#kimerült

[mindigvankiut]

Fáradt vagyok és kimerült . A szervezetem jelez , hogy nem bírja így tovább, de mégis csinálom .

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar #saját poszt #saját #gondolatok #érzelmek #fáradtság #fáradt vagyok #kimerült

[egyedul]

Reggelente érezzük igazán, milyen nehéz is volt az éjszaka…

#egyedül #nem vagyok jól #szomorúság #magány #depresszió #öngyilkos gondolatok #üresség #halálvágy #meg akarok halni #szorongás #annyira fáj #fáradtság #fáradt vagyok #kimerült #öngyilkosság #fájdalom #félelem #segítségre van szükségem #kétségbeesés #szerethetetlen #undorodom magamtól #falcolás #szeretet #düh #hangulatingadozás #hiány #nem akarok élni

[crazycatlady569]

ez már az a fajta kimerültség és fájdalom amikor már nem üvöltve, remegve sírsz..

hanem amikor csak meredten bámulsz magad elé rezzenéstelen arccal és a sötét karikás szemedből csak úgy önkétlenül kigördülnek a könnyek..

#fájdalom #kimerült

[csacskamacskamocska]

Egyszer egy állatmentő pasi mondta, hogy amikor a kutyát az öledbe veszed, akkor átadja neked az élete súlyát. A hajszoltság érzés, amiben élek, leginkább abból áll, hogy sehol nincs menedék. Nincsenek azok a felelősségmentes pillanatok, amikor átadom valakinek az életem súlyát. Intézem a dolgaimat, elrendezek mindent egyedül, felszerelem-megcsinálom, megtervezem, beszerzem, kifizetem, megszervezem, nincs ezzel semmi baj. Mondhatom azt is, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Lehetek kócos-pizsamás-szőröslábú, ha akarok, és akkor se szólna rám senki, ha otthagynám a morzsát a konyhapulton vagy kézzel ennék bele a tálba. Kibaszott kurvanagy szabadság. De az egyedüllétben soha nincs benne az a pillanat, hogy most egy kicsit más figyel a világra körülöttem, és rám is, az én biztonságomra vagy kényelmemre, boldogságomra. Mindig feszült figyelem van és mindig ugrásra kész az ember. Akkor is, ha kimerült vagy beteg. Ez nem tudatos dolog. Én is, más is tud laza lenni, elnylúni otthon a kanapén. Bezárkózunk, bebiztosítjuk a zavartalanságot, és majdnem olyan... de nem, nem „olyan”. Semmi sem olyan, mint amikor belül rábízod magad valaki másra. Igen, pont mint gyerekkorodban. És lehet mondani, hogy ez infantilis vágy, de a bizalom, a bizalmi viszony pihentető. Ez is olyan amit csak úgy lehet igazán érteni, ha megéli az ember. Valaki tud téged, számontart, az életed fontos neki, nem fárasztja az, ami téged frusztrál, és persze nem bánt, mert szeret. Amúgy meg csak a hajszoltság érzés van. A férfiak... azon gondolkodtam, hogya férfiaknak nehezebb ez az egész. Mert a nők megtehetik, hogy odabújnak, rácsimpaszkodnak, az ölébe ülnek a pasinak, (kicsi vagyok, fáradt vagyok, tutujgass, védj meg, szeress, simogass), de a pasiknak erre a teljes önátadásra sokkal kevesebb lehetőségük van. Örülj, hogy adnak enni (esetleg), hogy emlékeznek helyetted dátumokra, hogy elfeledkezhetsz erről arról, hogy esetleg betartják, hogy nem szólnak hozzád amikor arra van szükséged, de amúgy... mikor? Miben? Légy már férfi! Egyszer jártam egy pasival, aki azt szerette, ha elalváskor símogatják a hátát. Mert gyerekkorában úgy altatta az anyja. Én csak pislogtam, hogy mi a fasz? Az anyja? Altatás? Szexi fiatal nőként hogy jövök én ebbe a képbe? Egy felnőtt férfit fogok álombasimogatni? Felfogni se tudtam az igényt, hogy ő most nem férfi, hanem „csak úgy lenni” szeretne és megpihenni. A lényeg, hogy a pasiknak sokkal nehezebb megtalálni az önfeledt önátadási pontokat. Szerintem. A többségük csak hajszolódik és próbál FÉRFI maradni. Megszokják, hogy úgy tesznek, mint akinek nincs is szüksége erre a fajta pihenésre. Aztán infarktust kapnak és meghalnak. Persze, a szex. Igen, az egy erős önmegadás, kitárulkozás, de az elején azért tele van szorongással az ember. Vágy, teljesítmény, kommunikáció, ütközések, frusztráció. Persze, a filmekben úgy van, hogy szerelmesen ágybabújnak, mindketten pontosan ismerik a másik testét, reakcióit, vágyait, gátlásait, és csodálatosat kefélnek és persze egyszerre élveznek el egy egetvető orgazmust és közös csodát megélve. Aztán amikor az élet meg nem ilyen, akkor az ember befeszül, mert biztos vele van baj, esetleg minden partnerrel. Meg szerelemben biztos csodás lenne minden, ha nem csodás, nem elég nagy a szerelem. Upsz, elkalandoztam. Szóval szinglinek lenni, bármennyire is nem érzi az ember magányosnak magát, akkor is stressz. A társas kapcsolatok, beszélgetések, programok oldják ezt, és feltöltik az embert. De ott is helyt kell állni. „Megjelenni” és résen lenni, dominálni és elkerülni, hogy ledomináljanak, stb, stb, az összes önsorsrontó faszság ott van velünk együtt. A megpihenés valaki karjaiban, az más. Ha hosszasan nem adatik meg, az megváltoztatja az embert. Valahogy kilúgozódik belőlünk valami. Mintha már nem is tudnánk hogyan kell együtt lenni és átadni magunkat a pillanatnak, meg valaki másnak. Na mindegy, az van ami van. Megyek, megfésülködöm és felveszek valami itthoni ruhát a pizsama helyett :D

