#flexforsex | Explore Tumblr Posts and Blogs

dudlimur · 3 years

Text

I. 63

Nem vagyok mérges, mert nem akarsz engem. Azért vagyok mérges, mert úgy viselkedtél, mint aki akarna. Ezzel elérted, hogy iszonyatosan beléd szeressek. Aztán elhagytál, mintha semmit sem jelentettem volna. És ez az… ami ténylegesen összetörte a szívemet.

202 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 75

Ma megint nem volt kedvem senkihez sem. Egyre többször van ez így.

Azon gondolkozok, hogyha megölelnél vajon szebb lenne a világ?

115 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 73

Ma nem tudtam kikelni az ágyból reggel. Egyszerűen nem ment. Nem teljesen miattad. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy semmihez és senkihez sincsen kedvem. Igazából egy barátom sem érdeklődik már olyan bőszen irántam, mint az elején. Vagyis… mindenki tudja, hogy vagy te. Kidobtál, elhagytál. Majd kiheverem.

Majd biztosan.

Írni sincs most kedvem. Se enni, se inni. Fáradt vagyok, de hiába alszok, nem leszek kipihentebb.

Te hogy alszol mostanában? Vannak rémálmaid?

69 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 52

Lehetek boldog ideig, óráig, lehetek mosolygós, és nevethetek nagyokat… de van egy pillanat, amikor mindig te fogsz eszembe jutni, és akkor az a mosoly lehervad az arcomról. Nem azonnal… hanem szépen, lassan ahogy realizálódik bennem az érzés… hogy még mindig hiányzol. Mindegy, hogy mit teszek, mindegy, hogy mennyire nevetek, mindegy, hogy mennyire szeret valaki más. Mindig hiányozni fogsz nekem.

#juttassukelneki

45 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 55

Azt mondtad, hogy túlságosan is törődtem veled. Hogy én túl jó vagyok, neked meg van egy rossz oldalad is, amit nem ismerek. Én sem értettem, hogy miért szerettem beléd ennyire. Az az igazság, hogy megijesztett téged a szerelmem. Annyira erős, és gondoskodó volt. Igazán boldog voltál velem, ezt ne tagadd. Annyira csodálatos pillanataink voltak. Azt a bizonyos mosolyt sosem sikerült lehervasztani az arcodról, ha velem voltál.

Annyi mindent köszönhetek neked, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy létezhetnek. A vége felé már ritkábban láttad a mosolyomat, tudod miért? Mert akkor már csak sírtam.

23 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 76

Hogy érzed magadat, ha meghallod a nevemet?

Szerinted én, hogy érzem magamat, ha meghallom a nevedet?

14 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 70

Sosem bíztam a kékszemű emberekben. Fura, mert nekem is kék. Meg a szüleimnek is. De ha jobban odafigyeltem rájöttem, hogy barátokból is csak a barnaszeműekhez állok közelebb. Minden kékszemű fiú eddig csalfának bizonyult. Egyszerűen amint megláttam őket tudtam, hogy ez nekem rohadtul fog fájni. Bántani fognak. Nem tudtam egyikben sem megbízni.

Sőt, ha őszinte akarok lenni, nem is tetszett. Annyira világos volt, és nekem a sötétszemű fiúk tetszettek. Semmi sem indokolta, hogy te ennyire bejöjj nekem.

Aztán mégis. Feltétel nélkül bíztam benned, és meg sem fordult a fejemben az, hogy más lányokkal beszélgetsz. Mindig őszinte voltál és egyenes. Kedves voltál velem, udvarias. Nem kellett aggódjak, hogy írsz-e még nekem, mert minden reggelem a te jó reggelt üzeneteddel kezdődött. Minden este elköszöntél, és minden pillanatban éreztetted velem, hogy én vagyok a legfontosabb neked. Bújtál hozzám, és szeretgettél, masszíroztad a fejemet mikor migrénem volt, és megmutattad a számaidat, amiket csináltál. Melletted igazán nőnek éreztem magamat. Dicsértél, és elhittem neked. Melletted nem akartam más lenni, melletted én voltam! Elvittél a munkába, és értem jöttél mikor máshol szórakoztam. Támogattál és mérhetetlen energiával ruháztál fel. Melletted nem éreztem, hogy a lehetetlen szó létezne.

Tudom, hogy szerettél. Mert ilyet még sosem éreztem férfi mellett.

Te döbbentettél rá arra, hogy milyen kapcsolatra vágyok.

