#fájdalmak

[eszmeletlenul-szeretlek]

Ma a tekintetünk véletlen összeakadt. Egyetlen egy pillanat volt az egész, mégis mindent ki tudtam olvasni a szemedből. Hiányzok neked.

És hogy őszinte legyek, te is hiányzol nekem.

#tumblr #magyar tumblr #fájdalom #magyar tumblisok #tumblrquotes #szerelem #te #én #saját gondolat #szeretlek #szenvedtem #szenvedni #szenvedes #szenvedés #fájdalommal élni #fájdalmak #nagyon fáj #kurvára fáj #fájó szív #fáj az élet #fáj #hiányzol #hiányzás #hiány #imissyou #iloveyou #magyar #szerelmes #szeretem #szakítás

[fakesmileandfeelings]

A közeli magány:

Itt vagy, hisz látlak.

De mégsem, hisz nem érezlek.

Érzem, hogy akarom.

De érzem, hogy te nem.

Hiába várlak,

te másra vágysz.

Megöl ez a magány.

#magány #csalódás #érzések #egyedül #fájdalom #nem vagyok elég jó #viszonzatlan szerelem #túlgondolás #saját érzés #magyar #szomorú #szomorúság #fájdalmak

[thismadeitshit]

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

#magyar #artists on tumblr #hungary #black stories #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #egyedül #fájdalom

[6pisztolyzenekar]

Mindkét szülőm daganatos betegségben, fájdalmak között ment el, azt kívánom minden szemforgató NEReresztény gecziputtonynak, hogy sokáig, de nagyon sokáig forgassák őket a saját szarukban, mielőtt kilehelik az álszent lelküket.

[nyeznajka]

Gyomorproblémák helyzetjelentés:

December közepén nézték meg újfent, hogy mi van odabent, a doki valami olyasmit mondott, hogy kitenyésztik a baktériumot, hogy valami spéci antibiotikumot kaphassak, ha már a normál cucc nem működött. Asszem.

Viszont az érdekes csavar az egészben, hogy gyakorlatilag november vége óta, tehát jó két héttel a vizsgálat előtt (ami amúgy sem gyógyít, csak vizsgál) kezdtek eltűnni a nyelőcsőgörcsök. És most mintha már egyáltalán nem is lenne, tök nem emlékszem, mikor fájt utoljára (vagy csak ennyi idő után már fel sem tűnik? azt talán mégsem). Holott konkrét beavatkozás nem is történt. Lehet, hogy erőt vett a szervezetem magán, és így másfél év után úgy döntött, hogy megoldja belsőleg? Amúgy tök furcsa, hogy tavaly ugyanekkor voltam tünetmentes, de persze akkor egy rendes antibiotikum kúra után. Lehet, hogy egyszerűen télen elmúlik magától a dolog? Mert tavaly úgy tűnt, hogy az antibiotikum hatott, és azért múlt el, de februárban szépen visszatértek, és ráadásul csúnyábban a fájdalmak. Lehet olyan, hogy egy gyomorban tenyésző helicobaktérium tevékenysége évszakfüggő?

[emlekeimkonyvtara]

A csókunk láttán fájdalmak érzek a gyomromban.

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[csacskamacskamocska]

Könyékig a lélekben

Picit sok lett a követőm. Ez az olasz ház projekt sok ember érdeklődését felkeltette. Nem gondoltam volna. Többen írtak nekem és kívánták, hogy sikerüljön megvalósítanom az álmomat. Találjam meg a házat, amire vágyom. Jó érzés volt ezt olvasni. :) Meg fogom találni, ebben biztos vagyok! Bár megijesztett egy kicsit az, hogy belevágjak egy felújításba, hogy megint akár évekig egy átmeneti állapotban éljek, de most ezt a vonalat is körbejárom. Végülis, olyan mindegy mivel baszom el az időmet. Akár felújítás is lehet. Amúgy is szeretem a lehetetlennek tűnő kihívásokat.