#magány #stressz #önátadás #pihenés #04-14

[kampeszino]

Babits Mihály: Reggel

Ottkünn a tavasznak napja ég. Jaj, nem tudok én fölkelni még! Lelkemben zsibbad a gyönge vágy bús testemet marasztja az ágy. Bénult akarásom csak kesereg! ó, régi tavaszi reggelek! Madárfütty, tervek, rebbenő szárny friss kávé illata, templomárny diákos friss ész, jó tanulás nagy reggeli séta, elindulás ó, versek, versek víg üteme! ó, játszi munka szent öröme! kedves várása, virágcsokor! reggeli csókok, reggeli bor!  

A tavasz fénye ma oly sivár. Miért keljek föl újra? Mi vár? Kocsizörgés jő az ablakon. Lovak zaja rúgja homlokom - szomszéd szobából korhol a sok könyv, már amit sosem olvasok beíratlan papirlevelek - bénult akarásom csak kesereg: Ó, fáradt, szomoru reggelek!  

Mit álmodhattam? iszonyuat hogy testem ily kimerült maradt. És mit élhettem? rettenetet hogy abból ily álom született hogy szörnyű évek folyama-gyűrt lelkemben ily sár torlasza gyűlt.  

Köröttem fájó haza, beteg nép - de magam már nem szenvedek csak fekszem az ágyon lankatag, mint egy levágott szomoru tag.  

Jöhetsz már, nap, tavasz! - a halott tag meg sem érezi a napot csak férgei kelnek tőle ki - ó, lelkem iszonyu férgei!

#vers mindegy kinek #babits

[szaszithoughts]

Annyira kimerült vagyok, hogy idegeskedni sincs erőm a dolgokon.

@fekete0barany

#tumblr #szerelem #depresszió #magyar #gondolat #halál #fájdalom #hiány #szeretet #érzelem #élet #egyedül #szomorú #érzések #magyar tumblr

[nubesetanimus]

Nagyon szar szeptembertől idáig tartó időszakon vagyok túl, ennyire fáradt és kimerült nem tudom mikor voltam utoljára. Kurva sokat dolgoztam, bár mostanában elég szar a forgalom, akkor is ugye bent kell lenni a kurva hidegben, mert fűtés nincs normális, a többiek meg imádják a rohadt hősugárzót, ami szétszárítja az amúgy száraz számat mert az én pofámba jön a meleg, ők mászkálnak.. Utolsó nap átettem.

Elmaradt a volt munkatarsaimmal a pizza party pedig jó lett volna találkozni velük persze mindneki beteg lett..

Aztán tegnap legalább az osztálytársaimmal ittunk egy jót amitől jó kedvem lett.

Céges karácsonyi vacsora egy kalap szar volt.. Svédasztalos, személytelen a főnök el se jött, nem sikerült berúgnom pedig úgy lehet jobb lett volna.

Ma nem írtunk szemészet dolgozatot még jó, mert nem bírtam már tanulni rá.

