#önbizalmam lesz

[viking84chef]

MIÉRT SZEXELJÜNK?

Hogy összejöjjünk.

Mert szakítottunk.

Bosszúból.

Unatkozom.

Részeg vagyok.

Kanos vagyok.

Dögös vagy.

Okos vagy.

Vicces vagy.

Jó napom volt.

Rossz napom volt.

Jó az illatod.

Új pózt tanultam.

Ki kell engednem a gőzt.

Fogynom kell.

Nincs itthon a család.

Nincs itthon a lakótársam.

A pasim nem dug meg jól.

A csajom prűd.

Mert azt mondtam.

Esik az eső.

Félidő van.

Szerda van.

Most zuhanyoztam.

Még nem zuhanyoztam.

Hogy növeljük az önbizalmam.

Hogy ne szakíts velem.

Mert nem dugtam még liftben.

Mert nem dugtam még a városban.

Mert nem dugtam még.

Rég volt az utolsó.

Gyereket akarok.

Most borotváltam.

Most gyantáztam.

Hogy előléptess.

Mert kell a pénz.

Hogy ne veszekedjünk.

Hogy befogd végre.

Szilveszter van.

Karácsony van.

Szalagavató van.

Szülinapom van.

Szülinapod van.

Valakinek szülinapja van.

A pszichológusom is ezt ajánlotta.

Mert erről fantáziálok.

Mert legutóbb nem sikerült.

Hogy tartozz.

Mert tartozol.

Mert tartozok.

Új ágy.

Új ágynemű.

Búcsúzás.

Bocsánatkérés.

Köszönet.

Figyelemelterelés.

Mert fizetted a vacsit.

Jöjjünk össze újra.

Menstruálok.

Már nem nem menstruálok.

Hogy elfelejtsd az exed.

Hogy elfelejtsem az exem.

Mert nem vettem ajándékot.

Elfáradt a kezem.

Unom a pornót.

A guminőm kilyukadt.

Véletlenül lenyeltem egy viagrát.

Lejár a koton szavatossága.

Szép a bőröd.

Szép a hajad.

Mert hazahoztál.

Ha neked nem kell, nekem jó lesz.

Nem kellek neki, de jó lesz ő is.

Nyert a csapatom.

Hová tűnt mindenki?

Stresszes vagyok.

Őrült vagyok.

Majdnem meghaltunk, de élünk.

Van egy órám.

Van tíz percem.

Nem beszélek angolul.

Nem beszélsz angolul.

Az országodból még nem csináltam senkivel.

A kontinensedről még nem volt meg senki.

Színesbőrű vagy.

Ázsiai vagy.

Félázsiai vagy.

Jól táncolsz.

Izmos vagy.

Könnyen kapható vagy.

Könnyen kapható vagyok.

Szükségem van rá.

Simon mondja.

Jók a géneim.

Meg fogok halni.

Elköltözöm az országból.

Kiolvastam a Kama Sutrát.

Elmosogattam.

Hamarosan híres leszek.

Híres vagyok.

Híres voltam.

Kíváncsi vagyok milyen veled.

Fázom.

Nem tudok mit mondani.

Unalmas csak zuhanyozni.

Unom az orált.

Jól áll a farmer.

Jó a csukád.

Hasonlítasz valakire.

Terhes vagyok.

Nem vagyok terhes.

Hogy felbosszantsuk anyámat.

Hogy felbosszantsuk a szomszédokat.

A “csak barátok” nem működik.

A testeink összepasszolnak.

Miért ne?

Emberek vagyunk.

Mert szeretlek.

Mert jó vagy.

Mert jó vagyok.

[milliodarabratortel]

Igen, néha nincs elég önbizalmam. Figyelem az embereket és mindenki mást szebbnek és csinosabbnak találok önmagamnál. Látom milyen sikeresek, majd magamra tekintek és csak a kudarcot látom. Ők már annyi mindent elértek, én ellenben sehol sem járok az utamon.

Igen, néha elveszett vagyok. Elveszek a saját világomban, a saját gondolataimban, a saját terveimben. Megrémülök attól mi lesz, ha nem sikerül véghezvinnem őket. Megálmodtam mindent, a karrieremet, a házamat, a férjemet, a gyerekeket. Mi történik, ha nem érem el a céljaimat? Rosszabb lesz? Netán jobb? Boldog leszek? És mások boldogok lesznek mellettem?

