Elmesélek egy különös dilemmát
Amúgy csak játék, nem vérre megy :)
Van egy pasid. Éldegéltek átlagosan, még akár jónak is mondható a kapcsolat, csak egy apróság zavar. Sosem mondja, hogy jól nézel ki, csinos vagy, szexi, sosem néz rád elismerően.
Ám az utcán utánafordul minden nőnek.
De egyébként van szex, az is elég jó és ha nagyon igyekszel olyankor csak beleképzeled, hogy tetszel, hiszen különben nem dugna meg. Nem igaz?
Csakhát az utcán utánafordul minden nőnek.
– Forduljak meg utánad is? Tessék... egyszer...kétszer... most boldog vagy? – tudod, hogy ezt válaszolná. Vagy azt, hogy ne akard minden lépését kontollálni. Vagy azt, hogy jézusom, de hülyeség ez, hiszen veled vagyok, sose megyek el mással.
Éshát, tényleg veled van.
És tényleg nem megy el mással.
Csak az utcán utánafordul minden nőnek.
Neked meg sosem mondja, hogy csinos vagy.
Próbálod magad meggyőzni, hogy jó nő vagy akkor is, ha nem mondja, és hogy nem tiszteletlenség, hát tényleg számít ez?
Próbálsz az ő fejével gondolkodni, beleérezni az ő világába, hogy miért csinálja, keresed a magyarázatot mert amúgy megérné a kapcsolat?
Addig vered az asztalt, hogy ez igenis nem jó így, amíg vagy változtat vagy elváltok?
Arra koncentrálsz, hogy a szex minél jobb legyen, hiszen akkor veled van, nem mással?
Belátod, hogy egy tapírral élsz és megfordulsz minden férfi után?
Fenntartod az amúgy nem rossz kapcsolatot a tapír érzékenységű pasiddal, de kihívóbban öltözöl, hogy megéld, hogy utánad fordulnak?
Arra koncentrálsz, hogy úgy is megöregedtek mindketten, végül együtt lesztek rondák és ez a lényeg, hogy együtt?
Úgy otthagyod, mint a szél és soha többet nem problémázol ilyesmin?
Minden alkalommal, amikor megfordul mások után, hangosan kijelented, hogy nézd ott az a bunkó parasztot, a barátnőjével van, és más nők után forog?
Nem dugsz vele aznap, hátha egyszer összeáll a kép – neveled, mint egy kutyát?
Azt mondod neki, hogy "szívem, beszélnünk kéne", aztán figyeled ahogy menekül, és minden folytatódik ahogy volt?
Azt kívánod, hogy kapjon gerincsérvet a sok forgástól?
Nem mész vele sehova, forogjon egyedül?
Tehát a feladvány az, hogy rendes pasi, kedvesen beszél veled, érezhetően tesz a kapcsolatért, de sosem dicsér, sosem ismer el, de minden nőnek utánafordul.
Nőknek, a mit teszel a kérdés, férfiaknak a miért teszed a kérdés.
És tényleg csak játék, csak kíváncsi vagyok kiből mit hoz ki, nem kérek életvezetési tanácsokat, lévén, hogy nincs pasim. :)
46 notes
·
View notes
Megreked
Nem értettem én ezt a dolgot, hogy emberek hogyan tudnak barátságban lenni az exükkel, aki az agyukra ment vagy bántotta őket. Az olyan kapcsolatokra gondolok, amikor valóban rongálták egymást, már nem is tudtak úgy kommunikálni, hogy ne baszódtak volna fel, vagy ne az jutott volna eszükbe, hogy szar, fáj, semmi se jó vagy amiben konkrét abúzus volt, fizikai vagy verbális bántalmazás.
Azt sem tudom, hogy létezik-e olyan szakítás, válás, amit az unalom diktál. Figyelj, nem érdekel... nem érdekel amit mondasz és látom, hogy téged sem érdekel amit mondok, hát mondjuk ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége, nem tudunk újat mondani, mutatni egymásnak, nem inspiráljuk, hanem kioltjuk egymást. És akkor szépen békésen unalombafulladtan vége, és néha esetleg megkérdezik egymástól, hogy él-e a másik. Vagy az sem érdekli már egyiket se.