A munka-iskola-szabadnap/pihenés tengelyen a munka iskola a nagyobb arányú nem tudtam pihenni...

Attól félek ez a mostani pihenés nem lesz elég a jövő évhez. Tavasszal bele kell húzni a tanulásba, május végén vizsga.

Volt egy-két kiborító dolog pl a főnök egy szarkupac faszfej, eddig is tudtuk, de közel voltam hozzá, hogy ott hagyom a faszba őket, csak hát kevesebb van vissza az iskolából mint ami letelt..

A karácsonyi pénzem nem kaptam meg mert tegnap iskolában voltam, a nő nem bírt fölhívni, h megyek-e a vacsorára mert akkor elhozhatta volna, figyu attól, h neked milliók vannak a bankszámládon nekem a kis umpalumpának aki szarrá dolgozta magát az elmúlt 3 hónapban nincs úgyh jó lenne ha nem lennél életképtelen..

Persze vacsora végén mikor már volt benne pár pohár bor köszöntem el és akkor mondta, h nem hozta oda, én meg nem dolgozok jövő héten...Mondtam h hétfőn be tudnék menni érte...

Rohadtul idegesítőnek tartom az egészet és kurva dühös vagyok...

Na szóval most, h nem kell iskolára készülni meg dolgozni, hirtelen nem tudom mihez kezdjek..

Azt kigondoltam h vacsorára lesz lángos, meg megkívántam a forralt bort, de abból meg nem lehet keveset csinálni, mondjuk 2 bögrével csak meigszok..

#faszom

[spraystory]

"Szabadság, egyenlőség, testvériség"

4.rész Az amerikaiak

A megannyi külföldi jöttment közül, akikkel a sors összefújt graffitis éveim alatt, valójában épp a graffiti teremtésének földjéről érkezők, az amerikaiak voltak legkevésbé jelen a velem történtek alatt. Minden bizonnyal ennek az egyik oka, hogy egy fél kontinens és egy hatalmas óceán van közöttünk. Emellett mintha az amerikai firkászok kevésbé lennének utazgatósak mint az európai kollégák. Akár helyesen ítélem meg, akár nem, tény hogy meglehetősen ritkán vetődött felénk amerikai writer. Első találkozásaim amerikai graffitisekkel egészen halványan vannak csak meg. Volt amerikai vendégem - sajnos nem emlékszem ki - fiatal firkászéveim alatt, akitől egy Mear/CBS pólót kaptam ami azóta is megvan és véletlenül ugyancsak CBS tagok Cisco és Izm voltak, akikről az első írásomban megemlékeztem, akik egy darabig Budapesten laktak, akikkel a TDF-es srácok összehaverkodtak és akiket csaknem a magyarországi tartózkodásuk utolsó pillanatáig nem tudtunk “elkapni”. De a CBS még mindig nem volt az igazi amerikai kapcsolat, hiszen őket az utolsó pillanatokban ismertük meg. Volt egy másik vendégem is az USA-ból, Auph One, aki egy vázlatot is rakott a blackbookomba de befejezni nem tudta és sajnos vele kapcsolatban sem emlékszem többre. 2002-ben összetalálkoztunk a How&Nosm párosból Nosm-al és elvittük festeni őt, ha jól emlékszem kétszer is, egyszer biztosan a System 120-as Skodájával, amibe alig fért be. Ezek után az amerikaiakkal való találkozás terén, hosszabb csend állt be. Mígnem 2006-ban az angol Aroe-nak köszönhetően Brightonban, egycsapásra ott találtam magam az amerikai graffitis vérkeringés akkori ütőerének sodrásába. Az MSK - amennyire ezt én mint kívülálló, meg tudom ítélni - akkor élte ragyogásának delét. A haverkodás köztünk amúgy néhány udvarias, hülyéskedős megjegyzésben kimerült. Bő három esztendő telt el, amikor 2009-ben egy különleges vendég érkezett az Egyesült Államokból. Ő volt a nagyon ütős stílust festő Jurnes, aki ma Scienceism néven van fent az instagramon. Egy igazán intelligens, kedves, higgadt és tudatos writert ismertem meg benne. Ma, igen tisztelt és “nagy név” a graffiti szakmában - ha ezt így egyáltalán ki lehet fejezni. Egy biztos, kiváló stylemaster és rendre egy lapon szerepel a worldwide graffitis kingekkel. Ha jól emlékszem európai turnén volt és Budapest csupán egy állomás volt neki, de egészen mozgalmasan telt. Pontosan nem emlékszem hogy kik, de biztosan ismerősök, elvitték traint festeni ami sikerült is, mi pedig véletlenül épp egy klassz spotot intéztünk, a Duna Plaza parkolóházában kaptunk falakat, Journes oda jött el velünk festeni egy jót. Talán még most is ott vannak a cuccaink.