Meg, szóval kell valami, ami eltereli a figyelmemet. Szar éjszakákon, mint ami az elmúlt éjjel is volt, nagyon ki tudok készülni. Volt benne a halálfélelemtől kezdve minden. A szomorúság, hogy talán már mindig egyedül leszek és minden kibaszott nap meg kell küzdeni az örömökért mert senki nem fogja elém hozni, hogy nesze, egy kis vidámság, ölelés, figyelem, gyengédség, örömmel adom, mert szeretlek. És rámomlottak a feladatok, amiket halogatok, mert... valójában azért mert ezek mind a magányba visznek. Amikor szembenézek a valósággal, és lehámozom róla a külcsínyt, akkor annyira sivár az egész élet, hogy borzasztó. és akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy ez elől a rémisztő sivárság elől akarok belemenekülni valaki társaságába? Megrémiszt az élet értelmetlensége, a kicsinyes igyekezeteink, a posztok, a vágydás a kapcsolódásokra, a fájdalmak amiket okozunk embereknek, állatoknak, növényeknek. Elborzaszt, hogy kénytelen vagyok közönyösnek lenni ezekkel a fájdalmakkal szemben, hát nem ölelhetek meg minden eltaposott káposztát, nem menthetek meg minden csigát! Igen, azt gondolom, hogy egy jó párkapcsolat segít elhajózgatni ezek között a zátonyok között. Várom a csodát. igen. Hogy egyszercsak betoppan. Ha próbálnék én utánamenni, úgy sem tudnám Logant kiverni a fejemből. Muszáj valami csodának történni.

Na, ebből a fosadékból sikerült reggelre felmásznom arra a nullaszintre, hogy folytassam a novellát. Csak ne felejtsek el leírásokat is beletenni. Az nem az erősségem. Tényleg menekülés az írás. A házkeresés egyik fő szempontja a múgy az a kép, hogy a laptopommal kiülök a teraszra vagy a kertbe és tudnék-e ott írni, látom-e magam előtt ezt amikor kimegyek a kávésbögrémmel meg a gépemmel. Érzem a levegőt, látom magam előtt a viárgokat, a baszom leanderbokrot. próbálok koncentrálni az írásra. Tudok írni akkor is, ha semmi sem fáj? Vagy akkor még jobban is megy? Érzem ahogy az olasz napsütés kora reggel elkezd melegíteni, hamarosan az árnyékban is hőség lesz, a kabócák már ezerrel zörögnek és akkor... Én csak idáig tudom ezt a mesét. Pedig tudnom kéne a folytatást.

#blog #követők #olaszország #ház #magány #halálfélelem #írás #tervek #álmok #08-05

[anonim-lelek]

Rendszeres megfigyelés, heti 1x hajnali 5 kori 3 szurásos 1 órás szenvedés, zöld laminált padló, nappal alvás, ápolókkal lelkizős cigizések, üres fehér és sárga falak, 1es szoba, napi 6x erőltetett kaja amitől csak megutálsz enni, nagy használatlan udvar, rácsos ablakok, bezártság, hazugságok, titkok, fájdalmak, színjátékok…

…

Sok rossz oldala van de már értem miért történt és vissza mennék változtatni…

[egy-lany-blogja]

Azt mondják, ne sírj.

Azt mondják neked, hogy ez csak egy kutya, nem egy ember.

Azt mondják, elmúlik a fájdalom.

Azt mondják neked, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.

Azt mondják neked, hogy a fontos, hogy ne szenvedjen.

Azt mondják, lehet még egy.

Elmondják mi lesz veled.

Azt mondják, vannak elviselhetetlenebb fájdalmak.

De nem tudják, hányszor néztél a kutyád szemébe.

Nem is tudják, hányszor voltál már egyedül a kutyáddal a sötétben.

Nem tudják, hányszor volt egyedül a kutyád, aki melletted állt.