De nem is ez a lényeg, hanem olvasom egy cikkben, hogy tényleg mint a gyászmunka, a szakításnak is megvannak a lépései amikor egy bántalmazó kapcsolatból szakad ki az ember.
1. Kétségbeesés
Az ember elveszítette az összes hitét magában, az ítélőképességében, a jó és rossz mérlegelésének képességét, és az önszeretetet.
itt jelen van minden hazugság amit az ember megélt a kapcsolatban, az összes miért és minek és bizonytalanságok és teljes kilátástalanság érzés, hogy ebben nem lehet rendet tenni, mert csak a fájdalom van és akárhova nézek, csak az értetlenség, hogy mi a fasz ez. És az önhibáztatást se felejtsük el, az a bántalmazó kapcsolat stabil és tartós eredménye.
2. Ismeretszerzés
Az ember rájön, hogy van neve annak, ami történt vele, hogy szabad és kell is nevén nevezni a gonoszt. És egyre biztosabb benne, hogy ha van is baj ővele, az nem az amit a másik mondott.
3. Felébredés
Néha az ember úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, le tud számolni a múlttal, néha kétségbeesik, hogy mi lesz vele "egyedül", jönnek a jó emlékek, de tömegével jönnek a rosszak, és felüti a fejét a düh, mert kezd megvilágosodni az ember, hogy méltatlanul bántak vele. Kiábrándulások, rémületek, harag és fájdalom hullámvasútja.
De itt a harag a legerősebb, az ember megijed a saját érzéseitől, hogy mennyi indulat van benne. Hogy gyűlölhetem ennyire azt, akit annyira szerettem?
4. elhatárolódás
És itt jön az, ami miatt a mai poszt íródott, ami ráébresztett érdekes dolgokra.
Ez a pont minden szakításban amikor az ember eldönti, hogy meddig engedi a másikat. Teljesen megszakítja vele a kapcsolatot vagy az élete egy részéből kitolja de más részeiben megtartja (mert pl a gyerekek miatt). Amikor az ember már képes alakítani a dolgokat és nem csak sodródik az érzelmeivel.
Amikor egy kapcsolatban rossz benne lenni, akkor az ember nem igazán tud mérlegelni, amíg benne van csak a pillanatnyi dolgokat éli meg és értelmezi és csak torzított dolgokat lát.
Amikor eltávolodik, a pillanatnyi hatások megszűnnek és létrejön az az illúzió, hogy kézben tudjuk tartani a kapcsolatot.
És megszületik az is, hogy innen már valódi szakítás van, tényleg vége a kapcsolatnak. Miközben, ahogy valahol olvastam is, sokszor nem a kapcsolatok hiányától, hanem attól érezzük magunkat magányosnak, hogy nem kapcsolódunk senkihez erős érzelmekkel.
Hát, egy szar kapcsolathoz ugyanolyan erős érzelmekkel lehet kapcsolódni, mint egy jóhoz. Egy szar kapcsolat az érzelemkavalkád.
Ragaszkodunk a szerelemhez, de ragaszkodunk minden intenzív érzelemhez is és az elhatárolódás szakaszban mintha kevesebb probléma lenne.
És sokan itt meg is rekednek, nem lépnek tovább, nem akarják elveszíteni a kapcsolatot a másikkal, akár a bántalmazójukkal sem, félve a magánytól. Hiszen a bántalmazójukat jól ismerik, és ütéstávolon kívül már nem is olyan rossz ember.
5. helyreállítás.
Az összes veszteséget rendbe kell tenni. Mindet. Anyagi, érzelmi, emlékek, fizikális vagy mentális dolog. Mindent stabilizálni kell. Ez már egy épülés, egy új élet kezdete, de ez a rész is borzasztó melós. Amikor azt gondolod, hogy jól vagy, akkor egyszercsak előugranak szituációk, amiket jó mélyre elástál, összeomlás, elkeseredés, mintha először látnád a valóságot, és azzal is kezdeni kell valamit, aztán megint nyugi, aztán megint jön valami. Rohadt hosszú idő, de itt már vannak pozitívumok, több energia, szabadabb gondolkodás, a gyógyulás érzése.