Ezek után ismét eltelt négy esztendő, amikor 10 évvel ezelőtt, 2013-ban elindultam New Yorkba. Időközben szeretett és kedvenc festékmárkám a Molotow "supported artist"-ja lettem, ami egyrészt óriási megtiszteltetés volt nekem, másrészt egy roppant izgalmas vállalkozás. Feladatom az volt hogy egy éven át kb havonta fessek egy-egy - amennyire lehetséges - tematikus full color cuccot, amihez a Molotow adja a spray-ket. Csodálatos feladat. A new yorki út hallatán a Molotow rögtön jelezte, hogy összerak 2-3 színes cuccra való csomagot, amely engem már ott fog várni New Yorkban. Melyik writernek ne lenne ez álom utazás? A Molotow a support sprayket egyébként egyik kedves barátunknak a queens-i lakására küldte, később pedig itt is töltöttünk egy hetet. Négyen utaztunk, köztük “B” barátommal. “B” már megjárta a Nagy Almát, így volt némi tapasztalatunk is arról, mire számítsunk. Mielőtt azonban elutaztunk volna, előkutattam egy biztosan rossznak vélt email címet Jurne-höz és vettem a bátorságot hogy érdeklődjek, van-e bárki jó barátja New Yorkban akivel elmehetnék festeni. Írtam hát Journes-nek. Biztos voltam benne hogy sohasem látok tőle választ, hiszen a találkozásunk óta négy hosszú év telt el. Óriási meglepetésemre 2 napon belül válaszolt és ami sokkal extrább info volt, megírta hogy ő ugyan nem oda valósi, de azokban a hetekben éppen New Yorkban lesz, így persze, fussunk össze. Nem is akartam elhinni hogy ilyen jól alakulnak a dolgok és az volt hogy végül, valóban ilyen jól alakultak a dolgok. Mondanom sem kell micsoda érzés volt a repülőtérről, egyenesen Brooklynba metrózni és először élőben látni mindazokat a tageket, legendás cuccokat amiket már magazinokból ismertem. A graffiti bölcsőjébe kerültem, oda ahonnan mindaz jön amit évtizedek óta megszállottan űztem. Le voltam nyűgözve. Mint vallásos ember, aki eljut a szent városba, olyan áhitattal falták a szemeim minden centijét New Yorknak. Jurne-el már azt hiszem első vagy második nap estéjén találkoztunk Brooklynban, meglepetésemre Rime (MSK) és Host18 (Shots DYM) és más writerek társaságában. Este érkeztünk hozzájuk, épp valamiféle megrendelést festettek egy amolyan klasszikus new yorki bolt redőnyre. Az amerikai srácok részéről a lehető legkedvesebb, legbarátságosabb fogadtatásban volt részünk. Journe bemutatott Host-nak, ennek a kíváló embernek aki később - viccesen a nevéhez hűen - valóban házigazdánk lett. New Yorkban nincsenek legálfalak. Az európai nagyvárosok közül nemigen lehet olyat találni ahol ne lennének legálfalak, a legtöbb városban több is. New Yorkban ilyen nincs. Vannak helyek amikre azt hallhattad hogy “elvileg” lehet oda festeni, de szerintem épeszű ember nem tesz olyat hogy egyedül odamegy és elkezdi valaki ismeretlen writer cuccát lefedni. Kapcsolat kell, ismerned kell valakit aki tud helyet. És nem is nagyon láttam ezerszínű, nagy gonddal készült legál cuccokat, viszont a legkingebb throw upok, bombingok, tagek olyan mennyiségben vannak gyakorlatilag mindehol és olyan stílusokban hogy olyan érzése van az embernek, ahol ilyen gazdag és bámulatos a throw up és tag kultúra, ott nincs szükség legálkodásra. Akkoriban amúgy a 5pointz még állt, de hogy őszinte legyek nekem sosem tetszett annyira az a hely és volt valami writer, akinél be kellett jelentkezni hogy oda festhess, de ezt az embert nem lehetett elérni, vagy valami bonyodalom volt ami miatt az egészet elengedtük. Egyébként például subwayről szó sem lehetett és nem is akartam. Megelégedtem a hely varázsával, a kiváló társasággal és azokkal a spotokkal és lehetőségekkel amiket sikerült intéznem. Vittem magammal viszont rengeteg stickert, jobb híján azzal voltam elfoglalva hogy jó helyekre kerüljenek. Ezzel kapcsolatban, francia barátok később mesélték hogy előttem járt New Yorkban az egyik igen nagynevű francia writer, akinek a cuccait én magam is nagyon szeretem. Az első napon elkapták valami civil zsaruk matricázásért (!), több napra becsukták s mire kiengedték, állítólag ki is rakták Amerikából. Micsoda szerencsétlen fordulat egy egyébként bevállalós stylemasternek.