13 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 53

Nem azért nem írok neki, mert nem akarok. Csak nem hiszem, hogy vágyna a társaságomra. Lehet, már régen mással van. Lehet, zavarnám már. Ő mondta, hogy engedjük el ezt, ő mondta, hogy már nem vagyunk egy hullámhosszon. Hogy már nem akar engem, és nem úgy érez irántam, ahogy az elején. Annyira bosszantó, hogy akármikor felkereshetnél, és mégsem teszed.

Mitől ijedtél meg? Mert egy idő után éreztem, ahogy próbálsz eltaszítani magadtól. Te magad mondtad, hogy akik szeretnének a közeledbe férkőzni, azokat eltaszítod. De én még mindig szeretnék melletted lenni. Olyan módon ragaszkodok hozzád, ahogy eddig még senkihez sem. Mit tettél velem? Az, hogy így érzek… reményt ad nekem. Egy kicsit mindennap reménykedek, hogy munkából hazaérve itt talállak az ajtóm előtt ülve. Megszeppenve néznénk egymásra… és lassan kinyögnél egy sziá-t.

Eldöntöttem, hogy a szülinapodig fogok írni neked leveleket. És elküldöm másnap ezeket neked… valahogyan.

#juttassukelneki

#teniszedző #juttassukelneki #magyar #magyartumblr #magyar tumblisok #magyat tumblr #magyartumbli #fájdalom #szakitas #szeretem #hiányzik #szeretlek #hiányzol #még mindig szeretlek #megmindiggondolokrad #gondolatokafejemben #gondolatokamikafejembenvannak #flexforsex

15 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 80

Aha. Jó. És akkor most… ?

Mi volt ezzel a lépéssel a szándékod? Miért most kellett? Miért nem töröltél? 80 napja nem kaptam SEMMILYEN jelet felőled. Erre most tinderen matchelünk.

Ezzel mi volt a terved? Kíváncsi voltál? Mert én nem amiatt húztalak jobbra. Hanem mert valahol a romantikus énem azt szerette volna, ha te is így cselekszel. És így cselekedtél. De miért? Az a baj mikor megláttam kifutott a vér az arcomból, a szívem irdatlan ütemben kezdett verni és remegni kezdett a kezem.

Most elkezdtem reménykedni… reménykedek abban, hogy írni fogsz, nekem De miért nem azonnal teszed? Azt sem tudom válaszolnék-e. Kétszer nem bírnám ki ugyanezt. Ha csak kíváncsi voltál, akkor viszont borzalmas ember lehetsz… kínzol ezzel az egésszel. Mikor már kezdtem lassan elengedni ezt az egészet. Vagy legalábbis már nem gondoltam rád annyit. Erre most, huss! Egy ilyen aprócska húzással úgy érzem ismét a padlóra küldtél.

Mi mondanivalód lehet számomra?

Az a baj kergetem bele magamat ezekbe a képzelgésekbe, hogy talán valóban fontos lehetek neked. Talán ízt írod, hiányzom, találkozzunk. Már ki is választottam melyik ruhámat venném fel az alkalomra. Talán itt fogsz várni a kapum előtt, zaklatottan, mert nem tudsz nélkülem élni. Talán a kezdeti sokk miatt nem tudnék megszólalni, de nem is kellene, mert te mindent elmondanál helyettem. Talán most minden máshogy végződne… talán…

Ma tipikusan olyan idő van, hogy össze kellene bújni. Ahogy mi is tettük. Megnézed velem a Harry Potter-t megint? De most figyelünk is rá? Vagy megint elalszunk egymáson?

Úgy érzem feleslegesen élem bele magamat abba, hogy megkeresel. Mi szükséged lenne rám?

Talán… talán én lehetek a dinged?

8 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 67

Azt hiszem értem. Tudom, miért kapom ezt.

Te tulajdonképpen mindenféle rosszérzés nélkül kiléptél az életemből. Teljesen meghülyítettél, és összetörtél. A helyemet nem találom a világban, annyira kicsináltál.

Jobb lennék nálad?

Nem.

Teljesen ugyanazt csinálom most, mint te. Lenne ember, aki nem hagyna el, aki szeretne, aki stabilitást hozhatna az életembe. Mellettem lenne, és mindig támogatna. Én meg mit csinálok? Nem vagyok képes beengedni az életembe. Kezdem azt gondolni, hogy sose leszek többet szerelmes. Mikor ma realizálódott bennem, hogy ő annyira szomorú miattam, mint amennyire én miattad… megértettem. Úgy döntöttem jobbá szeretnék válni. Megmondtam neki, hogy ez nekem nem fog menni. Nem akarom, hogy feleslegesen reménykedjen, nem akarom, hogy arra pazarolja az idejét, hogy rám vár. Kerekperec megmondtam neki, hogy nem fogom tudni, szeretni.