Igen, néha félek. Félek, hogy nem sikerül valami. Aggódom olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek. Olykor-olykor megijedek a jövő akadályaitól. Időnként pedig a múlt sebei kezdenek sajogni, és rettegés fog el, mi van, ha kihat a jövőmre?

Igen, néha bánatos vagyok, komor, kedvtelen, kimerült. Nincs kedvem kikelni az ágyból, egész nap csak feküdnék és bámulnám a plafont. Szükségem van arra, hogy valami felpezsdítsen. Innom kell egy kávét, vagy egy turmixot. Vennem kell egy forró fürdőt, vagy olvasnom egy új könyvet. Szimplán csak pihennem kell. Nem a testemet, a lelkemet kell felüdíteni.

Igen, néha rossz néven veszek dolgokat. A legapróbb dolgokkal is a lelkembe lehet gázolni. Miért? Mivel az emberek nem figyelnek arra, amit tesznek, és arra sem, amit mondanak. Nem válogatják meg a szavaikat, nem gondolkoznak el, hogyan is esik a másiknak az, amit mondani készülnek. Becsmérelnek, ócsárolnak, lehordanak és földbe tipornak. Gyakorta nem becsülik azt, amit értük teszek. Pedig tényleg nagyon törekszem.

Igen, néha besokallok. A legapróbb problémától egyszer csak betelik az a bizonyos pohár, és kicsordul belőle pár csepp könnyek formájában. Egyszerűen csak bedobnám a törölközőt, de ehelyett felitatom vele a könnyeimet és megyek tovább.

Mindezt miért? Miért folytatom? A válasz elcsépeltnek tűnhet: miattunk. Mert tudom, ha bizonytalan leszek, önbizalom-hiányos, elveszett, kétségbeesett, kimerült, te ott leszel. Fogalmam sincs miért. Nem találok ésszerű magyarázatot miért vagy még mindig mellettem, hogy vagy képes elviselni engem, hiszen a legtöbb "nyavalyámat" te szenveded el. Ha esik, ha fúj, te itt állsz szüntelen, rendületlenül és fogod a kezem.

Tudom, átvészelünk együtt minden akadályt, ami csak elénk tornyosul. Melletted kevésbé félek, mit tartogat számomra a jövő, és könnyűszerrel megbékélek a múltammal. Te elhoztad nekem a nyugalmat, a harmóniát, a gondtalanságot, az örömöt. Úgy vélem, a boldogság nem is veled jár, hanem te magad vagy. Hálás vagyok neked. Tisztában vagyok vele, hogy keveset mondom és azzal is, hogy akárhányszor ismételném el, sosem lenne elég. Biztosan állíthatom, hogy te vagy az én világítótornyom. Fényt hozol az életembe.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

23:43

vannak barátaim akikkel elvagyok, van családom akik szeretnek, jó jegyeim vannak, van egy boldog párkapcsolatom, álmokat szeretnék megvalósítani, építem az életem, és mégis mi történik? egyik éjszaka hirtelen egy dolog túlgondolása miatt több felesleges fájdalmas gondolat jön, én pedig marcangolom magam ezekkel egész éjszaka, és máris ott tartok hogy össze vagyok törve, sírok, elegem van mert minden sok, elmegy az önbizalmam, elkezdem gyűlölni magam és mindenkit, eszembe jutnak a mondatok amikkel mások megbántottak és ezek megállás nélkül egymás után cikáznak a fejemben. mint egy ördögi kör. és megint a kurva padlón vagyok pedig már azt hittem végre magabiztos leszek, vége lesz de megint ott tartok néhány nyomorék ember miatt akik fájdalmat okoztak a szavaikkal/tetteikkel hogy kezdhetem elölről újraépíteni a lelkivilágomat... annyira fáj és annyira ordítanék de már az sem megy... utálom ezt az elbaszott szar generációnkat, ami csomó embert idejuttat.. miért a gyökerekből van több?

