#legyen fehér karácsony

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Arra kelni hogy minden full fehér, esett a hó>>>>

#saját #hó #hideg #boldogság #esett a hó #szerelem #te jutsz erről is eszembe #m #szeretlek #hócsata #végre #legyen fehér karácsony #annyira jó #boldog vagyok #apró örömök #havazás #reggel #nyctophobia

[manzardcafe]

Karácsony előtt remek programokkal várunk titeket: készíthettek a műhelyünkben karácsonyfadíszt, bögrét, és lesz műhelyvásár is, ahol 1 napig kedvezményesen juthattok hozzá az általunk készített egyedi tárgyakhoz. Sőt, ha ezek közül bármelyik programra ellátogatsz, egy apró ajándékkal is meglepünk téged.

A programok részletei a következők:

Karácsonyfadísz-készítő workshop Újra lesz nálunk karácsonyfadísz készítés! Nyilván megint ráteszünk egy lápattal az érdekességből. Méghozzá nem is akármilyen technikával. Ha szereted a nem szokványos megoldásokat, ez a technika neked szól, ami nem más, mint a mocha diffusion - magyarul “rugatás”.  Elég látványosan érdekes végeredményt tud produkálni. Egyszerűen fantasztikus nézni, ahogy a kék kobalt festék szétterül, és csak úgy szalad a felületen.

November 26-án szombaton 2 időpont közül is választhatsz: délelőtt 10:00-13:00 és délután 14:00-17:00 óra között tartanak a foglalkozások. A díszekhez többféle kiszúró formát használhatsz, fehérre égő, magas tüzű agyagból dolgozhatsz, amin kimondottan jól mutat a kobaltkék árnyalat. A kétszeri égetés után mindegyik díszed gyönyörű fényes csillogást fog kapni a transzparens máznak és az 1240 C-os égetési hőmérsékletnek köszönhetően. A technika sajátosságait figyelembe véve 10 db, kb. 7-8 cm-es díszt készíthetsz. Mivel a férőhelyek száma limitált ezért regisztrálnod kell a "[email protected]" címen.

A kb. 3 órás workshop ára 14990 Ft.

-Ez tartalmazza a műhelyhasznált költségeit, -az alapanyagokat, -szakmai segítséget Antal Baantal Balázs művész, designer jóvoltából, -utómunkálatokat, -kétszeri égetést a kemencénkben, -valamint mindenféle rágcsát, teát/kávét.

Helyedet a teljes összeg utalasával biztosítod. Amennyiben nem tudsz résztvenni a workshopon és azt 24 órával a workshop előtt jelzed a teljes összeget felhasználhatod bármelyik programunkra, vagy tárgy vásárlásra 2023. január 30-ig. Ha később, vagy egyáltalán nem jelzel, a befizetett összeged elveszik.

Fontos! Minden egyes díszedet mi fogjuk a legnagyobb gondossággal bemázazni, de az égetés technikája miatt a karácsonyfadíszek csak az egyik oldalukon lesznek fényesek, és mintásak, ami azt jelenti, hogy a mázatlan része matt fehér lesz. Az elkészült tárgyakat kb. 2-2,5 hét után a műhelyünkben tudod átvenni, melyről értesítünk.

Bögrekészítő workshop Szeretnél kézzel készített ajándékot adni valamelyik szerettednek, de nem tudod pontosan, hogy mi legyen az? Készíts velünk karácsonyi bögrét december 2-án délután 16 órától a kerámiafoglalkozásunkon! Használj különböző szilikonmintákat, vagy válaszd a karácsonyi hengermintáinkat, hogy létrehozhasd az egyedi bögrédet. Fehérre égő, magastűzű agyaból dolgozhatsz majd, amit 1240 C-on égetünk ki, hogy sokkal ellenállóbb legyen, valamint mikróban és mosogatógépben is használhasd az általad készített egyedi tárgyat. Miután elkészültél, mi fogjuk letisztogatni, tökéletessé varázsolni a kerámiádat, majd transzparens mázzal lemázazni, hogy fényes és csillógó legyen a második égetés után. A kb. 3 órás program ára: 14990 Ft. -Ez tartalmazza a műhelyhasznált költségeit, -az alapanyagokat, -szakmai segítséget Antal Baantal Balázs művész, designer jóvoltából, -utómunkálatokat, -kétszeri égetést a kemencénkben, -valamint mindenféle rágcsát, teát/kávét. És persze jó hangulatot, kikapcsolódást, feltöltődést a karácsonyi pörgés kellős közepén, amelynek értékét nem lehet pénzben mérni. Mivel a férőhelyek száma limitált, ezért regisztrálnod kell a "[email protected]" címen. Az elkészült tárgyadat kb. 2-2.5 hét múlva kapod kézhez a műhelyünkben. Erről értesítést küldünk neked. Helyedet az utalás beérkezésével biztosítod. Amennyiben mégsem tudsz a programon résztvenni, és 24 órával előtte jelzed nekünk, a teljes összeget felhasználhatod bármilyen programunkra, vagy tárgyvásárlásra 2023. január 30-ig. Ha nem jelzel nekünk időben, és nem jössz el, a befizetett összeged elveszik.

Műhelyvásár

November 27-én kirakjuk, amink van. Csinálunk egy műhelyvásárt, mert a kis műhelykénk kapacitása kezdi elérni a határait. Sok olyan tárgyunk van, amik különböző kísérletezésekből születtek, például a mázakkal vagy égetési hőfokokkal, vagy akár a rakuégetesek során. Vannak visszafogottabb és perverzebb darabok is, de jónéhány olyan is van, amik amolyan klasszikusok a kínálatunkban. Egy biztos, mindegyik különleges és egyedi darab, nincs két egyforma belőlük a világon.   Szóval látogass meg minket november 27-én vasárnap a műhelyünkben a 1222 Budapest, Nagytétényi út 48-50. szám alatt 10:00-16:00 óráig. Várunk szeretettel és kedvezményekkel.

Téli tábor

Nem utolsó sorban pedig lehet még jelentkezni a téli akvarell táborunkba is. Már csak 3 helyünk van, úgyhogy ha szeretnél lecsapni valamelyikre, mihamarabb megtenni. Itt találod a részleteket: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=664864598587071&id=100051906096148

[prokee]

A nulladik karácsonyunk

...arról emlékezetes, hogy miután a nagyszülők elvitték a nagyobb kölyköket karácsonyozni, a nappaliban feküdtünk le, megnézni a Tetovált Lányt, ami sokadik kísérletre sem sikerült egyéb irányú elfoglaltságaink miatt. Januárban édesanyám már rákérdezett a feleségemnél: nem vagy te várandós?

De, az volt. Azon a karácsonyi estén kezdődött el az élete.

A lányommal közös első karácsonyunk az egymásra szerelmese nézés jegyében telt el, a három hónapos baba még nem élte aktívan az ünnepet. Egyszerűen csak ugyanolyan nap volt, mint a többi, amikor Apa őt szeretgeti, jó volt az ölemben, a testem melegében.

A második közös karácsonyunk nagy kirándulással telt, az osztrák Alpokban. Nem nagyon hagyott nyomot benne, hogy nem otthon voltunk, csak csodálta a magunkkal vitt karácsonyfát, kicsomagolta a babakocsit és a bele való babát, meg az egyéb apróságokat, aztán kimentünk, megtapasztalta élete talán első havát. Közelebbi ismerkedés után úgy döntött, inkább csak messziről tetszik neki. A szabad ég alatt töltött idő további részében inkább az ölemben ült.

A harmadik közös karácsonyunkat már átélte, értette. Izgatottan csomagolta ki a babaházat a hozzá illő családdal, a jégvarázsos, mása és a medvés és hasonló bindzsiket, de legjobban az orvosi táska tetszett neki. Addigra barátkozott meg a doktornővel, akihez relatíve rendszeresen jártunk, így aztán az este jelentős részét egymás mélyreható egészségügyi vizsgálatával töltöttük. Annyit addig összesen nem sóhajtoztunk egész életünkben (ez mondjuk nála nem jelent sokat), mint akkor, játék-sztetoszkóppal a hátunkon.

A negyedik közös karácsonyunkat a nagyszülőknél töltöttük, a szentestét az én szüleimnél. Roskadásig rakott asztal, szaunára durrantott fűtés, puhaság, kényelem. Az este fénypontja Szutyejev és a Vidám mesék voltak, egy fekete, egy szürke, és egy fehér.

Az ötödik közös karácsonyunkon otthon voltunk. Akkor már négy múlt, ideje volt megalapozni a hagyományos karácsonyi apukája-babukája sétálást. A lábai méretéhez képest viszonylag nagyot sétáltunk, alaposan megnéztünk minden követ és bokrot, a porcelángyár előtti sziklát pedig kineveztük hagyományos karácsonyi apukája-babukája sétafordító kőnek. Mire hazaértünk, állt a fa, és már csak a boltos játék meg a Peppa malacos ház kicsomagolása és kijátszása volt hátra, együtt. 

A hatodik közös karácsonyunk fő izgalma az volt, hogy előző nap hozzánk költözött édesanyám. Előző nap a lányommal együtt vártuk a pályaudvaron. Az első olyan karácsonyunk volt, ahol nem rajtam csüngött egész este, hiszen a figyelem és szeretet egy jelentős része a maminak jutott. Nem csak az akkori ajándékokat kellett egyesével kipróbálniuk, de az addig begyűjtött játékkészlet többi darabjával is meg kellett ismerkednie. A felhőtlen boldogságát nem árnyékolta be az a cseppet sem jelentéktelen tény, hogy a feleségem, aki akkor már negyedik éve használta bármely vitában az “Akkor elválok, bazmeg!” érvet, ezen a nyáron egyszer már elindult egy bőrönddel otthonról, elhagyva mind a négy gyereket. Karácsonykor úgy tűnt, ezen még túltesszük magunkat.

A hetedik közös karácsonyunk lenne most. Januárban a legközelebbi menetrend szerint érkező különköltözős-elválós fenyegetésnél úgy döntöttem, elég, és közöltem, hogy most már én is el akarok válni. Az azóta eltelt 11 hónap alatt a feleségem elvitte és elszigetelte tőlem a lányomat 21 napra, hamis vádakkal rendőrségi, hatósági feljelentésekkel bombázott, a nagyokat olyan sikeresen fordította ellenem, hogy egyiküktől már halálos fenyegetést is kaptam. A közös dolgaink, a házasságunk lezárását minden lehetséges (és lehetetlen) módon szabotálja, de különös kéjjel tesz keresztbe a kislánnyal kapcsolatban - tekintet nélkül arra, hogy az rá milyen hatással van.

A hetedik közös karácsonyunkból az üres papucsa és pizsamája, meg a szerda jut nekem, az is csak azért, mert véletlen idén így jön ki a bíróság által kiszabott láthatási idő. Mivel a kislány azt kérte, korán menjek érte, én tízre ott leszek, mert megígértem. Valószínűleg négy órát ülök majd az autóban, és várok rá, mert a feleségem szerint csak délután kettőtől “jár” nekem a karácsony. Másnap reggel tízig. Ebbe az időbe kell beleférjen a kétszer két óra utazás, az ajándékbontás, játszás, ölelések, puszik, beszélgetés, evés, alvás.

Nem ilyennek képzeltem el az idei karácsonyt, és mindent megteszek azért, hogy a következő ne ilyen legyen.

Nektek kívánok ettől boldogabbat, szebbet, fenségesebbet.

