Lil Louis: French Kiss (1989)
Namost, a Discogson van egy nevetséges blog, ahol úgy kétnaponta felkerül valami vásárlásgeneráló teljesen basic, béna lista, hogy Essential ilyenműfajú lemezek, meg Greatest amolyanműfajú albumok. Mindegyik lista teljesen érdektelen, lényegtelen, de néha rákattintok katasztrófturistáskodni. Most itt egy Essential house albums cikk. Na mondom, lássuk, hátha. De persze nem, egészen awkward lista (Snap??, Lisa Stansfield???), bár persze jó lemezek, kettő kivételével meg is van mind (nem vesztek rá Beyoncé "house-albumának" megvételére, viszont a Crystal Waters szembejöhetne egyszer). De hol vannak az igazán fontos és jó albumok, mint a Fingers Inc., Moodymann, Theo Parrish, Ian Pooley, Masters At Work, Paperclip People, Byron Stingily, Motorbass, I:Cube, Etienne De Crecy, Basement Jaxx, Luomo, Isolee, Villalobos, DJ Sprinkles, Omar S vagy pláne Mr. Fingers: Introduction stb.? Eh, akármi.
De nem is ezt akartam mondani, hanem ott a listán a remek Lil Louis-lemez. Lil Louis a French Kiss című számával lett világhírű, a szám, amiben nyersen pattog a dobgép, és egy ponton belassul, jön a szexes-nyögdécselős rész, aztán újra felpörög. Annyira világhírű lett, hogy B. Tóth is többször leadta a Poptarisznyában, még egy olyan kis faluba is eljutott, mint Dunaszentgyörgy, ahol a 13 éves sulirádiós-sulidiszkós kis dendre is lejátszotta a fene tudja milyen áltisis sulidiszkóban. Haha, milyen vicces, milyen rebellis. Jött is fel a lépcsőn a zsibongóba a biosztánéni, és meg is fenyegetett, hogy ezt hogy képzelem. Lesz belőle ügy. Nem lett.
De a lényeg az, hogy ide, ebbe a pillanatba most visszautaznék, hogy hogyan hallottam ezt a számot, amikor szólt a rádióban, otthon a szobánkban kazettáról, vagy nagy hangfalakból egy nagy teremben. Mert ez tényleg maga a nyers, szuper house. Nyilván nagyon büszke vagyok rá, hogy ez tetszett akkor, arra emlékszem, hogy éreztem, hogy ez más, mint amik eddig szóltak, ez már nem eurodisco, vagy a gyorsabb italo (ami persze eurobeat, csak még ezt se tudtam akkor). De hogy pontosan mennyire tetszett? Mit éreztem közben? Mihez tudtam fogni az akkori zenei koordináta-rendszeremben? Amúgy szintén ekkoriban játszottuk már sulidiszkókban a két nagy Inner City-slágert is, ami azt illeti Lisa Stansfieldet is, meg a többi brit pop house-t Yazztől S'Expressig - szóval tényleg büszke vagyok, hogy az elérhető zenei világból azért elég jó szelekciót kaptak a szentgyörgyi kis lurkók.
Mostanában sok ilyent olvastam híres magyar kommersz house-DJ-ktől állandó egymásra licitálásban, hogy: "én már 93-ban játszottam house-t!" "Nálam már '92-ben pörögtek igazi house-zenék!" És így tovább. Kishaverok, én már '89-ben nyomtam a kőkemény house-t! Jó persze, naná, hogy pörögtek a SAW-művek slágerei is. Meg a Jive Bunny & The Mastermixers! Haha.
Ja, és persze azt is megtanultuk Lil Louisnak köszönhetően, hogy mit jelent a francia csók.
10 notes
·
View notes
Journey With The Lonely (1992, Epic, E 47058)
Mix credited to Kenny Dope and Louie Vega
7 notes
·
View notes
Someone told me that I'm a natural director in the studio. I like for people to visualize the music. I think we should recognize the size of our picture as artists. For instance, a lot of reviews say they can't believe how big the production in some of my songs are - I've hired full orchestras. In one of my songs there are over 140 tracks, with the viola, cello, horns, and everything you can imagine. It goes back to when I was a child listening to the big productions of Rodgers & Hammerstein, where if you take the music away, it's a black and white movie.
-Lil Louis
0 notes