#saját #fájdalom #sírás #elegem van #feladom #idegesség #düh #miért érdemlem ezt #szar vagyok #utálom magam #kurvára fáj #önbizalomhiány #gyűlölök mindenkit #idióta emberek #verbális bántalmazás #lelki fájdalom #suli #érettségi #stressz #elég #nem vagyok elég #utálom #elnyomott érzelmek #utállak #baszodjon meg mindenki #fuck this #elbaszott emberek #őszinteség #tisztelet a kivételnek #nyctophobia

[cyb3rmind]

Majdnem elsírtam magam amikor felhívtalak, de észre se vetted, mert rideg voltam. Felnőtt módon akartam lezárni valamit, ami el se kezdődött, és nem azért bőgtem el magam azonnal utána, amikor búcsút vettem, mert ezt nem vártam, hanem mert pontosan tudtam, hogy ez lesz egy kis idő után. Valahol reménykedtem hogy te más vagy, és én is lehetek neked az a más, de nem így lett. Azt mondtad nem tudod kezelni a kevés önbizalmam, amit valahol megértek, mert én se tudom. Nem haragszok rád, de csalódott vagyok, ürességet érzek, mert elvesztettem egy olyan embert, aki talán egy jó barátom is lehetett volna, ha... A szívem mostmár örökké zárva marad ... előtted.

#üresség #magany #elhagytal #megszerettelek #erzeseim #szeretlek #szomorú vagyok #depresszió #onbizalomhiany #búcsúzás #nem haragszok rád #sajnálom #sajnálom hogy így alakult #lehettünk volna mi is #magyar tumblisok #magyat tumblr

[the-bagira]

Valahogy az önsajnáltatás mindig könnyebb út. Siránkozni, hogy mennyire béna is vagyok és irigykedni, hogy más mennyivel jobb(nak tűnik) és közben még tovább süllyeszteni a maradék önbizalmam.

De nem muszáj ezt elviselni és beletörődni, hanem lehet változtatni. Igaz, ez erőfeszítést és munkát igényel. Talán nem is keveset. De mindenképpen van választásod.

Personal rész: Úgy érzem, gimi óta nem érzett szintre süllyedtem, pedig most majdnem 15 kilóval vagyok könnyebb és időnként - ha az időjárás úgy engedi - még futni (kocogni csigatempóban) is eljárok. Szóval nem érzem teljesen indokoltnak az érzéseimet.

Viszont ruhatáram eléggé csekély és megosztott is, "munkás" és "városozós/kirándulós" ruha tekintetében, így eléggé csövesnek érzem magam. Mivel kifejezetten téli kabát hiányában is vagyok, úgy döntöttem ráteszem magam a témára, és az lesz az első, amit beszerzek.

Sorrendet állítok fel, melyik ruhadarab vagy kiegészítő a fontosabb, illetve a kevésbé fontosabb. Mivel utálom a boltról boltra járást és próbálgatást, először az internet bugyrait térképezem fel. Ráadásul új, kicsit elegánsabb stílust szeretnék. Ez sem könnyű célkitűzés, mert kicsit is kilépni a komfortzónámból nehéz.

És hogy mért is a ruhatár az első terv? Eddigi tapasztalataim által. Néhány évvel ezelőtt eljutottam arra a pontra, hogy "nem kell már több ruha". Azt hiszem, ekkor éreztem magamat a legjobban a bőrömben.

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #personal #személyes #önbizalom #önbizalomhiány #terv #tervek #cél #célok #motiváció #ruhák #ruhatár

[unlucky-europid]

Kegyetlenebbül erősebb

Lefutott a gondolat, rég, ha a rég a pár órával ezelőttet is magábaöleli egyáltalán. Azt már nem fogom ide újre kiírni - max egy pár szösszenet ha szükségre való.

Mókus büszke lenne rám.

Mondhatom én is böszke vagyok magamra.

Csak léptem egyre előbbre. Trauma ide-oda, a sok mókusozás és gondolatcikázás vitt valamerre. Ennél is mondthatom, hogy nagyobb az önbizalmam és nem félek kinyivánítani azt, hogy nem tetszik ha vlaki tiszteletlen, bunkó fasz velem.

Nem mint régen...

Köszönöm elég volt abból.

Ennyire ne érdekelné...fogja az egóját játékával együtt és tűnjön el mellőlem.

Ilyen férfi nem kell nekem.