[gregpostok]

Alföldi Robi vásárol 2020.12.18

Három Tarka Macska pékség - Karácsony - OFFMindannyian ismerjük a Pozsonyin a pékséget, remek pékáru, pillanatokon belül a város egyik legfelkapottabb péksége lett.Én a kezdetektől vásárló, mondhatni hűséges.Eddig…és mélyen szomorúan….Reggel 9Érezhetően karácsonyi nagyüzem, kicsi feszkó, de mindegy, az ember ezt ilyenkor természetesnek veszi. Különben is Rozi is van, bejön egy másik kutya, két fehér kutya az üzletben… jó helyzet.Vásárolok, fizetek. Nem egy kiflit vettem, hanem 5350 forintért vásároltam. 20ezrest adok, kérdezi a pénztáros középkorú hölgy, hogy nincs apróm, mondom nincs, eltelik kb fél perc, kérdezi nincs 350 apróm, mondom nincs, de az előbb már mondtam. Erre némileg pikírt hangon, kikéri magának, hogy így válaszolok. Mondom neki, de hát fél perc alatt kétszer kérdezte, hogy nincs-e  apróm… és itt  elvesztettük a reggelt. Jön a már hányan fizettek 20ezressel, én mondom, nekem ehhez semmi közöm, nyitás után egy órával illene váltópénznek lenni, és nem egy kiflit vettem 200 ért. A pénztáros hölgy arcokat vág, látványosan mutogatja az üres pénztárgépet, én is már jó feszkós, felajánlja, hogy akkor kimegy és felváltja valahol, én mondom, hogy na ezt nem, hogy az egész sor ott várjon rá. (Én is felajánlhattam volna, amire már volt is példa az elmúlt időben a pékségnél, mint ahogy a kedves kiszolgáló lány is kiugrott már felváltani, de szó nélkül kedvesen, nem azok után, hogy az én dolgom, hogy legyen nálam váltópénz, mit képzelek, hogy nincs se 350 apróm, se kártyám. ) Hallom a sorban a középkörű úr morog, minek vitatkozni. Érezhetően nem kedveli tevékenységemet, erre eljutunk oda, hogy mondom, ok, akkor nem kérek semmit, indulnék, amikor a középkorú úr beszól, hogy "Na menjél ki innen, gyorsan!”Ezt már nem hagyom szó nélkül: kikérem magamnak a hangnemet, meg hogy továbbra is tegez, és semmi köze a konfliktusomhoz, erre továbbra is zavar ki az üzletből.Én kikészülök, és a bolti alkalmazottak közül senki nem gondolja úgy, hogy rá kellene szólni az úrra, sőt a pénztároshölgy rám szól, hogy minek csinálom feszkót, és miért kell itt elrontani mindenkinek a kedvét. Az úr továbbra is megjegyzéseket tesz, én meg kijövök a Három Tarka Macska Pékségből.Utoljára.Biztosan nem fogják megérezni, és könnyeket sem hullajtanak értem.De ez számomra akkor is nagyon szomorú és megalázó helyzet és reggel. Én mindösszesen fizetni szerettem volna egy szolgáltatásért, egy termékért, és tényleg szégyellem magam, hogy nem volt nálam aprópénz. De az, hogy egy idegen verbálisan, alázva nekem esik, mert mondjuk utál, mint közszereplőt, és alkalmazott adja alá a lovat… az különös helyzet. És elgondolkodtató, hogy nem elsősorban a liszten múlik az európai minőség, hanem az embereken.Továbbra is jó étvágyat mindenkinek, de legyen maguknál apró! Mert baj lesz!Boldog Karácsonyt!Fotó forrása: Három tarka macska facebook 

Szóval ez a jó magyarosch dolog, amit előtérbe kell helyezni a mocskos Aldi/Lidl helyett

[takarodjatokamehembol]

választási eredmény, Karácsony 131 ígérete

(majd fogok írni a szavazatszámlálásról is)

Őszintén, én örülök ennek az eredménynek. A Sétáló Budapest majdnem öt százalékot kapott, ami teljesítette az abszolút reális elvárásokat, a nullából egy év alatt sikerült összehozni ennyit, szerintem ez nagyon fasza. Az meg amúgy sem érdekelt, hogy Karácsony vagy Tarlós, de egy kicsit mégis Karácsonynak szurkoltam, hogy megmutathassa, mit tud. Itt letölthető a programja, ezt én most szépen elmentem és öt év múlva elővesszük, hogy mit valósított meg belőle.

Címszavakban az ígéretek, próbáltam nem kétszer számolni semmit (amúgy 40 oldal lenne, szívesen):

Budapest alkotmány (2 ígéret, a többi ki van fejtve máshol)

gyűlöletkeltés elutasítása

Tiborcz-adó

Egészségügy (6 ígéret)

alapellátás

alapellátáshoz tartozó egységes ügyfélszolgálati felület

egészségházak építése

minden kerületnek legyen saját CT-je és MR-je

együttműködés magánrendelőkkel (ha jól értem)

lakossági szűrővizsgálatok támogatása

Lakhatás (8 ígéret)

Fővárosi Lakástársaság létrehozása, ezen belül:

1.1 bérlakásépítési program 1.2 bérbeadás, kezelés a Lakástársaságon keresztül 1.3 főváros tulajdonában lévő lakások felújítása

Airbnb szabályozása

Lakásügyi Tanács létrehozása a bérleti viszonyok rendezésére

Fővárosi Lakásügyi Ombudsman kinevezése

kollégiumok létesítése

panelprogram újraindítása

szigetelés, nyílászárócsere és fűtés korszerűsítésének korszerűsítése magánembereknél ("családok"-nál... szóval ha nincs gyerekem, megint kimaradok a buliból? mi számít családnak?)

Fővárosi Városrehabilitációs Keret: 8.1 társasházak és önkormányzati lakóépületek felújítása 8.2 egyéni tulajdonosok pályázhatnának kiegészítésre

Szociális ügyek (11 ígéret)

fűtési szezonban rászoruló nyugdíjasoknak és kisgyermekes családoknak legalább 20 000 Ft rezsitámogatás 1.1 ugyanez pár ponttal később, más szavakkal: lakásrezsi-támogatás visszaállítása: 2020-ra legalább a 20 000 leginkább rászoruló budapesti háztartás részére évi legalább 20 000 Ft rezsitámogatás

idősotthonok rekonstrukciója, bővítése

távfelügyeleti rendszer kiterjesztése

hajléktalanok számának jelentős csökkentése

elhelyezés nélküli kilakoltatások elleni fellépés

közműdíj- és lakbérhátralékos családok támogatása

aktuális jövedelemtől függő lakbértámogatási rendszer bevezetése

köztes lakhatási formák bővítése

munkakeresőknek ingyen BKV

városszerte hatékony drogprevenció, drogambulanciák

rászorulóknak megfelelő tüzelőanyag biztosítása

Esélyegyenlőség (10 ígéret)

önkormányzati cégekben és igazgatóságokban női kvóta bevezetése (ami engem nőként mélységesen felháborít. azt feltételezik, hogy az egyenlő jogok ellenére a saját eszemből, erőmből és kitartásomból ne tudnék elérni bármit??? undorító)

fővárosi fenntartású intézményekben a nemek közötti eltérő bérezés felszámolása

közterek elnevezése nőkről, róluk mintázott szobrok, emléktáblák állítása

prevenciós programok, mintaprojektek indítása

Budapesti Esélyegyenlőségi Iroda létrehozása

tanulmányi ösztöndíjprogram a hátrányos helyzetű gyerekeknek

fővárosi stratégia alkotása a családon belüli erőszak visszaszorítására (ezt miért nem "alkották” meg eddig? pontosan erre való a kampányidőszak)

roma összművészeti intézmény létrehozása

Bp-i közösségi roma rádió újbóli megteremtése

Stadion-stop

Átláthatóság (10 ígéret)

nyilvános pályázat önkormányzati vezetői helyekre

előnytelen szerződések felbontása

ellopott önkormányzati vagyon visszaszerzése

folyamatban lévő nagyértékű szolgáltatási szerződések megvizsgálása

kifizetés előtt álló nagyértékű beszerzések felülvizsgálata

megsemmisített szerződések mögött álló cégek beperlése

minden szerződés elérhető lesz online, nyilvános, jól kereshető adatbázisban; ha 20 munkanapon nem lesznek feltöltve, érvényüket vesztik

antikorrupciós kutatószoba létrehozása

korábbi szerződések visszamenőleges digitalizációja

antikorrupciós fehér- és feketelista létrehozása

Részvétel (9 ígéret)

lakosság véleményének rendszeres kikérése, online platform indítása

közösségi tervezés, részvételi költségvetéssel való kísérletezés (do or do not... never try)

Városháza előtti parkoló átalakítása főtérré, parkosított agórával

városfejlesztési bemutatóterem létrehozása a Városházán

üresen álló önkormányzati helyiségek használatba adása civil szervezeteknek

Civil Támogatási Keret létrehozása

partnerség az online közösségi hibabejelentő platformokkal

24 órában elérhető online és telefonos ügyfélszolgálat és információs központ indítása

fővárosi digitális adatvagyon rendszerezése és elérhetővé tétele

Városdiplomácia (5 ígéret)

a városok uniós forrásainak növelése

fővárosi önkormányzat brüsszeli irodájának megerősítése

testvérvárosokkal (Bécs, Berlin) való kapcsolat tartalommal való megtöltése (jelentsen ez akármit is)

képviseleti iroda nyitása a szomszédos fővárosokban (ha jól értem)

aktív partnerség az egyetemekkel

Klímavédelem (12 ígéret)

klímavészhelyzet kihirdetése (egybe kell írni, nem kötőjellel, kedves programalkotók)

lakossági tájékoztató kampány indítása

iskolai ismeretterjesztő foglalkozások indítása

új fővárosi beruházások feleljenek meg az EU-s energetikai követelményeknek

Budapesti Energiahatékonysági Klaszter létrehozása

távfűtés továbbfejlesztése

szakmai tanácsadás, pozitív ösztönzők a lakossági és vállalati napelemes fejlesztésekre

energiahatékonyságot növelő beavatkozások támogatása vállalkozásoknál

megújuló energia részarányának növelése Budapesten

egyszer használatos műanyag eszközök beszüntettetése

a főváros intézményeiben 11.1 az egyszer használatos műanyagok betiltása 11.2 mindennapi papírhasználat csökkentése 11.3 húsmentes hétfő

üveg, veszélyes és szerves hulladék gyűjtésének megoldása

Városfejlesztés (8 ígéret)

lakó- és irodaberuházások átirányítása az átmeneti zónába (jelentsen ez akármit is) és a külvárosokba

nagyobb ingatlanfejlesztések engedélyezése szigorúan gyorsvasúti megállóhelyek közelében

újonnan épülő üzletek méretének szigorú szabályozása

beépítési sűrűség növelése a városközpontokban (előbb nem az ellenkezőjéről volt szó?)

Műemléki Alap újraélesztése

Budapesti Régiós Egyeztető Fórum létrehozása

városrészek összenövésének megakadályozása

kurva sok zöldterület, park és kert mindenhol IS

Közlekedés (13 ígéret)

közlekedési alapjövedelem bevezetése

14 éven aluliaknak ingyen BKV

M3 és M4 meghosszabbítása, M2 összekötése a HÉV-vel

14-es és 47/49-es villamos összekötése a Bajcsyn

Budán is lesz trolibusz (és tényleg nincs Budán troli :o )

buszcsereprogram folytatása

új trolik és villamosok

behajtási díj ideiglenes bevezetése, népszavazási döntés a fennmaradásáról

kerékpáros főhálózat kialakítása

több biciklis férőhely a BKV-n

B+R páros parkolók létesítése a közlekedési csomópontoknál

egységes jegy- és bérletrendszer Budapesten és az agglomerációban

új, nagykapacitású hajók forgalomba állítása az elővárosi közlekedésben

Zöldfelületek (22 ígéret)

fővárosi főkertész pozíció létrehozása

fák megóvása, újak ültetése

Ráckevei-Duna megóvása a természetkárosítástól

csillaghegyi öblözet árvízvédelme

Római-part megóvása

Liget-projekt újratárgyalása, Városliget megújítása közparkként

zöldterületek építési területté való átnyilvánításának megtiltása

új fa építése minden budapesti újszülött tiszteletére

Budapesti Nagyerdő létrehozása

átgondolt stratégia alkotása Budapest befásítására és a faállomány gondozására (ezt se lehetett volna megalkotni a kampány alatt...)

utcák felújításánál közműalagút kialakítása

fák ültetése a szűk, belvárosi utcákba

udvarzöldítési pályázat meghirdetése

esőkertek kialakítása

zöldfelületek talajkutas és a Dunából történő öntözése

nem sózzák a jeges utakat

dízeljárművek visszaszorítása

szélcsatornák beépítési tilalommal való megvédése

fellépés a szemétégetésekkel szemben

szmogriadós szabályozás reformja

budapesti mérőállomások számának és technikai színvonalának növelése

kiterjedt, intenzív tájékoztató tevékenység folytatása a légszennyezettségről

Közterületek (15 ígéret)

általános forgalomcsillapítás és sebességcsökkentés a lakóterületeken

egységes parkolási rendszer bevezetése, behajtási problémák rendszerben történő kezelése

közterületi árnyékolók elhelyezése a tereken

árnyékot adó megállók létesítése

klímabiztos közterek kialakítása

ivókutak és nyilvános mosdók létesítése

mindenki számára használható közterek kialakítása

közlekedésbiztonság jelentős növelése

ezt nem tudom értelmezni: "Minden négyzetméter közterületről világossá tesszük, hogy ki a gazdája."

közösségi terek, szabadtéri fedett fórumok kialakítása

ideiglenes vásárok száműzése az Erzsébet térről, a Gödörből és a Március 15. térről (nem Március 15-e tér, kedves programalkotók)

pesti alsó rakpart átadása a nem autósoknak

budai alsó rakparton úszóműveken és sűrűn elhelyezett zebrákon lehessen lejutni a víz közelébe

a hajók tartósabb kikötésére szolgáló kikötőknek a Margit hídtól és Petőfi hídtól kifelé és a függőleges partszakaszokra való kiköltöztetése

szállodahajók aggregátorral történő energiaellátásának megtiltása

Összesen 131 ígéret.