6. fenntartás.
Itt már lehet új kapcsolatokat építeni, új párkapcsolatot keresni, és állítólag az ember itt már nem csúszik bele, hogy egy újabb bántalmazót fogjon ki.
Bár a leírás a bántalmazó kapcsolatok túlélési útmutatója, de szerintem bármilyen szakításra alkalmazható, ahogy a gyász fázisai is bármilyen veszteségre.
tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás
Ami érdekes, hogy én nem nagyon ismerek senkit, aki ne a 2. vagy 3. pontnál kezdett volna új kapcsolatba. Lehet, hogy e miatt sem stabilak a kapcsolatok sokszor, mert az előzővel még van meló, az újra nem jut elég energia vagy csak mankónak használta az ember. És tucatnyi olyan embert ismerek, aki kapcsolatban maradt a bántalmazójával valami olyan indokkal, hogy barátságnak azért jó ez. És nekem mondják, hogy beszéltek az exükkel és ezért meg azért felbaszódtak, elszomorodtak, felzaklatódtak. Én meg nem nagyon értem, mert barátságban vagy az enyémekben ezek nem igazán jellemzőek. Pláne nem olyan, hogy úgy felbasznak, hogy utána annyi feszültség marad bennem, hogy még beszélnem is kell róla, hogy mennyire feldühített egy "barátom". (olyan persze van, hogy "ez hülye... hát ez hülye... de persze szeretem, de ez hülye..." :D)
Korábban arra koncentráltam, hogy a narcisztikus és a borderline között van egy mágneses kapcsolat, amiben mindkettőnek a betegsége-sérülése pont összeillik. Mint két kicsi lego :DDD
De ez valami új gondolatot hozott, hogy a narcisztikus bárkivel fenn tudja tartani a kapcsolatot, aki megelégszik azzal, hogy kicsit távolabb megy és így csak annyi ütés éri, ami „ébrentartja”. Nem akarja végigcsinálni a veszteséggel való munkát és továbbra is használja a paneleket amivel idealizálta/felmentette a narcisztikust.
Nah, a pszichológia bonyolult, az emberek sokfélék, az érzelmeink és viselkedésünk labirintusa nem egyszerű.
Kicsit azért legyen a másik oldalból is.
Ne diagnosztizáljuk a partnert, mert nem vagyunk szakemberek.
Sok minden sok mindenre hasonlít, ami vagy normális vagy átmeneti.
Tényleg senki sem tökéletes, és nagyon pozitív, ha valaki szeretne épülni.
Vannak kikerülhetetlen dolgok, hogy például tiszteletet akkor is várhatunk valakitől, ha nem baráti, szerelmi, párkapcsolati viszonyban vagyunk. A tisztelet alap. Az együttérzés is az tulajdonképpen, egy egységnyi mindenkinek jár, aztán a kapcsolat milyenségétől függ, hogy mennyi még. De szoros kapcsolatban az egy egységnyi empátia kibaszott kevés.
Nem a szereteten buknak meg a kapcsolatok, hanem az elemi tisztelet hiányán.
23 notes
·
View notes
Egy társra vágyom, akinek hiányzom.
Egy társra aki a nap végén örül,hogy hozzám jön haza.
Egy társra aki nem akar megváltoztatni.
Egy társra aki megnyílik előttem.
Egy társra akit az ölelésem megvigasztal.
Egy társra akinek ízlik a főztöm.
Egy társra aki nem kritizál folyton.
Egy társra aki mellett igazán nő lehetek.
Egy társra akinek a szex nem csak kötelező program.
Egy társra aki meg meri élni a vágyat s az érzelmeket.
Egy társra aki elfogadja,hogy nekem is vannak rossz napjaim.
Egy társra aki tisztel.
Egy társra aki nem lehúz hanem fel emel.
29 notes
·
View notes