Tumgik
#szeretetéhség
searchingnewme · 3 months
Text
Erős hullámokban tör rám a hiányod, pedig csak két nap telt el..
Melankólikusan gondolok arra, bárcsak végre megszeretgetnél és el sem engednél!
Olyan jó lenne hozzád haza menni..
Már nem érzem jól magam egyedül. Nélküled.
Több kell belőled, éhezem..😔😔😔
17 notes · View notes
the-bagira · 1 month
Text
Társfüggőség
Szörnyen nem tudok megküzdeni a társfüggőségemmel, egyik nap jól vagyok, a másik nap meg totálisan összeomlok. Mindig elragadnak az érzések, az emlékek, a fájdalom, a remény, vagy éppen a reménytelenség, a szeretetéhség, a vágy a boldogságra és még sorolhatnám. Túl könnyű mondani, hogy tanuljunk meg először egyedül boldognak lenni. Ezt már egyszer kitűztem célul magam elé, de úgy érzem egyetlen egy lépéssel sem jutottam közelebb a célhoz. Most úgy érzem, ugyanott tartok, mint 4 évvel ezelőtt: próbáltam "jól meglenni egyedül", majd 1-2 hónap után feladtam, mégis próbáltam a szerelmet türelmetlenül hajkurászni, amit most is oly' reménytelennek érzek megtalálni. Miért ennyire nehéz kilépni ezekből az ördögi körökből és változtatni saját magunkon és az életünkön? Annyira nehéznek érzem most megtalálni a boldogságom. De nem adom fel.
16 notes · View notes
angelofghetto · 10 months
Text
“Hercegnő” története
A néni a banyatankkal ment több napra bevásárolni a hidegben, mikor a tél még utolsót támadott. A mellékutcából fordult elé ez a kis állat óvatosan, minden támadó szándéktól mentesen. Csontsovány volt, az összes bordája külön látszott, hátsó lábai csípőnél majd' átszúrták a bőrét. Minden ízében remegett. Azzal az esdeklő "segítsetek rajtam emberek" tekintettel nézett.
A néni először kicsit megijedt, mert a rádió épp a napokban mondott be valami veszett rókát a Bakonyban vagy hol, és nem ismerte az állatot, de azt tudta, hogy a veszett jószágok néha megtévesztően szelídek. Második gondolatával kinevette magát, mert az ő környezetében (vagy egyáltalán a megyében) ugyan honnan jöhetne veszett kutya. Elkóborolhatott szegény pára, fel kéne kutatni a gazdáit, talán hetek óta keresik. Hazaszólt telefonon a családnak, hogy valami közösségi oldalon tegyék közzé, hogy ittésitt kóborol egy szerencsétlen kutyus. A néni megállt a sarkon a banyatankkal, és várt. A kis csavargó a kereszteződésnél leült és messziről figyelte őt, érezte, hogy itt segítségre számíthat.
A fiatalasszony jött gyorsan egy mobillal, próbált fotókat készíteni a közzétételhez. Kicsit mindenki bizalmatlan volt még, de ez idővel oldódni látszott, egyre közelebbi képek készültek. A kis jószág barátságos és szelíd volt, próbált pacsit adni bárkinek, aki hajlandó fogadni.
Hamar került tálkában víz, és egy kutyakonzervből pár falat kóstoló, csak óvatosan, nehogy a kiéhezett gyomor hirtelen megterhelődjön. A vagdalthúsból épp hogy csak pár falat fogyott, de a víznek nagy sikere volt, másodpercek alatt eltűnt a tálból. Újabb hazatelefon, fiatalember érkezett egy palack vízzel. A lelenc még két teljes tállal megivott. Kicsit kihúzta magát, tartása megegyenesedett, a szeméből is mintha eltűnt volna a reménytelen szomorúság.
A fiatalok becsalogatták az udvarba, a garázsban szorítottak helyet, terítettek rossz pokrócokból vackot neki. A többi kutyához még nem engedték közel, amíg nem tudták, van-e külső-belső parazitája, betegsége ami fertőz.
Hercegnői finomsággal ereszkedett a pokrócra, látszott rajta a halálos fáradtság, de nem merte lehajtani a fejét, mert még nem tudta, biztonságban van-e, mit tesznek vele ezek az emberek. Hunyorgó szemmel csak pillanatokig aludt. Került egy apró hősugárzó is a garázsba, amitől a reszketés alább hagyott. Azon az éjszakán havazott.