Hajrá, Geri, valósítsd meg mindet!

#választás #szavazás #karácsony #főpolgármester #5 év #5 év múlva #ígéretek #2019 #2024 #budapest

[kaji10]

Móra László:Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve, Melyben a lélek szárnyat bontogat! Karácsony édes ünnepén Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve, S legyen a templom tiszta, szent fehér. Karácsony édes ünnepén Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat, Ez kösse egybe mind a kezeket. Karácsony édes ünnepén Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet És kín a napja, kín az éjjele, Karácsony édes ünnepén Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét! Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled. Karácsony édes ünnepén A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre Tegye ma össze mind a kezeket! Karácsony édes ünnepén Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

[kaici]

ÚJÉV REGGELI haikuk

Sajnos ősszel nem foglalkoztam annyit a haikukkal, mint szerettem volna, konkrétan egy árva bejegyzést sikerült a költeményeknek szentelnem. Azonban igencsak feltöltött az óév búcsúztatásának gondolata, ez ugyanis az az időszak, amit a karácsonynál is jobban szeretek. Mindig élveztem a kontrasztot az óév utolsó napjának felfordulása és az újév első napjának nyugalma között. Mivel nagyon nem ment mostanában az írás, ezért az újév varázsa már megszűnt és belecsöppentem a monoton januári hétköznapokba, de a késés ellenére jöjjenek az újévi haiku-fordításaim!

A japánoknál a karácsony egy kicsit erőltetett ünnep, inkább a külcsínről szól: KFC csirkét ropogtatnak, szerelmükkel randizgatnak vagy épp a pazar világításban gyönyörködnek mindenféle mögöttes tartalom nélkül, hiszen ebben a keresztény gyökerekkel nem rendelkező országban az emberek nem tudják európai módra megélni az ünnepet. Az újév időszaka azonban mindig az egyik legfontosabb dátum volt a naptárukban.

Az újév kezdeti időszakára több szavuk van a japánoknak. Az új esztendőre a sinnen (新年) szót használják. Az év végét és az újév első napjait egyben nenmacu-nensinek hívják (年末年始), ezt a szót leggyakrabban üzletek, hivatalok nyitva tartásánál olvashatjuk. Az évkezdet utáni rövid időszak a tosiake (年明け), a január 1-től 3-áig tartó ünnepre pedig az o-sógacu (お正月) kifejezést használják. Konkrétan az újév első napját, tehát január 1-jét gandzsicunek (元日) mondják, és e nap reggelére is van külön szavuk, ez a gantan (元旦). Ezzel a szóval mint haiku évszakszóval szeretnék bővebben foglalkozni.

Hogy ne legyen ennyire egyszerű a kép, ne felejtsük el, hogy a Gergely-naptár átvétele (1873) előtt Japán a kínai eredetű holdnaptárat alkalmazta, ezért akkoriban az újév időszaka február elejére esett. Tradicionálisan sinsunnek (新春), vagyis ’új tavasznak’ nevezték ezért az újévet, s ekkoriban a már említett háromnapos o-sógacu megünneplése január eleje helyett februárra esett. Furán hangzik, de az eltolódás miatt kötötték a szilva virágzását is az újévhez. Ezért találkozhatunk korabeli újévi haikukban is a ’tavasz’ és a ’szilvavirág’ kifejezésekkel.

Térjünk rá a gantan évszakszóra! Mutatom, milyen írásjegyekből áll:

元: a moto/gan olvasatú kandzsi jelentése ’kezdet’, ez most az évkezdetre utal.

旦: a tan olvasattal is rendelkező kandzsi jelentése ’hajnal’, ’virradat’, ’reggel’. Különösen megtetszett ez az írásjegy, mert kiváló példája a képírásnak. Az áthúzott téglalap a Napot jelöli, az alatta levő vonás pedig a horizontot, a kettő együtt pedig megjeleníti a látóhatár fölé kúszó napkorongot.

Szokásomhoz híven két, 1890-es évek végén íródott Maszaoka Siki haikuval nyitnám meg a fordítások sorát, ezután pedig vegyesen válogattam különböző költők művei közül. 元旦の馬車見る人や丸の内 GANTAN NO / BASA MIRU HITO JA / MARU-NO-UCSI* (正岡子規 - Maszaoka Siki) Újévre virrad. Lovaskocsit bámul egy városi alak. 元旦に追つかれけり破衾 GANTAN NI / OICUKAREKERI / VARE-BUSZUMA (正岡子規 - Maszaoka Siki) Újév hajnala ócska, feslett paplanom alatt rám talált.

穏やかな雪の元旦神籤引く ODAJAKA NA / JUKI NO GANTAN / MIKUDZSI HIKU (池田加寿子) A békés újév behavazott reggelén jóslatot húzok.** 元旦の満月深海の静寂 GANTAN NO / MANGETSU, SINKAI / NO SZEIDZSAKU (雨村敏子) Virrad az újév. Fenn telihold hál, lenn tenger mélye kel. 元旦や雪を冠りて並ぶ屋根 GANTAN JA / JUKI O KABURITE / NARABU JANE (筒井八重子) Újévre virrad. Hósapkát húzott ma kinn minden háztető. 元旦の最初の客の皓歯かな GANTAN NO / SZAISO NO KJAKU NO / KÓSI KANA (能村登四郎 - Nomura Tosiró) Az újév első vendége köszön épp rám: gyöngymosoly fogad! 呑み過ぎの元旦酒に地震がきて NOMISZUGI NO / GANTAN-ZAKE NI / DZSISIN GA KITE (丸山酔宵子) Újév reggelén szakétól részegítve… Jaj, a föld is reng! 元旦や電話が伝ふ友の死を GANTAN JA / DENVA GA CUTAU / TOMO NO SI O (神田惣介) Újév reggelén megcsörren a telefon… Barátom meghalt. 元旦の銭湯煙り吐き出せり GANTAN NO / SZENTÓ KEMURI / HAKIDASZERI (江成幸子) Újév hajnalán közfürdő hányja fehér gőzét szerteszét. 元旦や富士は茜の雲を生み GANTAN JA / FUDZSI VA AKANE NO / KUMO O UMI (遠藤若狭男 - Endó Vakaszao) Virrad az újév. Buzérvörös felhőt szül fölénk a Fudzsi. A haiku-válogatásnak vége, viszont nem tudtam kihagyni egy ráadás költeményt Maszaoka Sikitől, ami az ’újévi hajnal’ helyett az ’újév napja’ (元日, gandzsicu) évszakszót tartalmazza. Véletlenül találtam rá, de rögtön a kedvencem lett: 元日や上野の森に去年の月 GANDZSICU JA / UENO NO MORI NI / KOZO NO CUKI (正岡子規 - Maszaoka Siki) Újév virrad, de Ueno erdein még tavalyi a Hold.

* Maru-no-ucsi Tokió egyik városrésze, mely ma nyüzsgő üzleti negyed és közlekedési csomópont. Siki korában brit mintára épített házak sorakoztak ott, ekkor kezdődött a városrész beépítése és fellendítése.

** Jóslat (o-mikudzsi): japán templomokban kapható, feltekercselt, hosszúkás kis jóscédulák, a jó vagy rossz szerencse hírvivői. Az újévi templomlátogatások alkalmával is szokás húzni, egy fadobozból.

#haiku

[avicdsgn1]

A Lyó isten ágya meg a professzor doktor miniszterelnök urunkat szent karácsony napján. Agyon néki erőt hogy megvívja harcát nemzetünk fenmaradásáért a libernyák Soros hálózat magyargyalázó ügynökeivel. Lyézus urunk fehér angyalszárnyakon szálljon le áldott hajlékára. Kívánunk önnek és családjának sok pályinkát meg kóbászt az új esztendőre, hogy legyen ereje a harchoz! 

[keresztyandras]

Oroszok, Holle anyó, MEGAZISTEN

Oroszok, Holle anyó, MEGAZISTEN

Rezeda >Hogy Orbán személyesen szabadította fel Magyarországot annak idején, viszont nem tud intézkedni afelől, miszerint fehér legyen a karácsony, ez engemet mérhetetlenül elkeserít. A történet így nem kerek, a szobor nem elég nagy, a delírium nem teljes. Ha gyerek volnék, akinek módja nyílt kérdezni a kedves vezetőtől a minap állítólag, azt az eldöntendő dilemmát tárnám a mindenható…

View On WordPress

[olajbogyo]

❤ karácsony ❤

- Tört krumpli nincs?

- Kétszer kérdeztelek meg a köretekről. Van sült krumpli, fehér rizs, barna rizs, lilakáposzta, görögsaláta, zöld saláta. Azt mondtad, inkább zöld saláta legyen mint lilakáposzta, erre lilakáposztát eszel. Nincs tört krumpli.

[mellonthewhitegoldie]

Tátra tea

2020.02.19.

Még a karácsony hevében, miközben rövidujjú pólóban hoztam el a fát a közeli kertészetből, fogalmazódott meg bennem az ötlet. El kellene mennünk egy olyan helyre, ahol biztosan van hó, mert az ünnep nemhogy fehér nem lesz, de a végén még meg kell metszeni a rózsabokrot is. Így lett Kriszti, vagy inkább Mellon ajándéka egy magas-tátrai hosszú hétvége.

Az odaút eseménytelenül zajlott, másfél óránként megálltunk kinyújtózni és megmozgatni az ebet. Kiválóan el van a boxban, többnyire bedobja a szunyát. A szállásra menet útba ejtettük a Csorba-tavat, mely 1300 m-en, befagyva várja a kirándulókat. Közel egy méteres hó fogadott minket, amibe a kis Töki rögtön csukafejest is ugrott. Úgy fürdött benne, mint a Mosoni-Dunában szokott. Hat évesen kaptam egy BMX-et, annak nem örültem így, mint ez a golden a fehér a dunyhának. Viszonylag hamar ránk sötétedett, így leereszkedtünk a szerpentinen Poprad irányába. A szállás nagyon kellemes volt, de az kiderült, hogy a sötétkék padlószőnyeg nem éppen kompatibilis a vedlő, fehér kutyával. Mindenesetre 5 eurót legomboltak éjszakánként a négylábúról, vagyis Rólam, mert a recepción nem fogadnak el szárított marha fejbőrt, amivel Mellon fizetni akart.

Másnap miután megsétáltattuk, elmentünk reggelizni, hogy feltankoljunk energiával. Túrát terveztünk valamely téli zárlat alól mentesített útvonalon. A Csorba-tótól indultunk egy kellemes 4,7 km-es távra a Popradi-tavi Menedékházig. Itt terveztünk pihenni, majd ugyanerre visszacsorogni. Mivel a 9 hónapos retrieverünk úgy gondolta, hogy ő a kitaposott ösvény helyett a 70 cm-es hóban galoppozik, így visszafordultunk 3 km-ről, nehogy sok legyen neki, végül egy 6-os karika lett. Szépen ereszkedtünk vissza az utolsó kilométeren, amikor is a következő történt. Egy kitaposott sáv járható a hegyen, nagyjából egy ember fér el rajta kényelmesen. Két oldalt meg, ha nem vigyázunk térdig, de volt olyan hely, ahol derekig elmerül a túrázó. Szépen csalinkáztunk lefelé az enyhén csúszós hágón, kicsit aggódtam is emiatt, de rendes volt egy éppen felfelé caplató olasz brigád, mert mosolyogva félreálltak. Amúgy is épp szendvicset majszoltak. Na ezt sajnos későn vettem észre és a kb. négy méterre engedett pórázon lévő Mellon egyből fordult volna rá az első kislány kezében tartott finom eledelre. Gyorsan közbe akartam avatkozni és behozván a lemaradást tizedmásodperc alatt, megfogni a hámot, hogy ne kapja ki a kezéből. Ebből akkora taknyolás lett végül, hogy bevetődtem az olaszok elé keresztben, hátizsákostól, fényképezőgépestől. A kutya meg látván mindezt, egyből kapott az alkalmon és úgy pofányalogatott, hogy egy merő nyál lettem. Ahogy összeszedtem magam, segítséggel felálltam, körbenéztem. Előttünk és utánunk is megállt a sor és mindenki engem figyelt. Szép lassan meghajoltam, majd elkezdtem röhögni, amire mindenkiből kiszakadt a nevetés. Király Gabi nem repült így fénykorában. A túraútvonal gyönyörű volt, mi pedig kellően elfáradtunk, de a Tátra tea meghozta az energiát egy laza, esti sétára Poprad főterén.