Szóval nekem-nekünk nem volt tervem bármi vadulás és ha jól emlékszem “B” volt aki tudott egy helyet. Hamarosan megfestettem hát az első cuccomat New York Cityben, “B”-vel és más helyi srácokkal a Tuff City shop hátsó udvarán. Ez olyan spot volt ahol naponta változnak a rajzok, de ez egyáltalán nem érdekelt. Ott voltunk New Yorkban és egy tag is csodálatos érzés lett volna, nem hogy egy full színes cucc. Szuper nyugis fújás, baráti beszélgetések, jó hangulat, szép idő - graffiti mennyországban éreztem magam. És az is volt.

Később találkoztunk “B” barátom egyik kedves ismerősével, egy amerikai fiúval Mike-al akit “B” még  korábbról ismert. Mike a legjobb arc, mosolygós, vidám, intelligens srác aki kiválóan fotózik. Nem tősgyökeres new yorki, Portlandből jött NYC-be és egyébként Budapesten is járt már a mi new yorki utunk előtt. Mikenak az volt az egyik skillje hogy egy csomó tetőhöz volt hozzáférése. Azaz a híres new yorki rooftopokra fel tudtunk jutni Mike segítségével. Tudta a kódot, ismerte a bejárást, volt kulcsa vagy egyenesen ismert olyat aki felengedett, voltunk pl a Vogue egyik fotósának a privát kis tetőjén. Rögtön az első napokban nagyon klassz tetőkön találtuk magunkat és találtam több olyan cuccot amit azelőtt már láttam magazinokban. Ez később természetesen hatványozódott, egész utcarészeket, blockokat, muralokat fedeztem fel amiket élőben látni varázslatos érzés volt. Az a kultúrális táplálék ami New Yorkból származik felülmúlhatatlan, ha valaki ezt figyeli mint akkor én, ugyan úgy le lesz nyűgözve. Egy kedves kis történetünk is lett Mike-al. New yorki tartózkodásunk első része alatt Brooklynban, Bedford-Stuyvesantban laktunk, majd később Queens-ben. Amikor még Bed Stuyban volt a lakásunk, egyszer meghívtuk Mikeot magunkhoz egyik estére. Együtt mentünk haza, mikor a metróból kijövet megjegyezte, hogy ez jó kis környék, ő épp erre lakott évekkel azelőtt. Mikor befordultunk a mi utcánkba, kiderült hogy ő is ugyanebben az utcában lakott. Mikor azonban a házunk elé értünk, ami egy csendes kis közben volt, elcsodálkozva mondta, hogy: - “ Ne csesszetek ki velem, pontosan ebben a házban a laktam”. A házunkban két külön lakás volt, az emeleti és a szuterén. A mienk az emeleten volt, mire Mike : - “ Véletlenül nem Dean lakását bérlitek?”  Kisült hogy Mike éppen a mi lakásunkban, ezen belül is a mi szobánkban töltötte első boldog new yorki éveit. Hiába ismerték korábbról egymást Mike és “B”, erre semelyikünk nem számított. Mekkora esélye van annak, hogy 8 millió new yorki közül épp egy olyannal sodor össze az élet, aki éppen ugyanabban a lakásban lakott ahol sok évvel később mi is?

Második és egyben utolsó spotunk a new yorki king, Host18 (Shots/DYM) meghívásának köszönhetően, egy brooklyn-i iskola udvarán volt ahová Host-nak volt kulcsa és engedélye bemenni. Ehhez a festéshez csatlakozott hozzánk többek között Rime(MSK) akivel 2006-ból, Brightonból már ismertük egyást. Ide "Nekst" memorial cuccot festett. Csodálkoztam, mit keres New Yorkban, hiszen nekem az ő neve LA-hez kapcsolódik. Elmesélte hogy a szerelem csavarta el a fejét és ragasztotta őt annyi évre LA-be és az MSK los angelesi aktivitása ellenére ő maga valójában New Jersey-ből való, éppen ezért használja a Jersey Joe művésznevet. Végül pedig queens-i magyar házigazdánk és kedves barátunk, Mizta Bush (DZ/CFS) is velünk festett, akiknek ezalatt szeretetteljes vendéglátásában volt részünk egy héten át. Ez a fújás is tökéletes volt. A hely, a társaság, a hangulat, majd naplementében hazametrózás, mind mind varázslatos pillanatok. New York hibátlan és lenyűgöző volt.