Érezheti is rosszu magát, nem engedem még 1x hogy úgy banjanak velem ahogy. Ha meg végül a sok "ezzel" elege lesz, belefárad, én leszek a fruska.

Fogom tudni a hiba nem bennem van. :)

Nem hagyom, hogy ugyanazon végigmenjek..ha tudk változtatni, jutotta melőre, felismerem. Nehogy hagyam hogy ez behúzzon megint.

Innen látszi ka fejlődés, ha kis picsásba is megyek át.

Valahogy ki kell vívni a dolgokat, elég sajnos hogy nála ezt ki kell...

Mondhatom azt hittem többet jelentek neki. De ahogy látom csak felszínes szerelmes. Version 2.0.

Legvicessebb az hogy magát nyugtatja le először..a fő fontosság..mikor nem azt kellene.

Elvágott egy fontos szálat.

Én csak nyugodjak le, akkor minden redben lesz neki huh, ezaz.

Aztán kövessük el ugyanazt a hibát...ugye ? :)

Elég baj, hogy ezt tanítani kell. Elég baj, hogy én ezt tanítom megint, és nem sétálok el.

De ebből tnaultam valamit - inkább bizonyosodtam.

Mostantól várhatod, hogy hagyom magam és nem osztalak ki, vagy bárkit is a picsába.

[ismenebeaufort]

Valahol félúton el hagytam az önbizalmam.

Talán ha vissza sétálok meg lesz az utca sarkon vagy egy park bokrai közt, a hídon, a Duna mélyén, egy fogasra akasztva, vagy a talált tárgyak osztályán...sok sok reménnyel, álommal, bizalommal s önbizalommal, amiket a gazdáik már kidobtak vagy szándékosan felejtettek egy sétány padján vagy egy lépcsőn.

#magyar #lélek #depressing shit

[painterslogbook]

Day 158 / june22

Nem muszály festőtanulmányokat csinálni ha rátalálok Spatak megfestésének módjára. A festménytanulmányok szerepe az h közelebb segítsen Spatak megfogásához. Az is oké ha Spatak grafitceruzás lesz.

Színes olajjal megpróbálni a domboldalt? Gauguinos vékony rétekgben?

Visszatért az önbizalmam. Olyannyira h most akár a Bibliatusrajzokat is tudnám magamba vetett hittel, örömmel, őszintén folytatni

[miniatureballoonstranger]

A mélység

A lábam már szinte hozzánőtt a hasamhoz. Alig férek el ebben a buborékban. Néha kinyitom a szemem és érzékelem, hogy átszűrődik némi világosság az engem beborító falon. Aztán hirtelen megint sötét lesz és meleg. Nem bírom már tovább, ha újból elmúlik a feketeség, akkor kitörök ebből a bezártságból.

A zsigereimben érzem, hogy most kell egy rohadt nagyot ráverni erre az istenverte falra, ami körülvesz. A reccsenés visszhangzik a fülemben, de azt látom, hogy csak megrepedt a buborék. 

Egy újabb ütésre készülök.

Hirtelen vakító fényesség áraszt el. Kidugom a fejem, és észreveszem, hogy mellettem egy fekete csőrű, pelyhes valami nyújtogatja a vékony lábait.

Próbálom lerázni magamról a rám tapadt fehér darabokat, és hasonló táncba kezdek, mint a mellettem levő másik. Már ketten járjuk azt a furcsa táncot, aminek a végén végül ő felegyenesedik, én viszont még mindig tehetetlenül fetrengek.

Ekkor hangzik fel valami kerepelés féle. Oldalra nézek, és meglátok egy hozzánk képest ötször akkor hasonmást. Stabilan áll a vékony lábain és piros csőrében tart valami zöldes színű tekergőt. Ahogy ránézek, melegség és öröm tölt el. Aztán rájövök, hogy éhes vagyok. Mintha megérezte volna a kínomat, belém tömi a zöld kaját. Nem rossz, sőt, több is kellene.

Mire leér a gyomromba az étel, már megint ketten vagyunk a fekete csőrűvel. Nézzük egymást. Aztán hirtelen feláll, és bizonytalanul megindul felém. A kicsi fejét előre nyújtja, szárnyait széttárja úgy lépked.