Durva voltam?

Lehet.

De ezzel elértem, hogy tovább tudjon lépni és élhesse tovább az életét?

Igen.

8 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 74

Másodjára jöttél velem szembe tinderen. Azt sem tudom, minek használom… úgysem találok olyan embert, aki érdekelne. Nem is akarok olyan embert, csak egy kis figyelemre vágyom. Ami nagyon nem szép tőlem.

A jó hír, hogy még fent vagy. Vagyis nem találtál lányt.

Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, csak elképzelem, hogy ismerkedsz valakivel. Vajon boldogabb vagy vele, mint velem? Vajon neki is ugyanazokat mondod? Vajon tiszták az érzései? Vajon tudna nálam jobban szeretni? Egyszerűen nem hiszem el, hogy most boldog vagy. Ismerlek annyira, hogy tudjam, sosem leszel így jól. Addig biztosan, nem amíg el nem ismered, hogy problémáid vannak. Szeretném, ha rendben lennél, szeretném, ha elindulnál azon a karrier utadon, amire mindig is vágytál, szeretném, ha olyan partner lenne melletted, aki a boldogságod.

Elfogadom, ha nem én vagyok a te utadon a boldogság. De örülök, hogy egy kis ideig megtapasztalhattam, hogy milyen az igazi szerelem melletted.

7 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 59

Az utolsó együtttöltött napunkra gondolok. Amikor kimentünk a Hajógyári szigetre, és én már akkor éreztem, hogy valami nincsen rendben. Mondjuk… arra nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó ilyen napunk.

Kacsáztunk a parton, és akkor olyan felszabadultnak láttalak. Ilyenkor úgy kérdeztem volna a gyerekkorodról, de nem mertem. Féltem, hogy olyan sebeket tépek fel, amiket nem lett volna szabad. Meg tudtam, hogy minél jobban kérlellek, hogy mesélj, te annál jobban elzárkózol majd. Boldognak tűntél, és energikusnak. Át akartál dobni a szemben lévő partra egy követ. De nem ment. Viszont nem adtad fel, újra és újra megpróbáltad. Más-más taktikával.

Nagyon csodáltalak akkor. Annyira kijött a sportoló éned. Elemezted a dobás hibáit és újra megpróbáltad máshogyan. Örökké elnéztelek volna, ahogyan koncentrálsz és dobsz. Megnyugtatott és boldoggá tett, hogyha csak egy kis időre is, de nem gondoltál semmi rosszra.

Szerettem volna, ha az érzéseidben is ennyire kitartottál volna, mint a kődobálásban.

5 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 62

Ma iszonyatosan nagy szükségem lett volna rád. Nem is tudod mennyire számított volna a jelenléted nekem.

Dudli olyan borzalmasan lett, hogy állatkórházba kellett vigyem. Végigsírtam az utat, amíg beértem vele, közben meg zihált szerencsétlen és próbált életben maradni. Miközben vizsgálták végigfutott az agyamon, hogy hányszor voltam mérges rá, hányszor vertem rá a fenekére, és hányszor kívántam, hogy bár ne találtam volna meg. Szégyellem magamat… ilyet kívántam miközben mindennél fontosabb nekem. Bent feküdt az oxigénsátorban én pedig néztem, ahogy tehetetlen és nyávog utánam.

- Ne haragudj, hogy ennyire rossz gazdád voltam.

Csak ennyit tudtam kinyögni neki. Bent kellett hagyjam… és még senki sem tud biztosat az állapotáról.

Ma iszonyatosan nagy szükségem lett volna rád. Nem is tudod mennyire számított volna, ha te vársz kint és melegen magadhoz ölelsz. Egészen biztosan megnyugtattál volna, és egész nap kitartottál volna. Azt szeretted, ha mosolygok és, ha boldog vagyok.

Nos… ha mellettem lettél volna ebben a szar helyzetben, akkor talán könnyebben viselném.

4 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 64

Furcsa érzés hazajönni a szüleimhez, mert mikor legutóbb itt voltam, te még voltál nekem. Emlékszem, ahogy a telefonomba voltam bolondulva, mert minden percben egymásnak üzengettünk. Emlékszem, hogy halkan mondtam fel neked a hangüziket. Meg arra is, hogy a képküldés mennyire nehezen ment, hatszázmillió képet kellett csináljak, amíg kiválasztottam a jót. Pedig neked mindenhogy tetszettem. Annyiszor elmondtad nekem, hogy én vagyok a leggyönyörűbb nő a földön, melletted tényleg annak éreztem magamat.