Nem tudják, hogy az egyetlen, aki soha nem ítélkezett feletted, az a kutyád.

Nem tudják, mennyire féltél aznap este, amikor felébresztettek.

Nem tudják, hányszor aludt a kutyád a közeledben.

Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.

Nem tudják, hányszor ölelted meg, amikor beteg volt.

Nem tudják, hányszor tettetek úgy, mintha nem látnátok, hogy fehérebb lesz a haja.

Nem tudják, hányszor beszéltél a kutyáddal, az egyetlen, aki igazán hallgat.

Nem tudják, milyen gyönyörű voltál a kutyádnak.

Nem tudják, hogy csak a kutyád tudta, hogy szenvedsz.

Nem tudják, milyen érzés látni, amikor az idős kutyád arra törekszik, hogy üdvözöljön.

Nem tudják, hogy amikor rosszul alakultak a dolgok, az egyetlen, aki nem ment el, az a te kutyád.

Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízik benned, még az utolsóban sem.

Nem tudják, hogy mennyire szeretett a kutyád, és milyen kevés volt elég ahhoz, hogy boldog legyen, mert te elég voltál neki.

Nem tudják, hogy egy kutya miatt sírni az egyik legnemesebb, értelmes, igaz, tiszta és őszinte dolog, amit tehetsz.

Nem tudják, mikor mozdítottad meg utoljára... Vigyázz, nehogy bántsd.

Nem tudják, milyen érzés volt életük utolsó pillanataiban simogatni az arcukat... 😢😢😢

[szendroicsaba]

Amíg testhőmérsékletűvé hűl körülöttem majd az acél, nagyon lassan fog múlni az idő. Gondolta magàban, és a szörnyű fájdalmak helyett az anyjára gondolt, amikor még baba volt, a mama magas, fiatal, kedves arcú, két kézzel, mint egy plüss markoló rányitotta finom kezeit és a két oldalánàl csiklandozni kezdte. - a sistergést hamar meg lehet szokni. - Mondta és megpróbálta felidézni az összes emlékét, ami hangyafocizó tv képernyőkhöz vezetett. - Ez nem az, zsákutca, milyen kár, hogy a horror filmek miatt minden ilyen emlékem nyomasztó. - sssz - jött ki a száján, ahogy egy pillanatra átengedett némi érzetet, és ebben a tört pillanatnyi koncentrációvesztésben a bőr alá folyó fém keltette ingerek, egészen eljutottak az agyi receptorokig. Ezt követte tehetetlenül az arc eltorzulása. - ezt nem szabad... az égett hús szagával utazom tovább, talán a nyári grillezések. Igen, ahogy fújt a szél. - a fém még izzott, pislogott és sehogy sem akarta abbahagyni a dolgait, mint a sav, a csontig hatolt de Ő csak kegyelmet érzett, miközben könyörtelenül hessegette tovább a borzalmas kínokat. - a víz által finom gömbökké szelidült kavicsokon szerettem sétálni mindig is, vagy hallgatni ahogy okos lányok bonyolult körmondatokban fogalmazzák meg azt, hogy nem lehet. Szerettem az évszakok közt megbújó színtiszta perceket, érezni, ahogy az idő rajtam átoson. - hiába nem sze- még szerencse hogy a füst a végen valahogy keresztül jut a városon.

#szendrői #szendrői csaba

[pajjorimre]

Úgy látom reumatológusból sincs elég az országban.

[eltiron2]

Crohn #2

Több mint egy évig tünetmentesség, heppi lájf. Drága fiam (22 évesen, persze) végigbulizta, itta és dohányozta a nyarat (én is bűnös vagyok a dologban) és persze, bekattant ismét. Hányás-fosás, fogyás, szar közérzet, fájdalmak. Úgyhogy ismét kórház, orvos, antibiotikum, stb.

Hazaköltöztetem a fiamat, vigyázni fogok rá, sokkal jobban. Tudtuk mind a ketten, hogy előbb-utóbb újra belobban, csak hülyén reménykedtem, hogy később és könyörületesebben :( Kurva szar ez az év eddig.