Megáll előttem, és két centiről néz. Aztán felemeli a fejét, hirtelen lesújt és szilánkosra töri az egyik nagyobb buborékdarabot, ami rám ragadt. Most már fel tudok állni és megfordulni. Kinézek a köralakú, ágakból összetákolt fészek széléről, ami egy póznán ül a mélység fölött. 

Látom a vasútállomást, az embereket, a parkolót.

- Nézd, anya! Újabb gólya született – üvölt fel egy fekete hajjal keretezett kerek gyerekfej a mélyből, és látom, hogy a kicsi ujjával rám mutat.

- Igen, látom. De ennek nem mindenki örül ennyire – válaszolja a gyerek vörös kontyos anyja, és ő is felfelé néz.

- Miért nem? – kérdezi a gyerek.

- Mert mindent összeszarnak maguk alatt. Nézd meg a járdát. Tegnap Béla bácsit találták telibe biciklizés közben. Gyere, menjünk, mert mindjárt vissza kell jönni nagyanyádért – válaszolja az anya, majd elhúzza a kicsit a fészkünkbe végződő póznától.

Ekkor megérkezik egy másik, hatalmas hasonmás. Neki nem annyira szép egyenes a szeme körül kezdődő és csőréig futó fekete sáv, mint a másiknak. Meglát, majd hátra hajtja a fejét, és ahogy a csőre függőlegesbe kerül elkezdi a fülsüketítő kerregését. Aztán elrepül.

Megint ketten vagyunk. Látom, hogy a hasonmásom nem bír magával. Jobbra-balra sétálgat a fészekben. Ahogy telnek a percek egyre ügyesebben teszi az egyik lábát a másik elé.

Már most utálom. Pedig szeretnem kéne, hiszen megszabadított a gúzsba kötő héjtól. De van benne valami magabiztossággal párosuló arrogancia, amit nem bírok elviselni. Nekem még nem megy ennyire jól a járás. A szárnyaimat sem tudom használni, így minden második lépésnél fejre állok.

Megint jön az egyenes fekete sávos szemű nagyobbik. Szerintem ő lesz az anyám. Őt már az elejétől kezdve szerettem, mert kitalálta, hogy mire van szükségem. Most is tudja, hogy éhezem, de a csőrében levő zöld négylábút a másiknak adja.

Ettől összeszorul a gyomrom és a kétségbeesett düh hullámai öntenek el. Ha egyedül lennék, akkor csak nekem hozná a kaját. Csak velem foglalkozna, nekem örülne.

Nézem a másik kicsit, és azt próbálom szuggerálni felé, hogy tűnjön el az életemből. De nem törődik velem, azzal van elfoglalva, hogy a zöld kaját valahogy letuszkolja a torkán. Aztán látom, hogy megint erőtől duzzadva, magabiztosan feláll és most már még határozottabban lépdel a fészekben.

Ahogy neki tágul a bejárható terület, nekem egyre szűkül a tér. Nem megyek oda, ahol ő van. Felállok. A billegésem ugyan kicsit alábbhagyott, de a kétlábon járás még mindig bizonytalan. Próbálkozom, de még nincs elég önbizalmam, hogy elinduljak a fészek másik oldala felé.

Megint szárnysuhogást hallok. Az apám leszáll és büszkén néz, majd odalépdel hozzám és egy tekergőző szalagot töm a csőrömbe.

Öröm és boldogság. De aztán eszembe jut, hogy ott van a másik, aki a következő körben az anyámtól biztos megint előbb fog enni kapni, mint én.

Újabb dühroham tör rám. Nem tudok azzal foglalkozni, hogy összeszedjem magam, koncentráljak és kétlábra álljak. Keserűen nézem, ahogy a fészektársam már egész stabilan lépked.

Gyűlölöm, de mégis úgy döntök, hogy nem törődök vele. Inkább a szárnyaimat próbálgatom.

- Ó, hogy a franc essen bele – hallom a fészek alól, és látom megint alattam áll a vörös kontyos anya a gyerekével, és hallgatják egy kopasz férfi méltatlankodását. – Itt fogunk állni órákig a gyerekkel, és arra várunk, hogy az anyósom megint megjöjjön végre a késésben levő vonattal. Nem tud egy taxit fogni vagy egy busszal eljönni a házunkig? – kérdezi a férfi, akire nagyon hasonlít a gyerek.