Azért is rossz itthon, mert akaratlanul is arra gondolok mikor eljöttél hozzám. Nem voltál itt sokáig, de annyira jó volt együtt lenni. Nem számított neked, hogy mennyit lehetünk együtt, azt sem, hogy mennyit kellett utaznod, csak velem akartál lenni. Itt mesélted boldogan, hogy mióta ismersz, jobban alszol, nincsen annyi rémálmod.

- Hol voltál eddig? – kérdezted miközben fogtad a kezemet

Csak mosolyogtam rád.

- Kerestelek. – válaszoltam sután

- Az is csoda, hogy megtaláltuk egymást.

Tényleg csoda volt. És én tényleg elhittem, hogy megtaláltalak. Vagyis… én valamiért a mai napig azt gondolom, hogy te vagy az, akit mindig is kerestem.

3 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 66

Reggeli közben kaptam egy smst. Összeugrott hirtelen a gyomrom, nem sok olyan ember van, akivel ott kommunikálok. Általában csak azok, akik különlegesek. Mindenki látta rajtam, hogy megviselt ez a hangjelzés.

Annyira csalódott voltam mikor kiderült, hogy „csak” az egyik barátnőm üzent ott.

Valentin napon szintén beugrasztottam magamat. Teljesen random felhívott egy futár, hogy hozott nekem fánkot. Meglepődtem. Nekem? Fánkot? De hát nem is rendeltem. Nem volt feladó a csomagoláson, de két csodaszép kis fánk csücsült a dobozban. A szívem nagyon durván elkezdett verni.

Tuti te küldted nekem, tuti te gondolsz rám, tudod, mennyire jól esne ez a kis gesztus. Névtelenül küldted, és így tudatod velem, hogy mennyire fontos vagyok neked. Itt is kiderült végül, hogy egyik barátnőm szeretett volna kedveskedni nekem.

Annyira fáj, hogy nem próbálsz meg keresni engem. Miért kellett kiköveti instáról? Miért kellett facebookról is kitörölni? A spotify playlistekről már szót sem ejtek. Miért kellett ennyire módszeresen kiirtanod az életedből? Próbálom arra fogni, hogy biztos megijedtél, és inkább elhagytál, minthogy én hagyjalak el… de mi van akkor, ha tényleg semmit sem akartál már tőlem? Mi van, ha egyszerűen tényleg elmúltak az érzéseid? Ne tagadd! Éreztél valamit. Mindennap beszéltünk, tulajdonképpen te indítottad a reggeleimet, és ez hirtelen megszűnt. Azért történt ez az egész, hogy most újra idegenek legyünk? Egyszerűen ezt az egészet képtele vagyok elfogadni.

Nekünk nem így kellett volna végződnünk.

4 notes · View notes

dudlimur · 3 years

Text

I. 81

Durva érzés 81 nap után beszélni. Ha egy véletlennek is köszönhető az egész, de akkor is írtál. Először azt gondoltam, hogy semmilyen komoly érzést nem fogsz tudni már kiváltani belőlem. Aztán mégis egész nap azon rágódok, hogy mikor válaszolsz már. Teszel emojit? Érdeklődsz majd még felőlem? És egy szempillantás alatt újra az életem középpontja lettél, teljesen akaratlanul.

Úgy érzem semmi hátsó szándék nincsen benned. Megkérdezted az alapdolgokat és magadban le is zártad ennyivel. Szeretném elmondani, hogy mennyire hiányzol. Szeretném elmondani, hogy látni akarlak. Szeretném elmondani, hogy mit jelentesz nekem… de… nem teszem. Nem teszem, mert te ezt tényleg nem akarod már. Mehetnek a matekozások, hogy biztos csak szexelni akarsz. Vagy csak unatkozol. de szerintem csak szimplán érdeklődsz.

Szomorú és fájdalmas elismernem, de szerintem már semmit sem jelentek neked.

Vagy mégis?

Azt írtad rosszul döntöttél, hogy ennek nem így kellet volna lennie. Hogy baromi sokat gondoltál rám az elmúlt időszakban és emiatt temetkeztél bele a munkába.

Hiszek neked.

De azt érzem, nem küzdesz most sem eléggé. Mi a baj? Hogy segítsek? Igazából olyan, mintha nem is szakadt volna meg köztünk a beszélgetés, mégis idegenek vagyunk.

0 notes