Időközben, az élet úgy alakította a sorsomat hogy 2006 (a Hellboy2 forgatása) óta folyamatosan - az utóbbi években szinte megszakítás nélkül - dolgozom a Magyarországon készülő amerikai, hollywoodi filmprodukcióknak. Tudtommal a Hellboy-hoz készült díszlet város volt az első nagy amerikai filmprodukciós New York díszlet, ami Magyarországon épült és én voltam az első aki összefújhatta (illetve itt néhányszor még velem tartott Band és Crape is). Az utcabútorok mind igaziak voltak, mint a postaláda, újságosláda, villanyoszlopok, rendőrautók stb. Emlékszem ott nézegettem hogy úh, ez mind most jött amerikából. Azokban a filmekben amelyekben szükség van a munkámra, az a dolgom hogy olyan graffitiket festek, tageket, throw upakot, utcai falfirkákat (stb) készítek, hogy a látvány a jelentekben a kornak megfelelően nézzen ki. Nagyon izgalmas és kreatív feladat. Nem egy-egy cuccról van szó, hanem egész utca, többször egész városrészeket kell úgy elkészítenem hogy a nézőnek az legyen a benyomása, itt évek, évtizedek óta megy az utcákon a graffiti. És persze hogy elhiggye, épp a 70-es vagy a 80-as vagy épp a 90-es (stb) években van. Minden egyes írásnak, tagnek, bombingnak azt a benyomást kell keltenie hogy mind-mind más kéztől származik. Így aztán több olyan produkcióban dolgoztam heteket, hónapokat, ahol tagek, throw upok, bombingok vagy színes cuccok százait, de talán az sem túlzás hogy ezreit - kellett elkészítenem. Mindehhez az évek alatt meg kellett tanulnom a korszakokhoz tartozó stílusokat, alaposan tanulmányoznom kellett minden olyan jellemzőt amivel a legeredetibb látványt tudom nyújtani. Ezért gyakorlatilag csaknem mindennapi kapcsolatban vagyok - főleg - az amerikai, ezen belül is a new yorki graffitivel, a 60-as évek végétől egészen napjainkig. Figyelem a social media fiókokat, amelyek ezekkel a kultúrtörténeti témákkal foglalkoznak, bújom az internetet és a könyveket. Feletteseim is sok esetben amerikaiak. Így aztán évek óta viszonylag szoros kapcsolatban állok az amerikai graffitivel. A filmvilág és a valóság között pedig valójában csupán annyi a különbség, hogy a filmben nem a saját nevemet írom, hanem száz és száz kitalált, fiktív nevet és stylet amik illeszkednek az adott korhoz és helyhez. Sokszor eszembe jut ilyenkor, hogy olyan mintha minden ilyen napon valóban ott lennék a legendás utcákon. Az amerikai writerekkel való kapcsolatomról általánosságban többször volt olyan benyomásom hogy akiket én megismertem, egyáltalán nem beképzeltek, hanem valahogy elégedettek. Mintha tudnák hogy az ő hazájukból jön mindaz amit másokkal - köztük én magam is - művelünk és ez mintha valami magabiztos elégedettséggel töltné el őket. Amerika megteremtett egy kultúrát ami életre kelt és elindult világhódító útjára. S ha van némi büszkeség bennük, hát lehet is, mert szerintem amerikának graffiti téren nincs szüksége másra. Inkább nekünk van szükségünk rájuk. Az amerikai firkász ismerőseim és köztem, napjainkban csak a social media a híd, de nem is szükséges több. Ebből a kevésből is tökéletesen értjük egymást. Mike-al sűrűn üzenünk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot, továbbra is New Yorkban van. “B”-vel azóta is ugyanolyan jóbarátok vagyunk.