Másnap sikerült elérni a menhelyes ismerőst, aki orvoshoz vitte, leolvastatta a csipet, amiből kiderült az állat neve, hogy minden oltása megvan, és hogy a gazdi a főutca átellenes végében lakik. A kutya parazita és fertőzésmentes, csak nagyon gyenge, és a bundájára száradt sár teszi olyan ágrólszakadttá. Vitaminokat kapott, és némi roborálószert, és tanácsokat a fokozatos feltápláláshoz. Megtisztítani csak nagyon óvatosan lehetett, ha hozzáértek, éktelen sivalkodásba kezdett. Talán bántották. Ez sem lesz egyszerű.
Később a menhelyes és a fiatal pár együtt keresték meg a címet. Előre elképzelték, hogy lesz nagy öröm. Ezzel szemben kiderült, hogy a gazdi, egy idős néni jó másfél hónapja meghalt, a címen egy középkorú alkesz pasas lakik, aki a szomszédok szerint álló nap a kocsmában könyököl, vagy otthon ájultan alszik. Szerencse, hogy az erős szél kivágta a rozoga kaput, hogy Hercegnő megszökhetett. (Magukban így nevezték át a kutyát.) Vajon mit élhetett át szegény az elmúlt hetek alatt?
Másnap már a házban kapott helyet, a falkában, a családban, az előszoba sarkában a fűtőtest mellett talált magának helyet, és onnan nem mozdult: "nekem itt jó". Szemével követte a jövés-menést, de csak feküdt valami leírhatatlan arisztokratikus tartással. Az úr a pokolban is úr.
A következő három napot szinte átaludta. Később feltápászkodott, és bátortalan felfedező útra indult a házban. A mozdulataiból, a tekintetéből feneketlen szeretetéhség áradt. A kisbaba különösen tetszett neki. Néha lefeküdt a kis rácsos ágy tövébe, és "őrizte".
Jó is lehetne a vége ennek a történetnek, de nem az. Örökbefogadó gazdik jöttek-mentek, de felhizlalni nem sikerült, csak kicsit felerősíteni. Időről időre visszakerült a családhoz "ideiglenesen", csak amíg a végleges gazdit megkeresik. Kiderült, hogy rákos folyamatok miatt olyan sovány, és így már senkinek sem kellett. Végül az állapota romlott, és el kellett altatni. A család azzal vigasztalta magát, hogy legalább az utolsó hónapjait kicsit megszépítették, egy szerető falkában.
Ha lehet hinni a szóbeszédnek, most valami erdő mélyén alussza örök álmát, jeltelen sírban. De én tudom, hogy a kutyamennyországban van, egy sokkal nagyobb falka tagjaként, közel a kályhához.
Tumblr media
10 notes · View notes
perfectsadpain · 1 year
Text
Lassan már élővé dohányzom magam. Konzerválom magamban a létet. Közben nagyon akarom. Nagyon akarom. Kitölteni az (z)űrt. Hajnalban riadok hiányodra párnáidon. Két kiflivé formálódom, a magány ölébe bújok. Gyermekilét. Érzelmileg degeneráltan működöm. ÉDM. Mennyi szót bír még vállam csikarni belőled? Elbírásra vágyom, megtartásra. Vékony töredezett gerincem, túl rusnya már: elbírja terheim. Szemezünk. A borotva penge éléről vissza néző lány, hasonlít. Mintha úgy tenne ő is: boldog. Mintha, tényleg elhinné. Csak sóstengernyi szeretetéhség lakozik bennem.
3 notes · View notes
ejfelikivansag · 3 years
Text
"Most úgy odamennék Hozzád és úgy megszeretgetnélek. Végig puszilnám az arcod, megölelgetnélek és közben mondogatnám Neked, hogy mennyire szeretlek."
382 notes · View notes
youaremycloud · 3 years
Text
,, És akkor van, hogy haza nem akarok menni
Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi
Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki
Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni”
34 notes · View notes
nyughatatlann · 4 years
Text
A zúzódások a testemen kicsit se fájnak annyira, mint amennyire a szívem fáj belülről.
972 notes · View notes
icequeen0-0 · 5 years
Text
“Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?”
-Sex and the City
40 notes · View notes
pici-puff · 5 years
Text
"... én meg megdöglök, hogy szeress..."
Children of Distance - Búcsúlevél 2
33 notes · View notes
lurko1 · 5 years
Text
csak egyszerűen nem értem, hogy miért ilyen nehéz ez az egész.