- Nem, nem tud, Jenő. Te meg tisztelhetnéd annyira az anyósodat, és a korát, hogy ezt nem teszed szóvá. Elég idős már ahhoz, hogy segítsük – válaszolja az anya.

- Te miről beszélsz? Hatvanhat éves, kis jóindulattal akár még szülhetne is – méltatlankodik Jenő.

- Figyelj, ha nem tetszik, akkor menj haza a gyerekkel. Én megvárom – mondja a nő és elsétál. Jenő nem válaszol, inkább megy utána.

Hirtelen én is egészen magabiztosan fel tudok állni, és néhány lépést teszek a lakótársam után. A megállás sem pofára eséssel végződik, hanem kicsi huppanással.

Érzem, hogy percről percre erősebb leszek és stabilabban járok. Elmegyek a fészek egyik szélétől a másikig. Ha ez így megy tovább, akkor ahhoz is elég erős leszek, hogy elkergessem a fészektársat.

Megint kinézek és látom a vasútállomást, a parkolót, az alattam sétálgató járókelőket. A zöld gyepet, a szépen megformált, kakukkfűvel, levendulával, egynyáriakkal teleültetett virágágyásokat. Hallom, ahogy a méhek döngenek a nektárban úszó virágok körül.

Aztán rám tör az inger. Ösztönösen érzem, hogy nem piszkolhatom össze a fészket, ezért kidugom a seggemet a járda fölé. Egy határozott haspréssel kitolom a megemésztett kaja maradékát.

- A kurva anyádat. Mi a büdös franc ez, csesszék meg. Mindent összepiszkítanak ezek a rohadt madarak – méltatlankodik Jenő, miközben néz felfelé. Látom, hogy a bal karját találtam telibe. Mondanám, hogy elnézést.

Egyszer csak megjelenik megint a vörös nő a gyerekkel, és ezúttal egy rövid hajú, idős szőke nő is velük van. Bámulnak felfelé.

Aztán elkezdenek hangosan röhögni Jenőn, aki papír zsebkendővel próbálja magáról felitatni a végterméket.

Ekkor lép oda a fészektárs. Nézi a díszes kompániát alattam. Nem érti, hogy mi történt az alattunk levő emberekkel.

Érzem, hogy elindul a gonoszság hulláma a lábaimtól, és elönt egészen a fejem búbjáig. Kicsit hátralépek és mögé kerülök. Aztán egy határozott csőrütéssel meglököm a fészek szélén álldogáló lakótársamat, aki hirtelen előre billen, majd elkezd kifelé csúszni az ágakról. Nem tudja megállítani a zuhanást. A repülés még nem megy neki, így hiába verdes kétségbeesetten a szárnyaival. Aztán szép lassan eltűnik a szemem elől a mélyben.

Ekkor velőtrázó sikolyt hallok magam alól.

- Te jó ég, nézzétek kizuhant az egyik gólya. Az egyik lába beleakadt a fészek oldalába, ott lóg fejjel lefelé. Jenő, hívd a rendőröket! – visítja a gyerek anyja.

- Hagyjál engem! – válaszolja dühösen a férfi.

A nő már nyomkodja a gombokat, majd újból, és újból, miközben megkövülten bámulnak felfelé. A fészek szélétől nem látok semmit. Csak remélni tudom, hogy az ág, amibe beleakadt a lába, előbb-utóbb eltörik.

Száguldanak a percek és nem történik semmi. Aztán egyszer csak megáll egy nagy és egy kisebb autó a fészek alatt. Emberek ugrálnak ki a járművekből, és az egyik beleáll valami kosárfélébe, ami emelkedni kezd felfelé.

Hallom, hogy zúg az emelő, aztán megáll. Mire eléri a fészek alját, már beljebb lépdelek, nem akarom, hogy lásson, vagy hogy hozzám érjen.   

- Édes kicsi gólya, nem lesz semmi baj. Mindjárt leveszlek innen. Úgy van, szépen nyugodj meg. Megnézem a lábadat. Nem tört el. Na jól van, indulunk is lefelé – mondja egy megnyugtató hang.