1.kép : Journes-el a Duna Plaza parkolójáan, alul Nikon, Blik - 2009

2.kép : Tuff City backyard - New York 2013

3.kép : Kilr, Nikon - Tuff City backyard New York  2013

4.kép : Graffiti, rooftop visit, bagel, happiness - New York 2013

5.kép : Toper, Nikon, Host, Bush, Rime - Brooklyn schoolyard,  New york 2013

6.kép Nikon - Brooklyn schoolyard, New York 2013

7.kép : Tuff City backyard, NYC, a brooklyini apartmanunk. NYC, Brooklyn schoolyard, Manhattan

8-9.kép : stickers

#Budapest #graffiti #newyork #2000's #2010 #storytelling #goldenyears

[viking84chef]

5 óra hegyi túra... 31600 lépés, 25 km távolság, közel 500meter szintkülönbség.... Aztán jöhet a relax.. Egy nagy kiadós dürüm.... Irány haza pihenni.. 😂 Jöhet a minden kóma... Kaja.. Fáradság.. Kimerült...

Bújok majd kiskutyim mellé aludni! ❤️

[otthonzulles]

( ez az év már arról fog szólni, hogy moodswingből fetrengek moodswingbe,

a 'átlag középszar' és a 'nagyonnagyon reménytelenül szar' között; én már rettenetesen kimerült vagyok és még valahogy másfél hónapot ki kell húznom így. aztán vagy kirúgnak, vagy megmaradok valami csoda folytán itt. de 'azt hiszem' nagyon nagy szükség lenne valami terápiát elkezdeni mert geci semmi örömöm az életben. leszámítva a kedélyesen elfogyasztott kocsmai kávékat és egy-egy söröket. azt hittem, majd 18 éves korom után megváltozik. jó, majd a huszas éveimben. hát az sem. 30 óta már nem is reménykedem, csak akaratgyenge vagyok. szerencsére a végzetes tettekhez is. inkább itt vergődök geci a semmiért. :sóhajt: szar ez az egész utálom ezt az egészet. azt se tudom minek írtam mindegy csak írtam. inkább ide mint bárhova. nincs az egész életnek semmi értelme. )

#otthonzüllés #lent

[mothmonologue]

Embertípusok közlekedési eszközök szerint

Autó: felelősségtudatosnak mondja magát de kútba ugrana bárki után, ha elég jó ötletnek tűnik, baszó zenei ízlés, listák és határidőnaplók, gazdag szókincs, apró mosolyok, vegyél neki kávét és szeretni fog, "azért mert én azt mondtam"

Busz: mindig fázik, bizalmatlan, túl őszinte, fehér fényben sötét karikák a szem alatt, érzéketlen, mert titkon túlérzékeny, csomó a fülhallgató vezetékén, emlékbe eltett szemét

Vonat: hippi csak még nem vallotta be, ráérünk arra még, analóg videókamerák, dobozos kávé, meglepően jó matekból, megáll bevárni azt, aki lemarad a csoportban, végtelen türelem (vagy mégsem?), "ez nem ronda, ez rusztikus"

Bicikli: minden reggel beveszi a leszarom tablettát, kedvenc állata a baszok rája, ha kell az Istennel is leáll vitatkozni, addig beszél amíg bereked, aktuálpolitika, unironikusan hallgatott phonk, nemtől függetlenül hosszú haj, nemtől függetlenül kontyban

Motoros roller: fosatós turmix és étrendkiegészítő, titkon gyerekes, titkon szét van esve, rosszul szabott zakó/blézer, startup cég vezetője vagy rohadófélben egy multinál, "elmondom, nekem mi segített a rák legyőzésében"

Gyalogos: céltudatos és motivált vagy beletörődött és cinikus, megbízható, realista, naplementék, ugróiskolák az aszfalton, pillanatok fejezetek helyett, rengeteg mesélnivaló, sosem kimerült, maximum fáradt, mély kapcsolatok, csak a szemével mosolyog

Repülő: bonyolult, szeret meglepni másokat, de nem jó az ajándékozásban, a horrorfilmek megijesztik, stressz=evés, állandóan mozgásban van, teli szájjal nevet (néha horkant is), a tüsszentése maradandó halláskárosodást okozhat, összeségében cuki, de vigyázni kell vele

+1 görkorcsolya: divatszent, a stílus maga, egészséges önbizalom, ténylegesen tud táncolni, kicsit sok, de nem bánja senki, nehezen érthető, teátrális, hirtelen haragú, szeret lelépni egy neki nem tetsző helyzetből, döntésképtelen

#moth monologue #text post #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #tumblr hungary #embertípusok #types of people #tag yourself

[mindigvankiut]

Úgy érzem túl vállaltam magam.. Kimerült vagyok de mégis fel kelek mindennap és végig csinálom a napot.. Nem érdekel, hogy fáradt vagyok és szükségem lenne a pihenésre.. Fel kelek és csinálom tovább..