A második napi túránk jobban sikerült az elsőnél. Szintén a Csorba-tótól indultunk, de ezúttal a sárga jelzésen a Malompataki-völgyön keresztül a Fátyol-vízesésig. Az 5 km-es felfelé tartó szakaszon 380 m szintkülönbséget küzdöttünk le. Szélesebb ösvény és kevesebb ember jellemzi a vonalat. A táj változatos, hol fenyőerdők és törpefenyves, hol a patak, hol a havas kaptató következett. Amíg pihenőnket töltöttük, abban a szerencsében részesültünk, hogy láthattuk egy a hóhatár fölött élő, rendkívül ritka tátrai retrievert, amint természetes közegében vadászik. Rejtőszíne hozzájárul ahhoz, hogy észrevétlenül cserkéssze be gyanútlan áldozatát, a törpefenyő tobozt. A cserkelés után a kíméletlen ragadozó hosszasan játszik prédájával, szájával dobálva azt. Lefelé szinte repültünk, így hamar meglett a 10 km, ami Mellon eddigi leghosszabb túrája volt egyben. Utána jól esett a sült kolbász a síparadicsom büféjében. Amúgy a hegyen is hatalmas kedvenc volt, egy német házaspár hosszasan dögönyözte, majd nem győzött hálálkodni az ingyen terápiáért.

Grátiszban a kishaver bundája úgy kitisztult, mint nagyagyám birkaszőre a kanapén, miután kicsapkodta a hóban. Ahogy mi is, úgy az eb is nyüglődött a hazaúton. Nem tudott aludni, annak ellenére, hogy biztosan kifáradt a kutyagolásban. Többször megálltunk, hadd mozogjon egyet. Jó volt már hazaérni és Mellon miután a kerti ellenőrző körutat letudta, elégedett mosollyal szenderült álomra.

Összegezve, remek hétvége volt. Első alkalom, hogy együtt utaztunk el két éjszakára. Nem mondom, hogy kipihentük magunkat, van még mit fejlődni a szálláson való viselkedésben, de mindannyian élveztük. Lesz mit mesélni a hétvégi bandázáson a négy és kétlábú spanoknak.

#golden retriever

[nonquebecoisayul]

Fehér, de brutál fagyos karácsony

Igazi fehér a karácsony itt, az tuti. Még mindig szakad a hó, Christmas Day reggelére még vastagabb lett a hótakaró; az elmúlt két hétben gyakorlatilag fél méter hó esett itt a városban. Talán úgy tűnik, idén már nem érkezik újabb adag fehér áldás, viszont ami eddig a földön van, az ott is marad: a következő bő 10 napban -20 fok körül lesz a napi maximum. Ilyen tartós brutál hideget eddig még nem éltem át. Ha minden jól megy, akkor jövő pénteken irány a reptér és a melegebb éghajlat!

Addig is azonban íme a kanadai valóság: tegnap este a transzkanadai vasúton Saskatoon és Winnipeg között a préri kellős közepén elakadt egy szerelvény az extrém hideg miatt (ma hajnalban utóbbi városban -30 fok alatti hőmérsékletet mértek!). Karácsony hajnalán a már órák óta veszteglő vonat utasait egy vagonba terelték, mivel kezdtek kihűlni a kocsik ugyebár, majd egy kb. 300 fős településre, Spy Hillbe (ami egy köpésre van amúgy Esterhazy nevű településtől:) visszatolatva ma délelőtt 10-kor kitették az utasokat.

Igazi karácsonyi mese az, ami ott történt: a falu lakói, az önkéntes tűzoltók és a vasúttársaság alkalmazottai mindent megtettek annak érdekében, hogy a karácsonyi családi összeröffenésekre igyekvő és elakadt utasok - köztük kisgyerekes családok - a körülményekhez képest jól érezzék magukat: a kis művházba betoppanva már feldíszített, megterített asztalok várták őket, később kiadós brunchot szolgáltak fel és közben a gyerekeknek játékokkal is szolgáltak.

Az utasok végül a kocsival normál esetben 8 óra alatt bejárható utat 24 óra alatt tették meg vonatpótló autóbuszok segítségével, és ma megérkeztek Winnipegbe, amit csúnya nyelvek csak Winterpegnek szoktak emlegetni igen zord klímája miatt:) Ez a fenti sztori kicsit emlékeztetett az egykori március 15-i hóviharunkra, amikor kis falvak fogadták be az autópályán ragadt és kimentett utazókat. Az biztos, hogy egyedi karácsonyi élmény lehetett ez most mind az ott lakóknak, mind az elakadt utasoknak.

Az idei kemény decemberi mínuszok miatt a québecin kívül egyetlen karácsonyi vásárban sem jártam. Van/volt viszont egy, amiről érdemes megemlékeznem, habár csak a kocsiból láttam. Ez pedig az idén nyáron átadott, jó ideje sétálóutcaként működő, de az ezredforduló óta elég sanyarú sorsú rue Prince Arthuron található.

Talán még emlékeztek, hogy beszámoltam tavaly ilyenkor a belvárosban található “hivatalos” karácsonyi vásár kimagaslónak szánt, végül a szezon egyik legrondábbjának elkönyvelt fenyőfájáról. Ezen felbuzdulva néhány élelmes “újhullámos” hipszternegyed-lakó kitalálta, hogy meg kéne rendezni az antikarácsonyi vásárt.

Az ideológiájuk baromi kézenfekvő: a természet úgy szép, ahogy van; csak az emberi szépérzék követeli meg, hogy “tökéletes” legyen annak bármilyen teremtménye. Idén tehát direkt olyan fát állítottak fel az alternatív karácsonyi vásáron, amelynek a teteje alaposan visszakunkorodik a föld felé. Az amúgy errefelé ismeretlen csúcsdísz aligha maradt volna meg rajta, így egy diszkógömbféleséget lógattak(!) le róla:) Szenzációs, eredeti ötlet; néhány kép ide kattintva található. A vásár elnevezése pedig: Village du Vilain sapin - azaz kb. Csúnyafenyőfalva:)

Sajnos arról nem tudok beszámolni, hogy milyen minőségű és árfekvésű kézműves termékeket lehetett beszerezni a vásáron, de az ötlet megint csak olyan, amit érdemes átgondolni vagy amitől inspirálódni lehet. A sokszínűség jegyében kívánok boldog ünnepeket!

#karácsony #tél #hó #vasút #mentalitás #fogyasztás

[munchausenparokaja]

Én is elmondtam már több helyen, hogy van esély legyőzni Orbánt úgy, hogy ne is a 2010 előtti kultúra uralja az ország politikáját. Új Pólusként neveztem meg a formációt, amivel ez a helyzet előálítható. Meggyőződésem, hogy ha komolyan veszed, hogy miniszterelnök váljon belőled, és na csak a pártod listavezetőjét nevezzétek el miniszterelnök-jelöltnek, először erről kell beszélni. Erről kell beszélgetni Karácsony Gergellyel - aki már jelezte is nyitottságát, erről kell beszélni Fekete-Győr Andrással, hátha elérhető, hogy ők is higgyenek a kormányváltásban, és erről kell beszélni velem is. Ezért jelzem most is, hogy rendkívül nyitott vagyok rá. Ha mindenképp nyilvánosan szeretnél erről beszélni, akár úgy is szívesen megvitatom veletek, bár szerintem a változást kívánók tömegét jobban érdekli a fehér füst felszállása, és a kihirdetett eredmény: hogyan tervezzük legyőzni Orbánt 2018-ban. Ezért javaslom, hogy üljünk le minél hamarabb beszélni legalább a fent említett körben, hogy ne csak listavezetőkkel legyen tele a padlás, hanem legyen az Új Pólusnak a választók által komolyan vehető, valódi miniszterelnökjelöltje is.

Juhász Péter levelet írt Szél Bernadettnek.

[aretsorozat]

79. epizód Az önvád (m)uszály/ja

A szünetben Eilig papa a fiát hívja, aztán Rét és cetli. Bimbó főminiszter lábadozik és tárgyal.

 BIMBÓ ÚR ÜZEN

 A kávészünetben felrezeg Benjamin mobilja. Kicsit szorongva nézi meg a hívót.

Ha ne adj isten a felesége az, akkor helyzet van, mert megint eltanácsolták a színművészetiről, ismét az első rostát követően. Ez zsinórban harmadszor lenne, és ennél többször már az igazi elhivatottak se nagyon próbálkoznak, inkább beiratkoznak valamelyik tanodába, vagy/és elszegődnek segédszínésznek.

Vagy beállnak egy alternatív csoportba, mi néha ennyit jelent: kis pénz, nagy foci. De csak néha.

De ez még nem az a hívás, hogy gyere értem, itt ülök a presszóban, velem szemben egy unikum és egy sör. És szólj anyunak, hogy délben ő váltja Alma nénit a büfében és a Kisbogi-nörszségben. Az édesapja rezeg. Ez viszont nem fordult elő hónapok óta. Benjamin tehát kioldalaz a tömegből, akik a két kávéautomata és a két rágcsa- automata körül csoportosulnak – a Túró Kisasszonyok alternatív felső iskola újabb beszerzése egyelőre bérben, aztán talán lízingben, hogy mi lenne a jobb, ezt még Janka igazgató asszony nem tudta eldönteni, mivel gazdasági ügyekben tanácsadója, Erőss Jonatán is bizonytalan.

Mert ugye attól függ, meddig tartanak még a Zseb és cetlik. Ha Kovács tanár úr előadásai ebben, vagy netán más témában áthúzódnának a következő, szeptemberben induló félévre is, vagy netán szervezhetnének belőle júniustól augusztus végéig egy amolyan nyári egyetemet, amiért már lehetne pénzt kérni, és aztán a második szemeszterben mintegy kijelenteni, hogy az elődadások látogatása külsősöknek immár nem csak regisztrálás, hanem jegyvásárlás is kötelező… Na mondjuk, nem sok lenne egy jegy. Ötszáz? Esetleg ezer?

Diákoknak, rokonoknak, mozgássérülteknek, nyugdíjasoknak kedvezmény?

BÉRLET!

Ez az! És akkor ehhez hozzávesszük a Plüss Jurassic Park nem is szerény tiszta hasznát… Igen, akkor megérné a büfé automatákat lízingelni.

No de hol vagyunk még attól? Bár egyre sürgetőbb lenne leülni tárgyalni Kovács úrral, hogyan képzeli ő a továbbiakat.

Benjamin tehát, kezében a telefonjával, kioldalaz a tömegből, aztán egy váratlan döntéssel, inkább kilép az udvarra, akár élvezheti is pár mély lélegzet erejéig a friss levegőt, ami olyan, mint a pálinka, kis mértékben orvosság, nagyban méreg. No meg nyugodtan tud üvöltözni az apjával, ha netán az megint szemrehányásaival zaklatná, hogy karácsony óta nem látta, és akkor is csak egy órácskára ugrottak be hozzájuk, mármint ő, Bogi meg a gyerek.

Csakhogy amire kiér, megszűnik rezegni a telefon. Az apja újra megunta.

Benjamin komoly kísértést érez, hogy hagyja is annyiban, pont jó ez így.

Majd valamikor négy után visszacsörög. Akkor nagy valószínűséggel az apja nem veszi fel, mert négytől nyolcig rendel az állatklinikáján, és kora délután rengeteg a beteg. Kutya, macska. Néha rágcsálók. Hüllők ritkábban.

Érdekes módon a kisdisznó és a házi görény a Réti társállat faunába még nem gyűrűzött nagyon be.  Na, szóval fél ötkor telefonál, akkor majd az apja nem veszi fel, és így ő az asszisztensnővel üzenhet, hogy hívta. Ha nincs szerencséje, az apja feleségével, ha ő a délutános az apja mellett a klinikán.

És ezzel egy-két hétre, néha egy egész hónapra le is rendezték a kapcsolat tartását, mint olyat.

Benjamin a kísértést legyőzi, mert valahogy úgy érzi, ez a telefon most másképp rezgett. Valahogy sürgetőbben? Aki nem hiszi, hogy van ilyen, csak figyelje meg! Ezért teleszívja a tüdejét a jó kis bódító levegővel és megnyomja

a visszahív opciót. Na és a készülék hármat se búg, az apja már fogadja is a hívását. – Na?

-         Szevasz.

-         Szevasz?

-         Hívtál, nem?

-         Ja, de.

-         Figyelj, apa, a csajszi ma felvételizik, én meg a jövő hét kedden megyek,

úgyhogy ezen a hétvégén…

-         Nem azért hívtalak.

-         Akkor…?

-         Szóval ma ment Boglárka?

-         Aha.

-         És szerinted?

-         Remélem, most tovább engedik.

-         Te meg kedden az operatőr szakra?

-         Ja.

-         És szerinted?

-         Ja, én különben leszarom.

-         Mert?

-         Egy csomó helyen kínálnak ilyen képzést. HSC, OKJ. Akadémiák…

-         De ezek nem pénzesek?