12 notes · View notes
uteofficial · 4 years
Photo
Tumblr media
300 ünnepi élelmiszercsomagot indított útnak a rászoruló csáldokhoz az Ökomenikus Segélyszervezet Az első csomagok összeállításában és átadásában Vastag Csabával együtt segítettünk. Ezek a csomagok egyenként 10 ezer forintnyi élelmiszert tartalmaznak, amik mind a 1353-as hívószámon befolyt összegekből jöhettek létre! Az ünnep közeledtével különös fontosságot tölt be mindenki szívében a segítség nyújtás. Olimpiai bajnokként fontosnak tartom, hogy ahol lehet segítsek és ha általam több emberhez jut el ez az üzenet, akkor már megérte🙏 De nem szabad elfelejtenem és megköszönni azoknak a civileknek a segítségét akik a mai napon is ott voltak és segítettek a csomagok összeállításában! Nélkülük nem haladhatna ennyire jól a szervezet munkája!!! Kis dolog nekünk, de mai napon is bebizonyosodott számomra, hogy másoknak igen is sokat jelent!!! Hálás vagyok, hogy ha kicsivel is, de talán segíteni tudtam!!! #szeretetéhség #adomány #segélyszervezet #advent #jótett #help #szeretet #köszönet https://www.instagram.com/p/B6GG5zvBqLc/?igshid=1gudmx7u00hlj
0 notes
angelofghetto · 3 years
Text
közeledős-távolodós játék
A minap belenéztem egy videóba, amelyben különböző korú férfiak beszélgettek arról, hogy az udvarlás eltűnőben, és hogy vajon ez jól van-e így egy felgyorsult világban, vagy épp most lenne rá a legnagyobb szükség. Régente, mondjuk egy faluközösségben gyerekkoruktól ismerték egymást az emberek, a családjukat, a hajlamaikat, a képességeiket, a hibáikat, a temperamentumukat, és előbb-utóbb kialakult, hogy ki kihez húz, de még úgy is ott volt az udvarlás. Az udvarlás, ami egymás alaposabb megismerése, kedveskedés, vágyakozás, játék, egymásra hangolódás, időt adva arra, hogy a másikat mindenféle helyzetben megfigyelhesse az ember, mielőtt összeköti vele az életét.
Ez manapság kimarad. Pedig a legjobb rész. Soha később nem esik olyan jól egy véletlen simogatás, egy lopott csók, mint az udvarlás időszakában. A férfi megmutathatja magát teljes hiteles valóságában, a nő fontolgathat és elfogadhat, és ez egy gyönyörű közeledős-távolodós játék. Bizsergető, sok teret hagy a fantáziának, és szórakoztató. Ma ezt elnyomja az információcunami, és az az érzés, hogy már az első ajtócsapkodásnál feladható, mert rengeteg hal van a vízben. Hol marad így az elköteleződés megtartó, mindent átvészelő ereje, a védem a hátadat, mert tudom, hogy te is véded az enyémet biztonsága?
A férfi vadász, és nem dögevő. Épp ezért nem tud tartósan örülni a túl könnyű zsákmánynak, annak a szarvasnak, amit a küszöbére terítenek, mert így elmarad a becserkészés és leterítés izgalma. Persze lehet örömködni a tengernyi alkalmi hódításnak, de annak megvan a következménye: egy idő után a nők már csak méretekben és arcban különböznek majd, és jön a belső, süvöltő szeretetéhség, jönnek a pótcselekvések és pótszerek.
Focikedvelők mondják, hogy azok az igazán izgalmas meccsek, amelyeknél végig kétesélyes a játék, ahol a csapatok nem 9:0 arányban mérkőznek, hanem hol döntetlen, hol az egyik vezet, hol a másik. Az ilyen meccsek részleteit még évtizedek múltán is felemlegetik, emlékezve minden szerelésre és gólhelyzetre. Hát valahogy így van ez az udvarlással is, ahol az elfogadás és távolságtartás finom játéka zajlik... és főleg szellemiekben, ami egészen zsigerien felkavaró tud lenni, ha jól csinálják, ha mindkét félben megvan hozzá a képesség és az igény.
Ezt kamaszkoromban tanultam meg Karinthy Ferenc zseniális műveiből, és alkalmaztam a házasságomban is, és azt kell mondjam, nálunk a szex romlott el utoljára, mert ez a szellemiség tudta izzásban tartani mindvégig. (Akit érdekel, annak majd mesélek.)
Hogy mit tud Karinthy Cini, akit sajnos kicsit méltatlanul elfelhőzött a nagy apuka árnyéka, arra két klasszikus videót szoktam időről időre példaként megosztani másokkal. A Dunakanyar két modern kori ember random találkozása egy épp zárni készülő presszóban, akik tele vannak a maguk bajával, sértődöttséggel, kudarcokkal és szeretetéhséggel, és lassan elindul köztük valami. (Érdekes adalék, hogy a belinkelt oldalon egy korábbi szereposztásban is megtalálható a darab.)