#énblog #lájf

[reninkos-blog]

Hajnal cseppre ébredtem.

Éreztem egy meleg és sós folydékot az arcomon, folyik le egyenesen a párnámra. Tudtam hogy ezek könnyek. Miért sirok ilyen szép napon mint a mai? Nem tudom az okát, talán a tegnapi vita? Ooo ha csak fel idézem meg szakad a szívem és oly nehéz levegőt is venni mint ha ezernyi kő nehezedne rám! Mégis el kel hessegesem ezt a dolgot tudom jol hogy most ennek nem most van az ideje e végre barátnőm a főszereplő nem én. Neki van az esküvöje övé e szép tavaszi nap. A vita s csak a vita a fejmben mint egy ujra nézet film jelenet ujra s csak ujra játszani meg nem szüni akaró jelenet a kiabálás a könnyek a remegő hangom és a kupi amit el kellett hogy takaritsak a megürtés nyomai melyek a smink el takar. S boldogan a barátnőmnek mutatni magamat. Oly egyszerü e keserü fájdalmakal élni nap mint nap mint egy színész mely fel lép s le jön a szinpadrol ujra és ujra meg tanulni egy új szerepet s játszani bele élésel profi egyszerü. De itt nincsen tanulás itt élni kell velle s ha egyszer fére csüszik az a maszk hajajj lesz nekem!

[dreamsneverlie]

A hegekről

Amikor szerzel egy mély sérülést, általában gyorsan leszorítod, hogy elálljon a vérzés, leragasztod valamivel és hagyod gyógyulni. Ha ügyes vagy és nem piszkálod, beforr és hamar rendbe jön. Csak hagyni kell neki időt…

De ha hülye vagy -márpedig az vagy- és idő előtt feltéped a sebet, elkezd újra vérezni. Megint belehasít a fájdalom, őrjöngsz, hogy miért nem hagytad békén, hiszen megint hagynod kell neki időt, hogy regenerálódjon… Aztán a következő alkalommal lehet, hogy újra felszakítod, mert azt gondolod, már biztos, hogy nem fog annyira fájni, mint akkor, először. És igazából tényleg nem is szúr már annyira, nem vérzik úgy, mint az első alkalommal. De még csak-csak megsért, még úgy-ahogy kicsordul belőle egy pár csepp vér, szóval újfent pihentetned kell. És ezt így folytatod… Mint egy ördögi kör: feltéped-dühöngsz-letapasztod, feltéped-dühöngsz-letapasztod… És arra leszel figyelmes, hogy minden alkalommal egyre kevésbé vérzik, egyre kevésbé nyilall bele. Mígnem eljön egy pont, amikor már egyáltalán nem vérzik, de még csak nem is sajog.

Ami szuper! Csak hát épp ott maradt egy ronda heg. Amire emlékezni fogsz. Valószínűleg örökké. De talán nem is baj. Legyen csak ott. Emlékezz rá. Idézze fel minden egyes alkalommal a pillanatot, hogy mekkora fájdalmat okozott neked akkor, amikor szerezted. Juttassa eszedbe, miért vagy itt. Hogy kerültél ide. Mi hozott ide.

Hogy akkora fájdalmak közepette nem azért maradtál életben, mert annyira akartál, hanem mert nem volt más választásod…

#szerelem #élet #szakítás #hegek #fajdalom #emberek

[230226]

Fontosnak tartom, hogy tudd, milyen ember is vagyok valójában. Sajnos nem lesz velem könnyű dolgod.

Mindig is tudtam, hogy reménytelenül romantikus vagyok. Vágyom az igaz szerelemre, de a valóság az, hogy falakat építettem magam köré. Mert rettegek…

Irigykedem azokra a nőkre, akik könnyedén át tudják adni magukat a szerelemnek. Akik képesek a tenyerükön átnyújtani a szívüket a lehetséges fájdalmak ellenére is. Számomra ez nem könnyű dolog. Megnyílni és szeretni, miközben talán összetörik a szívemet.