-         Nekem a Gazdag Kábel fizetné.

-         És a feleségednek az újságíró/riporterit?

-         Szerintem neki is.

-         Akkor nem lenne az jobb?

-         Úgyis az lesz.

-         Szóval szerinted se veszik fel a színire?

-         Mért, még ki szerint nem?

-         Szerinted?

-         Honnan tudjam?

-         És mi lesz, ha felveszik?

-         Mi lenne?

-         Gyerekkel?

-         És?

-         Ja,  hát ti tudjátok, meg aztán van elég szülő, nagyszülő, ugye…

-         Figyelj, lassan be kell mennem.

-         Mért, hol vagy?

-         A Túróban a Kovács Docin.

-         A Zseb és cetlit veszed?

-         Aha.

-         Azon jókat szoktam röhögni a tévében.

-         Örülök, majd mondom a Docinak.

-   Üdvözlöm!

-         Oké. Akkor…

-         Várjál, még nem is mondtam, miért hívtalak!

-         Igen?

-         Téged meg üdvözöl az egér.

-         Hogy kicsoda?

-         Hát Bimbó úr.

-         Bimbó?!

-         Kéri, hogy látogasd meg!

-         A Bimbó?

-         A Bimbó.

-         Hogy került hozzád?

-         Egy furcsán egzaltált hölgy hozta be.

-         Mikor?

-         Vagy két hete? Valami Irma.

-         Alig Irma?

-         Mondta, hogy ismered.

-         De mi baja van Bimbónak?

-         Látom, meg se lepődsz, hogy üzenget.

-         Persze, hogy nem, ő a Mágikus Királyság főminisztere

-         Aha, mesélte.

-         De mi baja?

-         Randán eltört az egyik hátsó lába, de már sínben van.

-         Szóvak jól van?

-         A lába van sínen. Ő szarul van, mert úgy véli, nem fehér egér,

hogy egy kalitkában lakjon.

-         Bizony nem. És mit üzen?

-         Hogy látogasd meg, aztán vidd innen haza. Mellesleg tényleg vidd innen,

mert hülyeséget beszél, és ilyenekkel lázítja a többi bentlakót:

 Hőköl a macska, hátrál a tél

Kifáradt ímhol az északi szél

Kilép odvából a bősz egér

Körülnéz és így szól:

Kegyelmet tőlem vajh ki remél?

Macska, ölyv, bagoly?

Vagy netán a bűzös borz?

Vére hulla, a belét húzza mind

Ha a bősz egér kedve durva.

Fület, fejet, lábat, farkat

Belet, szemet kitép és szertehint.

 -         Ajaj, így szaval már Bimbó bá’?

-         Még ígyebbül fiam.

-         Akkor tényleg sietek érte.

                                              O

 BABABIMBI NEM GYÁVA

 -         Na, gyerekek, hölgyeim és uraim, értem én a szemrehányást, sőt,

olyannyira képes vagyok magamra nézvést megszívlelendőnek is tartani, hogy néha még meg is fogadom, és komolyan igyekszem a megfogalmazott elvárásoknak megfelelni. Úgyhogy, Babos bátyám, most egy darabig tényleg figyelj ám, mert brutális önfegyelemmel folytatni kívánom a történetet, nem kalandozok el minduntalan, hanem egyenesen, mint a lénia, csak attól lehet szó, amiről szó van, és amiről nincs szó, arról nem is legyen.

Oké lesz így, Babos bátyám?

-         Figyellek.

-         Már csak hogy jó be tudjál számolni Ignácnak, ha hazafelé betérsz a

Tokajiba egy két pohár üdítőre.

-         De te mért nem jössz be?

-         Á, hát mennék én, de folyton rohannom kell.

-         Majd  jól infarktust kapsz, figyeld meg.

-         Ne ijesztgess, csak nem!

-         Iszol fröccsöt konyakkal, akkor nem, mert az hígítja a vért, meg feloldja a

vérrögöket.

-         Aha, ezt én is így hallottam.

-         Akkor jössz?

-         Majd előadás után megbeszéljük.

-         Ja, jó, akkor megvárlak…

-          

Eme röpke csevegés után Kovács tanár úr mosolyogva néz körül, nyugtázza, hogy a túró kisasszonyok a székükön ülnek, és a közönség sorai se igen fogyatkoztak meg a kissé hosszúra nyúlt kávészünet alatt. Virginia asszony is a helyén ül, más meg mostanában Kovács úr szemében nem igen számít. De hogy negyven és a halál, a józanság és a májzsugor között hogy lehet még szerelmesnek lenni? Mint egy kamasz?!  Ez is megérne ám egy hosszabb tűnődést, ám a tanár úr nem csak ígéri, tényleg elhatározta magát, hogy a tárgyra tér, nem kalandozik el, fragmentál, mint káoszban a kacs, vagy kacsban a káosz. Mesél.

-         Szóval csodálkozván szánakozunk, aztán meg szánakozva csodálkozunk,

hogy egy ekkora böhöm lény, mint Bambabimbi, aki küllemre inkább tűnik veszélyesnek, ha bármi feldühíti, és egy picit se ostobának, bár halálra szántsága nem nélkülözött némi bárgyúságot. Ugyan mért nem tesz valami mást heréi megmentésére, mint hogy úti társaimnak táplálékul ajánlkozna?

Vagy miért nem menekül, bujdosik, és idővel és a távolban alapít egy saját klánt, falkát, vagy csak családot, ha szembe szegülni nem mer a királynőjével. Se ő, se más hím tüskés tapír vízilóra hasonlító ős-kapibara.

És csakugyan jómagam fel is tettem a fogas kérdést: - De mért hagyjátok magatokat kiherélni, barátom?

-         Mi mást tehetnénk, ó, furcsa idegen? – bámul rám ős-kapibara

embertársam, de annyira értetlenül, hogy kénytelen voltam visszavonni az értelmi képességeit illető pozitív előítéletemet.

-         Hát úgy, hogy nem hagyjátok! – morog rá Géza kissé már ingerülten.

-         Azt nem lehet, ó, hatalmas krokodil.

-         Mért nem lehet?

-         Mert királynőnk, anyánk, aki magának az istennek a földi megtestesülése,

a herénket kívánja.

-         De mért?

-         Mert a here-evés örökké fiatalnak, egészségesnek és termékenynek tartja meg.

-         Mért? – ezzel a szüntelen miérttel persze Géza is elég ostobának tűnt az

adott pillanatban, no de aki tudni vágyik, annak kérdezni muszáj, és itt megint felbukkant a muszáj szó, aminek a jelentőségét most nem tárgyalnám újra, mert megígértem, hogy nem kacsok.

-         Miért? – bukik ki Izaurából, de csak a poén kedvéért.

-         Mit miért?

-         Ja, nem, semmiért- ijed meg rögtön a túró-tündér, hogy ettől a tanár úr

most óhatatlanul ismét messzire kalandozik Bambabimbi történetétől.

És láss csodát, Kovács Doci komoly önmérséklettel csak ennyit válaszol a „mit miértre”: - Hát csak azért, nehogy Babos barátom dolgát megnehezítsem, amikor majd beszámol Ignác úrnak a Tokaji borozóban.

-         De úgyis jössz velem, nem?

-         Ja, de. Akkor kalandozzak?

-         Neeeee! – zúg fel a közönség nagyobbik fele. Ehhez képest az

igényesebbik fél igeeeenje, aki igenis élvezi a tanár úr látszólag cél nélkül való, mondhatni, szecessziós ihletésű verbális ornamentikáját, alig hallható.

Pláne azért, mert a drámai hatás kedvéért az egyik könnyező pálma mögül

vérfagyasztó halálsikoly hullámzik ki, aztán mély hörgés. Csak nem egy

hím ős-kapibarát herélnek éppen a takarásban? Vagy csak valamelyik

plüss Ugribug cserkészett be magának délebédre valót?

-         Na jó, akkor tényleg csak mesélek- legyint mosolyogva Kovács tanár úr,

miután a könnyező pálma mögött a préda úgy döntött, tovább nem

hangoskodik, megadja magát a sorsának, a tanár úrnak pedig a szót.

-         Tehát Géza barátunk szüntelen miértjeire, aminek kitartó

ismételgetésében bármelyik még oly kíváncsi három éves gyermeket is lepipált volna, kiderült, hogy az ős-ős vízidisznók eme országában, ami egy folyóvölgy deltáját ölelte fel a tengerparttól felfelé jó húsz-harminc kilométer hosszan, a hímek egészen alárendelt szerepet foglalnak el. Vagyis itt bizony kőkemény nőuralom tombol időtlen idők, avagy emberemlékezet óta, annyira régen, hogy senki ember, avagy ős-kapibara el nem tudta volna képzelni, hogy a társadalmi rend másképp is lehet, mint ahogyan működik.

A piramis csúcsán az istenanya trónol. Az ő neve nem lehet más, mint Bébibaba Bamabimbi. Ott jártunkkor az uralkodó némber éppen a hetvenharmadik volt a sorban. Na most, ha hosszú-hosszú uralkodás után az istenanya mégis úgy dönt, elege lett a földi létből, és visszamegy az égbe kicsit pihengetni, akkor a nőstények legbelső tanácsa kitudja, a kevés pihengetés után kinek a testébe száll majd vissza az isten, és amikor ez megtörténik, ő lesz a következő uralkodó. Na most ez az interregnum ritkán tart tovább két-három hétnél, és közben legbelsőbb nőstény körökben elég sor vér is folyik, mert némelyek az életüket is felteszik arra, hogy az új istenkirálynő megválasztása a kellő komolyságát megőrizze. Mellesleg ilyenkor az isten lelke néha nőstényből nősténybe szálldos, mintegy kipróbálva, hogy az illető elég kényelmes-e.

És akit nem talál elég lakályosnak, annak bizony meg kell halnia.

Mi ezt, emberek, mármint akik a majomtól vagy Ádámtól-Évától származtatjuk magunkat, aljas és brutális hatalmi harcnak neveznénk a trón megszerzése céljából. Ám mi majom-emberek sajnos hajlamosak vagyunk a profán cinizmusra. Ezért hisszük el oly nehezen, hogy valakit megszállt a Szentlélek, és ezért kételkedünk a profétákban, és feszítjük keresztre a megváltókat, még mielőtt bármi hitelt is adnánk annak, amit mondandók voltak az üdvünkért, vagy mi a frászt is akarhattak vajon. És látják, már önmagában ez is minő cinikus megjegyzés volt, mert azt vélem, szellemes vagyok, pedig talán nem is. – És itt  a tanár úr kivár, hátha kap valami visszajelzést. Ám a teremben síri a csend. Ez most nem veszi el Kovács Doci kedvét, mesél tovább.

-         Tudod mit, drága haverom? Gyere velünk!- csapja össze két kezét

Ugribug, amiről persze megint csaknem leestem a nyakából, és ismét csak az esernyőm mentett meg a huppanástól, amivel visszanyertem az egyensúlyomat.

-         Na, ne, még egy lúzer- károg fel Hermész Jakab, ám bunkósága annyira

öv alatti, hogy úgy döntöttünk ingerküszöb alatti is, tehát nem is hallottuk.

-         Mért, ti hová mentek?

-         Seholsincs országba, Cukor Máz király színe elé, hogy a próbáit kiállva

elnyerjem Cukor Fánk királykisasszony kezét.

-         Ott a király férfiú?

-         Az ám.

-         De az lehetetlen.

-         Már miért lenne az? – csatlakoztam jómagam is a miérteket mondók szűk, noha kevéssé elit táborába, Géza barátomhoz.

-         Mert a király csak nő lehet.

-         Miért?

-         Mert az isten is nő.

-         Ne már!

-         Ezt kétségbe vonni halálos bűn!- és Bambabimbi úgy vicsorog rám, mint

aki harcra és ölni kész, és nem úgy, mint aki a haláláért könyörög. Mondanom se kell talán, ha nem Ugribug nyakában ülök, megint csak összerondítottam volna magamat. Az pedig igen nagy baj lett volna, mivel váltó alsó nem volt nálam. Hiszen, talán még emlékszünk, csak egy pillanatra

lépten ám az Odaát Ajtaján Dezső Dagonyájában, hogy ezzel az elmúlást és a múló időt, mint olyat egyáltalán szemléltessem a személyi összetételben igen előkelő, ám annál illumináltabb társaságnak. Jól mondom, Benjamin?

-         Jól, tanár úr- int Benjamin a kamera mögül.

-         Apropó, Bogika telefonált már?

-         Még nem.

-         Hát idén az első rostán csak átlibben valahogy.

-         Reméljük.

-         Képzeljék, az mekkora lenne, ha kisded közösségünknek itt Réten lenne

egy igen komoly színésznője! Mi? Mivel musical szerzőnk már van, ugye…

Hé, Erőss tanár úr, azzal a lakótelepi történettel meg mi van?