Nekem a lélegzetem is eláll. Most jövök rá, hogy elviszik a fészektársat. Nem kell osztoznom a kaján és a szüleimen. Végtelen boldogság tölt el. Egyre csak nő az önbizalmam, attól a gondolattól, hogy az enyém lesz itt minden a fészekben.

Közben leér a kosár. Kilépdelek a fészek szélére, és látom, hogy bebugyolálják a társamat. Beteszik egy autóba, és már indulnak is el vele.

- Cseszd meg, Jenő, te egy köcsög vagy! Mi a franc ütött beléd? Senkinek sem akarsz segíteni? – kérdi ingerülten a gyerek anyja.

- Mi vagyok én, a Vöröskereszt, vagy mi? Elég nekem, hogy a drága anyósommal kell foglalkoznom kéthetenként, nem fogok egy gólyával is szarakodni – válaszolja dühösen Jenő, és még mindig törölgeti a ruháját.

- Milyen példát mutatsz a saját gyerekednek? – kérdez vissza a nő.

- Azt, hogy nem minden az ő dolga. Nem kell mindenben részt venni – mondja a kopasz.

Látom, hogy a nő csak mered rá. Nem érti az egész helyzetet. Aztán sarkon fordul és maga után húzva a gyereket elindul az idős szőke nővel a pályaudvari parkoló felé.  

Jenő még mindig csak áll.

- Most mi van, itt hagysz – üvölt a csapat után a férfi.

A gyerek anyja megáll, és megfordul.

- Itt. Ha haza akarsz jönni, gyere busszal – üvölt vissza.

- Baszki, nem lehetsz ennyire önző – ordítja a kopasz a kövér gázzal induló autó után.

Az „önző” megüti a fülemet. Elgondolkodom, hogy mit is jelenthet. Ízlelgetem.

Közben visszatér az anyám. Megkövülten nézi a félig üres fészket, majd rám mered. Aztán hirtelen hátrahajtja a fejét, és velőt rázó, hívogató kerepelésbe kezd.

#gólya #art #novel #women writers #birdoftheday #killer in love

[hidrogenper0xid]

Ha majd lefogyok, talán lesz elég önbizalmam ahhoz hogy úgy öltözködjek, ahogy valójában szeretnék

[epigon-apokrif]

Fölösleges adalék

Ja igen, hogy valami vidámat is írjak: az egyszer fent, egyszer lentben a "fent" az, hogy bármi is legyen, bármi is történik, bármi is vár ránk, én mindig szeretni fogom és nem fogok rá haragudni semmiért.

Most valahogy úgy érzem, az élet bármilyen mederben tovább tud folyni, nem kell, hogy minden egy vérre menő tragédia legyen. Van önbizalmam. És talán most ez a legfontosabb.

Annak meg csak külön örülök, ha mégis közös mederben folyhat az életünk. Az tenne a legboldogabbá. Hiszek benne, hogy úgy lesz.

[lexybe14-blog]

Össze szedem minden erőm és sikerülni fog minden amit kitűzök célnak és ami a leg fontosabb korlatok nélkül fogok élni szabadon minden félelmem kizárva új elmenyekkel gazdagodva

#élmények #új dolgok #pozitiv idézetek #pozitív világ #idézetek #szerelmes idézetek #szomorú idézetek #magyar idézetek #saját idézetek #motiváló idézetek #tumblrqoutes #tumblridézetek #tumblr #összeszedem magam #önbizalmam lesz #élni fogok #nem érdekel más #önmagam leszek #Nem érdekel más #ez én vagyok #célok #saját célok #megvalósítóm őket #csak akarni kell

[nemtudom-mitmondjak-blog]

Már nem szólók ha baj van...

#anya #csalodas #szomoru #szeretlek #szomorú #depresszio #ongyilkos gondolatok #ongyilkos hajlam #halál #halálom #halálvágy #hamis barat #hamis barát #öngyilkos hajlamok #jobb lesz #Önbizalmam #Öngyilkos #jól vagyok #vagdosas #vagdosás #szar vagyok

[imafraidmyself]

Van úgy, hogy nagyon érdeklődöm minden iránt, majd egyáltalán nem érdekel. Nagyon féltek mindenkit, majd érdektelen vagyok. Jókedvűnek tűnök pedig éppen szarul vagyok, de lehet jól vagyok én sem tudom. Amikor azt mondod, hogy: "fontos vagyok" "szeretlek" "nem akarlak elveszíteni" van hogy elhiszem majd pár perc múlva azon rágodom, hogy lehet nem is igaz. Egyik pillanatban nagyon jól vagyok, van önbizalmam, tele vagyok energiával, aztán történik valami és minden teljesen az ellentéte lesz, élni sem akarok majd sírok a sötét szobában. Egyik pillanatról a másikra beszélgetni akarok mindenkivel egy másik percben már napokig senkivel sem akarok beszélni.