Ez nehéz nekem.

Pedig mennyire vágyom rá!

Büszke vagyok arra, milyen jól kijövök az emberekkel. De, amikor a szerelemről és a bensőséges kapcsolatokról van szó, akkor óvatossá válok.

Hiszen az embereket látszólag könnyű pótolni.

Félek, hogy abban a percben, amikor kitárom feléd a szívemet, te egyszerűen kilépsz az ajtón. Mert találtál valakit, aki szerinted jobb, mint én. Ez a te választásod, ezért nem hibáztathatlak, de rettegek tőle.

Ami az érzelmi szerencsejátékot illeti, inkább visszafogottan teszem meg a téteket. Félek attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mi lesz, ha megsérülök? Mi lesz, ha összetörik a szívemet?

Szóval, szerelmem, sajnálom, hogy nem lesz könnyű dolgod velem. Kitartásra és türelemre lesz szükséged. Előre is sajnálom, ha néha eltaszítalak. Ez nem azért lesz, mert nem szeretlek.

Mindössze magammal fogok harcolni ezekben a pillanatokban. A vágy, hogy kinyissam feléd a szívem, fog szembemenni az eszemmel. De ilyenkor lesz rád a legnagyobb szükségem.

Sajnálom, hogy még mindig félek a csalódásoktól a múltbeli veszteségeim miatt. Nem tudtam őket elengedni, pedig nagyon szeretném. Tehát légy türelmes velem, mert nagyon szeretnék újra nyitott lenni.

Tudom, hogy el fogok rejtőzni előled a kezdetek kezdetén, de remélem, elég kitartó leszel ahhoz, hogy rám találj. Tudom, nem ez lesz a legkönnyebb kapcsolatod, de megígérhetem: abban a pillanatban, amikor kinyitom a szívem kapuját, ezüsttálcán fogom neked átnyújtani minden szeretetével.

Annyira foglak szeretni, amennyire más még soha nem szeretett.

Csak kérlek…

Tarts ki mellettem!

-I💕

[nyeznajka]

Csak nem úsztam meg mellékhatások nélkül az újabb Pylera kúrát.

Tavaly novemberben szedtem először, akkor kurva sokat is nyavalyogtam itt a tumblin róla, elég szarul is voltam majd két héten át. (Az egészet a helicobacterium pylori ellenében csinálom ám, jó lenne ezeket kiirtani a gyomromból, mert egyrészt fáj, másrészt akár rákot is okozhatnak)

Akkor már a tíznapos kúra felénél jöttek a nyomorultságok, most megvárták ezek a kúra végét, tegnap szedtem be az utolsó bogyókat, már tökre azt hittem, hogy nincs is itt semmi, tavaly biztos valami más oka lehetett, de ezek szerint nem.

Kikészült végül a gyomrom, de még inkább a beleim, holott toltam befele a probiotikumot is ahogy kell. Ma akkor inkább már nem eszem semmit, holnaptól megint megpróbálok főtt sós rizsen és kamillateán ellenni. Hátha most nem tart majd olyan sokáig a dolog, mindenesetre holnap homeoffice, aztán majd meglátjuk.

A rosszabb hír az, hogy tavaly legalább majd 2 hónapig tünetmentes voltam, de aztán csak visszatértek a fájdalmak a nyelőcsőben, furcsa valahogy, hogy ezek a gyomorban vannak, úgy tudom, de ott nem szokott fájni, viszont most nem úgy érzem, hogy elmúltak volna a nyelőcső fájdalmak. Augusztusban kaptam jó kis időpontot egy újabb gyomortükrözésre, de csak december közepére. Hátha addig nem patkolok el, és kiderülhet, nagyon remélem, hogy most akkor mi is az én pontos bajom.