-         Még írom- pirul bele a kérdésbe Erőss Jonatán Janka igazgatónő mellett

ülve. A fene ebbe a Dociba, hogy mégis mindig elkalandozik.

-         És? A bemutató? Mikor lesz?

-         Mondom: még írom!- emeli fel a hangját Jonatán.

-         Jó, jó. Akkor nem kérdezem. Megvárod vele Boglárkát, mi?

-         Figyelj már, arról a tüskés vízi tapírról volt szó!

-         Ja, igen, bocs. Szóval Bambabimbi tényleg úgy vicsorog rám, ahogy a

mélyen bigott hívők szoktak az istenkáromlókra. De átláttam ám, hogy szegény pára erről se tehet, ő egy ilyen kultúra része, egy ilyen társadalomba tagozódott be, és mint tudjuk, hitbéli kérdésekben észérvek nincsenek, és ez így nagyon helyes. Ami a hit dolga, az a hit dolga, ami az észé, az az észé.

És aki ezt a kettőt összezagyválja, az nagyobb hülye, mint bárki más reménytelenül agymosott nagyon bigott. Jut az eszembe:

 Egy agymosott bigott

Túl sok páleszt ivott

Fellazult az agya

Hát így kiáltott: piha!

Megártott a pia?

Már úgy hiszem legott

Az isten elhagyott

Vagy már netán halott?

 Benjamin fiam, ez milyen rap lenne?

-         Szar.

-         És musicalnek, Jonatán?

-         Annak is.

-         Nahát, biztos igazatok van. Suszter! Maradj a kaptafánál!

És a közönség soraiban páran összenéznek. Mi van itt? A tanár úr ivott?

És akkor Janka igazgatónőre sandítanak, ám ő tudja, a tanár úr régóta ott tart már, neki nem kell ahhoz alkohol, hogy hülyeségeket skandáljon, és különben is egzaltált legyen. Csak Gotfrid Virginia hajtja le a fejét és néz maga elé, mint aki szégyelli magát a barátja helyett is.

-         Elnézve tehát ős-kapibara haverunk vicsorgását, könnyedén úgy

döntöttem, mibe kerül ez nekem, ha gyorsan visszakozom, mi több, megkövetem őt ezekkel a szavakkal:  bocsáss meg, igazad van. A hely, ahová igyekszünk, és a királya, aki hím, nyilván nem a ti isteneteknek tetsző, sőt, kimondom nyíltan, istentelen.

-         Na azért.

-         Ettől függetlenül még velünk tarthatnál.

-         Egy olyan országba?

-         Ott talán nem herélnek ki.

-         De ha a herém az istennőmnek tetsző?

-         Akkor meg az nem értem, miért bujdokoltál el itt a hínárosban a sorsod

elől, és miért könyörögtél az imént, hogy inkább öljünk meg mi, minthogy

az ágyékod és aztán a pecsenyéd szent áldozattá nemesüljék?

-         Igazad van. Szégyellem magam a viselkedésemért.

-         Á, ezért ne szégyelld! – veregette volna meg Géza Bambabimbi vállát,

ha ez egy nyolc méteres krokodiltól nem lenne felettébb bonyolult és annál

baljósabb mozdulat. Gondolják meg, ezt Géza vagy iszonyat nagy fejével,

vagy a farkával tehette volna meg.

-         De! Muszáj! Gyenge voltam. Gyáva!

-         Még egy muszáj, hoppá!- jelentkezik Laura.

-         Úgy van!

-         De ez most nem egy olyan muszáj, ugye?

-         Úgy érted, hogy az önvád muszája?

-         Ami emberebbé teszi az embert?

-         Vagy ős-kapibarabbá az ős-kapibarát?

-         Ezt most kérdezi a tanát úr?

-         Naná, amikor ez végül is egy bölcselmi óra, vagy mi. Nos? Hölgyeim és uraim? Az önvád folytán nemesb lesz-é a lélek? – és a tanár úron látszik,

ezt most komolyan, igazán kérdezi, vagyis válaszokat vár rá. Na jó, csak remél…

-         Mértékkel biztos az is jó- ráncolja össze a szemöldökét Péter Ági.

-         Ja, ja, mindent csak mértékkel, ezt már a görögök is tudták- toldja meg

bölcsességet Izaura, de mindjárt hozzá is teszi- De csak akkor, ha muszáj.

-         Úgy van! No de a mértéktelen önvád, Izaura?

-         Hát az már beteges, nem?

-         De. Megállapítottuk, hogy kalokagathia, avagy a test és a lélek egysége,

de egészen pontosan hivatkozva: az erkölcsi jóságé és a testi szépségé, amit persze ki más, mint a nagy Platón fogalmazott meg először, Arisztotelész legalábbis rá hivatkozik az Eudénoszi és aztán a Nagy etikában, és ezt legyenek szívesek megjegyezni a kisasszonyok, meg netán a neten egy kicsit utána böngészni, mert most szólok, hogy ebből bizony tétel lesz, a fene egye meg, már megint hol tartottam?

-         Megállapítottuk.

-         Ja, kegyed kincset ér nekem, Izaura kisasszony.

-         Nekem is – szól be az apja mellől Kisbabos, amivel persze sikere lesz,

csak nem éppen a címzettnél, és nem akarjuk mi azt hallani, amit majd ezért kap szegény hősszerelmes az ő túró hölgyétől.

-         Kérdezem tehát, erkölcsös-e a túlaggódás? A túlzott önvád?

-         Neeeem!

-         Mivel minden túlzás erkölcstelen?

-         Igeeen!

-         Az eltúlzott tisztesség is?

Hoppá, ez nehéz, fogós kérdés. Kovács tanár úr úgy mosolyog, mint egerésző macska, aki sarokba szorította már a prédát, és nincs egérlyuk, és nincs surranás, a csapda bezárult, eljött az önfeledt játék, avagy a lassú halál ideje – attól függően, hogy a macska vagy az egér szempontjából nézzük a szituációt. És Doci bátyánk kezdi is a kínzást, mint olyat- szegény hallgatói agytekervényének

spulnizó mozdulatokkal való gyötrését. – Nos, hölgyeim, lehet a túlzott tisztesség is tisztességtelen, mivel erkölcstelen?

A súlyos csendben Babos úr mordul Kovács úrra. – Na, lökjed mán, hová akarsz kilyukadni?!

-         Csak kérdezem, Babos úr. Csak kérdezem.

-         De ne kérdezzél ilyeneket, hanem meséljél!

-         De mondjál előtte valamit, a kedvemért.

-         Muszáj?

-         Látják, még egy muszáj mondás. Újabb kérdés, Babos barátom emberré

válásának folyamatában ez a muszáj segítene, avagy nem?

-         Aha, ha már a Tokajiban lennénk…

-         Csak nem vágnál pofon?

-         Lehet, nem?

-         Hát…ott lehet.

-         Mért, itt nem?

-         De, végül itt is.

-         Fater, fogd már vissza magad! – förmed Kisbabos az apjára, mert

észlelnie kell, hogy a közelben ülők valahogy igyekeznek kettőjüktől elhúzódni, amennyire ez ültő helyükben lehetséges, és közben eléggé megfagyott körülöttük a levegő. Ám Kovács tanár úr kacagva oldja fel a kínossá váló szóváltást. – És igazad is lenne, drága öregem. Hogy a fene vinné azt a kötözködő hajlamomat, mi? Megkövetlek, barátom. Te így is, úgy is kiváló ember vagy.

-         Na azért…

-         De hogy visszatérjek szegény Bambabimbi problémájára, az önvádja

bizony igencsak meghökkentett bennünket újra. Már miért lenne gyenge és gyáva valaki attól, ha megóvná magát a kiheréléstől?  És inkább a folyódelta hínárosába menekül. És ugyanakkor micsoda agymosás kell ahhoz, ami minden élőlény alapvető ösztönét, a szaporodásét felülírja, és a hím tüskés vízidisznókat isten királynőjük játékszerévé teszi? Engem ez, mint amatőr kulturális antropológust, igencsak izgatott, ám ugyanakkor beláttam, arra nem lesz se idő, se lehetőség, hogy eme közösségbe beépüljek, és viselkedési rejtvényeiket megfejtsem. Hiszen nem feledhettem, bennünket, azaz Ugribug barátomat várta Seholsincs országban a neki megírt végzete.

-         Nos, ha nem tartasz velünk- szóltam hát le Ugribug nyakában ülve,

finnyásan a fejem fölé tartva az esernyőmet, amely nem csak az esőtől védett meg, noha ímmel-ámmal, de mint kötéltáncost, az alázuhanástól is- akkor fogadd jó kívánságainkat, jó szerencsét és sok boldogságot neked.

-         Tehát nem öltök meg?

-         Most mondtad, hogy az erre való elszántságod valójában gyávaság lenne.

-         Igazad van, ó, furcsa lény, a királyi gyík nyakában.

-         Nem gyík vagyok, hanem madár! – mordul rá Ugribug.

-         Bocsáss meg!

-         Nem érdekes. De áruld el, ha követjük e folyócska útját, hová jutunk?

-         Nem túl messzire.

-         Ezt hogy érted?

-         Elfognak, a királynő elé visznek, és mint hímeket, benneteket is

kiherélnek, a heréteket az istennő elé teszik áldozatnak, aztán a fejeteket veszik.

-         Nekünk?

-         Nektek.

-         De mi nem vagyunk emberek – emelek kifogást a kilátások ellen.

-         Tudom, ti állatok vagytok.

-         Akkor minket ugyan mért herélnének ki?

-         A herétek étkezésre jó lesz, ha előtte szaporodásra nem is.

-         Ja, hogy herélés előtt még dugtok? – merül fel Hermész Jakabban amaz

opció, hogy így azért – szinte szó szerint értve, egész más a leányzó fekvése.

-         Mi emberi hímek, igen. De csak egyszer, és csakis az istenanyával.

-         Ja, vagy úgy… - Jakab máris belátja, ez sehogy se üzlet.

-         Várjál csak- szólok le Bambabimbinek. – Szóval ez úgy megy nálatok,

hogy a királynőtök választ magának egy hímet…

-         Férfit, nem hímet! Mi nem vagyunk állatok, mint ti.

-         Jó, akkor férfit. És akkor azzal a férfival közösül, aztán kiheréli, aztán egy

kis ideig még eunuchként tengődik a szerencsétlen, végül levágják és megeszik?

-         Igen, a megtiszteltetés szokásos rendje.

-         És csak a királynőtök közösülhet?

-         Ki más?! – ül ki tüskés vízi tapírunk képére a teljes megrökönyödés.

-         Ja, vagy úgy… - Egyre inkább kíváncsi ama  rettenetes némberre és ugyanakkor sikoltva menekültem volna még a környékéről is.

És egészen biztos, hogy ez utóbbi indulat győzött volna bennem, no meg persze a vándorlásban társaimnak is, ha utunkat nem állta volna el ama folyó mocsaras deltája, ahová érkeztünk. Ez annyiban különbözött attól a folyótól, ahonnan elindultunk, hogy ennek nem sárgásbarna volt a vize, inkább a megszokott sötétszürke, ami annyit jelzett, hogy a vidék, amit átszelt, nem annyira gazdag vasban és vasoxiddal kevert agyagban.

No de egy lápon átkelni egy tyrannonak, mi az? Hát még egy külön erre a célra tervezett óriáskrokodilnak? Semmi. Üdítő dagonyázás a sok kullogás után a tenger partján. A gond az volt, hogy  folyó túlpartján, attól talán négy-öt kilométerre magas, körülbelül száz méter magas sziklafal állta volna el az utunkat, olyasmi, mint a Doveri sziklák, és amit a tenger képtelenség megmászni. No és Hermész Jakab beszámolója szerint onnan egy hosszan elnyúló felföld következik, ahol a madár se jár, illetve ha járt is, még soha senki onnan nem tért vissza. Jakab sejtette ugyan, hogy neki sikerült, de hogy mi van a fennsíkon, jobb, ha nem is tudjuk. Szerintem, és most is úgy gondolom, csak fontoskodott, ahogy szokott. Viszont száz méternyi magas, csaknem függőleges sziklafalra amúgy se tudtunk volna felkapaszkodni.

Példának okáért Géza barátunkat erre a célra biztosan nem tervezték alkalmasra.  No de Ugribugrot se. És nem azért, mert a nyakában ülök.

Még ha szárnyakat növeszt. És akkor csakugyan úgy nézne ki, mint egy egyfejű sárkány.

De erre aztán várhattunk volna, mivel tudtuk, hogy ez nem az a történet.