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar szöveg #magyar poszt #magyar #saját poszt #gondolatok #fáradtság #fáradt vagyok #kimerült

[egyedul]

Kimerült, végtelenül kimerült…

Azt érzem, soha nem leszek már jól.

#egyedül #nem vagyok jól #szomorúság #magány #depresszió #öngyilkos gondolatok #üresség #halálvágy #meg akarok halni #szorongás #öngyilkosság #fájdalom #félelem #segítségre van szükségem #kétségbeesés #szerethetetlen #undorodom magamtól #falcolás #szeretet #düh #fáradtság

[cziczamicza]

Kimerült Mócsing. 😸

[csacskamacskamocska]

Mire vágysz a legjobban?

Milyen gonosz kérdés ez valójában. Szándék nélkül, de meggyötri az embert. Két napja ezen gondolkodom. Van egy elemi vágy, sóvárgás, ami elsőre eszembe jutott. Bárcsak... de aztán arra gondoltam, hogy ha egyetlen dolgot választhatnék, és az meg is valósulna, akkor mi lenne az? Feladnám-e a szerelmemet a gyerekeim boldogságáért? Feladnám. Zokogva és szűkölve, de soha hátra nem nézve feladnék mindent azért, hogy minél hosszabban megélhessék a boldogság megfoghatatlan csodáját. Óóóóó, és mi van, ha az ördög játékot űz velem, és ez azt jelenti, hogy drogosok lesznek? Vigyázni kell a kívánságokkal nagyon! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk itt van a lehetőség, hogy változtassak hatalmas dolgokan. Kérhetnék világbékét például. De mi van, ha a világbéke nem jelent semmi jót? Ha a világbéke akkor jön el, amikor az emberiség kipusztul és a Föld meggyógyítja magát. Jó, jó, akkor legyenek az emberek okosabbak. Mind. Hát, úgy tanultam, hogy az intelligens embereknek intelligens és kifinomult játszmáik vannak. Szóval lehet, hogy csupán ügyesebben gyötörnék egymást. Szeretnék visszatérni a saját kicsinyes boldogságomhoz. Nem lehetne...? De mégis inkábba gyerekek! Az életemet is odaadnám értük, hátmég valami bizonytalan kimenetelű szerelmet. Álltam éjjel a villamosmegállóban (nem messze attól a megállótól, ahol egy hasonló éjjelen egy autó halálragázolt egy lányt) és azon gondolkodtam, hogy mire vágyom igazán. Aztán azon, hogy min gondolkodhatnak mások. Mellettem egy pár. Talána a férfi nem is szerelmes a lányba. Sosem volt az. A lány nem tudja. Ha tudná, nem lenne ezzel a férfival már tíz éve. Az ember nincs együtt 5 vagy tíz évig valakivel, akibe sosem volt szerelmes. Ki megy bele ilyen kapcsolatba? Hazugok? Közönyösek? Egy néni. Öreg. Pont úgy néz ki mint egy öreg néni. Vajon fáj-e neki, hogy nem szép, nem fiatal, nem erős vagy már megbékélt vele? Volt-e boldog? Szeették-e? Megéálte-e az összebújásokat, az egymásra figyelést, az egymásért élést, a gátlástalan szenvedélyt, a közös terveket, a béküléseket, a közös csodákat? Egy lány. Fiatal. Kirívóan szexi, csupa pánt ruhában, de nem tudja viselni. Folyton húzogatja a melltartóját. Párductestű kamasz. Ha kibontaná a befont fekete haját, a derekáig érni. Logannak biztos tetszene. Szereti ezt a típust. A kislány se vágyik másra, csak, hogy szeressék. És el fogja adni magát olcsón egy bunkónak. Meg én. Fáradtan, három táskával, a szandál feltöte a lábamat, a topomat összekentem valamivel. A hajam zsíros, majd reggel megmosom, úgyis mennem kell valahova. Kimerült ötvenes. Leginkább nem szeretnék most látszódni, csak hazajutni. És valószínűleg eladtam magam, olcsón.

#Mire vágysz a legjobban? #Éjjeli gondolatok #névtelen #08-19

[myfeelingsdependonyou]

Ha túl fáradt vagy ahhoz, hogy beszélj, és túl kimerült, hogy elmagyarázd, mi bajod, ülj mellém, mert én folyékonyan beszélek a csendben.