Nem tudom mi ez az egész de már elég ebből. Valaki valami megoldás, hogy mi is lehet ez?

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #szomoru #szomor?s?g #gondolkodni #nem erdekel

[budapestsanfrancisco]

Most kell csak igazán elgondolkodnom,

mit is akarok kezdeni magammal.

Kinkeservesen végre sikerült Toméknak átadni a boltot az új tulajoknak, ami egyben nekem is a mese végét jelentette. Teljesen saját szabad akaratomból nem dolgozom ott tovább, olyannyira, hogy abszolút őszintén meglepődtek, amikor mondtam, hogy amikor ti mentek, srácok, én is dobbantok, nem akarok másnak dolgozni. Nagyon meg voltak velem elégedve, amire büszke vagyok, nem a boldogan, énekelve robotoló rabszolga jellegben, bár előfordult, hogy énekeltem a sörhűtőben, amikor azt hittem, senki nem hall (de), hanem mert tudom, hogy ez amerika, és a kereskedelem a kapitalizmus szteroidos változata, ha itt megállod a helyed, az valami, és Tom azt mondta, hogy nagyon értékes ember vagyok (munkaerő szempontból), amit eddig is tudtam, de azért egy vadkapitalistától ez akkor is valami, na. Bármikor kapok ajánlólevelet tőlük és abszolút békében váltunk el a múlt héten. 4. napja vagyok munkanélküli és egyelőre keresem a helyem, másik állást még nem kezdtem el keresni eddig.

Itt jön a neheze, mivel egy csomó minden érdekel, amivel szivesen foglalkoznék, amit eddig csináltam, abban nagyon jó vagyok, de más kihivást keresek. Közben persze a helyi iskolai állásokat is nézem és nyilván oda is pályázom, mivel az 5 perc kocsival opció kicsit jobb, mint a másfél óra utazás a BART-on, de gyerekkel nem igazán szeretnék foglalkozni.

43 éves vagyok, két nyelven beszélek, van egy diplomám és egy abszolvált másoddiplomám, 20 év munkatapasztalatom, rengeteg lelkesedésem, csekélyke önbizalmam és imádok tanulni. Kb innen kell kiindulni, aztán valami majd csak lesz.

Egyelőre vannak egyéb projektek is, amik időt, energiát és figyelmet igényelnek, pl a házat még mindig nem tudtuk átvenni se anyagilag, se jogilag, a hajó tragikus állapotban van és a két héttel ezelőtti Pineapple express elég szép beltéri károkat okozott (50 vödör esőviz volt a kabinban), emiatt és a szokások éves karbantartás okán ki kell emelni és kivül-belül lefesteni, ami jó nagy munka, de várom már, ez a fizikai munka egyre jobban vonz. Még a végén az Oakland-i kikötőben fogok kikötni mint rakodómunkás, ha ha.

[depressionisnotagame]

Már azelőtt tudtam, hogy ennek nagyon rossz vége lesz, mielőtt egy szót is beszéltünk volna. De belementem... és tudjátok mit? Nem bántam meg. Azt bántam meg, hogy így lett vége. Hogy ennyire lealáztam magam miattad, amikor pontosan tudtam, mennyire szarsz ebbe az egészbe. De adtál szép pillanatokat is, és furcsa, viszont több önbizalmam lett utánad, mint amit mások több hónap alatt próbáltak elérni nálam. Nem értem magam, viszont mostmár tudom, hogy mindent összevetve megérte, még ha most rettentően fáj is.

#depressionisnotagame #szakítás #kapcsolat #áfonya #nemtudom amugy hogy ezt miert irtam le #valszeg majd törlöm is #fura #vége #szerelem