Ergo: vagy bemerészkedünk a sültüskés – pikkelyes- hatmázsás ős kapibarák földjére, vagy fordulhatunk vissza, és kulloghatunk haza, vagy világgá, vagy építhetünk tutajt, bele árboc és vitorla, és jó szelet várva  nekivághatunk a tengeren, hogy elérjük a gigászi öböl jobb parti csúcsán található Seholsincs királyság fővárosát Máz Cityt, ahol is Ugribugrot a boldog házasság várja, hozományul egy fele királysággal, avagy dicső, netán rút halál. Nos, a tutajos projekt, mint már meséltem, mindjárt a kaland elején lejátszott. Fűrész, szekerce, gyalu, szeg, kötél, szurok nélkü. Vitorlához szövet. Bár ez utóbbit szütyő és esernyőkészítés közben nagyjából kimódoltam. No de egy minimum tizenöt-húsz négyzetméteres darabkát, amit nem szaggat szét az első nagyobb szél, netán vihar?

És igen, a szaktudás. El tudnak képzelni egy krokodilt, fűrésszel a kezében?

No és egy T-rexet, amint éppen vinklit gyalul egy deszka végébe, méghozzá türelmes műgonddal?

Muszáj volt tehát átkelnünk az emberek földjén. És ez most egy olyan muszáj, ami igen kétes már abból a szempontból is, hogy megcselekednünk bármely szempontból hasznos lehet-e? Vajon tanulunk belőle? Talán.

De továbbjutunk –e  a királynőnél? És ha igen, herével, vagy anélkül?

És kiherélve ugyan mi értelme lenne megjelennie Cukor Máz király színe előtt Ugribugnak?

Minő kérdések, minő kételyek, ugye?

De hát a muszáj az muszáj, mondtam a barátaimnak én, akinek ilyet szólni néha muszáj. Megkérdeztük hát új barátunkat, Bambabimbit, hajlandó-e elkísérni egy darabon, csak hogy ne nekünk kelljen tíz percenként elmagyarázni, hogy kik vagyunk és mit akarunk, és bocsi, csak átkelünk és már itt se vagyunk, hanem ha ő adna tovább bennünket, mint egy staféta botot, vagy netán olajfa ágát, mint három eleven szimbólumát a békének meg egy Hermész Jakab. Akinek persze megint könnyű, ő felszállhat, és különböző termikeken lebegve szemlélheti, mi történik velünk. annál nagyobbat nem kockáztat, mint hogy vesztüket látja, és ezzel megszabadul tőlünk, ami igen régóta nem titkolt vágya. Na, erre azt válaszolta a Bimbi, hogy persze, elkísér, sőt, egészen az Istenkirálynő trónjáig vezet minket, mert egyszer és mindenkorra leszámolt a gyávaságával.

Így hát négyesben folytattuk az utat, meg fent a légben a kopasznyakú denevér, avagy az égi kukkoló, a károgó és pottyantó művész. Ja, mert azt még nem is meséltem róla, hogy jobb kedvében az a kedvenc szórakozása, hogy jó magasról kisasolja az áldozatot, aztán zuhanórepülsébe kezd, mint egy bio stuka, az utolsó pillanatban felrántja a kormányt, és telibe fossa szegény, eladdig mit sem sejtő áldozatot. Már bocsánat a hölgyektől.  Meg azoktól, akiknek otthoni kedvencük a plüss Jakab. De az igazsághoz ez még hozzátartozik: neki ilyen a humora.

Ballagtunk hát szép nyugiban felfelé, el a tengertől, jobbra az esőerdő végtelen zöldje, balra a száz méteres Doveri szikla. És bizony jó is volt, hogy Bambabimbi haverunk kísért minket. Mit kísért! Elől ment, jó ötven méterre megelőzve minket. És időnként fennhangon tutult, kaffogott, visított, ezzel olyan hangulatot teremtett, mintha régen várt, ám még sosem látott jövevények lennénk. Olyas vendégek, vagy inkább látogatók, akiknek örvendeni illik, akik úgy idegenek, mint a mi kultúránkban a szeráf angyalok, akiknek az a dolguk, hogy az isten körül őrt álljanak, mint a rambo- szemüveges, head-setes testőröknek, csak mi is lecsatoltuk mind a hat szárnyukat, kivéve, ugye, Hermész Jakabot, aki a hatból kettőt meghagyott.  De mi is, akár a mennyei szeráfok, szeretetet hozunk, és békét és nyugalmat és szakrális méltóságot.

No és persze hangulatról beszélek, ezt így nyilván nem klaffogta a bimbi.

De bizony jó is, hogy klaffogott, ugatott, visított valami ilyesmit.

Mert ahogy körénk gyűltek az ős vízidisznó emberek… Ház jobb volt az mindenkinek, hogy megilletődötten bámultak ránk ki a fejükből, aztán meg idült képpel mosolyogtak, mint debil gyerek a karácsonyfa alatt. Mert ha ezek így, az egyre növekvő sokadalom úgy fogadnak minket, ahogy az idegeneket szokás mindenkor és sajnos még a mi úgynevezett civilizált kultúránkban is, vagyis ellenségként, aki betolakodott a területünkre, pedig rohadtul senki nem hívta, következésképpen csak rosszat akarhat, mármint olyat, ami nekünk rossz, régóta itt lakóknak, nekik pedig jó, hiszen ami nekik jó, az nekünk csak rossz lehet. Tiszta sor tehát, kristály-logika, hogy aki nem bennszülött, hanem kint szülött, annak kint a helye, éppen ott, ahol ő a bennszülött. A kint szülött tehát pusztuljon, mégpedig minden különösebb kérdezősködés nélkül, mert az a tuti.

A jó idegen a halott idegen, és annál jobb az idegen, ha kiderül róla, hogy

amúgy meg finom falat. Levágva, kivéreztetve, feldarabolva, sütve, főzve, töltve, diszkréten, vagy merészen fűszerezve.

Na most, aki az előbbiekből egyfajta kritikai mellékzöngét vél kihallani, az bizony jól érzi, és ha ezt nehezményezi, attól máris legalább annyira elnézést kérek, mint az imént Babos úrtól tettem. Így oké?

-         Én már mondtam, hogy oké.

-         Ja, a fater már mondta- teszi hozzá Kisbabos.

-         Akkor oké. No és egyre beljebb haladva egyszer csak megjelentek a

katona-nők. Már úgy értem, az istenkirálynő testőrsége. Na, gyerekek, ők aztán… Mit mondjak? Mintha nem is egy fajhoz tartoznának a hímekkel.

Márpedig a hímek, azaz bocsánat, az ős vízidisznó férfiak se éppen szelíd bárgyúságot sugalló látvány. A testőrnők inkább hajaztak egy orrszarvúra, mint vízilóra. Termetük uszkve másfélszer akkora, mint Bambabimbié.

A tömegük legkevesebb Ugribug kétharmada. Sültüskék mellett az orrukon

akkora tülökkel, mint a karom, ni. Kinyújtott ujjakkal. Á, nem, még ennél is hosszabb egy tenyérnyivel. És tűhegyes. Hát ha azt a jó tonnányi tömegükkel belódítva belecsapják valaki áldozatba, az utána jó, ha ennyit nyög még: fapapucs. Hát ha két-három ilyen összeáll, hiába Ugribug az adott kor ragadozóinak királya, hiába Géza iszonyatos termete és olyan mosolya, amit jobb, ha egy préda csak rémálmában lát meg, hiába az én kreativitásom és ördöngösre fejlesztett esernyő használatom, vajmi kevés esélyünk lett volna.

No de szerencsére ők is beszopták Bambabimbi zseniálisnak bizonyuló trükkjét a várva várt idegennel.

Hát így jutottunk el az eleven istenség szent színe elé.

És ebben a pillanatban először halk csengettyű hang szólalt meg, aztán mintha megéledt volna az esőerdő. Nagymacska ordítása, aztán horkantgatása borzolta fel a közönség archaikus emlékezetét, aztán

felháborodott majmok visítozása. Valami nagy és rémült állat menekülésének

zöreje és aztán elbődülése. Zebranyihogás?  Nos, úgy nagyjából ennyi volt, ami jelezte, a Zseb és cetli aznapi előadásának sajnos a végére értek.

Ez némi méltatlankodást váltott ki a közönség soraiból. Naná, hogy a „legizgalmasabb” pillanatban? De hát elég sorozatot láttak már a tévében ahhoz, hogy ezt a dramaturgiai trükköt Kovács tanár úrtól ne vegyék nagyon zokon. Csak Babos úr toporgott kifelé az üvegházból tanácstalanul. Végül úgy döntött, az udvaron megáll, egy tapodtat se mozdul, megvárja a Docit, és ha kell, a fülön fogva rángatja el a Tokajiba, mert azt a sok marhaságot, amit mondott mesélés helyett, ő képtelen lenne Ignácnak megismételni.

                                  O

 A FŐMÉLTÓSÁG LÁBADOZIK

 Benjamin éppen csak annyi időre ugrott be a Gazdag Kábelbe, hogy

a kamerát leadja és Kovács doci aznapi szómenésének felvételét Molyirtó Mosolyú Mónikának átnyújtsa, bajlódjon vele, vágja élvezhetőre.

A lépcsőn lefelé rezeg fel a telefonja ismét. Úgy vélte, megint az apja az, hol késik már megint, mert nem bír Bimbó úrral. De rosszabb történt. Pontosabban olyasmi, amire azért számítani lehetett. Bogi csajszi megint a léc alatt ugrott át: az első rostán újra csak eltanácsolták a színi pályáról.

Három a magyar igazság? Vajon lesz-e ráadás? Annyi bizonyos, hogy aznapra neki, az ifjú férjnek és apának újabb fontos dolga akadt. Ha beszélt Bimbó úrral, aztán végighallgatta az apja neheztelését és szerető gondoskodásból mondott tanácsait, mehet be a feleségéért a színi egyetemhez közeli presszóba, ahol ilyen napokon komoly bevétel és haszon támad: a felvételiről kijöttek egy része azért koccint, mert sikerült, a másik azért vedel, mert nem. Így aztán az üzlet tulajdonosában néha megképződik az a vágy, az mekkora lenne, ha nem csak áprilistól számítva néhány hétig, hanem egész évben lenne felvételi…

Bimbó főminiszter úr igen morózusan gubbasztott az állatklinika lábadozója

legtávolabbi sarkába helyezett, ám amúgy igen lakályosnak tűnő drót ketrecben. De tényleg, volt ott bent minden. Friss faforgács alomnak, kis tálkában víz, másikban kaja, magok, répa, saláta, a tálka mellett megavasodott szalonna és zöldre érett keménysajt héja. És a fő attrakció egy mókuskerék, természetesen egér méretben. Most nem azért, de más egér elalélt volna, ha bejut egy ilyen, uszkve fél köbméter térfogatú és abszolút biztonságos Mennyországba, ami legalább annyira óvta a bentlakót a külvilág

gonoszságától, mint attól a meggondolatlanságtól, hogy oktalan kalandvágyból a kis házi kedvenc kiszökjön. Őszintén: kinek lenne jó az?

-         Tiszteletem, főméltósága!- köszön Benjamin Bimbónak. Az csak ránéz

azokkal az apró, koromfekete, most ingerültséget, mi több, gonosz bosszúvágyat sugárzó szemeivel, és nem méltatja arra a látogatót, hogy viszont üdvözölje. Ám Benjamin, aki nem mellesleg, hanem bizonyos szempontból főként a Csiki Mágikus Királyság hercege, és mind főrend, rangban a főminiszter felett áll, noha az ő tisztsége operatív teendőkkel, és így ténylegesen gyakorolt hatalommal nem jár, nem sértődik meg, inkább nagyon enyhe szarkazmussal emlékezteti Bimbó urat, hogy:

-         Hívatni méltóztatott.

-         Hetek óta itt rohadok! – fakad ki az egér.

-         Sajnálattal hallom. Atyám mondta, hogy csúnyán megzúzta a bal hátsó

lábát, de már sokkal jobban van.

-         Az atyjának hálás is vagyok.

-         Jó doki?

-         Az.

-         Na ja, sokan dicsérik.

-         Alig Irma nem mondta, hogy behozott?

-         Jöttem volna.

-         Pedig üzentem vele!

-         Nem kaptam meg.

-         Jellemző.

-         Á, biztos valami félrecsúszott. Irma nem olyan.

-         Mit tudja azt maga, hogy milyen?

-         Mért ne tudhatnám?

-         Mert maga aztán jó emberismerő, igaz?

-         Mért, nem vagyok?

-         Jaj, hercegem…

-         Na jó. Különben is, eddig nem tegeződtünk?

-         Vigyél ki innen!

-         Úgy érted, haza az erdőbe?

-         Mert? Szerinted hová?

-         Oké, persze. De a lábad jól van?

-         Működik.

-         És nem lenne jobb itt, amíg teljesen rendbe jön?

-         Nem!

És Benjamin, mintha az apját is hallotta volna beljebb a rendelőben, hogy

szintén ezt kiáltja. Csak nem hallgatózik az öreg?

