírnál. Ezek után Jézus többeknek megjelenik: a magdalai Máriának, Péternek, két tanítványának az emmausi úton, és a nap folyamán minden tanítványának Tamás kivételével. Húsvéti pirkadat Elmúlt az éj; őrződ keres, hajnal köszönt, a sír üres. Ó, lépj közénk és hívd Tamást, Láthassuk mind, szemlátomást. Botló hitünk új erejét Tőled lelje s Nálad helyét! Fordítsd felénk szent arcodat, Oltsd ki a testvér-harcokat. Teremthessünk békés Földet, hol ember nem öldökölhet, s melletted él, meg nem halhat, értelme ha jóra hallgat. (Megyei Ábel)                                                                                                                                                                        

[captainmindennapalaphulove]

Az álmok üzenete 111. S/4. Álmaink sírja mit jelenthet ? Az álmainkban minden megjelenhet ami az életünk során megtörténhet, sőt sokkal több, és nagyon sok más dolog is. A képzelet felülmúlhatatlan határai végtelenek. Nézzük mit jelent őseink leírása alapján. Álmaink sírja Álmaink sírja : SÍR: Ha betakar, elveszett holmink megkerül. Sírba fektetni, közeli gazdag házasság.

[volt-egy-feketem]

Walther von der Vogelweide - Ó jaj, hogy eltűnt minden...

Ó jaj, hogy eltűnt minden,  hogy hullt le évre év! Éltem valóban én, vagy  álmodtam itt elébb? Amit valónak hittem,  nem volt tán sehol? Mély álom ringatott el,  csak nem tudom mikor. Most íme fölriadtam  és oly idegen, mit úgy ismertem én még,  akár a tenyerem. Az emberek s a táj,  amelyet úgy szerettem, gyermekkorom kalandos  vidéke ismeretlen. Ki akkor víg barát volt,  ma sír felé hajol, erdőt irtottak erre,  amott bedőlt major: s ha régi patakunk is  másképpen folyna itt, mint hontalan csak nézném  eltűnő fodrait. Akikre ismerősként  gondoltam még tavaly, alig köszönnek s mindent  betölt a baj s a jaj. Úgy foszlik semmivé most  a boldog és merész gyerekkor, mint a tenger  vizére mért ütés örökre már, ó jaj!

Ó jaj, hogy élnek itt most  az ifjú emberek! Bűnbánat nincs szívükben  s mind gondok közt remeg és mind aggódik folyton:  így élni jó talán? e bús világban, látom  senki sem vidám. Nincsen tánc, sem ének,  gond marta szerteszét, keresztény ember még ily  gyászosan nem élt, az asszonyok fejéke  régen nem ragyog, parasztgúnyát viselnek  büszke lovagok. Haraggal írt levélben  intett meg minket Róma, örömünk nincs s a bánat  oly szívet szaggató ma, hogy teljesen kifáraszt  (jól éltünk hajdanán!) s most mintha régi kedvünk  búra váltanám. Az égi vadmadár is  bánatos felettem, csodálható-e hát,  hogy én is csüggedt lettem? S mit mondtam vén bolond most  sok bajom között? Aki gyönyörben él itt,  mennyekben lesz száműzött, örökre már, ó jaj!

Ó jaj, mi édes volt, mind  megromolt hát mégis! A mézben látom én ma már  lebegni az epét is. Kívűl fehér, piros, zöld  a világ s dalra vár, de bévül úgy sötétlik,  mint a rossz halál, s kit látszat csábított csak,  az majd vigaszra lel, a földi bűnt bűnhődés,  vezeklés oldja fel. Lovagok, a vezeklés,  ez itt a dolgotok, sisaktok jó s a páncél,  a csuklóvas forog, megszentelt kardotok van  és pajzsotok kemény. Adná az Ur, hogy méltó  lennék a győzelemre én! Akkor, bár oly szegény vagyok  búsás zsold várna rám, mert nem birtokra vágyom,  aranyra sem ma már, az üdvök koronája,  örökre szívem vágya, egy zsoldos is elnyerheti,  markában ott a dárda. Ha átkelhetnék én a szent  hadak hajóival, a vízen zsoltárt zengenék  és már nem azt, hogy: jaj! azt már sosem, hogy: jaj!

Radnóti Miklós

[paralecsapoodas]

Hóban

ÉdesHugom egy édes leány

Képzelőereje olyan akár a csillagár

Érzelmei élénkek akár a festék

Az élet vásznát színesre festék

Állatokkal mindig kedves,

Mikor játszik kissé heves

Ha sír, könnyei gyémántként peregnek

Kik látták mosolyát, el nem felednek

ÉdesHugom egy hercegnő

Ruhája most sem feledhető

S mint válaszomat várja egy díszes alak

Én azt kívánom, bár omlanának le a falak

A válaszom a síri csend,

Mi úgy üvölt, hogy szinte reng

Rejtett sebeim, egyedül csak hugom látja

Megkönnyebbült mosoly, húzódik arcára

Ő nem dühös és nem néz bolondnak

Csak mosolyog, mert most lát boldognak

Megfogja kezem és elfutunk az erdőbe

Mint a gyermekek elbujunk egy rejtett erődbe

Hull a hó, de mi nem fázunk

Nem hiányzik a hazug házunk

Fehér ruhánk ékesen olvad a lehullt hóba

E napot, tán soha többé nem hozzuk szóba.

2020/05/31 [Tenger alatt járók]