A Gellérthegyi álmok a második világháború végén egy pincében játszódik, ahova a menekülés sodor véletlenül egy időben egy helyre két fiatalt, akik átéltek ezt-azt, bőven van félnivalójuk, és egymásba kapaszkodva próbálják felülírni a poklot odakint, újabb és újabb szellemi játékokba bonyolódva.
Azt mondanám, mindkettő osztatlan figyelmet kíván, hogy átjöhessenek a színészi játék finomságai.
2 notes · View notes
nemarozsaversek · 5 years
Text
A leggyötrőbb lelki betegség a szeretetéhség.
Mindenre kihatással van, és teljesen lebénít.
Az éhesek bármit feláldoznak csillapításáért:
Az ártatlanságukat, szabadságukat, a lelküket.
Én is éhes voltam,
És én nem tudtam már semmit feláldozni...
Éhenhaltam.
205 notes · View notes
grgmrktnczr · 4 years
Text
vágy.
(…) - De amikor eladnak egy olyan terméket, ami nem takarja a valóságot?! Csak ahogy telik az idő, akkor bújik ki a szög a zsákból… mert ugye egy kezdő bizalom mindenkinek jár.
- Hm. De mi van, ha csak te látsz többet abba a termékbe? Ez ebből a szemszögből a te ’’hibád’’. Alapvetően (szerintem) az a bajunk, hogy kurvára vágyunk a szeretetre és hajlamosak vagyunk egy sima fenyőt teljes pompájában, tündöklő karácsonyfának látni. És tudod miért? Mert Így akarjuk! Mert kibaszottul vágyunk rá, hogy így lássuk! Aztán lassan leesik egy dísz, utána még egy, majd az égősorok egészen addig, amíg totálisan le nem csupaszodik az a fa -ez esetben remélhetőleg minél előbb- mi pedig értetlenül állunk, hogy mégis mi van, és összeroppanunk a csalódottságtól. De a helyzet az, hogy ez mind csak káprázat. A hatalmas szeretetéhség és a valakihez való tartozás vágya láttatja ezt velünk.
7 notes · View notes
parsorosok · 5 years
Text
Van az a mértékű szeretetéhség
Hogy no kémia, no spirituális passzent, gyakrabban fáraszt a humora, mint ahányszor tetszik, cigizik, iszik, nem sportol és még a pufulecet sem kimondottan szereti (mondjuk a munka neki is fontos. És passzív házat akar) és én mégis néha azon kapom magam, hogy lehet, hogy érdemes lenne ezt a kapcsolatot több mint baráti szintre vinni. Csak azért, mert mellette végre fontos(abb)nak érzem magam... Ebből lesznek a válások. Vagy a másik mellett leélt magány. Vagy ha van olyan bátor az ember, hogy azt mondja, ő ennél jobbat érdemel, akkor vagy életfogytiglan magány vagy valóban talál jobbat.
Ez az egész tiszta szerencsejáték. Mindig ott lesz az esélye annak, hogy jöhet jobb. Viszont ha nem választasz időben, elkapkodják előled az optimálisakat is.
És fingom sincs mi kell hozzá, hogy azt mondd: itt megállok, mert ez nekem elég jó.
Ha az elmúlt félév munkakeresési stratégiámat vesszük alapul, elég elbaszott a helyzet: néhány munkát azért mondtam vissza mert nem tetszett a projekt. Másokat azért, mert túl magasak voltak az elvárásaim. Végül amikor megkaptam az álommelóm: körülmények, projekt, munkatársak, környezet, fizu, tényleg minden passzolt. Visszaigazolták mailben, telefonon, hogy tárt karokkal várnak, küldték az árajánlatot, amelyet csak el kellett volna fogadnom, akkor omlott össze minden. Mert amellett, hogy szerettem volna ha tisztázzák: az említett összeg amit ajánlottak az vajon nettó e vagy bruttó és lehet-e, hogy nem KATA-s legyek az első pár hónapban, amellett azt is fontosnak tartottam tisztázni, hogy közös célokat állítsunk fel, megbeszéljük, hogy milyen ütemben kell tanulnom és mit és később ezt adott időközönként kiértékeljük. Ezzel a kerdescsokorral annyira elbizonytalanitottam őket, hogy visszamondták az ajánlatot...
És abszolút nem értem, hogy ebből milyen tanulságot kellene levonjak, csak sejtem, hogy a párkapcsolataimban is valami hasonló történhet ami az okozatot illeti
2 notes · View notes
icequeen0-0 · 5 years
Text
“Amit boldogságnak hívtok, az nem boldogság. Bár ugyanúgy “B” betűvel kezdődik, de a neve: biztonság.”
- Dr. Csernus Imre
37 notes · View notes