-         Hát jó. De most be kell menjek a városba a Csajsziért.

-         A hercegnőért?

-         Ő a Csajszi.

-         Csak nem történt valami…?

-         Á, semmi komoly. Csak kérte, hogy menjek érte.

-         Ó, szóval amolyan lovagi szolgálat?

-         Olyasmi.

-         De utána jössz? Illetve jöttök?

-         Jövünk.

-         De nem ám átversz, és még egyet itt kell aludjak!

-         Főminiszter úr, bár nekem lenne egy olyan kéróm, már léptékben és

emberhez illő cuccal, mint itt neked.

-         Felőlem beköltözhetsz.

-         Mondom, emberi léptékben.

-         Amúgy miért is panaszkodik hercegséged? Szíveskednék magát és a

hölgyét végre királlyá koronáztatni.

-         Mert akkor mi lenne?

-         Az erdő népe kötelességének tartaná egy palotát építeni.

-         Nekünk?

-         A királyi párnak.

-         Na ne. Miből?

-         Fából, kőből, üvegből, ahogy azt kell.

-         Ti.

-         Mi.

-         Egerek.

-         Meg a többiek.

-         Aha. Hát jó, majd este megbeszéljük.

-         Lápi úr is nyilván beszáll anyagilag.

-         Hát…egy négy-öt- tíz kiló ékszer jót tenne a projektnek…

-         Majd beszélünk vele is.

-         És honnan szerzel fát? Botond aligha engedné, hogy kivágd az erdőt.

Nem is beszélve az erdőgazdaságról.

-         A logisztikát csak bízd ide.

-         Rendben. Most megyek a nőmért.

-         De cseréld ki a vizemet!

-         Máris.

Benjamin kinyitja a ketrec ajtaját, benyúl a kis tálkáért. Egy pillanatra kísértést érez, hogy megvakargassa a mutatóujja begyével a főminiszter kobakját, de túlzott bizalmaskodásnak érzi. Viszont jobban megnézi, mi a kínálat.

-         Tök jó a koszt, úgy látom.

-         Még szép.

-         Mért, szerinted minden beteg egér ezt kapja?

-         Fizetnek érte, nem?

-         Fogalmam sincs. Majd megkérdem atyámat. Apropó, neked rendben van a

betegbiztosításod?

[leni]

news check index

1. index- Visszasírhatjuk a 2008-as válságot - ismert tény 2. index- A szombati nap hírei a koronavírusról egy helyen - COVID news 3. index- Ötperces koronavírusteszt kerülhet a piacra április elején - COVID wow 4. index- Hangosbemondóval terelik ki a Tescókból a 65 év felettieket - COVID hu lol 5. index- Újbudai polgármester: Koronavírusos lett két háziorvos - COVID hu news 6. index- Két egészségügyi dolgozó megfertőződött a Semmelweis Egyetem I. számú gyermekklinikáján - COVID news 7. index- Védekezés nélkül 40 millió embert ölne meg a koronavírus - COVID news ismert tény 8. index- Karácsony: A Lánchíd mostantól az orvosok, ápolók köpenyének színét viseli - COVID campain - minden fehér 9. index- A koronavírusnak dolgozik a tagadás Észak-Koreában - COVID facepalm, kb kit érdekel, úgysem jönnek mennek onnan. 10. index- Operatív törzs: ingyenesen utazhatnak az egészségügyi dolgozók - COVID 11. index- Újabb 43 igazolt koronavírus-fertőzött Magyarországon - COVID 12. index- Trump észbe kapott, mégis kell egy csomó lélegeztető gép - COVID USA lol 13. index- Százszoros lett az érdeklődés egy-egy állásra - COVID eco-sux - Gazdasági para van 14. index- Különvélemény - COVID demokrácia - Vitya az Vitya 15. index- Szombatra több mint 800  áldozatot követelt Spanyolországban a járvány - COVID news 16. index- Szombaton 27 tonna védőfelszerelés, vasárnap 3,27 millió maszk jön - COVID - jönnek a gépek. 17. index- Hogyan randizz kijárási korlátozás idején? - COVID - facepalm 18. index- Nem mehet közösen boltba egy házaspár 58 és 70 éves tagja - COVID amúgy sem kéne a 70-esnek sehová sem mennie 19. index- Ingyenes parkolást követel a Fidesz Karácsonytól egész Budapesten - lószart 20. index- A kurd pásztorfiú, aki milliárdos lett, és most újraírná, hogy miért is kellenek cégek - töltelék cikk 21. index- Irán: 35 ezer fölött a betegek, 3000 fölött a halottak száma - news 22. index- Több mint 2 milliárd forintnyi lejre bírságolták a kijárási korlátozást megszegő románokat - Románok komolyan gondolják 23. index- 200 halott egy nap alatt a Benelux-államokban - nem válogat 24. index- A bezárt piacok újranyitását kéri az agrárminiszter - bezártak a piacok? 25. index- Így mehet ki a szabadba, hogy ne csavarodjon be otthon - nem beszélget! csak megy! 26. index- Repülő intenzív osztállyal visz olasz koronavírusos betegeket Németországba a német légierő - Csak nem kutatnak? 27. index- Begyorsult a vírus Közép-Európában és a Balkánon - szívás van. 28. index- Mit szabad és mit nem a kijárási korlátozásban? - bármit ami nem csoportosulósdi, és persze van 65 év feletti bolt sáv. 29. index- Ezek az üzletláncok zárnak be szombattól - sok 30. index- Napfénynek lenni nehezebb, mint a világ legdurvább dugójában ülni - ??? 31. index- Már 50 ezernél is több fertőzött van Németországban - tesztelnek 32. index- A neten keringő gagyi, helyesírási hibás levél nem Káslertől származik - HOAX 33. index- Pénteken közel ezren haltak bele a járványba Olaszországban - COVID sux 34. index- Óvszerhiány fenyegeti a világot a koronavírus miatt - facepalm 35. index- Kansasban 2 dollár alá esett az olaj ára, negatív ár is szóba jöhet - ingyenbenzin? 36. index- Nem tudni, mit hoz a hajléktalanoknak a kijárási korlátozás - egyáltalán hol vannak a hajléktalanok? 37. index- A mosónő, aki rabszolgák gyermekéből Rockefeller szomszédja lett - Magazin 38. index- Terézvárosban három hónapig nem kell fizetniük az önkormányzattól bérlő kisvállalkozásoknak - COVID kedvezmény 39. index- A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére - COVID hr relocation 40. index- Tömegeket fognak tesztelni Németországban - Ezek szerint még ezt is lehet fokozni! 41. index- Szintet lépett a pénzügyi elnyomás – kimúlt a kötvénypiac - COVIX eco sux - kimúlt 42. index- Nehéz idők jönnek a nyomtatott újságokra - WC papír olcsóbb és még jó is valamire 43. index- Dél-Koreában vesztésre áll a koronavírus - COVID Tolják ezerrel 44. index- Ujhelyi: Magyarország 520 milliárd forint azonnali uniós támogatást kapott a járvány elleni harcra - COVID EU csap ON 45. index- Piros karanténpapírt kap a határon az összes magyar kamionsofőr - COVID sux 46. index- Először voltam punk, utána lettem irodakukac - Magazin 47. index- Ha tudok segíteni, hogy a dokik napja kicsit jobb legyen, akkor miért ne? - COVID civil kurázsi 48. index- Közel 30 millió forintnyi kábítószert találtak egy férfinél Újpesten - lol 49. index- Öt éve nem voltak olyan kevesen elégedetlenek a kormánnyal, mint most - még szép, háború az ő terepük 50. index- Hasznosak lehetnek Kolumbiának Escobar elvadult vízilovai - Magazin 51. index- Egy raklapnyi leborult Dragomán - irodalom 52. index- Musical készül arról, hogy hogyan készült A cápa című film - lol MAGAZIN 53. index- Észak-Macedónia NATO-tagállam lett - van még NÁTO???? 54. index- Visszafordultak a Törökországból érkező menekültek a görög határról - Erdogan in action 55. index- Már Lindát is lehet nézni legálisan az interneten - Yess 56. index- Ötven helyett 136-tal repesztett egy autós Tatabányán - kaki/pisi? 57. index- Megkeseredett bennem minden, de kiállok újra a balkonomra - 58. index- Ingyen lángos a Szent Lászlóba, ingyen pizza az időseknek - COVID civil kurázsi 59. index- Minden egy helyen, ami fontos a koronavírussal kapcsolatban - COVID the file 60. index- A szolgálófiú meséje – a férfi terméketlenség megállíthatatlan járványa - Magazin 61. index- Ki mondta, hogy a lázadást kötelező kinőni? - Magazin 62. index- Sín City: akit a füstölő metró elcsapott - GAME.

[viragosbicikliwroclawban]

és még nincs vége a karácsonyi vacsiknak...

Sajnos erről nincs képem, de Karácsony előtt az itteni ovikban szokás, hogy összegyűlik az ovi apraja-nagyja és közösen elköltik a karácsonyi ebédet. Gondolom óvoda méret függő. Az én ovim sajnos egy sztrájkot megelőző figyelmeztetés miatt be volt zárva (ezt már csak azért is sajnáltam, mert megtanítottam a csoportomnak a Kiskarácsony, Nagykarácsonyt, még mozgásos elemeket is tanítottam! – sosem adták elő :/), de egy másik, csupán 3 csoportból álló intézményben sem hagyhatták ki ezt az eseményt. Itt konkrétan az összes dolgozó (kivéve a másik két csoport óvónője), a legidősebb csoporttal, vagyis az ideiglenes csoportommal ült egy teremben. Szinte minden gyerek ünneplőben volt, a dolgozók is. Céklaleves volt (értem én hogy hagyományos leves, de azért mégiscsak aznap a fiúk fehér ingben jöttek…) és rántott hal. Nem tudom szavakkal visszaadni az egész hangulatát, de bár minden céges karácsonyi vacsora ilyen ebéd hangulatú lenne. Szívesen adtak nekem is az ételből, leültettek maguk közé az asztalhoz. Úgy emlékszem, később értem be aznap, a lengyel órám miatt, ezért volt az, hogy már a többiek elkezdtek enni. Mindenki mosolygott, beszélgetett. Ebben az óvodában vannak férfi dolgozók is. Jót mulattak rajta, amikor az igazgató lefordította nekik a kérdésemet, miszerint ők mivel foglalkoznak ott.

Ehhez kapcsolódóan eszembe jutott egy szokás, amiről itt hallottam. A karácsonyi vacsoránál a családok hagyományosan kitesznek még egy tányért, egy esetleges, betoppanó vendégnek. Ennek kapcsán készült egy felmérés. Egy médium tudósítója beöltözött hajléktalannak, aztán bekopogtatott politikusokhoz. Egy politikus sem engedte be, habár a tányér nagy valószínűséggel ott állt. Külön felháborító volt ez egy keresztény politikustól – ezt mesélték lengyel ismerőseink.

A lengyel tanárnőnk igazán kedves, igyekszik feldobni a lengyel órákat. A karácsonyi előtti óránkon hozott be ostyát. Lengyel szokás, hogy Szenteste a család tagjai együtt fogyasztanak el egy olyan ostyát, amit a templomból vettek. Az ostyáért kiadott összeg adomány is. Lengyel órán először jó kívánságokat tanultunk, aztán fel kellett állni, és mindenkinek letörni egy darabot az ostyánkból egy jókívánsággal kísérve. Ugyanezt tette a másik is. Hagyomány az is (bár nem mindenki tartja, ahogy megtudtam pár embertől), hogy a betlehemi istállóra emlékezve szalmát raknak az ünnepi terítő alá.

2018-ban kipróbáltam életemben először milyen külföldön karácsonyozni. Nagyon furcsa volt, de érdekes. 24-én, azt hiszem, normális esetben nem menne ki az ember. Na de ha már anyukámnak nyaralás, nekem meg város, miért ne. Persze minden zárva volt. Egy hely volt nyitva, nem ültünk be egyből (reménykedtem benne, hogy a közelben egy kedvenc helyem nyitva van), mire visszamentünk már tele volt. Valóban, egy nagyobb család ott karácsonyozott. Egy fiatalabb fiú, az asztalfőn olvasott fel egy könyvből, mindenki ünneplőben. Mindenesetre, mivel azért mégis egy lakásban voltam, nem pedig egy szállodában, nem maradhatott el a takarítás, főzés, kapkodás, hogy minden időben kész legyen. Egy élő fát azért nem vállaltam be a 10-en, ezért egy nagyon szépen kidekorált fenyőág lett a Karácsony dísze az asztalon, amolyan túristásan. Meg persze már az maga túristáskodás nekem, ha nem az otthoni asztalon költöm el a karácsonyi vacsorát… :)